Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-30 / 203. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 30. ■1ÍSIÜ1I I Arcképvázlat í utat járt Bizonyos vagyok benne: az ünnepek utáni első munkanapon az volt az egyik legfontosabb dolga Sáros Imrének, hogy tájékozódjon, hogyan sikerült a nyugdíjasok részére rendezett összejövetel, amelynek megszervezésében ő is tevékenyen részt vett. A találkozón nem lehetett ott — násznagyként szerepelt az egyik rokon kislány esküvőjén —, de azért a lakodalomban js csak eszébe jutott: ugyan hogyan érzik magukat az öregek a találkozón? Hozzá kell tenni, érthető, hogy Sáros Imre szívén viseli a gazdaság öregeinek helyzetét, hiszen ő — a rendes „hivatali munkája” mellett — a törökszentmiklósi Béke Tsz szociális bizottságának elnöke. „Hivatala” pedig: gépcsoportvezető. „Huszonnyolc ember és 17 nagy értékű gép tartozik hozzám. Ennyiünknek kell az idén 4026 hektáron a szántást, az ősziek vetését, és 4921 hektáron a mélyszántást elvégezni. Ügy dolgozni, szervezni a munkát, hogy időben és főként gazdaságosan tegyünk eleget ennek a feladatnak. Hogy jól járjon a gazdaság is, meg a dolgozó is”. Azt, hogy gazdaságosan, a nyomaték kedvéért háromszor is elismétli: mert nagyon kell és főként okosan takarékoskodni az emberek erejével, a gépekhez szükséges üzemanyaggal, alkatrésszel. Azt már csak nagy unszolásra sorolja el, hogy tavasztól késő őszig ő a Tv-híradónak csak a második kiadását tudja megnézni, és rendszerint akkor futja át az újságokat is. „Az hozzátartozik az életünkhöz — állítja, — különösen ha az ember, mint én is, párttag és munkásőr". Sáros Imréről azt mondta a téesz elnöke: „Nyugodt, kiegyensúlyozott ember”, ö erre így felel: „Csak így lehet dolgozná és csak így szabad dolgozni. Az idegesség, a kapkodás nem sok eredménnyel jár”. Beszélgetésünk során köny- nyű megállapítani: szíve, lelke a szövetkezeté. Honnét ez az erős kötődése a gazdasághoz? Mondhatjuk: életének 53 éve alatt, nagy utat járt meg. Apja, a négy és fél holdas kis paraszt nem tudta gond nélkül fölnevelni a tíz gyerekét mégis becsületes munkásember lett valamennyi. És amikor '59-ben a parasztcsaládok nem kis őrlődések közepette választották az új utat, a Sáros családban a A nagy ember gyerekek voltak azok, akik a szülőket rábeszélték a szövetkezeti munkára, életre. ö a helyi gépgyárban dolgozott aztán amikor megnősült, elment felesbérlőnek e<”- 20 holdas tanyára. „Jött a szövetkezetesítés, én akkor inkább beálltam fogatosnak a tanácshoz. Akkor még nagyon kevés volt a kereset a téeszben. Reggel 4-től este 8-ig tartott a munkaidő, mert a lóápolás is az én dolgom volt”. Mondja, hogy . akkor csak nyolc osztálya- volt, és elhatározta: tanulni fog. „Este nyolckor azt mondta a feleségem a két kislánynak: na, feküdjünk le, mert apátoknak tanulni kell. Négy évig nálunk ismeretlen volt a szórakozás, csak munka és tanulás létezett. Nagy megkönnyebbülés volt, amikor megkaptam az érettségi bizonyítványt, négyes lett az átlagom”. Aztán volt legeltetési bizottsági elnök, végül ő is a termelőszövetkezetben kötött ki. „Ki mibe születik, azt csinálja szívesen. Nekem a mezőgazdaság jutott”. De állítja, hogy ha kicsit később is. jól választott. „Itt a szövetkezetben lehetőségem van arra, hogy az elképzeléseim megvalósítsam, önálló a munkaköröm, és ösztönöz, hogy nem kicsi a felelősségem. Bár mi itt a csoportban nagyon js együtt dolgozunk, és jó. hogy érzem: a munkatársaim elfogadtak. Hát ezért érzem, hogy idetartozom”. A termelőszövetkezeti vezetőség egyik legfontosabb bizottságának, a szociálpolitikai bizottságnak az elnöke. Mit jelent ez a feladat a törökszentmiklósi Béke Tsz-ben? Néhány adat sok mindent érzékeltet: a gazdaság 1535 tagjából 825 nyugdíjas, a 10 ezer 300 hektáron 277 milliós értéket termelnek — korszerű technológiával, a legmodernebb gépekkel —, és hogy nem akárhogyan, azt mutatja, hogy tavaly a nyereségük csaknem 52 millió forint volt. „Az idén először készítettünk a szövetkezetben középtávra szóló szociálpolitikai tervet. Én ezt nagy jelentőségűnek tartom, mert előre meghatározta a gazdaság vezetése, hogy a hatodik ötéves tervben szociálpolitikai célokra mintegy 55 millió forintot költünk”. És sorolja, hogy már eddig is mit valósítottak meg: mind a hét majorban fölépült a szociális épület; üzemi étkezéshez ebédenként 4 forint hozzájárulást tudnak adni a téeszben; nemrég tanszersegélyt fizettek; három éve már üzemi orvosuk is van; autóbusszal szállítják az embereket munkáha és haza; megfelelő a munkaruha-juttatás, adnak lakásépítési kölcsönt... és ott vannak a nyugdíjasok, akiknek nyugdíjkiegészítést fizetnek, akiknek a háztáji juttatás éppúgy megvan, mint a földjáradék. ..A mi bizottságunk felhívására több idős. beteg tagot patronálnak a szocialista brigádok. Ha valaki segélyért folyamodik hozzánk, igyekszünk gyorsan intézni az ügyét, mert ugye kétszer ad, aki gyorsan ad, és nálunk a nyugdíjasok közül százhetvennek 1500 forintnál kevesebbet visz havonta a postás . ..” Panaszkodik is: nincs elég idejük a beteglátogatásra. Öttagú a bizottságuk — többségük fizikai dolgozó — és 10—11 órai munka után az ember már szívesebben veszi haza az irányt, mint látogatóba Ennek ellenére három éven keresztül minden nyugdíjast fölkerestek, hogy helyzetükről. egészségi állapotukról tájékozódjanak, de már erre nincs elég idejük, erejük. „Ez a legnagyobb gond, ezen akarunk segíteni, de még nem tudom, hogyan”. Kérdem tőle: napi 10—11 órai munka, sokféle társadalmi megbízatás, mikor jut ideje a saját családjára? „A feleségem az üvegtechnikánál dolgozik, betanított munkás. neki nyolc óra a munka ideje. Este van otthon. A gyerekek pedig már felnőttek: az egyik lányom férjnél van. az ura most katona, talán leszerel amikorra megszületik az unokám, szeptember elejére. Ott laknak velünk a családi házunkban. A másik kislányom még nem ment férjhez, de rpár felnőtt ember. Most értünk el oda, hogy üdülni mehettünk a feleségemmel. Az embernek ügyes beosztással mindenre jut ideje.”. Végül is igaza volt a professzornak, aki a tanácskozás résztvevői előtt arról beszélt, hogy csökkenőben a műszaki szakmák iránti vonzódás. Hozzátette, sajnos, nem forognak közszájon egy- egy sikeres műszaki alkotáshoz fűződő nagy nevek. Miért nem? Minderre választ ad három fiatalember mondandója, akik túl egy jelentős elismerésen, gyáruk termékeinek tervezési metódusáról, sikereikről, kudarcaikról „apró” titkaikról és gondjaikról beszélnek. Mondandójukból az is kitűnik, bánkidonátok, jedlikányosok márpedig manapság nem lehetnek. Először a papír Hajnal Béla, Károlyi János és Sipos István a jászberényi Hűtőgépgyárból piacra kerülő hűtőszekrények tervezői. Hogyan lesz az élelmiszer tárolásának alkalmas, egy kívülálló, nem szakmabeli számára végtelenül egyszerűnek tűnő „doboz”? A kérdésre szinte úgy kezdődik a válasz, mint amikor a nagy zeneszerzőt faggatták művének születéséről: „Először is magam elé veszem a papírt...” Hajnal Béla osztályvezető azzal kezdi, hogy ez nem olyan produkció, mint amikor egy középcsatár elindul a I6-osról, átfut a pályán, és egyedül kicselezve -mindenkit, berúgja a gólt. — A piaci igények határozzák meg mindenekelőtt a hűtőszekrények tervezőinek dolgát. Hozzátenném, a Hűtőgépgyár licenceket vásárolt. Ismertek ezek a gyártmányok, licenceit a svájci Sibir és a nyugatnémet Bosch cégtől vették. Ügy két évvel ezelőtt kezdődött el egy jelentősebb fordulat a produktumok tervezésénél, ami- koris döntő kérdéssé vált az önköltség csökkentése, az importanyagok kiváltása. — Korlátok, amelyek szárnyát szegik a tervezői fantáziának ... — Igen, de mielőtt a kompromisszumokról beszélnénk, hadd mondjam el, hogy a vállalat életének egy- egy meghatározott időszakára műszaki fejlesztési tervek készülnek, ebbe illeszkedik a mi, úgynevezett céltervünk, egy-egy konkrét szekrénytípus konstruálására, vagy a már meglevő gyártmányok továbbfejlesztésére. Együtt él az osztály, a gyár többi területén dolgozó szakemberekkel, mert nélkülük az anyag- beszerzők vagy a technológusok a laboratóriumokban dolgozók s a szervizes szakemberek véleménye nélkül aligha tudnánk boldogulni. Szóval amikor megvan a célterv. akkor kezdhetünk dolgozni. Ami annyit tesz. hogy elkészül a kísérleti darab. megépítjük a kísérleti üzemben a prototípust, teszteljük. vagyis megvizsgáljuk a jellemzőit, amikor elkészül. ..lezsürizik”. Ekkor jönnek az észrevételek a gyárthatóság- ról. és általában a módosítások. ezt ne ide. hanem amoda. ne így. hanem amúgy. Elkészítjük a szerkezeti gyártmánydokumentációt. a null-dokumentációt. a szervizdokumentációt, kidolgozzuk az átvételi és ellenőrzési feltételeket. Tehát ekkor már a munka nyolcvan százalékát elvégeztük. Háziasszony komputerrel — Felsorolni is sok. Hány témával foglalkoznak egy szerre? — Annyit mondhatok, több az új hűtőszekrénytípus, mint amennyi a konstruktőrök száma. — A mostani termeléshez az üzletekben kapható cikkekhez képest hány évvel gondolkodnak itt előre? — Úgy két-három esztendő ez áz időszak. Persze, arra törekszik a vállalat, hogy egy új hűtőszekrénytípus megtervezése és gyártása között csökkenjen az idő. Különböző nyugati szaklapokat, prospektusokat mutatnak. Bennük óriási hűtőszekrény-csodák. Mesélik, a Siemens olyan készülékkel állt elő, amelyikben egy kis komputer rögzíti, melyik fakkba mikor mit tett a háziasszony, s amely jelzi, ha már fogyóban van valamelyik élelmiszer. — Képesek lennének olyan gyártmányt tervezni, amelyik jó étvágyat kíván, ha kinyitják az ajtaját? Sipos István csoportvezető válaszol: — Hogyne. A papír, azt mondják, mindent elbír. Kérdés, hogy megvennék-e, és tudnánk-e gyártani? Nem szakadhatunk el a realitásoktól. A meglevő gyártósorok adottságaitól, fejlesztési lehetőségeitől, és nem utolsó sorban a gyártási kultúrától. Természetesen a friss termékeknek mindig kell magukban hordozni valami újat. Persze, vannak kompromisszumok közöttünk, a gyártók, a kereskedők és a vevők között. Sokszor kemény csatát vívunk egy-egy megoldásért, de tudjuk, hol kell „keménynek” lenni, miből nem szabad engedni. Ismerjük, melyik az a vevőszegmens, a vásárlóknak az a rétege, amely a gyártmányainkat keresi. — Nem kényelmetlen az egy tervezöcsoportnak, hogy követésre „áll be”? — Tudomásul kell venni, hogy nem mi találtuk fel a hűtőszekrényt. Ez divatcikké vált, való igaz, követni kell az új áramlatokat, színekkel, formákkal, apró technikai megoldásokkal. Például: eddig a fagyasztó hőmérséklet szabályozóját a gyártók állították be. Közben olyan készülékek kerültek a piacra, amelyeken már a háziasszony is meg tudja ezt csinálni. Nincs különösebb jelentősége, de ha a vevő így kéri, nekünk ezt kell adni. A „követéshez” azonban hozzátenném, születtek itt is új ötletek, például a háromféle üzemmóddal működő hűtőszekrénynél, az egyes módozatok elválasztását, reteszelését. úgy oldottuk meg, ahogyan még ezt nem csinálják a világon. Szabadalmaztattuk is. Mint egy telefonközpont Károlyi János 1970-ben végezte el a műszaki egyetemet. Akkor került a gyártmánytervezőkhöz. Időközben egy évet Svájcban dolgozott. — Ez a tizenkét hónap milyen hatással volt a munkájára? — Jelentős önbizalmat adott. Azt éreztem. hogy amit itthon, vagyis az egyetemen megtanultunk, azzal partnerek lehetünk. — Gondolom, nem ott kezdett el németül tanulni? — A nyelvtudás ezen a területen elengedhetetlen. Persze. az említetten kívül más tapasztalatot is leszűrhettem. Például azt, hogy a tervezők munkája ott nem apró- zódik szét. Igaz, én egy, a miénknél kisebb cégnél voltam. Itt egy napon nem ritka. hogy háromféle készü-- lékkel is kell foglalkozni Néha olyan az osztály, mint egy telefonközpont. Vélemé nyem szerint már ott tartunk. hogy ténykedésünk harminc százalékát teszi csupán ki az. úgynevezett mérnöki munka. Tegnap Sipos mondta. megfájdult a feje. Egész nap számítógépes adatfelvételhez számokat írogatott. Egy Jervezőt ilyen munkára fogni vétek! Külföldön a jobb cégeknél a konstruktőr pfenningekben és frankokban gondolkodik. Nálunk, ahogyan Hajnal Béla említette. kezd kialakulni náluk is az a szemlélet, hogy nem csupán műszaki megoldásokban, hanem úgy mondanám, piacban gondolkodnak. — A gyártmánytervezök- nek tíannak titkaik ... — Természetesen. A vállalat nem kürtölheti világgá a jövőjét, vigyáz versenyképességére így is. Ha valaki feljön az osztályra, ott csupán ha körülnéz, már regisztrálhat sok mindent. Milyenek az ajtók, lát egy bélésmegoldást, vagy éppen kompresszorokat. — Tudom, hogy a Hűtőgépgyár is vesz hűtőszekrényeket, de nem élelmiszertárolási célokra. — Így van^ ezzel minden cég. A tervezők az egész világon átvesznek másoktól megoldásokat. Van úgy, hogy ez a dolog éppen az ellenkoppintásra rnegy ki, vagyis arra, hogy a miénk véletlenül se hasonlítson másokéra. A vállalat rendszeresen küld ki gyártmánytervezőket, technológusokat a különböző kiállításokra, vásárokra. Az ott beszerzett katalógus és prospektustömeg már jelzi, milyen irányba haladnak az egyes cégek. Mi is figyelünk, és tudjuk, bennünket is szemmel tartanak. Elővesz egy nyugatnémet árucikkeket tesztelő újságot. Hasonló ez a nálunk kapható Nagyítóhoz. — Nagyon keményen minősítik a termékeket. Óriási harc folyik azért, hogy itt megkapja a szekrény a jó jellemzést, hiszen az áruházak a reklámnál erre már hivatkozhatnak. Kiemelt fizetés nincs Filmeken szokták bemutatni úgy a tervezőket, amikor pipázva, füstölögve üldögélnek a rajzasztal mellett, ihletre várva. A hűtőgépgyári gyártmánytervezők munkája jobban hasonlít egy diszpécseréhez. Sipos István említi, legnagyobb harcot mindig az idővel folytatnak. Róla mondják, hogy könnyen adja az ötleteket. — Az a véleményem — így ő —, hogy egy megoldás nem megoldás. Több variációt kell kitalálni, s abból kiválasztani az optimálisát. Hajnal Béla kiegészíti: — Ügy mondják, egy gyártmánytervező csoportban az a jó. ha van aki ontja a tippeket, s kell lenni olyannak, aki aprólékosan, ha netán lassabban is, szépen részletesen dolgozza ki elképzeléseit. — Volt olyan, akit el kellett küldeni? — Nem. Viszont néhányan itthagyták az osztályt, elsősorban nem anyagi kérdések miatt, egyszerűen azért, mert nem bírták ezt a tempót. — Az anyagiak? Hogyan becsülik meg a vállalat egyik legkreatívabb munkaterületén dolgozókat? — Április elsején jelentős béremelés volt a vállalati alkalmazottaknál, átlagosan 12 százalékos, egy emberre 440 forint jutott. A korábbi évekhez képest a kulcsemberek munkáját itt az osztályon sokkal jobban elismerhetjük — hét-nyolcszáz forinttal növekedett a fizetésük. Kellett már ez, hiszen az elmúlt években elmaradtak az országos átlagtól. A három fiatal műszaki szakember Magyarországon egyedülálló munkát végez, ugyanis hűtőszekrény tervezéssel csak itt foglalkoznak. Anyagi megbecsülésük úgy tűnik, „kerékvágásba jut”, és nevet is szereztek maguknak, hiszen nemrégiben kapták meg új konstrukciójukra az Ipari Minisztérium formatervezői nívódíját. A legnagyobb elismerés azonban az, ha hűtőszekrényeik gazdaságosan készülnek, minél kisebb költséggel kerülnek ki a piacra és ott kapósok. A nyugatnémet áruházaktól a francia üzleteken át az elefántcsontparti boltokig. Ez pedig nemcsak rajtuk múlik. Hajnal József Varga Viktória A Kisúj sikere Kisújon Augusztus 19-cn adták át Kisújszálláson a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalat Kisúj éttermét és presszóját. Az új vendéglátóipari egységben mindig kapható a Kunság jellegzetes eledele, a birkapaprikás. A másodosztályú színvonalú, de harmad- osztályú árakkal üzemelő Kisúj étteremben eddig kétszázan fizettek elő ebédre, ez a szám azonban várhatóan négyszáz fölé emelkedik. A tanévkezdéstől bevezetik a diákétkeztetést is
