Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-27 / 227. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. SZEPTEMBER 27 I Arcképvázlat I Negyedszázad a tanyákon HLbarul a tekintete, később be is vaflija, csalódott. Azt gondolta, azért kerestem meg, mert kíváncsi vagyok rá, a szenttamás! tanyai is­kola volt tanulói hogyan fod&ttatták iskolás életüket a városi nagyi skálában. És mind járt mondja is: a Rózsa Ferenc tért Alitaflános Isko­la nagyon okosan szoktatta társaikhoz a júniusiban be­zárt szenttamása iskola ná­luk továbbtanuló gyerekeit. Az új cazitály- és iskolatár­sakkal együtt táboroztak a gyerekek a nyáron. Az első ismerkedés tehát még a tan­év kezdete előtt megtörtént. Figyelem, amint otthono­san mozog a nagy iskola külső traktusában, a napkö­zi tér amiben. Láthatóan a ta­nítónői is jófllérzi magát, pedig nagy váltás történt az ő éle­tében is. Több mint huszonöt éven át tanyaivüágban taní­tott S most, pár évvel a nyugdíj előtt városi nagyis- kola a munkahelye. Nevet, amikor elmondom a gondo­lataimat, azt, hogy neki se könnyű. Art mondja, a gye­rek mindenütt gyerek, s aki szereti, annak aztán teljesen mindegy, kis tanyából, vagy városi bérházból érkező ta­nulókkal tölti a napját. Az­tán mégis elkamorodik. Tényleg, a tanyavilág azért más volt Ott valahogy job­ban ismerik egymást az em­berek, ott jobban szükség van az összetartásra. Még a tanítónak is figyelmesebb­nek kell lenni. Télen például még arra is ügyelni keliL, hogy a messziről érkező gye­rek a kályha mellé üljön, s hazafelé azok fogják egymás kezét, akik agy irányba in­dulnak A tanyai iskolában, ahol legutóbb négy osatályt tanított egyszerre, a tanító­nak nagyon helyén kell le­gyen az esze is, nemcsak a szíve. Sóhajt, amikor azt kérde­zem homnét jött. A lánya a családban a tizenkilencedik pedagógusi Apja nevét sokan ismerik a Jászságban. Az apáti gimnáziumban volt testnevelő Várkonyi Jó­zsef tanár úr. Ott az érettségiző lányát ő beszélte iá: menjen át Berémybe, ha nem sikerült az egyetemi felvétel, tegyen „rá” egy évet, de altikor is pedagógus legyen. Nem, nem is bánta meg soha Azt se, hogy már az indulásnál kimondta: tanyára vágyik, tanyai isko­láiba A vágyból hamar való­ság lett Először Szolnok pe­remén, az Ugarban tanított az ereszitdhallmi iskolában. Nyolcosztályos, osztatlan is­kola volt — hat esztendeig szolgálta a tanyavilágot ott Aztán tiartapuszta kö­vetkezett. Persze, akkor már asszony volt várandósán kezdte az első tanévet. Há­rom év múlva megszületett a második gyerek a fiú. És nyolc év múlva — akkor már 1968-at írtunk, egyedül ma­radt a pusztán a két gyere­kével. Dehogyis egyedül, ez ellen tiltakozik öt szerették abban a világiban! Kis nép­művelési körzete lett ott He­tenként ifjúsági klub volt az iskolában, kéthetenként filmvetítés, aztán TIT-elő- adások Az első szolnoki színházbérletét a bartapusz- tai téesztagokka! váltotta, buszon jártak a Szigligetibe. És volt ott könyvtár isi, igaz, csak kétezer kötetes, de sű­rűn olvasott könyvek! Köziben — serdülő két gye­rekével — otthonépítésibe is belevágott Látta, érezte, az osztatlan kis tanyai iskolák lassan népteflenednekt a fia­tal családok szívesebben vá­sárolnak építenek házat a városiban. Neki volt Barta- puszitán szép, kétszobás szolgálati lakása de gondol­nia kelllett a változásra, a váltásra Pedagóguskölcsönt kért, s kapott, s 1977 óta áll az 5 háza is Törökszent- mdklóson. Akkor szűnt meg, elnéptelenedés miatt a bar- tapusztai iskola. Rövid ideig akkor a városban tanított, de. újból jelentkezett, amikor a szenttamásd iskolában meg­üresedett a tanítód szék És ezen a nyáron a szent­tamás» dslkola is megszűnt A kilenc kisgyerek, meg a ta­nítónő új életet kezdett Még korai lenne azt mondani, jó ez, vagy nem Az mór bizo­nyos : mindenkinek helye van-, s a tanítónő is látja munkája értelmét Sok, na­gyon sok értékes embert, pályatársat talált a nagy is­kolában, akiket munkájuk után tiszteli, becsül, s akik talán őt is . Dehát ezt mások­tól kellene kérdezni. Hogyan telnek a napjai a változásban? Sose esemény­telenül. Ezután is vállal népfrontmunkát a tanyán maradók között, s ezután is tagja marad a Páva-körnek, meg a Liszt Ferenc kórus­nak ds. Énekelni szeret, talán mindennél jobban. Az esték azért kicsit nehezek, amióta csak „hétvégi” anya. A lánya Dunakesziben tanít, a fia a METRO szerelője, csak sza­bad szombatokon, vasárna­pokon jönnek haza Aki egy munkásélet során mindig gyerekekkel foglal­kozott, rendszerint a saját gyerekeire kevés időt tud szakítani. Megnyugtat, ö úgy érzi, nevelésben, szeretet ben, megértésben mindent meg­adott, amit egy anya meg­adhat a gyerekeinek. Hogy voltak nehéz családi napok, elviselhetetlennek tűnő problémák is? Hol nincs, a gyerek nemcsak öröm, meg napsütés, s a szülő nemcsak csalódd képen mosolygó jó­ságos gondoskodó. Szűrös Istvánná kikísér. A gondozott iskolaudvaron rá­köszön egy kislány. Egy pil­lanatra magához szorítja, s ránéz nagy szeretettel. Meg­magyarázza az okát is-: — a nagymamája vagyok ám ne­ki ! Ugyanis az édesanyját én tanítottam a bartapuszitai is­kolában! Rég volt, de nem felejtettem el s ők se en­gem. Tudja ennél talán* a vi­lágon nincs jobb érzés. A szeretetért szeretetet kapni. S ha ezt az ember érzi, szinte a bőrén, a szembejövők mo­solyán, kalapemelésén ta­pasztalja — alkkar boldog ember. Biztosan így van. Kicsit irigylem érte Szűrös tanító nénit... Sóskúti Júlia Szabadtéri néprajzi gyűjtemény Ópusztaszeren Ópusztaszenen, a Nemzeti Történeti Emlékparkban 1975 óta folyamatosan gya­rapodik a szabad tért népraj­zi gyűjtemény. Az Ópuszta- szert Emlékbizottság döntése alapján így mentik meg a Déli-alföldi tájegység nép­rajzi értékeit. Eddig miár el­készült a szegedi, a szentesi, a csongrádi tanyamúzeum, a makói hagymás poigárház, és bővítik a mezőgazdasági gé­pek parkját is. Pulykatartás a szentesi ta­nyaudvaron Gőzeke a mezőgazdasági gépparkban A szentesi tanyamúzeum tisztaszobája MEZŐŐRÖK Kukoricatenger sárgállik, amerre csak nélzünk. Be­érett á sárga aranv. magtár­ba kívánkozik az idei termés. — Látjá ott azt a kórt a táblában, a vadak okozták, főként az őzeik. Azt meg ott a szelídített „vadak”, kétlá- búak és autón i árnak — m a­gyarázza ironikusan Deák Ernő. a kenderesi November 7. Tsz rendészeti vezetőie. utalva arra. hogv manapság már a tolvajok is haladnak a korral, és sokan személy­gépkocsival mennek dézs­málni a termést, amiért más adta munkáiét, véreitekét. — Volt már olvan is. aki egy­szerre 4—5 zsáknyi tengerit J""ásított” meg... Ezek a „szemfüles” emberek behú­zódnak a tábla közepére, ott az őr nem veszi észre őket. és még válogatni is van ide­iük. csak a szép. nagy csöve­ket törik le. dcmelné. hogy szigorúan megbüntessék... T- A kismotor meg a bi­cikli nem veheti föl a ver­senyt az autóval, márpedig nálunk a mezőgazdasági őröknek csak ilyen járműve­ik vannak... Ha szövetkezeti vezetőkkel beszélget az ember, tele van­nak panasszal: megszaporod­tak a mezei lopások. Mintha a termelőszövetkezetek. az állami gazdaságok földied volnának azok a terített asz­talok. amelyekről bárki, bár­mit kivehet. Különösen ilyen­kor ősszel, amikor beérett a kukorica, a napraforgó. a szőlő, az alma még oiroslik a földieken a paprika, a pa­radicsom. aranvbamán mo­solyog a vöröshagyma „Né- meivik tolvai már nagyon el- szemtelenedett — morog De­ák Ernő. — Figyelünk egy társaságot. Bánhaillma felől iönnek mindig. reméljük, ma éiiel sikerül elkapnunk őket.” zaléka már elmúlt 45 éves. nyolc százalékuk 60 éven fe­lüli. Nálunk! Mert országo­san ennél rosszabb a helyzet Amikor Ábel Bélával a megye vadászati, halászati felügyelőiével róluk beszél­getünk — „hozzám tartoz­nak. mivel ők is fegyveres emberek, de igazgatási szem­pontból én nem foglalkozom velük” — elsorolja milyen 'követelményeknek kell meg­felelnie egv mezőgazdasági őrnek: — Fontos, hogy az erre a munkára kiválasztott ember rátermett legyen. Azaz le­gyen határozott, megfontolt, ió fellépésű, iózan életű, fe­gyelmezett Leaven kellő fi­zikai ereje, tudjon a fegyver­rel bánni... Dér János. Göncző Sándor és Fazekas Ferenc, amikor Kenderesen találkozunk, hallva e követelményeket, csöndesen megjegyzik: — Azért az sem bai. ha sikere­sen letesszük a mezőőrt vizs­gát mert tanulni is kell ép­pen eleget; meg részt venni az évenkénti kötelező to­vábbképzéseiken. — Mindig arra kérem a továbbképzést vezető rend­őröket. hiszen a tanfolyamo­kat közösen rendezzük, Iw’v arra oktassák ki a mezőőrö­ket- vigyázzanak magukra, ne kockáztassák az életüket — magyarázza Ábel Béla. razza Fórizs János. Csömör László hozzáteszi: — Ezért aztán vannak, akik ezt tudva mindifi csak 2—300 forint értéket emel­nek el. de napjában többször is megfordulnak a határban. Zuppán .Ernő valamit nem ért. — Ismerünk embereket, akik 30 disznót is hizlalnak egyszerre. art*n ha érdeklő­dünk. hogy honnét. ki szál­lította nekik a takarmányt, senki sem tudja. De bizonyí­tani se lehet, hoev lopottter- ményből tartia jól; az óHáta­it Azért sem. mert a ter- ménvforgalom nem ad szám­lát az eladott takarmányról sőt a kétoói terménybolitos még egy cetlit se a vásárlás­ról Az ember kifizeti a pénzt és viheti a terményt Hát ki tud akkor utána iár- ni. hogy ki. hannét vásárol, vagy vásrrolt-e egyáltalán. A mezőtúri tsz-ben évente 40—50 tolvajt kannak el az őrök. Ebben a gazdaságban Uwes rendelkezést hozott a vezetőség: böngészésre — amikor a eéoek már betaka­rították a termést, a földön maradt kukorica napraforgó összeszedésére — fél napra 50. egész napra 100 forintos ie°vet adnak, aztán szede­gessen a vállalkozó, amenv- nvit bír. Persze nem a eén élőt csiak utána Az embe­rek szívesen Kifizetik ezt a pénzt, sőt a becsületesek örülnek is ennek, ment így olcsón iutnaík takarmányhoz a jószágaik számára. Kende­resen 80—120 tolvajt leplez­nek le esv év alatt. A becsületes emberek soha nem haragszanak ránk — mondja Göncző Sándor —, és ők vannak többen. — Akit tolvajláson fogunk, az ellen el kell járni, még ak­kor is, ha a legjobb kománk­ról van szó. Ha az ember egyikének, másikának elnézi a tettét, akkor hová jutna a szövetkezet? — fejtegeti Fa­zekas Ferenc, amikor azt fir­tatom, mindig nyitva tart­hatja-e a szemét a mezőőr, vagy van, amikor jobb, ha „becsukja”. Mind a két gaz­daságban egyöntetűen mond­ják: a tsz vezetősége a sze­mük nyitvatartására ösztön­zi őket. — Ha valakit először fo­gunk meg, megpróbálunk szép szóval hatni rá, vissza­vitetjük a terményt, és fi­gyelmeztetjük, többet ne te­gye. Ha másodszor is rajta­veszt az illető, akkor szabály­sértési eljárás következik. Volt már, akinek így pár ki­ló kukorica 1200 forintjába került. Ilyenkor ősszel — a beta­karítási munkák dandárjában — hajnali 3-tól este 10-ig, 11-ig szolgálatban vannak a mezőőrök, de van, amikor egész éjszaka talpon kell lenniük. Mennyi mindezért a fizetésük? Nincsenek túlsá­gosan „eleresztve”: a vonat­kozó rendelkezések szerint „a mezőgazdasági őrt egyszerű betanított munkásként kell besorolni”. Hogy ez forintban mit jelent? A havi munkabé­rüket 1700 és 4000 forint kö­zött lehet megállapítani. A többség fizetése azonban 3000—3300 forint körül van, ehhez jön a háztáji föld. Nem a pénzért — Aztán kapunk ruhát, fölszerelést, de bizony a ru­haellátás körül elég sok a gond — mondják mindenütt. Nemcsak a minőség gyenge, egy év alatt tönkremegy a nyári ruha és két év lenne a kihordási idő, de sokszor az AGRQKER-nél nincs elég méretválaszték sem. „Tizen­egy éve vagyok mezőőr — említi Fazekas Ferenc és ez idő alatt csak kétszer kaptam sálat az egyenruhához, kesz­tyű nincs. Télre a mikádó kabátot kapjuk, de abban szinte lehetetlen mozogni, egy jó bekecs többet érne, de ez nincs benne a ruházati előírásban. — Először végigtelexezzük az Agrokereket, hol, milyen ruha kapható, aztán indu­lunk bevásárolni. Tavaly négy és fél hónapba került, míg minden ruhát meg tud­tunk venni a mezőőreinknek — dohog e lehetetlen helyzet miatt Zuppán Ernő. Sipos Lajos, a Dózsa Tsz el­nöke meg Sári Mihály elnök- helyettes egyöntetűen így vé­lekedik: — A tsz vagyoná­nak védelmében nélkülözhe­tetlenek a mezőőrök. Mi a nyugdíjba menők helyére Igyekszünk fiatalokat tenni, akik mozgékonyabbak, vál- lalkozókedvűek, és vállalják az e beosztással járó népsze­rűtlenséget is. Azt tervezzük, hogy a vagyonvédelembe be­vonjuk munkásőreinket és önkéntes rendőreinket is. Az mindenképpen jó, hogy a városi rendőrkapitányságon a múltkor azt mondták: javul nálunk a társadalmi tulajdon védelmének színvonala Ez mezőőreinket is dicséri. — Nehéz, veszélyes, fele­lősségteljes, fáradságos mun­ka, nem magas jövedelem — miért vállalják? — Én vadász is vagyok, szeretem a természetet, mert a mezőőr a vadvédelemmel is foglalkozik meg a környeze­tet védi, óvja — mondja e kérdésemre a mezőtúri Szabó Lajos, aki 32 évesen vállalta ezt a munkát. Dér János így vall: — Szeretem járni a határt, jó a szabad levegőn, az em­berek között, mert csak be­nézünk a majorokba is, szót váltunk itt-ott. Én nem cse­rélném föl ezt a munkát semmiért. Varga Viktória — Nem fogják el őket? Az ilyen ember igazán meeér­Kerítések nélkül a mezőgazdasági őrök 62 szá­A megye kerítés nélküli üzemeinek értékeire 293 me­zőgazdasági őr vigyáz, akik­nek ezenkívül a vadriasztás épp úgy feladatuk, mint be­takarításkor a szállítóiegv kiadása, a oénzörzés. az éj­jeliőrök ellenőrzése. Ez a lét­szám bizony nem nagy. kü­lönösen ha tudjuk, hogy kö­rülbelül 400 ezer hektár föld termésére és mindennel együtt mintegy T— 8 milli­árd forint értékre vigyáznak. Van gazdaság, ahol 3—4 ezer hektár, másutt 1200—2000 hektár föld iut egy mezőőr­re. Arra ugyanis nincs sza­bály. mekkora területet őriz­het egy ember. A MÉM igaz­gatási és iogügvi föo&ztältva szerint olvan mezőgazdasági üzem is van. ahol nyolc-tíz­ezer hektár föld iut egy me­zőgazdaságii őrre. Ember le­gyen a talpán, aki ekkora területen meg tud felelni a követelményeknek. Esetleg ha helikopterrel iámá a te­rületét. de hol vannak ők ettől... A mezőtúri Dózsa Tsz mezőőrei ió helyzetben vannak, saját gépkocsival, motorkerékpárral iánhatiák a haitárt. éls ezért kilométer - átalányt fizet a tsz. De kevés gazdaságban van ez így. A megyében jelenleg 9 mező­őri állás betöltetlen. mert akik eddig ott dolgoztak, ki­öregedtek. és annak ellené­re. hoev egyre több fiatal vállalkozik erre a feladóra Letakart rendszámtábla lőtt. akkor már bűnvádi el­járás következik — magyar Nem veszélytelen ez a fog­lalkozás. Deák Ernő. amíg a haitárt iáriuik. eseteket sorol, amikor a mezőőrök csak ügyességüknek, felkészült­ségüknek köszönhették, hogy az elvetemült tolvaiok nem támadták meg őket. „Fegwerhez csak akkor nyúlhatunk, ha már az éle­tünk van veszélyben. Azért két eszitendeie. a szomszédos Fegyvereteken a saiát puská­iéval verték agyon a mező­őrt a tollvaiok. igaz. állítólag haragosak is voltak.” Persze, ilyen szélsőséges eset szerencsére nemigen fordul elő. általában a ter­mény dézsmálását — k'vö- nösen ha az illetők észreve­szik. hogy közeledik az őr — gyors továbbállás követi, miközben már ióelőre gon­dosan letakarták a gépkocsi rendszámtábláját. nehogy annak alapián ráiöiienek. kinek köszönheti a gazdaság, hoev szegényebb lett az ello­pott terméssel. — Aztán ha elkapunk va­lakit. a legtöbb a csillagos eget is lehazudná az égről, hogv csak most az epvszer. ő nem. ez is véletlen volt — mondta nevetve Csömör László. — Mi a szabály? Mi tör­ténik, ha valakit tetten ér­nek? — Ha 500 forinton alul van az okozott kárérték, és bün­tetve nem vo”! a.z illető. gyelmeztetünk. Ha 500 és 1000 forint között van. ak­kor a tanácsnál szabálysér­tési eljárást kezdeménye­zünk, és ha 1000 forint fö-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents