Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-17 / 218. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 1981. SZEPTEMBER 17. Hova tegyük a 'pénzünket? Lehet annak másfél évtizede. hogy részt vettem eev tanácskozáson, ahol pénzügyekben jártas szakemben rak azt erősgették. hogy a lakosság takarékbetétállománya belátható időn belül maximum 90 milliárd forintnál tetőzik; s az esetleges 100 milliárdos érték valóságos csoda lenne. Megtörtént a csoda: 1979-ben összesen 114 milliárd 185 millió forint volt a betétállomány, ám a másfél évtizeddel korábbi jóslatok sem voltak alaptalanok: 1965-ben a 20 milliárdot sem érte el az OTP és a takarékszövetkezetek által kezelt lakossági megtakarítás. Érdemes — mert minden kommentár nélkül is sokatmondó — ettől az időponttól követni a lakossági megtakarítások alakulását. 1970: 38,7 milliárd. 1975: 74.7 milliárd: 1978: 108,5 milliárd, és 1979: a már említett 114.1 milliárd forint. (A ..kéznél” lévő készpénz- mennyiségről — ami csak 1960 és 1970 között 10 milli- árddal emelkedett — most nem is beszélek.) Az abszolút összegek önmagukért beszélnek, ám nézzük előbb a százalékos arányokat is: 1960-ban. a lakossági pénzállomány 2 százaléka. 1970-ben 5,6 százaléka.. 1978-ban 7,2 százaléka került az OTP és a takarékszövetkezeti fiókokhoz, lakásberuházásra pedig 1960-ban pénzük 4,3 százalékát. 1970- ben 6,0 és 1978-ban 6.2 százalékát tették félre az emberek. A számok elemzéséből lavonható az a következtetés, hogy 1978-tól észrevehetően csökkent a takarékossági láz. Hadd ismételjem meg az egyik iménti adatot: 1978- ban a pénzmegtakarítási hányad 7,2 százalék volt. Tegyük emellé az 1979-es adatot: 4,7 százalék. Abszolút összegben 16 milliárd forint — s ha ebből leszámítjuk az 5 milliárd forint kamatjóváírást. akkor a megtakarítási hányad mindössze 3 százalék. Szó sincs arról, hogy a fogyasztói árak emelése annyira megcsappan tóttá volna az emberek pénztárcáiét, hogy csak megtakarításaik drasztikus visszafogásával finanszírozhatták napi vásárlásaikat. Viszont a háztartások „közgazdái”, elgondolkodván a fogyasztói árak ilyetén alakulásán. kénytelen-kelletlen úgy döntöttek, hogy a későbbre tervezett jelentősebb vásárlásaikat előbbre hozzák. Nincs ebben semmi meglepő. Ilyen helyzetben a világon mindenütt így gondolkodnak és így döntenek az emberek. A jelenségeket tehát kedvezőnek is ítélhetnénk, ha megfeledkeznénk arról, hogy a nagyobb arányú költekezés a lakosság takarékossági kedvének bizonyos mértékű csökkentését jelzi. Erre utal — az előrehozott vásárlásokon túl —. hogy vannak akik a takarékoskodás klasszikus módszereihez térnek vissza: ingatlant, nemesfémet, műtárgyakat vásárolnak. Ez figyelmeztető jel több okból is. Nem véletlen, hogy amikor az emberek a fogyasztói árak emelkedéséhez képest kedvezőnek ítélték a kamatlábat, a betétállomány minden korábbit meghaladó gyorsasággal emelkedett. (És ezt nem magyarázza a tulajdonszerzési határok merev korlátozása, ugyanis e korlátokat — főleg a rendezetlensége miatt tökéletesen áttekinthetetlen ingatlannvll- vánitartás miatt — hosszú ideig kedve szerint léphette át bárki.) Másrészt: a lakossági takarékosság meghatározó tényezője mindig is a lakásberuházásra félretett pénzösz- szeg volt. S ma. amikor egyre kevesebb az esély arra. hogy valaki úgymond .