Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-09 / 211. szám

1981. SZEPTEMBER 9. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I I képernyője előtt I Két kiemelkedő színészi alakítás — elsősorban ezért érdemes beszélni A Havasi selyemfiúról, a szerda esti tévéflilimről, amely Tersánsz- ky J. Jenő kisregényéből ké­szült. Tersámszkyt nemcsak ol­vasni, nézni is jó, a képer­nyőm is. Mert alhogy ő tud mesélni az emberről, viselt dolgairól, az mindig elmés* és szórakoztató. És nincs olyan írása, amelyből egy- egy érdekes figura ne néz­ne ránk, kisregénye, amely­ből ne áradna bőséggel az élet illata, ne dőlnék belőle az érzelmeik sokasága. Lám szerda este is milyen külö­nös asszonyt ismerhettünk meg a megfilmesített kisre­gényből, A havasi selyem- fiúból. Egy marcona, rán­cos. idős asszonyt, aki várat­lanul gyullad szerelemre egy pelyhes állú fiatalem­ber iránt, fittyet hányva környezetének, családjának, a korabeli szokásoknak, mindennek és mindenkinek; akii vállalni meri dacolva az előítéletlékkel még a későn érkezett szenvedélyt is! Egy pipás öregasszonyt, aki olyas­mit tesz. amit csak kevesen; vállalja önmagát, szerelmes női mivoltát — vénségé- ben is. Mesébe illő történet, vagy talán még inkább balladá­ba, persze az élet gyakran produkál hasonlót, s meg­termett a századfordulón — a film cselekménye ekkor játszódik, de megesik ilyes­mi még napjainkban, ma is A szerelem ugyanis különös és furcsa szenvedély, s ha valakit hatalmába kerít, az bizony még képtelennek tű­nő dolgoktól sem riad visz- sza vállalván akár azt is, hogy kihívja maga ellen a végzetét. A Gyöngyössy Im­re és Kaibay Barna alkotó­páros az Idős fuvarosasszony, K rizsán né szerelemre lobba- nását igyekeztek valame­lyest a balladák tömörségé­vel és költőiségével tálalni, másrészt viszont a valósá­gos élet. valóságos drá­májaként eleveníteni meg az eseményeket. Főképp Krizsánné környezeté­nek rajzában érvényesült az erőteljesebb realizmus. (Kár, hogy itt-ott némi folk- lorisztikus dekorativitás is tapasztalható volt munká­jukban.) Lenyűgözően hiteles képet kaptunk a vásárról, ahol az idős asszony először látja meg a „havasi selyemfiút”, aki alacsony termete ellené­re hatalmas erőről tesz ta­núságot. alaposan ellátván a környéket félelemben tartó Bogya Gazsi baját. Ezekben a jelenetekben Szabó .Gábor operatőr kamerája igazán mozgékony, s valóban hami­sítatlan századelő bontakozik ki a jól megkomponált kép- sonckból. A falusi miliő részleteiben is nagyfokú a pontosság, s a figurák áb­rázolásában is hasonló gon­dosság, kidolgozottság. És itt következik akitűnő színé­szi játék dicsérete. Kovács Mária Krizsánnéja ugyanis nejnicsak egy nagyakaratú, vállalkozó kedvű férfias fa­lusi nagyasszony tökéletes megvalósításban. hanem egy környezete fölé növő, erkölcsi tartásában is ki­emelkedő ember, akiben — hisz asszony — az erőhöz női gyengédség is párosul — (milyen finom eszkö­zökkel ábrázolja Kovács Mária az idős asszony sze­relmi vágyakozását és pilla­natnyi sllágyulásait) hanem mindezekkel egyetemben jel­képes figura is: a7, érzelmi jogait Vállalni és érvényesí­teni akaró ember szimbólu­ma. A színésznő méltó part­nere. igen jó Fazekas István fiatalemberének szótlansága, titokzatosnak tűnő tartózko­dása maid kényszerű maga­megadása tökéletesen fejezi ki, hogy a ..selyemfiú” itt csak testével van jelen, gondolataiban mindig má­sutt