Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-22 / 222. szám

1981. SZEPTEMBER 22. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A szolgáltatások fejlesztéséről tárgyalt az országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága A szolgáltatóipar, a szo­cialista szektor és a ható­sági keretek között tevé­kenykedő kisipar munkáját úgy kell továbbfejleszteni, hogy egyszerűbb, rugalma­sabb szervezeti keretek és foglalkoztatási lehetőségek között működjön, s mind nagyobb számban kapcsolód­janak be a jelenleg „illegá­lisan” működő szakemberek. A teljes vagy részmunka- időben foglalkoztatott szak­embergárda túl azon, hogy növeli a szolgáltatások te­rületén a szervezett ipar sú­lyát, erősíti a fogyasztók ér­dekvédelmét, egészséges ver­senyt alakíthat ki a lakos­sági igények színvonalas ki­elégítésében — így sum­mázták véleményüket az or­szággyűlés terv- és költség- vetési bizottságának tegnapi parlamenti ülésén a képvi­selők. Bognár József elnök­letével a fogyasztási szolgál­tatások helyzetéről, fejlesz­tésének feladatairól tárgyal­tak. A vitaalap az Országos Tervhivatalnak az utóbbi 5 esztendőben a lakosság és a közületek részére végzett ipari, építőipari, személyi, kereskedelmi s áruszállítási szolgáltatások alakulásáról készített jelentése volt. A Battonya első díszpolgárai: a felszabadító szovjet alakulatok tisztjei Battonya első két díszpol­gára a felszabadító szovjet alakulatok két tisztje, Va- szilij Brjuhov altábornagy és Filip Kiva ezredes — a díszpolgári címet vasárnap a nagyközségi tanács ünne­pi tanácsülésén adományoz­ták a Battonyát 37 éve,, 1944. szeptember 23-án felszabadító alakulatok pa­rancsnokainak. Az ünnepi tanácsülésen Nagy József tanácselnök mondott beszé­det, s átnyújtotta a szemé­lyesen is jelen levő Vaszi- lij Brjuhov altábornagynak a díszpolgárrá fogadó okira­tot. A tanácsülés után ke­rült áor a felszabadulási em­lékmű koszorúzására. Koszo­rút helyezett el Roska Ist­ván külügyminiszter-helyet­tes és a budapesti szovjet nagykövetség, valamint a szovjet déli hadseregcsoport képviselői. jelentés a többi között rög­zítette, hogy az érintett idő­szakban a korábbiaknál jó­val dinamikusabban — a lakosság összes fogyasztá­sát meghaladó ütemben — fejlődtek a fogyasztási, és ezen belül a lakossági szol­gáltatások. Az utóbbi tíz esztendőben csaknem min­den ágazatban' országosan kiépült a szolgáltatóhálózat. A szolgáltatások anyagi­műszaki bázisainak kiépíté­sével lezárult a fejlesztés ex- tenzív szakasza — hangsú­lyozta az ülésen Pulai Mik­lós, az Országos Tervhiva­tal elnökhelyettese. Az elkö­vetkező években a munka hatékonyságának, a szolgál­tatások minőségének javítá­lakótelepének élelmiszerüz­letében. — Ez az első „igazi” he­tünk — mondja Boha Im- réné vezetőhelyettes két megrendelő számla aláírása közben. — Hét napja nyitot­tunk, ugyanis átalakították a boltunkat. Szebb lett, na­gyobb a terület. Korábban 80 négyzetméteren, egymás hegyén-hátán dolgoztunk. Ha három vevő bejött, egy­nek ki kellett menni, hogy elférjenek. Most 240 négy­zetméteres a bolt. Így köny- nyebb nekünk is, a vevőnek is. Több árut tudunk bemu­tatni, a választék is jobb. Eddig 1200 literes volt a hűtőkapacitás, most 12 ezer liter lett. így külön tárolhat­juk a tőkehúst, a töltelék­árukat, a tejet. Kinn az el­adótérben Tyler pultokra rakjuk az árut, vannak hű­tővitrinjeink is. De nézzen körül, érdemes. A vevők reggeli rohama után csendes a bolt. Van idő a takarításra — ahogy sával, a vevőkkel való kap­csolatok jobbításával, a he­lyi igényeknek jobban meg­felelő, rugalmasabb ellátási formák megteremtésével, a szolgáltatók közötti egészsé­ges versengés kialakításá­val lehet előbbre lépni. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a szolgálta­tóipar a lakosság javítási, karbantartási, személyi és egyedi szolgáltatási igényei­nek mintegy felét elégíti ki. A többi munkát vagy az illegális munkavállalók vagy — kisebb részben — maguk a fogyasztók végzik eL Kü­lönösen a lakáskarbantartás­ban növekedett meg a sza­bályozott kereteken kívüli „maszekolók” száma. mondani szokás, enni lehet­ne a kőről, olyan tiszta — az áru rendezgetésére, a polcok feltöltésére. A pul­tokon példás rendben sora­koznak a konzervek, a fél­kész ételek — ezeket szere­tik és keresik a lakótelepi­ek — van választék édesség­ből, mosó- és tisztítószerek­ből, papírárukból. A mély­hűtőben zöldségfélék, apró­lék, kocsonyahús, hal. A zöld­séges részen friss paradi­csom, káposzta, sárgarépa, paprika kínálja magát. Beszélgetésünket áruszál­Kukoricafajta­bemutató Holnap délelőtt tíz órakor Jászboldogházán, délután pe­dig Rákóczi falván tartanak kukoricafyjta-bemutatót. Az Országos Mezőgazdasági Faj­taminősítő Intézet jászboldog- házá kísérleti állomásán a résztvevők megismerkedhet­nek a Gabona és Ipari Nö­vények Termelési Rendsze­rének kukoricatermesztési programjával, majd a fajta­összetétel kialakításának időszerű kérdéseiről hallhat­nak előadást. A délutáni programot Rá- kóczifalván rendezik. Az ér­deklődőknek bemutatják a szuperkorai érésű DECALB, PIONEER és GKI kukorica- hibrideket, és ismertetik a Rákóczi Termelőszövetkezet­ben szerzett termesztési ta­pasztalatokat. lítók szakítják félbe. Sört hoznak. Míg a pakolás tart, bepillantok az eladótérbe. Egyre sűrűbben adják a vá­sárlók egymás kezébe a ki­lincset. Kenyeret, főzni valót vesznek. „Így legalább nem kell délután tülekedni” — hallom innen is, onnan is. Az természetes, hogy nem­csak a lakótelep háziasszo­nyai vásárolnak az Élelmi­szer Kisker 31-es üzletében hanem sokan azok közül is, akik a gyárban dolgoznak, de benn laknak a városban. — sze — Kezdődik a hét A „vegyi” lakótelep újjávarázsolt boltjában Könnyebb az eladónak és a vevőnek is Nagy csattanás ... döröm- bölés az ajtón... Ládák zörgése jelzi — áru érke­zett. A műanyag rekeszek­ben friss szalámi, kolbász „illatozik”. A kenyér, a pék­sütemény, a tej már a he­lyén. Nyitás utáni, hétfői „helyzetkép” a Vegyiművek Csendes a bolt. Ilyenkor jut időpultok feltöltésére, a ta­karításra is Megsárgult levéltári ira­tok őrzii* hogy 1880-ban ismé­telten hatalmas tűzvész borot­válta kopaszra Kunmadaras apró, nádfedeles lakóházai tetejét. Néhány óra alatt év­tizedek szorgoskodása vált semmivé. Nem véletlen, hogy az akkori megyei alispán a szomorú év végén rendeletet adott ki. miszerint: „...az újonnan építendő házak csak­is cserép- és fazsindelyre való építtetése engedélyezte­tik, továbbá gyűjtés eszkö­zé Hetesére és a begy ül t ado­mányok szétosztására bizott­ság alakítására hivatik fel az