Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-12 / 188. szám

1981. AUGUSZTUS 12, SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé képernyője előtt Hétezer kilométer a tiszásokkal Keresztitl-kasul Itáliában Montevarchio, a legbarátságosabb est Via Capello 27. Capulették háza, udvarán belül ama bizo­nyos erkély, amelyen állva állítólag Júlia hall­gatta végig Rómeó vallomását Néhány hétig, úgy hozta az élet, olaszországi tartóz­kodás miatt, nem nézhettem televíziónk műsorát, így az­után kiéhezve vetettem ma­gam rá az elmúlt hét prog­ramjaira. Természetesen a már hagyományosnak számí­tó könnyűzenei fesztivál iz­gatott a leginkább, amelynek „elszalasztottam” a nyitá­nyát. Táncdalfesztivál Nékem egyébként már csak táncdalfesztivál marad, jóllehet új elnevezése, tánc- és popdalfesztivál, szombat esti tapasztalataim szerint js tartalmi változásokat fejez ki, nem pusztán névmódosí­tást. (A második elődöntő láttán örömmel mondhatom, hogy bár külsőségedben, „fel­hajtásban” minden eddigi­nél szolidabb és szerényebb ez a mostani, 1981-es feszti­vál zenei anyagát, a dalok színvonalát tekintve azonban kevesebb benne a selejt, a silány mórikálás; nem a pá­lyakezdők botladozása, ha­nem a megbízható mester­ségbeli tudás adja meg alap­vetően a jellegét. Es ami nem Ids dolog: máris tapsol­hattunk egy kitűnő, friss hangot megütő és érett szel­lemiséget sugárzó együttes­nek, a K. F. T.-nek. Végre nemcsak muzsikálni tud egy együttes, de dalát mint-pro­dukciót is kínálja a néző­nek. Bábu vagy című szer­zeményük azért is nyújtott teljes élményt, a legtelje­sebbet ezen az estén, mert a látványt is a kifejezés szol­gálatába állították. A zené­szek merev, szögletes bábu­mozgása muzsikálás közben, az így teremtett látvány gro- teszksége, a mondanivaló ki­emelésére, — igazi színészi teljesítmény. Ugyanakkor az együttes zenéje is eredetien sajátos. Kár talán, hogy a Sakkfigurák (énekelte Bódi Magdi) sokban hasonlított, karakterében is az előtte el­hangzott Bábu vagy című dalhoz. Ugyanakkor pedig italán jó is, hogy így történt hogy a két Laár András- szerzerruány egymás mellé került, mert így alkalmunk nyílott a zeneszerző stílus­jegyeinek jobb megfigyelésé­re, jellegzetes vonásainak ki- tapintására, mert Laár And­rásnak igenis egyéni stílusa van. Egyébként a Korái együt­tes is igényes dallal lépett a közönség elé, s az előadók is kellemes magabiztossággal és jó színvonalon szólaltatták meg a nekik „kiosztott” da­lokat. Horváth Péter, Ste- fanidu Janula, Cserháti Zsu­zsa, Korda György igazán profi színvonalat képvisel­tek. Ezek a produkciók bizo­nyára a közönséget is job­ban megmozgatják majd, mint az előző elődöntő da­lai. Ugyanis harmincezer szavazat — ennyien voksol­tak az elhangzott dalokra — ilyen jellegű fesztivál eseté­ben inkább az érdeklődés pangására, semmint rajongó közlelkesedésre vall. , Rang és mód Tiszteletre méltó, hogy a televízió nem akar bele­nyugodni drámai hagyomá­nyaink szűkös voltába, s megpróbálja felderíteni olyan szerzők műveit a múltból, akiket alaposan bé­takart a feledés pora. Leg­frissebben itt van például Szigeti József esete, a jeles színész-szerzőé, akinek egyik színművét tévéjáték for­májában péntek este láthattuk. Rang és mód című drámájának » tévé­változata — sajnos — egy- |által|án nem győzött meg arról, hogy a szerzőnek a maga korán túl is lenne va­lamiféle mondanivalója.. Számunkra érdektelenül per­gett le a két' rokonházaspár ellentétét boncolgató dráma a képernyőn — enyhe unal­mat árasztva. Mind cselek­ményében, mind nyelvezeté­ben távolesik tőlünk, de leg­főbb gyengéje, hogy hiányzik belőle az igazi drámai erő. Vannak formás helyzetei, ügyesen kiépítve, fordulatai is — bár kissé szokványo­sak. Aztán figurák, jelleg­zetesek, de nem igazán ti­pikusak, és mindez egyfajta műfaji bizonytalanságban. Míg a kezdet ugyanis vala­miféle tragédiát sejtet, a vég már (bár a tévéjáték alkotói mindent elkövetnek, hogy eltüntessék a színmű gyen­géit) melodrámába illik az általános megbékéléssel, ösz- szeborulással. Sok jó szándék és tehet­séges színész ereje veszett iitt kárba egy eleve remény­telen küzdelemben. V. M. Ismét meghirdetik „Ki tud többet a Szovjetunióról?” A következő tanévre is meghirdetik a „Ki tud töb­bet a Szovjetunióról?” cí­mű politikai vetélkedő soro­zatot A Művelődési Minisz­térium, a KISZ Központi Bi­zottsága, a.. Magyar—Szovjet Baráti Társaság, a Lapkiadó „Vállalat és a Szovjetunió cí­mű folyóirat szerkesztősége e rendezvény-sorozatával ar­ra ösztönzi a középfokú tan­intézetek diákjait, hogy job­ban ismerjék meg a Szovjet­unió életét, erősítsék tovább a magyar és a szovjet fiata­lok kapcsolatát, barátságát. A vetélkedő-sorozattal a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 65. és a Szovjet­unió megalakulásának 60. évfordulóját köszöntik. A vetélkedő részvevőinek' ismerniük kell a Szovjet­unióra vonatkozó iskolai tan­anyagot, a Szovjetunió című folyóirat ez évi 1—8. számai­ban megjelölt cikkeket, vala­mint a 9—12. számaiban és az 1982. évi 1—3. számaiban közölt cikkeket és fényképe­ket A Tájékoztató című fü­zetet — amely a vetélkedőre vonaitkozó tudnivalókat és a jelentkezési lapokat tartal­mazza, ez év szeptember 1-ig juttatja el a középfokú ok­tatási intézményekhez az or­szágos szervező bizottság. A vetélkedőbe a gimnáziu­mok, a szakközépiskolák, az egészségügyi szakiskolák, a szakmunkásképző intézetek, a gép- és gyorsíró iskolák, az önálló kollégiumok, négy­négy tagú csapatai nevezhet­nek be. A szakmunkástanu­lók és a középiskolások kü­lön versenyeznek. Az iskolai vetélkedőkön osztályonként, tanulócsoportonként legalább egy-egy csapat vehet részt, s az iskolákat a további for­dulóban csak egy csapat kép­viseli. Minden megyéből egy szakmunkástanuló és két kö­zépiskolás csapat jut az or­szágos területi döntőkbe Az ország nyolc részében sorra kerülő területi döntőből ösz- szesen 16 csapat jut tovább a két országos döntőbe, ame­lyeket 1982. április 11-én, vasárnap tartanak. A jelentkezési lapokat ez év november 1-dg kell eljut­tatná a megadott címre. Még mielőtt elindultunk volna turnénkra, ismerőse­ink idehaza lelkünkre kötöt­ték: nagyon vigyázzunk hol­mi iáinkra, elég egy óvaitlan pillanat, s máris „megszaba­dulhatunk” kézitáskánktól, vagy a vállon hordott fény­képezőgéptől. Ezekre az in­telmekre azonban bizony nem sokat adtunk. Felesle­ges ijesztgetés, véltük. Az­tán ... de erről maid ké­sőbb. Szeszélyes kalandozásaink során — talán csak őseink jártak-keltek így nyugati portyáikon — Bagni di Luc- cán kötöttünk ki. A névben a tartalom is benne van, ä Bagná előnév a helység fürdőváros jellegére közvet­lenül utal. (Hány hasonló előnevű gyógy- és fürdőhely létezik Itáliában, csak a jó­isten tudia.) A múlt század­ban a városkát még feie- delmi vendégek látogatták, a költők fejedelme. Henrich Heine is egy teljes eszten­dőt töltött itt 1828-ban. A házat ahol lakott a többi­től tábla különbözteti meg. de az épület megviselt meg- kooott színét elvesztette, mállik róla a vakolat, szá­nalmas külsejében kicsit iel. képes is: Lucca elöregedett Termálfürdőiében ma már többnyire csák idős nyugdí- iasok ápoltatiák magukat A buzgón alásiető Serohdó folvócska völgyében viszont most is léleküdítő a séta. Aki csendre vágyik, eszmé­nyi búvóhely. Hangulatos és festői elő­adásunk színhelye is. Ha­talmas Dlatánok sátra alatt árkádos. emeletes palota előtt áll a színpad. (A palo­ta ma közönséges szórakozó, hely. valamikor nevezetes klubként működött s állí­tólag Európa első iátékka- szinóia volt. Benne öltöz­nek a táncosok.) A közön­ség az üdülők. Fél 10-kor ahogy általában kezdődik a műsor, a hangosítón messzi­re röppen a muzsika, a su­gárzó fényben pompáznak a színes kosztümök, a lánvok és a fiúk romák a csárdást De váratlanul egyszerre sö­tétbe borul minden! Nem­csak a színpad, a környék is elsötétül. Felmondta az áram a szolgálatot. Most mi történjék? Valahonnan lám­pa kerül elő, fény csupán annvi. hogy a táncosok szi­luettje rajzolódhat ki. A közönség élvezi az „árnyék- táncot”. így megy minden tovább.- Közben persze han­gosan korholja a szervező­ket majd a városka gazdáit a technikai malőré"*- Aztán mégis fény gyullad újra. de néhány perc, és újra a sötét veszi át a hatalmat. Sötét és világos váltogatja szeszé­lyesen egymást egész estén át Így lesz turnénk „legsö­tétebb” előadása ez a Bagni di Lucca-i. Még szerencse, hogv az udvarias közönség nem a mi számlánkra írja kárát És következett Montevar­chio. Toscanában, az Amo folyó völgyében, a mi du­nántúli dombos vidékünkre emlékeztető szelíd és lágy természet birodalmában. (Sajnos, az egykor csillogó, kristálytiszta Amo vize most szennyes és sárgásszürke: Dante folyója épp úgy áldo­zata lett a környezeti szeny- nveződésnek. mint annyi más itáliai társa.) Már a sztráda kiiáratánál várnak -bennünket a város művé­szeti szabadegyetemének el­nöke maga jött személyesen eliibénk. s talán biztatásul; talán örömében, hogy talál­koztunk. megsúgja. hogy szereplésünket milyen irigy­kedve nézik most a szom­szédvárbeliek. mert hogy ők is szerették volna a Tiszát de nekik, a montevarchióá- aknak sikerült végül is le­kötniük az együttest Szóval afféle presztizsüggyé is vál­tunk. akaratunk ellenére. Azt is elárulja, hogv erre az alkalomra 18 millióért Milánóból vettek színpadot rnelv kétségtelen, ügyes al­kotmány. csővázait órák alatt össze lehet szerelni, ha az idő sürget (Csakmeg- ieevzem: ezer líra 26—27 forintot ér.) A színpadot a Piazza Grandén, a városka főterén állították fel. S mi­re elüti a fél 10-et. a tér színültig megtelik nézőkkel, s a fiatalok, a