Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-24 / 197. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 24. A DIPLOMA ÁRA Sokszor Leírtuk már. hogy a felsőfokú tanulmányaikat végző nappali tagozatos hallgatók tanévei tetemes ősz- szegbe kerülnek az államnak. Olykor néhány százezer forint a dotáció, amíg a tizennyolcé vés, érettségizett fiatalemberből szakképzett gépészmérnök, orvos; jogász, pedagógus válik. Ugyanakkor az is közismert tény, hogy a diploma tengernyi erőfeszítést anyagi áldozatot, lemondást követel a diák családjától, nem utolsó sorban magától a főiskolástól, egyetemistától is. Ágostonékat sokan irigy- lik Kunhegyesen. Hogyne irigyelnék, hiszen két gyerekük van, és mindkettő felsőfokú tanulmányokat végez. A húszéves Gábor harmadéves az ELTE történelem-török szakán, az egy évvel fiatalabb Ildikó pedig másodéves főiskolás, orosz-testnevelés szakon. A családi „pénzügy- miniszter”, Ilonka asszony, kérésemre gyorsan oszt, szoroz. Ahol ketten is tanulnak — Tavaly a férjemmel havonta összesen 8 ezer 200 forintot kerestünk, amiből a gyerekek ezer-ezer forintot kaptak minden fizetéskor. Ebben benne volt a kollégiumi díj, meg a költőpénz is. Gabi ráadásul jeles tanuló, így neki több ösztöndíja van. Azon kívül órákat ad, és a két forrásból összerakott annyit, hogy most egy hónapot Isztambulban tölthet nyéLvgyakorlás céljából. — Mire futja a gyerekeknek ebből az összegből? — Apróságokra elég, de nagyobb kiadásokra már nem. Gondolok itt például egy öltönyre, csizmára, nagykabátra. — Bírják a havi ezreseket? — Muszáj. Elsők a gyerekek, és sűrűn előfordul, hogy a mi terveink, vágyaink elmaradnak. Az az igazság, hogy amióta ők távol tanulnak, jelentősebb dolgot képtelenek voltunk venni a lakásba. Szerencsére nem költekezőek a gyerekek, sőt ahol bírnak, segítenek. Ildi például ezen a nyáron is egy hónapot dolgozott, meg Gabi is összespórolta a különórákkal a tötök utat. — Mibe kerül a diploma kettőjüknek? — Egy biztos, százezer forint nem futja ki. Az idegmunka sem kevés Kádár Irén utolsó éves magyar-történelem szakos főiskolai hallgató Egerben. Édesanyja korábban fizikai munkás volt, ma meós a BHG-ben. Havi keresete 2 ezer 900 forint. — A szüleim elváltak, így aputól kapok havonta négyszáz forintot. Ugyanennyi az ösztöndíjam is. Kollégista vagyok, III. kategóriás, négyes átlagú. Szállásra nem tizetek, így marad a koszton kívül még apró ruházati cikkekre, könyvekre is néha. Igaz, nagyobb ruhafélékre vagy a nyári táborozásra nem futja belőle, ezek évente még újabb ötezer forintba kerülnek. Ez is a diploma ára. Nem is csodálom anyut, hogy nagyon várja a jövő évet, amikor már én is megállók a saját lábamon. — Nálunk is rengeteg az idegeskedés, az éjszakázás. Főleg a vizsgaidőszak négy hónapjában, de egy-egy fo- gósabb szemináriumra, gyakorlati foglalkozásra való felkészüléskor is. Akad, aki nem bírja az iramot, évet halaszt, vagy menet közben „kiszáll”... Az elmondottak ellenére szépek a főiskolás esztendők, mert sok a kulturális, a művelődési lehetőség, az érdekes program. Bár a közösség már szétszórtabb mint a gimnáziumban, hiszen a lányok harmada, fele menyasszony, esetleg férjnél is van. Ügy mint a 21 éves Mil- linghoffer Pálné, aki 1978- ban még Deák Rózsaként iratkozott be a szegedi főiskolára. — Esztendeje férjhez mentem, és mivel Tiszafüreden lakunk, átiratkoztam az egri főiskolára, hiszen Eger közelebb van hozzánk. A férjem rádió-tv műszerész, havi háromezer forintot keres.' Édesanyáméknál lelkünk, de én a főiskolán kollégiumban élek. Innen kapok havi 1 ezer 100 forint tanulmányi segélyt a négyes átlagomra. Gyakorlatilag ez az összeg minden apróságra elég. Az viszont igaz, ha például átmeneti kabátot, ruhafélét kellett nekem venni, ráment Pali keresete is. — Félretenni? — Semmit se bírunk. Még úgy sem, hogy édesanyáméknál ingyen lakunk, sőt az anyósomék is segítenek bennünket. Az indok egyszerű: egy tanév tízezer forintnál is többe kerül. — Ez a diploma ára? — Nemcsak ez. Hétfőtől péntekig nagy a hajtás: délelőtt, délután órák, éjszaka tanulás, hiszen a hétvégi együttlét idején erre aligha jut idő. — Megoldás? — Szeptembertől dolgozom, kijöttem tanítani, és az utolsó két félévet levelező tagozaton fejezem majd be. Nehéz lesz, mert drukkos, izgulós típus vagyok, bár ezt a tíz hónapot kerül, amibe kerül, ki kell bírnom. Megéri a fáradtságot, a lemondást Egyetlen főiskolán, egyetemen sem adják olcsón a diplomát, különösen akkor, ha a lakhely és a felsőfokú intézmény távol esik egymástól. Az „ár” sem egyforma: kinek több, kinek kevesebb pénzbe, lemondásba kerül a három, négy, öt, vagy hat év, nem beszélve a temérdek drukkról, izgalomról. Mégis — a fiatalok, szülők többsége és a riportalanyok is — szívesen vállalják a nehézségeket, bíznak a sikeres befejezésben. Közülük az jár a legjobban, aki ellenértékként minél több jártasságra, készségre, hasznos ismeretre tesz szert, hiszen a lehetőség adott, ehhez nem kell más, csak szorgalom, kitartás, rendszeresség. így az „ár”, meg a fáradság bizonyára hasznos befektetésnek bizonyul, és a munkában eltöltött évek, évtizedek során hatványozottan visszatérül. D. Szabó Miklós Az idei nyáron megkedvelték a turisták a tiszafüredi kempinget és környékét. Hétvégeken számos külföldi autós turista is pihent a festői szépségű Kis-Tisza partján. Képünkön: vízparti táj Menyecskeöltözetből halotti ruha Az utolsó állomás régi népszokásai Amint a születéshez, a házassághoz, úgy az élet utolsó állomásához is számtalan népszokás, hiedelem fűződött elődeink életében. Furcsán hangzik, de már az új házasokat is emlékeztették az elmúlásra. A menyecske eltette menyasszonyi ruháját, mert azt szánta — palócföldi szóhasználattal — „haló- ruihának”, s a vőlegény ingét is hasonló céllal rakták a láda fenekére. Idős asszonyok, férfiak évekig vigyázták azt a ruhát, öltözetet, amelyet halálukra tartogattak. Drága, díszes, ünnepi holmi volt ez mert a falu számon kérte és tartotta, kit milyen ruhába öltöztettek a halotti ágyon, s megvetették azt, aki családtagjának nem adta meg a kellő végtisztességet. A halott melletti virrasztás, a temetés, az elhunyt tiszteletére rendezett halotti tor egyúttal fontos, jelentős társadalmi esemény is volt. Már a halálos betegről, a haldoklóról való gondoskodásnak is megvoltak a maga törvényei, szokásai. A haldokló feje alól a tollal tömött párnát kivették, s ha a beteg lekívánkozott a földre, szalmazsákkal, lepedővel együtt tették le, vagy pedig földre terített szalmára helyezték — úgy „könnyebben tudott meghalni” — s csak a halál beállta után emelték vissza az ágyra. Amikor örökre lehunyta a vernét a megboldogult, a házban megállították az órákat, a tükröket, a fényes, csillogó felületeket kendővel letakarták. Az Ipoly mentén, ha a gazda halt meg, az istállóban elengedték a jószágot, „hogy az elhunyt lelke megnyugodjék”. A halottas házban tüzelni, főzni nem volt szabad, legtöbbször a rokonság valamelyik tagja látta vendégül a megboldogult házanépét. A halottat először megmosdatták, majd felöltöztették. Mosdóvizét olyan helyre öntötték, amerre senki se járt; azt tartották, hogy sárgaságot kap, aki keresztülmegy rajta. Egyes vidékeken azokat a ruhákat, amelyeket élete utolsó perceiben használt az elhunvt. elégették. Elterjedt szokás volt az is, hogy az ünneplőbe öltöztetett halott lábára húzott csizmáról levették a patkót, hogy ne kopogjon, ha a temetés utáni éjszaka hazamegy látogatóba. Szinte valamennyi vidéken szokás volt a felravatalozott halott virrasztása. Rokonok, ismerősök gyűltek össze abban a szobában, helyiségben. ahol a halott feküdt. Imádkozással, temetési énekekkel búcsúztatták a megboldogultat, Így virrasztot- tak mellette reggelig. Amíg a halott a lakásban volt, az ablakokat nem nyitották ki, s az összesöpört szemetet is tilos volt kivinni. A temetés lebonyolításáért a halott legközelebbi rokona, jó barátja, szomszédja — Sajó menti elnevezéssel — a „fu- gerátor” felelt. Gondoskodott koporsóról, a halott felöltöztetéséről, a sír megásásáról, a temetési ceremóniáról. A temetési szertartásnak is minden vidéken megvolt a világi rendje, amely megszabta. ki állhatott a halott fejénél és közvetlenül a koporsó mellett, s kinek kellett a népes rokonságból távolabb állnia. A temetést aztán a halotti tor követte. Régebbi századokban a temetőben tartották meg ezt a ceremóniát. A háznál tartott torban az asztalnál egy üres helyet hagytak a halott részére, az asztalon pedig egy üres tányért, amelybe aztán a felszolgált ételekből is raktak. A legény-, illetve leánysorban elhunytat lakodalmi pompával, vőfélyek, koszorúslányok kíséretében temették, és egy-egy ismerős legény vagy lány játszotta el a vőlegény, menyasszony szerepét. így aztán a temetés, a halotti tor a muzsikusok közreműködése folytán zenés vigassággá változott. K, Gy, M. Ez az érzés időnként annyira elhatalmasodott hogy tudata elborult, és Rumata szinte látta a szürke csőcselék hátát, amint megvilágították a lövések lila fel- lobbanásai. és dón Reba állati rémülettől eltorzult, jelentéktelen. sápadt ábrázatát meg a lassanként összeros- kadó Vidám Tornyot... Igen. ez gyönyörű volna. De azután... Hiába, azoknak ott. az Intézetben igazuk van. Azután következhetne az elkerülhetetlen, véres káosz az országban. Mérleg éjszakai hadserege színre lépne: tízezer, mindenféle egyházból kiközösített fenegyerek, erőszakoskodó, gyilkos, liliomtipró; rémülettől elvakult parasztok és városlakók óriási tömegei, akik az erdőkbe, a hegyekbe, a sivatagokba menekülnek; a te híveid pedig felhasítják egymás hasát a hatalomért meg azért a jogért vívott roppant kegyetlen harcban, hogy ki kezelje a géppuskát a te elkerülhetetlenül erőszakos halálod után... És a te ostoba halálodat a leeiobb barátod által átnyújtott kehely bor vagy az aitófüggöny mögül fel- süvítő nyíl okozná. S akit a Földről a helyedbe küldene! majd. egy elnéptelenedett, tűzvészekben elhamvadó országot talál, ahol mindent elölről kell kezdeni ... Amikor Rumata belökte házának ajtaját és belépett a pompás előszobába, olyan komor volt, akár a viharfelhő. Muga, a negyven esztendeje szolgáló lakáj összekuporodott, és csak nézte, amint bősz, fiatal gazdája letépi kalapját, köpenyét és kesztyűjét, a padra dobja a kard- kötőt és felmegy a lakosztály .ályába. A szalonban Unó, az inasgyerek várta. — 36 — — Hozasd be az ebédet — förmedt rá Rumata. — A dolgozószobámba. A gyerek meg sem moccant. — Várnak önre — közölte mogorván. — Hát ez meg kicsoda? — Valami leányzó. De talán dona. Modora után utcalányféle, nyájas, de az öltözete előkelő... Szép teremtés. Kira — gondolta Rumata gyengéden és megkönnyebbülten. Hogy megérezte, az én kicsikém ... Rumata lehunyt szemmel állt, s igyekezett összeszedni gondolatait. — Kidobjam? — kérdezte ügybuzgón az inasgyerek. — Tökfilkó — mondta — Rumata. — Mindjárt téged doblak ki!... Hol van? — Hát a dolgozószobában — felelte a fiú suta mosollyal. Rumata gyorsan a dolgozószobába indult. — Két személyre rendelj ebédet — szólt vissza. — És vigyázz, senkit be ne engedj! Akár az ördög, akár maga dón Reba jönne ... A lány a dolgozószobában volt, állát öklére támasztva ült egy karosszékben, és szórakozottan lapozgatta a „Tanulmány a kósza hírekről” című írásművet. Amikor Rumata belépett, a lány felrezzent, 6 azonban nem engedte felkelni, átölelte, orrát a dús, illatos hajába fúrta, és ezt mormolta: „Épp a legjobbkor, Kira!... Épp a legjobbkor!.. Semmi különös nem volt rajta. Olyan fruska, mint a többi, tizennyolc éves, apja bírósági segédirnok, bátyja őrmester a rohamosztagosoknál. Feleségül venni nem sietett senki, mert vörös hajú volt, Arkanarban pedig a vörös hajúakat nem kedvelték. Talán ezért viselkedett meglepően csendesen, szégyenlősen, semmi sem volt benne a nagyhangú, telt idomú kispolgárlány okból. Nem hasonlított az epekedő udvari szépségekhez sem, akik túlságosan korán és egész életükre megismerték a női sors értelmét. De szeretni tudott, ahogyan jelenleg a Földön szeretnek, nyugodtan és óvatoskodás nélkül... — Miért sírtál? * — Később elmesélem. A szemed nagyon fáradt... Mi történt? — Majd később elmondom. Ki bántott? — Senki sem bántott. Vigyél el innen. — Okvetlenül. — Mikor megyünk el? — 37 — — Nem tudom, kicsikém. De okvetlenül elmegyünk. — Messzire? — Nagyon messzire. — Az anyaországba? — Igen ... az anyaországba. Hozzám. — Ott jó? — Ott csuda jó. Ott soha senki sem sír. — És milyenek ott az emberek? — Mint én. — Mind olyanok? — Nem mind. Sokkal jobbak is vannak. — Miért olyan könnyű neked hinni? Apa senkinek sem hisz. Bátyám azt mondja, mindenki disznó, csak az egyik piszkos, a másik nem. Én azonban nem hiszek nekik, neked pedig mindig hiszek ... — Szeretlek ... — Várj... Rumata ... Vedd le az abroncsot... Azt mondtad: ez bűn ... Rumata boldogan felnevetett, levette a fejéről az abroncsot. az asztalra tette és letakarta a könyvvel. — Ez isten szeme — mondta. — Hadd csukódjék be... — Karjába emelte a lányt. — Nagy bűn. de amikor veled vagyok, nincs szükségem az istenre. Igaz? — Igaz — felelte halkan Kira. Amire az asztalhoz ülitek, a sült már kihűlt, a jégveremből hozott bor pedig áitmelegedett Bejött Unó. az inas gyerek, nesztelen léptekkel végigment a fal mentén, s meggyújtotta a mécseseket, noha még világos volt. ' — A rabszolgád? — kérdezte Kira. — Nem. szabad fiú. Nagyon derék fiú, csak nagyon fukar. — Ide hallgass) Unó — mondta — Rumata —én nem tudok egy hónapig egyfolytában ugyanazon a lepedőn aludni. — He-he — így a fiú. — őfelsége félévig is alszik rajta, mégsem panaszkodik... — Hát az olaj — mondta Rumata —, az olaj a mécsesekben. Azt ingyen kapjuk? — De hiszien vendége van — jelentette ki végül határozottan Unó. — Látod, milyen ? — Derék fiú — állapította meg komolyan Kira. — Szeret téged. Vigyük magunkkal. — Majd meglátjuk — szólt Rumata. — 38 — (Folytatjuk)
