Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-12 / 214. szám
1981. SZEPTEMBER 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IFlImlegyiet ) Egy zseni, két haver, egy balek Versről, versmondásról, rendezői tervekről Nehéz mesterség a miénk Beszélgetés Madaras Józseffel Az olasz—francia—NSZK koprodukcióban készült westemfilmet hárman írták, köztük a rendező Damiano Damiani. Jó bosszúra is sikeredett. mindenki megdolgozott a pénzéért. A zeneszerző. a világhírű Ennio Morricone talán legkevésbé, érezhetően csak a bal kezét használta, amikor a piani- nóján az Egv zseni, két haver. egy balek zenéiét komponálta. Szokvány recept alapián készült Damiano Damiani — tudomásunk szerint — első cowbovfilmie. mégpedig a római konyha ízeiből. Adott egv kék szemű fiatalember, a züllésnek indult, ám né-, péhez később visszatérő indián. egv gonosz kormánv- zóféle őrnagy, aki el akaria űzni földiükről az indiánokat s persze van egv Lucv is. mert nélküle nem is lenne igazi a makaróni western: szükséges, mint a iól kifőzött gyengén remegő csőtésztához a közepesen ér°tt illatos oarmezán. A szerzői hármas ötletekben mintha egymást licitálni igyekezett volna, s végül már az alapötleten kell gondolkodnunk. vagyis azon: honnan is indultak hőseink, s ki merre tart. Legfeljebb eev-eev gyilkosság az út- i*elzőtábla. de még ígv sem biztos semmi, hiszen Lokomotív Bili rézbőrű szesztestvérünkről nehéz előre Szolnokom, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban ma este 7 órától kerül sor a Találkozások ’81 című pódiumest sorozat első előadására. A közönség Császár Angéla, á Nemzeti Színház és Kovács István, a József Attila Színház művészének „Ak,arsz-e játszani” című zenés műsorát láthatja. A mező tűni művelődési központban ma délután 6 és este 8 óráitól a Finish együttes koncertje várja a fiatalokat. Ugyanitt a hétvégén a Magyar Vasútmodellezők és tudni, hogy éppen kinek a pártjára issza magát. Am a vér nem válik vízzé, a csendesen csordogáló műtermi patakok sem whiskyvé. aminek hőseink szívük szerint nem örülnek. Boldogságuk persze ennék ellenére kikerülhetetlen. A rendszeres mozilátogató viszont annak nem örülhet hogy a nagyszerű Damiano Damiani „felvállalta” ezt a filmet. Damianit probléma- érzékeny. a társadalmi igazságtalanságokat mérésen feltáró művésznek ismertük meg eddigi munkáiból, meglepetésnek számít hogy makaróni-westemt rendezett Mentségévé szolgáljon. hogy az egész „cowboyosdit” csak annvira vette komolyan, amennyire a műfai írott és íratlan szabályai azt ki- kerülhetetlenné tették. Némi „damiarvs” fintor végigvonul az egész helyenként a paródia határáig iutó filmen. mintegy éreztetvén: ne vegyétek komolyan! A szándék tiszteletre méltó: az olasz film-vígjátékok leg- iobb hagyományaival menteni az elcsépelt westemt. Az eredmény azonban kétes többet árt. mint használ. összességében persze mindegy ennek a gyengén közepes, de közönségsikernek ígérkező filmnek, úgysem csak egy balek akad. aki megnézi... — ti — Vasútbarátok Országos Egyesületének vasútmodell kiállítását láthatják az érdeklődők. Kisújszálláson a József Aitltilla művelődési ház ma délután 4 órától filmvetítésre várja a gyerekeket, este 7 órától pedig discót rendez a fiataloknak. A Kecsekemétre látogatók holnap délelőtt 11 órától a Kitüntetett ipari formák Csehszlovákiában című kiállítást tekinthetik meg a megyei művelődési központban. Nem emlékeztet a mutatós, daliás filmcsillagokra Mégis, ha megjelenik, föl kell figyelnünk rá. Robbanásra kész alkat, feszültséggel teli, vibráló jelenség. Sokféle szerepben játszott, szinte minden figuráit nagy átéléssel fönnállt meg Annyira, hogy néha azonosították egy_egy alakkal, mintha