Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-19 / 220. szám

1981. SZEPTEMBER 19. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 A tavalyi nyár végén, ha a Nagykunsági Állami Gaz­daság valamelyik rizstáblá­jának innenső szélén csob­bant a víz, a túlsó felén fel­röppentek a hosszú vándor­útra készülődő kócsagok. A minap időbe tellett, mire Szabolcs Mihály termelési igazgató-helyettes kíséreté­ben a terepjáróval körbenéz­tük a rizsföldeket. Az el­múlt évinél tízszerte na­gyobb területről takarítanak be rizst az idén a gazdaság­ban. Lépésváltás-vetésváltás — Nem a mostani ötszáz- egynéhány hektár a sok, — mondta az igazgató-helyettes — a tavalyi ötvenöt hektár volt nagyon kevés. Nyolc- száz hektárnál nagyobb ugyanis a vízigabona-ter- mesztésre berendezett táb­láink területe. Az utóbbi há­rom évi sikertelen rizster­mesztés után arra a követ­keztetésre jutottunk, hogy nem szabad mindent az időjárással, meg a szakmai, körökben olyan sokat vita­tott fajtamegválasztással megmagyarázni. Lépést kel­lett váltanunk, az ágazat gazdaságossága érdekében változtatnunk kellett a ter­mesztési módszereinken. Elmondta Szabolcs Mihály, hogy nem találták fel a spa­nyolviaszt, csupán igyekez­tek jobban a termőhelyi adottságaikhoz, az ottani időjárási viszonyokhoz igazí­tani a technológiát. — Mindenekelőtt megvaló­sítottuk a rizstermesztésben is a vetésforgót, vagy aho­gyan mostanában divatosan mondják, a vetésváltást. Az idén azért csak ötszáz hek­tárnyi területet vetettünk be rizzsel, mert áttértünk az úgynevezett feketeugaros Szabolcs Mihály: — Régen nem értek ilyen szép kalá- Iászok a márialaki földeken Ifj. Vincze József: — Így, hogy segítenek a szomszé­dok, meg a gabonaforgalmi- sok, gyorsan letudjuk a rizsaratást művelésre. Harmadéve fel­szántva, istállótrágyával és gyomirtóval ellátva pihentek a most termő táblák, tavaly pedig búzát termesztettünk bennük. A nyári kalászos betakarítása után rendbe tettük a terepet, és így ősz­szel idejében, jó minőségű talajmunkát végezhettünk. Az idén tavaszon azután a fogassal, kombinátorral el­készített magágyba sikerült április utolsó hetében, azaz az intenzív csírázásnak leg­megfelelőbb időben bevetni bivalyosi meg a bokrosi részen levő rizsföldjeinket. Másfél héttel előbb Ottjártunkkor mindenfelé kombájnoktól volt hangos a határ a gazdaság márialaki kerületében. A bivalyosi táb­lában két Class Dominátor és négy szovjet arató-cséplő­gép araszolt a lánctalpakon. — Régen nem bókoltak ilyen szép kalászok az ecseg- falvi határban — mutatott körbe elégedetten Kiss Já­nos, a rizságazat irányítója. — Arra se nagyon emlék­szem, utoljára mikor arat­tuk ilyen korán, szeptember tizedikén indultak meg a kombájnjaink a bokrosi táblákon. Némelyik részen három tonnánál több szemet ürítenek, és két és fél ton­nánál sehol sem mutatkozik kevesebb szem. Éveken át mit nem adtunk volna a kettes számmal kezdődő ter­mésátlagért. Megtudtam Kiss Jánostól azt is. hogy nem csak a ve­tésváltás kialakításának kö­szönhetik a jobb időkben, utoljára valarhikor a hetve­nes évek derekán jegyzett jó termést, a korai betakarí­tást. — Tudvalevő, hogy ahány napot árasztóvíz nélkül tölt a vízigabona, annyival ki­tolódik a tenyész'ideje. Sza­kítottunk azzal a gyakorlat­tal, hogy a vegyszeres gyom­irtáskor és a rovarkártevők elleni védekezéskor teljesen lecsapoljuk a táblákat Ezeknek a munkáknak az idejére csak csökkentettük az árasztási szintet, de egy órát sem maradt víz nélkül a rizs. Meg is hálálta, a mi földjeinken másfél héttel előbb kombájn alá érett, mint bárhol a megyében. Együtt gyorsabb A tábla szélén várakozó pótkocsis járműhöz igyeke­zett az egyik arató-cséplő­gép. A fiatal kombájnos, if­jabb Vincze József az ürítő csigáról lezúduló szemeket morzsolgatva sorolta: — Ezt a most, délelőtt csépelt rizst délután már vi­szik a teherautók Karcagra, a hántoló üzembe. Kétszáz tonnányit ugyanis csak úgy megtisztítva, nyersen szál­líthatunk el, mert a Gabo­naforgalmi és Malomipari Vállalat besegít a szárításba. Jól jött ez az aratás elejé­ben, mert hiába üzemel éj­jel-nappal a szárítóüzemünk, nem győzi a sok kombájn­tól beszállított napi mennyi­ségből kiapasztani a vizet. Márpedig tepernünk kell be­felé a termést, addig amíg jó idő van! Jól jött a Nagykunsági Állami Gazdaságnak más se­gítség is. A már learatott bokrosi tábláról a görön- gyösi rizsföldekre igyekvő kombájnokon a kisújszállá­si Nagykun Tsz „felségjelzé­seit” láttam. — Nálunk csak a j&vő hét elejére érik be a rizs, — magyarázta az elől haladó gép pilótája — eljöttünk hát aratni a szomszédokhoz. Majd visszaadják a segítsé­get szállítójárművekkel a kukorica törésekor, meg erő­gépekkel az őszi mélyszán­táshoz. Szobolcs Mihály, az igaz­gató-helyettes még annyit mondott, mielőtt elköszön­tünk: — örülünk a korai beta­karításnak, szép dolog a ne- gyedvagonos ~ átlagtermés. Még szebb az a tenniakarás, ahogyan a szomszédos ter­melőszövetkezet, meg a fel­vásárlók igyekeznek a segít­ségünkre lenni, hogy ha már ilyen korán beérett, és ilyen szépen fizetett a rizs, minél előbb fedél alá vihessük. Temesközy F. Befejeződtek az MSZBT-munkaértekezletek Készülődés a VII. országos értekezletre Szeptember 1. és 18. kö­zött a Magyar Szovjet Bará­ti Társaság több mint 1600 ipari, mezőgazdasági, intéz­ményi, iskolai tagcsoportja készített számvetést az utób­bi öt esztendőben végzett munkájáról. A tegnap befe­jeződött tanácskozássoroza­ton a népeink barátságának, együttműködésének erősíté­sén; munkálkodó bzéles tö­megmozgalom politikai és kulturális tevékenységének eredményeit értékelték. A megyei, budapesti, illet­ve kerületi munkaértekezle­tek fontos előkészítő állomá­sai voltak az október 17-én sorra kerülő VII. országos értekezletnek, amelv meg­vonja a legutóbbi. 1976-ban tartott VI. országos érte­kezlet óta végzett moz­galmi munka mérlegét, s ki­jelöli a baráti társaság to­vábbi teendőit Az elmúlt hetekben az MSZBT válasz­tott testületéi és vezetői munkatanácskozásaikon cso­korba gyűjtötték a baráti társaság tagcsoportjainak. aktivistáinak észrevételeit, javaslatait is. hogy az orszá­gos elnökség beszámolóját saját gyakorlati tapasztala­taikkal is gazdagítsák. A megyei illetve a fővárosi ke­rületi értekezleteken csak­nem 700 küldöttet választot­tak meg. akik az MSZBT VII. országos értekezletén a barátsági mozgalom milliós tábora, a népeink közötti testvéri kapcsolatok elmé­lyítésén munkálkodó dolgo­zók és diákok képviseletében tanácskoznak maid, Mezőgazdasági dolgozók gyűlést tartottak Tiszaföldváron (Folytatás az 1. oldalról) Németh István áfész-dolgozó elmondotta: „Jó testvérként féltjük a becsületes lengyel dolgozó embereket a mind jobban imperialista befolyás alatt álló Szolidaritástól.” Mányai János állattenyésztő szerint a Szolidaritás felhí­vása sért bennünket, mert nyílt beavatkozás a szocialis­ta országok ügyeibe. „Eluta­sítjuk a Szolidaritás által su- gallt anarchiát — mondotta. — Mert csak munkával lehet boldogulni, sztrájkokkal nem lehet az üzletek polcait fel­tölteni.” Németh László KISZ-bizottsági titkár azt emelte ki, hogy a magyar fiatalok is elítélik a Szoli­daritás bomlasztó szándékú felhívását. Ezzel szemben az ifjúság más perspektívát képzel el magának, munká­val, tanulással akar boldo­gulni. Végh Endréné peda­gógus pedig így fogalmazott: „A lengyel dolgozóknak is fel kell ismerniük, hogy a szocialista országokban a kommunista párt és a szak- szervezet azonos érdeket szolgál. A Szolidaritás letért a nép szolgálatának útjáról, s ezzel szembekerült a párt­tal, a munkásság érdekeivel, a szakszervezet igazi célki­tűzéseivel”. Szalai Zsigmond állattenyésztő hangoztatta: a szocializmus vívmányainak megőrzésében a magyar szö­vetkezeti parasztság is egy emberként támogatja a bará­ti lengyel nép haladó erőit. A gyűlés résztvevői állás- foglalásukban aggodalmukat fejezték ki amiatt, hogy ä tudatos kártevők és a felelőt­len elemek igyekeznek letérí­teni a szocialista útról a len­gyel népet, válságba sodorják saját nemzetüket, gyengítik szocialista közösségünkét, és ártanak a magyar—lengyel barátságnak. „Visszautasít­juk a Szolidaritás hozzánk is intézett felhívását. Har­mincöt éves szövetkezeti múltunk bebizonyította, hogy kiegyensúlyozott fejlődésünk, személyes boldogulásunk alapja a szocialista tulajdon- viszonyokra épített, felelős­ségteljes, szorgalmas minden­napi munka!” A lengyel nép szocialista vívmányait fenyegető ve­szély miatti aggodalmuknak adtak hangot tegnapi gyűlé­sükön a főváros XII. kerüle­tének lakói a MOM Szaka- sits Árpád Művelődési Házá­ban. A 90 000 lakosú város­rész mintegy ezer képviselő­jét Schweiger Ottó. az Orszá­gos Korányi TBC és Pulmo- nológiai Intjézet főigazgató főorvosa üdvözölte, maid Szabó Ferenc, a Központi Fi­zikai Kutató Intézet főigaz­gatója szólalt feL Bevezetőjében emlékezte­tett a magyar és a lengyel nép történelmi barátságára, amely az internacionalizmus szilárd alapján bontakozott ki igazán. Ez a barátság drá­ga nekünk, ezért féltő figye­lemmel kísérjük a lengyel nép sorsának alakulását. A Szolidaritásban a jószándékú munkások, dolgozók közé szocialistaellenes elemek fu- rakodtak. amelyek a nemzet­közi feszültséget szító impe­rialista erők támogatását él­vezik. A szónok, utalva a Szoli­daritás gdanski kongresszu­sának a kelet-európai népek­hez intézett felhívására — amelyet a gyűlés eleién is­mertettek — hangoztatta: „tiltakozunk e felhívás ellen és nem kérünk a Szolidaritás tanácsaiból, mi nem avatko­zunk be más országok bel- ügyeibe. de ha ilyen kísér­let történik mások részéről, azt határozottan visszautasít­juk. Mi a jövőben is a szo­cialista demokrácia útját járjuk. De azt hogyan ha­ladjunk azon tovább mi ma­gunk fogjuk meghatározni és nem a szocializmus ellensé­gei.” Rámutatott hogy a Szoli­daritás Európa közepén tar­tósítani akarja a zűrzavart. „Lengyelország része a szo­cialista világrendszernek, a Varsói Szerződés tagja — mondotta. — Függetlensége, határainak sérthetetlensége, a Szovjetunióval és a többi szocialista országgal való ba­rátságon és szövetségen nyugszik. Békénk. Európa békéje, kontinensünk vala­mennyi népének elemi érde­ke sürgeti.' hogy a lengyel válság ne növelje a feszült­séget a világban. Támogat­juk lengyel barátainkat, akik kiállnak a szocialista társa­dalmi rend védelmében.” A gyűlésen felszólaló Klein Miklós, a MOM műszerésze lengyelországi személyes ta­pasztalatai alapján sziámolt be arról, hogy ott a tavalyi évhez kénest óriási a vissza­esés. Az élelmiszerellátás to­vább romlott, az üzletek előtt órákig állnak sorban az emberek. Sokszor hiába. Ugyanakkor a feketézők, a spekulánsok csillagászati ára­kon árulják az alapvető élel­miszereket és fogyasztási cikkeket. Az ország közrend­je, közbiztonsága szinte tel­jesen felbomlott. A dolgozók hangulata egyre romlik. — „Személyes beszélgetéseim tapasztalata — folytatta —. hogy a lengyel mun­kások többsége dolgozni akar a szocializmusban, a szocia­lizmusért. Ezt a lengyel dol­gozóknak nemcsak óhaitani- ok kell. Ezért mi azok mel­lett a lengyel munkás test­véreink mellett állunk, akik tettekkel támogatják a Len­gyel Egyesült Munkáspárt politikáját, akik a szakszer­vezeti mozgalomban a rend helyreállításáért, a termelés fellendítéséért Lengyelor­szág szocialista jövőjéért küzdenek”. • Majtényi János, a város­rész nyugdíjas lakóinak, az internacionalizmusért fele­lősséget érző és vállaló régi párttagoknak a nevében szólt. „Mi a szolidaritás szó meg­csúfolásának tartjuk, ha az­zal valaki a szocializmus el­leni fellépésre lázit. A mi felfogásunk szerint e szónak mély internacionalista tar­talma van. Ennek jegyében fognak össze világszerte a munkások, a parasztok, az értelmiségiek a világbéke megőrzése és a világ népei­nek jobb élete, boldogulása érdekében. Akik így értel­mezik a szolidaritást, mi azokkal vagyunk” — hangoz­tatta Maitényi János. Rágyánszky Györgyné. a pedagógus-szakszervezet ke­rületi titkára arról beszélt, hogy Lengyelországban a rend visszaállításához a munka, a termelés fokozásá­ra van szükség. „Bízunk ab­ban, hogy a Lengyel Egye­sült Munkáspárt, a lengyel dolgozók ágazati szakszerve­zetei és a kormány mielőbb visszaszorítják az ellenforra­dalmi törekvéseket.” Lőrinc Agnes, a Budapes­ti Tanítóképző Főiskola hall-, gatóía a diákok • véleményé­nek adott hangot, amikor ki­jelentette : „azt szeretnénk, hogy , hozzánk hasonlóan a lengyel fiatalok is biztosan építhessék jövőjüket: nyu­godt körülmények között ta­nulhassanak. dolgozhassanak, művelődhessenek, és tovább­fejleszthessük a hagyomá­nyosan jó lengyel—magyar barátságot”. A főváros XII. kerületének lakói, dolgozói az elhangzott véleményeknek végül közös állásfoglalásban