gyerekek- szinte ellepik a színpadot De ami ennél is megkapóbb. meshatóbb számunkra: mindegyikük kezében apró piros-fehér-zöld zászlócska. Honnan vették ezt a renge­teg trikolórt? A színpad négy sarkán is magvar zász­ló lengedez. Mintha csak otthon lennénk. És micsoda ünneplés! A Jászkun tánc fergeteges befejezését ismé­telni kell többször is. És az ünneplés korántsem ér vé­get az előadással, folytató­dik a városháza nagytermé­ben. ahol a kommunista pol­gármester nemcsak megkö­szöni az élményt, feltárja előttünk barátságot ápoló, messzebbre szóló terveiket is. Felbuzdulván a Tisza Bi­kern. a testvérváros gondo­latát veti fel. s nem titkol­ja. tudván azt is. hogy az sok egyéb függvénye, hogy rokonnak akár Szolnokot is szívesen fogadnák. S hogy a meleg barátság mellett Toscana tüzes borairól is le- -'en fogalmunk. — ez a hí­res Chianti hazája — aján­dékul minden férfitáncosnak két butéliával jut belőle, a lánvok pedig a táj ízlése szerint díszítve csinos öveit kannak emlékeztetőül (Nóta be ne: sok van. mi drága Itáliában, de a bor minden­nél olcsóbb. Étteremben két deci vörösborért kevesebbet fizet az ember, mint egy pohárka hűsítőért. Üzletben lsedig másfél ezer líráért már egy egész üveggel kap, jó minőségűt) Búcsúzóul a szabadakadémia elnöke már arról beszél, hogy miként lehetne jövőre csak az ő vi­dékükön. Valdarnoban szer­vezni egy újabb Tisza-túr- nét. Maid meglátjuk, s eb­ben maradunk. Amikor to­vább indulunk délre, a leg­barátságosabb estét hagyjuk magunk mögött S ami nem következett be Capuában. mert közben ott is jártunk, a „nehéz fiúk” hazájában. NápoLvtól egy ugrásnyira. veszedelmes helv. itt még olasz kísérőnk is azt javallja. hogy bizton­ság okából éjjelre tegyük garázsba megőrzésre bu­szunkat (a táncosok ruhája uwanis mindig benne éjsza­kázik) — az megesik Biton- tot-ban. Napfényes délután, kettő és négy között amikor a polgárok vígan hűsölnek lakásaikban, a város szívé­ben. a szálló előtti parkoló­ban autóbuszunkból „eltű­nik” két fotómasina. Hoev elrablói miként hatolhattak a teljesen zárt járműbe, egyszerűen reitélv előttünk. Egv biztos: alamos leckét kantunk az olasz kocsitól va­lók boszorkáim» ügyessé­géből. (Ráadásul az egvik eéo. az én szeméi vés tár­gyam. benne addig készített felvételeimmel, melvek bi­zony nagyon hiányoznak most a beszámolómból. At­tól fogva, minden Valamire Való személyes tárgyat óva­tosságból mindenhová, még' a ... maid kimondtam. oda is magunkkal cipeljük. (Folytatjuk) Valkó Mihály Ismerős hang. Ugyan ki lehet? Alighanem dón Ta- meo. Még ma visszanyeretem vele a hamahari gebét. Kíváncsi vagyok, érteni fogok-e valaha is a lovakhoz? Igaz, mi, Esztori Rumaták, ősidő óta nem értünk a lovak­hoz; a harpi tevék szakértői vagyunk. Rumata fejpárnája mellett kitapogatta a selyemzsinórt, és néhányszor meg­rántotta. A ház legmélyén csengettyűk szóltak. A kölyök persze a botrányt bámulja, gondolta Rumata. Az ablakok előtt hallatszó szitkozódásra fülelt. Micsoda kifejező ere­jű nyelv! Csak le ne kaszabolja dón Tameo ... Pocsék dolog, ha a nap dón Tameóval kezdődik.... Rumata felült, és a paplan alatt átkulcsolta a térdét. A kilátástalanság érzése nehezedik rá, szeretne azon töp­rengeni, mennyire