csak neki, róla írták volna a történetet Mások gyakran mondják róla, de magát ösztönös színésznek tartja-e Madaras József? — Az volt az általános vélemény, tálán 1970-ig, hogy nem vagyok, tudatos az alakításaimban. Am sehogysem bizonyult ez helyesnek, hiszen sokfélle szerepben sütötték ezt a bélyeget rám. Á Pesiti háztetők bamdávezéré- ről azt állították, hogy nekem találták ki, a Rozsdaite- metőről, hogy rólam szók de hasonlóiképpen volt a Woy- zeck-kel vagy a Pókfoci igazgatójával vagy a Vigyo- rivall. Ügy gondolom, hogy csak nagyon fegyelmezett tartással lehet ennyiféle „ösztönösséget” megvalósítani. Az évek alatt persze én is változtam. Ha most kezdeném az életem, mindent másként csinálnék. Minden szorongást, rezdülést meg tudnék figyelni, az emberről teljesebb képet kialakítva. Akkor még precízebben alkotnék meg egy-egy jellemet. — Milyen hatást tart legerősebbnek a pályáján? — Számomra József Attila jelenti a legtöbbét. A sors közössége fűz hozzá: olyan dolgokról formált pontos képet, amelyeket magam is átéltem, Először még kötelező anyagként találkoztam alkotásaival, amikor- a főiskolára jártaim, A Rozsdatemető századik előadása után, 1964- ben összeroppantam, minden kiúttallanná vált, rámtört; a halálfélelem Jó tíz évig orvostól orvosig vándoroltam. Akkor ismerkedtem meg a költő pályájával, s közelebbről verseivel Négy-öt évig szívósan kutattam a nyomait. Kifaggattam, akit még élve találtam hozzátartozói, barátai közül. Így jöttem rá, hogy milyen hiányokkal, fájdalmakkal küszködött Például az édesanyjáról írott költeményei azért olyan gyönyörűek, mert soha életében nem talált valójában rá, el volt szakítva tőle. Szeretet nélküli űrben élt. Ekkor láttam úgy, hogy versei nekem való „imák”. Különösen azért, mert ebben az időben olvastam arról, hogy halála napján elmesélte miként gyógyulhatna meg Elhatározta: ezentúl rendszeresen fát vág, és sokat sétál. Követtem „kúráját”: figyelmet fordítottam kondíciómra, azóta is rendszeresen sportolok. — Tehát a költőnek köszönheti az életét? — Így is fogalmazhatnám. Az ő itapaszitalllatai, szenvedése s az akarat segített ki a kátyúból. — Műsort állítottak össze Pécsi Ildikóval az elmúlt esztendőben a költő versedből. A közönség hogyan fogadta ezt a József Attila képet? — Azelőtt úgy hittem, csak én vagyok abszolút híve Csalódnom kellett: mindenütt óriása tiszteletet, figyelmet tapasztaltam. Bibliaként hordtam költeményeit mindenfelé, s templomi csend fogadott Ügy érzem, engem igazolt a lelkes fogaidtatás. — Másféle alakításaira, például filmszerepeire milyen hatással volt a költő, a vonzalom hogyan épült be művészetébe ? — Nehéz mesterség a miénk. A lélek mozgásaiból keld megteremteni a játékállapotot. Szerintem nincs nagyobb érték a természetességnél. Ennek tudatosításában segített József Attala zsenialitása. Gyermekkarunktól hordozzuk magunkban a fáj dalom emlékképeit: ezeket keűl feltárnunk, hogy mi színészek, örömet szerezhessünk másoknak. Nagy hiányok, vágyak, szenvedések: ebből áll életünk. A színpad némi védettséget ad. De sohasem fogunk már hazatalálni : nagy félelmünkben ezért úgy viselkedünk, hogy szeressenek, és ne bántsanak. Ez a játék lényege szerintem, s minden szerep erről szól — Ritkán, (látjuk színpadon, miért választotta inkább a filmet és a televíziót? — A nagyobb kötetlenség vonzott, ez jobban, megfelel számomra. Néhány éve a filmgyárba szerződtem. Nem jelent kevesebb munkát, hiszen gyakran forgatok. Most éppen, magam készülőik rendezésre, póltyafutásoman. első alkatommal'. össze! kezdek Hernádi Gyula „Léliek- vándorlás” című darabjának megformálásához. Nagy munka lesz. — S a József Attila-est? — Nem hagytuk abba az évforduló