Szolnok Megyei Néplap, 1981. szeptember (32. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-16 / 217. szám
1981. SZEPTEMBER 16. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Nem tudom, gondolta-e Nagy Péter, amJikor Zétényi Lili mikrofonja elé odaült a Hlunglárial kiávéház kedélyes környezetéiben, és pipázgatás közben arról beszélgetett a tapintatos riporterrel, hogy mdllyennek képzeli és tartja a jó színházat, hogy amit mond, legszemélyesebb véleményével valójában szelet vet és vihart arat majd. Nemcsak a szakmabéliek, de még a színházszerető nézők körében is. Színházról sorozatban Jószerivel pedig nem cselekedett mást, mint híven önmagához, őszintéin fejtette ki véleményét a kérdéses tárgyban. Persze már az a könnyed eleganciával párosuló őszinteség sem volt magától értetődő, ahogyan egy akadémikus, az irodalom tudományok professzora nyilatkozott meg a képernyőn. Dehát Nagy Péter szí- nészcsalád sarja, talán innen is a kivételes adottság, hogy exponált helyzetben is természetesen közvetlen tud maradni. Már-már a csevegés, a kellemes diskurzus benyomását kelltette ez a kávéházi eszmecsere, melyben a jeles színházi szakember, a gyakorló kritikus saját ízlése és esztétikai mércéje szerint mérlegelt, értékelt, minősített színházat, színházi törekvéseket, előadásokat — olykor rokonszenves elfogultsággal is. Egy új sorozat nyitányaként hangzott el ez a kétrészes 'beszélgetés — az egyik szerdán a másik pénteken este —, amely címében is kifejezi — Az én színházam — a sorozat vallomásra jelegét. Indítása Nagy Péterrel1 már csak azért is szerencsésnek mondható, mert ő, mint Eider ült, valójában a hagyományos színház híve, „régimódi” színházba járó, aki például élvezi, amikor felmegy a függöny (ha van, de manapság már ez nem divat); aki úgy fogjál helyet a nézőtéren, odaadó áhítattal, mint hivő ember vallásának szertartásán; akinek a színházi előadás szakrális alkalom. Amikor nem a rendező mutogatja, esetleg riszálja is magát a szent deszkákon, hanem a megszólaltatott irodalmi mű teljesedik ki a maga szépségében. Magyarán: Nagy Péter a szöveg, az irodalmi anyag védelmében érezhetően pálcát tör az olyan törekvések felett. melyeket közös nevezőre hozván italán a rendezői színház kategóriájába sorolhatnánk. Szerinte, ha a rendező szerepe nem is nélkülözhetetlen egy-egy színházi produkció létrejöttében, nem több az, mint a zenét interpretáló karmesteré: ösz- szefogja, irányítja a játékot. Az első számú kifejező eszköz azonban az ő színpadán, az ő színházában a játszó ember, a színész. Allergikus pontja ez színházművészie- tünknek, ez a rendező kontra színész kérdés-felvetés, ez az újra és újra előkerülő probléma: a rendezőé-e a színház vagy a színészegye1 niségek határozzák meg egyéniségét. továbbá az irodalom uralkodjék-e benne, vagy inkább a színpadi vízió. Nagy Péter tehát amikor személyes véleményét fogalmazta meg, óhatatlanul is közérdekű esztétikai kérdéseket, illetve színházpolitikai kérdéseket érintett Ezért is ingerelt nem egy esetben ellenkezésre. Milyen jó lett volna közbeszólni, vagy legalábbis közbekérdezni, amikor nem értett vele egyet az ember! Amikor például, hogy csak egyet ragadjak ki vitatható nézeted közül, a szöveg védelmében arról esett szó — az asztaltársasággá bővülő eszmecsere egyik résztvevője, Gyárfás Miklós foglalta szavakba — hogy manapság milyen szentségtörések fordulhatnak elő a színpadon, a Tragédiát is él lehet játszani anélkül, hogy elhangoznék a híres „menny- bél! üzenet”, Ember küzdj és bízva bízzál, (ez a célzás a szolnoki előadásnak szólt), akkor az embernek ott volt a nyelvén a kérdés: vajon a Tragédia üzenete, a madáchi gondolat lényege sajátos színpadi megfogalmazásban nem fejezhető-e ki anélkül is, a szövegben megfogalmazott lényeg nem ölithet-e testet egy teremtett színpadi vízióban anélkül is, hogy szó szerint idéztetnék a megjelenített mű minden mondata? Vitára serkentő beszélgetéssel indult tehát útjára ez az Ígéretes színházművészeti sorozat, s remélhetően szót kapnak majd benne azok is, akik akár Nagy Péterével homlokegyenest ellenkező véleményen vannak, vgy éppen csak éttérnek tőle a színházi szép megítélésében. Mert csak így lehet tanulságos és hasznos majd a Bányai Gábor szerkesztette sorozat, mely esztétikai ismereteket közöl a legszemélyesebb hullámhosszon és nemes vitára sarkall — ízlésre és felfogásra való tekintettel. Krimi-változatok Milyen sokféle lehet a krimi is, tárgya, szerkezete, hangvétele, a benne szereplő személyek sőt a történetek végső kimenetele szerint — erre igen szemléletes példatárral szolgált az elmúlt hét műsorából három film. Kedd este Az isztambuli vonat első részletében például' megfigyelhettük, hogy az igényesebb társadalmi mondanivaló igénye hogyan ötvöződhet a bűnügyi történetek feszült- ségtsremtő eszközeivel, hogy ily módon azután afféle öszvér műfaj szülessék belőle. (Folytatásos filmről lévén szó bővebbet majd a befejezte után.) Vasárnap este A hét aranyemiber című filmben pedig azt tapasztalhattuk jóliesően, hogy a krimi nemcsak izgalom, hanem humor forrása is lehet, ha az alkotók parodiszitákus szándékkal közelítenek hozzá. A legkülönösebb felfedezést azonban a franciák filmje, A vizsgálóbíró asszony szolgáltatta Mert általa megismerhettük, hogy milyen: az anti- krimi. Amikor ugyan minden a bűnügyi történetek szokványai szerint történik, de a vég, az egészen más ahogyan megszokhattuk már. Ez a film ugyanis úgy fejeződött be, hogy a feszültségek, izgalmak után (már amennyi volt) az igazságérzetünket simogató feloldás, azaz a bűnös leleplezése nem következett be. Nem az a bosszantó ebben, hogy az alkotók eltértek a szokványos krimik kötelező sémájától, már tudniillik a befejezésben, hanem az, hogy olyan filmet „zárnak” ezzel a bűnüldöző szerveket is „kompromittáló” megoldással, amely felszínes, Isilány tartalmával nem „igényli” ezt a másutt talán, a polgári társadalom bíráskodásának ellentmondásait leleplező filmben helyénvaló és kifejező befejezést. Itt csak dühítő a meddőnek bizonyult vizsgálóbírói eljárás, s még azt sem mondhatjuk, hogy a vallatás, a kihallgatások során feltárulkoztak volna egy női lélek titkai, hogy tudniillik Müller kisasszony miféle mélyebb okokból vállalta magára egy megrögzött bűnöző gyilkos tettét. Láthatóan Simone Sig- noret-nek igyekeztek méltó feladatot kínálni a film készítői, ehhez azonban még alaposabb forgatókönyvírói munkára lett volna szükség. Ez a krimi, olyan játékhoz hasonlított, melyet végigjátszanak bár, de végeredmény nincs, csak lefújatik a mérkőzés. Hamarosan befejeződik Szolnokon a Szántó kőrút Kassai út Keskeny János út közötti szakaszának építése Képzőművészeti világhét Szeptember 27. és október 4. között hetedik alkalommal rendezik meg hazánkban a képzőművészeti világhét eseménysorozatát. Az idei világhét mottójaként a ..Világunk tükre a művészet” jelmondatot választották, s a rendezvénysorozat egvik fő eseményeként ezzel a címmel elméleti konferenciát rendeznek. Szeptember 27-én háromnapos tanácskozás kezdődik, s ezen építészek, szociológusok, művészek a közművelődés és település- feil eszi és kapcsolatát vitatják meg a Szentendrei Művelődési Otthonban. A világhét eseményeinek másik központja Kaposvár. Szeptember 27-én a Somogyi Képtárban nyitiák meg a IV. Római cumisüveg Régészeti leletek Csákváron Hatszáznál több sírt tártak fel eddig a székesfehérvári István király Múzeum régészei a hajdani Floriana — a mai Csákvár — temetőjében. ahol tavasz óta kutatnak a római kori emlékek után. A IV—V. századi temetkezési helyről értékes leletanyag került elő: épségben maradt üvegpalackokat, illatszeres üvegcséket, bronzeszközöket, ékszereket hoztak a felszínre. Előkerült a mai cumisüveg őse is. Szeptember 27- október 4 Dunántúli Tárlatot. Megelőzőleg a rendezők felhívtak mintegy kétszáz, a Dunántúlon élő művészt, hogv pályázzanak alkotásaikkal. Csaknem másfélszázan mintegy 350 művel ielentkeztek. s a zsűri végiül 90 alkotó 163 alkotását tartotta kiállításra méltónak! A megnyitáskor első ízben adják át a Dunántúli Művészetért emlékola- kettet. Borsos Miklós alkotását. A kaposvári tárlathoz kapcsolódva dokumentációs kiállításon mutatják be a dunántúli művészteleoek életét, tevékenységét. így a dunaúiA megye könyvtárosai, s a könyvtárakat fenntartó városi. községi tanácsok szakemberei ma tanácskozást tartanak Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban. A tanácskozáson a megye könyvtárügyének fejlődését. valamint a könyvtárak előtt álló feladatokat tekintik át. A tanácskozás orogramia délelőtt 10 órákor A magvar könyvtárak az 1970-es 1980városi vasszobrász, a nagyatádi fafaragó, a siklósi keramikus. a villányi kőfaragó és a zalaegerszegi belső építészeti. környezetalakító telepek munkáját Ezzel ecv- időben tanácskozást rendeznek a művésztelepek munkájáról. lehetőségeiről, jövőjéről. Ugyancsak Somogy megye székhelyén, a Rákóczi tér 2. számú házban állandó kiállítás nyílik Bermáth Aurélnak a városban őrzött alkotásaiból, illetve a mester ajándékaként Kaposvárra került művekből. Budapesten október 3-án a Munkásmozgalmi Múzeumban kiállítást rendeznek Ol- csai Kiss Zoltán szobrászművész alkotásaiból. as években című kiállítás megnyitóiéval kezdődik, majd Feladatok a IV. Országos Könyvtárügyi Konferencia ajánlásainak tükrében címmel Juhász Jenő. a Művelődési Minisztérium könyvtári osztályának vezetője tart előadást. Ezt követően dr. Vincze Sándornak, a megyei tanács művelődési osztályvezetőjének Fenntartók és könyvtárosok Szolnok megyében című korreferátumát hallgatják meg a résztvevők. Tájékoztató füzet Az egyetemi és a főiskolai felvételikről Részletes tájékoztatást 'kapnak a középiskolai tanulók az egyetemi. a főiskolai felvételi vizsgák módosított rendiéről: a Művelődési Minisztérium az ország összes középiskolájába eljuttatta az új követelményeket ismertető tájékoztatót. A II oldalnyi füzetben indökoliák. példákkal szemléltetik a tavasz- szal közzétett intézkedéseket, s a tanév kezdetén úira a ne- dagógusok. a diákok figyelmébe aiánliák ezeket, hogv a pályázóik ideiében felkészülhessenek a követelmények teljesítésére. A tájékoztatóban is aláhúzzák: egyetemi, főiskolai felvételi rendszerünk megfelelő ma is. alapvetően nem változott. A módosítások révén az általános műveltséget jobban kifejező tantárgycsoport egyenletes tanulására ösztönzik a diákokat, összehangolták a felvételi követelményeket a nevelés-oktatás új terveivel, és lehetővé tették, hogy a szakközépiskolai tanulók — a középiskolások több mint 50 százaléka — nagyobb esélyekkel pályázzanak a felsőoktatási intézményekbe. Általában két tantárgyból tesznek írásbeli és szóbeli vizsgát a diákok. A középiskoláikból maximum 60 pontot hozhat a tanuló. A jövőben azonban az eddigieknél több tantárgy érdemjegyeit veszik számításba. Könyvtárügyi tanácskozás Szolnokon De mi lehet nálam otthon? — jutott eszébe, s meggyorsította lépteit. Az utolsó háztömb mellett már majdnem rohant A ház. ép volt A lépcsőn két szerzetes ült, hátravetett csuklyában. Amikor észrevették, felálltak. „Az Ür nevében” — mondták kanban. „Az ö nevében — válaszolta Rumaita. — Mit keresnek itt?” A szerzetesek kezüket a hasukon összekulcsolva meghajoditak. Jön megjött mi pedig elmegyünk” — mondta az egyik. Leereszkedtek a lépcsőn, és ráérősen elballagtak. — Kii az ? — kérdezte egy recsegő hang. — Nyisd ki, Muga, én vagyok — felelte halkan Ru- mata. Megzönrentek a reteszek, résnyiire nyílt az ajtó, és Rumata bepréselte magát Minden a régi volt, és Rumata megkönnyebbülten felső hajtott. — Kjra hogy van? — kérdezte Rumata. — Kira fönt van — válaszolta Muga. — Egészséges. — Nagyszerű — mondta Rumata, és kibújt a kard- kötőből. — De hol van Unó? Miért nem üdvözöl? — Unót megölték. — közölte Muga nyugodtan. — A cselédszobában fekszik. Rumata lehunyta a szemét... — Unót megölitek — ismételte. — Ki ölte meg? A választ meg sem várva, a cselédszobába indult Unó derékig lepedővel letakarva, az asztalon feküdt, keze a mellén összekulcsolva, szája fintorba torzult A szolgák lehorgaszitott fejjel álltak az asztal körül, és a sarokban ülő szerzetes mormolását hallgatták. — 88 — — Gazemberek... — mondta Rumata. — Micsoda gazemberek mind!... Megitámtoirodotit. az asztalhoz ment, belenézett az élettelen szempárba, kissé fölemelte a lepedőt, s nyomban újra leeresztette. — Igen, késő — mondta. — Késő... Ö. a gazemberek! Ki ölte meg? A szerzetesek? A barát felé fordult, egyetlen ránriítással fölemelte. — Ki ölte meg? — kérdezte. — A táeitek? Beszélj! — Nem a szerzetesek tették — mondta csöndesen a háta mögött Muga. — A szürke katonák... Rumata kis ideig még a barát sovány arcát fürkészte „Az Ür nevében...” — sziszegte a szerzetese. Rumata elengedte, leült az Unó lábánál levő parira, és sírva fakadt Muga elmesélte, hogy a második őrségváltás után a király nevében bezörgettek az ajtón, és Unó azt kiáltotta, ne nyissuk ki, de mégis ki kellett nyitni, mert a szürkék azzal fenyegetőztek, hogy felgyújtják a házat. Betörtek az előszobába, összeverték a cselédeket, azután fölfelé törtettek a lépcsőn. Unó. aki a szobába vezető ajtó előtt állt, íjjal lőtte őket. Két íja volt, és két nyilat tudott kilőni, az egyiket azonban elhibázta. A szürkék késsel dobálták. Unó leroskadt. Erre lehozták, és elkezdték lábbal tiporni, fejszével vagdalni. Ekkor megjelentek a házban a fekete szerzetesek. Megöltek két szürkét, a többit pedig lefegyverezték s kivezették az utcára. Muga hangja elnémult. Rumata azonban még sokáig áll Unó lábánál. Azután nehézkesen feltápászkodott. letörölte a kétnapos borosta között megrekedt könnycseppeket, meecsókolta a fiú dermedt homlokát, és fölván- szorgott az emeletre. A fáradtságtól és a megrendüléstől szinte félholt volt. Üggyel-hajjal felkapaszkodott a lépcsőn, átment a szalonon, elvergődött az ágyig, a párnára borult. Beszaladt Kira. Rumata annyira kimerült, hogy segíteni sem tudott a lánynak, aki vetkőztetni kezdte. Kira lehúzta róla a csizmát, azután — a férfi feldagadt arca fölött sírva — letépte a szakadt egyenruhát, és megint sírdogált egy sort az összevert teste láttán. Rumata csupán most érezte, hogy minden csontja fáj. Kira ledörzsölte ecetbe mártott szivaccsal, ő pedig, szemét fel sem nyitva, összeszorított foga között sziszegte: „Pedig agyoncsaphattam volna... Mellette álltam ... Megfojthattam volna ... Hát élet ez? Menjünk el innen ... Ez a Kísérlet velem folyik, nem ővelük.” Észre sem vette, hogy oroszul beszél. — 89 —> (Folytatjuk) V. M,
