Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-12 / 162. szám
1981. JÚLIUS 12. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Az idén a különböző típusú öltöző-zuhanyzó konténer-házakból mintegy háromszázat gyárt az újszászi Vegyesipari Szövetkezet. Termékeiket a MÜÁRT-on keresztül értékesítik Látni, tapasztalni kell a munkahelyet Ha diplomás, körbejár — Az egyetemen nem győzték elégszer! ismételni, mennyire bonyolult egy vállalat éliete. Sejtettük;’ mire számíthatunk, a gyakorlati munkát megkezdve mégis döbbenetes volt tapasztalnunk, hogy amikor á-t mond az ember, az gyakran b-t is jelent. Egyetlen döntésnek számtalan következménye van, s ezeknek többségét előre látni kell. így gondolkodott el a neki még ma is problémát okozó kérdésről Rézsó Mátyás, a , 7. sz. Volán három éve dolgozó közgazdásza. Minden pályakezdőnek meg kell küzdenie hasonló pályagondokkal,; különösen ennél la) vállalatnál. A Volán ugyanis nem dúskál a diplomások között — nincs belőlük kevés, de elegendő sem. A frissen végzettek többségét! — különösen a gazdasági szakembereket — még ma is azzal a szándékkal vesáík fel, hogy egy-két éven belül felelősségteljes vezetői feladatokat bízzanak rájuk. Ingyen fizetés? Nem! Rézsó Mátyást is nemrégiben nevezték ki munkaügyi csoportvezellőnek. Újra átböngészte a munkaügyi osztályról készült jegyzeteit. Nem egyetemi füzeteit lapozta fel, a 7 sz. Volánnál szerzett tapasztalatait élénkítette fel. Mert igaz, hogy csak 1980. május 1-én került az osztályra már korábban megismerkedhetett az újonnan kapott feladatok legfontosabb jellemzőivel. Gyakornokként már töltött két hetet az osztályon. A Vo.í|án Vállalathoz kerülő kezdő diplomások már több mint öt éve nem kapnak azonnal a belépés után konkrét munkát, nem nevezik ki őket, nem épülnek be egyik osztály szervezetébe se. Hat hónapot a vállalat megismerésével töltenek. Hogyan? — erről így beszél Petykó Mihály, a munkaügyi osztály vezetője: — Mindig vannak terveink arról, hogy a friss diplomával hozzánk kerülő fiatalt melyik munkaterületen foglalkoztatjuk. Mégsem dobjuk azonnal a mélyvízbe. Hat hónapig „körbejár”, a vállalat különböző osztályain végzett munkával ismerkedik, pontosan összeállított program szerint. A jövendő beosztás jellegzetességeit szem előtt tartva határozzák meg az ütemterv készítői, hol, menynyi időt kell eltölteni, mivel kell megismerkedni. A hat hónap eltelte után egy nem túl hosszú „dolgozatban” foglalják össze tapasztalataikat a fiatalok. . Ennek az összefoglalónak az elkészítői, a pályakezdők egyetlen „éves” feladatot sem kapnak — egy a dolguk: minél többet látni. Látszólag ingyen kapják a fizetésüket, pedig nem így van. A vállalatnál nem véletlenül tartanak ki a néhány éve kipróbált beilleszkedési szisztéma mellett. A „mélyvízbe dobott” azonnal a vállalati gazdálkodást befolyásoló feladatot kezdők korábban lesznek hadrafoghatók, korábban járulnak hozzá osztályuk munkájához, döntéseikbe azonban könnyen csúszhat hiba. Éppen azért, mert csupán egyetlen munkaterület követelményeit ismerik. A félév csak lehetőség — Nem nehéz elképzelni azt az esetet — hozott fel egy példát Petykó Mihály —, amikor egv tehetséges mérnök arra a következtetésre jut, hogy az üzemében dolgozók számát növelve jelentősen bővülhetne a teljesítmény. Műszaki szempontból fontos ez, még az is igaz, hogy a kapacitás növekedése gondokat enyhítene. Csak- hát az üzemvezető kihagyta a számításból a létszám- és bérgazdálkodást szabályozó előírásokat. Ezért aztán nem érti meg, hogy a kapacitás növekedésének kedvező hatása miként szülhet negatív gazdasági eredményeket. — Az „ismerkedéssel” töltött hónapok legnagyobb érdeme az — volt Hajdú Lászlónak, a két éve végzett fejlesztési csoportvezetőnek a véleménye —. hogy az ember megtanulja sok szempont szerint értékelni döntéseit, megszokni az átfogó, nem csupán egyetlen munkaterület igényeit és lehetőségeit számbavevő gondolkodást. Gyakornoki idő alatt én például mindenhol azt vizsgáltam, hogy az anyag- mozgatás- gépesítési elképzeléseket miként módosítják a vállalati munka kereteit adó szabályozók, vagy milyen technikai feltételek vannak meg, illetve hiányoznak a géppark bővítésére... Szóval szinte csupán egyetlen probléma érdekelt, de volt időm, lehetőségem ezt sok szemszögből megvizsgálni. A legtöbben hasonló módon hasznosítják a hat hónapot. A gyakornoki idő hosszával • azonban eltérőek a vélemények. Többen sokallják a félévet. A Volán vezetői is felfigyeltek ezekre a véleményekre, és tervbe is vették a probléma megvizsgálását. Elképzelhető ugyanis, hogy a kezdetben meghatározott idő valóban sok. Persze, és éppen a pályakezdők között akadt, aki más állásponton van. Az „eddig legérdeklődőbb gyakornokként számon tartott Hajdú László így vélekedett: — A műszaki részlegből én alig akartam feljönni, annyi volt a „látnivaló”, az idő pedig kevés. Persze ha valaki csak beül egy osztályra, és várja, hogy kérdés nélkül mondjanak neki el mindent, annak nehezen és fölöslegesen telik az idő. A hat hónap csak lehetőséget teremt a konkrét feladatok megoldására való felkészülésre — a kezdő diplomás érdeklődése nélkül azonban semmit nem ér. A gyakornokság kínálta lehetőségeket — az időtartamról esetleg vitatkozva — a legtöbb fiatal igyekszik kihasználni. Bizonyítja, ezt a „záródolgozatokban” fellelhető számos, a munka vagy a szervezet ésszerűsítését ajánló javaslat. A munkaügyi osztályvezető szerint gyakran vették már hasznát a friss, szakmai „hagyományokkal” még nem fertőzött szakemberek hibákat feltáró észrevételeit. (Érdemes megjegyezni, hogy a Volánnál minden, a hat hónapot követő összefoglalót komolyan értékelnek a vezetők.) Persze nem minden javaslat váltható rögvest valóra. Érdemi döntések — Gyakornokként nekem mostani munkahelyemen a munkaügyi osztályon, járva feltűnt — mondta el Rézsó Mátyás —, hogy decentrali- záltabbá lehetne tenni az ügyintézést. Most is az a véleményem, hogy ez az intézkedés igen hasznos lenne, ma azonban — a feladatok és a lehetőségek mélyebb megismerése után már az átszervezés valóra váltását nehezítő gondokat is látom. Ez persze egyáltalán nem jelenti azt, hogy elvetettem a decentralizáció gondolatát. Éppen ellenkezőleg, már tudom milyen úton, milyen lépésekkel juthatnánk el a kívánatos állapothoz. A „körbenjárás” alatt képtelenség egy-egy munkaterület csínjával-bínjával megismerkedni. A gyakorlati hónapok a vállalat alapvető összefüggései közötti jártasság megteremtésére szolgálnak. Szükség van erre, mert érdemi döntések meghozatalával csak ezután bízhatók meg a fiatalok. A hat hónapot hasznosan eltöltők pedig könnyebben elkerülhetik a „mélyvízbe dobottakat” gyakran felőrlő, a döntések felelőssége és a következmények ismeretlensége közötti ellentmondások káros hatásait. A pályakezdők beilleszkedéséért a 7. sz. Volánnál tett erőfeszítések — úgy látszik — hoztak is eredményt. Az új rendszer bevezetése óta a vállalathoz került 13 kezdő diplomás közül csupán egy távozottel. V. Szász József Brigád a bedolgozókról A kisújszállási Bőr- és Textilruházati Szövetkezet gazdasági eredményei sok szempontból figyelemreméltóak. A KUNSZÖV-nek az indulástól eltelt hat év alatt csökkenő létszám mellett több mint négyszeresre — 65 millió forintra — nőtt az árbevétele. A munka hatékonyságának ilyen mértékű növelése csak több tényező együttes fejlesztésével válhatott valóra. A tudatos munkát elősegíti a rendszeres politikai és szakmai továbbképzés is, mindemellett a gépesítés és a szervezettség fokozása sem elhanyagolható tényező. A 210 belső műhelyben teVonzó célok, tiszta eszközök Közéletünk | glróT3 hosszú évek óta sok szó esik; visz- sza-visszatérő — vagy inkább folyamatosan napirenden lévő — téma a sajtóban, rádióban, tévében, a különféle társadalmi szervezetek nyilvános fórumain épp úgy, mint a mindennapi magánbeszélgetésekben. Hogy mást ne említsünk, az utóbbi évtizedekben a párt valamennyi kongresszusán — így a legutóbbin is — hangsúlyosan fogalmazódott határozattá a közélet tisztaságáért; annak megőrzéséért vívott folyamatos küzdelem szükségessége. Abból kiindulva, hogy a fejlett szocializmus építése nemcsak anyagi, gazdasági gyarapodást feltételez, hanem a közgondolkodás, az életmód, az életvitel, a magatartás közösségibbé válását is, és hogy e két szféra szorosan és kölcsönösen összefügg egymással, a párt magas erkölcsi követelményeket támaszt mindenekelőtt saját tagságával szemben. A kommunistáktól — függetlenül attól, hogy ki- sebb-nagyobb vezető beosztásban dolgoznak-e vagy sem —, valamint a különböző szintien és területen tevékenykedő politikai és gazdasági vezetőktől, állami vagy társadalmi tisztségviselőktől — függetlenül attól, hogy tagjai-e a pártnak, vaev sem — idegen mindenféle közösségellenes magatartás, a hatalommal való legkisebb visszaélés, a pozíciónak egyéni célokra, anyagi, vagy egyéb jogtalan előnyökre történő felhasználása. A pártnak a társadalomban betöltött helyével, vezetőszerepével függ össze, hogy ezekről szólván nem holmi elvont moralizálásról van szó. Mindennek politikai súlya, jelentősége van. Vajon az a tény, hogy rendszeresen és sokat beszélünk a közéleti tisztaságról, azt jelenti-e, hogy tán komolyabb „baj van” ezen a területen? Nem, éppen ellenkezőleg ! Éppen ezért nincs baj, éppen annak köszönhetően megfelelő általában közéletünk erkölcsi tisztasága, társadalmunk morális állapota. a vezetés különféle szintjein dolgozó rétegek etikai magatartása, mert sokat beszélünk róla, mert soha nem szűnünk meg ráirányítani a közfigyelmet, mert folyamatosan ébren tartjuk az erkölcsi kérdésekben oly nélkülözhetetlen politikai felelősségérzetet. Az egészében és alapjában véve pozitív összképbe persze beleférnek a szórvánvos negatív ellenpéldák — azazhogy élesen, markánsan kiütköznek belőle, s ezzel is sajátos módon épp az általános, a nagy egész kedvező, egészséges voltát bizonyítják. Közvéleményünk érzékenyen — olykor ingerültséggel felháborodással, sőt, nem ritkán eltúlozva, ellenőrizhetetlen vagy hamis információkra, mendemondákra alapozva — reagál a szocialista erkölcsi normákat sértő esetekre, a nyilvánosságra jutó kisebb- nagyobb visszaélésekre. De gondoljunk csak — akár szépirodalmi olvasmányélményeink birtokában is — a régi, felszabadulás előtti vagy a Ferenc József korabeli „boldog békeidők” Magyarországának általánosan korrupt közállapotaira; vagy gondoljunk a mai tőkés társadalmak óriási pénzeket forgató szennyes botrányainak oly megszokottá vált sorozatára. Vajon nem arról van-e szó, hogy ami a polgári társadalmakban általánosan jellemző és természetes, ugyanannak ma nálunk még az apró és szórványos megnyilvánulásai is természetellenesek, nem férnek össze a szocializmus természetével, ezért ütköznek a szocialista normák szerint ítélő közfelfogás éles elutasításába ? De ne elégedjünk meg saját önértékelésünkkel. A nyugati sajtó rólunk szóló híradásai, a szocialistaellenes burzsoá propaganda, amely előszeretettel kohol ellenünk különféle rágalmakat, és amely különös buzgalommal kapaszkodik bele minden vélt vagy valódi hibánkba-gvengeségünkbe, szinté érdektelenül siklik el, majdhogynem hallgat azokról a jelenségekről, amelyek bennünket itthon izgatnak, és — valljuk be — néha elkeserítenek. Sőt, dicséretére legyen mondva egynémely tárgyilagosságra törekvő polgári sajtóorgánumnak, elég bátor leszögezni (persze csakis saját hazai közönségének hiteles tájékoztatás céljából, tehát nem nekünk szólóan), hogy a mi közéletünk tulajdonképpen irigylésre méltóan tiszta. Nyugati szemmel nézve, persze. Ami bennünket azért ne nyugtasson meg: a mi mércénk más, a mi igényeink magasabbak. Nemcsak beszélünk, de teszünk is közéleti tisztaságunk megóvásáért, a szocialista erkölcsi elvek következetes érvényesítéséért. Bíróságaink személyre, beosztásra, régi érdemekre, párttagságra való tekintet nélkül, a törvény szigorával ítélkeznek minden, törvénybe ütköző cselekedet, bűnügy elbírálásakor. Nem enyhítő, hanem inkább súlyosbító körülmény, ha párttag vagy vezető beosztású személy követ el bűntettet példának okáért külföldi műkincsek csempészetével; valutaügyletekkel; telek- vagy lakásűzérkedés- sel. Vannak sajnos ilyen megtörtént esetek. Elkövetőik többsége rács mögött ül. Segítőik, „felsőbb kapcsolataik”, a haszonból részesedő cinkosaik többsége is. Pártunk természetesen a bíróságoknál is szigorúbban, sokkal kényesebb etikai érzékkel vonja felelősségre vétkes tagjait. Nehogy azonban hamis általánosításokba tévedjünk, sürgősen ide kívánkozik az igazság: az MSZMP nyolcszázezren felüli tagságából mindössze néhány tized százaléknyi részt kénytelen fegyelmileg felelősségre Vonni, súlyosabb esetberfr-mint méltatlant, kizárni soraiból. És közöttük is csak egy hányadot — igaz, nem a legkisebb hányadot ! — a szóbanforgó okok miatt. Nem lehet azt állatiam, hogy mennyiségileg vagv az esetek súlyosságát tekintve számottevő volna a korrupció, a hatalommal való visszaélés. De azt igen, hogy minden egyes ilyen eset súlyos kárt okoz a pártnak, a szocializmus presztízsének. Forintban ki- fejezhetetlen, politikai kárt! A mi belpolitikai életünk kiegyensúlyozott, hazánkban a néphatalom szilárd; demokratikus rend és fegyelem uralkodik. Azok, akik cinikusan vagy szűk látókörűen a jelenlegi nemzetközi helyzetben és a mai szigorúbbá vált gazdasági körülmények között is a „saját zsebükre” dolgoznak, ezt a politikai stabilitást, a szocialista rendet teszik kockára. társadalmi rendet — fejlett szocialista társadalmat — akarunk, amelyben mindenki a munkája értékének arányában részesülhet a megtermelt javakból. És persze ahol nemcsak az elosztási elvek következetesebbek és igazságosabbak, hanerii —, mert ez a lényeg — az' elosztható javak mennyisége is sokkal nagyobb. Tiszta és mindenki számára vonzó céljainkért azonban csakis tiszta eszközökkel, módszerekkel, er- kölcsileg-politikailag tiszta közélet talaján küzdhetünk és dolgozhatunk eredményesen. K. I. Olyan A textilruházati üzem adja a KUNSZÖV össztermelésének több mint felét. Felvételünk a csomagolóban készült vékenykedő munkás mellett 330 bedolgozót foglalkoztat a szövetkezet. Helyi „specialitás” a bedolgozókból alakult brigád. A Tiszaföldváron, Homokon, Nagyrábon és Földes községben alakult brigádok bekapcnolódtak a szövetkezetben folyó munka versenybe, részt kérve saját községük mindennapos életéből, óvodát, iskolát patronálnak, pezsgő közösségi életet élnek. A KUNSZÖV össztermelésének több mint fele a textilruházati üzemből kerül ki. Legnagyobb belföldi partnerei a Duvatáru és Felsőruházati Nagykereskedelmi Vállalat. Készítenek csizmát az AGROTRÖSZT-nek, gyártanak fapapucsot, válltáskát, iskolatáskát A termelés harmadát a Szovjetunióba exportálják. A tőkés exportban egyelőre egy-egy tétellel vesznek részt, az elmúlt félévben bérmunkát végeztek az ADIDAS cégnek. Mint a könnyűipari üze- ' mek nagy többségében, itt is nagy a női dolgozók száma. Közülük minden második 30 éven aluli. A szakemberutánpótlást biztosítja a 91 ipari tanuló, akik ruhakészítő, bőrdíszmű szakmákban tanulnak. r. e.
