Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-24 / 224. szám
1981. SZEPTEMBER 24 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Luna-park IIMint az életben « i HOGYAN ALL HELYRE A BEHORPADT TEKINTÉLY? Szeptember 5-én rakták ki játékaikat a Luna-park emberei Szolnokon a Szövetség áruház mögötti kis téren, és a gyorsan népszerűvé vált „játékmesterek” a hó utolsó napján szedik fel a sátorfájukat, s távoznak — a dodgemekkel, a játékautomatákkal, a fáradhatatlanul köröző hernyóval együtt. Bizonyára sokan lesznek majd, akik sajnálni fogják őket. Az ötesztendős Endike például, aki az autóbuszon, sőt a vonaton is örökös hányingerrel küszködik, de akit a dodgemről még a nyolcadik menet után is csak igy tudott lekönyörögni a mamája: „Endikém, elfogyott a pénzünk, gyere, kérünk a nagymamitól, hogy újra befizethesselek ...” Aminek az egyenes következménye, hogy a szóbanfor- gó anyuka — sok-sok társával együtt, tekintettel a rohamosan fogyatkozó kosztpénzre — egyáltalán nem bánkódik majd, ha októbertől elcsendesedik a Szövetség áruház környéke. Sajnálni fogja őket az a motoros fiatalember, aki ötszázasért kér jegyet; meg a másik, aki Niki Lauda ügyességével manőverez, s taszi- gálja félre az előtte haladókat. És talán az a harmadik is, aki e versenyben alulmaradva, (Sídével próbálja helyreállítani össze-vissza horpadozott tekintélyét. Mert bizony, az ilyesmi sem számít ritkaságnak a környéken, ahol a tágra- nyíltan csodálkozó gyerek- szemek, a vidáman gyöngyöző kacagások, a széles mosolyok mellett ismerős látvány a pedált vadul taposó láb, a kormányt eszeveszettül tekerő kar, a jobb- ra-balra vicsorító fogsor is. Mert a dodgem-pálya: maga a miniatűr élet, a valódinak örömeivel és kellemetlenségeivel együtt. Tizenkét forintért, két és fél percig. Kép és szöveg: Káposztás János Felháborító: nem arra megy. amerre én akarom! Pihen a játékmester Szép, napsütéses összkomfortos lakásban beszélgetünk a város legújabb lakótelepén. Már tudómé, ezer forint fölötti összeggel 350—400 család tartozik a Gagarin Lakásszövetkezetnek. — Az is valami — mondhatná Komáromi György, az Ingatlankezelő Vállalat igazgatója, de nem mondja. Sóhajtva előveszi az adósok listáját-. Az ingatlankezelő 6980 család lakásának kezelője, és 893 olyan családot tart nyilván, amelynek tartozása van. A csak lakbérrel tartozók adóssága 1 millió 407 ezer forint, a fűtés, meleg víz díjával elmaradók 514 ezer forinttal késlekednek. A vállalat szinte mást se tesz, mint letiltó leveleket ír az adósok munkahelyére. — A házadókkal semmi baj — nyugtat meg végre Balázs Gáfoomé a városi tanácsnál- — Igaz, ezek az adók olyan minimális összegek, hogy éves díjukból nem futná egy összkomfortos lakás egyhavi rezsijére. Mégis van nálunk probléma, mi is foglalkozunk az adósokkal. Az ingatlankezelő ugyanis a lakbérrel késedelmeske- dők listáját rendszeresen átadja, hiszen állami lakásról lévén szó. az IKV valóban csak kezelő, az állam nevében mi. a tanács járunk el. Hogyan? Mutatja a környezettanulmányokat. A bíróság .hiába ítéli rosszihiszemű, jogcím nélküli lakáshasználóknak az adósokat, ezzel még semmi sincs elintézve- A tanács ilyenkor környezettanulmányt folytat — megállapítja miből, mennyiből élnek, milyen családi körülmények között váltak az adósok fizetésképtelenné. Jelenleg 47 „eset fut” — sajnos, kevés eredménnyel. A helyzetfelmérések ugyanis rendszerint azt állapítják meg, hogy rossz anyagi körülmények között élő' családok az adósok. Ha kiküldik a végrehajtót — évente több száz végrehajtás zajlik — rendszerint eredménytelenül jön vissza- A személyi használatú tárgyakon, ruhákon kívül nincs mit lefoglalni. — Nem foglalható le természetesen ágy, asztal, szék, ruházati cikk és rádió — mondja Komáromi György — Lefoglalható tévékészülék, szőnyeg, ékszer. Most kérdezem: aki a lakbért, a fűtés, a meLeg víz díját nem tudja fizetni, annak van például ékszere, értéke,. szőnyege? (És ha van. is, idejekorán nem helyezheti „biztonságba”? . -.) — Tudja, amikor a Gagarin Lakásszövetkezet 1977- ben megalakult 88 szövetkezeti lakás gondjait intézte — mondja Pintér Miklós, az igazgatóság elnöke. Szinte minden családot ismertünk, s ha valaki „kihagyott egy hónapot”, elég. volt szólni neki; mi történt, biztosan két nap múlva rendezte. Csakhogy közben épülték a házak a Széche- nyin, s nekünk ma összesen 1563 lakás kezelése a feladatunk- Nem ismerjük a tagságot, s éppen a tartósan tartozók azok. akik felénk se jönnek, ha hívjuk őket, akkor se. Mondok egy házat: a Bagó Antal út 12—14-ben nyolcvanhat lakásunk van, a tartozás 91 ezer forint! Írjuk a munkahelyeknek a levelet, kérjük, titltsák le az adósságot' Jelenleg ötven ilyen letiltás van folyamatban. Tizennyolc munkahely azt válaszolta, nem tudják, nincs miből •.. Az okdkat hevenyészve sorolom: gyerektartást fizet az OTP már előbb letiltotta a fizetését, egyébként is első az állami, csak második a szövetkezeti tartozás a „ranglétrán”. Sa legutolsó ok: a vállalat sajnálkozva közűi, a keresett adós, már nem náluk dolgozik! Böngésszük végig a listát Imitt-amott látható csak — nincs munkahely, egy helyen beírták, büntetését töltiMit lehet tenni? Mondják, a TITÁSZ van aránylag a legkedvezőbb helyzetben. Felszólít, aztán ha nem fizetik a kért határidőre a számlát, kikapcsolja az áramot. A latobérhátralékosokat tulajdonképpen ki lehetne lakaltatni, szükséglakásba költöztetni, de hol a szükséglakás? A meleg vizet, a fűtést sem lehet egy házban lakásban kikapcsolni- A fűtés- és a melegvízrendszer nem teszi lehetővé. Marad a felszólítás, a letiltás, a végrehajtás •.. És marad (dehogy marad, egyre nő) a tartozás. Lehet, hogy szép, új lakótelepeinken némely házra már kitehetnék: adósok híb- za. Tényleg, meddig adósok? Amíg élnek? És ki fizet helyettük? Mert a pénzük valahol hiányzik! S. J— És ez minden? — kérdezte Rumata. — Azt hiszi, ez kevés? Rumata a fejét csóválta. — Isten így válaszolna önnek: „Ez nem válnék az ■emberek javára, mert a ti világotok erősei elvennék a gyengéktől azt, amit én nekik adtam, a gyengék pedig továbbra is koldusok maradnának.” — Én arra kérném az istent, hogy védelmezze meg a gyengéket. „Térítsd észre a kegyetlen uralkodókat” — mondanám. — A kegyetlenség éppenhogy az erő. Ha az uralkodók nem kegyetlenek, elveszítik erejüket, s más kegyetlenek lépnek a helyükbe. Budah már nem mosolygott. — Büntesd meg a kegyetleneket — jelentette ki határozottan —, hogy az erőseknek elmenjen a kedvük attól, hogy kegyetlenül bánjanak a gyengékkel, s az emberek mindent megkapjanak. — Ez sem válik az emberek javára — sóhajtott fel Rumata —, mert akkor mindent ingyen, az én kezemből fognak kapni, akkor elfelejtik a munkát, elveszítik az életkedvüket, s a háziállataimmá változnak, akiket kénytelen leszek örökké táplálni és ruházni. — Ne adj oda nekik mindent egyszerre! — mondta hevesen Budah. — Apránként, fokozatosan adj! — Fokozatosan az emberek maguk is elveszik mindazt, amire szükségük lesz. Budah félszegen felnevetett. — 105 — — Igen, látom, ez nem olyan egyszerű. Különben van még egy lehetőség. Tégy úgy, hogy az emberek mindennél jobban szeressék a munkát és a tudást, hogy a munka és a tudás váljék életük egyetlen értelmévé! Igen, ezt mi is meg akartuk próbálni, gondolta Rumata. Tömeges hipnoindukció, pozitív remoralizá- lás. Az egyenlítő síkján mozgó három műholdon elhelyezett hipnosugárzók ... — Ezt is meg tudnám tenni. De érdemes-e megfosztani az emberiséget a történelmétől? Érdemes-e az egyik emberiséget egy másikkal