elöljáróság: úgy intézkedés teendő a községen kívüli ra­kodásra és a tűzoltószerek beszerzésére, valamint az ön­kéntes tűzoltó egylet életbe léptetésére”. Nos, mindez megtörtént Kunmadarason is, sőt 1881. szeptember 19-én ..... két •tűzoltógép vásároltatik, amely őrzésével és tisztán tartásával a községi hajdú bízatik meg ...” Bár — különösen nyárvé­geken — a vörös kakas ez­után is jónéhányszor meglá­togatta még a községet, a helybeli önkéntes tűzoltók egyre szervezettebben, ered­ményesebben szálltak szem­be a falánk lángokkal. Sőt nem egv ízben segítették — baj esetén — a környékbeli települések Karcag, Tiszafü­red, Kunhegyes önkéntes tűz­oltóit is. A centenáriumi megemlé­kezésre szombaton került sor. Az ünnepségen — a helybeli önkéntes tűzoltókon kívül —, részt vettek a deresbajszu, idős egykori „tűzmesterek”, de eljöttek Szolnokról, Tisza­füredről, Abádszalókról, Kar­cagról, Tiszaszentimréről, Ti- szaigarról is a bajtársak. A program emléktábla avatás­sal kezdődött, majd a hely­beli Kossuth Termelőszövet­kezet csapatzászlót adomá­nyozott az" egyletnek. Borsós Lajos tanácselnök rövid megemlékezése után kitünte­téseket, okleveleket adtak át a legkiválóbb aktivistáknak. Az egyesületet a BM Tűzol­tók Országos Parancsnoksá­ga díszes kupával jutalmaz­ta. Az ünnepség után nagy­szabású tűzoltóbemutató, majd verseny volt, amelyen a helybeliek végeztek az első helyen. A színes, egésznapos rendezvény a koraesti órák­ban sportműsorral, labdarú­gó villámtomával fejeződött be. D. Sz. M. IKeddl jegyzetünk I Önként vagy felkérésre? Huszonéves tiszafüredi pedagógus ismerősöm só­sról ja: az iskolában a leg­jobbak között tartják nyil­ván, ugyanakkor noszogat­ják is, végezzen a telepü­lésért valamilyen társadal­mi munkát. — Csak azt nem tudom — mondja — miféle közéleti szerepet igényel tőlem ez a nagy­község? Elvégre humán diplomával rendelkezem, és — szégyen, nem szégyen — jószerével egy ajtóki- Iincset sem tudok megja­vítani. Mi tagadás, hasonló ta­nácstalanság bárhol előfor­dulhat, noha a kérdés meg­válaszolatlan marad: való­ban nincs szükség ekkora településen, mint Tiszafü­red egy képzett fiatal szel­lemi tartalékaira? A té­ma annál érdekesebb, mi­vel a településen 2 ezer 800, harminc éven aluli, közel ezer ifjúkommunista él. Sokan megtalálták a helyüket a közéletben is: hiszen 12-en tanácstagok, 20-an népi ellenőrök, 17-en a HNF különböző munka­bizottságában tevékenyked­nek, 15-en a Vöröskereszt­nél dolgoznak, de akadnak szép számmal munkásönök, MHSZ-klubvezetők, szocia­lista brigádvezetők is. Mintegy negyvenen dolgoz­nak a KISZ különböző, községi szintű munkabi­zottságaiban (kulturális, képzési, sportbizottság stb.). Talán az is mond vala­mit, hogy a tiszafürediek- az ötödik ötéves tervidő­szakban 76 millió 718 ezer forint értékű társadalmi munkát teljesítettek. Részben segítő kezük nyomán, újjá­született a sporttelep, .ki­nőtt” egy ifjúsági kjrán- dulóeemtrum, autóbusz-ál­lomás, piaccsarnok, új la­kótelepeik létesültek, isko­lákat újítottak fel. Hogy a nyolcvanas években is el­kel a segítő igyekezet, bi­zonyítja: 79 millió 100 ezer forint a tervidőszakra elő­irányzott társadalmi mun­ka értéke Tovább épül a kjrándulócentrum, „ter­jeszkedik” a lakótelep, is­kola épül, szervezettebb lesz a