Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-16 / 192. szám
10 Kulturális kilátó 1981. AUGUSZTUS 16. Az országban Három tárlat a salgótarjáni 3 “,aiabb ___Nógrádi Sándor múzeumban A salgótarjáni Nógrádi Sándor Munkásmozgalmi Múzeum modern, nagyszerű épülete Az országhatárhoz vezető műút mentén, Salgótarján belvárosában különös formájú építmény vonzza a tekintetet: az ország legifjabb múzeuma, amely Nógrádi Sándor nevét viseli. A Nógrád megyei múzeumok igazgatóságának vezetőjét, dr. Horváth Istvánt kértük az építészeti remekmű, a nagyszerű múzeum bemutatására. — Régi, régi vágya a városnak, de az egész Nógrád- nak, hogy múzeuma legyen, amely méltó a táj gazdag, társadalmi hagyományaihoz, lüktető életéhez. Hosszas huzavona után végül egy bő év alatt felépült a múzeum, Magyar Géza, Állami-díjas építész tervei alapján. Különben ezért a munkájáért Ybl-díjat is kapott. — Az épület külső és belső kialakítása annyira impozáns, hogy rögtön arra gondol az ember: honnan volt ily temérdek pénzük? — Meg fog lepődni: a tavaly avatott múzeum a teljes belső felszereléssel együtt mindössze 45 millió forintba került. A földszinten nagyméretű, elegáns üvegcsarnok, „előszoba”. Innen nyílik egy kiállítóterem, körülötte az irodák, restaurátorműhely, könyvtár, tanácsterem. Mindezek alatt a raktárak. Az emeleten, ahova kecses lépcsősor vezet, három nagyméretű kiállítóhelyiség van, a természetes megvilágítás lehetőségével, — ugyanis az épület üvegtetős. A Munkásélet Nógrádban a XIX—XX. században című állandó kiállítás két hatalmas termet foglal el. Nemcsak a méretek lenyű- gözőek, de a válogatás színessége, a kiállított tárgyak, dokumentumok sokfélesége is ámulatba ejti a nézőt Ehhez hasonló, a tudományosság igényével készült életmódkiállítást az országban ezideig talán seholsem láthattunk. Az új múzeum ugyanis mintegy kétszáz évet magában foglalóan az e tájon élő nép életének, iparának, bányászatának, mezőgazdaságának, társadalmi, gazdasági élete változásainak képét adja. Az emeleti teremben Pásztó szülötte Csohány Kálmán emlékkiállítása látható. A nógrádi tájhoz munkásságával is szorosan kötődő művész — a pásztói temetőben nyugszik — rézkarcai, rajzai, litográfiái, vízfestményei és válogatott kerámiái kaptak helyet a rangos tárlaton. A földszinti kiállítóteremben a Sajószentpéteren született, Miskolcon dolgozó Feledy Gyula grafikus félszáz tusrajzában gyönyörködhetnek a látogatók, köztük a híres hollókői Pieta sorozatban. A múzeum látogatottsága igen nagy. A szomszédos szlovákiai területek magyarsága körében is népszerű Nógrád máris messze földön ismert új létesítménye. A múzeumban — a köz- művelődési funkciók ellátása mellett többirányú szervezett kutatómunkát végeznek a muzeológusok. — Tudományos tevékenységünk egyik legfontosabb területe — mondja dr. Horváth István — az életmódkutatás. Néhány Salgótarján környéki községben, bányásztelepülésen folyamatos gyűjtő, feltáró munkát végzünk, ezek eredményét publikáljuk, egy későbbi monografikus munka részeként. A Csohány-emlékkiállítást követően matyó népművészeti gyűjteménynek ad otthont Nógrád új múzeuma. Hajdani nógrádi cselédszoba ti — így éltünk a hetvenes években Magyarország felfedezése sorozat: Folyamatos jelen A címmel először vitáztam magamban. Ügy véltem, jobb lett volna, igazabb. a Folyamatos közelmúlt, vagy Így éltünk a hetvenes években. — aztán fejet hajtottam a szerkesztő igazsága előtt. A Folyamatos jelen ugyanis — bár minden írása a hetvenes évekből való — a nyolcvanas évek elejére is jellemző. Az már kevésbél. hogy a szerkesztő előszeretettel írja az utószóba a szerzők általános jelzőiéként a „fiatalt”. Ügy látszik, az írók. költők után nálunk a szoci- ográfusok is sokáig fiatalok maradnak, mégha egyikük- másikuk a nagyapakor küszöbén topog is. Dehát nem ez a lénveg. Leginkább az. hogv a Magyarország felfedezése sorozatban először jelent meg antológia a hazai legjobb. — vagy annak ítélt — szociográfiákból. Nos. ez egyfelől jó. másfelől bosszantó. Ha ugyanis valaki rendszeres olvasója a Valóságnak, a Mozgó Világnak, a Kortársnak — aligha talál olvan szerzőt és művét, akit és amit először olvasna. Persze az olvasók közül kevesen őrzik meg évekre, évtizedre visszamenően könyveik között .a folyóiratokat is. így nekik némi öröm. hogy egv kötetben kézhez kapják a hetvenes évek kitűnő munkáit. Például Hainóczv Pétertől az annak idején nagy vihart kavart, de színigaz kórképet az elmebetegek szociális otthonairól. Csalog Zsolt Vasemberét. Tar Sándor 6714-es személyét. Kőbányai János kitűnő írását a Sírkő Gyalog József esztergályosnak címűt, s Darányi Mariannától a Julika néni iskoláját. Azoknak, akik e folyóiratokat csak címlapjukról. az úiságbódék kirakatából ismerik, örömteli felfedezés lesz ez a gyűjtemény. a valóság olyan tükre, amelyből jobban megismerik a mai magyar társadalmat, annak a változásban, fejlődésben tapasztalható történelmi hitelű és érvényes igazságait Pedig a szociográfia valóságföltáró. kritikus irodalom — ha nevezhetjük annak a szó igazi jelentésében. Nos a Szépirodalmi Könyvkiadó szerkesztőinek válogatása azzá tette ezt a kötetet. Az 1972—77 között született művek egytől-egvig olvasmányosak. többségük nemcsak föltár, leír. — láttat is. Nehéz lenne a tizenöt szerző tizenöt munkájábóDegyet kikiáltani „leg”-nek. Az olvasó érdeklődési köre szerint úgyis megtalálja azt. ami neki a legizgalmasabb és legelgondolkodtatóbb. Mert ezen a köteten gondolkodni kell. ezeket az írásokat nem lehet egymás után végigolvasni. s felrakni a könyvespolcra a sorozat többi kötete közé. (Szépirodalmi Könyvkiadó. Szerkesztette: Berkovits Györgv és Lázár István. Budapest. 1981) <SJ> Dabóczi Mihály kiállítása A táviószelei Blaskovich Múzeumban szevtember közepéig tart nyitva Vabódzi Mihály szobrászművész kiállítása. A tavaly elhunyt, marosszentkirályi származású művész a 30-as évek eleién rendezte első kiállításait, gyűjteményes tárlata volt — többek között — Rómában, és Budapesten. 1942-ben bemutatkozott a Velencei Biennalen is. Szobrai közül csaknem ötven köztereinket díszíti, kisplasztikái közül több mint negyven a Magyar Nemzeti Galéria, további húsz alkotása vedig az ország más múzeumai tulajdonában van. Művészetének ayakori. visz- szatérő témái — a képzőművészet örök témái: öröm. bánat. anyaság, munka, család, küzdelem. Táp iószele — Üjszásszal szomszédos település. a Blackovich Múzeum gyűjteménye és az ez idő tájt nyit- vatartó szoborkiállítás megérdemli a közeli Szolnok megyében élők érdeklődését is. Szeged fesztivál nyara Mint darázsfészek bolydul meg a nyári Szeged. Aki év közben szemléli csendes hétköznapjait, alig ismer rá, mintha csupa vasárnapból bélelné ki a kánikula elől hűsölni menekülő kultúra úgynevezett uborkaszezonját. Az úgynevezettet, hiszen a színházművészet vagy a rokon szórakoztatói buzgalom régóta nem árul petrezselymet bál után, nóta bene, a bálok' évadja sem a régi telező-fatsangozó ma már, egész naptári évben „táncol” a közművelődés; nincs többé holtszezon, ha jobban belegondol az ember, egy-egy hazai tájegységünk kulturális-művészeti élete izgalmasabb térképet fest nyáron, mint együttesen a másik három évszak során. Így lassacskán negyedszázados Szeged fesztiválnyara. Hogy egészen pontosan mennyi idős, arra különböző támpontokat használ a lokálpatriotizmus. Totális időszámítással idén épp félszázadosak a szabadtéri játékok. A Dóm téren ugyanis 1931-ben játszottak először színházat: Voinovich Magyar passióját Hevesi Sándor rendezte a budapesti Nemzeti társulatának — ám ha azt vesszük, hogy folyamatosan 1933—39 között zajlottak a város szívében szabadtéri - színház-látványosságok) a Mascagni vezényelte Parasztbecsülettel, Az ember tragédiájával, a Háry Jánossal meg a Psalmussal akkor 1983-ra idézhetnek meg félszázados múltat; a kézzelfoghatóan aktuális startot azonban 1959, a Játékok felújításának dátuma jelenti. Ennélfogva Szeged két esztendő múlva a szabadtéri negyedszázados jubileumát üli, ünnepélyes köntösben, reprezentatív programmal, zászlódíszben, csinnadrattával. Az elképzelések szerint erre az alkalomra Madách drámai költeményét, a Tragédiát, mindenképpen felújítják. Addig is persze sok víz folyik le a Tiszán. Itt van mindjárt az idei fesztiválnyár, mely a programok változatlan bőségével igyekezett kiszolgálni az esztendők múltával sem igen apadó idegenforgalmat. Képzőművészeti kiállítások (a 22. nyári tárlat), hangversenyek) a dóm orgonaestjei mellett a városi tanácsháza úgynevezett Muzsikáló udvarán, ahol frenetikus sikerű ária- és dalestet adott a világhírű szovjet basszista, Nyesztye- renko), több napon át tartó nemzetközi szakszervezeti néptáncfesztivál (kilenc külföldi és öt hazai amatőr együttessel), ifjúsági napok, tudományos programok (élükön a hagyományos pedagógiai, illetve művelődéselméleti nyári egyetemekkel), sport és egyéb kiegészítő rendezvények fontak koszorút a mindig első számú, fő attrakciónak számító szabadtéri játékok köré. závetőleges adatok szerint közel 75 ezer nézővel számolnak. Ami azt jelenti, hogy 1959 óta kétmillióan láfták a szegedi játékokat. Elmondható tehát, hogy az ország legnagyobb „színházában” a legkülönbözőbb érdeklődésű emberek kulturális-művészeti igényeit elégítik ki, tömegméretekben. Ez a sokszínűsége, heterogenitása adja a szegedi szabadtéri különlegességét. Eredendő koncepciója, hitvallása szerint ugyanis olyan színház, amely attól egyedüli az országban, hogy egyazon nyárévadban vállalja föl az operaszínház, drámaszínház, operettszínház, balett- és táncszínház, a folklór-színpad sajátosságait — ezek együttesével népszínház a kultúra közvetítést és befogadását tekintve egyaránt Külön-külön bármelyikre is leszűkíteni óhatatlanul azzal a kockázattal jár, hogy részletét láttatjuk csupán, lényegi tartalmát szegényítjük öt premiert tartottak a Dóm téren, s bár néhány előadás még hátra van, hoz- el. Ez a műfaji sokarcúság jellemezte az idei programot is. Glinka népoperájával, az Ivan Szuszanyinnal nyitottak — parádés szereposztásban. Tervezői és énekes szólistái a moszkvai Nagyszínház művészei voltak, élükön a címszereplő Jevgenyij Nyesztyerenkóval (gyakorlatilag ugyanazok a vezető szovjet operaművészek, akik a nálunk is forgalomban levő, több nemzetközi díjat nyert hanglemez szólistái), s az előadásban kulcsfontosságú kórusfeladatokra a Szlovák Filharmónia világhírű énekkarát szerződtették. Az orosz nyelvű bemutató rendkívüli sikerét az a körülmény tette hangsúlyosabbá, hogy az orosz -nép klasszikus nemzeti operájának magyarországi bemutatója is Szegeden volt, 1960- ban, Vaszy Viktor dirigálánemzetközi néptáncfesztivál két gálaestjére — melyeket az utóbbi esztendők hagyományait követően behoztak Űjszegedről a Dóm térre, ám idén nem közös tematikára koreografálva, hanem ’ az együttesek saját blokkjait fűzve föl koncertszerűén — éppúgy zsúfolásig megtelt a hatezres nézőtér, mint Strauss operettjének, A cigánybárónak előadásaira. A cigánybáró egyébként hatodszor került a térre 1959 óta, ennél csak Madách Tragédiája többször — ezek a darabok vezetik a „slágerlistát”. Először láthatta viszont a publikum Schiller romantikus drámáját, a Teli Vilmost, mely több mint két évtizede hiányzott a hazai színpadokról — holott klasszikus remekmű. A majd félszáz szereplőt igénylő darab kőszínházakban nehezen vihető színre (sok helyszín, temérdek figura), ami azonban ott akadály, az itt vasával, a kőszínházban. A lósággal követelmény. Ruszt József különböző zenei és fényeffektusokkal, grandiózus csúcspontokkal úgy teremtett igazi szabadtéri látványosságot, hogy hangulatilag a templom misztikus hatásával erősítette föl a darab költészetét. A címszereplő Trokán Péter, pedig a tavalyi Kálmán király-beli bemutatkozása után, változatlanul a közönség kedvence maradt A szezonzáró premier, Hacsaturján Sparta- cusáé, tulajdonképpen fölújítás, 1971-ről. Akkor is, most is Seregi László koreográfiájával vitte színre az Állami Operaház balettje — természetesen új szereplőikkel: Dózsa Imrével, Pongor Ildikóval, Keveházi Gáborral, Erdélyi Sándorral és másokkal. Alkotmányunk ün népén, augusztus 20-án ezzel zárnak az idei Szegedi Szabadtéri Játékok. Nikolényi István A Glinka-opera főszereplői (balról-jobbra) Vladimir Scser- bakov, Bella Rudenko és Jevgenyij Nyesztyerenko ■A nemzetközi néptánc fesztivál gálaestjén