felcserélni? Nem lesz-e ugyanaz, mint letörölni a föld színéről az emebirséget, és helyette újat teremteni? Budah homlokát ráncolva hallgatott, töprengett. — Akkor hát törölj el bennünket a föld színéről, és teremts újra, tökéletesebbnek... vagy inkább hagyj meg bennünket, és engedj a magunk útját járnunk. — Szívem szánalommal van teli — mondta lassan Rumata. — Én nem tudom ezt megtenni. S ekkor észrevette Kira szemét. A lány rémülten és reménykedve nézett rá. Rumata a hosszú út előtt lefektette pihenni Buda- hot, majd a dolgozószobájába indult. A szporamin hatása vége felé járt, s ő megint fáradtnak, összetörtnek érezte magát. Aludni kell, gondolta, és utána összeköttetésbe lépni dón Kondorral. Meg az őrjáratot végző, kormányozható léghajóval is, hadd jelentsék a Bázisnak. És fontolóra venni, mi a teendőnk most, és tudunk-e valamit tenni, és mihez kezdjünk akkor, ha már semmi többet nem tudunk tenni. A dolgozószobában egy fekete szerzetes ült az asztalnál, csuklyáját a fejébe húzta, összegörnyedt a karos- székben, kezét a magas karfára tette. — Ki vagy? — kérdezte fáradtan Rumata. — Ki engedett be? — Jó napot, nemes dón Rumata — szólt a barát, és hátravetette csuklyáját. Rumata a fejét csóválta. — Ügyes! — mondta. — Jó napot, dicső Arata. Miért van itt? Mi történt? — Minden úgy van. mint rendesen — felelte Arata. — A hadsereg szétszéledt, valamennyien földet osztanak, délre menni senki sem akar. A herceg összeszedi azokat, akiket még nem kaszaboltak le, és hamarosan felagoctia — 106 — az én, parasztjaimat a lábuknál fogva, az esztori országút mentén. Minden úgy van, mint rendesen — ismételte. — Értem — mondta Rumata. Ledőlt a pamlagra, kezét a tarkójára kulcsolta, és Aratát nézte. Húsz évvel ezelőtt ezt az embert Szép Ara- tának hívták, s akkor bizonyára egészen más lehetett, mint most. Nem volt akkor magas homlokán ez a csúf, lila bélyeg. Ez a szoani lázadás után került oda, amikor a szo- ani hajóüzemekbe terelt, elcsigázott háromezer mesterember-rabszolga egy esős éjszakán kitört a kikötőbőL végighömpölygött Szoanon, hullákat, tűzvészeket hagyott maga után, s az ország szélén aztán a páncélba öltözött birodalmi gyalogságba ütközött... Szép Aratának akkor természetesen ép volt mind a két szeme. Jobb szemét egy bárói buzogány ütötte ki, amikor a húszezer főnyi paraszthadsereg, amely a bárói csapatokat kergette szerte az anyaországban, összecsapott a császár ötezer főnyi gárdájával. A parasztok seregét villámgyorsan bekerítették a császáriak, s összetiporták a harci tevék szeges patkói... És Szép Arata természetesen olyan sudár volt akkor, mint a nyárfa. Púpját és új gúnynevét az innen két tengeren túl eső ubani hercegségben viselt háború -után kapta, amikor — hétévi járvány és szárazság után — négyszázezer eleven csontváz vas villával halomra ölte a nemeseket, és megostromolta az ubani herceg rezidenciáját, és Aratát, aki már látta, hogy mindennek vége, s könyörgött, követelőzött, hogy ne üljenek fel a csalásnak, elfogták a fővezérek, akik úgy vélték, hogy jótett- ért jót nem lehet várni, vasbotokkal összeverték, és pö- cegödörbe dobták, hogy ott pusztuljon el... De a tömör vas karperec a jobb csuklóján bizonyára már akkor ott volt, amikor még Szépnek hívták. A karperecét a kalózgálya evezőjéhez láncolták. Arata azonban szétszedte a láncot, a karpereccel halántékon sújtotta Széptevő Ega kapitányt, elfoglalta a hajót, azután pedig az egész kalózflottát, és megpróbált szabad köztársaságot teremteni a vízen ... És ez a próbálkozás véres gyalázattal vesződött, mert akkor Arata fiatal volt. syölölni nem tudott, s úgv vélte, csunán a szabadsás is elesendő ahhoz, hogy a rabszolga istenhez hasonlóvá váljék... — 107 — (Folytati"7-' Ádósj amíg él P^öiflisri ni: JS