jár, igazi szerelme, me­lyet mélyen titkol, hazafelé húzza. Egyébként könnyen érzel­mes történetté ds kerekedhe­tett volna az idős asszony rajongása, fiatal szolgája iránt. Az alkotók javára írandó azonban, hogy a já­tékban mindvégig megma­radt az érzelmek méltósága. Alkonyat Budapesten — újabb dotoumentumifilm az öregékről, a magányosok­ról, az elhagyatottakról, akikről régebben Lakatos Vince készített egész film- hloroízatot, leljd'ismer ebéb­resztőt. Most ugyanarra adta a fejét Bajor Nagy Ernő is, a főváros VII. kerületének időg emberéihez látogatott el, hogy sorsukról, életükről faggassa őket, természetesen azzal a szándékkal, hogy érdekükben ő is megmoz­gassa a társadalom lelkiis­meretét, hogy a „partrave- tették” drámáinak felvillan­tásával akár társadalmi ösz- szefogásra is „ingereljen”. Megértő, jóságos barátként kopogtatott be az elhagyot­tan élő nyugdíjasokhoz, akik az élet peremén vegetálnak, s az érzéketlenség sivatagjá­ban az emberi megértés oázisára vágynak. Ilyet is találtak a film készítői, megértő közösséget, szociá­lis otthont felmutatván a példát, a gondok enyhítésé­nek. a bajok orvoslásának ha nem is könnyen, de jár­ható útját. Bajor Nagy Ernő ezzel a munkájával mél­tó követője az im­már elhunyt Lakatos Vince munkájának, aki hal­hatatlanságot; ebben a mű­fajban szerzett magának. Vasárnap este Nádasdy Kálmánra emlékezett a te­levízió. Ismerősök, tisztelők, pályatársak, művészek, ra­jongók gyűlték egybe az Operaház nézőterén, hogy egy virágoktól övezett láng társaságában idézzék az örökké lobogó természetű Nádasdy alakját és szelle­mét. Megható volt „látni” § műsort megszülő igyekezetei Jó volt hallani néhány re­mek zenei produkciót, még­is az egész emlékezés vala­hogy túlságosan is merevre, patetikusra sikerült. És ép­pen ezért nem is lehetett igazán h(ű Nádasdy Kálmán természetesen kitárulkozó egyéniségéhez. Ez a fajta teatralitás az, amely soha­sem volt ínyére életében A kiskörei vízlépcső építésétől az árvízvédelemig Film- is fotódokumentum­tár Szolnokon Hazánk egyik legjelentő­sebb vízügyi dokumentum- film- és fotótárát hozta lét­re Szolnokon a Középtisza- vidéki Vízügyi Igazgatóság. Kereken két évtizede örö­kítik meg a terület jelen­tősebb vízügyi eseményeit építkezéseket, folyamszabá­lyozási műveleteket a víz­védelmet. Az építés mellett celluloidszalagrai. illetve fényképekre rögzítették az elmúlt időszak nagy árvi­zeit azok romboló hatását és a helyreállítás munkáját is. Az archív anyag nagysá­gára jellemző, hogy az igaz­gatóság műszaki könyvtá­rában 60 ezer fekete-fehér és tízezer színes fotó ne gá­ti vja található időrendi sor­rendben és számjelekkel el­látva. A színes diafelvéte- iek száma is több ezerre te­hető. A két évtized nagy vál­tozásairól sok ezer méter. 16 milliméteres mozgófilm is készült. Az első kapavá­gástól az ünnepélyes átadá­sig megörökítették például a kiskörei vízlépcső hét évig tartó születését. Ott voltak a vízügyi filmesek az 1970- es nagy tiszai árvíznél, to­vábbá a legnagyobb tiszai és dunai vízszennyezéseknél. Jelenleg Tiszakécskén dol­gozik a felvevőgép. ahol a folyó iobb partién, mintegy két kilométer hosszúságban nagyarányú partbiztosítási munkákat végeznek. A már meglevő és születő filmek egy részét magyar, orosz, német és angol nyelvű kí- sérőszövegigel látták el. va­lamennyi hangos felvétel. Az értékes szolnoki doku­mentumtár segíti a szakok­tatást- a tapasztalatcserét és a szélesebb körű ismeretter­jesztést. Kölcsönöznek fotó- és filmanyagot a vízügyi szákközépdskoláknak is. A folyamszabályozásról készült építéstechnológiai filmeket példáiul a Budapesti Műsza­ki Egyetem vízépítő tanszé­kén használják fel szemlél­tetésre. Több száz felvételt a szakkönweklben és más művekben illusztrációként is alkalmaznak. siem. V. M. „Megölöm dón Rebát” — „Miért?” — „Mert gyil­kolja a testvéreimet” Felugrott és kitárta az ablakot. A sötét városiban megbolydultak a fényrajak, széthullottak és láncokba húzódtak, eltűnitek és felbukkantak a láthatatlan házak között Valamilyen hang támadt a város fölött, távoli, sok szólamé, jajongás. Két tűz lobbant fel, s beragyogta a szomszédos háztetőket. Valami fellángolt a kikötőben. Megkezdődtek az események. Öklök verték az ajtót éktelen kiáltozás hallat­szott: „Nyissátok ki! Ügyeletes, nyissa ki!” Rumata fél­rehúzta a reteszt Egy hiányosan öltözött ember rontott be, megragadta Rumatát a zekéje hajtókájánál, és reszketve kiáltotta: — Hol a herceg? Budah megmérgezte a királyt! Az iru- kaini kémek lázadást szítottak a városban! Mentse a her­ceget! Az udvari miniszter volt, ostoba és roppantul hűsé­ges ember. Félrelökte Rumatát és a herceg hálószo­bájába iramodott. A nők sivítozni kezdtek. Az ajtón pe­dig már szürke inges, verejtókes, széles pofájú roham- osztagosok nyomultak be, rozsdás fejszéjüket előresze­gezve. Rumata kivonta mindkét kardját — Vissza! — mondta hidegen. Háta mögött kurta, fojtott jajszó hallatszott a há­lóból Rosszul áll a dolog, gondolta Rumata. A sarokba ugrott, az asztallal eltorlaszolta magát A pohamosztago- — 73 — .KÍSÉRLET” 250 ISKOLÁBAN ___ ____ H z ötnapos munkahétről Beszélgetés Szabó Lászlóval, a Művelődési Minisztérium közoktatási főosztályának helyettes vezetőjével Az 1982/83-a.s tanévtől az iskolákban is az ötna­pos munkarend szerint folyik majd a tanítás. A Művelődési Minisztéri­umban januárban kez­dődtek meg az átállásra való felkészülés munká­latai, s kérésükre peda­gógusok százai mondták el elképzeléseiket a saj­tóban és a rádióban. Ezeklet is (elhasználva készült el egy útmutató, amelyet az ötnapos ta­nítási hét kísérletében részt vevő Í70 alsófokú oktatási intézmény, illet­ve 80 középiskola meg­kapott augusztus köze­pén. A minisztériumban azután kora tavasszal összegzik a tapasztalato­kat, s ennek alapján ké­szül el a jövő tanévtől érvényes új munkarend. Az ötnapos munkahét bevetéséről beszélget­tünk Szabó Lászlóval, a minisztérium közoktatási főosztályának helyettes vezetőjével. — Milyen kísérlet az, amely valójában csak né­hány hónapig tart? — Tulajdonképpen nem is kísérletről, hanem az új munkarend kipróbálásáról beszélhetünk. Sürget az idő, nem tudunk arra várni, hogy mondjuk tíz elképzelést éve­ken át figyelemmel kísér­jünk, s azután meggyőződve hasznosságukról, illetve al- kalmazhatatlanságukról, egy tizenegyedikét kötelező ér­vénnyel bevezessünk iskolá­inkban. Sőt! Egyetlen elkép­zelés végig vezetésére, elem­zésére sincs időnk! Mindösz- sze arra vállalkozhattunk, hogy a pedagógusok észrevé­teleit is figyelembe véve né­hány iskolában kipróbáljuk az új munkarenddel kapcso­latos terveket, hiszen tudjuk, hogy elsősorban a minden­napi munka, a gyakorlat bi­zonyítja ezek életrevalósá­gát. — A pedagógusok számos érdekes óratervi ötlettel cuk­koltak elő. Mit lehet ezek­ből megvalósítani? — Többek között például nem vezethetünk be negyven perces órákat, mivel minden tanár tudja, hogy csöngetés­től csöngetésig így is milyen kevés az idő. Az öt perc ugyan nem sok, ám ha egy tanévet veszünk, akkor már mégis jelentős időveszteséget jelent. Nem beszélve arról, hogy éppen egyik fő célunk­nak, a tanítási órák fokozott védelmének mondana‘ ellent. S mivel változatlanul ér­vényben maradnak a nevelé­si-oktatási tervek, s ezeket teljesíteni is kell. arra tö­rekszünk, "hogy az ötnajpos munkarend kipróbálására vállalkozó iskolák új órater­vei a tanulók heti elfoglalt­ságát a lehető legkevésbé növeljék. Órarendkészítési és elhelyezési gondok nyil­vánvalóan lesznek majd, de ezek nem megoldhatatla- nok. Arra mindenképpen ügyelni, kell azonban, hogy lehetőleg ne legyen az óra­rendben „nulladik” óra, s hogy a tanulók napi kötele­ző elfoglaltsága az általános iskola utolsó két osztályában se haladja meg a hat órát... Felvetődik persze egy sor más kérdés is. Például ml lesz a sorsuk azoknak a tár­gyaknak, amelyeket heti egy órában tanítunk; mennyi Jiázi feladatot adjunk föl pénteken délelőtt hétfő dél­utánra; a pihenőnapok szá­mának növekedésével ho­gyan fog alakulni a tanórai és a tanítási órán kívüli te­vékenység kapcsolata? Min­denekelőtt hatékonyabbá kell tennünk az oktató-neve­lő munkát, rendszeresebben kell ellenőriznünk a tanulók előmenetelét, változatlanul nem szabad túl sok házi fel­adattal terhelni a tanulókat — persze ajánlani kell, hogy minek nézzenek utána —, s a korábbiaknál nagyobb gondot kell fordítani az év­közi felzárkóztatásra is. Ez utóbbira már csak amiatt is szükség lesz, mivel a tanév meghosszabbodása lehetet­lenné teszi a pótló foglalko­zások eddigi rendszerének folytatását... — A „kísérlet” lényege te­hát az, hogy miközben átté­rünk az ötnapos munkarend­re, nem nőhet a tanulók na­pi terhelése, érvényben ma­radnak a tantervek, s a tan­év hosszabbodásával a szü­net sem rövidül ésszerűtle­nül. Mit terveznek, hogy a pedagógusok jövedelme se csökkenjen? — Egyelőre csak annyit mondhatok, hogy az érintett iskolák nevelői a túlóra­csökkenésből eredő megtaka­rítást visszakapják jutalom­ként. Hogy mi lesz a végle­ges megoldás, arról még nincs kialakult elképzelé­sünk, de természetesen gon­dolkodunk rajta. — Milyen szerepet kap a kipróbálás során a tanórán kívüli tevékenység? — Hangsúlyozom, hagy nagyon óvatosan kell bánni a hétvégi programokkal, ne­hogy a fő cél, nevezetesen, hogy a gyerekek többet le­hessenek együtt a családdal, csorbát szenvedjen. Tehát egyrészt arra kell törekedni, hogy ezeket a programokat ne szervezzük túl. Másrészt gondoskodnunk kell azokból a tanulókról is, akiknek a szülei szombaton is dolgoz­nak, a napközis és tanuló­szobái foglalkozások ezért válnak különösen jelentőssé. Ugyanakkor azt is figyelem­be kell venni, hogy az egy napra jutó terhelés lényegé­ben nem nőtt, tehát nem szükséges minden programot átcsoportosítani. Ha például korábban az őrsi összejövetel kedden volt, nincs akadálya, hogy most is akkor legyen. Nagyon számítunk a közmű­velődési intézmények segít­ségére, hisz nemcsak szerve­zéssel, hanem befolyásolás­sal is ki lehet alakítani jó programokat, például kedvet lehet kelteni egy-egy jó könyvhöz, színházi előadás­hoz ... Azt hiszem, ide kí­vánkozik, hogy élénken til­takozunk az olyan szülői magatartás ellen, amely a saját kényelme érdekében az Iskolára hárítaná át gyerme­ke „megőrzését”. Gyereksze­rető társadalomra számí­tunk, olyan szülőkre, akik nemcsak saját gyerekeik hétvégi programjáról gon­doskodnak, hanem olyano­kéról is, akiknek nincsen családi elfoglaltságuk. S tá­maszkodunk az ifivezetők segítségére is, akik amúgy is elsősorban a hétvégeken ér­nek rá. — Végezetül hadd kérd­jem meg, hogyan alakul az ötnapos tanítási hetet kipró­báló iskolákban a tanév rendje? — A tanévnyitót — a tan­testület döntésétől függően — augusztus 29-én vagy 30- án tartották az iskolák, az első tanítási nap augusztus 31-e volt, az utolsó pedig 1982. június 18-a lesz. A tan­év 190 tanítási napból áll, de érvényességéhez legalább 180 tanítási napra van szükség. Ha egy tantárgy tantervi óraszáma ezt nem éri el az utolsó tanítási napig, akkor abban az iskolában a tan­évet meg kell hosszabbítani. A kipróbálásban részt vevő iskolák ebben a tanévben a számukra külön megküldött óratervek alapján végzik a munkájukat. Az I., illetve a II. óraterv közül tetszés sze­rint választhatnak, annál is inkább, mivel mindkettő 33 hétre, 190 napra készült. Rácz-Székely Győző sok ellepték a szobát. Egy szürke egyenruhás hadnagy nyomakodott előre kivont karddal. — Don Rumata? — kérdezte lihegve. — Letartóztatom. Adja át a kardjait Rumata gúnyosan felnevetett — Vegye el — mondta, s az ablakra sandított — Fogjátok el! — rivaílt a tiszt Tizenöt, fejszével felfegyverziett jól táplált lajhár nem túlságosan sok annak, aki olyan harci módszereket ismer, amelyek itt csupán három évszázad múlva terjed­nek el. A tömeg nekilódult, majd visszazúdult A pádlón maradt néhány fejsze, két rohamosztagos összegörnyedt, s kificamított karját óvatosan a hasára szorítva, a hátsó sorokba lopakodott A rohamosztagosok tétováin egymás­ra néztek. Rumata félretolta az asztalt és a fal mentén óvato­san az ablakhoz ment A hátsó sorokból valaki kést do­bott feléje, de elhibázta. Rumata így szólt; — Ha még egyszer a közelembe jöttök, levágom a karotokat Ismertek ... Ismerték. Nagyon jól ismerték, és egyikük sem moc­cant hiába nógatta őket a tiszt, aki szintén nagyon óva­tosan viselkedett Rumata felállt az ablakpárkányra, s tovább is fenyegetőn hadonászott kardjaival, de ugyan­abban a pillanatban az udvar felől súlyos lándzsa csapó­dott a hátába. Az ütés szörnyű erejű volt A fémlemez inget nem törte át; de Rumata leesett az ablakpárkány­ról, elterült a padlón. A két kardot nem engedte el, de már semmi hasznát sem vehette. Az egész falka egyszer­re rárontott. Együtt bizonyára több mint egy tonnát nyomtak, de akadályozták egymást, s neki sikerült lábra állnia, öklével valakit szájon vágott, valaki vinnyogott a hóna alatt, ő pedig egyre csépelte a könyökével, az ök­lével de nem tudta lerázni őket Ropoant erőfeszítés­sel lehajolt, és letépte a lábába csimpaszkodó rohamosz- tagosokat. Azután fájdalmas ütést érzett a vállán, és ha­nyatt esett, de újra felállt s nagy erejű ütéseket osztoga­tott. amelyektől a rohamosztagosok lomhán a falhoz csa­pódtak; ekkor azonban ki vágódott az ajtó, és újabb ve- rejtékes pofák tódultak be; hálót dobtak rá, lábára köté­lét hurkoltak, és a földre döntötték; Rumata abbahagyta a kapálózást, takarékoskodott az erejével Egy ideig csizmával taposták, kéjes nyögés­sel Azután megragadták a lábánál és elvonszolták. — 74 — (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents