Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-26 / 226. szám

1981. SZEPTEMBER 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Film jegyzet 1 Finis a Liszt—Bartók Képzőművészet Ideiglenes paradicsom A magyar elvált asszony, Klári és a francia munkás, Jacques — szökött hadifo­goly — gyönyörű szerelmé­nek megrázó története mint­egy keretiáték Kovács And­rás számára, hogy meggyő­zően, folytassa azt az érté­kes munkáit, amelynek kö­zéppontjában a nemzeti ön­ismeret kérdései állnak. A Dialóg Stúdió ez évben elkészült ffillmijét a mozik együtt vetítik a Menekülés Magyarországra című — a tévében már bemutatott do- kumentunttilmmelí — s ez teszi még teljesebbé az Ideiglenes paradicsom meg­értését Annak a komák a részletkérdéseiről ugyanis amelyben a film cse­lekménye játszódik — 1943-ban — ma is sajná­latosan keveset tudunk. A kor vezető politikusai száma­ra némi „felmentést” kereső megfogalmazások szerint Magyarország „belesodró­dott” a második világháború­ba. Nem nehéz bizonyítani az álláspont történeUmietien- ségét, tudománytalanságát — vagyis elfogadhatatlansá­gát. De ugyanilyen súllyal, vagy még inkább tiltakozik nemzeti tudatunk az any- nydszor hallott hamisan ál­talánosító ..Hitler utolsó csatlósa voltunk” megbélyeg­zés ellen. Kovács András dokumen­tum. és játékfilmje —de akár mindkét alkotást for­rásértékű munkának tekinti hétj üik — az előző fontos kérdések tisztázásához igyek­szik meggyőző adatokat szolgáltatni. Nem a szere- csienmosdatás” szándéka ve­zető a rendezőt, aki a Hideg napok filmre vitelével bi­zonyította: szembe kell néz­ni történelmi múltunkkal, még akkor is — a Hideg napok, vagy akár a Ménes- gazda esetében — ha nehézt ha szégyenérzetünk támad... De ugyanilyen fontos: is­merje meg az ország, a vi­lág, hogy a világégés nap­jaiban a magyar munkások, parasztok döntő és túlnyomó •többségei, az értelmiségiek leaiobbiai megőrizték ieaz- s ágérzet ükiet. emberségü­ket Bizonyítja ezt a lengyel menekültek fogadása, a fran­cia hadifoglyokhoz való vi­szonyuk — majd a sebesült szovjet katonák ápolása, bújtatása is. Ag Ideiglenes paradicsom témáját tehát maga a tör­ténelem írta, — a játékfilm­be szinte ..áthallatszanak” a dokumentumriportból a dieppe-i műbútorasztalos szavai, megerősítve annak val óságjtóny ezőit. S mindezek után — ne­hogy „elriasszuk” a nézőt a film történelmi ok- okozati vizsgálódásának számunkra fontosnak ítélt hangsúlyozá­sával — -sietünk közhíreUmi: az Ideiglenes paradicsom nem valamiféle száraz „agy­mosás”, hanem élvezetes, de kétségtelenül meggondol­kodtatta, ’ nagy erejű művé­szi alkotás. Talián 'lazább szerkezetű, mint a Hideg na­pok — az Októberi vasár­napnál minden bizonnyal—, de fontos összefüggéseket tár feli — a rése és az egész vi­szonyáról — olyan mélysé­gekbe hatol, mint az emlí­tett). előz» filmek. Nagyszerű színészi alakí­tások segítik a film várható sikerét. Közülük Andre Dus- selier-nek, Frajt Editnek és a francia rendezőnek, Szabó Lászlónak, jutott legtöbb le­hetőség — aki ezúttal is bi­zonyította hoev miiven ió színész. Illés György operatőri munkája nevéhez méltó, Vü­kén. György mi'zsikája több mint szokványos filmzene. Tiszai Lajos KARNAGY JÁSZBERÉNYBEN \^eStGT6 Bárdos Lajos volt Közismert, népszerű em­bernek tartják. Bizalommal fordulnak hozzá, mindig se­gít- Lendületét, lelkesedését szívből jövő zeneszeretetét nagyra értékelik ismerősei, diákjai. Miklós Gyula a jász­berényi Tanítóképző Főisko­la tanára, a művészeti tan­szék vehetője, az intézmény kórusának karnagya kdlenc- gyermekes . Nógnád megyei bányászcsaládból származik. A muzsika iránti fogékony­sága, rajongása már gyer­mekkorában jelentkezett. Mint ünnepekre emlékezik azokra a napokra, amikor az általános iskolában alkal­manként megbízták gyer­mekdalok. egyszólamú mű­vek vezénylésével. Igyeke­zett behatolni a muzsika világába, minél többet el­lesni, megtanulni a tanító úrtól. A szakközépiskolában — nagy bánatára — már nem volt énekóra, önállóan képezte magát könyveket, kottákat bújva. Mégis gé­pésztechnikus lett. majd ka­tona- Honvédtársaiból ének­kart, zenekart szervezett, és a néphadsereg országos mű­vészeti versenyén a legjob­bak között szerepeltek. A katonaságtól javasolták a Zeneakadémián indított ze­nei-népművelő tanszakra, ahol ösztöndíjasként tanult. Időközben tanárai felfigyel­tek érdeklődésére, tehetsé­gére, s a második tanévet már a középiskola; énekta­nár és karvezetői szak hall­gatójaként kezdte meg. Tanított általános és kö­zépiskolában, dolgozott a rádióban, a Zeneműkiadónál, viszont bármerre ds kanya­rodott élete útja, munkáját, szabad idejét a kórusmuzsi- kának, a közös éneklésnek szentelte. Vezette -a budapes­ti József Attila Űttörőház énekkarát, a fővárosi Bartók leánykart. 1974-ben került a jászberényi tanítóképzőbe. — Bárdos Lajostól erős pedagógiai oltást kaptunk- Számomra az a legnagyobb boldogság, ha az órán a hallgatók örömüket lelik a munkában; ha a koncerten sikerül kellemes percet sze­rezni másoknak. Szeretném a diákjaimmal megtanítani el­hitetni, amit később ők is tovább adnának, hogy csak kemény küzdelemmel, kitar­tással lehet komoly ered­ményt elérni — vallja mun­kájáról. Az énekszakos hallgatók szeretik „Miklós tanár urat”. Igaz — mondják — néha lobbanékony, de hamar megtalálják a közvetlen, ba­ráti hangot. Aztán önkriti­kusan azt is megjegyzik, né­ha ők sem találják a kórus­műben a közös hangot, azért a jogos dorgálás. A már végzett tanítók leveled arról árulkodnak, milyen szívesen énekelnének még a főiskola kórusában, örömmel járná­nak a szólampróbákra, a hangversenyekre­Nem könnyű feladat taní­tani, tanszéket vezetni, mint ahogy nem könnyű a főisko­la énekkarából jó együttest kovácsolni, hiszen a -hallga­tók háromévenként — mire már „beérnek” — kicseré­lődnék, váltják egymást. En­nek ellenére az intézmény énekkara már kétszer nyerte el a „fesztiváldíjas” minősí­tést. A kitartó munka nem maradt elismerés nélkül. Miklós Gyula, a jászberényi Tanítóképző Főiskola docen­se a tanévnyitó ünnepségen vehette át a Szocialista Kul­túráért kitüntetést. F. S. zongora­versenyen Az utolsó fordulóhoz ér­kezett az V. Liszt—Bartók zongoraverseny. A tíz napja tartó rendezvény nemzet­közi zsűrijének pénteken a hajnali ónákban meghozott döntése alapján hat fiatal zongoraművész folytathatja a versenyzést, A szombaton kezdődő döntőben egy fran­cia, egy japán és egy szov­jet pianista mellett három magyar ifjú művész — He­gedűs Endre, Kiss Krisztina, és Székely István — indul. A döntő első részében Liszt h-moll szonátáját szólaltat­ják meg, majd — vasárnap és hétfőn — Bartók II., il­letve III. zongoraversenye csendül fél tolmácsolásuk­ban a Zeneakadémia termei­ben — az Állami Hangver­senyzenekar közreműködésé- veL Hétvégi hívogató Kiállítás Mezőtúron és Szolnokon Mezőtúron, a kiállítási csarnokban ma délelőtt 11 árakor nyűik meg a Magyar Képző- és Iparművészek Kö­zép-magyarországi Területi Szervezetének tárlata, ame­lyen Bács-Kiskun és Szol­nok megyei művészek alko­tásait láthatják az érdeklő­dők. A kiállítás egyben a képzőművészeti világhét me­gyei nyitórendezvénye is. Ugyancsak ma délután 4 órakor nyílik meg Szol­nokon, a Helyőrségi Művelő­dési Otthoniban Fazekas Magdolna festőművész kiál­lítása. A tárlat október 11- ig várja a látogatókat Makay József emlékkiállítása Szabó László a ravennai tárlaton A jászberényi Déryné Mű­velődési Központ nagytermé­ben szerdától október 3-ig a város szülötte, Makay Jó­zsef festőművész emlékkiál­lítását láthatja a közönség. A művész jobbára magán­tulajdoniban levő nagyértékű szellemi hagyatékának csak­nem minden jelesebb fest­ménye szerepelhetett volna ezen a tárlaton, de a megfe­lelő kiállító helyiség hiánya meghiúsította, hogy az em­lékkiállítás Makay munkás­ságát szélesebb horizonton mutassa be Tehát a jeles festő gyűjteményes kiállítá­sát csak megfelelőbb körül­mények között lehet meg­rendezni. Mindezt nem köz­vetlen hiányérzetünk íratta le, hiszen a Jászberényben most bemutatott 32 Makay- fastmény értő válogatás a művész alkotásokiban gaz­dag életművéből­az októberben nyíló tárlatán, amikor is a Szolnoki Galéri­ában a teljességet jobban közelítve mutatják be a művész hagyatékának leg­kifejezőbb darabjait. Az olaszországi Ravenná- ban ötödik alkalommal meg­rendezett Dante Biennálén a Szolnoki Művésztelep alko­tói közül Szabó László szob­rászművész munkája szere- peL A tárlat csupán egy hónap múlva zárja kapuit, a pályaművek elbírálása azonban már megtörtént. A magyar kiállítók akiemelke­dő művészeti munka elisme­réseként megkapják a Dan- te-emlékénmet. Szabó Lász­ló kompozíciója ezen kívül elnyerte a Manzu bronz em­lékérmet is, melyet az el­múlt napokban Ravennában véhetett át­— Nagy élmény volt szá­Makay József: Segesvári csata Tudtuk róla. Hogy a Jász­föld avatott piktora — a szó legnemesebb értelmében — emberábrázolását, portréfes- tő művészetét értékeltük, el­ismertük, de csak halála után, hagyatéka egésze tuda­tosította kitörölhetetlenül, hogy Makay szuverén egyé­nisége milyen kincseket te­remtett s hagyott az utókor­ra. Emlékét akkor ápoljuk legméltóbban, ha közkinccsé tesszük alkotásait. Ez a cél vezeti szülővárosát is a mostani pompás jászberényi tárlattal, de még több lehe­tőség kínálkozik Makay hal­latlanul gazdag és értékes életművének bemutatására mámra a Dante-síremlék közvetlen közelében elhelye­zett kiállítást végignézni — (mondja a szobrászművész.' — A világ minden tájáról érkeztek pályamunkáik, több mint háromszáz alkotó mu­tatkozott be. A tárlat külön érdekessége, pikantériája volt, hogy mindenki azonos témát dolgozott fel. Dante Isteni színjátékának egy-egy pillanata jelent meg a szob­rokban, a kisplasztikákban. — önt melyik részlet ra­gadta meg? — Az egész művet nagyon szeretem. Ha beleolvasok, nem tudom a könyvet leten­Szabó László: A pokol ka­pujában A ravennai kiállítás Dante emlékérme ni. Talán a pokol borzalmait látványosabban lehetne áb­rázolni, de mégis azt a jele­netet formáltam meg, ami­kor Dante megáll a pakol kapujában, és mielőtt belép­ne, egy pillanatot vár, gon­dolkodik. — A tárlatot október 31-én zárják. Mi lesz az alkotás­sal? — Az anyagból állandó ki­állítást állítanak össze, me­lyet Európában vándorol tat­nak majd. Az én művem is a kiválasztottak között sze­repel. Te még nem tudsz semmit, gondolta Rumata. Te még azzal a gondólattal áltatod magad, hogy csak egy­magad vagy vereségre ítélve- Te még nem tudod, hogy az ellenség nem annyira a katonáiddal szemben áll, mint inkább bennünk van- Te talán még megdöntőd a Rendet, és a parasztlázadás hulláma az arkanari trónus­ra emel. És jóságodban földet fogsz osztani küzdőtársa - idnak, de mit érnek küzdőtársadd a földdel jobbágyak nélkül? — Hallgat? — kérdezte Arata. — Volt valamikor egy barátom, Görbe Mérleg. Együtt kezdtük. Ö bandi­ta, az éjszaka királya lett. Én nem bocsátottam meg az árulást, és ő tudta ezt. Sokat segített nekem, de soha­sem akart visszatérni hozzám, saját céljait követte- Két esztendővel ezelőtt az emberei kiadtak dón Rebának -.. Ma reggel pedig lecsaptam rá az arkanari kikötőben... A mi ügyünkben nem lehetnek félig-barátok. A félig-ba- rát mindig félig-ellenség. Az arany a régi helyén van, dón Rumata? — Igen — felelte lassan Rumata —, a régi helyén. — Akkor én megyek. Köszönöm, dón Rumata­A Részeg Barlangban viszonylag tisztaság volt, a padlót gondosan felseperték, az asztalt fehérre súrolták- Kaibani atya illedelmesen ült a sarokban a pádon. Míg arra vártak, hogy Budah elaludjék, semmiségekről be­szélgettek. Budaih beesett arca égett az italába észrevét­lenül belekevert, óriási adag tetralumánáltól. Az öreg igen izgatott volt, nehezen aludt el. A türelmetlen dón — 111 — Gug az asztal alatt egy tevepatkót hajlítgatott, arcán azonban a vidám fesztelenség kifejezése ült — Nemes barátaim! — szólalt meg végül Budah doktor, felállt, és Rumatára roskadt, aki átölelte a vál­lát — Kész? — kérdezte dón Kondor. . — Reggelig nem ébred fel — válaszolta Rumata. Kaibani atya irigyen mondta: — Szóval a doktornak szabad beadni, Kabani atyá­nak meg nem szabad, árt­— Negyedórám van — közölte oroszul dón Kondor. — Nekem öt perc is elég — felelte Rumata. — Már annyit beszéltem erről, hogy egy perc is elég. A feuda­lizmus báziselméletével teljes összhangban, a városla­kóknak, ez a cseppet sem rendkívüli szembefordulása a bárókkal a Szent Rend provokációs intrikájává fajult, s odavezetett, hogy Arkanar a feudális-fasiszta agresszió támaszpontja lett. Kiderült, hogy Reba jelentéktelen csirkefogó és tökfilkó! Elárult és eladott mindent, amit tudott, halálra rémült, és a Szent Rendhez rohant, hogy mentse meg. Fél év múlva elteszik láb alól, a Rend pe­dig megmarad. Hogy ez milyen következményekkel jár, a Szoroson túl, azután az egész Birodalom számára, el sem merem képzelni. Mindenesetre a Birodalom terüle­tén végzett húszesztendei munka kárba veszett- Többé nem lesz kit megmenteni. Befejeztem. Don Gug végre eltörte a patkót, és a sarokba hají­totta. — Bizony, ezt eltoltuk — jegyezte meg. — De ta­lán nem is olyan szörnyű, Anton. — Neked el kellett volna távolítanod dón Rebát - mondta hirtelen dón Kondor. — Hogy értsem? Don Kondor arcán piros foltok gyúltak. — Fizikailag megsemmisíteni! — jelentette ki éle­sen. Rumata erre leült. — Vagyis megölni? — Igen. Megölni! Elrabolni! Börtönbe vetni! Cse­lekedni kellett volna. — Valami olyasféle kellett volna, mint a barkani vérengzés? — érdeklődött dón Kondor. — Igen, körülbelül. De szervezettebb. — Most már késő. Rebát eltávolítani ? — kérdezte dón Kondor. — 112 — (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents