Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-27 / 200. szám
1981. AUGUSZTUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 MAGÁNYOS FIATALASSZONYOK FALUN Rajtuk az utca szeme Ez az írás huszonéves vagyaiig harmincas nőkről szók Asszonyokról gyerekkel, gyerekekkel, elváltakról, özvegyekről, akiknek a családi élete törést szenvedett. Magukra maradtak. Még valamennyien csinosak, szépek, és ahogy a szólásmondás vallja: előttük aiz élet Előttük az élet, de mit hoz majd a jövő? Vajon milyen Pappné Kontra Mária széki* kékszemű fiatalasszony. Két éve vált el, azóta egyedül neveli tizenkét és négyéves lányát Szülei abádsza- lóki házában talált otthont. Naponta korán reggel indul dolgozni egy másik községbe, majd este vissza. — Mit jelent felénk elvált feleségként élni ? Zárkózottságot is, befelé fordulást is, mert ezt lehetetlen tagadni. Szerencse, hogy a munkahelyemen szeretnek, megbecsülnek. — Zárkózott embernek tartja magát? — Korántsem, csak felmérem a tehetőségeimet. Elvégre nálunk is, mint minden 'kisebb helyen, a közvélemény kialakít egy „mit illik. mit tehet” formát a hozzám hasonló, egyedül élő asszonyoknak. — Éspedig? — Bár szeretek otthon olvasgatni; kézimunkázná, azért nem vagyok a négy fal rabja. Jó Időben a lányaimmal sűrűn kirándulunk a Tiszához. Szerencsére közel folyik, és időtöltésnek sem rossz a túrázás. Ezt mindenki elfogadja, ebben senki nem talál kivetnivalót Más dolog például egy szórakozMolnár Pálné tomajmo- nosrtori, a Széchenyi úti szép, új kockaháza teljesen kész. Férje ez év április 3-án halálos üzemi balesetet szenvedett. Hátrahagyva feleségét ötéves kisfiát, a félig kész házat, a 130 ezer forint kölcsönt — Még ki sem hevertem a csapást — mondja a fiatal- asszony. — Szerencsére a bajban sokan álltak mellénk: az ÉPSZER, ahol Pali dolgozott, ingyen kőporozta be a házat. A fiamat édesanyám és az anyásom felérzés napjainkban városnál apróbb településeken egyedül élni? Lesik-'e titkon a szomszédok a kapujuk csa- pódását, a villanygyújtás előtti függönyhúzást? Ki segít nekik a gyermeknevelésben, ki enyhíti napi gondjaikat? Magányosságuk terhét meddig cipelik? tató rendezvény a művelődési házban mondjuk neves művészek felléptével. Akinek férje van, nyugodtan elmehet könnyű a helyzete. De azt már nem veszi jó néven a falu, ha egy magányos nő is elmegy ezekre az előadásokra. Mindig valami más szándékot tételeznek fel, és nem csupán azt hogy szórakozni, kikapcsolódni akar. És a falu azt sem veszi jó néven, ha rendszeresen egy ismerős házaspárhoz „csapódom”, hátha nem önzetlen a barátság, ez már szóbeszéd alapja lehet Tudorra városban az ilyesmi fel sem tűnik, de itt olykor azt is megnézik, kivel beszél az ember az utcán. — Fiatal, csinos. Változtathatna a helyzetén. — Lehetőségem lett volna nem is egy, de még friss a csalódás. Nagy szerelem volt a mienk, a férjemmel, és ma sem értem, miért alakult így az életünk. Édesanyáméit szerencsére segítenek, a munkahelyemmel elégedett vagyok, és a hogyan tovább is kiderül a következő években. Nem akarok örökösen elválton élni, de aki esetleg majd engem választ, a lányaimról sem feledkezhet meg. váltva hozzák, viszik az óvodába, mivel két műszakban dolgozom a BHG-ben. A keresetem nem kevés: özvegyi nyugdíjjal, árvaellátással elért a havi hétezer forintot. — És a magány? — Az a legrosszabb.. A négy fal! Hogy nincs kihez szólni. A kisfiam egész nap megvan az apja nélkül, de este keresi, miért nem jön, miért ruem játszik vele. Ott volt a temetésen, tudja, hogy elterítettük, de még mindig visszavárja. — Kikapcsolódás? — Kelli mert otthon egyedül beleőrülne az ember a gondolataiba, a magányba. A munkán kívül olykor strandra, kirándulásira is elviszem a gyereket. Van olyan is, aki megszól, de úgy érzem, ezt a csöppséget nem büntethetem az örökös itt- hanlétitel. Elég baj az neki, hogy édesapa nélkül nő fél. — Tervei? — Munka, gyermeknevelés, este rövid, közös játék a fiammal, majd fekvés. Egyelőre nem akarok változtatni. Nem kiszolgáltatottan Kotora Zsuzsa fanmemad- rágos, modem frizurás, csinos nö, és két éve elvált asz- szony. — A kunhegyes! Vízgépészeti Vállalatinál dolgozom* és a szüleimnél lakom. A napi programom se túl változatos: munka, majd otthon édesanyámnak segítek. Ritkán (moziba megyek, a nővéreimnél vagy a testvériemmel. — Fiúk? — Jelenleg nincs, hiszen egy válás után az ember mór jobban megnézi a hozzá közeledőt. Kicsit félek is új kapcsolatot kezdeni. Nehéz dolog a csalódás. Az az igazság, még keld egy kis idő, hogy lelkileg összeszedjem magam. — Ezek szerint a férjhez menetel nem foglalkoztatja? — Nem. — Nehezebb elváltként élni? — Ahogy vesszük. Nekem szerencsém, hogy nagy a család, öten vagyunk testvérek, így a szórakozást a rokonlátogatások jelentik. Ma sem könnyű falun, községekben a fiatal özvegyasszonyok, elvált nők sorsa. Jobban megakad rajtuk a falu szeme: kivel mennek, mit csinálnak. Íratlan törvények, hagyományok köre „védi” őket Viszont az is érezhető, hogy életük már korántsem azonos anyáink, nagyanyáink sorsával. A magányosságuk már nem jelent kiszolgáltatottságot. A munka, a rendszeres havi kereset, a munkahelyi, rokoni segítség támaszt nyújt a csonka családoknak. És legtöbben hisznek abban, hogy jöhet még életükben egy új, tartalmas kapcsolat, amely gyökeres változást visz ma egyhangú és kicsit sivár életükbe. D. Szabó Miklós A munkahely is gyógyít Segít a rokonság, a vállalat A KPM megyei közúti igazgatóságának megrendelésére az Aszfaltútépítő Vállalat a napokban végzi Túrkevén a Kossuth és Petőfi út kereszteződésében a burkolat felújítását. A gyomai összekötőút bevezető szakaszaként ismert Kossuth utcában az útpadkát a túrke- veiek készítették el társadalmi munkában, amelyben a Vegyesipari Szövetkezet járt az élen, és 300 ezer forint értékű társadalmi munkát végzett a padka kövesítésén Hamvas rétihéják fl tÍSZ3S zentimrei példa AVAGY HOGYAN ÓVJUK A TERMÉSZETI ÉRTÉKEINKET? A közeimúlthan rövid tudósítás ietent meg a Népszabadság egyik vasárnapi száméban, miszerint hamvas rétihéják telepeditek meg Abádszalók környékén, il1- tetve a Középtiszai Állami Gazdaság itiszaszemitimmed kerületében. A hír azért érdekes. mert a ritka és féltő gonddal óvott ragadozó madarak. eddig mindössze a Hanság mocsaraiban fészkeltek csoportosan. Az ország többi (területén, elvétve, adlie- alfig fordult elő egy-egv pár. A ..jövevényeket” Endes Mihály gyermekorvos, a Nagykunság lelkes amatőr ornitológusa fedezte fel. — 1978-ban pillantottam meg őket legelőször Abád- szalók határában, noha Katona József ottani mezőőr — elmondása alapján — már évekkel korábban is észrevette. hogy költött errefelé ez a szép tollú, óvott ragadozó. Az idén, a határt járva az is felitűnt. a tiszaszentim- rei Dobáhalom környékén több hamvas rétihéja köröz, és feiitéteteztük. hogy csoportosan veritek tanyát megyénk szélén, a Nagykunságban. így is lett: a telkes természetvédők három fészekre akadtak a búzatáblában, bár a helyzetet bonyolította az elkezdődő aratás. Bodó Imre Hamvas rétihéja fiókák Tisza- szentimre határában, 150 ezer forint fél négyzetméteren kerületvezető is tudott a ritka felfedezésről. — A fészkek körül meghagytuk a búzát nem háborgattuk az aoróságiokat hiszen a fiókák különböző fejlődési fokon voltak. — Mennyi gabona maradt lábon? — Mintegy másfél hektár. Barna József kombáinve- zető is ráakadt két fészekre. — Ahogy „szaggatom” a táblát egyszer csak látom, hogy alig húsz centire oldalt a vágószerkeziettől virítanak a barnás tojások. Nem mesz- sze újabb fészekre teltünk, ebben már fiókák is táitog- itak. Amiennyire tehetett a területen meghagytuk az álló gabonát és csak az aratás utolsó naoián kaszáltuk He. Jó leírni: a . ritka telet nemcsak egyféle madártani szenzáció, de komoly érték is. Hiszen egyetlen hamvas rétihéia eszmei értéke 30 ezer forint és ezien a nyáron ebből a 85 hektáros kalászosból! 15 nőtt fel szerencsésen. és repült el közülük. Az a tény. hogy az apró tollasok zavartalanul fejlődhettek. sok-sok ember önzetlenségének támogatásának. természetszeretetének köszönhető. Az amatőr ornitológustól a keirütetveze- tőig a komlbálinostóll a mezőőrig — ha, úgy tetszik — társadalmi munkában, minden edtenérték nélkül óvták, mentették a Nagykunság ritka „vendégeit”. A példa azért is követendő, mert a sokat emlegetett termelés- cemtrdkusság miatt sokszor pótodhatatlain természeti értékeket. kipusztulóban lévő növény- és állatfajokat semmisítünk meg. A tiszaszent- imrei kerület dolgozói bebizonyították. hogy a kömve- zetvédetem és a termelés nem zárja ki egymást. Ügy is mondhatnánk: szemlélet, valamint természetszeretet kérdése az egész. — DSZM — Szép sorban ültek az alacsony pamlagokon, előttük pedig három kis öregember sürgölődött; a hajdani ré- gensség korának híres piperkőcei, a rég elfeledett anekdoták utolsó ismerői. A terem közepén dón Ripat állt, Rumata hűséges és eszes ügynöke, a rőföskereskedők szürke századának hadnagya, pompás bajusszal és mindenféle elvek nélkül. Nagy kezét bőrövébe dugta, hallgatta dón Tameót, aki zavarosan fejtegette legújabb tervét, amely szerint a kereskedőknek előnyöket kell biztosítani a parasztok rovására. Az asztalkánál ülő gárdisták harsányan üdvözölték Rumatát, aki barátságosan rájuk kacsintott, és körbejárta a vendégeket. Köszöntötte az öreg piperkőcöket, néhány bókot sütött el a dámáknak. Rumatát megpillantva, dón Ripat összevágta a sarkát, dón Tameo pedig fojtott hangon felkiáltott: — On az, barátom? Milyen jó, hogy eljött, én már feladtam a reményt ........Miként a sebzett szárnyú hatyt yú búsan könyörög a csillaghoz...” Ügy unatkozom... Ha nincs itt dón Ripat, meghaltam volna az unalomtól! Érezni tehetett, hogy dón Tameo kijózanodott volna ebédig, mégsem tudta megállni, hogy ne folytassa az ivást. — Vagy úgy? — csodálkozott Rumata. — A lázadó Curent idézzük? Don Ripat felkapta a fejét, és prédaleső pillantást vetett dón Tameóra. — ö-ö... — hebegett dón Tameo. — Curent? Tulajdonképpen miért ?... No igen, én gúnyos értelemben tet- temi higgyék el, nemes donok! Hiszen micsoda Curen? — 44 — Hitvány, hálátlan demagóg. Én csupán hangsúlyozni kívántam ... — Hogy dona Okana nincs itt — kapott a szón Rumata —, és ön elunta magát nélkülié. — Éppen ezt kívántam hangsúlyozni. A hölgyek még mindig tátott szájjal, merőn nézték a fehér tollat. Az öreg pdperkőcök negédesen kuncogtak. Végül dón Tameo is észrevette a tollat, és összerezzent — Barátom! — súgta. — Minek ez önnek? Ne adj’ isten, .belép dón Reba... — Ne beszéljünk erről — mondta Rumata, s türelmetlenül körültekintett A gárdisták közeledtek a serlegekkel — ön olyan sápadt... — súgta dón Tameo. — Megértem: a szerelem, a szenvedély... De Szent Mikára mondom! Az állam mindenekfölött... Meg veszélyes is... Szüntelenül hajlongva lassan hátrált, visszakozott, odábbhúzódott. Rumatát pedig 'körülfogták a gárdisták. Valaki egy teli serleget nyújtott neki. — A becsületre és a királyra! — jelentette ki az egyik gárdista. — És a szerelemre — tette hozzá egy másik. Rumata átvette a poharat, és hirtelen megpillantotta dona Okanát. Az aitóban állt, legyezte magát és bágyadtan himbálta a vállát. Igen. szép volt! Egyáltalán nem felelt meg Rumata ízlésének, de kétségtelenül szép volt ez az ostoba, parázna tyúk. Óriási kék szem, sokat tapasztalt, finom száj, ügyesen és gondosan lemeztelenített, pompás test... Rumata dona Okana felé indult. A szalonban levők elfordították a tekintetüket róluk, és buzgón mindenféle semmiséiről kezdtek beszélsetni. — ön tündöklő — mondta Rumata mélyen meghajolva. — Engedje meg. hogy a lába elé boruljak. Miként a gyors lábú eb, úav heverjek a mezítelen és közönyös szépasszony lába előtt... Dona Okana eltakarta arcát a legyezővel, és hamiskásan, hunyorított. — ön nagyon merész, nemes dón.' Mi, szegény vidéki asszonyok, képtelenek vagyunk ellenállni ilyen heves támadásnak ... Ó. jaj. nincs más választásom, mint hogy kinyissam az erőd kapuját, és bebocsássam a győzőt... Rumata szégyenében és dühében a fogát csikorgatta. Dona Okana lemgedte legyezőjét, és felkiáltott. — Nemes donok, szórakozzanak tovább! Don Ruma— 45 — tával azonnal visszajövünk! Megígértem neki, hogy megmutatom az új irukani szőnyegeimet... — Ne hagyjon magunkra sokáig, ó, elbűvölő! — bé- getett az egyik öregember. — Csábító! — búgta negédesen a másik. — Tündér! Dona Okana megfogta Rumata zekéje ujját, és magával húzta. A folyosó végén dona Okana hirtelen megállt, átkulcsolta Rumata nyakát, és rekedt nyögéssel az ajkára tapadt. Rumata nem kapott levegőt. A tündérből a mos- datlan test szagának és az esztori parfüm illatának csípős keveréke áradt Rumata erőt vett magán, megpróbálta viszonozni a csókot, s ez nyilvánvalóan sikerült, mert dona Okana újra felnyögött. No. ellátom a bajodat* te cafat!, gondolta Rumata, és a karjába szorította. — Te undok... — mondta az asszony zihálva, elragadtatással. — Majdnem összetörtél... — Égek a szerelemből — mormolta a férfi. •—. Én is. Ügy vártalak! Menjünk hamar... Az asszony magával vonszolta valamilyen hideg, sötét szobákon keresztül. Rumata elővette a kendőjét, és lopva megtörülte a száját Miért nem mosakodnak itt a palotában sosem? Meg ez a temperamentum! Legalább betoppanna dón Reba... Az asszony célratörően cipelte, akár a hangya a döglött hernyót Rumata sült bolondnak érezte magát, és valami udvarias .badarságot zagyváit, dona Okana csak halkan kacarászott Betuszkolta a túlfűtött budoárba. amely valóban telides-teld volt aggatva szőnyegekkel!, rávetette magát a hatalmas ágyra, és a párnákon elnyúlva bámult rá. Rumata úgy állt, mint a sóbálvány. — Gyönyörű vagy — suttogta az asszony. — Jöjj ide hozzám. Olyan sokáig vártam rád!... Rumata égnek emelte a szemét* émelygés környékezte. Arcán verejtékcseppek gördültek alá, s undorítóan csiklandozták. Nem bírom! A fészkes fenébe ezzel az egész hírszolgálattal... A mocsok jobb, mint a vér* de ez sokkal rosszabb a mocsoknál! — Mit késlekedik, nemes dón?! — kiáltotta visító hangon dona Okana. — Jöjjön már, várom! — A f-fene... — mondta rekedten Rumata. Az asszony odaszaladt hozzá. — Mi van veled? Részeg vagy? — Nem tudom — préselte ki magából a férfi a választ. — Fulladozom. — 46 — (Folytatjuk) \
