Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-11 / 187. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 11 Hétezer kilométer a tiszásokkal Keresztül - kasul Itáliában Ferrara, Codigoro, Cremona Országos verseny Szolnokon A tűz parancsolói Triesztből utunk Ferrará- ba visz. a tenger méltói a Pó-síkság vidékére érke­zünk. Nyári fan-óságban, tikkasztó hőségben. A város lakód itt is. akárcsak má­sutt szerte az országban, sa­játos módon védekeznek el­lene: a déli órákban bezár­nak az üzletek, a hivatalok, megszűnik a munka, ottho­nukba, hűvösre menekülnek. Így várják ki a forrósáé enyhülését. A százötvenezres Ferrara úgy fest ezekben az órákban, mint valami tetsz­halott. Az utcákon sehol egv lélék vagy ha mégis, akkor az csak idegien, turista le­het, mondjuk egy magyar, aki nincs tisztában az itte­ni szokásokkal. Csak négy órakor vagy fél ötkor kez­dődik újra az élet, s tart azután este hétig esetleg nyolcig is. Olyan életritmus ez, hogy bizony nem köny- nyű megszokni a magunk­fajta odalátogatónak. Érthetően a szórakozás ideje is kitolódik a késő estébe. A mi előadásaink is csak kilenc után. olykor tíz körül kezdődnek, s az éj­félt is elüti néha, amikor véget érnek. Egyébként Fer­rara nem tartozik az ide­genforgalmi nevezetességek közé, bár neki sem kell egy középkori várért a szom­szédiba mennie. Vörös tég­lái ú falaival, robusztus őr­tornyával. és hatalmas vd- zesárkaival ma is épen áll a város szívében az Estenze grófok egykori várkastélya, mely az ú jkori történelembe is beleírnia a nevét: árkai­ban itt gyilkolták halomra a környék ellenállóit a fasisz- ták. (Az erről készült Ferra­ra hosszú éjszakája című filmet nálunk is vetítették a mozik.) Van azonban a vá­rosnak szerintem egv olyan érdekessége, amely a bédek­kerek íróinak figyelmét va­lahogy elkerülte: a 6zaléziá- nusok katedrálisának külön­álló ferde tornya. Talán nem olyan hatalmas, mint a pi­sai. formáját tekintve is más. négyszögletes és nem kerek. De legalább úgy meg van dóive. mint az. Akár­hányszor elmentem alatta, szinte attól tartottam, hogy menten rámzuhan. Igazolá­sul mármint hogy veszélyes állapotban van: minden hé­ten műszerekkel szakembe­rek jelennek meg a helyszí­nen és vizsgálják, hosszan méregetik a torony dőlés- szögének változását, állapo­tát. Az utcabeliek persze le­gyintenek, igy van ez már hatszáz éve, állítólag akikor, építésekor történt a hiba. Miért éppen most gondolná meg magát, vélik, s békésen élnek vele együtt. Aki tehát ferde tornyot akar látni Itá­liában. javaslom ne menien érte Pisába, találhat hoz­zánk közelebb is. Fémárá­ban. És épp oly ferde az is. Békésen, mondtam, pedig Ferrara élete egyáltalán nem a polgárvárosok meg­szokott csendes világa. Itt ma is keményebb a harc. az osztályharc. mint Itália egyes „nyugalmasabb” vidé­kein. Hisz a híres-nevezetes „vörös övezetben” vagyunk, amelyben a kommunisták­nak nem egy helyen döntő szavuk van a coornmunitás sorsára, egy-egy település életét kommunista vezetők irányítják. Mint a Fémárá­tól mintegy 40 kilométerre eső. tőle keletre fekvő vá­roskáét. Codigoroét is. ahol igen szívesen látott vendég­ként fogadtak bennünket. Az alkalmi színpadot az is­kola kertjében állították fel. öltözőnek pedig a tornater­met szánták. A nézőtéren, amikor felcsendül a Tisza szignálja, mintegy három­százan lehetnek. Nagyobb számú közönséghez szok­tunk, kevesen vannak, de annál lelkesebbek, és az el­ső sorban ott tapsol a város kommunistáinak vezetője, a pártszervezet titkára. A szü­netben gratulál és lelkesen magyaráz. Nem. ne gondol­juk, hogy itt ez a háromszáz ember kevés. Náluk ez na­gyon is nagy dolog. Első lépésnek igen szép. Hiszen megtudjuk, úttörők vagyunk Codigoro életében. Egy vá­roska most bontakozó kul­turális életének „első fecs­kéi”. Elmaradt vidék volt ez a miénk — mondia a pánttitkár. Esténként tétle­nül +éníeregtek az emberek az utcán, vagy semmittevő­én üldögéltek a kocsmákban. A város tanácsa most prog­ramot dolgozott ki hosszabb távra, anyagi áldozatoktól sem „rettenve” vissza, hogy kultúrát teremtsen Codigo- róban is. Hogy miért éppen minket hívtak? A kérdésre, egyszerű a válasz: olyan országok művészetét és kul­túráiét szeretnék megismer­ni, amelyben a világ dolgai­ról hasonlóan gondolkoznak, akárcsak ők. Csak megjegy­zem. másutt is nem egyszer hangzott el hasonló igény, sőt hogy kifejezetten ma­gvar együttesnek is örülné­nek. ha hozzájuk látogatna, hiszen eddig többnyire len­gyelek, románok szerepelitek náluk. Ebben az igényben kimondatlanul is. volt ahol meg is fogalmazták. ott érezhettük az országunk, népünk iránti fokozott ér­deklődést, mi több a baráti rokons zenvet. Ferrara után Cremona — már Lombardiában járunk. Sajnos, egy kellemetlen, nem várt epizód. A délután fo­lyamán hatalmas zápor zú­dul a városra és a környé­kére. s a Pó partján elterülő hatalmas parkban — ott lett volna a fellépésünk — nem­csak a színpad, a nézőtér is vízben állt. Lehetetlen az előadás, pedig nyolc—tízsze­res közönségre számítottak a házigazdák, a L’Unita fesztivál városi ünnepségei­nek rendezői. Se ók. se mi nem gondoltunk egyáltalán rá. hogy közbeszól maid a minden szabadtéri előadá­sok legfenyegetőbb réme. a zivatar. Pedig hogy szár­nyalt volna ebben a csil­laggá taros, hangulatos liget­ben Kállai Jánosék Pacsir­tája, ezzel a zenével ugyan­is mindig orkán-sikert ara­tott a zenekar. Ezen csak keseregni tudtunk. Vigaszta­lásul másnap reggel együtt a muzsikusokkal ellátogat­tunk a hegedűk múzeuméba. Cremona ugyanis a hegedűk városa. Világhírű hangszer- készítők éltek itt. egész di­nasztiák a XVII. században. Amati. Guamieri. Stradivari a legnevesebbek, s utódaik ma is munkálkodnak, bár jóval kevesebb hírnévvel. A múzeum a város első számú házának, a XIII. szá­zadban vörös téglából épült városházának egyik emele­ti szobájában található, elő­kelő elhelyezésével a város vezetői hangsúlyozni kíván­ják mennyire büszkék e mesterség hagyományaira, öt hegedű egy teremben. Üvegburák alatt szigorúan elzárva. Mindenik egv va­gyont ér. líralbélá értéke nincs is. csak eszmei értéke, őrizni mégsem órai senki a teremben, szemlélődésükben zavartalanul merülhet el az ember. De elég lenne egy érintés hozzáiuk. a riasztó- berendezés nemcsak a vá­rosházát. de még a szom­szédos épületeket ás felver­né hangos zajával. Látoga­tása ingyené* így ötszáz— hatszáz lírát — általában ennyi egy múzeumi belépő — megtakarítunk. Zené­szen ószágokat, a viliág leg­szebb hangú hegedűit. Vará­zsuk, titkuk után érdeklő­döm a portán székelő mú­zeumőrtől. A titkuk, uram ? Az, hogy Amati. meghogy Stradivari. No. ezzel se let­tünk okosabbak, állapítjuk meg. dehát hogyan is remél­hettük, hogy amire évszáza­dok alatt nem jöttek rá. pedig keresték, kutatták tu­dósok. szakemberek, a tit­kot azt majd egy teremőr­től tudjuk meg. A városházából kijövet az árkádok alatti újságárusnál megveszem a helyi lapot, a Quotidiano di Cremonát Gyér olasz tudásommal is kibogarászok annyit belőle, egyszerű száraz közlés, hogy ismét felemelték a benzin árát s hogy például az ad­dig 900 lírás Super literen­ként 30 lírával lett drágább. És egv másik hírecsike be­lőle: már 1210 lírát adnak egy dollárért holott érkezé­sünkkor. alig egy héttel előbb, még csak 1190-et ad­tak érte. Mikor ezt egyesek megtudják, bizony sajnálják, hogy már az első napok­ban beváltották dollárjaikat. Dehát honnan tudhatták volna, hogy ilyen gyorsan kézzelfoghatóvá válik olasz­honban számukra az inflá­ció? Aztán egy hazai vonat­kozású cikkre is bukkanok, címében ott áll az unghare- se. azaz magyar. Mikor ola­szul tudó idegenvezetőnkkel elolvas tatom, kiderül, a mi bűvös kockánkról van benne szó. melyet Itáliában is egy­re jobban megkedvelnek, sőt már gyártani is kezdték őket — engedéllyel. Nem tudom, fordul meg a feiem- ben. mi lehet könnyebb az olaszoknak: rájönni a bűvös kocka rejtélyére, vagy kiis­merni az infláció ..iátéksza- bállyait”. Gyanítom: az előb­bi. Valkó Mihály (Folytatjuk) Többnyire közben-------;-------------1 látjuk ő ket. Az ő munkájuk még a nézőknek sem jelent örömet — mert olyankor hívják a szürke egyenruhásokat, ha baj van. Ha lakás, pince, padlás, csűr, pajta lángol; ha baleset van közúton, vas­úton, ha jármű esik vízbe; nyáron, ha a termés, vagy a szalma gyullad ki, ha az erdő ég. De, hogy ki ne jöjjenek a gyakorlatból, és folyamato­san ismerkedjenek a leg­újabb módszerekkel, techni­kával : szorgalmasan gyako­rolnak, készülnek a várt és váratlan esetekre, önkéntes és hivatásos tűzoltók mérik fel tudásukat, előbb helyi, majd regionális, végül pedig országos versenyeken, bemu­tatókon. Idén Szombathely, Hajdúszoboszló, Szekszárd adott otthont az „elődöntők­nek”, majd augusztus 20—21 —22-én, Szolnokon, lesz a háromnapos országos tűzol­tóverseny, amelynek prog­ramját ezúttal kulturális eseményekkel, népművészeti vásárral, lapböngészdével is bővítik. És a rendezők remé­lik: sokan iktatják majd ün­nepi programúkba a látvá­nyos eseménysorozat megte­kintését. A verseny apropó­jából érdemes néhány érde­kességet megtudni a tűzol­tókról, és munkájukról. Pél­dául azt, hogy az országban a hivatásosak munkáját 53 514 önkéntes, 50 645 válla­lati, és 25 384 úttörő és ifjú­gárdista tűzoltó is segíti. És ez nem is akármilyen segít­ség: csak 1976—1980 között például 2100 tűzesetnél és 160 másféle káresetnél segí­tettek az önkéntesek. Több, mint tízezer alkalommal lát­tak el tűzvédelmi ügyeletet, 16 780 esetben ipari létesít­ménynél, 479 ezer (!) alka­lommal pedig lakóházakban végezték el a tűz megelőzé­sére szolgáló tűzvédelmi el­lenőrzést. Az ország minden városá­ban, fontosabb községeiben, ipari létesítményiben műkö­dik természetesen hivatásos tűzoltóság is. Akik ugyan a közigazgatási határok szerin­ti szervezési formában dol­Az idei harmincadik, lottó­húzás érdekes határkő: ezen a héten érte el a kilencven szám közül az első a „száza­dosi rangfokozatot”: a lottó­játék kezdete óta a hármas szám már százszor szerepelt a nyerek között! Hosszú ide­je tapasztalható igyekvésé- ből a hármas láthatólag nem akar engedni, a százas beál­lítása előtt néhány héttel, június közepén is a nyerő­számok között szerepelt. A kilencven közül csupán há­rom szám van még verseny­ben vele az aranyéremért, a kilencvenháremnál tartó 75- ös, valamint a két kilencven- egyszer kihúzott nyerőszám: az 56-os és a 86-os. Érdekes, hogy a balszerencsésként emlegett hetesre és tizen- hármasra sem panaszkodhat­nak, azok, akiknek szelvényén szerepelnek, — ez a két szám már 78-szor, illetve 86-szor fizetett, tehát magasan az át­lag fölötti eredményt mutat. Eddig összesen 6470 nye­rőszámot húztak a lottón, és így a kilencven számra ke­goznak, de az ő munkájukra nem jellemző ez a mondás, hogy „a megyehatárnál meg­áll minden”. Aki olvassa a napilapokban a — szerencsé­re ritka — nagy tüzekről szóló tudósításokat, gyakran tapasztalhatja; a szomszéd megye, a legközelebbi nagy­város tűzoltói is azonnal jön­nek segíteni, amikor kide­rül, hogy kevés a helyi erő a lángok megfékezésére. Ezt szolgálja például a Riasztási és Segítségnyújtási Terv, amelynek célja: „ ... mindig és mindenhol, a lehető leg­rövidebb időn belül kellő erő és eszköz álljon — a tűzoltó- egységek illetékességi és mű­ködési területétől függetle­nül — a tűzoltás vezetőjének rendelkezésére”. E terv kidolgozását min­den településre pontos fel­mérés és alapos elemzés elő­zi meg, ami kiterjed min­denre: az adott település földrajzi adottságaira, a helyszínen rendelkezésre ál­ló erőkre, eszközökre, felsze­relésekre, a tűzjelzés lehető­ségére, a segítségnyújtásnál számításba vehető minden olyan erőre és eszközre, amelyeket az ipari, mező- gazdasági létesítményektől lehet mozgósítani. Tehát, nem akikor kezdődik a tűzol­tók munkája, amikor vala­honnan tüzet kiáltanak, mert akkor már a „jól ola­jozott” gépezet lép műkö­désbe A tűzoltók munkájának csak a „mindenki által lát­ható” része a tüzek oltása, de a tűzvédelem, a tűzmeg­előzés, amely sokkal kevésbé látványos, ugyanolyan, ha nem nagyobb fontosságú és mennyiségű részét teszi ki feladataiknak. A propagan­da az információ is lényeges — és eredményes. Több, mint ötszázezer néző látott egy év alatt tűzvédelmi fil­meket, és remélhető, hogy tanultak is belőle. 2642 tűz­védelmi témájú előadáson 185 ezer ember ismerkedett meg azzal: mit tehet munká­ja közben azért, hogy minél kevesebbszer szóljon a tűz­jelző csengő, vagy a sziré­na ... Játék, versengés for­májában majdnem mindenki szívesebben és könnyebben reken átlag hetvenkét nyerés esnék, ha nem lennének szorgalmas és lusta számok. Van azonban négy olyan szám, amely pontosan telje­sítette kötelességét: éppen hetvenkétszer bújt elő a számgolyókat tartalmazó gömbből. Ezek a szabályo­san előkerülő számok sor­rendben a következők: 21 (a kártyások jeles száma), 38, és két szomszéd, a 65-ös és a 66-os. Alig tér ed az átlagos­tól a hetvenegyszer kihúzott egyes, harminchetes, vala­mint a hetven háromszor sze­replő barmi n chármas, negy­venegyes, hetvennégyes és nyolcvanegyes. Persze;, ha vannak olyanok a lottószámok sorában, ame­lyek jóval többször találha­tók az öt nyerő közt, mint az átlag alapján illik, akkor kell lenni lemaradóknak is. Ezek közül a legrútabbul bánt a benne bízókkal a 30- as. Még feleannyi örömet sem szerzett a lottózóknak, mint a 3-as. Eddig csak 49- szer volt hajlandó előbújni tanul, mint oktatásokon: ta­valy 590 tűzvédelmi vetélke­dőt rendeztek országszerte; amelyeknek 56 ezer résztve­vője volt. Az iparvállalatok, mező­gazdasági üzemek vezetői is sokat tesznek a tűzvédelem, a tűzmegelőzés érdekében — hogy megszüntessék a sza­bálytalan technológiákat vagy anyagfelhasználást, mely tüzet okozhat A főha­tóságok, minisztériumok a tűzvédelmi szakvizsgáztatást szigorúan betartják, hogy senki se mondhassa el: 6 nem is tudta, mi az, hogy tűzveszélyes? És mit tehet az, aki — pél­dául a szolnoki versenyen látottak hatáséra fel akar csapni hivatásos tűzoltónak? Hivatásos tűzoltó bárki le­het aki elmúlit 18 éves. bün­tetlen előéletű, egészségileg alkalmast és legalább általá­nos iskoláit végzett, letöltötte sorkatonai szolgálatát vagy az alól mentesítették. Tehát „az utcáról” is benyithat bárki, egy önéletrajzzal és egy erkölcsi bizonyítvánnyal a helyi tűzoltó-parancsnok­ságra — ha megfelel, felve­szik Érdekes, hogy a buda­pesti tűzoltók közül sokan laknak vidéken. A szolgálati beosztás ugyanis kedvez azoknak, akik otthon, a ház körül, kertben szeretnek dol­gozgatni — ugyanis 24 óra szolgálatot 48 óra szabad idő követ. a tűzoltó- munka magasabb képzettséget kívánó ágait akarja hivatásául választani, az érettségi után jelentkez­het a Budapesti Ybl Miklós Építőipari Műszaki Főiskola tűzvédelmi üzemmérnök szakára. Mindez csak egy kis bete­kintés a tűzoltók sokrétű munkájába Akit közelebb­ről is érdekel, az a szolnoki versenyen élőben ismerked­het az izgalmas, bátorságot, ügyességet és erőt kívánó­szakmával. a szerencsegömbből. Nem sokkal jobb a bizonyítványa annak a hat számnak sem, amely túl van az ötvenen, de még nem érte él a hatvanöt. A hármas szomszédságában szerénykedik az 57-szer ki­húzott kettes, ugyancsak 57- szer volt nyerő a harminc­egyes, a hatvanhármias még csak 54-nél tart; a nyolcvan­nyolcas 56-szor váltotta be a játékosok reményeit, és sok behozni valója van még a felzárkózásig az ötvennyol- casniak és nyolcvanasnak is. Aki a lottózók közül’ úgy gondolja hogy a 1 elmaradot­tak igyekeznek majd bepó­tolni az elmulasztottakat és felzárkóznak, annak a kö­vetkező öit számot ajánljuk: 2-es, 30-as, valamint a szom­szédja a 31-es, továbbá a 63- as és a 88-as. Az a lottózó pedig, aki úgy véli, hogy továbbra is bízni lehet az eddig szépen szerep­lő számokban, az írja szelvé­nyére az eddig legtöbbször kihúzott öt számot: 3, 75, 56, 86, 13 (!). Cs. B. Cremona, a háttérben a városháza szeink tekintetükkel hosszan becézgeti'k e páratlan hans­Szatmári Jenő István Az első a hármas, utolsó a harmincas Van már százszoros nyerőszám a lottón Aki pedig

Next

/
Thumbnails
Contents