elmúltával: nemrégiben a televízióban is láthatta a közönség az egyik részét Ügy érezzük, sok helyen várják még: ahol eddig megfordultunk, onnan újabb meghívásokat kaptunk. Nagyon fontos küldetésemnek érzem a műsort, mindig örömmel tellmácsalam ezeket a verseiket Remélem segítenek másoknak is... Gábor László Fotó: Veress Jenő 125 éve született Modern irodalomtörténetírásunk megalapozója 125 éve. 1856. szeptember 12-én született Riedl Frigyes. a modern magyar irodalomtörténet-írás egyik megalapozója. A budapesti egyetemen Gyulai Pál tanítványaként szerzett irodalomtanári diplomát, s már mint ismert kritikus, a kiegyezés utáni korszak legnívósabb sajtóorgánumainak (Pesti Napló. Budapesti Szemle) munkatársa, csaknem huszonöt évig középiskolában tanított. Innen nyert meghívást 1905-ben mestere. Gyulai Pál megüresedett egyetemi katedrájára. Kiváló ‘ pedagógus volt. másfél évtizedes egyetemi működése új koszakot jelentett a magyar irodalonv felsőfokú oktatásában. Előadásaiban — merész úiítás- ként — a kortársi irodalommal is foglalkozott, a klasz- szikusok értelmezésében De- dig az elsők között alkalmazta a lélektani elemzés módszerét. Irodalomtörténeti . tanulmányait és kritikáit is áthatja ez a sajátos, az írói. alkotói munkásságot az egyéniségen keresztül megközelítő eljárásmód. amellyel — akarva-akaratlanul — a századvégen kibontakozó úi magyar irodalom győzelmét segítette elő. hiszen ennek az irodalomnak az egyik legfontosabb alapelve az egyéniség szuverenitásának a hirdetése volt. szemben az aka- démizmus merev dogmáival. Egyik inspirálóiává vált a kilencvenes évek nyu gates tájékozódásának is: fiatal korában maga is sokat utazott. s a külföldön szerzett benyomásoknak nagy jelentőséget tulajdonított az irói alkotómunkában. Fő művét Aranv Jánosról írta (1887). a már említett lélektani elemzés módszerével sokoldalúan ábrázolva nagy költőnk bonyolult egyéniségét. A magyar irodalom főirányai című műve (1896) szellemi fejlődésünk összefoglaló képének első kísérlete. A tanulmány legszélesebben kidolgozott- része Mátyásról és a magyar reneszánszról szól. T. A. Hétvégi hívogató Előadóest, koncert, kiállítás — Mégis milyen körülmények voltak azok? — kérdezte dón Reba. — Párbajban megöltem a felséges család egyik tagját. — Vagy úgy? És név szerint kit? — Az ifjú Ekin herceget. Olyan érzése támadt, hogy mindezek a kérdések semmit sem jelentenek. Hogy ez ugyanolyan játék, amilyen a kivégzés módjának megvitatása volt. De a szerzetesek, a szerzetesek! Honnan kerültek az udvarba a szerzetesek? Ráadásul ilyen ügyes, fürge legények... — Volt-e alkalma Irakamban járni? — Nem . .. Azt hittem elsősorban a családi vagyonomat akarja megkaparintani. El sem tudom képzelni, dón Reba. miként reméli megszerezni? — Hát az adománylevél ? — kiáltott fel Aba testvér. — Ostoba vagy, Aba testvér... Rögtön látni, hogy boltos vagy. Nincs tudomásod arról, hogy a hitbizomány nem kerülhet idegen kézbe? Aba testvér felbőszült, de türtőztette magát. — Ne beszéljen ilyen hangon — jegyezte meg dón Reba. — Az igazat akarja tudni? — vágott vissza Rumata. — Hát akkor hallja a színtiszta igazságot: Aha testvér ostoba és boltos. — És Szoamban sem volt alkalma járni, nemes dón? — kérdezte dón Reba. > — Szoanban jártam. — Ismeri dón Kondort, Szoan főbíráját? — 80 — Rumata felfigyelt. — Családunk régi barátja. — Igen nemes lelkű férfi, nemde? — Rendkívül tiszteletre méltó személyiség. — Hát arról tudomása van-e, hogy dón Kondor az őfelsége ellen szőtt összeesküvés részese? ' Rumata felszegte az állát. — Jól jegyezze meg, dón. Reba. számunkra, anyaországi törzsök,ös nemesség számára, mindezek a Szoanok és Irukanok, de Airkanar is, a