Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-27 / 227. szám
Nemzetközi körkép 1981. SZEPTEMBER 27. Józanság és felelősségtudat Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka mindig híven tükrözi a világ változásait. Így van ez most is, a 36. ülésszakon már az első napokban kitűnt: mely országok tartoznak a józanság és felelősségtudat táborához és melyek foglalkoznak szinte kizárólag a felelősség áthárításának kísérleteivel. A nemzetközi közvélemény természetesen a legnagyobb érdeklődéssel a Szovjetunió és az Egyesült Államok külügyminisztereinek felszólalását várta. A két beszéd csaknem valamennyi vonatkozásban egymás szöges ellentétének minősíthető. „Alexander Haig külügyminiszter — ielen- tette ki az egyik legnagyobb amerikai televíziós hálózat, a CBS kommentátora — egyszerűen nem vett /tudomást a világpolitika fő kérdéseiről.” Andrej Gromdko, a szovjet diplomácia vezetője ezzel szemben következetesen sorra vette a jelenlegi bonyolult világhelyzet szinte minden elemét Haiggel ellentétben, akinek beszédéből szinte sütött az ENSZ lebecsülése, a Szovjetunió külügyminisztere a világszervezet jelentőségének kijáró tisztelettel számolt be a nemzetek fórumán' mindarról ami nyugtalanítja az emberiséget Gromiko élesen bírálta azokat akik- azt állítják, hogy a békénél vannak foltosabb dolgok, akik a tűzzel játszanék. Azokat, akik számára ha valami nem tetszik, egyszerűen a „szovjet beavatkozás” vádját harsogják miközben Kubától Lengyelországig és Kambodzsától Líbiáig gátlástalanul beavatkoznak más országok belügyei- be. „Washingtonnak — mondotta Gromiko mintegy e magatartás modelljeként — nem tetszik a szocialista Kuba. De fel lehet tenni a kérdést, vaion az Egyesült. Államok társadalmi rendszere mindenkinek tetszik -e?” A békés egymás mellett élés a gyakorlatban éppen azt jelenti, hogy a különböző berendezkedésű országoknak közös érdekek alapján kell közösen cselekedniük a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a népek közötti barátság és együttműködés ápolásáért Sajnos, az Egyesült Államok ielenlegi vezetése ezzel éppen ellentétes irányban halad — sok tekintetben visszafelé. a hidegháború országútién. Ezzel kapcsolatban a szovjet külügyminiszter megállapította: a Szovjetunió ..bekerítése és visszaszorítása”, a világhatalmi célok szolgálatában gőzerővel fejlesztett támaszpont- rendszer. a fegyverkezési hajsza fokozása, annak enyhítése helyett, a nemzetközi kapcsolatok történetében párját ritkító gyalázkodó propaganda — ez a mai washingtoni politika lényege. Hangsúlyozta hogy a Szovjetunió semmiféle követelésre nem adja fel érdekeinek jogos védelmét, ugyanakkor nem keresi a konfrontációt az USA-vaiL amellyel továbbra is normális kapcsolatokra, párbeszédre törekszik. De természetesen nem minden áron. Nem lehet egyszerre békéről beszélni és úi meg új fegyvereket dobni a mérleg serpenyőiébe. amerikai—kínai katonai együttműködést kiépíteni és ebbe Japánt is bevonni. Az enyhüléshez a párbeszéd folytatása szükséges, ehhez viszont konstruktív lépések kellenek. Ilyen lépés lehetne egv olyan nyilatkozat elfogadása, amely kimondja: az emberiséggel szembeni legsúlyosabb bűnt követik el azok az államok és államférfiak, amelyek és akik elsőként alkalmaznak nukleáris ‘ fegyvert A nemzetközi feszültség enyhülését segíthetné a SALT-megállapodás amerikai ratifikálása, a neu tronfegy vérről és az európai rakélta- telepítésekről szóló döntések tárgyalásos felülvizsgálása, frontáttörés elérése a bécsi haderőcsökkentési tárgyalásokon, pozitív rendezési erőfeszítések a Közel- és Távol- Keleten. és így továbK „Mindent meg kell tenni annak biztosítására. hogy a huszadik század hátralévő két évtizedében a népek békében élhessenek” — mondotta a szovjet külügyminiszter. Attól, mennyire foaadiák mee ezt a felhívást a többi érdekelt hatalmak a világ sorsa, az emberiség jövője függ. Harmat Endre Az ellenzék lefejezése Még szeptember elején kezdődött a belpolitikai vihar Egyiptomban. A