állami ajándékként” jusson önálló lakáshoz, az építkezésre félretett pénzösszegnek méginkább gyarapodnia kellene. Mondom: „kellene”. Csakhogy: nincs számottevő előrelépés az értékálló lakás- elótakarékossági formák bevezetéséhez. (Mert ugye senki nem gondolja komolyan, hogy például az .ifjúsági takarékbetéttel” valóban megoldható a fiatalok nyomasztó lakásgond ja...) Harmadszor (s hadd idézzem most e témakör egyik szakértőiét . dr. Zafír Mihályt. aki a KSH „Életszínvonal 1960—1980” című kiadványának szerkesztője): „Nagyobb megtakarítási hányad átgondoltabb, a jövővel jobban számoló életvitelt jelentene: bővítené a lakás- helyzet javításához szükséges anyagi alapokat, és mérsékelné a fogyasztási cikkek iránti keresletet, ami jelenleg ugyancsak kívánatos lenne”. Mert ne feledjük: ha egyszer kényszerű okok miatt vissza kell fogni a termelés növekedési ütemét — következésképpen a belföldi fel- használást is —. akkor a vásárlási kedv felélénkítése a gazdasági életre nézve terhessé válhat. V. cs. — Én nem tudok másokra gondolni — felelte a lány. — Félholtan jöttél haza. Unót agyonverték. Hová tették a szemüket a te hatalmas embereid? Miért nem akadályozták meg a gyilkosságot? Szabadulni próbált, a férfi azonban erősen tartotta. — Mit lehet itt tenni — szólt Rumata. — Ez alkalommal kissé elkéstek. De most újra figyelnek bennünket, és vigyáznak ránk. Miért nem hiszel nekem? Magad is láttad: félholtan jöttem haza, és nézz meg most!... — Nem akarlak nézni — mondta a lány, és elrejtette az arcát. — Nem akarok megint sírni. — Nahát! Néhány karcolás! Semmiség... A legszörnyűbb már elmúlt. Legalábbis mi kettőnk számára. De vannak igen derék, nagyszerű emberek, akik számára ez a rémség még nem ért véget. És nekem kötelességem segíteni rajtuk. Kira nagyot sóhajtott, megcsókolta a férfi nyakát, és szelíden kiszabadította magát. — Jöjj haza ma este — kérte. — Hazajössz? — Okvetlenül! — felelte hevesen Rumata. — Korábban jövök, és valószínűleg nem egyedül. Ebédre várj. A lány félrevonult, leült egy karosszékbe, kezét térdére tette, s nézte, hogyan öltözik Rumata. ö pedig, oro6z szavakat mormolva, felhúzta csengettyűs nadrágját, újra felvette az áldott páncéldnget, és végül kétségbeesve mondta: ' . — Kicsikém, értsd meg hát, hogy mennem kell! Mit tehetek?! Feltétlenül mennem kell! ‘ Kira váratlanul, elgondolkozva így felelt: — Néha nem fér a fejembe, miért nem versz. Rumata, aki már b égőmbőlta dús csipke-nyakfodro® ingét, mozdulatlanná meredt. — Hogyhogy miért nem verlek? — kérdezte zavartan. — Hát lehet téged verni? — Te nem egyszerűen jószívű, derék ember vagy — folytatta a lány, aki oda sem figyelt —, hanem nagyon különös is. Valóságos arkangyal... Melletted bátor vagyok. Most is bátor vagyok ... Rumata odalépett hozzá, felsebzett ajkával erősen szájon csókolta, azután levette kezéről a vas karperecét, s átnyújtotta. — Tedd fel a bal csuklódra. Ma bizonyára már senki sem jön hozzánk, de ha mégis jönnének, mutasd meg ezt. Kira utánanézett, és Rumata pontosan tudta, hogy mit gondol: „Nem tudom, talán az ördög lehetsz, vagy az Isten fia, de ha nem térsz vissza, akkor én meghalok”. — 91 — (Folytatjuk.) Könyvtárügyi tanácskozás Szolnokon A megye könyvtárosai és a könyvtárakat fenntartó tanácsok és szakszervezetek szakemberei tegnap tanácskozást tartottak Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A tanácskozáson a könyvtárügy fejlődését, valamint a könyvtárak előtt álló feladatokat tekintették át. Délelőtt 10 órakor Fenyvesi József Szolnok város Tanácsának elnöke nyitotta meg A magyar könyvtárak az 1970-es és 1980-as években című kiállítás, amely a hazai könyvtárügy egy évtizedes fejlődéséről, eredményeiről ad képet. A kiállítás megtekintése után a résztvevők Juhász Jenőnek, a Művelődési Minisztérium könyvtárügyi osztálya vezetőjének előadását hallgatták meg. Az előadó a IV. országos könyvtárügyi konferencia ajánlásai alapján szólt a hazai könyvtárak eredményeiről, gondjairól, a jövő feladatairól. Hangsúlyozta, hogy a könyvtárak egyre jelentősebb helyet töltenek be társadalmunk életében, éppen ezért különösen nagy gondot kell fordítani közművelődési szerepük fokozására, a gyermek és az ifjúság könyvtári ellátására, nevelésére, valamint a könyvtárak szakirodalmi és Információs rendszerének fejlesztésére. Ezt követően Vincze Sándor, a megyei tanács művelődési osztályának vezetője a Szolnok megyei könyvtárak helyzetéről, a megye könyvtári hálózatának fejlesztési terveiről szólt. A tanácskozás hozzászólásokkal, vitával fejeződött be. Tv-sorozat a környezet- védelemről A megsebzett bolygó címmel 13 részes film vetítését kezdi meg októberben a televízió. A sorozat — amelv az ENSZ környezetvédelmi programja (UNEP) és a Magyar Televízió közös munkájával született — a fejlődő országok környezetvédelmi problémáit elemzi. A sorozat felvázolja a program céliát. s megvilágítja a feilődő országoknak a környezetvédelemmel kapcsolatos gondiait. Kára riadtan pillán,tgatott rá és leszaladt, hogv forralt bort készítsen. Rumata lemászott az ágyról, átcsoszogott a dolgozószobába, kinyitotta az íróasztal titkos rekeszét, turkált a gyógyszerládában, bevett néhány tabletta szpora- mint. Amikor Kira visszatért, hozta a gőzölgő bort, ő a hátán feküdt, s azt figyelte, hogyan csitul a fájdalom, múlik a zúgás a fejében, és teste felfrissül, új erőre kap. Megitta a bort, és már egészen jól érezte magát. Behívta Mugát, meghagyta, készítse ki a ruháját. — Ne menj, Rumata — kérlelte Kira. — Ne menj. Maradj itthon. — Mennem kell, kicsim. — Félek, maradj... Megölnek. — Ugyan mit beszélsz? Miért ölnének meg? Hiszen mind félnek tőlem. Kira újra sírva fakadt. Halkan sírt,' mintha attól tartana, hogy a férfi megharagszik. Rumata a térdére ültette, és simogatni kezdte a haját. — A legszörnyűbb már elmúlt — mondta. — Meg aztán mi el akarunk menni innen ... A lány hoezásimult és elcsendesedett — Előbb azonban sok elintéznivalóm van itt — folytatta Rumata. — Ma éjszaka sok embert megöltek. Meg kell tudnom, ki maradt életben, és ki halt meg. És segítenem kell megmenteni azokat, akiket meg akarnak ölni. — És neked ki segít? — Boldog az, aki másokra gondol... Meg aztán nekünk hatalmas emberek segítenek. — 99 — Egyre kevesebben viselik ma már az ilyen fátyolt T. Z. A tengerpart közelében lévő rélgi faházak A Rákóczi Múzeum err sarka . CD-4- *<D </5-§ "(ü o jjj QZ J3 .. az emeleten ilyen díszes ablakokat készítettek a szabadságharcosok emlékére Belvárosi utcakép Évente több ezer magyar turista keresi lel Törökországban lévő Te- kirdag-ot, azaz Rodostót. A Márvány-tenger partján épült több mint 30 ezer lakosú város magyar vonatkozású emlékeket is őriz. Itt élt száműzetésben a szabadságharc bukása után II. Rákóczi Ferenc bujdosótársaival haláláig. A tengerre néző házat — amelyet újjáépítettek. — 1968-ban a Magyar Nemzeti Múzeum török—magyar vonatkozású emlékekkel rendezte be.