Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-25 / 225. szám
1981. SZEPTEMBER 25. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A kedvező időjárás lehetővé tette az idén, hogy a napraforgó betakarítását korábban megkezdhessék. Így a győri Növényolajgyárban is három héttel hamarabb kezdődhetett meg az olajos hiag feldolgozása. Az ország második legnagyobb növényolajgyárában az idén harminc és félezer tonna napraforgóolajat sajtolnak ki. A képen: a napraforgóolaj finomítása Ültst tartott a megyei képviselőcsoport Az országgyűlési képviselők megyei csoportja tegnap ülést tartott Jászjákóhalmán. A napirenden szarepeit tájékoztató a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzetéről, valamint a földtulajdont, a földhasználatot és a földvédelmet szabályozó törvények végrehajtásának legfontosabb megyei tapasztalatairól. A képviselők megvitatták az ország- gyűlés őszi ülésszaka előkészítésével kapcsolatos feladatokat is- Az emberi környezet védelméről szóló, 1976. évi II. törvény végrehajtásának megyei tapasztalatairól Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese tájékoztatta a képviselőiket. A képviselőcsoport ülése a Béke Tsz látogatásával ért véget TÖBB, DE GYENGÉBB MINŐSÉG A krumplis kenyér és a zsemlecipó a sláger Új sütőüzemben kezdődik a munka — Lesz-e ropogós kifli? A gyors közvélerriínykutatás eredményé: a péksütemény formátlan, törődött, szívós. Ropogós, friss kiflit, zsemlét Szolnokon nem kapni. A súllyal sem ennél, sem a kenyérnél nincs hiba. A minőség viszont ingadozó, ami főleg a gyorsan kedveltté vált burgonyás kenyérnél feltűnő. Azt sokan hallották, hogy a „krumplis kenyér” szalagon készül az utóbbi időben, és a mennyiséggel azóta nincs is baj. Nem úgy, mint a zsemlecipónál és a zsemle- ktenyérnél. Most ez a hiánycikk. A Szolnok megyei Sütőipari Vállalat vezetője, Zsarnai Béla azonnal és fenntartás nélkül elismeri, hogy jogos az elégedetlenség. — Nem mentegetőzni akarok, de hozzátartozik a teljes képhez, hogy a sütöde, ahol a péksütemény kélszül, nem elég ekkora mennyiség elkészítéséhez. Naponta több minit 100 ezer darabot szállítunk. Ez azt jelenti, hagy már előző nap délután 2 órakor elkezdődik a sütési A még meleg termék közvetlenül műanyag rekeszekbe kerüli és ezekben várja a másnapi szállítást Így nem csoda, ha összenyomódik, illetve visszapuhul. De hamarosan megváltoznak a körülmények. A sütőipar 56 millió forintos rekonstrukciójának keretében elkészül az új, óránként 16 tonna kapacitású üzem, amelyben korszerű gépek beállításával, reméljük, sikerül a mennyiség melléítt a jó minőséget is elérni. Novembertől az új üzemből indul1 a szállítás, és ez várhatóan feloldja a tapasztalható feszültségeket — Mekkora lesz a kapacitás, ha az új részleg is termelni kezd? — összesen 43 tonna terméket tudunk majd kétszíhe- md 16 óra alatt A zsemle úgynevezett folytonos termelő vonalra kerül, majd a követe kező évben a kifli gyártási technológiája is módosul. Mindkettőnél alakváltozás, is lesz. Az úgynevezett Sió formájú hosszúkás, adalékanyagokkal dúsított zsemle és az egyenes kifli gépi technológiával is készíthető. Óránként 7—8 ezer darabot tudunk gyártani, és ezzel felválthatjuk az eddigi kisüzemi, manufakturális sütést Ez a mennyiség már elegendő az ütemes szállításhoz. Ha a kereskedelemmel is sikerül megegyezni, a szállítás folyamatos lehet Amennyiben igény lész rá, mi vállaljuk, hogy akár napköziben is vigyünk ki az áruból, tehát a délutáni vevők is ropogós péksüteményt kaphatnak. — Mint mondotta, a minőségromlás oka a hosszú átfutási időn kívül a szállítás módja, a műanyag láda is. — Ebben is változás lesz. A minőséget határozottan javítani fogja, hogy 220 süteményes konténert vásároltunk, amelyben 10 kiemelhető