császári korona hűbéresei voltak, és mindörökre azok is maradnak. Don Reba elgondolkodva nézett rá. Rumata gyorsan megfeszítette és újra elernyesztette az izmait. Ügy érezte, a teste engedelmeskedik. A függöny mögül ismét előugrott a három szerzetes. Körülfogták a még egyre hízelgőén mosolygó Aba testvért, és a karját hátracsavarták. — Ó, ja-a-aj!... — jajdult fel Aba testvér. — Hamar, hamar, ne késlekedjetek! — mondta undorral dón Reba. A kövér bőszen kapálózott, miközben a függönyök mögé vonszolták. Visítozott, azután hirtelen félelmetes, felismerhetetlen hangon felüvöltött. majd nyomban elcsendesült. Don Reba fel-alá járkált a szobában, és tűnődve vakargatta hátát a nyílvesszővel. „Jó, jó — dünnyögte szinte gyengéden. — Pompás!... Szinte megfeledkezett Rumatáról. — Elintéztem őket. mii? ... Egyikük se nyik- kant!... önöknél, azt hiszem, nem tudják így... Ige-en ... húzta el a szót ábrándosán dón Reba. — Jó! Nos, hát, most pedig beszélgessünk egy kicsit, dón Rumata . . . De talán nem is Rumata? Sőt. talán nem ts dón? — Hallgatom önt — mondta Rumata. • — ön nem dón Rumata — jelentette ki dón Reba. — ön névbitorló. Esztori Rumata öt éve meghalt, és nemzetségének családi sírboltjában pihen. Beismeri saját maga vagy segítsek? — Beismerem saját magam — felelte Rumata.-— A nevem Esztori Rumata, és nem szoktam meg, hogy szavaimban kételkedjenek. Megpróbállak felmérgesíteni egy kicsit, gondolta. Fáj az oldalam, különben megtáncoltatnálak. — Ügy látom, beszélgetésünket másutt kell folytatnunk — jelentette ki vészjóslóan dón Reba. Az arcáról eltűnt a kellemes mosoly, ajka egyenes — 81 — vonalba szorult. Furcsán, kissé ijesztően ráncolódott homlokán a bőr. Igen, gondolta Rumata, az ilyentől meg lehet ijedni. — Tehát nem hajlandó beismerni. — állapította meg dón Reba.' — Mit? — Azt, hogy névbitorló. — Tisztelt Réba — felelte Rumata oktatóan — az ilyesmit bizonyítani szokás, ön sérteget! Don Reba arcán émelygős kifejezés jelent meg. — Kedves dón Rumatám — mondta. — Bocsásson meg, egyelőre ezen a néven fogam szólítani. Nos, hát én rendszerint soha semmit nem bizonyítok. Ott, a vidám Toronyban bizonyítanak. Ezért tartok jól fizetett, tapasztalt szakembereket.' akik Szent Mika húsdarálója, az Üristen lábvértje segítségével az égvilágon mindent ibe tudnak bizonyítani. Azt is, hogy van Isten, azt is, hogy nincs. Hogy az emberek a kezükön járnak, hogy az oldalukon járnak. Ért engem? — Engem nem fenyeget — mondta Rumata. — önt fenyegeti. Don Reba kis ideig töprengett. — Jól van. Nyilván mégis nekem kell kezdenem. Nézzük meg hát, mivel tűnt ki Esztori dón Rumata ötévi túlvilági élete során az arkanari királyságban. Azután pedig ön megmagyarázza nekem mindennek az értelmét. Rendben van? — Nem szeretnék elhamarkodott ígéreteket tenni — felelte Rumata, — de érdeklődéssel végighallgatom. Don Reba egy ideig az íróasztal fiókjában túrkált, majd előhúzott egy vastag papírlapot, és átfutotta. — Vegye tudomásul, — kezdte nyájas mosollyal,- — hogy én, Arkanar koronavédelmi minisztere, bizonyos lépéseket tettem az úgynevezett könyvtudök, egyéb haszontalan és az államra nézve kártékony egyének ellen. Ezek az akciók különös ellenállásba ütköztek. Egy ismeretlen, de rendkívül energikus valaki az orrunk elől elhalászta és a királyság határain túlra juttatta a legfontosabb, legmegrögzötteb bűnözőket. Vegye tudomásul, — folytatta dón Reba — hogy a keresett Arata főkolompos íelenleg a fellázadt jobbágyok élén az anyaország keleti tartományaiban garázdálkodik, ontja a nemesek vérét, és nem szenved hiányt sem pénzben, sem fegyverben. — Elhiszem — mondta Rumata. — Mindjárt láttam, hogy nagyon elszánt ember. — 82 — (Folytatjuk)