letartóztatottak között volt a kopt pápa, akinek egy sivatagi kolostorban jelölték ki kényszerlakhelyét és az Emilek Emirje is. aki viszont a Muzulmán Testvériség nevű, fanatikus szervezet egyik vezetője. De a letartóztatások nem korlátozódtak a különböző vallási csoportokra. Vádat emeltek különböző pártállású újságírók és egyetemi tanárok ellen is. Bűnük a hivatalos indoklás szerint az volt, hogy vallási feszültséget szítottak és így veszélybe sodorták a nemzet egységét. Szeptember második felében az egyiptomi vezetés megpróbált nemzetközi hátteret szőni az „összeesküvés” mögé. Ekkor utasították ki Kairóból a szovjet nagykövetet, több munkatársát és egy magyar diplomatát is. Ez a letartóztatási hullám kísértetiesen felidézi a Szadat hatodomra jutását követő éveket. Nem sok megfigyelő akadt akkor, aki akár fél évet is jósolt a nagy politikus, Nasszer árnyékából előlépett utódnak. Általános meglepetésre az átmenetinek hitt vezér ügyesebbnek bizonyult ellenfeleinél: rendkívüli találékonysággal számolt le velük. De az első öthat kemény esztendőt a világ feledni látszott, mivel Szadat az elmúlt néhány évben egyre békülékenyebb- nek mutatkozott. A külpolitikában az egyiptom—izraeli különbéke megkötése utalt erre, a belpolitikában pedig az, ahogy a nemzet atyja szerepét magára öltötte. Szadat nyilván abból indult ki, hogy a megszállt területek visszaszerzése — függetlenül annak árától — személyét és politikáját népszerűvé teszi. Azt is bekalkulálta, hogy a Szuezi-csa- toma megnyitása, illetve az olajkutak visszaszerzése az ország bevételeit jelentős módon megnöveli. Kétségtelen, hogy az elnök az egyiptomi társadalom bizonyos köreiben valóban népszerű. Mindenekelőtt a burzsoázia állt mögé, teljes súlyával támogatva a nyugati nyitást, a tőkés viszonyok visszacsem- pészését, s ezzel párhuzamosan a szocialista világgal vaSzadat elnök heves hangú tv- beszédben jelentette be a letartóztatásokat ló kapcsolatok befagyasztását. A társadalom igen jelentős csoportjai azonban elutasították és elutasítják Szadat politiké Tát A különbéloe ugyanis rendkívül súlyosan érinti Egyiptom pozícióit az arab világban, a nyugati nyitás pedig a Szadat hatalomra jutásiénak első időszakában megerősített iszlám körök gyengítését jelenti: a fanatikus mohamedánok ezért elutasítják azt. Ha egészen más okok miatt, de az a progresszív erő is szemben áll Szadattal, amely a baloldali Nemzeti Haladó Párt körül tömörül. A Muzulmán Testvéreknek a szadati rezsim elleni támadása többször a keresztény kopt lakosság elleni fellépés formáját öltötte, s ez időnként tényleg összecsapásokhoz vezetett. A kopt—mohamedán ellentét tehát jó ürügy yolt Szadat számára, a belső rendcsináláshoz, egyfajta belpolitikai tisztogatáshoz. De hogy a vallási feszültségkeltéssel kapcsolatos vádaskodás valóban csak ürügy volt, azt világosán jelzi: a letartóztatottak köre messze túlnőtt a vallásos ellenzéken. Amióta Szadat hatalmát megerősítette, csak akkor került sor ilyen belpolitikai tisztogatásra, amikor elfogytak a közel-keleti rendezésnek az egyiptomi asztalra szórt morzsái, s egyre érezhetővvé vált az árak és a munkanélküliség növekSzadat azonban az ellenzék „lefejezése” ellenére nehéz helyzetben van. Az arab világ még mindig összefüggést lót a között, hogy Szadat és Begin közvetlenül az iraki atomreaktor lerombolása előtt találkozott. Érezhető az is, hogy a reagani politikában a közel-keleti kérdés hátrább szorult. Egy helyben topognak a palesztin autoúó- miatórgyalások, ugyanakkor a gazdasági problémák megint élesebbek, fájdalmasabbak. Nincsenek tehát olyan külső események, fordulatok, amelyek lekötnék, elterelnék az emberek figyelmét.' S a kairói utca megmozdulásának legkönnyebben úgy lehet elejét venni, ha Szadat árulókat, összeesküvőket, vagyis ellenséget mutat fel: hazafiakat és természetesen külföldieket • is. Ez Egyipomban még mindig bevált. Szadat ezért most újra megpróbálta... Önody György A Guernica hazatért ÉS A SPANYOL DEMOKRÁCIA szerezze