Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-07 / 184. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 7. Megújul a debreceni Kodály Zoltán Zeneművészeti Szakközépiskola hangversenytermének 1894-ben festett mennyezetképe. Mirkovszki Géza 36 négyzetméteres székké technikával készült alkotását korábban két ízben már javították. Most Haraszti Margit és Szoboszlay Cva restaurátor művészek feltárják az átfestett részeket, konzerválják, és kiegészítik a mennyezetképet. Képünkön: injekciós tűvel juttatják az alsó rétegekbe a konzerváló anyagot Nem olcsóbb, csata szürkébb félév után Szállodák számadása A közízlés formáláséinak fontos eszköze a szép berendezési tárgy, a Lakás összhangját megteremtő lakberendezés, vagy a jól megválasztott ruhadarab. Jelentős szerepe van ezenkívül a környezetnek, a megszokott utcáinak, az épületnek. A középületek, a lakóházak elsősorban színükkel hívják fel magukra a figyelmet. Sajnos kevésnek van a szépérzékünkre ható színe, az utóbbi években tér vés nézet, hogy a házak színezése fényűzés. Ennek ugyanis eluralkodott az a következménye, hogy az új lakótelepek többszintes épületeinek egyetlen dísze a szürke kőporozás. és ennél több a felújított épületeknek se jut. Ezért az első benyomás. ámít az új utcasor vacv lakótelep ad: szürke egyhangúság. Jászberényben hasznos kezdeményezéssel bizonyították, hogy egyszerű módszerekkel is lehet ezen változtatni. A lehangoló szürkeséget élénk színekkel, az egyhangúságot a változatossággal kell felcserélni. Az első kísérlet a Lehel vezér tér Szövetkezet út kereszteződésénél az OTP beruházású 36 lakásos épületnél volt. A városi tanács a beruházók hozzájárulásával utólag módosította az eredeti tervet és az épületet kőporozás helyett zöld színűre festették. A reagálás: megrökönyödés, hiszen a megszokotthoz mertek nyúlni. A Szövetkezet úti narancssárga házról viszont már azt mondták az emlberek; színesebb vele a főtér. Azután természetesnek vette mindenki, hogy a Zirzen Janka utcában egy felújított épület nem szürke, hanem korallpiros. vele szemben pedig egy másik sárga színű. Aztán tetszett az őzbama ház. a kék épület. Megállapították. hogy a kőporozást felváltó festés elenyészően kevés többletköltséget jelent, egv 400 ezer forintot érő új lakásnál például 2 ezer forintot. Az épületek festéséhez megvannak a szükséges feltételek. A BUDALAKK a megrendelő kívánságára tizenhárom alapszínből több mint százhúsz féle szint kever. A középületek karbantartásával, felújításával megbízott városgazdálkodási vállalat pedig egy nagyobb teljesítményű festékszórógépet vásárol! A városi tanács műszaki osztálya intézkedési tervében határozta meg hogy ezentúl csak olyan építési tervet fogad el, amely az úi létesítmény színtervét is tartalmazza. Felhívta a beruházókat. és azokat, akik kötelesek felújítani a tulajdonukban lévő létesítményeke! hogy a jövőben a környezet összhangját megőrizve, a kőporozás helyett festést alkalmazzanak. I. A. „Valakit vendégül látni annyit jelent, mint felelősséget vállalni azért, hogy mindaddig, amíg nálunk van, gondoskodunk róla; jól érezze magát”. — Ez a gondolat ugyan Brillat Savarin tói származik, de nem állhat messze a szolnoki szállodák dolgozóitól sem, különben aligha dicsekedhetnének azzal, hogy a tavalyi esztendő hasonló időszakához képest jócskán megnövelték forgalmukat az idei év első hat hónapjában. Márpedig a számadatok is egyértelműen ezt bizonyítják: a Pelikán szállodában 71,5 százalékról 75,2 százalékra, a Tisza szállodában 69-ről 73 százalékra, a Touring szállodában pedig 89-ről 92 százalékra emelkedett a szobák kihasználtsága. A Camping motel faházait, lakókocsijait és sátrait pedig mintegy 3 százalékkal többen vették igénybe eddig, mint a tavalyi esztendő hasonló időszakában, s így kihasználtságuk jelenleg a 80 —82 százalékos érték körül mozog. A szárazgőztől a nyúlpaprikásig Vajon mit tehetnek a szállodák dolgozói azért, hogy a viszonylag kevés idegenforgalmi nevezetességet birtokló Szolnok vonzerejét növeljék? — E kérdésre elsőként a város leerégibb vendégfogadóját vezető Csépa Mi- hálytól kértünk válasz! aki elmondta, hogy bár a meleg vizű gyógyforrásra települt Tisza szálloda igen sokrétű szolgáltatással igyekszik a vendégek kedvébe járni (élvezhetik egyebek mellett a kád- és a medencefürdő, a nedves és a száraz gőz. az iszappakolás, a víz alatti masszázs, a sorvadó ínyeket regeneráló gyógyvizes Először rendeznek nemzetközi hungarológiai kangresz- szust Budapestien, augusztus 10—14. közöt! Huszonkét országiból mintegy 150 külföldi szakembert várnák a tanácskozás-sorozatra. az európai országokon kívül az Amerikai Egyesült Államokiból. Kanadából, Japánból, sőt Viszájzuhany „áldásait”), fokozatosan végrehajtott korszerűsítésekkel próbálják a mai igényekhez igazítani a több mint ötven esztendeje üzemelő intézményt: szükségessé vált például a fürdőszobák kialakítása a szobák egy részében, amelyekben ma már mini bár is áll a vendégek rendelkezésére. Megkülönböztetett gonddal készülnek minden évben a vadászati idényekre, és módot adnak arra, hogy a vendégek az általuk lőtt fácánt, nyulat vagy őzt — a külföldi konyhákat is megjárt, a vadhús elkészítésének minden csínját-bínját ismerő szakácsok jóvoltából — ínycsiklandozó ételek formájában láthassák viszon! Gulyásleves és nótaszó A korszerűség igényével megépített és berendezett Pelikán szálloda dolgozói sem ülhetnek tétlenül a „babérjaikon” — ez derült ki Rigó József üzletvezetőhelyettes szavaiból. Mint elmondta, elsősorban a csoportok fogadására rendezkedtek be (csak a Szovjetunióból érkező cso- poctök száma meghaladja a háromszázat évente, ami — 40 fős átlaggal számolva — mintegy 13—15 ezer vendéget jelent!), amelyeknek körében/r igen népszerűvé vált például a legújabb szolgáltatásunk, az Idegenforgalmi Hivatallal közösen rendezett „Gulyás-party”: a Camping motel területén, szabad ég alatt tálalják a bográcsban főtt gulyás! aminek elfogyasztása közben és után a magyamóták, az operett- részletek, a népi táncok „ízeit” is élvezhetik a vendégek — potom 60 forintért! A vendégmarasztaló igyekezet természetesen a tiszaetnam'ból is érkeznek tudósok. A program augusztus 10- én a Nemzetközi Magyar Filológiai Társaság Végrehajtó Bizottságának ülésével kezdődik. ezt követően — az első napokon — a magyar filológia külföldi oktatásáról hangzanak el előadások. ligeti Touring szálloda dolgozóiból sem hiányzik. — Ezt igazolták Bartucz Ildikó vezetőhelyettes szavai is, aki elmondta, hogy az év első hat hónapjában 5 ezer 847 vendég fordult meg a szállodában, és 10 ezer 109 napot töltött ott. Kezdeményezéseik közül különösen a büfé szolgáltatásainak bővítése bizonyult szerencsésnek: a szállodának ugyanis nincs saját konyhája — a vendégek a szomszédos Aranyiakat étteremben étkeznek — néhány hónap óta többféle meleg szendvics közül válogathatnak azok, akiknek nincs kedvük a reggeli és áz esti órákban kimozdulni az épületből. A szomszédban működő és a közös irányítás alatt álló Camping motelben — vezetőjének, Nagy Ferencnének elmondása szerint — az olcsó ételek, friss gyümölcsök árusításával, valamint a különböző sportszerek és használati tárgyak (mosógép, vasaló, ' stb.) kölcsönzésével igyekeznek a vendégek kedvébe járni. A gondokról szólva Ez utóbbival kapcsolatosan meg kell említeni, hogy aki viszont kerékpárt, gumimatracot vagy csónakot szeretne bérelni, az kénytelen többszáz métert gyalogolni. E körülmény sejtetni engedi, hogy van még lehetőség a szolnoki vendéglátás színvonalának emelésére. Ez természetesen minden szolnoki szálloda esetére nézve igaz. A Pelikán szálloda vezetőinek például nagy gondot okoz, hogy a szolgáltatásaik és programjaik között meghirdetett sétahajózástól olykor kénytelenek „eltekinteni” a vendégek, mert a hajó — stílszerűen szólva — más vizekre evezett. A víz — pontosabban a fürdő — miatt nyelik a legtöbb mérget a Tisza szálló vendégei is: a jelenlegi körülmények között ugyanis elképzelhetetlen, hogy egy család közösen élvezze a medencefürdőt — azt ugyanis az egyik napon csak a férfiak, a másikon pedig csak a nők használhatják. A mai. „koedukált” világban enyhén szólva fura helyzeten változtatni ugyan jóformán csak elhatározás kérdése, ám ezt a lépést még mindig csak fontolgatják. Remélhető, hogy nem sokáig. Káposztás János Nemzetközi hungarológiai kongresszus — Magam találtam ki! — mondta, miután erőlködve felhúzta jobb szemöldökét. — Magam! — Minek?. „ — Jobb kezét kiszabadította arca alól, megrázta szőrös ujját. Semmi közöm az egészhez!... Én találtam ki... és semmi közöm hozzá, ugye? Rumata kicsatolta övét, a fején keresztül lehúzta a vállszíjat a kardokkal. — Nos! — nógatta. — Hát a láda! — rivallta Kabani atya, és hosszas hallgatásba burkolózott. Rumata, aki le nem vette róla a szemét, átemelte a pádon a lábát, a két kardot maga mellé tette, és letelepedett. — Láda... — ismételte csüggeteg hangon Kabani atya. — Csak mi tudjuk, hogy magunk találunk ki valamit. Voltaképp mindent réges-régen kitaláltak. Valaki réges-régen mindent kitalált, mindent a ládába rakott, a fedelébe lyukat fúrt és elment... Azután mi történik? Idejön Kabani atya, lehunyja a szemét, bedugja a kezét a lyukba. H-hopp! Jól kitaláltad! Én, aszongya, éppen ezt találtam ki!... Aki pedig nem hiszi, az bolond... Odadugom a kezemet először! Mi az? Tüskés drót. Miért? A jószágudvart védi a farkasoktól... Derék! Odadugom a kezemet másodszor! Mi az? Egy igen okos holmi — úgynevezett húsdaráló. Minek? Odadugom a kezemet harmadszor! Mi az? Gyúlékony víz... Minek? A n-ned- ves fát meggyújtani... Kabani atya elhallgatott, és mindinkább előredőlt, — 9 — mintha valaki a nyakánál fogva nyomta volna. Rumata fogta a bögrét, belenézett, azután néhány cseppet öntött a keze fejére. A cseppek lilák voltak és kozmás olaj sza- gúak. — Aki mindezt a ládába rakta, az tudta, mi végett találták ki... Tüskés drót a farkasok ellen?! Én, az ostoba fejemmel, azt mondom, hogy a farkasok ellen... A bányákat, a bányákat kellene körülfonni ezekkel a tüskékkel ... Hogy el ne szökjenek a bányákból az államellenes bűnözők. Én meg nem akarom!... Magam is államellenes bűnöző vagyok! Jól van, aszongyák, derék! Fonjuk körül a bányákat... Maga dón Reba fonta körül. Tudom, gondolta Rumata. Mindent tudok. És hogy kiabáltál te dón Reba dolgozószobájában, hogyan csúsztál a lába előtt, és könyörögtél: „Add oda, nem kell!” Késő volt. Forogni kezdett a húsdarálód ... Kabani atya megragadta a korsót. Miközben a mérgező keveréket nyelte, röfögött, akár a vadkan, azután a korsót az asztalra tette, és majszolni kezdett egy darab karórépát. Arcán könnyek peregtek alá. — Tüzes víz! Máglyák szításához és vidám bűvész- mutatványokhoz. De miféle tüzes víz, ha iható? Ha sörhöz keverik, a sörnek nem lesz habja! Magam iszom meg ... És iszom is. Iszom nappal. Iszom éjjel. Az imént odamentem a tükörhöz, és megijedtem ... Odanézek — uram segíts! — mivé lett Kabani atya?! Polip, tengeri vadállat, színes foltokkal elborítva. Kabani atya az asztalra köpött, és lábával csosszan- tott a pad alatt, hogy szétkenje. Aztán hirtelen ezt kérdezte : ( — Milyen nap van ma? — Igaz életű Káta napjának előestéje — felelte Rumata. — És miért nem süt a nap? — Mert éjszaka van. — Megint éjszaka... — mondta bánatosan Kabani atya, és az ételmaradékra borult. Rumata kis ideig a fogai között fütyörészve nézte. Majd a kamrába ment. Ott, a karórépa-halom és a fű- részpor-kupac mögött, Kabani atya ormótlan szeszlepárló- berendezésének üvegcsövei csillogtak. Rumata kétszer is körüljárta a „pokolgépet”, azután a sötétben kitapogatta a feszítővasat, és többször lesújtott vele. A kamrában — 10 — .7191 íf£örömpölés, bugyogás támadt. Moslék undorító szaga é'sapott áz orrába. Rumata a túlsó sarokba ment, talpá alatt recsegett az üvegcserép — és bekapcsolta a kis villanylámpát. Ott, a limlomkupac alatt, páncélszekrényben, egy kis méretű tábori szintetizátor állt. Rumata széthányta a limlomot, a tárcsán beállította a számkombinációt, és felemelte a páncélszekrény tetejét. Rumata néhány lapát fűrészport dobott a tölcsérbe, a szintetizátor halkan felzümmögött, a kivezető csatornához tolta a rozsdás vödröt. És nyomban hullani kezdtek a horpadt bádog-fenekére a Hatodik Pitz arkanari király arisztokratikus arcélével ékesített arany karikák. Rumata átvitte Kabani atyát a nyikorgó pricsre, és valami régen kihalt állat bőrével betakarta. Eközben Kabani atya egy percre felébredt. Mozogni sem tudott, gondolkodni sem. Hamarosan horkolni kezdett. Rumata leszedte az asztalt, felseperte a padlót. Az ütött-kopott kályha mögött talált egy szeszes hordót, kiürítette a patkánylyukba. Hatodik esztendeje élte ezt a furcsa, kettős életet, látszólag egészen megszokta, időnként azonban hirtelen eszébe jutott, hogy valójában nincs is semmiféle szervezett brutalitás és szorongató szürkeség, hanem fura színielőadás folyik, amelyben ő a főszereplő. Hogy mindjárt, egy különösen sikeres végszava után felcsattan a taps, és a Kísérleti Történettudományi Intézet műértői elragadtatással kiáltanak fel a páholyokból: „Adekvát, Anton! Adekvát! Derék fiú vagy, Toska!” Az udvarban halkan nyerített és topogott a hama- hari csődör. Mély, egyenletes búgás hallatszott. Rumata fülelt. A búgás megszakadt, a mécs lángnyelve imbolyog- ni kezdett és fényesebben lobbant fel. Rumata feltápász- kodott, s ugyanabban a pillanatban az éjszakai sötétből belépett a szobába dón Kondor, a kereskedő Szoan Köztársaság Főbírája és a Nagy Állami Pecsétek őre, a Tizenkét Nagykereskedő Konferenciájának alelnöke és a birodalmi Irgalmas Jobb Rendjének lovagja. Rumata felpattan! Legszívesebben odaugrott volna, hogy átölelje, mindkét orcáját megcsókolja; lába azonban az etikettet követve, magától meghajolt térdben, sarkantyúja ünnepélyesen megcsörrent, jobb keze széles félkört irt le a szívétől oldalra, fejét pedig annyira lehajtotta, hogy álla belesüppedit a nyakfodorba, — 11 — (Folytatjuk)
