Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-20 / 221. szám
1981. SZEPTEMBER 20. Irodalom» művészet 9 Simái Mihály: ' A fa átváltozása bordáim, szárnyasodnak szárnyaim tollasodnak jaj hamar azt a fejszét ayökérző lábaimnak mert ha maradnék kötve itt 1aörbednék örökre itt roskadnék mogorván válna ágam horoggá Baka István: Tó-szoknya Tó-szoknya, rétek derekán ringó, te. belédkav a szél. sóvárgó szemek — néz a fákról fodraidra lezer levél. Eső ha volnék, millió ujjammal nyúlhatnék alád. rengő. te. tükörkévemet vénné ne ráncold legalább! Jaj. látom mélyedben halak asszonycomb-villanásait. beugróm — hinárszőrzetű öled bár halálra szorít. Laborcz Ferenc: Himnusz íz — Nincs pénzem, és csináljon, amit akar — azzal bevágta az ajtót. A gondozónő este azt mondta Piroskának, várjanak még egv kicsit. hátha találnak olvan színű nadrágot .amilyent először kért. Férjének említeni sem merte az ötszázast, csak felíortyanna: megérdemli az. aki ilyen mamlasz. A gondozónő azzal nyugtatta magát: Szláviknénak úgyis vissza kell jönnie a középső gyermekével, s akkor ma jd kész helyzet elé ál- lítia. Hetek teltek eL de Szlávikné nem iött. Végüli a főorvos a kisgyerek miatt megelégelte a dolgot. s utasította a gondozónőt, menjen el hozzájuk. Szorongva vágott neki a lakótelepnek. Szlávikné biztosan a szemére hánvia: a főorvosi utasítás csak ürüev. hogy a pénzt bevasal'ia. Legszívesebben mér lemondott' volna az ötszázasról. Csengetett. Kinyílt az aitó. s a gondozónő felismerte a múltkori bajuszost. — Szlóvik apuké? — Még csak az kéne! — Szláviknét keresem. — Szláviknét? Hát itt már hiába. — Hogyan? — Űigy. hogy elköltöztek. — És maga? Rokon? — Rokon? — a férfi elvigyoro- dott. — Cseretárs. ez a pontos kite iezés. De miért érdekli? — Szlávikné tartozik nekem — mondta remegő hangon, s maga sem értette, miért nem a főorvosi utasításra hivatkozik. — Tartozik? Mennyivel? — ötszázzal... — ötszázzal? — a férfi gúnyosan elmosolyodott. — Akkor csak keresse meg. mert szén összeget kapott tőlem. Ugyanis az enyém csak egyszobás volt. Mond iám a címét? De_az asszony már megfordult, mielőtt az idegen meglátná, hogy elfutja a szemét a könny. ..A bestia. A bestia.” Futott lefelé a lépcsőn. A léocsőházukat a háború óta nem tatarozták, koszlott falak közt mennek fel naponta. Piroska már otthon lehet. Az öregasszony éjszaka horkolt. aztán sírásán kiabált, fáidal- mai voltak. Piroska felriadt: ..Anyu. félek. Lia néni meghal. Ugye, nem hal meg?” A sóderhalom tetejin gyerekek teli marokkal szórták egymást kaviccsal. Az asszony megtörölte a szemét és indult a buszmegálló felé, regember baktat a Rákóczi út reggeli forgatagban. A Keleti felől jön. Nem is elsősorban öltözéke: fekete posztóruha fényes, fekete csizma, fekete kalap és végig be- gombolt kunkori gallérú fehér ing hanem a magányossága, a semmilyen utcai jelenséggel, kirakattal. járműrobogással1 kapcsolatot nem teremtő tekintete emeli ki és választja el a tarka ember- tömegtől. Baljában vasfogantvús. első világháborús zöld katonaláda. Nem himbálja.. Csak azok a férfiak lépdelnek ezzel az elszántsággal. az élet hol küllönös. hol mindennapi mutatványai között, akik a sors egy nagy fogadására hivatalosak, akik előtt ugyan ismert a cél. de a kimenetel az eredmény mégis kétesélyes: egyszerié várja őket az út végén a megdicsőülés és a megsemmisülés. * * * A Nagykörúthoz ér. elbizonytalanodik. Útbaigazítják. Aztán lent kereng az aluljáróban, itt is segítségre szorul, de végül csak feljut a megfelelő járdaszigetre, s fel a villamosra is. * * * A villamoson — csodák csodáié helyet kap. Most van érkezése először egv kis szusszanásra. kitekintésre. Végigfut előtte kis megszakításokkal a József körút, a Ferenc körút, persze csak a féloldala. majd ahogy a villamos felkap a Petőfi-híd rámpájára, kitárul' előtte a széles, szabad dunai táj. Csepel kéményei füstöt okádnak a távolban, a kohók hatalmas, szürkésbarna tömbjei régi-régi asztagok időbe és határba süllyedő képét villantják fel benne, hogy aztán mindjárt megmozdulásra és vonásainak újbóli megkeményítésére szorítsa az új látvány. a cél: a lágymányosi lakótelep. • * * Teljesen elárvultán áll a házkockák közötti napsütötte téren. Melyik az a ház. melyik az a kapu. melyik az az ablak? Ez is város? Hol itt az utca. az egetlen. aszfaltos, zsivajgó? Ámbár nem is lenne olyan rossz itt. ha legalább kitaposott ösvények vezetnének kaputól kapuig, ahogy a vándor tanyák közötti eligazodást szolgália a porcsinfűvel szegélyezett. kacskaringós. de mégis megbízható érhálózat. Az úiabb eligazítást érv kismamától kanja, s ez azért a legkedélvesebb. szinte tréfás. mivelhogy éppen a keresett ház és kapu előtt érdeklődik. Csak be kell mennie. * * * Jár a lift de neki eszébe sem jut. hogy használhatná, csak felnéz a magasba a lépcső tövéből, s egy sóhaitással nekiveselkedik. Nem kilátástalanabb ez a hat emelet, mint egv egész napos lucernatábla. Mintha gyakorlott lépcsőmászó volna, olyan együtemű, takarékos mozgással emészti a fokokat de a fokok is ugyanígy az ő erejét. A második emelet fordulóján megáll szusszanni, és kigombolja a kabátját. A harmadikon le is veszi, és a karjára teríti. Az ötödiken hosszabb szünetet tart. mert nem akar lihegve beállítani. hogy jószerivel még köszönni se tudjon. * * * Az ajtó előtt áll. közel hajol a névtáblához, kétszer - is elolvassa. Megvan a feltétlen bizonyosság. Még egyet fúj. már nyúlna a csengő felé. de meggondolja. Nincs rajta a kabát. Illendőbb mégis kabátban, hát felveszi. Be is gombolja. és becsönget. Sose hallott tompa, szürke berregés, talán nem is cseneő az. amit megnyomott? Kis rémület az arcán. Té- pelődésre. helyesbítésre azonban nincs sok idő. mert anélkül, hogy valamely benti ajtónyitás, avagv lépések előre jelezték volna, máris nyílik az ajtó. igaz. csak keskeny résre. Egy fiatal nő babv-dollban. Esv öreg paraszt talpig feketében és egymást megdöbbenten. A mesz- sziről jött öreg paraszt aki a nagyváros számtalan közlését nemhogy egykedvűen fogadta eddig. de még csak tudomást se nagyon vett róla. most elkéoedten áll. mukkanni sem tud, és nem is tudja, mit enedien meg a tekintetének: a rásimulást a valószí- nűtlenül szőke ha j zu hatasra. vagy a világoskék, virágos mintás, csak a legszükségesebbet fedő ruházat- redőibe való bebúíást. vagy a barnára sült. nyúlánk, sima combon (való szemérmes lecsúszást? És meddig? A nő mezítláb áll'. De a nő számára is megfejthetetlen az alázatos, rémült, fekete öregember. Ide nem illő. és elhessenteni való. Természetes, hogy a nő fejti meg. illetve fejti félre előbb a talányt: benyúl valaminek a zsebébe. ami valószínűleg az ajtó belső oldalán csüng, és kikotor belőle egv kétforintost. Nyújtja az öregnek. Csurka István: Kis film Az öreg öntudatlanul veszi át. nem is tudja, mit vesz át. s csak az ajtó erőteljes becsapódása téríti észre, a magány. Ismét ott áll egyedül, markában az alamizsna kétforintossal. Koldusnak nézték. Érzelmes, úgynevezett örökszép pillanatok következhetnének, de nem következnek, mert az öreg — most egy politikai műszóval élve — nem dramatizálja a helyzetet. Az kétségtelen, hogy a történtek egészen mérsékelt örömöt váltanak ki belőle, de nem tesz egyebet minthogy elmorzsol egv ..a hétszentségit”-et. és feloöcköli a feje búbjára a kalapját. Biztonság kedvéért még egvszer megnézd a névtáblát: semmi kétség. ió helyre csöngetett be. Nincs mit tenni, becsönget még egvszer. Most valamivel hosszabb szünet után. de indulatosabban nyílik. nem is nyílik, rándul ki az ajtó. Ugyanaz a nő áll ott ugyanúgy. — Mit akar itt. öreg? — Csávás Antalt keresem, én— — Tessék... én vagyok a felesége ... — Én meg az apja. A szőke nő összecsapja a kezét elvörösödik, sápítozik. és már nyúl is a kis zöld ládikó után. hogy azzal együtt behúzza-vonia az öreget a lakásba, de az öreg a kétforintost adja vissza. A bűnjel még na- gv-bb szégyenkezést vált ki a nőből. most az arcát is eltakarja. aztán egy hirtelen, bátor és meglepő ötlettel az öreg nyakába borul. és jobbról-balról megcsókolja az arcát. — Hányszor mondtam Tóninak. vigyél le. mutass be. meg akarom ismerni az apád. .a tanyát, mindent. de sosincs idő rá ... csak a rohanás! Az ajtó lassan, finoman becsukódik. Az öreg a nappaliban van leültetve. Csak ez a görcsös és esetlen kifejezés, ez a nyelvi döccenés ábrázol ja híven azt a félszeg. kényszeredett, merev viszonyt amiben most az öreg leledzik: félülenpel a széken, feje rögzítve, csak a Szemével pásztázik, lassan, óvatosan. És néha szippant egvet. nyilvánvaló. hogy számára az illatok a legkülönösebbek ebben a lakásban. A nő hangja eleinte még a nyitott ajtón keresztül, a konyhából hallatszik be. elmondja, hogy a férje hétre jár dolgozni, noha nem vdlna köteles, mert vezető, de ő mindig elsőnek megy be és utolsónak iön ki. míg ő maga csak kilencre Jár. jó állása van neki is. ma egy kicsit elkésik, de nem baj. és még szerencse, hogy nem tíz nerccel később érkezett az öreg mert ma úgy tervezték, hogv csak késő este jönnek haza. mert vendégségbe akartak menni, vissza akartaik adni egy vizitet, ami hát ma már nem feltétlen szokás, de jobb helyeken elváriák. és ezek jobb emberek, és mit csinált volna az öreg egész nan ét- len-szomian. és mit kér? Tejet vagy teát? Az öreg szabadkozik, evett ő a vonaton Üjszász után. egyáltalán nem éhes. de hiába minden tiltakozás. már nyomul is befelé a nő. kezében egv dúsan megrakott tálca. Van azon minden: sait. vai. felvágott, méz. jam. kétszersült. tea. cukor, tej és citrom, és a nő is hosszú, földet söprő, steppelt pongyolát ölt magára, hogy ne csak a koldusnak nézést, de a le- dérséeet is feledtesse. Leteszi az öreg elé a tálcát egv kis kerek alázatosan. Két világ méregeti asztalkára, de nem kínál ia. hanem a salát homlokára csap mint aki valamit elfelejtett. A bárszekrénvhez lén — az öreg imént már méregette a kis bútordarabot, de nem jött rá a rendeltetésére — és két üveget vesz elő belőle. — Gint vagy whiskyt, apuka-••? — Mindegy. — Sajnos, pálinkánk nincsen. Az öreg nézi a két üveget, és némi megnyugvással fogadja, hogv a nő abból az üvegből tölt neki. amelyiknek sárga a címkéje és fekete mezőben egy fehér ló áll rajta. Koccintanak, isznak. Az ital nem rossz, az öreg békültebben néz a menyére. — Tóni első feleségét sem tetszett ismerni ? — De. azt igen. — És a fiát? — Csecsszopó korában láttam. — Már nagy fiú. sportol, azt hiszem, öttusázó lesz. * * * A fürdőszoba használatának mikéntjeit. a csapok rendeltetését az öregnek szánt tiszta törülköző odakészítése közben már utcai ruhába öltözve magvarázza el az asszony, természetesen a helyszínen. a fürdőszobában. Az öreg azt sem mondja, hogv igénybe ve- szi-e mindezt, azt se. hogv nem. hallgat és figyel. Aztán, már az előszobában, a lakáskulcsot adja át. azzal a megjegyzéssel, hogv lehetőleg senkit ne engedjen be. de nem is iön ide senki, és ha kimegy, lemegy, csak csapja be az aJiót. mást nem kell csinálni. A másik kulcs a liftet nvitja. Az öreg közli, hogv nem megv sehova. — Jövünk mi hamar. Odabent- ről maid felhívom Tónit, és maid hazatelefonál. Tessék felvenni a telefont. Aztán még egy puszi. — Hiába, dolgozni kell... Én különben Gabi vagyok, csak tessék engem tegezni nyugodtan. — Isten áldjon. Gabi... — mondja az öreg kétségkívül nvu- godtabban. Az aitó becsukódik. Az öreg viszaballag a lakásba. Előbb a tálca felett áll meg. most• alaposabban megnézi a neki szánt finomságokat de nem nyúl hozzá. Aztán az ablakhoz megy. kinéz és lenéz .Ottmarad sokáig. Később megfordul befelé, és újra szemrevételezi a lakást. Hosszan vizsgálja a televíziót alatta a lemezjátszót. magnetofont, mind ott található egy. csomóban. A könyvállvány. a könyvek, a sarokban a szobanövénvek egv csoportja, húsos levelű pálmák, fikuszok. oleander. A szoba egyik falát különösen furcsának találja, olvan. mintha deszkából volna, de hát csak nem tesz a fia nyers deszkát az otthonába? Közelebb megy. megkopogtatja. Nem kong. nem ad fahangot tapéta. A csupa falrészen, a dohánvzó- asztalka és a fotelok fölött egv kép függ. Ez eddig nem tűnt föl az öregnek, most azonban két- három határozottabb lépést tesz felé'*?, hogy jobban lássa. Fiatal paraszt szánt a képen felemás párral: tehénnel meg lóval. Az alföldi iskola modorában festett kép ez. erőteljes, mélv. földszínű tónusok, sovánv a ló. aprócska a tehén, és jól beledől a munkába a szántó ember. Hos?- szan nézi a képet az öreg. egészen addig amíg meg nem elevenedik. ö maga fogja az ekeszarvát, és a felemás párt elöl egv kis kölyök vezeti. Lassan, de biztosan hasad a föld maeamegadóan borul a barázda. A föld végébe érnek, a férfi kiveti az ekét. fordulnak. Újrakezdik. A fiú hátraszól az apjának : — Édesapám? Ez most már biztosan a miénk, ez a föld? — Biztosan. — És én meg is örökölhetem magától? — Eridi már. min jár neked az eszed! Előre nézz! T elefoncsörgés toroantia meg az emlékezést. Kint a telefon az előszobában egv kis asztalkán. Mi tagadás, az öreg reszkető kézzel veszi fel a telefont, és izgalmában minden formaságot mellőzve egyenesen a közepébe vág: — Te, beszélsz ott. fiam? Én pedig itt vaevok nálatok mégpedig azért, mert most lenne vevő a tanvára. és nem tudom, mitévő legyek... Mit mond a fiú. mit nem. nem tudjuk, az öreg hosszan, figyelmesen hallgatja. Az izgalom azonban lassan lecsorog az arcáról, kiürül az arca. a szeme. Még sokáig tartja a kagylót, bólogat, hiimget. igenei. Összeállította: Rékasy Ildiké