környezetvédelem, egyszóval aki tenni akar a községért, akad lehető­sége Tudom, ezek mérhető mennyiségek, és sokkal ne­hezebb közéleti szereplést biztosítani a meglévő szel­lemi kapacitásnak. Nehe­zebb, de nem lehetetlen. Jeleinkig folyik egy felmé­rés, amely azt hivatott megtudni: hány felsőfokú végzettségű műszaki, ag­rárszakember, orvos, peda­gógus él a járási székhe­lyen. Egyesek szerint 600, másak állítása alapján több mint 800. Szükség van az ő szellemi tartalékukra is. Akadnak közöttük szép számmal aktív pártmunká- sok; ifjúsági vezetők, szak- szervezeti funkcionáriusok, környezetvédők, település­történeti kutatók, gyermek- és ifjúságvédelmi őrök és így tovább. Volt aki ma­ga jelentkezett feladatért, másokhoz viszont oda kel­lett menni, felkérni vala­mely tisztség ellátására. A többség szívesen vállalta így is a megbízatást, nem keresett kibúvót. Jelezve a régi igazságot: az emberek, akár aiz ujjaink, különbö­zőek. De ha értelmes, megvalósítható közéleti cé­lokat látnak az elképzelé­sek mögött, és szeretik sző­kébb hazájukat, a szülőhe­lyüket — szót lehet velük érteni. Függetlenül attól, milyen végzettségűek, ér­deklődésűek. . D. Szabó Miklós / KRESZ és nótaszó Hycomattal a versenypályán Nehéz lenne felsorolni, ki mindenki „bábáskodott” a hét végén a rokkantak nap­jához kapcsolódó, három napig tartalmas, ' változatos programot nyújtó esemény- sorozat előkészítése, megren­dezése fölött. Annyi bizo­nyos, hogy mindazok, akik részt vettek a rendezvénye­ken, jól érezték magukat, szép élményekkel tértek ha­za. Ott volt például a szom-' bat délelőtti KRESZ-vetél- kedő, amelyen negyvenötén vállalkoztak a két tesztláp kitöltésére több-kevesebb si­kerrel. Mint a megyei Köz- Hekedésbiztonsági Tanácsot képviselő Lóczi Miklós nyu­galmazott rendőr őrnagy az értékeléskor megjegyezte, az elérhető maximális 200 pontból volt, akinek 170-et, és volt akinek csupán 41-et sikerült megszereznie, te­hát nem árt még gyako­rolni. Az elméleti „játékot” az­tán izgalmasabb, látványo­sabb megmozdulás követte az Aranyiakat étterem par­kolójában, ahol az autós ügyességi verseny négy kate­góriájában 30 mozgássérült rajtolt. Beillett ez egy kis országos versenynek is, hi­szen Baranya, Borsod, Haj­dú, Pest és Szolnok megyei versenyzők igyekeztek a leg­precízebben bizonyítani, hogy mesterei a gépjárműveze­tésnek. A két verseny he­lyezettjeinek dr. Ábel Jó­zsef, a zsűri elnöke adta át ebéd után a díjakat. Elmé­letből a törökszentmiklósi Mezei Erzsébet érte el a leg­több pontot. Olyan emberek szurkolhat­tak rangos labdarúgó-mér­kőzéseken szombat délután, kacagtak vacsora után a vidám műsoron, aztán nó­tára • fakadtak, akik közül sokan hónapokon. éveken keresztül úgyszólván a négy fal között élnek., Vasárnap délelőtt Rodolfó mester trükkjei derítették fel a nézőket. Ebéd után a záró ünnepségen Ulveczki Tibor, a megyei tanács elnökhe­lyettese, a rokkantak éve eseményeit koordináló me­gyei szervezet elnöke bú­csúztatta a résztvevőket, méltatta azt a társadalmi összefogást, mely az év ed­dig eltelt nyolc hónapjában a segítség legkülönbözőbb formáiban megnyilvánult a rokkantak életkörülményei­nek javítása érdekében. — re — A .pályán még nem is gondolta a pécsi versenyző, hogy ő lesz a győztes

Next

/
Thumbnails
Contents