gyengék vagyunk a körülményekkel szemben... A Földön eszünkbe sem jut ilyesmi. Ott egészséges legények vagyunk, akik átestünk a pszicholó­giai kondicionáláson, és mindenre készen állunk. Kitű­nők az idegeink, szemrebbenés nélkül végignézzük, amint ütlegelnek és kivégeznek másokat. Nagy személytelení- tők vagyunk, még álmunkban sem beszélünk a Föld nyelvein. Kifogástalan fegyverünk van: a feudalizmus báziselmélete, amelyet dolgozószobák és laboratóriumok csendjében, poros ásatásgödrökben, higgadt viták során dolgoztak ki... Csak az a kár, hogy dón Rebának fogalma sincs er­ről az elméletről. Csak az kár, hogy a lélektani előkész­tés úgy lekopik rólunk, akár a nyári lesülés, szélsőségek­be esünk, kénytelenek vagyunk szüntelenül edzeni ma- — 18 — gunkat. „Szorítsd össze a fogadat, és ne feledd, hogy ál­cázott isten vagy.” Kiderül, hogy lelkűnkben ijesztő gyorsasággal kiapadnak a humanizmus kútjai. Szent Mi­ka, hiszen mi igazi humanisták voltunk ott, a Földön, a humanizmus a természetünk csontváza volt, és az Ember előtti hódolatunkban antropocentrizmusra vetemedtünk, itt pedig egyszerre rémülten azon a gondolaton kapjuk magunkat, hogy nem az Embert szerettük, hanem csak a kommünárt, a földlakót. Nem kell ilyesmin töprengeni, gondolta Rumata. És semmiképp sem reggel. Nyelné el a Föld ezt a dón Ta- meót... Savanyúság gyülemlett fel a lelkében, és ebben a magányosságban nincs hova kiloccsantani. Mert na­gyon magányos! Gondoltuk volna mi, egészséges, maga­biztos férfiak, hogy itt magányosságba csöppenünk? An­ton, mi lelt? Nyugatra tőled, háromórai repülésre, ott van a jólelkű, értelmes Alekszandr Vasziljevics, keleten Paska, hét éven át padtársad, hűséges pajtásod. Besava­nyodtál, Toska! Pedig mi azt gondoltuk, erősebb vagy! Pokoli munka, megértjük. Térj vissza hát a Földre, pi­henj, foglalkozzál egy keveset az elmélettel, aztán majd elválik... Alekszandr Vasziljevics egyébként merőben dogma­tikus. Ha egyszer a báziselméletben nem szerepelnek a szürkék, akkor én csak képzelődöm. Ha képzelődöm, ak­kor az idegeim felmondták a szolgálatot. „No jó, meg­ígérem, magam nézem meg, és közlöm a véleményemet. Egyelőre azonban, dón Rumata, semmiféle túlkapás ...” Pavel pedig, gyermekkori barátom, a tudós szakértő ... eszeveszetten végigszáguldott két bolygó történelmén, és könnyűszerrel bebizonyította, hogy a szürkék mozgalma csupán a városlakók közönséges szembefordulása a bá- rókkkal. „A napokban egyébként betérek hozzád, meg­nézlek. Restellem magam Budah miatt...’” Még ez is jó! Budahhal foglalkozom majd, ha egyszer semmire sem vagyok alkalmas. Budah nagy tudományú doktor. Tősgyökeres irukani, kiváló orvos, akinek az irukani herceg majdhogynem nemességet adományozott, de meggondolta magát, és úgy határozott, hogy a toronyba záratja. A birodalom legki­válóbb méreggyógyítási szakembere. Híres tanulmányt írt ezzel a címmel: „Ama füvekről és fűfélékről, melyek titokzatos módon bánat, öröm és megnyugvás okául szol­gálhatnak, úgyszintén a csúszómászók, pókok és a cs,u- pasz I vadkan nyáláról és nedveiről, melyek ugyanilyen és még sok egyéb tulajdonsággal bírnak.” — 19 — (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents