Szolnok Megyei Néplap, 1981. augusztus (32. évfolyam, 179-203. szám)

1981-08-02 / 180. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. AUGUSZTUS 2 OCrcNég»vázlat I A pályaépítő iskolaigazgató Délután három óra. A rekikenő hőségben dresszbe öltözött 35 év körüli bajszos férfi lelkesen focizik a kun­hegyest Dózsa úti iskola nagypályás labdarúgó csapa­tában. Ha hozzá kerül a lab­da, a srácok kettőzött aka­rattal igyekeznek szerelni. Előfordul, hogy egy-egy szik­rázó összecsapás után a földre huppan, majd feltá- pászkodva tovább lohol. Ha- ra<j nincs, hiába ilyen a sport. Szabó András iskolaigaz­gató neve a megyén kívüli labdarúgó berkekben is is­merősen cseng, noha nem testnevelő, hanem a mate­matika, kémia, műszaki is­meretek szaktanára. Az igaz, később elvégezte a labdarú­gó segédedzői, majd edzői szakot is, és oklevelei ered­ményeképpen akár az NB II-ben is vállalhatna edzői feladatot. Ö azonban elége­dett azzal, hogy a helybeli diák labdarúgó kollégium 25 résztvevőjének a vezetője. A megyéből összeverbuvált felső tagozatos fiúké, akik a heti öt edzésen kívül itt végzik az általános iskola különböző osztályait is. Nagyon erős, kemény ed­zéseket tart. Ha ideje, te­mérdek elfoglaltsága engedi, délutánonként 2-től 4-ig rendszerint ő irányítja a pá­lyán a napi foglalkozásokat. Ragyogó napsütésben éppúgy van edzés, mint ködös, ha­vas időben vagy szemerkélő esőben. Következetességét tanítványai igazolják: Se­lyem Nándor ma már köz­ismert labdarúgó Szolnokon, Balogh József Argentínát is megjárta. Molnár Lajos pe­dig a közelmúltban az orszá­gos úttörőválogatottal Olasz­országban partyázott. Az is mond valamit, hogy iskolája csapata az ötötdik, az idén pedig már a harmadik he­lyet szerezte meg az Üttörő Olimpia nagypályás labdarú­gó döntőjében. Nem tartja magát úgyne­vezett sportigazgatónak, til­takozik az elnevezés ellen, elvégre & sport napjainak, el. foglaltságának csak az egyik része, öt éve vezeti a nagy­község krónikáját is. Ez egy folyamatosan szerkesztett képes, szöveges összeállítás Kunhegyes új létesítmé­nyeiről, kiegészítve azokkal az újságcikkekkel, amelyek a településsel foglalkoznak. Az iskola alsó tagozatos, ky- binetfalas szaktantermeit — ő tervezte őket, és a munká­kat, a helybeli szocialista brigádok térítés nélkül vé­gezték el — már sokan meg­csodálták. Három éve pánt- tag, propagandista, a nagy­községi tanácsnál a művelő­désügyi. ifjúsági, egészség- ügyi állandó bizottság elnö­ke. Sőt, hogy teljes legyen a felsorolás; a járás igaz­gatói munkaközösségének a vezetője. Tudom, sok olvasóban mo­toszkál a kétely: nem sok feladat mindez egyetlen embernek? Szigorú napirend szerint él: korán kel, a délelőttjei tanítással, óralátogatásokkal ezek megbeszélésével, ügy­intézésekkel telnek el. Dél­után kétórás edzést vezet, majd újabb szervezői, ter­vezői munka következik ha­tig, hétig. Szerencsésnek tartja magát, mert jó segítői, igazgatóhelyettesei vannak. Az iskola nevelői közössége stabil, valamennyi tantárgy­ra van szakképzett nevelő. Három éve nagy fába vág­ta a fejszét,: a település ke­leti szélén, a Hatház szom­szédságában pályaépítésbe kezdett. Kilincselt, szerve­zett, agitált, érvelt, indokolt, kopogtatott a helyi üzemek­nél, szövetkezeteknél, a nagyközség, a járás, és a megye illetékeseinél. Az el­képzelés megvalósítása „sza­bad utat” kapott: jöttek a szülők, hétvégeken a szocia­lista brigádok, lapátoltak a gyerekek, berregtek a behe- mót földmunkagépek, és ma már a hajdani békatermő gödrök helyén labdarúgópá­lya zöldéit. Mellette öltözők, szertár, szabadidőszoba, kézilabdapálya. És mindez túlnyomórészt társadalmi munkában készült. A muta­tós kulturális és sportcent­rum évről évre gyarapodik valamivel. Alapozzák már az úttörőházat, a tervek sze­rint a jövő nyáron ott már kisdobosoikat, úttörőket fo­gadnak, 1983-ra pedig még egy KRESZ-park is „kinő” majd a körülkerített gyer­mekparadicsom sarkában. Türelme, higgadtsága még soha nem hagyta cserben. Siikérei a barátain kívül megnövelték irigyei számát is, de a szóbeszédre nem so­kat ad, erejéhez mérten dol­gozik, szervez, tervez. Kor­rekt a viszony a tantestüle­ten belül, a helyi vezetőik­kel, a munkahelyekkel, a társintézményekkel. Elvégre a pénz mindenhol kevés, az összefogás, a segítő szándék, a kétkezi munka, a szülők, a szocialista brigádok igye­kezete, ha nem is csodát, de szaktantermeket, pályát, úttörőházat, KRESZ-parkot erdményezhet. Bár szereti az iskoláját, a tantestületet, az igazgatói címhez nem ragaszkodik fog­gal-körömmel. Van szakja, szívesen tanít, kedvelj a sportot, szót érit a gyere­kekkel is — nem fél a jövő­től. Ezen a nyáron családja, — fia, lánya, felesége — nél­küle pihen. Annyira „össze­jöttek” a tennivalók, hogy közös nyaralásra most nem futja az időből. Készül az új tanévre, azután egyre ma­gasabbak az úttörőház falai és az építkezést is sűrűn illik látogatni. Két nyárj sporttá­bort is vezet: az egyik már befejeződött, a másikra au­gusztus 13—20 között kerül sor. Másfél évtizede azt sem tudta, hogy Kunhegyes nevű település van a tér­képen, ugyanis bal­mazújvárosi, és feleségé­vel — aki szintén pedagó­gus, — egy esztendőre ter­vezték mindössze a kunsági „kiruccanást”. Ma saját há­zukban élnek, és ősszel kez­dik el a tizenötödik tanévet Kunhegyesen. D. Szabó Miklós Alkalmi gyümölcsárusítás Nagyivánban 88 ÉJSZAKÁK A GÉPLÁNCON Hajnal az ebesi vasútállo­máson. Néhány utas fázósan topog a peronon, nyáron is hűvösek a kora reggelek. A vonatot várják, ami munká­ba viszi őket Szoboszlóra. Debrecenbe. Ök húszegyné- hányan viszont most száll­tak le a gépekről, és indul­nak a lakókocsikba, kipihen­ni az éjszakai munka fára­dalmait. De hogy lehet pi­henni ott, ahol szinte 5—10 percenként vonat dübörög el a lakókocsi mellett, ahol — ha a Nap ragyogó ked­vében van — fölforrósodik a levegő? — Ezt is megszokja az ember — dünnyögi szinte csak magának Kiss Antal műszaki gépláncvezető. Ez a húszegynéhány ember, meg társaik (az országban össze­sen 18 géplánca dolgozik a MÁV jászkiséri Építőgép­javító Üzemnek), a hajdani krampácsoló pályamunká­sok utódai. De amíg az elő­dök néhány osztályt járt, szakképzetlen, testi erejüket használó emberek voltak, ad­dig ők elsősorban az „eszük­kel” dolgoznak, légkondicio­nált fülkéjű gépeken, auto- matikákat, elektronikákat, lézer vezérléssel irányított berendezéseket kezelnek. Szabó László, a gépjavító üzemeltetési főmérnöke ma­gyarázza. míg fölkapaszko­dunk abba a vasúti kocsiba, amely a gépláncvezető iro­dája és lakása is egyben. — Itt egy-egy embernek, legalábbis a többségnek nemcsak technikumi vagy középiskolai végzettsége, de több szakmája is van. Nagy­szerű, stabil a törzsgárdánk, olyan emberek, akik nyolc­tíz éve dolgoznak nálunk. Az első gépláncok ugyan­is 1971-ben indultak az or­szág vasútvonalain. Ügy is mondhatom: jubileumi év az idei számukra. A szükség parancsolta annakidején a MÁV-ra ezt a korszerűsí­tést. És ma már csak ilyen berendezések dolgoznak ha­zánkban pályaépítésnél, -fel- újításánl, -karbantartásnál. A 22-es és a 24-es géplánc (ők azok, akiknél Ebesen ezen a reggelen vendégeskedek) egyetlen gépe 60 millió fo­rintot ér, és egy gépláncot 1 aláverő , 1 ágyazatrendező és 2 aljköztömörítő alkot, valamennyit az osztrák Plas- ser und Theurer és a svájci Matisse cégtől vásárolta a MÁV. Bejárják az országot — Norma szerint dolgoz­nak? — kérdem Kiss Antalt, — Kilométerben kapjuk meg az éves feladatot. Egy óra alatt 1 kilométeren tud­juk teljesen rendbetenni a pályát. — Hány kilométer az idei kötelezettségük ? — Nálunk két géplánc al­kot egy egységet, igy az idén 1900 kilométer pályát kell rendbetennünk az or­szág fővasúthálózatán. Ezt az 1900 kilométert március elejétől december elejéig teszik meg — erős fagyban a gépek nem dol­gozhatnak —, 8+6-os mun­karendben, azaz nyolc napon át napi 12 órát dolgoznak, aztán hat napig szabadok. Az alatt a váltóbrigád dol­gozik, a nyolc napból kettő a közös karbantartási nap. — Így lehet jól kihasznál­ni ezeket a nagy értékű be­rendezéseket — mondja a főmérnök. — Sajnos, csak két egységünket tudjuk ilyen munkarendben foglalkoztat­ni. Kétvágányú pályán leg­alább 9 órai vágányzárat kell biztosítani a gépeknek, itt ennél a gépláncnál tíz­órás vágányzár az átlag. — Nyolc nap távol a csa­ládtól, az otthontól __ nem h osszú idő? — Még mindig jobb, mint minden hét végén utazni, amikor szerencse ha másfél napot otthon tölthet az em­ber. Így több a szabad idő — állítja Kiss Antal. — Én úgy sírtam ide magam, egy nyugdíjba ment munkatárs helyére. — És mit szól ehhez a felesége? — Egyelőre semmit. In­kább én morgok vele, mert sokszor vállal plusz éjszakai műszakot. A Hatvani Kon­zervgyárban dolgozik. Jász- fényszaruban lakunk, onnét jár be naponta Hatvanba. — Vándorélet a miénk. Itt az a fontos, hogy jó legyen a kollektíva — szól Fiser Ist­ván, a gépész gépláncvezető. — Gondolom az sem mel­lékes, mennyit keres az em­ber? — Az alapórabér 25,40 fo­rint, ehhez jön a teljesít­mény után a prémium, az éj­szakai pótlék. A különélési díj nem számít, mert azt el­költi az ember. Tavaly 7500 forint volt a havi átlagom. Van két dolgozónk, akik pár éve itthagytak minket, köz­ben családot alapítottak és most visszajöttek hozzánk, mert itt többet keresnek. Második otthon a lakókocsi Kérdem a két gépláncveze­tőt: csak a pénzért választja az ember ezt a vándoréle­tet? Csodálkozva néznek rám: hát nem láttam a gé­peket? Hát nem értem, hogy az embernek, aki a gépek szerelmese, mit jelent ilyen modern berendezéssel dol­gozni? Aztán ők bejárják az egész országot. Üj tájak, új emberek... és szép lányok is? Nevetnek. Kiss Antal til­takozik: ők kétéves házasok, dehogyis néz ő más nőre. Fiser István kacsint egyet: az is! Megírhatom? „Nyu­godtan. a feleségem úgysem hiszi el. Hatéves házasok va­gyunk, ismer, tudja, hogy nekem a legszebb nő a lá­nyom, hároméves és két fiú veszett el benne.” Megmutatják, hogyan él­nek ők az utcányi lakókocsi­sorban. Ezekben a kocsikban minden berendezés egysze­rű, mindent a célszerűség dönt el: vaságyak, keskeny szekrények, olajkályha, asz­tal. „A klímatechnikai be­rendezést nem használjuk, mert zúg.” Lakályosságról nem beszélhetünk és bizony az ablakokra is ráférne, hogy közelebbi kapcsolatba kerüljenek a takarítórongy- gyal... „Van egy kisegítőnk, ő takarít, bevásárol, mert magunk főzünk. A váltóbri­gádnál a kisegítő főz is a társaságnak.” A kultúrkocsi (benne tévé, rádió, társas­játékok) végében van a konyha, hideg-melegvizes mosogatóval, gáztűzhelyek­kel, hűtőszekrényekkel. A konyhában téblábol Bal­ia Mihály ágyazatrendező. Tulajdonképpen szabadnapos most.»csak a fizetésért jött. A többiek ugratják: kell a oénz mi? Pláne, ha házat épít az ember — hangzik a válasz. S .hogy a szabad idő­re terelődött a szó, elmond­ja: neki a 8+6-os munka­rend nagyon megfelel, hat nap alatt sokat tud otthon segíteni. Ütban Ebesről Jászapátiba (a szabadnapos gépláncosok­hoz igyekszünk) Szabó Lász­ló azt magyarázza: üzemü­ket is a szükség Vitte rá, hogy törjék a fejüket, ho­gyan korszerűsíthetik úgy a munkaszervezést. hogy jobban kihasználják e nagy értékű gépeket, ugyanakkor ne túlórázzanak az embe­rek. „Néhányan összeültünk, aztán külföldön szerzett ta­pasztalatok, meg saját el­képzeléseink alapján kidol­goztuk ezt a folyamatos munkarendet, ami már be­vált, sőt a vasút vezetőinek véleménye szerint más szak- szolgálatokat is rákényszerí- tett arra, hogy fegyelmezet­tebben dolgozzanak. Most 40 százalékkal rövidebb idő alatt végzünk el átlagosan egy javítást. Igen., a vas­út vezetői elismerték, hogy a MÁV-nál eddig a miénk volt a leghatékonyabb mun­kaszervezés.” Ügy látszik, a géplánco­soknál most van a házépíté­sek időszaka. Balogh Sán­dor is azzal tölti az otthon­iét napjait, hogy a család háza falát rakja. Háromszo­bás, garázsos lesz az ú; hajlék. — Mennyi OTP-hitelt vet­tek föl? — Kétszázezer forintot meg az üzemtől is kaptam 90 ezer forint kamatmentes kölcsönt. Ezért aláírtam hogy tizenöt évet lehúzok a gépjavítónál. — Hány évig lehet nehéz- gépkezelő az ember? — Én az elsők közötl kezdtem nagy rábeszélésre mert minden újtól idegenke­dik az ember, őszintén szól­va elsősorban az anyagiákérl vállaltam és úgy tervezem, még egy-két évet így dol­gozok végig. Szabó László közbeszól: — Mi annakidején úgy számol­tunk, hogy jó ha egy ember öt évet lehúz a gépláncon. Ez az idő alaposan kitoló­dott. Balogh Sándor felesége csak hallgatja a férjét Aztán megszólal: „Nehéz ám egy asszonynak így, mert min­dent nekem kell csinálni egyedül, amíg Sanyi oda van. Rám vár a gyerekek neve­lése. a jószágok ellátása. Közben nekem is van mun­kahelyem.” — Látta már a férje gé­pét? — Egyszer elvitt bennün­ket. Magyarázta azt a sok gombot, hogy melyik mi­csoda. de én nem nagyon ér­tettem. Azt viszont látom, hogy amikor hazajön, alig győzi kialudni magát. Hátország a család — Napközben nem tud pihenni az ember — szól a férj, és elmondja, hogy há­rom évvel ezelőtt Linzben volt két hétig továbbképzé­sen a Plasser cég egyik gyá­rában. Ezekre a továbbkép­zésekre szükségük van. Sok mindent látott és megta­nult ott. Látta, hogy milyen szervezett a munka, hogy nincs csellengés munkaidő alatt. — Azt is megtanultam kint, hogy az embernek foly­ton olvasni kell. lépést tar­tani a szakirodalommal. Én, ami könyv vagy egyetemi jegyzet megjelenik, igyek­szem megszerezni. Ha az ember meg akar maradni a munkahelyén, dolgozni akar akkor rá van utalva az ön­képzésre. Tulajdonképpen ugyanezt mondja Polgár Géza is — őt is a házépítésnél találjuk Jászkiséren, de ők augusz­tusban már költöznek is —, amikor szóvá teszi Szabó Lászlónak, hogy még min­dig nem kapták meg az is­kolai táblát, amit kértek, ő a brigádvezető a gépláncon, és gyakran rendeznek mű­szaki vitát, aminek eldön­tésénél jó, ha kéznél van a tábla, amin lerajzolhatja, az­az szemléltetheti az ember, amit állít. Nehéz a munká­juk? — Nagyon figyelni kell, nem üdülés a hosszú mun­kaidő. Tíz éve csinálom, de nem hagyom abba egyelőre. — Bírja az egészsége? — Hát szerzünk egy kis halláskárosodást, meg hiába a, zárt fülke, a por csak be­jön. Azután azt is kimutat­ták, hogy a dízelmotorok ultrahangot képeznek és az idegeket károsítja. Dehát mit csináljunk? Ez a munkánk. Felesége, amikor kikísér, azt mondja: — Géza nagyon szereti a munkáját, ragasz­kodik hozzá. Hát csinálja. Ezen köztünk nincs vita. In­kább megpróbálunk segíteni egymásnak. Én azzal, hogy ő nyugodtan dolgozhat, mert tudja, itthon mindent rend­ben tartok, nevelem a gye­rekeket. Az embernek fon­tos. hogy szeresse azt. amit csinál. Nem igaz? Varga Viktória

Next

/
Thumbnails
Contents