rekesz helyezhető éli. Egyenként ezer zsemle vagy 1500 kifli szállítható benne. A szalagról egyenesen ebbe a drótfanatos konténerbe gurul az áru. Ezzel teljes lesz a konténeres szállítás. — A kenyérrel nem is de- formáltsága miatt van baj. A vásárlók véleménye az, hogy a burgonyás kenyér minősége romlott, hétvégén sok az elősütött kenyér, a boltvezető szerint aránya a 30—Í0 százalékot is eléri. — A burgonyás kenyeret előbb a kenyérgyárban, majd a Rákóczi úti üzemünkben kézzel dolgoztuk fel, így minősége a szabványnak megfelelő érték fölött volt Ilyen módszerrel viszont csak napi 23—25 mázsát tudtunk sütni belőle. Mivel így csak meghatározott mennyiséget kaptak a boltok, a vevők óráikig álltak sorban. A boltvezetők szerint Itarthatatillan állapot volt A partnerekkel folytatott megbeszélés alapján állítottuk át a burgonyás kenyér itenmelésót gépi feldolgozásé termelő vonalra Így hétköznap 70—80 mázsát szombaton 100—110 mázsát tudunk szállítani. Választani kelllett: változatlan minőség és közelharc, vagy elegendő mennyiség, a szabványnak megfelelő, de mérsékeltebb minőségű termék. Most á zsemlievekni és a cipó a sláger, azért áll a sor. Tervezzük; hogy átállítjuk gépi sütésre, de attól félek, ugyanúgy járunk, mint a „krumplis kenyérrel”: a viszonyítási alap a régi lesz, és ahhoz képest vallóban nem olyan szép. — Mi okozza, hogy ekkora eltérés van a két sütési mód között? — Egyetlen pék sem áll azzal munkába, hogy „na, ma felbosszantom a várost azért is rossz kenyeret sütök”. Mindenképpen jó minőséget akarunk biztosítani, de az alkalmazott technológia meghatározó. El kell fogadni, hogy más minőséget ad a nagyüzemi, 'gépi termelés és a kisüzemi, kézi. A gépesítés pedig olyan szükségszerűség a munkaerőhiány miatt, amit nem tudunk elkerülni. Az éjszakai műszak miatt ez a munka nem vonzó, állandó munkaereóhiámnyal küzdünk. A minőségiét szigorúan vész- szűk. A bér alapvetően két részből tevődik össze, aiiap- és minőségi bérből. Ez utóbbit naponkénti pontozás alapján adjuk, és sokszor előfordul, hogy elvonjuk. A legmagasabb minőségi bér 650 forint lehet. Júliusban 88 embert zártunk ki egész hónapra — köztük egyik üzemünk teljes miumkásgárdájét — egy, vagy több napra pedig 133 dolgozótól vontuk mega minőségi pótlékot, mert a laboratóriumi eredmények alapján termékeikkel kapcsolatban minőségi kifogás merült fel. — Tehát vagy mennyiség vagy minőség. Ezt a hétvégi szállításokra is érthetjük? — Hétvégén a vállalat előszállításra kényszerül; ugyanis míg hétköznap átlagosan 280—300 mázsa kenyér sütését és kiszállítását kéül biztosítani Szolnokon és környékén, hétvégén átlagosan 510—550 mázsát rendel a kereskedelem. A kenyérgyár óránként 800—850 kiló kenyeret tud egy-egy kemencén sütni, így esetleg már szerdán folyamatos termellést kell elrendelni, hogy szombaton legkésőbb 13 óráig boltokba kerüljön a kért mieny- myiség. A szombatra rendelt mennyiséget a rendelkezésire álló sütőkapaciitással nem tudnánk, egy nap alatt kisütni, ugyanakkor a szállítójárművekkel sem tudnánk időre szállítani. Vállalatunkra is jellemző az; ami az iparágra, hogy a két- vagy többnapos ünnepekre rendelt mennyiséget a meglévő kapacitással csak elős ütéssel és előszállítással tudjuk kielégíteni. — Tehát nem várható, hogy a „kenyérfronton” csökken a feszültség? — Mindent megteszünk, hogy a gépi technológia általi biztosított minőséget egyenletesen tartsuk, a feldolgozásra kapott liszt figyelembevételével javítsuk. — Annyiban csökken a feszültség, hogy az új üzem belépésekor a zsemllscipót és zsemlevekniit a jeltologméll nagyobb mennyiségben tudjuk gyártani, és a 60 dekás cse- megevekni sütése is megkezdődik. Amit biztosítani tudunk: hétköznapi, átlagos terhelésnél teljes választékban finiss terméket szállítunk, szabványnak megfelelő minőségben. Természetesen ebben már a jelenleg jogosan bírált kifli és zsemle is beletartozik majd. Fejszés Edit KGST-kapcsolaioK. II. Közös gondok — Gátak és megoldások _ . . figyelmen Nem szabad tóvüi hagyni, hogy az exportálandó késztermékek árai — mbiel hasonló módon állapítják meg — szintén kedvezőek a vásárló szocialista országok száméra- Az előző öt évi — spekulációtól és rövid távú hullámzásaitól mentes — tőkés világpiaci átlagáraik ugyanis csaknem m nden tenméknél — ha nem is olyan mértékben, mint az olajnál — alacsonyabbak a jelenlegi tényleges tőkés külkereskedelmi áraiknál. S azt sem feledhetjük, hogy a szocialista eladó ország érzékelve az energiahordozók és nyersanyagok világpiaci felértékelődését, külkereskedelmi „megkérné- nyedését”. egyre inkább él kedvező pozíciójával és érvényesíti a „kemény cikkért kemény cikket” követel ményt. Va<tyis: az olajért, illetve fontos nyersanyagokért cserébe korszerű, versenyképes, esetenként jelentős tőkés importot tartalmazó terméket kérnek. Előfordul, hogy olyan áruk és berendezések szállításához is ragaszkodnak, amelyek gyártása számunkra — az adott árszinten — nem gazdaságos. Nem kell azonban félteni a magyar külkereskedőket, ahogyan mondják, ők sem könnyű partnerek, s ahol lehet, igyekeznek mind magasabb árat kapni a keresett termékekért- A baráti országok általában megbízható, jó szállítónak, de nem éppen olcsó partnernek tekintik hazánkat. A hazai üzemek és vállalatok termékei iránt _ általában nagy az érdeklődés a KGST-országokban. Ügy tűnik, hogy ebben a viszonylatban a magyar áruk exportját szánté nagyobb erőfeszítés nélkül nővélni lehetne- Ez art a látszatot keltheti, mintha csupán kormányzati elhatározástól, a vállalati exportlehetőségek központi engedélyezésétől függene n szocialista külgazdasági kapcsolatok jelentős bővítése. A tájékozatlan vagy rosszindulatú szemlélődő a formális logika alapián téves következtetésre is juthat. Mert kétségtelenül — egyes kivételektől eltekintve — nem szorgalmazzuk a terven felüli szocialista exportot, annál inkább ösztönözzük a gazdaságos tőkés kivitelt. Mindebből azonban egyáltalán nem következik, hogy megváltozott volna Magyarország külgazdasági stratégiája. Szó sincs ilyesmiről- Nem a politikában, hanem a KGST-óllamok gazdasági helyzetében, . fejlődésében, következésképpen kapcsolatrendszerében figyelhetők meg változások. A 60-as évek végén, a 70- es évek elején hazánkhoz hasonlóan a legtöbb KGST- országban a szabad munkaerő-tartalékok forrásai elapadtak. A gazdasági fejlődés új, intenzív módszerei általában a termelésnövekedés, a nemzetikört jövedelemnövelő« mérsékeltebb ütemét eredményezik. A kisebb országok fejlődési lehetőségét tovább szűkítette a külgazdasági feltételek kedvezőtlen változása: a cserearány-romlás, az eladósodás, az energiahordozó- és nyers- anyagimport növelésének korlátozottsága. A mérsékeltebb gazdaságnövekedési ütemből még nem következik szükségszerűen az árucsere-forgalom stagnálása. Sőt, mind az intenzív fejlődés követelményei, mind a növekvő külgazdasági feszültségek erősítik az egymásra utaltságot és szükségessé teszik a KGST-n belüli kapcsolatok elmélyítését, gyorsabb ütemű bővítését. A gyakorlat azonban mást mutált: a KGST-országok az egymás közti áruforgalmat az utóbbi esztendőkben és a tervek szerint mind szerényebb ütemben növelikMilyen konkrét körülmények fékezik az áruforgalom dinamikus bővítését a szocialista gazdasági közösség keretében? Hangsúlyozni kell, hogy nem általában vannak akadályai az áruforgalom bővítésének, hanem a kölcsönösen előnyös, a hatékony gazdasági fejlődést segítő áruszerkezetet tekintve figyelhető meg ez a jelenség. A fejlődés dinamikáját, menetirányát tekintve talán a legfőbb visszafogó tényező, hogy a Szovjetunió nem képes jelentősen fokozná energiahordozó- és nyersanyagszállításait a baráti országoknak. A belső fogyasztó« és a kivitel jelenlegi színvonalának stabilizálása is nehéz feladat számára. Nem a' kitermelési lehetőségek. a lelőhelyek hiánya okoz gondot- A világ hagyományom energiahordozó készleteinek 43,6 százaléka, a legfontosabb 20 ásványi nyersanyagkészletnek pedig 23 százaléka a szocialista országokban, főleg a Szovjetunióban található. Kelet-Szábéria fokozott feltárásával azonban növekednek a szállítási utak, s ezzel a fűtő- és nyersanyagki- tenmelés költségei. A Szovjetunió növekvő beruházási összegeinek mind nagyobb hányadát emésztik fel a mór elért termelési szint tartásához nélkülözhetetlen befektetések. Különösen az évi több mint 600 millió tonna kőolaj-ki termelés folytatása é« szerény növelése nagyon eszközigényes. A földgáz-kitermelés fokozásában egyelőre még nagyok a tartalékok. A Szovjetunió 1980. évi 435 milliárd köbméteres földgáztermelése 1985-ig 600— 640 máliiárdra, az ezredfordulóig pedig egy billió köbméterre növelhető. Ehhez a gyors termelésnöveléshez természetesen a vásárló országok jelentős beruházási és műszaki hozzájárulása szükségesAmi az 1981—85-öc évekre szóló magyar—szovjet államközi egyezményt illeti, az energiahordozó- és nyersanyagfélék zöménél az évekkel ezelőtt kialakult szállítási szint stabilizálásával számolhatunk. Két kivételt találunk: a vasércimport ebben az időszakban valamelyest csökken a villamos- energia-import pedig 40 százalékkal nő. (Hazánk részt vesz a Hmelnyicki Atomerőmű közös beruházásában.) Magyarország és a hasonló helyzetű KGST-államok a gazdasági növekedőm ütemét kénytelenek — a szocialista energiahordozó- és nyersanyag-importlehetőségek miatt — némileg visszafogni- (A tőkés import növelése azért nem járható út, mert az anyag- és energiaimport a versenyképes exportárualapok hiánya miatt fokozná az eladósodás mértékét.) A mérsékelten bővülő termelésnek így is növekvő hányadát exportálják. A stagnáló nyersanyag- és energiahordozó importét ugyanis — a cserearányrorrűás miatt — egyre több és keményebb áruval kell fizetni. A tőkés eladósodási folyamat megállítása és visszafordítása ugyancsak jelentős mennyiségi és minőségi tehertétel a legtöbb baráti ország kivitelében- (Ezért fordulhat elő, hogy a baráti országok szállítmányai az érvényes szerződések ellenére késnék, vagy néha elmaradnak.) Ha mindehhez még horaávesz- szük a lakosság ellátásának javítását szolgáló belső erőfeszítéseket. az ipari fogyasztási cikkek exportjának ebből adódó korlátozását, akkor nem meglepő, hogy a kisebb KGST-országok egymás közti forgalma — az előzőleg már többszörösen terhelt árualapok maradványaiból — nem fejlődik kellően. _ . ... országok I baráti jelenleg mérsékelt zállítókészsége tehát célja- nk, érdekeink ellenére beta tárolja a magyar vállala- ok kiviteli lehetőségét ebbe i területileg; társadalmilag s politikailag egyaránt hozdasági régióba. Nem vállalhatjuk korlátlanul a túlszál- lításokat a rubelelszámolású forgalom aktívumát- A terven felüli szocialista export hasonló arányú többletimport nélkül ugyanis előbb- utóbb rontaná a belső ellátást és a uollár elszámolású fizetési mérleget. Ahhoz, hogy a magyar kivitel fokozása javítsa a gazdasági helyzetet, olyan közös intézkedések szükségesek, melyek révén a KGST-országok egymás közötti külkereskedelmi forgalma kölcsönösen és minden tagország számára előnyös szerkezetben bővüljön. Kovács József A Tégla- és Cserépipari Vállalat kunszentmártoni téglagyárának 2-es üzemében naponta 16 ezer B 30-as téglát gyártanak. Képünkön a száraz lesoroló után futószalagon kerül a tégla az égetés helyére
