Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
1981. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 pálya vonzásában Farkas Bertalan kozmikus utazásáról tartott élménybeszámolót A tiszti A sportpálya szélén páncélozott szállítójárművek sorakoznak, középen motoros rendőrök köröznek. — Én is elvezetném ezt az 500-as BMW-t! — csettint mellettem elismerően valaki. Tizenéves srácok másznak a teherkocsi vezetőfülkéjébe, pillanatok alatt szétszerelnek egy géppisztolyt; összeállítanak egy golyószórót. Valamelyikük jókedvében a bemutató rendező rendőrök egyikére irányozza a vízágyút, a „megcélzott” ürgevágtában menekül a frissítő sugarak elől. Amint biztonságba ér, arcát mosolyra igazítja, felemelt mutatóujjával tréfásan meginti a vízágyús kamaszt. A dunakeszi nyomozóku- tya-vezetőképző iskola bemutatója következik. Favorit, az ötéves német juhász engedelmesen követi gazdája utasításait, társaival együtt hibátlanul végzi a gyakorlatokat: Puskagolyó módjára iramodik az elmenekült támadó után, aztán szabályosan bekíséri a „csibészt”. A Tiszai igetben vagyunk, a középiskolás és szakmunkástanuló fiatalok katonai és rendőri pályára irányítási táborában, — Az idén negyedik alkalommal rendezi itt a tábort tíz alföldi megye fiataljai részére;, a KISZ, a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium és a határőrség országos parancsnoksága — világosít fel Szokola József, aki ugyancsak negyedik alkalommal parancsnokol. — Évente körülbelül nyolcszázFavorit engedelmesen ugrik át vezetője magasra tartott karja fölött ezer fiatal tölt egy hetet ilyen táborban. A mi táborunkkal egyidőben Csopakon és Tatabányán nyaralnak még, ahol szintén a fegyveres testületek munkájával ismerkednek. — Vajon van-e mérhető haszna ennek az ismerkedésnek? — Az első táborok gyümölcse már beért: a katonai, rendőri, határőri hivatásos pályát választó fiatalok tíz- tizenöt százaléka a táborokban szerzett élményei alapján döntött hivatása mellett. Közben az úttörőtábor fut- ballpályájára igyekszünk, ahol máris megkezdődött a kiskunfélegyházi határőrkerület kiskunhalasi lovasiskolájának bemutatója. Természetesnek vesszük, hogy a fiatal határőrök biztos kézzel fogják a kantárt, a következő negyedórában azonban mindannyiunkat bámulatba ejt a nyolc-tízéves gye-' rekek lovas tomabemutatója, aztán a hamisítatlan kiskunsági betyárságot idéző csikós bemutató. Veszprémi András ózdi szakközépiskolással lapozgatjuk a tábor programfüzetét. — Ezt készpénznek vehetjük, így megy minden sorban, ahogy ide leírták a szervezők. Ma a reggeli eligazításnál négy percet késett az egyik csoport, nem nyelték le, amit kaptak. Érthető is, hogy kell a fegyelem, hiszen reggel hattól este 10- ig percnyi pontossággal be van osztva a napunk. András egyébként már elkötelezte magát a katonatiszti pálya iránt,* legalábbis az előzetes iskolai felméréskor a Zalka Máté katonai főiskolát jelölte meg továbbtanulása választott helyéül. Vass Zsolt, a jászberényi Erősáramú Szakközépiskola Ifjú Gárda szakaszparancsnoka viszont határőr-tisztnek készül. — A haverok szövege ellenére miért maradt meg bennem a tiszti hivatás iránti vonzalom? Talán azért, mert a gárdában nagyon, jó felkészítő tisztjeink vannak, akik őszintén elmondták a jót, de a rosszat is erről a foglalkozásról. Három éve vagyok IG századparancsnok, bejárunk a laktanyákba, számtalan mégyei, országos versenyen indultunk, szemléken vettünk részt. — Tudjuk; hogy a tábor résztvevőinek csupán egy részében szilárdul meg így az elhatározás, mint Andrásban vagy Zsoltban — mondja a parancsnok. — A legtöbben azonban most végezték az első vagy a második osztályt. Szó sincs róla, hogy mind- annyiójukból rendőrt, katonát, vagy határőrt akarunk faragni. Az itt látottak alapján azonban mindnyájukban oszlik az előítélet, az idősebb barátok történeteiből leszűrt tanulságokhoz igazibbak, valóságosabbak csatlakoznak. Egri Sándor A kiskunhalasi határőrök lovasbemutatója Harmadik alkalommal Humorfesztivál a rádióban Szerzők kerestetnek! Harmadik alkalommal ren- lezi meg — jövőre — a Magyar Rádió a humorfesztivált. \ rendezvény célja — a íallgatók szórakoztatásán túl — az, hogy az állandó szer- :ők mellé újakat toborozzon >s a kabaréműfaj tartalmi és 'ormai megújítására serkenten. A pályázat nyilvános, izon bárki részt vehet a rá- li óban vagy a televízióban nég elő nem adott művek- oeL V vállalkozó kedvűek mint- >gy hét gépelt oldalnyi — ti- :enöt perc terjedelmű — mo- íológot; magánszámot, kon- eranszot, tréfát, prózai vagy enés jelenetet, paródiát, sza- írát, karcolatot, humoreszet vagy verset küldhetnek >e. Akusztikus hatásokat is artalmazó műveket magnó- :azettán is elfogadnak a ztervaaők. Egy szerző több nűvel is jelentkezhet. A pá- yázat jeligés. A beérkező aűveket előzsüri értékeli és zavazat-többséggel dönt az lső fordulóban bemutatandó résokról. Az értékelésbe a allgatók is bekapcsolódhat- ak: jelöltjeiket a Rádió és slevízió újságban megjelenő szavazólappal juttathatják tovább a második fordulóba: itt húsz percnyi műsoridőt kapnak a szierzők, akiknek már komplett kabaré- produkciót kell összeállítaniuk. Ez alkalommal — megfelelő adottságok esetén — a leendő humorista személyesen is mikrofonhoz léphet A döntőt 1982 nyarán közvetíti a rádió; a zsűri a rádió kabarérovatának tagjaiból, a Magyar Írók Szövetségiének és a Magyar Újságírók Országos Szövetségének vezető képviselőiből áll majd, s az egyes szerzőknek az egész fesztiválon elért teljesítményét értékeld. Érdekessége a rendezvénynek, hogy a Kabarészínház és a Karinthy Színpad sajátos követelményeinek meg nem felelő, de más szempontból figyelemre méltó művek sorsát figyelemmel kíséri a rádió, segíti a szerzők további útját. A fesztivál fődíja 15 ezer forint; amellett számos díjat is odaítélnek. A pályaműveket 1981. október 15-ig lehet beküldeni a Magyar Rádióhoz. Német nyelven Könyv Bartók Béláról A közeljövőben hagyja el a nyomdát a Bartók Béla élete képekben és dokumentumokban című album, amelyet a Corvina Kiadó a zürichi Atlantis Musikbuch- Verlaggal közösen — német nyelven — jelentet meg. A kiadvány a nagy zeneszerző, zenetudós születésének 100. évfordulója alkalmából készült el, s mintegy négy és fél száz dokumentumot, fotót, kotta-fax imi lét, rajzot, plakátot; újságcikket tartalmaz. _ A Corvina Kiadó — az idegenforgalmi szezon közepén — számos más idegennyelvű kiadvánnyal is jelentkezik a napokban. A műemlékek sorozatban magyar nyelven kívül angol és német nyelven is közreadják Sugár István munkáját az egri bazilikáról. A kötet ismerteti az 1837-ben Hild József tervei alapján felépült klasszicista nagytemplom történetét, mai berendezését, s a jelentős ipar- művészeti anyagot őrző kincstárat. Angol, francia, német és orosz nyelven is megjelentetik Antall József albumát. „A múltat tiszteld s a jelent vele kösd a jövőhöz" A SZÜLŐFÖLD VONZÁSÁBAN Valamikor régesrégen arról ábrándoztam, hogy összegyűjtők mindent magam körüli! ami a múltról beszél. Nem, nem akartam muzeológus lenni,' világéletemben a pedagógiát éreztem hivatásomnak, inkább csak azért élt bennem a gyűjtőszenvedély, hogy a tanulóknak meg is tudjam mutatni, amiről beszélek — mondta Váradi Zoltán, a Jászság, a Nagykunság — de lehet talán, hogy az ország? — honismereti mozgalmának doyenje, amikor arról faggattam, miért is e „nagy szerelem” a szülőföld múltja, jelene iránt Annyira pontosnak érzem a keresetlen szavakkal történt meghatározást, hogy szinte Vörösmarty patinás intelméhez merem kötni: „A múltat tiszteld, s a jelent vele kösd a jövőhöz!” A honismereti mozgalom ugyanis azon munkálkodik, hogy feltárja a múltat s a közelmúltat azok számára, akik nem éltek még e korszakokban'. A mozgalom nagy segítséget ad a szocialista nemzettudat erősödéséhez, a helyes nemzeti önismerethez, gátat emel a történelmietlen illúzióknak, a tudomány eszközeivel tárja fel a nép hajdani életét. Ha mindezek tükrében vizsgáljuk a megye honismereti mozgalmának utolsó évtizedét — a teljesség igénye nélkül — csak elismeréssel szólhatunk a lelkes gyűjtőkről. kutatókról, a mozgalom szervezeti irányításáról. A gyökerek megvoltak Bár azt ígértük, hogy csupán a közelmúlt honismereti mozgalmának leglényegesebb eseményeit, vonásait elevenítjük fel. tesszük szerény vizsgálódásunk tárgyává, mégis, az előzőek megértéséhez távolabbi időkre is vissza kell néznünk. Szervezett honismereti mozgalomról ugyan nem beszélhetünk — csupán nagyon hézagos múzeumi hálózatról, — de az tény. hogy az egymást követő generációk mindig is érdeklődtek apáik, nagyapáik élete iránt. Ha valahol valami előkerült a földből, vitték ..Móra igazgatóúrhoz”. a falu tanítójához, orvosához, igyekeztek megmenteni a leletet. Közismert, hogy a falvakban mennyire becsült volt — s ez ma is — a „dédmama” köcsöge, mángorlófája, a nagyapa tajtékpipája vagy a faragott járom. A honismereti mozgalom gyökerei megvoltnak a hazaszeretet apró jeleiként is. de nem véletlen. hogy mindez csak az utóbbi évtizedekben teljesedhetett ennyire értékessé, hasznossá. Ha nem lettek volna olyan generációk, mint akikről az előbb szóltunk, akkor most nem lehetne oly gazdag talán egyetlen honismereti gyűjtemény sem. a Jászságtól a Tiszazugig, bárhol is néz.zük. Sajnos, az írott forrásokkal már szegényebbek vagyunk. Néhány törökkori leírás. múltszázadi részmonográfia. s egy, az 1930-as években megjelent — sajnos igen gyenge — vármegye monográfián kívül a felszabadulásig alig-alig jelentek meg igazán kútfő értékű munkák sízűkebb hazánkról. A népek ország útján Szolnok, a népek ország- útján — éppen egv honismereti kiadványtól kölcsönöztük ezt a nagyon találó mondatot. Tesszük ezt azért, hogy érzékeltessük: a Közép- Tiszatáj oly sokszor a történelmi események középpontjában állott. Mindez a különböző gyűjteményekben, kiadványokban teljességében csak a legújabb évtizedekben jelentkezett. Az 1849. március 5-i szolnoki csatát leíró kiadvány megjelentetésére is csak századunk második felében kerülhetett sor. Még később valósult meg a Magyar Tanácsköztársaság Vörös Had- sereege a Tisza vonaláért folytatott önfeláldozó küzdelmének kutatása és publikálása. Az utóbbi — egészében a teljes 1919-es témakör — kutatása a 24. órában fejeződött be, hiszen írásos emlékek alig maradtak fenn, az események résztvevői közül — sajnos — már akkor is elég kevesen éltek. A honismereti mozgalom, a helytörténet kutatói szerencsére felismerték, ha mielőbb nem tesznek eleget kötelezettségüknek, az egész Jászság, Kunság, Tiszazug munkásmozgalmi múltjának — egyáltalán a régi népélet — megismerésében behozhatatlan hátrányba kerülnek. Meg merjük kockáztatni a feltevést — a tévedés jogának fenntartásával — e vidékekről az egész történelme során nem jelent meg annyi tudományos és ismeretterjesztő könyv, publikáció, mint az 1960-as évek közepétől napjainkig. Feltárták az agrárszocialista mozgalmakat — Szolnok, Mezőtúr, Túrkeve, Cibakháza. Jászárokszállás stb. — mindezek részeként a kubikoséletet. a cselédsors tragédiáit. Elismert könyvek, tanulmányok sora jelzi: megmentették a mának a múlt tanulságait. Külön örvendetes, hogy ez a munka nem korlátozódott a megyeszékhelyre. A jász- • berényi. kisújszállási, törökszentmiklósi — és sorolhatnánk — kutatók párhuzamosan jelentették meg publikációikat, akár az előző témakörre, 1919-re akár a párt két világháború közötti illegális harcára gondolunk. A szintézis nagy munkája azonban még a kutatók előtt áll: a megye első, teljes monográfiájának megírása. Mikor valósul meg, nem tudjuk, de az bizonyos: ehhez is felmérhetetlen segítséget nyújtott — az eddigi gyűjtő, kutató, rendszerező munkájával — a honismereti mozgalom. Apáról fiúra E sorok írója, aki maga is a honismereti mozgalom szerény részesének vallja magát, többször elgondolkodott azon — hivatali munkája részeként — hogy miért, mitől olyan „stabilok” a honismereti szakkörök, honnan a kohézió, amely a különböző korú, foglalkozású embereket összetartja. Különböző művészeti csoportok, szakkörök nyűvik kérészéletűket — a honismeret/ szép munkája egyre izmosodik. Talán nem fából vaskarika a megállapítás: a honismereti munkában való részvétel megtisztelő kötelessége és joga apáról fiúra száll. Ismerek olyan nagyapákat a megye szép számú honismereti szakköreiben, akik unokáikkal együtt munkálkodnak a falu, a szülőföld, a gazdaság történetének megismerésén. A szülőföld szeretete, a szocialista vívmányok megbecsülése az az összetartó erő, amely — persze semmiképpen sem mellesleg, hanem a tudomány tiszteletével — megalakítja a falumúzeumokat — hiába haragszanak ezért az elnevezésért netán a mu- zeulógusok, akik, egyébként úgy tapasztaltuk, a honismereti mozgalom lelkes szaktanácsadói — „elkészítteti” a pályamunkákat, országjáró kirándulásokra vezeti a falvaikból hajdan oly nehezen kimozduló embereket. Ezt tapasztalhattuk szerte a megyében, akár Túrkevén, Jász- kiséren, Jászjákóhalmán, Abádszalókon — s hosszasan sorolhatnánk — akárhol jártunk. Külön öröm, hogy a megye honismereti szakköreiben írt pályamunkák igen sűrűn országos elismerésben részesülnek. A túrkevei szakkör tagjai például eddig négy elsődíjas és egy második díjas dolgozatot írtak. De nem hiányzik a megyei elismerés sem. 1979-ben a megyei tanács végrehajtó bizottsága a jászjákóhalmi nagyközségi művelődési ház honismereti szakkörének adományozta a megye Közművelődési Díját. Ezen kívül persze a hétköznapok mindennapjaiban is érezhetik a honismereti szakkörök, gyűjtemények a kultúrpolitika állandó és a lehetőségekhez képest tekintélyes anyagi támogatását Egyre többek Érdekesen alakul a honismeret igénye a számok tükrében is. A TIT 1961-ben a megye területén még mindössze négy helytörténeti előadást tartott, tíz évvel kó- sőbb már 103-at. Vagy nézzük az országjáró túrák alakulását: húsz évvel ezelőtt még csak egyetlen országjáró kirándulást jegyeztek fel a TIT statisztikájában, az elmúlt évben már négyszáznál is több országjárást vezettek a TIT szakemberei, húszezer résztvevővel. Mindez azt bizonyítja, hogy a honismereti mozgalom újabb és újabb híveket szerez magának — jelentős befolyással bír az életmód és életforma alakulására is. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ létrejötte újabb nagy segítséget ad a honismereti mozgalomnak. A „hogyanra” választ adni egy cikk keretében lehetetlenség, hiszen az ezirányú irányító és orientáló tevékenység igen széles körű. Ehelyütt csupán a módszertani segítséget, a kiállítások vándoroltatását említjük. S e gondolatsor már elég messzire vezet. A honismereti mozgalom a jól dolgozó művelődési otthonokban — egyáltalán,' a kulturális intézményekben — a közművelődés szerves része. Az embereket érdekli a történelmi múlt, a népélet, a népszokások — a tudásnak e szomja nagyon jól hasznosítható a legkülönbözőbb szakkörökben, rendezvényeken: a pávaköröktől, az amatőr művészeti együtteseken át, a vetélkedő műsorokig. A honismereti mozgalom szűkebb hazánkban sem csupán a múltból él, hanem a jelenkort valóban összekapcsolja a jövővel. Úgy is nevezhetjük: a legjobb gyűjtemények, a tág horizonton működő szakkörök „naprakészek”. Tudják, a mostani jelen, 50—100 év múlva már történelem lesz. Váci Mihály gyönyörű intelméhez méltóan történik minden: „Gyűjtsétek össze a régi szerszámnyeleket, ha kezet akartok szorítani azokkal, akiknek jogutódai vagyunk a boldogságigényben”. A mai szerszámnyelek holnap már régiek lesznek. Olyan kontinuitást és kölcsönhatást tételez fel ez a mozgalom, amely azoknak kíván emléket állítani, akik már „elmentek ősnek”, s azok munkáját kéri, akik most dolgoznak a szocialista hazáért. S úgy hisszük, elsősorban ebben az egyszerű felismerésben van az ereje. Szűkebb hazánk példái ezt igen meggyőzően bizonyítják a mozgalom nyitottságával és jövőnk gondolkodásával. Tiszai Lalos