New Yorkból. A festményt ugyanis Picasso a második világháború viharai elől az Egyesült Államokba menekítette, 6 végrendeletében meghagyta: csak akkor kerülhet hazájába, ha ott helyreállítják a szabadságjogokat 1 A bajok épp itt kezdődnek; e kikötést ugyanis Goya, El Greco vagy Murillo alkotásai mellé. Az an- daluz Malaga, mint a nagy művész szülővárosa tart igényt a képre, de miután más Picasso-képe nincs, félő. hogy önmagában kiállítva nem érvényesülne eléggé művészi Hatóereje. Ez a helyzet a morális érvekkel fellépő Guernica város esetéPicasso mindig a politikára érzékeny, haladó szellemű művész volt. Képűnkön: a mester, 92 éves korában, híres alkotása, a „Békegalamb” előtt Homérosz születési helyének dicsőségéért — legalábbis a hagyomány szerint — annak idején hét város versengett. Pablo Picasso híres alkotásának, a Guernicának birtoklási jogáért „csupán” négy — ám ezek annál hevesebben. A sokkal inkább politikai, mint művészeti jellegű vita az elmúlt egy-két évben élesedett ki, azután, hogy biztossá vált: a XX. század talán legnagyobb remekművének tekintett kép visszakerül Spanyolországba. A politikai, hátteret Picasso, a Guernica és a spanyol demokrácia kapcsolata nyújtja. A Guernica ugyanis több egy egyszerű festménynél. Témája ugyan ismert (a, hitleri légierőnek a spanyol polgárháború során, 1936. április 26-án a baszk kisváros, Guernica ellen végrehajtott szörnyű támadása, az első szőnyegbombázás nyomán készült), mondanivalója azonban ennél sokkal gazdagabb: a fasizmus, az erőszak elleni tiltakozás szimbóluma, s mint ilyen mindenféle embertelenség és pusztítás ellen mozgósít. Természetesen az is elfogadott tény, hogy a kép művészi értelemben is korszakos jelentőségű s komoly hatással volt a modem stílusirányzatok fejlődésére. Picasso a Guernicát a spanyol köztársasági kormány felkérésére festette Franciaországban, ott, ahol később önkéntes száműzetését töltötte. A művész ugyanis Francoék győzelme után megfogadta, hogy a fasiszta diktatúra végéig nem tér vissza hazájába. Nem volt szerencséje: ő halt meg előbb, 1973-ban. Két évvel később elhunyt Franco is, megindult a spanyol demokratizálódás — napjainkig is törékeny — folyamata. A madridi kormány számos lépést tett, hogy az újra szalonképessé vált művész talán leghíresebb képét megA Guernicát Ntew Yorkban sok millió érdeklődő nézte meg mindenki másként értelmezi. Sokan arra hivatkoznak, hogy mivel Hispániában fennmaradt a királyság, Picasso feltétele nem teljesült. Mások szerint nem a köztársaság visszaállítása a fontos, hanem az, hogy számos vonatkozásban valóban előrehaladt a demokratizálás folyamata. Érthetően nehezen jutottak tehát döntésre az illetékesek, azaz Picasso örökösei. Egyik lánya még néhány hónappal ezelőtt is úgy nyilatkozott, hogy a spanyol helyzet ingatagsága miatt tanácsos lenne tovább várni. Am az átmenetinek tekintett két év, — ennyit kötött ki a művész özvegye, s a család nagyobbik rész». — letelt. A New York-i Modern Művészetek Múzeuma (a képet ide csak megőrzésre adták át.) most haza küldte a Guernicát. Maradt hát a kényes kérdés : hol állítsák ki ? Picasso művét eredetileg a Prado- ba szánta. Ez valóban az ország legtekintélyesebb múzeuma, ám — ahogy a másik fővárosi jelentkező, az egyetem Modern Művészeti Múl zeuma érvel — a Prado gyűjteménye nem terjed ki a XX. századra. így a Guernica sem nagyon illik ben is, bár ott e célra külön múzeum létesítését terveznék. Végül Barcelona is csatasorba lépett. A művész ifjúkorában hosszabb ideig élt itt, s a minden újra fogékony kulturális életű katalán metropoliszban létesült Spanyolországban az egyetlen Picasso-múzeum. Látható tehát: a festmény megszerzéséért a nemzetiségek felsorakoztak Madriddal szemben. Gyanítható, hogy művészi és presztízsszempontok mellett ez is erősen közrejátszott abban a döntésben, amely mégis a Pradót jelölte ki a Guernica otthonául. Elhelyezésére megtették az előkészületeket, a képnek szánt különtermet a legkorszerűbb biztonsági, világító és légkondicionáló berendezésekkel szerelték fel. Az idő sürget: októberre, a művész születésének 100. évfordulójára szeretnék befejezni az átköltöztetést. Pi- cassónak meglehetne az elégtétele. Spanyolország — ahol Franco alatt nevétsem igen volt tanácsos emlegetni — most büszkén, teljes erével, gazdag ünnepségsorozattal készül a centenáriumra. Szegő Gábor Dé/kelet-Ázsia Ellentétes törekvések Az ENSZ-közgyűlés őszi ülésszaka előtt két politikai eseménysor ismét rávilágított: a Délkelet-Ázsia biztonságának alakulásában döntő szerepet játszó államok, államcsoportok menynyire eltérően közelítik meg a térség sorsát. Az indokínai szocialista országok pártvezetőinek moszkvai látogatása a Szovjetuniónak és délkelet-ázsiai szövetségeseinek azt a törekvését demonstrálta. hogy ennek az érzékeny /térségnek a problémáit a kölcsönös érdekek figyelembevételén nyugvó tárgyalásokkal kell megoldani. A hatalomból kiszorult khmer vezetők kínai—amerikai—ASFAN segédlettel tető aló hozott szingapúri tanácskozása viszont azt a szándékot fejezte ki. hogy „minél rosszabb” (mármint az indokínai helyzet), * „annál jobb”. Brezsnyev Le Duannal. a Vietnami KP, Pen Sovan- nal. a Kambodzsai NFP és Kaysone Phomvihane-nal, a Laoszi NFP főtitkárával folytatott tárgyalásokat, A felek aggodalmuknak adtak hangot a délkelet-ázsiai helyzet bonyolultabbá válása miatt, s a feszültség fő okaként Washington és Peking arra irányuló próbálkozását jelölték meg, hogy politikai és gazdasági bojkottot akarnak szervezni Indokína népi rendszerei ellen. Az összehangolt kínai—amerikai fellépés egyértelműen kitapintható az ASEAN (a Délkelet-ázsiai Államok Szövetsége) magatartásában. Ugyanis nem kis mértékben Washington és Peking nyomásának tudható be, hogy az ASEAN mindmáig elzárkózik az indokínai békekezdeményezések, a párbeszédre tett javaslatok elől. Mindamellett a Szovjetunió és az indokínai államok nem tekintik homogén tömbnek az ASEAN-t. A tanácskozáson a legtöbb időt, a legnagyobb figyelmet a kínai magatartás elemzésének szentelték. Peking álláspontját változatlanul agresszívnek, hegemo- nistának bélyegezték. Le Duan emlékeztetett rá, hogy Peking nemrég utasította el a tárgyalások azonnali felújítására vonatkozó hanoi javaslatot. Ennek ellenére valamennyi megbeszélésen azt hangsúlyozták az indokínai vezetők, hogy továbbra is érvényes a Ho Si Minh- városi és a Vientiane! külügyminiszteri tanácskozás Kínához intézett javaslata: a kapcsolatok normalizálása érdekében kössenek kétoldalú meg nem támadási egyezményt. A szeptember elején Szingapúrban megrendezett úgynevezett Kámbodzsa-tanács- kozás viszont logikus folytatása volt az indokínai realitások semmibevételével megtartott nyári New York-i ENSZ-értakezletnek. Hosszú, kínos-keserves győzködés és előkészítő munka után ültek végül tárgyalóasztalhoz a törvényes Phnom Penh-i kormánnyal szembenálló csoportok. A tömeggyilkos Pol Pot-rezsim képviseletében Khieu Samphan, az Ameri- ka-barát, Thaiföld támogatta polgári szárny megbízottjaként Son Sann, s végül az örökös pálfordulásairól ismert Norodom Szihanuk. Az ASEAN-országok, illetve politika koalíciós kínai—amerikai végső célja egy kormány létrejötte lenne, ám ennek semmi jövője nincs. A színfalak mögött minden nagyhatalom saját csoportjának, védencének- pozícióját igyekszik erősíteni, a gazdasági és katonai szállításokat is ettől téve függővé. Márpedig az idő szorítja őket. Mint az International Herald Tribune című, Párizsban megjelenő amerikai lap megjegyezte: „Az ASEAN államai attól tartanak, hogy nem tudják örök időkre fenntartani a Vietnam- barát Phnom Penh-i rezsimmel szembeni ENSZ-többsé- get, hacsak Pol Pót mozgalmát nem oldják fel Szihanuk és Son Sann képviselőivel.” A jövő még ekkor sem lenne rózsásabb, kilátásaik sem biztatóbbak. Szihanuk- nak valószínűleg igaza volt, amikor Szingapúrból távozóból kijelentette: ő túlzottan realista ahhoz, hogy optimista legyen. Győri Sándor a összeállította: Constantin Lajos
