Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-02 / 180. szám
1981. AUGUSZTUS 2. 10 II hónap n község Öcsödi változások kahelye van. Ma örül annak, .síkokkal tarkított területén hogy akkor nem mondott tették az első szőnyegszöÉlmény volt hallgatni a megszállott idős embereket: a nyugdíjas villanyszerelőket, a kőművest, a téeszta* got, ahogyan meséltek, anek- dótáztak Öcsöd történetéről, a föld mélyéről kiásott és most a vitrinben féltve őrzött többezer éves agyagedények, a megsárgult régi fényképek, a századforduló idején íródott községi okmányok, a kecses formájú vízhordó köcsögök, cserépedények, az ősi paraszti szerszámok, a szúette szekrények, polcok, dézsák, mángorlók között a református í maházból átalakított falusi kis múzeumban. Bocsánat! Tudom, tudom, nem múzeum. Ez ellen hevesen tiltakoztak. Pantó Antal, aki nyolc évvel ezelőtt szervezte és alapította meg a honismereti szakkört, kitessékelt a bejárathoz és rámutatott a táblára: Helytörténeti gyűjtemény. Az más, mint a múzeum. — Néhány bogaras öreg rögeszméje lett, — gyűjtögetni és egy helyen szépen elrendezgetni az Öcsöd múltját őrző és idéző, egykori gazdáikat túlélő tárgyakat. Nem vettünk mi pénzért semmit. Akik adtak ingyért adták a falunak, a padláson, a fészerben porosodó, rég elfelejtett tárgyakat. És mi lefújjuk a port róluk. Hétfő délutánonként szoktunk összeverődni a gyűjteményt rendezgetni és az újabb szerzeményeknek helyet keresni. Most készítjük a kubikos-sarkot. Látja, a talicskától az ásóié mindenünk van, amit ötven-hat- van évvel ezelőtt használtak a kubikosok. A század elején négyszáz' öcsödi család élt a kubikolásból, a kordé- zásból. Parasztok, kubikosok, halászok faluja volt Öcsöd. Az ő életük emlékét őrzi a gyűjtemény minden darabja, s meglepett, hogy ezeket nem tanítók, nem népművelők vigyázzák; hogy Ró- nyai Sándor malteros kanáltól, téglától megkérgesedett kezének írása mesél a Körös-menti falu több évezreddel ezelőtti életéről. Ez írás, de ezek az idős emberek beszélgetés közben bámulatos gondolattársítással kalandoztak egyik évezredtől a másikig, a kelta síroktól a XX. század ötvenes éveiben megépült, a Körös két partját összekötő görgős hídig, amelyben már az ő munkájuk is benne van. Tárgyak a múltból, amelyek vallanak az emberről, az öcsödi emberekről. — Akik a jég hátán is megélnek, mert jó kenyerük és jó vizük mindig volt az öcsödieknek — mondták. — De még milyen jó vizük. — olcsóbb és legésszerűbb megoldással. Jól bevált tervet adaptálunk. Kommunista műszakokkal, társadalmi munkával pedig előteremtjük a rávalót. Nem kell agitálni, győzködni senkit, mert egy emberként akarják az öcsödiek. Az elmúlt években bebizonyították, hogy a lakóhelyükért szívesen dolgoznak. így épült meg a környék legkorszerűbb 75 személyes óvodája, amit tavaly avattunk fel. Sokba került, 5,7 millió forintba. Nyolc évig gyűjtöttük rá a pénzt (persze kaptunk megyei támogatást is és az öcsödi termelőszövetkezet sem volt szűkmarkú). így jutottunk el odáig, hogy ma minden jelentkezőt, aki jogosan igényt tart az óvodai elhelyezésre, fel tudunk venni. És ez igen nagy szó! Valóban az, különösen akkor, ha még azt is hozzáNyugdíjas mesteremberek, téesztagok gyűjtögetik, rendezgetik és vigyázzák az Öcsöd múltját idéző tárgyakat Pantó Antal arra is emlékezett, hogy ötven évvel ezelőtt egy híres vízügyi szakember kijelentette és le is írta, hogy az ország legjobb vize Öcsödön van. Lágy és jóízű, de kevés A sors iróniája, hogy fél évszázaddal később az öcsödiek éppen a víz miatt berzenkednek. Finom az a víz most is, lágy és jó ízű, de megesik, hogy nyáron fél napokig nem folyik; víz a csapokból, ami minden száz öcsödi házból legalább hetvenbe az udvarig már eljutott, mostanság már a fürdőszobákig, s a konyha mosogatójáig is. Kevés a víz. Emiatt fő mostanában leginkább Enyedi Dezsőnek, a nagyközségi tanács elnökének a feje. — Új kutat kell fúrni1, ami legkevesebb 2 millió forintba kerül, így aztán az ötéves terv fejlesztési alapjából másra már nem is igen futja. Ha többet akarunk, márpedig akarunk, azt csak nagy, közös vállalkozással tudjuv megvalósítani. És van ilyen tervünk. A községnek uszodát akarunk építeni. — Hallottam hírét az öcsödi hévízforrásnak. — Van a község határában egy 79 fokos termálvizet adó kutunk, amit a téesz is hasznosítani tudna meg a község is. Itt folyik a Körös, négy holt-ága van a falu határában, de a vize, a partja alkalmatlan a strandolásra már vagy húsz éve. Januárban döntött a községi pártbizottság és a tanács, hogy megcsináljuk a tanuszodát még ebben az ötéves ciklusban a lehető legw' nemet. Munkahely. Nos ez az amiért a legritkább esetben jönnek Öcsödre az emberek. Inkább eljárnak dolgozni, mert helyben kevés a munkalehetőség. A legfrissebb népszámlálás adatai szerint az 5 ezer 200 öcsödi lakosból 2 ezer 700 a munkaképes korú, s a községben mindössze ezer-ezerkétszáznak van munkaalkalom. Különösen a lányok, az asszonyok gondja ez. Lakóhelyükön adminisztrátorként, bolti eladóként, vagy alkalomszerűen, elsősorban nyaranta, a téesz libatelepén és kertészetében) dolgozhatnak. Lehetnének szőnyegszövők is — a békésszentandrási Szőnyegszövő és Népi Ipar- művészeti Szövetkezet öcsödi üzemében —, ha akarnának. Csakhogy egyre kevesebben akarnak. Ebben az évben, amikor megalakulásának 25. évfordulóját ünnepelte a szövetkezet, vezetői már krónikus munkaerő- hiányról beszéltek. Még öt esztendeje több mint 200 öcsödi nő csomózta a szép perzsaszőnyegeket. Csomózta, éppúgy, mint ahogyan háromezer gwel ezelőtt Kis- Ázsia, Mezopotámia, Perzsia, Tibet, Afganisztán, Kasmír hatalmas hegyekkel és fennKicsi is, korszerűtlen is, a KÖJÁL-nak sem tetszik az a péküzem, ahol Szabó László 29 éve süti a kenyeret, de az öcsödiek ragaszkodnak a különlegesen ízletes veknikhez vők. — Ma a bedolgozókkal együtt százhatvanan vannak, akik nem lettek hűtlenek a szövőállványhoz, utánpótlás pedig alig akad, — panaszkodott Bíró Istvánná az üzem vezetője. — Ugye nem is hinné, amikor nézi amint a fürge ujjak villámgyorsan tekerik, csomózzák a kifeszített felvetőszálakra a színes gyapjúfonalat, hogy ez nehéz, nagyon nehéz fizikai munka, amit nem fizetnek meg. Akj csak a pénzért csinálta, már itthagyott bennünket. Aki megszerette, még kitart. Az öcsödi asszonyok kezéből kikerülő gyönyörű szőnyegek devizát hoznak. A nyugati piacon nagy a keletjük az eredeti mintájú tulipános, madaras, sárkányos, virágmintás, imafülkés szőnyegek hű másainak. — Még azoknak sem használati, inkább fényűzési tárgy, akiknek van rá pénzük. Hát akkor nekünk. Nem ismerek olyan szőnyegszövőt Öcsödön, akinek ilyen szőnyege van. Egy négyzetméteréért három havi fizetésünket kellene odaadni, — mondta Bíró Bálintné, s miközben beszélt, ördöngős gyorsasággal mozogtak ujjal. — Ezer csomót kötünk 16 forintért. — Ügy hallottam, hogy kolleganőjével, akivel egy párban dolgozik, naponta 10—12 ezer csomót fűz, köt, vág, ötezerrel többet, mint az átlag. — Huszonnégy éve csinálom. Tizenhat éves voltam, amikor megtanultam. Azóta jónéhányszor már úgy éreztem, elég. Itt hagyom. Másnap mégis újból kezdtem. Nem tudom i.tthagyni a szövőszéket. Nehéz kenyérkereset, de az az igazság, hogy máshoz nem értek. Menjek el segédmunkásnak és ingázzak naponta? Vagy a téesz- ben próbálkozzak? Ott sincs elég munka. Télen csak tétlenkednék. tesszük, — s nem is mellékesen — hogy az új gyermekintézmény megépítése lehetővé tette, hogy a szomszédságában levő régiből „cigányóvoda” legyen. Nem azért, hogy elkülönítsék a sötétebb bőrű apróságokat, hanem azért, hogy a szüleik egyáltalán óvodába engedjék őket. Az elmúlt két évtizedben egyetlen cigánygyerek járt óvodába. — Nem volt könnyű meggyőzni a szülőket. Tavaly nyár végén házról-házra jártunk, hogy számba vegyük az óvodáskorú cigány- gyerekeket, hogy az anyjukkal, az apjukkal megértessük, jó helyen lesz a csemetéjük — mesélte Czékmány Istvánné vezető óvónő. — Az eredményt látja. Láttam a homokban ugrándozó, szitáló, lapátoló, homokpogácsát formázó, a füves udvaron autózó, bú- jócskázó göndör hajú, fényes szemű apróságokat, — legalább húszat. Az első szóra körénk gyűltek, énekeltek, verset mondtak magyarul, szép hibátlan kiejtéssel. — Októberben, amikor megnyílt az óvoda csak egy volt köztük, a Lakatos Gyöngyi, aki beszélt magyarul, ő volt a tolmácsom. Most már csak a két legkisebb küszködik a magyar nyelvvel. Néztem őket, amikor ebédeltek a tiszta abrosszal terített asztalnál, csendben, fegyelmezetten, ügyesen használva a kanalat, a villát. — Fél évvel ezelőtt még azt kérdezték, mire jó ez? Marékkai nyúltak a levesbe, több étel került az asztal alá, mint a szájukba. Talán a késsel is meg lehetne már próbálkozni, de még egy kicsit korainak tartjuk —, mentegetőzött mosolyogva az óvónő, aki szeretettel és büszkén (joggal lehet az az óvoda valamennyi dolgozója) beszélt róluk. Sok vesződ- ség, sok türelem kellett, amíg idáig eljutottak, amíg a szülőktől köszönetét és virágot kaptak. Czékmány Istvánné nem tagadja, tele szorongással és kedvetlenül vállalta el két évre a cigányóvoda vezetését. Akkor úgy gondolta, miért pont ő, aki nem is öcsödi, miért neki legyen szívügye a húsz cigánygyerek? Neki, aki Szarvason él és Öcsödön tulajdonképpen „csak” a mun. A termelőszövetkezet buszváróva! egybeépített újtelepi tejivójában hajnaltól estig vásárolhatnak tejterméket, kenyeret, péksüteményt és alapvető élelmiszereket a környékbeliek A boldogulás útkeresései Fél éve még azt kérdezték, mire jó a kanál? Ez az egy megoldás volt: a cigányóvoda, hogy ne féltsék és közösségbe engedjék a , gyerekeket Héjjas Józseftől, a termelőszövetkezet kereskedelmi főágazatvezetőjétől tudom, hogy próbálkoztak már asz- szonyoknak való munkalehetőség megteremtésével sokféleképpen. Tavaly télen például a kosárfonás fortélyaira tanították őket mesterek, nem sok eredménnyel. Azt mondják az asszonyok a fonáshoz könnyű, gyors kéz kell. Az övék pedig már elnehezedett. így hát a szövetkezet vezetői egyenlőre csak keresik, kutatják, mi lenne az az egyszerű munka, ami kis beruházást igényel és az öcsödi asszonyok könnyen elsajátíthatnak. Miért fontos ez? Sok oka van. Az egyik az, hogy lassan-lassan csökken és öregszik a község lakossága. Megtartani a fiatalokat és megteremteni a lehetőségét a boldogulásuknak. Sok, nagyon sok múlik Öcsödön azon, hogy . a termelő- szövetkezet hogyan tud hozzájárulni ehhez. A nagyközségi tanács elnöke kissé sarkosan így fogalmazott: a téesz nemcsak az egyes ember, hanem a község életében is meghatározó. Hogy mi van, mi lesz a faluban az elsősorban azon múlik, hogy a szövetkezet mit támogat és hogyan. Nagyjából számba is vettük, mit jelent ma Öcsöd életében a Szabadság Tsz azoknak is, áki'k nem tagjai, nem dolgozói: óvodát kell építeni — 1,4 millió forinttal hozzájárult. A művelődési ház, a könyvtár, a sportkör fenntartásához évente 250 ezer forintot ad. A szövetkezet 210 szocialista brigádtagja az utóbbi esztendőkben minden évben kommunista műszakot vállalt, amelynek bérét a községnek ajánlja. Szokatlan aktivitással részt vállal abban, hogy legalább az alapvető kereskedelmi ellátás úgy ahogy zökkenőmentes legyen Öcsödön. A községben nyolc üzlete van (tejivó, kenyérbolt, zöldségbolt, termény bolt), mi több, az öcsödiek csak arra a kenyérre esküsznek, amit a szövetkezet péküzemében sütnek. Mindezen nem sok haszna van a hétezer hektáros gazdaságnak. A tavalyi 21 millió forintos nyereségükben csak egy parányi kis tételt jelent. Tudják és mondogatják is az öcsödiek, az a község iut ötről a hatra, ahol erős, jól gazdálkodó téesz van. Mostanában egyre többen kezdenek hinni abban, hogy Öcsöd is közéjük tartozhat. Kovács Katalin fotó: Hargitai Lajos
