Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-17 / 218. szám

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1981. SZEPTEMBER 17. Hova tegyük a 'pénzünket? Lehet annak másfél évti­zede. hogy részt vettem eev tanácskozáson, ahol pénz­ügyekben jártas szakemben rak azt erősgették. hogy a lakosság takarékbetétállomá­nya belátható időn belül ma­ximum 90 milliárd forintnál tetőzik; s az esetleges 100 milliárdos érték valóságos csoda lenne. Megtörtént a csoda: 1979-ben összesen 114 milliárd 185 mil­lió forint volt a betétállomány, ám a másfél évtizeddel ko­rábbi jóslatok sem voltak alaptalanok: 1965-ben a 20 milliárdot sem érte el az OTP és a takarékszövetkeze­tek által kezelt lakossági megtakarítás. Érdemes — mert minden kommentár nélkül is sokatmondó — et­től az időponttól követni a lakossági megtakarítások alakulását. 1970: 38,7 milli­árd. 1975: 74.7 milliárd: 1978: 108,5 milliárd, és 1979: a már említett 114.1 milliárd forint. (A ..kéznél” lévő készpénz- mennyiségről — ami csak 1960 és 1970 között 10 milli- árddal emelkedett — most nem is beszélek.) Az abszolút összegek ön­magukért beszélnek, ám néz­zük előbb a százalékos ará­nyokat is: 1960-ban. a lakos­sági pénzállomány 2 száza­léka. 1970-ben 5,6 százaléka.. 1978-ban 7,2 százaléka ke­rült az OTP és a takarékszö­vetkezeti fiókokhoz, lakás­beruházásra pedig 1960-ban pénzük 4,3 százalékát. 1970- ben 6,0 és 1978-ban 6.2 szá­zalékát tették félre az em­berek. A számok elemzéséből la­vonható az a következtetés, hogy 1978-tól észrevehetően csökkent a takarékossági láz. Hadd ismételjem meg az egyik iménti adatot: 1978- ban a pénzmegtakarítási há­nyad 7,2 százalék volt. Te­gyük emellé az 1979-es ada­tot: 4,7 százalék. Abszolút összegben 16 milliárd forint — s ha ebből leszámítjuk az 5 milliárd forint kamatjóvá­írást. akkor a megtakarítási hányad mindössze 3 száza­lék. Szó sincs arról, hogy a fo­gyasztói árak emelése annyi­ra megcsappan tóttá volna az emberek pénztárcáiét, hogy csak megtakarításaik drasz­tikus visszafogásával finan­szírozhatták napi vásárlásai­kat. Viszont a háztartások „közgazdái”, elgondolkodván a fogyasztói árak ilyetén ala­kulásán. kénytelen-kelletlen úgy döntöttek, hogy a ké­sőbbre tervezett jelentő­sebb vásárlásaikat előbbre hozzák. Nincs ebben semmi meglepő. Ilyen helyzetben a világon mindenütt így gon­dolkodnak és így döntenek az emberek. A jelenségeket tehát ked­vezőnek is ítélhetnénk, ha megfeledkeznénk arról, hogy a nagyobb arányú költekezés a lakosság takarékossági kedvének bizonyos mértékű csökkentését jelzi. Erre utal — az előrehozott vásárláso­kon túl —. hogy vannak akik a takarékoskodás klasszikus módszereihez térnek vissza: ingatlant, nemesfémet, mű­tárgyakat vásárolnak. Ez figyelmeztető jel több okból is. Nem véletlen, hogy amikor az emberek a fo­gyasztói árak emelkedéséhez képest kedvezőnek ítélték a kamatlábat, a betétállomány minden korábbit meghaladó gyorsasággal emelkedett. (És ezt nem magyarázza a tulaj­donszerzési határok merev korlátozása, ugyanis e kor­látokat — főleg a rendezet­lensége miatt tökéletesen át­tekinthetetlen ingatlannvll- vánitartás miatt — hosszú ideig kedve szerint léphette át bárki.) Másrészt: a lakossági ta­karékosság meghatározó té­nyezője mindig is a lakásbe­ruházásra félretett pénzösz- szeg volt. S ma. amikor egy­re kevesebb az esély arra. hogy valaki úgymond .álla­mi ajándékként” jusson ön­álló lakáshoz, az építkezés­re félretett pénzösszegnek méginkább gyarapodnia kel­lene. Mondom: „kellene”. Csakhogy: nincs számottevő előrelépés az értékálló lakás- elótakarékossági formák be­vezetéséhez. (Mert ugye sen­ki nem gondolja komolyan, hogy például az .ifjúsági ta­karékbetéttel” valóban meg­oldható a fiatalok nyomasztó lakásgond ja...) Harmadszor (s hadd idéz­zem most e témakör egyik szakértőiét . dr. Zafír Mi­hályt. aki a KSH „Életszín­vonal 1960—1980” című ki­adványának szerkesztője): „Nagyobb megtakarítási há­nyad átgondoltabb, a jövővel jobban számoló életvitelt je­lentene: bővítené a lakás- helyzet javításához szüksé­ges anyagi alapokat, és mér­sékelné a fogyasztási cikkek iránti keresletet, ami jelen­leg ugyancsak kívánatos len­ne”. Mert ne feledjük: ha egy­szer kényszerű okok miatt vissza kell fogni a termelés növekedési ütemét — követ­kezésképpen a belföldi fel- használást is —. akkor a vá­sárlási kedv felélénkítése a gazdasági életre nézve ter­hessé válhat. V. cs. — Én nem tudok másokra gondolni — felelte a lány. — Félholtan jöttél haza. Unót agyonverték. Hová tették a szemüket a te hatalmas embereid? Miért nem akadá­lyozták meg a gyilkosságot? Szabadulni próbált, a férfi azonban erősen tartotta. — Mit lehet itt tenni — szólt Rumata. — Ez alka­lommal kissé elkéstek. De most újra figyelnek bennün­ket, és vigyáznak ránk. Miért nem hiszel nekem? Magad is láttad: félholtan jöttem haza, és nézz meg most!... — Nem akarlak nézni — mondta a lány, és elrejtette az arcát. — Nem akarok megint sírni. — Nahát! Néhány karcolás! Semmiség... A legször­nyűbb már elmúlt. Legalábbis mi kettőnk számára. De vannak igen derék, nagyszerű emberek, akik számára ez a rémség még nem ért véget. És nekem kötelességem segíteni rajtuk. Kira nagyot sóhajtott, megcsókolta a férfi nyakát, és szelíden kiszabadította magát. — Jöjj haza ma este — kérte. — Hazajössz? — Okvetlenül! — felelte hevesen Rumata. — Koráb­ban jövök, és valószínűleg nem egyedül. Ebédre várj. A lány félrevonult, leült egy karosszékbe, kezét tér­dére tette, s nézte, hogyan öltözik Rumata. ö pedig, oro6z szavakat mormolva, felhúzta csengettyűs nadrágját, újra felvette az áldott páncéldnget, és végül kétségbeesve mondta: ' . — Kicsikém, értsd meg hát, hogy mennem kell! Mit tehetek?! Feltétlenül mennem kell! ‘ Kira váratlanul, elgondolkozva így felelt: — Néha nem fér a fejembe, miért nem versz. Rumata, aki már b égőmbőlta dús csipke-nyakfodro® ingét, mozdulatlanná meredt. — Hogyhogy miért nem verlek? — kérdezte zavar­tan. — Hát lehet téged verni? — Te nem egyszerűen jószívű, derék ember vagy — folytatta a lány, aki oda sem figyelt —, hanem nagyon különös is. Valóságos arkangyal... Melletted bátor va­gyok. Most is bátor vagyok ... Rumata odalépett hozzá, felsebzett ajkával erősen szájon csókolta, azután levette kezéről a vas karperecét, s átnyújtotta. — Tedd fel a bal csuklódra. Ma bizonyára már senki sem jön hozzánk, de ha mégis jönnének, mutasd meg ezt. Kira utánanézett, és Rumata pontosan tudta, hogy mit gondol: „Nem tudom, talán az ördög lehetsz, vagy az Isten fia, de ha nem térsz vissza, akkor én meghalok”. — 91 — (Folytatjuk.) Könyvtárügyi tanácskozás Szolnokon A megye könyvtárosai és a könyvtárakat fenntartó ta­nácsok és szakszervezetek szakemberei tegnap tanács­kozást tartottak Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjú­sági Központban. A tanács­kozáson a könyvtárügy fej­lődését, valamint a könyvtá­rak előtt álló feladatokat te­kintették át. Délelőtt 10 órakor Feny­vesi József Szolnok város Tanácsának elnöke nyitotta meg A magyar könyvtárak az 1970-es és 1980-as évek­ben című kiállítás, amely a hazai könyvtárügy egy év­tizedes fejlődéséről, eredmé­nyeiről ad képet. A kiállítás megtekintése után a résztve­vők Juhász Jenőnek, a Mű­velődési Minisztérium könyv­tárügyi osztálya vezetőjének előadását hallgatták meg. Az előadó a IV. országos könyv­tárügyi konferencia ajánlá­sai alapján szólt a hazai könyvtárak eredményeiről, gondjairól, a jövő feladatai­ról. Hangsúlyozta, hogy a könyvtárak egyre jelentő­sebb helyet töltenek be tár­sadalmunk életében, éppen ezért különösen nagy gondot kell fordítani közművelődési szerepük fokozására, a gyer­mek és az ifjúság könyvtári ellátására, nevelésére, vala­mint a könyvtárak szakiro­dalmi és Információs rend­szerének fejlesztésére. Ezt követően Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője a Szol­nok megyei könyvtárak hely­zetéről, a megye könyvtári hálózatának fejlesztési ter­veiről szólt. A tanácskozás hozzászólá­sokkal, vitával fejeződött be. Tv-sorozat a környezet- védelemről A megsebzett bolygó cím­mel 13 részes film vetítését kezdi meg októberben a te­levízió. A sorozat — amelv az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) és a Ma­gyar Televízió közös munká­jával született — a fejlődő országok környezetvédelmi problémáit elemzi. A sorozat felvázolja a program céliát. s megvilágítja a feilődő or­szágoknak a környezetvéde­lemmel kapcsolatos gondiait. Kára riadtan pillán,tgatott rá és leszaladt, hogv forralt bort készítsen. Rumata lemászott az ágyról, átcsoszogott a dol­gozószobába, kinyitotta az íróasztal titkos rekeszét, tur­kált a gyógyszerládában, bevett néhány tabletta szpora- mint. Amikor Kira visszatért, hozta a gőzölgő bort, ő a hátán feküdt, s azt figyelte, hogyan csitul a fájdalom, múlik a zúgás a fejében, és teste felfrissül, új erőre kap. Megitta a bort, és már egészen jól érezte magát. Behívta Mugát, meghagyta, készítse ki a ruháját. — Ne menj, Rumata — kérlelte Kira. — Ne menj. Maradj itthon. — Mennem kell, kicsim. — Félek, maradj... Megölnek. — Ugyan mit beszélsz? Miért ölnének meg? Hiszen mind félnek tőlem. Kira újra sírva fakadt. Halkan sírt,' mintha attól tartana, hogy a férfi megharagszik. Rumata a térdére ültette, és simogatni kezdte a haját. — A legszörnyűbb már elmúlt — mondta. — Meg aztán mi el akarunk menni innen ... A lány hoezásimult és elcsendesedett — Előbb azonban sok elintéznivalóm van itt — folytatta Rumata. — Ma éjszaka sok embert megöltek. Meg kell tudnom, ki maradt életben, és ki halt meg. És segítenem kell megmenteni azokat, akiket meg akarnak ölni. — És neked ki segít? — Boldog az, aki másokra gondol... Meg aztán ne­künk hatalmas emberek segítenek. — 99 — Egyre kevesebben viselik ma már az ilyen fátyolt T. Z. A tengerpart közelében lévő rélgi faházak A Rákóczi Múzeum err sar­ka . CD-4- *<D </5-§ "(ü o jjj QZ J3 .. az emeleten ilyen díszes ablakokat ké­szítettek a szabadságharcosok emlékére Belvárosi utcakép Évente több ezer ma­gyar turista keresi lel Törökországban lévő Te- kirdag-ot, azaz Rodos­tót. A Márvány-tenger partján épült több mint 30 ezer lakosú város ma­gyar vonatkozású emlé­keket is őriz. Itt élt száműzetésben a szabad­ságharc bukása után II. Rákóczi Ferenc bujdo­sótársaival haláláig. A tengerre néző házat — amelyet újjáépítettek. — 1968-ban a Magyar Nem­zeti Múzeum török—ma­gyar vonatkozású emlé­kekkel rendezte be.

Next

/
Thumbnails
Contents