Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-07 / 184. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 7. Megújul a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenytermének 1894-ben festett mennyezetképe. Mirkovszki Géza 36 négyzetméteres székké technikával készült alkotását korábban két ízben már javították. Most Haraszti Margit és Szoboszlay Cva restaurátor művészek feltárják az átfestett részeket, konzerválják, és kiegészítik a mennyezetképet. Képünkön: injekciós tűvel juttatják az alsó rétegekbe a konzerváló anyagot Nem olcsóbb, csata szürkébb félév után Szállodák számadása A közízlés formáláséinak fontos eszköze a szép beren­dezési tárgy, a Lakás össz­hangját megteremtő lakbe­rendezés, vagy a jól megvá­lasztott ruhadarab. Jelentős szerepe van ezenkívül a környezetnek, a megszokott utcáinak, az épületnek. A középületek, a lakóhá­zak elsősorban színükkel hívják fel magukra a figyel­met. Sajnos kevésnek van a szépérzékünkre ható szí­ne, az utóbbi években tér vés nézet, hogy a házak színezése fényűzés. Ennek ugyanis eluralkodott az a következménye, hogy az új lakótelepek többszintes épü­leteinek egyetlen dísze a szürke kőporozás. és ennél több a felújított épületek­nek se jut. Ezért az első be­nyomás. ámít az új utcasor vacv lakótelep ad: szürke egyhangúság. Jászberényben hasznos kezdeményezéssel bizonyí­tották, hogy egyszerű mód­szerekkel is lehet ezen vál­toztatni. A lehangoló szür­keséget élénk színekkel, az egyhangúságot a változatos­sággal kell felcserélni. Az első kísérlet a Lehel vezér tér Szövetkezet út kereszte­ződésénél az OTP beruházá­sú 36 lakásos épületnél volt. A városi tanács a beruházók hozzájárulásával utólag mó­dosította az eredeti tervet és az épületet kőporozás he­lyett zöld színűre festették. A reagálás: megrökönyö­dés, hiszen a megszokotthoz mertek nyúlni. A Szövetke­zet úti narancssárga házról viszont már azt mondták az emlberek; színesebb vele a főtér. Azután természetes­nek vette mindenki, hogy a Zirzen Janka utcában egy felújított épület nem szürke, hanem korallpiros. vele szemben pedig egy másik sárga színű. Aztán tetszett az őzbama ház. a kék épület. Megál­lapították. hogy a kőporo­zást felváltó festés elenyé­szően kevés többletköltséget jelent, egv 400 ezer forintot érő új lakásnál például 2 ezer forintot. Az épületek festéséhez megvannak a szükséges feltételek. A BUDALAKK a megrendelő kívánságára ti­zenhárom alapszínből több mint százhúsz féle szint ke­ver. A középületek karban­tartásával, felújításával megbízott városgazdálkodási vállalat pedig egy nagyobb teljesítményű festékszórógé­pet vásárol! A városi tanács műszaki osztálya intézkedési tervé­ben határozta meg hogy ezentúl csak olyan építési tervet fogad el, amely az úi létesítmény színtervét is tartalmazza. Felhívta a beru­házókat. és azokat, akik kö­telesek felújítani a tulajdo­nukban lévő létesítménye­ke! hogy a jövőben a kör­nyezet összhangját meg­őrizve, a kőporozás helyett festést alkalmazzanak. I. A. „Valakit vendégül látni annyit jelent, mint felelőssé­get vállalni azért, hogy mindaddig, amíg nálunk van, gondoskodunk róla; jól érez­ze magát”. — Ez a gondo­lat ugyan Brillat Savarin tói származik, de nem állhat messze a szolnoki szállodák dolgozóitól sem, különben aligha dicsekedhetnének az­zal, hogy a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest jócskán megnövelték forgal­mukat az idei év első hat hónapjában. Márpedig a számadatok is egyértelműen ezt bizonyít­ják: a Pelikán szállodában 71,5 százalékról 75,2 száza­lékra, a Tisza szállodában 69-ről 73 százalékra, a Tou­ring szállodában pedig 89-ről 92 százalékra emelkedett a szobák kihasználtsága. A Camping motel faházait, la­kókocsijait és sátrait pedig mintegy 3 százalékkal töb­ben vették igénybe eddig, mint a tavalyi esztendő ha­sonló időszakában, s így ki­használtságuk jelenleg a 80 —82 százalékos érték körül mozog. A szárazgőztől a nyúlpaprikásig Vajon mit tehetnek a szál­lodák dolgozói azért, hogy a viszonylag kevés idegenfor­galmi nevezetességet birtok­ló Szolnok vonzerejét növel­jék? — E kérdésre elsőként a város leerégibb vendég­fogadóját vezető Csépa Mi- hálytól kértünk válasz! aki elmondta, hogy bár a meleg vizű gyógyforrásra települt Tisza szálloda igen sokrétű szolgáltatással igyekszik a vendégek kedvébe járni (él­vezhetik egyebek mellett a kád- és a medencefürdő, a nedves és a száraz gőz. az iszappakolás, a víz alatti masszázs, a sorvadó ínyeket regeneráló gyógyvizes Először rendeznek nemzet­közi hungarológiai kangresz- szust Budapestien, augusztus 10—14. közöt! Huszonkét or­szágiból mintegy 150 külföldi szakembert várnák a tanács­kozás-sorozatra. az európai országokon kívül az Ameri­kai Egyesült Államokiból. Kanadából, Japánból, sőt Vi­szájzuhany „áldásait”), fokozatosan végrehajtott kor­szerűsítésekkel próbálják a mai igényekhez igazítani a több mint ötven esztendeje üzemelő intézményt: szüksé­gessé vált például a fürdő­szobák kialakítása a szobák egy részében, amelyekben ma már mini bár is áll a vendégek rendelkezésére. Megkülönböztetett gond­dal készülnek minden évben a vadászati idényekre, és módot adnak arra, hogy a vendégek az általuk lőtt fá­cánt, nyulat vagy őzt — a külföldi konyhákat is meg­járt, a vadhús elkészítésének minden csínját-bínját isme­rő szakácsok jóvoltából — ínycsiklandozó ételek formá­jában láthassák viszon! Gulyásleves és nótaszó A korszerűség igényével megépített és berendezett Pelikán szálloda dolgozói sem ülhetnek tétlenül a „babérjaikon” — ez derült ki Rigó József üzletvezető­helyettes szavaiból. Mint elmondta, elsősor­ban a csoportok fogadására rendezkedtek be (csak a Szovjetunióból érkező cso- poctök száma meghaladja a háromszázat évente, ami — 40 fős átlaggal számolva — mintegy 13—15 ezer vendéget jelent!), amelyeknek köré­ben/r igen népszerűvé vált például a legújabb szolgál­tatásunk, az Idegenforgalmi Hivatallal közösen rendezett „Gulyás-party”: a Camping motel területén, szabad ég alatt tálalják a bográcsban főtt gulyás! aminek elfo­gyasztása közben és után a magyamóták, az operett- részletek, a népi táncok „íze­it” is élvezhetik a vendégek — potom 60 forintért! A vendégmarasztaló igye­kezet természetesen a tisza­etnam'ból is érkeznek tudó­sok. A program augusztus 10- én a Nemzetközi Magyar Fi­lológiai Társaság Végrehajtó Bizottságának ülésével kez­dődik. ezt követően — az el­ső napokon — a magyar fi­lológia külföldi oktatásáról hangzanak el előadások. ligeti Touring szálloda dol­gozóiból sem hiányzik. — Ezt igazolták Bartucz Ildikó vezetőhelyettes szavai is, aki elmondta, hogy az év el­ső hat hónapjában 5 ezer 847 vendég fordult meg a szállo­dában, és 10 ezer 109 napot töltött ott. Kezdeményezése­ik közül különösen a büfé szolgáltatásainak bővítése bi­zonyult szerencsésnek: a szállodának ugyanis nincs saját konyhája — a vendé­gek a szomszédos Aranyia­kat étteremben étkeznek — néhány hónap óta többféle meleg szendvics közül válo­gathatnak azok, akiknek nincs kedvük a reggeli és áz esti órákban kimozdulni az épületből. A szomszédban működő és a közös irányítás alatt álló Camping motelben — veze­tőjének, Nagy Ferencnének elmondása szerint — az ol­csó ételek, friss gyümölcsök árusításával, valamint a kü­lönböző sportszerek és hasz­nálati tárgyak (mosógép, vasaló, ' stb.) kölcsönzésével igyekeznek a vendégek ked­vébe járni. A gondokról szólva Ez utóbbival kapcsolato­san meg kell említeni, hogy aki viszont kerékpárt, gu­mimatracot vagy csónakot szeretne bérelni, az kényte­len többszáz métert gyalo­golni. E körülmény sejtetni engedi, hogy van még lehe­tőség a szolnoki vendéglátás színvonalának emelésére. Ez természetesen minden szolnoki szálloda esetére nézve igaz. A Pelikán szállo­da vezetőinek például nagy gondot okoz, hogy a szolgál­tatásaik és programjaik kö­zött meghirdetett sétahajó­zástól olykor kénytelenek „eltekinteni” a vendégek, mert a hajó — stílszerűen szólva — más vizekre eve­zett. A víz — pontosabban a fürdő — miatt nyelik a legtöbb mérget a Tisza szál­ló vendégei is: a jelenlegi körülmények között ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy család közösen élvezze a medencefürdőt — azt ugyan­is az egyik napon csak a férfiak, a másikon pedig csak a nők használhatják. A mai. „koedukált” világban enyhén szólva fura helyzeten változtatni ugyan jóformán csak elhatározás kérdése, ám ezt a lépést még min­dig csak fontolgatják. Re­mélhető, hogy nem sokáig. Káposztás János Nemzetközi hungarológiai kongresszus — Magam találtam ki! — mondta, miután erőlködve felhúzta jobb szemöldökét. — Magam! — Minek?. „ — Jobb kezét kiszabadította arca alól, megrázta szőrös ujját. Semmi közöm az egészhez!... Én találtam ki... és semmi közöm hozzá, ugye? Rumata kicsatolta övét, a fején keresztül lehúzta a vállszíjat a kardokkal. — Nos! — nógatta. — Hát a láda! — rivallta Kabani atya, és hosszas hallgatásba burkolózott. Rumata, aki le nem vette róla a szemét, átemelte a pádon a lábát, a két kardot maga mellé tette, és letele­pedett. — Láda... — ismételte csüggeteg hangon Kabani atya. — Csak mi tudjuk, hogy magunk találunk ki vala­mit. Voltaképp mindent réges-régen kitaláltak. Valaki réges-régen mindent kitalált, mindent a ládába rakott, a fedelébe lyukat fúrt és elment... Azután mi történik? Idejön Kabani atya, lehunyja a szemét, bedugja a kezét a lyukba. H-hopp! Jól kitaláltad! Én, aszongya, éppen ezt találtam ki!... Aki pedig nem hiszi, az bolond... Oda­dugom a kezemet először! Mi az? Tüskés drót. Miért? A jószágudvart védi a farkasoktól... Derék! Odadugom a kezemet másodszor! Mi az? Egy igen okos holmi — úgynevezett húsdaráló. Minek? Odadugom a kezemet harmadszor! Mi az? Gyúlékony víz... Minek? A n-ned- ves fát meggyújtani... Kabani atya elhallgatott, és mindinkább előredőlt, — 9 — mintha valaki a nyakánál fogva nyomta volna. Rumata fogta a bögrét, belenézett, azután néhány cseppet öntött a keze fejére. A cseppek lilák voltak és kozmás olaj sza- gúak. — Aki mindezt a ládába rakta, az tudta, mi végett találták ki... Tüskés drót a farkasok ellen?! Én, az os­toba fejemmel, azt mondom, hogy a farkasok ellen... A bányákat, a bányákat kellene körülfonni ezekkel a tüs­kékkel ... Hogy el ne szökjenek a bányákból az állam­ellenes bűnözők. Én meg nem akarom!... Magam is ál­lamellenes bűnöző vagyok! Jól van, aszongyák, derék! Fonjuk körül a bányákat... Maga dón Reba fonta körül. Tudom, gondolta Rumata. Mindent tudok. És hogy kiabáltál te dón Reba dolgozószobájában, hogyan csúsz­tál a lába előtt, és könyörögtél: „Add oda, nem kell!” Késő volt. Forogni kezdett a húsdarálód ... Kabani atya megragadta a korsót. Miközben a mér­gező keveréket nyelte, röfögött, akár a vadkan, azután a korsót az asztalra tette, és majszolni kezdett egy darab karórépát. Arcán könnyek peregtek alá. — Tüzes víz! Máglyák szításához és vidám bűvész- mutatványokhoz. De miféle tüzes víz, ha iható? Ha sör­höz keverik, a sörnek nem lesz habja! Magam iszom meg ... És iszom is. Iszom nappal. Iszom éjjel. Az imént odamentem a tükörhöz, és megijedtem ... Odanézek — uram segíts! — mivé lett Kabani atya?! Polip, tengeri vadállat, színes foltokkal elborítva. Kabani atya az asztalra köpött, és lábával csosszan- tott a pad alatt, hogy szétkenje. Aztán hirtelen ezt kér­dezte : ( — Milyen nap van ma? — Igaz életű Káta napjának előestéje — felelte Ru­mata. — És miért nem süt a nap? — Mert éjszaka van. — Megint éjszaka... — mondta bánatosan Kabani atya, és az ételmaradékra borult. Rumata kis ideig a fogai között fütyörészve nézte. Majd a kamrába ment. Ott, a karórépa-halom és a fű- részpor-kupac mögött, Kabani atya ormótlan szeszlepárló- berendezésének üvegcsövei csillogtak. Rumata kétszer is körüljárta a „pokolgépet”, azután a sötétben kitapogatta a feszítővasat, és többször lesújtott vele. A kamrában — 10 — .7191 íf£örömpölés, bugyogás támadt. Moslék undorító szaga é'sapott áz orrába. Rumata a túlsó sarokba ment, talpá alatt recsegett az üvegcserép — és bekapcsolta a kis villanylámpát. Ott, a limlomkupac alatt, páncélszekrényben, egy kis méretű tábori szintetizátor állt. Rumata széthányta a limlomot, a tárcsán beállította a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tetejét. Rumata néhány lapát fűrészport dobott a tölcsérbe, a szintetizátor halkan felzümmögött, a kivezető csatornához tolta a rozsdás vödröt. És nyom­ban hullani kezdtek a horpadt bádog-fenekére a Hatodik Pitz arkanari király arisztokratikus arcélével ékesített arany karikák. Rumata átvitte Kabani atyát a nyikorgó pricsre, és valami régen kihalt állat bőrével betakarta. Eközben Kabani atya egy percre felébredt. Mozogni sem tudott, gondolkodni sem. Hamarosan horkolni kezdett. Rumata leszedte az asztalt, felseperte a padlót. Az ütött-kopott kályha mögött talált egy szeszes hordót, ki­ürítette a patkánylyukba. Hatodik esztendeje élte ezt a furcsa, kettős életet, látszólag egészen megszokta, időn­ként azonban hirtelen eszébe jutott, hogy valójában nincs is semmiféle szervezett brutalitás és szorongató szürke­ség, hanem fura színielőadás folyik, amelyben ő a fősze­replő. Hogy mindjárt, egy különösen sikeres végszava után felcsattan a taps, és a Kísérleti Történettudományi Intézet műértői elragadtatással kiáltanak fel a páholyokból: „Adekvát, Anton! Adekvát! Derék fiú vagy, Toska!” Az udvarban halkan nyerített és topogott a hama- hari csődör. Mély, egyenletes búgás hallatszott. Rumata fülelt. A búgás megszakadt, a mécs lángnyelve imbolyog- ni kezdett és fényesebben lobbant fel. Rumata feltápász- kodott, s ugyanabban a pillanatban az éjszakai sötétből belépett a szobába dón Kondor, a kereskedő Szoan Köz­társaság Főbírája és a Nagy Állami Pecsétek őre, a Ti­zenkét Nagykereskedő Konferenciájának alelnöke és a birodalmi Irgalmas Jobb Rendjének lovagja. Rumata felpattan! Legszívesebben odaugrott volna, hogy átölelje, mindkét orcáját megcsókolja; lába azon­ban az etikettet követve, magától meghajolt térdben, sarkantyúja ünnepélyesen megcsörrent, jobb keze széles félkört irt le a szívétől oldalra, fejét pedig annyira lehaj­totta, hogy álla belesüppedit a nyakfodorba, — 11 — (Folytatjuk)

Next

/
Thumbnails
Contents