adtak han - got. Szép jubileumi előzetes Megkapták a Magyar Néphadsereg Kiváló Zászlóalja címet Parlamenti tiszlségviselttk tanácskozása Tegnap a Parlamentben tanácskoztak az országgyűlés tisztségviselői, az állandó bi­zottságok elnökei, valamint a budapesti és megyei képvise­lőcsoportok vezetői. Az eszmecserén — ame­lyen megjelent Sarlós Ist­ván. az MSZMP Politikai Bi­zottságának tagja, a Hazafi­as Népfront Országos Taná­csának főtitkára — Apró Antal, az országgyűlés elnö­ke ismertette a Parlamént soron következő őszi üléssza­kának előkészületeihez kap­csolódó teendőket. Ezt követően Váncsa -Je­nő mezőgazdasági és élelme,-' zésügyi minsizter a mezőgaz­daság és élelmiszeripar hely­zetéről. valamint a földtu­lajdont. a földhasználatot és a földvédelmet szabályozó törvények végrehajtásáról tájékoztatta a résztvevőket. Gonda György államtitkár, az Országos Környezet- és Természetvédelmi Hivatal elnöke az emberi környezet védelméről szóló 1976. évi II. törvény végrehajtásának tapasztalatait ismertette. Ünnepi esemény színhelye volt tegnap a szolnoki Hely­őrségi Művelődési Házi Az egyik alakulat parancsnoki és személyi álloinánva ott kapta meg „A Magyar Nép­hadsereg Kiváló Zászlóalja” címet. Az ünnepségen a hon­védelmi minisztert Évin Sándor vezérőrnagy képvi­selte. az eseményen részt vett Zsovák László, a megyei pártbizottság osztályvezető­je. A családtagok mellett ott voltak azoknak az üzemek­nek a képviselői is. amelyek­kel az alakulat kapcsolatot tart. Megjelent a társ fegy­veres erők és testületek több tisztje is. A Magyar Néphadsereg Ki­váló Zászlóalja, kiváló zász­lóalj. illetve szazadparancs- noki címeket Évin Sándor vezérőrnagy adta át. Ezt kö­vetően az egység „élenjáró” kitüntetéseit nyújtották át az alegységeknek. illetve azok parancsnokainak. Az alakulat tehát megkap­ta a hadseregben folyó szo­cialista munkaversenvben elérhető legmagasabb címet. Szép jubileumi előzetes ez. hiszen a közeljövőben ün­nepük az alakulat megala­pításának harmincadik év­fordulóját Évin Sándor vezérőrnagy ünnepi beszédében eüsme- réssel szólt erőfeszítéseikről. Hangsúlyozta; igen kemény munka árán lehet csak meg­kapni ezt a címet, ezért tisz­teletre méltó az az alakulat, amely képes erre. Aláhúzta: minél jobban képzett állo­mány kezeli a korszerű fegy­vereket és haditechnikai be­rendezéseket annál maga­sabb a néphadsereg harcké­szültsége, annál inkább fel tud zárkózni a Varsói Szer­ződés csapataihoz. Végezetül arra kérte az alakulat állo­mányát hogy katonai felada­taik magas szinten történő ellátása mellett úgy tartsa­nak továbbra is kapcsolato­kat a helyi párt- és gazda­sági szervekkel, hogy azok abban a biztos tudatban él­jenek: a helység minden gondjának, bajának oszlaíá- sában mindig számíthatnak a katonákra. A magas kitüntetésért Ju­hász József alezredes mon­dott köszönetét, és ígéretet tett a további jó munkára. Az ideiglenesen hazánkban állomásozó szovjet alakula­tok egyik tisztje köszöntötte ezután a kitüntetett alakula­tot. majd az útötrők köszön­tése ulún kulturális műsor következett S. B. Korai rizsaratás, jó termés Márialakán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents