Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-29 / 202. szám

1981. AUGUSZTUS 29. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tar Sándor: A 6714-es személy A 6714-es személy termé­szetesen ama ..fekete vona­tok” egyike, amelyen fá­radt munkásemberek igye­keznek haza. Köteteimnek nem a legszerencsésebb, de mert vállal ia. nagyon is iól jellemzi a szerzőt Egyetlen éiszaka olvastam el ezt a karcsú kötetet — mindössze tíz novella — mert már az első oldalon megkapott Tar Sándor eredetisége és írás­készsége. Hogy miben rej­lik ez az eredetiség, ez a hatás ? Furcsán hangzik, de a témaválasztás merészségé­ben. amelv. szakítva a ma olyan divatos prózastfllusok- kaL az élet sűrűjébe viszi el az olvasót Hol van az élet sű­rűje? Nem úi felfedezés, de jólesik kimondani: ott. ahol dolgoznak, ott. ahol mun­kásemberek élnek. Nvoma sárcs ezekben a novellákban <i pátosznak vagy a széoel- gésnek. Olyan ember szól a munkáról és a munkások­ról aki maga is próbálta, mert köztük ólt. Ha elődeit keressük az irodalomtörté­netben. akkor a Mdsállo ki­rályságát. az Angyalföldet Méteánamot iró Kassák ne­vét kell említenünk ö val­lotta, hogy „nem lehet fe­hér mandzsettával a mun­káról írni.” Mert a munka kérgessé, olajossá és ke­ménnyé teszi a kezet, szófu­karrá teszi az embert A 6714-es személven olyan em­berek utaznak, akik a három műszak mellett malacot bi­kát hizlalnak, akik maguk építik házaikat akik leré- szeaedmek. és önmagukban, társaikban tesznek kárt Oly­kor. Naturalizmusában ijesz­tőnek és visszatetszőnek tű­nik ez a világ, de Tar Sán­dor tollán líraivá nemese­dik. Száz vagy kétszáz évvel ezelőtt ballada született vol­na Orbán Joflánka történe­téből' (Cetofánvirágok). A munkásszállón élő apa fér­jet akar szerezni a lányá­nak, aki már harmincéves, és a tanyán él. Mi lesz vele. ha a szülei meghalnak? El­viszi hát az üzembe, bemu­tatja Gyulának, a kissé egy­ügyű szobatársának. aki hobbiból celofánból mester­kedik virágokat A szállón naav traktával fogadja a Alikat akik a sok szesztől megvadulva megerőszakol, jak a riadt lányt Gvula. a megcsalt vőlegényjelölt tehe­tetlen dühében kiszúrja a részeg csábító szemét.. Nem végződik másként a Dáliák című történet sem. A háborúban, pisztollyal fe­nyegetve erőszakolja meg három lovas katona a Júlia kisasszonyt, aki ettől kezd­ve ..féleszű falu bolondja”. Vé-*ül is megfojtja az őt durván kiröhögő vadászt aki után hiába eoekedett. Az Óh bíborszínű ég! főhőse a munkásszálló hetedik eme­letén léo ki az ablakiból, amikor rádöbben élete si­várságára. Joggal emlegeti a fülszöveg Móricz Árvácská­ját az Örökké című novellá­val kapcsolatiban. A tanván felnövő állami gondozott András sorsa eleve megpe­csétel tetett. .. Iskolába nem jár. felnőve csak seeédmun- kássors: fekete vonat mun­kásszállás várja őt is. Ah­hoz hogy ki tudjon törni, fed kellene tudni mérni a helyzetét. De hogyan? Tár­sa. keserűségében, mert nem vitték be Debrecenibe ..nagy. apáék”. a nevelőszülők, fel­akasztotta magát az istálló­ban. A létnek ezen a szint­ién csak kívülről jöhetne a segítség, de a tanya oly messze van... Joaaal vetődik fel a kér­dés. ho°v mennyiben reális ez a világ? Ennyire sötét lenne a kép? Nos. az olvasó, ban éopen a hamis hanDV and ad keserű szájízt Tar Sándor eleve elutasít min­den ráolvasást a valóságra. Éppen mert szereti és meg­érti a hőseit, mint tette azt Dosztojevszkij vagy Balbel. Miért olyan zsúfoltak azok a fekete vonatok? Miért nem kapnak iól fűtött, takarított kényelmes kocsikat a mun- kába-munfcátoól iövők. ahol mándefcinek iut ülőhely? Talán akkor annyi szeszre se tenne szükség, hogy el­viseljék. (Magvető Kiadó. Budapest 1981.) Horpácsi Sándor A báró szomorúan megjegyezte: — Egyedül vagyok... Elgondolni is szörnyű, előttem az éjszaka, és egyedül vagyok!... És ő is egyedül van ott... — Ne búsuljon, barátom. Hiszen vele van az ifjú báró, önnel pedig én. — Ez egészen más. ön nem ért semmit barátom. Túlságosan fiatal és könnyelmű... Bizonyára még örö­me is telik benne, ha ezeket a szajhákat nézi... — Miért ne? — ellenkezett Rumata. Szerintem na­gyon takaros lányok. A báró gúnyosan elmosolyodott. — Annak, amelyik ott áll. csüng a fara. Annak pe­dig. amelyik fésülködik, egyáltalán nincsen fara... Ezek tehenek, barátom, a legjobb esetben ■tehenek. Gon­doljon csak a bárónéra! Micsoda báj! — Igen — helyeselt Rumata. — A báróné gyönyö­rű. Menjünk innen. — Hová? — kérdezte a báró. — Nem. barátom, én sehová sem megyek, ön tegyen, amit akar. — Léká- szálódott a lováról. — Bár nagyon sajnálnám. ha egye­dül1 hagyna itt. — önnel maradok — válaszolta Ruraalta. — De... — Semmi de — mondta a báró. A gyeplőszárat odadobták a hozzájuk siető szolgá­nak. és beléptek a terembe. Itt alig lehetett lélegzetet venni. A mécsesek fénye üggyel-bajjal tört át a párán. A hosszú asztalok mellett levő padokon kigombolt — 5« — Jászkiséren ma Termelő­szövetkezeti fiatalok találkozója A jászkiséri művelődési házban ma délelőtt 9 órai kezdettel tartják meg a járás termelőszövetkezeteiben dol­gozó fiatalok találkozóját. A rendezvényen — amelyet a KISZ Jászberény járási Bi­zottsága és a jászkiséri Le­nin Termelőszövetkezet üze­mi KISZ-bizottsága szerve­zett — a fiatalok megismer­kedhetnek a Lenin Tsz gaz­dasági munkájával majd üzemlátogatáson vesznek részt Ebéd után szakmai és po­litikai vetélkedőikkel és sportmórkőzésekkel folytató­dik a találkozó. A termelő­szövetkezeti fiatalok megyei találkozóját szeptember 4—6. között Kisújszálláson rende­zi a TESZÖV, a megyei ta­nács mezőgazdasági osztálya és a KISZ megyei bizottsága. Vöröskeresztesek versenye Holnap a pestimrei vasút­állomáson kigyullad néhány vasúti kocsi. Pontosabban: felgyújtják e gördülő jármű­veket — mintegy imitálva olyan vasúti katasztrófát ami a valóságban is bekö­vetkezhet Most azonban a mentés gyakorlása tesz a cél. mégpedig országos verse­nyen amelyen a polgári vé­delem egészségügyi szakszol­gálati. élsősegélynvúitó al­egységei vesznek részt. Az országos ..döntőt” te­rületi — megyei, járási, vá­rosi. budapesti — versengé­sek előzték meg; abból az alkalomból, hogy az idén 100 éves a Maevar Vöröskereszt amelynek egyik fő feladata a polgári védelem. Ezen belül működnek az egészségügyi szakaszok, ame­lyek közül 2200 egység ne­vezett be az országos ver­senyre. összesen több mint 50 ezer résztvevővel. A hol­napi döntőbe kiskunhalasi, nvíracsádii. ikiadd. győri, igá­id. valamint pestimrei egy­ségek kerültek. A látványos esemény helyszíne a XVIII. kerületi Szálfa utca mellet­ti. forgalmon kívüli vasúti pálva tesz. Lesz miről tanácskozniuk az országos központ, a me­gyék, a városok, a járások, a kerületek, a klubok füg­getlenített MHSZ-vezetőinek, augusztus 29-én és 30-án Gödöllőn, ahol a szövetség­gel együttműködő állami és társadalmi szerveken kívül első ízben képviseltetik ma­gukat az MHSZ külföldi testvérszervezetei: a bolgár OVTPN, a csehszlovák SVA- ZARM, a koreai Testnevelé­si és Sportszövetség, a ku­bai SEPM, a lengyel LÖK, az NDK-béli GST, a romá­niai Testnevelési és Sport- szövetség és a szovjet DO- SZAAF. Az MHSZ-vezetők IV. országos tanácskozása öt esztendő rendkívül sokrétű munkáját hivatott értékelni, különös tekintettel arra, hogy az MHSZ-szel szemben támasztott minőségi követel­mények — a honvédelmi tör­vényből fakadóan — alapo­san megnövekedtek. Az utób­bi öt évben az általános és szakhonvédelmi oktatásnak a korszerű technikai igények­hez igazodó növelése, vala­mint az ifjúsá" eredménye­sebb fizikai felkészítése ér­dekében vált szükségessé a klubhálózat korszerűsítése, a honvédelmi klubrendszer életrehívása, amely rendszer megfelelő keretet ad a moz­galmi, a képzési és a sport- feladatok végrehajtásához egyaránt. Az MHSZ honvé­delmi és szakági klubjaiban ma húszféle, összesen 6566 szakosztály működik, nem beszélve arról, hogy a haza­fias és honvédelmi nevelés szerves részeként az MHSZ- szervezetek csak az elmúlt évben összesen 46 586 politi­kai jellegű tömegrendez­vényt szervezték s ezeknek, csaknem ötmillió résztvevője volt. Széles körű társadalmi Igényt elégítenek kt az MHSZ gépjármű- vezetö-képző iskolái és kirendeltségei. Jelzi ezt többek közt, hogy az elmúlt öt évben a magángépjármfivezetö-képzés keretében több mint kétszázezren szereztek jogosítványt személyautók vezetésére aa MHSZ tanfolyamain. A katonai szolgálat előtt álló fiatalok Is ered­ményesen sajátították el a közlekedés szabályait, a gépjárművek biztonságos vezetését nappal és éjszaka, a járművek üzemeltetését, kezelését, technikai kiszolgálását, az alapvető hibák elhárításának módját. A 352 órás tanfolyam elvégzése után a sorkötelesek ügyes­ségből Is vizsgáznak, mégpedig — amint az a képűnkön Is látható — meglehetősen nehéx terepen, a Vezess kiválóan verseny keretében Az elmUlt években a rádiósklubok feladata volt, hogy a sorkötelesek felkészítése mellett a versenysportot nemzetközi szintre emeljék, a növeljék az élsportolók számát. Ennek érdekében a korábbinál több fiatalt vontak be a rádióssportágakba, Így öt esztendő alatt a klub­tagok száma csaknem kétezerrel gyarapodott. A szakág eredménye« munkáját jelzi többek között, hogy a legjobb szakemberek as MHSZ-t a KGST Űrkutatási Bizottságában Is képviselik, s jelzi a versenysport fellendülését például a rádióiránymérők 1980-ban szer­zett világbajnoki egyéni és csapat aranyérme. Képűnkön: egy rádió­iránymérő verseny rajtja látható (Fotók: Nagy Z. Imre felvételei — KS) egyenruhás katonák. Köntöst viselő, tengeri csavargók, aligjaüg fedett keblű nők, térdük között fejszét tartó, szürke rohamosztagoeok, rongyos gúnyáid mesterembe­rek ettek-ittak. trágár nótákat ordítoztak. Balm a köd­ben a söntéspult sej lett, jobbra pedig fényes téglalap­ként ragyogott a tiszta különterem bejárata, ahová csak a nemes donok, a köztiszteletben álló kereskedők és a szürke tisztek mehettek be. — Végtére is miért ne innánk egyet? — kérdezte Pampa báró. megragadta Rumaita zekéje uiiáti és az asztalok közti szűk átjárón a sönitéspult félé törtetett A söntéspullthoz érve kitépte a gazda kezéből az öblös meri tőedényt, amellyel az bolt töltögetett a bögrékbe, szó nélkül fenékig ürítette, ás kijelentette, most csak az maradt hátra, hogy amúgy istenigazában mulassanak. Azután a gazdához fordult, és megtudakolta, van-e olyan hely. ahol a nemes emberek illendően eltölthetik idejüket, s nem zavarja őket mindenféle csirkefogó és tolvaj népség. A gazda közölte, hogy nála van ilyen hely. — Kitűnő! — jelentette ki a báró. és néhány ara­nyat vetett oda a gazdának. — Mindenből a legjobbat adja nekem és ennek a donnák, és ne holmi kacér fruska szolgáljon fel nekünk, hanem tisztes, koros asz- szony! A gazda maga kísérte át a nemes donokat a tiszta különterembe. Itt kevesen voltak. A sarokban komoran vigadott egy szürke tiszti kompánia: négy hadnagy, meg két kapitány, akiknek köpenyét a koronavédelmi minisztérium rangjelzése ékesítette. A sarokban, nafiv korsó melllett, két világfáidalmas ábrázatú. fiatal arisz­tokrata unatkozott. Nem messze tőlük eev csapat pénz­telen, kopott dón tanyázott. Apró kortyokban itták a sört. és percenként körülhordozák a helyiségen sóvár tekintetüket. ... Amikor Rumata magához tért, azt látta, hogy egy üres térség közepén áll. Szürkén kelt a hajnal, a távol­ban rekedt hangon ordítoztak az időmérő kakasok. Ru­mata fejében szertefoszlott a köd, az érzékelés metsző világosságának és pontosságának ismerős állapota kö­szöntött be, múlván kellemesen olvadozott a keserű men­taíz. Jobb kezének ujjai erősen viszkettek, öklében egy üres kaszparamid-ampulla lapult. Ezzel a nagy hatású, alkoholmérgezés elleni szerrel a Föld elővigyázatosan el­látta az elmaradott bolygókon dolgozó valamennyi felde- — 51 — rítőjét. Nyilván már itt, ezen az üres térségen, csaknem ösztönösen a szájába szórta az ampulla egész tartalmát. A vidék ismerős volt. Egyenesen előtte a leégett csáliagjósda tornya feketéilett, balfelé pedig a királyi pa­lota minaretkarcsú őrtornyai tűntek élő a félhomályból. Rumata mélyen beszívta a nyirkos, hideg levegőt, és ha­zafelé indult. Pampa báró ezen az éjszakán remekül mulatott. A pénztelen donok csapatától kísérve, körutat tett az arka- nari kocsmákban, mindenét elitta s útközben legalább nyolc verekedést rendezett. Rumata mindenesetre vissza tudott emlékezni nyolc verekedésre, amelybe beleavatko­zott: igyekezett szétválasztani a feleket, és megakadá­lyozni a gyilkosságot További emlékei azonban ködbe vesztek. Eleinte még a báróval versenyt itta az irukanit, az esz torit, a szaonit, az arkanarit, de valahányszor más bonra tértek át, lopva nyelvié alá dugott egy kaszpara- mddtablettát. Még megőrizte ítélőképességét, és észrevet­te a szürke járőrök csoportjait, a lovas barbárok őr csa­patát a szoand úton, ahol a bárót bizonyára lepuffantott- ták volna, ha Rumata nem beszéli a barbárok nyelvjárá­sát. Emlékezett rá, mennyire meglepte az a gondolat; hogy a Hazafias Iskola előtt mozdulatlan sorokban, álló, csuklyás, fekete köpenj»es, furcsa katonák: szerzetesek. De mi köze ehhez az egyháznak? — gondolta akkor. Lassan szállt fejébe a szesz, mégis valahogy hirtelen, egyik pillanatról a másikra részegedett le; s amikor el­méje egy pillanatra kitisztult, széthasított tölgyfaasz­talt látott maga előtt egy ismeretlen szobában, kivont kardot a kpzében, és tapsoló, pénztelen donokat — akkor már-már arra gondolt, hogy ideje hazamenni. De késő volt. A tombolás undorító, illetlen örömének hulláma már magával ragadta. Még földlakó, felderítő maradt, a tűz és a vas embereinek örököse, akik nem kímélték ma­gukat, és másoknak sem irgalmaztak a nagy cél érdeké­ben. Nem válhatott Esztori Rumatává, de kammünár sem volt többé. Nem voltak többé kötelezettségei a Kí­sérlettel' szembeni Csak az önmaga iránti kötelességeivel törődött. Minden világosan állít előtte, kivétel nélkül minden. Pontosan tudta, ki miben bűnös, és pontosan tudta, mit akar: vagdalkozni, tűzzel-vassál pusztítani. Rumata felriadt, és kihúzta kardjait a hüvelyükből. A pengék csorbultak voltak, de tiszták. Arra emlékezett, hogy valakivel! vagdalkozott. de kivel? — 12 — (Folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents