Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-08 / 210. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 8. A békéért, a biztonságért, az együttműködésért Nemzetközi politikai plakátpályázat A plakát a békéért, a biztonságért és az együttműködésért; folytatott harcban címmel nemzetközt művészeti pályázatot hirdetett a Szovjet ..Plakált” Kiadó Vállalat, a Szovjet Képző - művészek Szövetsége. a Szovjetunió Kulturális Minisztériuma. a Kiadót. Nyomdászata és Könwke- reskedelmd Állami Bizottság: a Szovjetunió Szakszervezeteinek Országos Tanácsa, a Komszomoi Központi Bizottságai. a Szovjet Békébi- zotttsáiS. a Szovjet Baráti Társaságok Szövetsége, valamint az APN. A versennyel olyan t>la- kátművészeti alkotások létrehozását kivárnák ösztönözni. amelyek tükrözik valamennyi békeszerető erő ■törekvését a béke megszilárdítására. az enyhülés elmélyítésére. a fegyverkezési hajsza megfékezésére. a nemzetközi helyzet megjavítására. A nlakátterveket idén december 30-ig váriák a következő címre: 117049 Moszkva. Krimszkaia Naibe- rezsnaja 10/14. A vereenv- munkák elbírálása titkos: a 70x100 centiméteres karton- lapra ragasztott nlakáitok hátoldalára egy hatjegyű számot kell írni. ennek kell szeneoeänie a mellékelt lezárt borítékán is. amely a szerző nevét születési évét végzettségét és munkahelyét valamint pontos címét tartalmazza. A FAMÍLIA A Neoton új nagylemeze Egy igazán jó sportoló érzi, mikor kell a futó- vagy a futballcipőt a szögre akasztani. Nem várja meg a visszaesés, erőlködés kínos időszakát azt hogy leírják. Ugyanez elmondható a zenei élet nagy egyéniségeiről is. Láttunk már példát a megkopott, hajdan népszerű előadók csúfos bukásáról. A kudarc, a vereség oka sok minden lehet. Megun ja a közönség az arcot a hangot, a stílust melyben él az énekes. Ha sem önmagán, sem a stíluson nem tud változtam, újat produkálni, természetes, előbb-utóbb elfordulnak tőle azok, akik hajdanán „istenítették”. Pillanatig sem állítom, hogy a Neoton famíliát ilyen veszély fenyegetné, az viszont kétségtelen, kitűnő ér- lékkel váltanak irányt”, hoznak új színeket muzsikájukba. Az elmúlt években a diszkózene hazai mezőnyében vitathatatlan volt vezető szerepük, s a világ köny- nyűzenei pódiumára kilépve is sikert arattak. Ügy tűnik, most a diszkó „agonizálása- kor” a zenekar „veszi kalapját" és odébbáll, nem várja meg az utolsó pillanatot. A Hanglemezgyártó Vállalat Pick-Up című kiadványának egyik cikkében az együttes ezt nem is titkolja. „A disz- kó halott, ezt a lemezt a temetésire írtuk” — nyilatkozzék. Milyen is ez a „gyász- zene” ? Az új Neoton-stílusra a romantikus rock jelzőt ragasztották. Tulajdonképpen az előző zenei világukhoz kötődik, de már kevésbé és megszelídítve, iáevalbbban jelentkeznek a diszkós elemek. Az albumot végighallgatva az a fura gondolat fordul meg az ember fejében, hogy ez nem hét ember produkciója, hanem egyé, aki hét hangon énekel ha teáit, egysemre játszik dobon, gitáron, orgonán. Ilyen tökéletes, kollektív muzsikát csak azok játszhatnak, akik emberileg is közelállnak egymáshoz. Kiváló csoportteljesítmény A Família című album. Életteli zenét komponált az együttes. Kitűnő voteái1 betéteket hallhatunk (pl: Hazudós), s minden dalban remek a hangszerelés, talán a Két- százhúsz felett című sláger emelhető ki. Lírai, lágy hangon szólal meg a Vadvirág: s zeneileg jól felépített kompozíció a nagylemezt záró Régi zongora című szerzemény. (fekete) Jó, mert alkalmat adhat sok mindenre: a régi emlékek felidézésére csakúgy, mint új ismeretségiek kötésére, tanulásra csakúgy, mint szórakozásra, játékra, pihenésre. A termelőszövetkezeti fiatalok első Szolnok megyei találkozójának három napja például — az elmúlt hét péntekje, szombatja és vasárnapja — mintegy száz mezőgazdaságban dolgozó fiatalnak adott alkalmat arra, hogy találkozzon és elbeszélgessen fontos tisztséget betöltő gazdasági és politikai vezetőkkel, széles körben ismert művészekkel, zenészekkel. A kisújszállási strandfürdő szigetén sátrat verő termelőszövetkezeti fiatalok tartalmas beszélgetést folytathattak így többek között Zuiberecz Györggyel, a KISZ X. kongresszusának egyik Szolnok megyei küldöttével, meghitt perceket tölthettek Papi Lajos kisújszállási szobrászművész sokszobás műteremlakásában, nevethettek a szegedi humoristának, Nagy Bandó Andrásnak, és a szolnoki Híd együttesnek a vidám műsorszámain, élvezhették a Kormorán együttes zenéjét, sőt, a változatosságra és a sokszínűségre nagy gondot fordító rendezőség még Andrási Erzsébettel, Szolnok megye legújabban megválasztott szópségkirály- nőjével is „összehozta” a táborlakókat. Mindez külün-kiülön és együttesen is nagy élmény volt, ám a résztvevők ennél is fontosabbnak és hasznosabbnak tekintették, hogy találkozhattak és megismerkedhettek — egymássáL A műhely, a termelőszövetkezet, a falu bizonyos szempontból lehatárolt világából üdítő volt kilépni néhány nap erejéig, — vélekedtek a résztvevők — s öss zemelegedn i másokkal — olyan hasonló korú fiatalokkal, akik hozzávetőlegesen hasonló körülmények között élnék és dolgoznak, s akik a hétköznapok sodrában tevékenykedve gyakran ugyanolyan problémákkal viaskodnak. Ezeket megbeszélni, s a tapasztalatcserék közben összemérni az erőt, az ügyességet és a találékonyságot, például kötélhúzásban, evezésben, kacsafogóversenyben és más tréfás vetélkedők során — ez volt az, aminek csokra felejthetetlenné tette a kisújszállási találkozó három napját — káposztás — Az első vetélkedő: ki veri fel legelőbb a sátrat? És nálatok mi újság van? A délelőttök rangja Az „átlag rádióhallgató” számára a délelőtti műsorok általában könnyű- és komolyzenei programokat’, gyermekműsorokat jelentenek. Meglehet persze, hogy tévedek, s pusztán a magam rossz beidegződéseiből indulok ki. Mert — mitagadás — bőven van „szóbeli” hallgat- nivaló is délelőttönként, ráadásul nem is akármilyen műsoroifcról van szó. Itt van például a „Láttuk, hallottuk”, amely az utóbbi időben igazi művészet- és mű- vieüődéskritikai műsorrá nőtte ki magát, a benne elhangzó „anyagok” rendkívül széles skálán mozognak. A közművelődés hétköznapjai ugyanúgy helyet kapnak a Láttuk, hallatokban, mint a különböző művészeti ágak. A könyvtárügy, a könyvkiadás, a művelodésttotthon-hólólzat — ebben a műsorban — egyenrangú a képzőművészettel, a zenével, a színházzal S mindez nem valamiféle magas és „szent” kritika Jegyében történik, hanem a teultúraközvetítés igényével, a hallgatók népszerű módon való orientálásának szándékával párosulva. Mindamellett a műsort a műfaji sokszínűség is jellemzi — tartalmi változatossága mellett. Minden együtt van tehát egy érdekes mondanivalóban gazdag és fontos műsorhoz, amely mintegy szigetként emelkedik ki a „Zenedél- előtt” mu2sikatengerébőL Néhány egyéb műsorral1 is folytathatnánk a sort, amelyek végső soron bizonyítar- nák, hogy a délelőttnek is nagy rangja van a rádióban. Délelőtt hallhatjuk először a „Társalgót”, a Napközben” jelentkezéseit, hogy csak az „átlagos” s ne a hétvégi délettőttök műsoraiból említsünk. Vagy az ismeretterjesztő szerkesztőség sokszor egészen kiemelkedő műsorai: a múlt héten például a „Szerpentin” című adás az 1300 éves fennállását ünneplő Bulgáriáról szólt nagyon színesen, nagyon érdekesen. Mindent összevetve tehát: érdemes, nemcsak a zenei műsorok miatt, délelőtt is bekapcsolni a rádiót — eszjé — A herceg ágyasháza előtt éjfélkor kellett átvenni az ügyeletet, és Rurnata úgy határozott, hazamegy és megnézi, minden rendben van-e, s átöltözik. Az esti város képe megdöbbentette.. Az utcák síri csendbe merültek, a kocsmák (zárva voltak. Az utcakereszteződóiseknél ro- hamosztaigosok álltak csoportosan. Az előszbbában együtt voltak a cselédek, mindenkinek a kezében fegyver. Kiderült hogy már néhányszor megpróbáltak bejutni a házba. Rumatának ez nem tetszett. ' — Hol van Pampa báró? — kérdezte. Unó azt válaszolta, hogy „a báró már délben felébredt, megitta a házban található összes sóslevet, és elment mulatni”. Azután közölte, hogy Kira naigyon, nyugtalankodik, és már nemegyszer érdeklődött a gazdáról. — Rendben van — mondta Rurnata, és megparancsolta a személyzetnek, hogy sorakozzon fel. A szakácsnőt nem számítva, hatan voltak, egytől egyig utcai verekedéshez szokott; dörzsölt fickók. A szürkékkel természetesen nem mernek ujjat húzni, félnek a mindenható miniszter haragjától, az éjszakai hadsereg toprongyosai val szemben azonban helyt tudnak állni. Két kézíj, négy csatabárd, nehéz mészároskések, váspántos ajtók... Vagy talán mégse menjen el ? Rumaía felsietett az emeletre, s bement Kira szobájába. Kira ruhástul aludit a vetetten ágyon. Rurnata kis ideig mellette állt a mécsessel. Menjen vagy ne menjen? Semmi kedve sem volt elmenni. Betakarta a lányt a pléddel megcsókolta és visszatért a dolgozószobába. Mennie kell. Bármi történjék is, a felderítőnek az események középpontjában kell lennie. Meg a történészeknek is hasznára válik Levette fejéről az abroncsot, puha szarvasbőrrel megtöfölte az objektívat, s újra feltette az abroncsot Azután hívta Unót, és meghagyta, hozza be katonai öltözékét és fényesre tisztított rézsisakját Így szólt Unóhoz; — Ide hallgass. Benned mindenkinél jobban bízom. Bármi történjék itt, Kirának sértetlenül kell maradnia. Leéghet a ház, széthordhatják az összes pénzt. Kirát azonban őrizd meg nekem Vidd a háztetőkön, a pincéken át, ahogyan akarod, de őrizd meg. Megértetted? — Megértettem — felelte Unó. — Nem kellene ma elmennie.,. ■ — Ide hallgass. Ha három nap múlva nem térek vissza, fogd Kirát és vidd a vadonba, a Csukló Erdőbe. Ott megtalálod a Részeg Barlangot, az egy faház az út közelében. Ha kérdezősködsz, megmutatják. Csak arra vigyázz, kitől kérdezed. Lesz ott egy ember, Kabani atyának hívják. Mindent elmondhatsz neki. Megértetted? — Megértettem. Jobb volna, ha ma nem menne el. — Szívesen maradnék.. De nem tehetem: a szolgálat Nos, vigyázz. Könnyedén megfricskázta a fiúcska orrát és Unó suta mosolyát látva, ő is elmosolyodott Kilépett az ajtón, és újra a sötétben találta magát. Háta mögött csörömpöltek a reteszek. A herceg lakosztályát rosszul őrizték. Lehet, hogy éppen ezért nem követett el soha senki merényletet az arkanari hercegek ellen. És a mostani herceg iránt végképp nem érdeklődtek. Az égvilágon senkinek sem kellett ez a kék szemű, csenevész fiú, aki bárki máshoz inkább hasonlított, mint az apjához. A fiúcska tetszett Rumatának. A herceg már aludt. Rurnata átvette az ügyéletet az alvó fiú ágyánál, s elvégezte az etikett által előírt, bonyolult mozdulatokat a kivont kardokkal, ellenőrizte, hogy valamennyi ablak zárva van-e. Amikor egyedül maradt, a karosszéket az ablakhoz húzta, kényelmesen elhelyezkedett, és nézte a várost. A herceg háza dombon állt, és nappal egészen a tengerig el tehetett látni. Most azonban minden homályba merült, csak szétszórt fényrajok látszották ott ahol fáklyás rohamosztagos,ok álltak az utcakereszteződéseknél, és jelre vártak. A város aludt vagy alvónak tettette magát. Érdekes, vajon érezték-e a lakosok, hogy valami szörnyűség közeledik? Vagy, mint a nagyeszű, nemes dón, szintén úgy vélték, hogy va'aki Szent Mika napjának — 71 — megünneplésére készül? Kétszázezer férfi és nő. Kétszázezer kovács, fegyvermester, mészáros, rőfös, ékszerész, háziasszony, utcalány, szerzetes, pénzváltó, katona, csavargó, épségben maradt könyvtudó forgolódott most poloskabűzös, fülledt ágyában... Óriási többségük semmiben sem volt bűnös: Túlságosan passzívak és tudatlanok voltak. Rabszolgaságuk a passzivitásra és a tudatlanságra épült, a passzivitás és a tudatlanság pedig újra meg újra rabszolgaságot szült. Mégis emberek voltaic, az értelem szikrájának hordozói. És állandóan hol itt, hol ott lobbantak és gyúltak fel a hihetetlenül távoli és elkerühetetlen jövő fényecskéi. Nem tudták, hogy a jövő az övék, hogy a jövő nélkülük tehetetlen. Nem tudták, hogy a múlt szörnyű kísérleteinek ebben a világában ők a jövő egyetlen valósága, ők a kovász, a vitamin a társadalom szervezésében. Semmilyen állam sem fejlődhet tudomány nélkül, mert a szomszédai megsemmisítik. Művészet és általános kultúra nélkül az állam elveszíti az önkritika képességét, téves irányzatokat kezd bátorítani, mindinkább kénmutatókat és aljaembereket teremt, az állampolgárokban fogyasztói szemléletet és önteltséget fejleszt ki, s végeredményben megint csak a józan értelmű szomszédok áldozatává válik. Akármennyit üldözhetik a könyvtudókat, betilthatják a tudományokat, irthatják a művészeteket, előbb-utóbb azonban észre kell térni, és fogcsikorgatva bár, de utat nyitni minden számára, ami oly gyűlöletes a ihataVxmváigyó kodlátoltak és tudatlanok számára. Rurnata egyre csak a sötétbe merült várost nézte. Valahol ott, bűzös kamrájában, nyomorúságos ágyán kuporogva, 'lázban égett a megnyomorított Tarra atya, Nanyin testvér pedig mellette ült. a „Tanulmány a kósza hírekről" végét írta, s élvezettel álcázta lapos körmondatokkal a szürke élet kegyetlen kigúnyolását. Valahol ott kószált vakon az üres, fényűző lakosztályokiban író Sur, s rémülten észlelte, hogy a történtek dacára, meggyötört, összetiport lelkének mélyéből, valami ismeretlen erő nyomására nagyszerű emberekkel és mégrendítő érzésekkel teli világok támadnak felé s törnek be a tudatába. És nem tudni, hogyan, töltötte az éjszakát a megtört, térdre kényszerített Budah doktor... Testvéreim, gondolta Rurnata. én a tiétek vagyok^ mi egy test vagyunk veletek! Roppant erővel eszmélt rá hirtelen, hogy ő egyáltalán nem isten,, aki az értelem szentjánosbogárkáit óvja a tenyerében,, hanem testvér, aki segít a testvérnek, fiú, aki megmenti az apát. — 72 — (Folytat iuk)