Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-08 / 158. szám
1981. JÚLIUS 8. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 IA tévé I képernyője előtt Abban aáfégyetlen pillanatban Nyáron sem áll meg az élet, csak ki a szabadba A népművelőknél nincs „uborkaszezon" Ezúttal olyan alkotásokról szólok, amelyik lokálpatrióta szemmel nézve közelebb áll hozzánk, az Abban az egyetlen pillanatban című tévéjátéknak a szerzője ugyanis itt él közöttünk, a martfűi növényolajgyár főmérnöke. Persze az igazi indok, a kiemelés alapja: televíziónk érdekes vállalkozása ez. Épp az elmúlt héten „elmélkedtem” arról, hogy mai életünk problémái mégiscsak közvetlenebbül ragadhatok meg és fejezhetők ki a képernyőn egy úgynevezett mai tárgyú televíziós drámában, mint mondjuk egy történelmi témájú, azaz a máról cáak közvetve szóló tévéjátékban. S lám, vélekedésem bizonyságául itt a csattanós érv: egy üzemi baleset — feltehetően megtörtént baleset — körülményeit, egy tragikus véletlen következményeit boncolgató mű, mely elgondolkodtat, sőt felkavar, bizonyos értelemben vitát is provokál, tehát közügy. Azzá válhatott, mert világos, érthető, sőt közérthető művészi beszéd volt, nem holmi parabolisztikus mese, nem allegorikus bújócska a gondolattal, nem távoli, rejtett célozgatás a lényegre. Itt egy üzem leghétköznapibb valósága van jelen, természetesen azzal a művészi szándékkal megidézve,* hogy az esetlegest elhagyván a lényegesre koncentrálódjék a figyelem ; mérnöki pontossággal felrajzolt valóság. Eltekintve az indítás kissé túlbonyolított jeleneteitől, szigorú rend a cselekményben, fegyelmezett dramaturgiai építkezés, takarékosan szűkszavú jellemrajz; lényegében szikár drámai építmény. Ez a játék nem érzelmeinket célozta meg, hanem elsősorban értelmünkre kívánt apellálni. Más kérdés, hogy agyunktól is vezethet egyenes út a szívünkhöz! Nem azzal akar hatni, hogy meghalt három ember, nem a szerencsétlenség lírai oldaláról közelít mondanivalójához, nem az áldozatokat akarja elsiratni, jóllehet a mérnök úr virággal a kezében elzarándokol a temetőben nyugvó munkatársakhoz is, hanem az okok, a körülmények szigorú vizsgálatát alkalmazza, akár egy bűnügyi história izgalmát is keltve helyenként. (De hát a krimi is nem észjáték-e?) Mindezt azért, hogy keményen és tisztán tudjon szólni az egymás iránti felelősségünkről, társadalmunk mint működő szerkezet esetleges fogyatékosságairól, hogy így kény- szerítsen bennünket valóban kollektív lelkiismeret-vizsgá- latra. Ismétlem, a líraizáló, temetőbeli pillanatokat nem tekintve, bár a varjak szüntelen károgása itt is nyugtalanítóan keveredik a szomorkás hangulatú látványba, és az idősíkok kissé erőszakolt, művi váltogatását a játék bevezetésében (Gaál Albert rendező és Erdélyi Sándor író társszerzője is a forgatókönyvírásban, ettől talán azt remélte, hogy érdekfeszítőb- bé válik az indítás.) olyan játékot kapunk, amelyben a miért is történhetett ez így okainak, körülményeinek keresésében a hasonló ne történhessék meg író szándéka testesül meg. Nem egy ember mulasztása, bár a fő gyanúsított a játékban a mérnök úr, hanem több tényező összejátszása a felelős — mondja ki a dráma, nincs itt bűnös egy személyben, de annál inkább létezik a „kollektív bűnösség” ténye, s ebből eredően a közös bűntudat kérdése is felszínre kerül. Ami a jó, hogy ez a látszólag, vagy talán nem is látszólag, hanem valójában is elvont gondolat rendkívül konkrétan, érzékletesen jelenítődik meg, személyekre vetítve, és személyekre szólóan, azaz a néző számára is teljesen átélhetően. Olyan oknyomozás ez, mely bár egy üzemi baleset körülményeit van „hivatva” tisztázni, de valójában az emberi lélek tájaira visz el, méghogyha az egyes szereplők szemünk láttára nem is „lelkiznek” önvájkálóan és látványosan. Világossá válik a játékból továbbá az is, hogy nincs kollektív felelősség a közösséget alkotó egyének személyes felelőssége nélkül. Mert igaz, személy szerint egyértelműen senki sem okolható az oldószeres üzemben bekövetkezett robbanásért, de vajon nem járulhatctt-e hozzá a tragikus balesethez például az, hogy Tanai, ak egyik munkás aznap már' 16 órát dolgozott, azaz a túlterheltség, vagy a másik munkatárs szociális elégedetlensége, ami a benyújtott újítása körüli huzavonából származott, vagy a harmadik áldozatnak az a fájdalma, amit kölcsönkérelmének elutasítása okozhatott, és így tovább, vagy például a vezetésben támadt, az üzemi légkört feszültséggel megtöltő kisebb-nagvobb ellentmondások. Egy túlhajszolt rendszer, gépi vagy emberi, egyre- megy, mindig hajlamosabb a meghibásodásra — hangzott él a játékban. Nos, ezért kell időben észrevennünk, hogy hol lazul meg egy csavar, vagy hogy melyik kopott meg túlságosan a nagy terhelésben, mert a körülmények, tárgyiak és emberiek igenis kedvezően alakíthatók. A tévéjáték sokirányú gondolatainak elemzésében itt meg is állnék, mert most veszem észre, elemzés helyett soraim elcsúsztak, eltolódtak a publicisztika irányába. Persze, ez is aligha lehet véletlen, Erdélyi Sándor tévéjátéka — úgy érzem — lényegében publicisztika drámában elbeszélve. Szenvedélyességét felfokozott közérdekűsége jelenti. Erre utal a játék utolsó mozzanata is, nem a vége, mert ennek a játéknak nincs kifejezetten befejezése, jóformán csak abbamarad. Mert a robbanást okozó esetleges felelőtlenség vádja alól hivatalosan felmentik ugyan az üzemvezető mérnök (Némethy Ferenc alakítja, kissé egysíkúan), de a felmentés vajon csökkent- heti-e, megszüntetheti-e a csupán a lekiismeretet terhelő vádak aúlyát? Nyitva marad tehát a kérdés, s az alkotók tőlünk várják, nézőktől a befejezést. S ettől válik valóban mozgósító erejűvé a korrekt eszközökkel rendezett, jó tempójú játék, amelyben néhány kitűnő színészi teljesítményre is felfigyelhettünk. Például a Bessenyei Ferencére, egyszerre szigorú, de nem könyörtelen nyomozó és tragédiát megérteni szándékozó ember, vagy a Szabó Sándoréra, a védőügyvéd alakjában, aki jóformán epizódfigurából formál emlékezetesen eredeti alakot, de másokat is említhetnék. V. M. Szeptembertől a gimnáziumokban: Választható tantárgyak Szeptemberben a gimnáziumokban megkezdik a fakultatív tantárgyak oktatását. Az 1981—82-es tanévtől a harmadikosok, az 1982—83- as tanévtől pedig a negyedikesek is választhatnak olyan tantárgyakat — az iskola lehetőségei szerint — amelyeket magasabb óraszámban tanulnak. Az összesen csaknem 50 fakultatív választható tantárgy között van elméleti és gyakorlati. Elméleti tárgy például a magyar irodalom, a történelem, a világnézetünk alapjai, a matematika, a fizika, a biológia, a kémia, a világnyelvek. Ügyszintén ebbe a csoportba tartoznak a gimnáziumokban nem, vagy hajdanában tanított tantárgyak, például az esztétika, az ábrázoló geometria. Gyakorlati tárgy a többi között a gépjárművezetés és szállítás ügyintézés, a számítógépkezelés, a gépipari, építőipari műszaki rajz, az államigazgatási. idegenvezetői ismeretek, a gépírás, a gyorsírás, könyvtárkezelés. A tanulók maguk döntötték — döntik el: csak elméleti. vagy elméleti és gyakorlati tantárgyat tanulnak a harmadik osztályban heti hét, majd a negyedik osztályban heti kilenc órában. Választaniok viszont kötelezően kellett. A fakultáció célja, hogy a gimnáziumok az eddiginél jobban felkészítsék a diákokat a továbbtanulásra, a munkára, illetve a gyakorlati ismeretek oktatása révén jobban kibontakozzon gyakorlati készségük. Azok a diákok, akik a fakultatív gyakorlati tantárgyakból sikeresen vizsgáznak ezt — a tárgyak többségénél — jogosítvánnyal is elismerik. A Lengyelországból érkezett ostrowi Nauczycielski ének- és zenekar adott hangversenyt hétfőn este Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központ színháztermében. A hazánkban első alkalommal szereplő együttes vezető karnagyával. Flórian Tomaszewskivel beszélgettünk a koncert előtt. — Mikor alakult a vegyeskar? — 1965-ben hoztuk létre a kórust, a város muzsikát kedvelő tanáraival. Patrónu- sunk azóta is az ostrowi pedagógus klub. Elsősorban népzenére. népdalfeldolgozásra épülő műveket szólaltatunk meg. A műsorban emellett helyet kap a reneszánsz zene, s a lengyel romantikusok alkotásai is. A csoport két évvel ezelőtt bővült a zeneiskola tanáraiból, növendékeiből álló zenekarral. azóta oratóriumokkal, énekhangra és hangszeres Igen népszerű lehet a zagyvarékasi fiatalok körében a művelődési ház igazgatója. Ebédidőben keressük, tinédzserek igazítanak útba: „Abban a házban lakik Tibi” — mutatnak egy hosszú épületre. Ismerkedéskor kiderül, Deme Tibor inkább a kérdezettek szüleivel egyidős, a „tibizésen” mégsem csodálkozunk, nagyon fiatalos, könnyen feloldódó ember. Beszélgetésünk bármerre is kanyarodik, a munkához tér vissza. — Azt tartják, a népművelőknek a nyár uborkaszezon. Zagyvarékason — Tényleg ez a vélemény, néha sajnos a gyakorlat is — mo~dia Deme Tibor. — Nyáron ugyanúgy nyújtani kell választékot a közönségnek, sőt még többet, mert ilyenkor jobban ráérnek az emberek, szabadság idején. Csak épp másképp. Nem kívánhatjuk senkitől, hogy harminc fok melegben üljön be egy terembe, ahol áll a levegő, és TIT-előadást hallgasson. Szabadba vágynak az emberek, hát akkor oda kell vinni a programokat. — Szabadtéri előadások, diszkó... — Ilyesmikre gondolok. Ezen kívül nálunk igen kedveltek a kirándulások. Nemcsak a fiatalok szeretnek szétnézni az országban, a nő- és nyugdíjas klubunk például a hét végén a Du- na-kanyarba utazik. Mióta a művelődési ház élén vagyok — ennek már tizenkilenc éve — minden nyákíséretre írt kompozíciókkal gyarapodott műsorunk. A szolnoki Áfész Kodály kórusa az elmúlt héten járt Önöknél. Honnan a kapcsolat? — Lengyel vendégmunkások dolgoztak a martfűi növényolajgyár építésén. Amikor szabadságra hazajöttek, meséltek a Kodály kórusról, ugyanis hallották az együttes koncertjét. Ezek után vettük fel a kapcsolatot a Tisza-parti dalosokkal. s hívtuk meg őket Ostrowba. Először járunk Magyarországon. * * * A koncert első részében a Nauczycielski együttes énekkara mutatkozott be. Pate- tikus hangú lengyel dalllal indították műsorukat. Érzelemteli tónussal szólaltattak meg egy 16. századi szerelmi dalt, s Orlando di Lasso Zsoldosszerenádját. A lengyel folklór ritmus-, dallamvilága szólalt meg a három ron megyünk táborozni a fiatalokkal két hétre. Sátorozunk, túrázunk, felkeressük a nevezetességeket. Az idén a Zempléni hegységet szemeltük ki, pontosabban Boldogkőváralját. — A szakkörök szünetelnek? — Csak részben. A fotó- és honismereti szakkörrel „nagy fába vágtuk a fejszét”. Hangosított diasorozatot készítünk a falu írásos dokumentumairól, régi, már lassan elfeledett használati anyag gyűlt már össze. A cipész- illetve a suszter mesterség szerszámaiból szinte teljes a készletünk. — Mit csinál szabad ideiében ? — Ugyanezt. Évek óta nem voltam szabadságon. Elé« pihenés az a két hét, amíg a tábort vezetem. Jászapátiban A jászapáti művelődési központ meglehetősen furcsa külsővel fogadja a látogatókat. A levert vakolat nem valami bizalomgerjesztőén hat. — A statikai vizsgálat miatt néz ki így az épület — magyarázza Kökény Gábor. a házigazda. — A falak jó vastagok, stabilan állnak. Nem hiszem, ho<?y probléma lesz velük. A legutóbbi Hungária koncertet kibírták. pedig ötszázan tomboltak. — Ezek szerint van közönség nyári rendezvényekre is? — Igen, bár nehezebb a dolgunk. A középiskolás kollégisták, a szakmunkás- képzősök otthon vakációzrészből álló lakodalmi népszokást felidéző alkotásban. A közönség szíves ajándékként kapta a Szellő zúg távol kezdetű népdalt, melyet magyar nyelven énekelt az együttes. Zenei csemege Volt Kodály Túrót eszik a cigány című műve lengyelül, amely tréfás szavaival ugyancsak megdolgoztatta a dalosokat. A zenekar pódiumra lépésével az együttes Haydn Évszakok című oratóriumából a Tavaszköszöntőt szólaltatta meg. A vegyeskar és az instrumentális kíséret összhangjával, átélt előadásával a koncert legsikerültebb produkcióját hallhatta a közönség. A lengyel néptáncot idézte a zenekar egy polo- pézre és egy mazurkára íródott kompozícióban. A hangverseny befejező részében Paul Robeson műsorából, Dunajevszkij műveiből eszt- rádzenével szórakoztatta a közönséget az együttes. — fs — nak. év közben ők alkotják látogatóink nagy részét de azért így sem áll meg az élet. A táncosok rendszeresen próbálnak, a többi programot lehetőleg szabadtéren tartjuk. Űj kezdeményezésünk a szerdánkénti diszkó és filmvetítés a strandon. Az órák átállítása miatt későbbre kell tenni a mozikezdés időpontját, de reméljük, sikere lesz. A hozzánk tartozó iácziványi művelődési házban is szervezünk műsorokat, a Vágó Pál emlékházban pedig most rendezünk egy kiállítást.. — Ügy tudom, nemrégen vezeti az intézményt. — Egy éve kerültem ide, úgy is mondhatnám, még csak kóstolgatom. A kolleganőmnek nagyobb gyakorlata van, együtt szervezzük, tervezzük a programokat. Engem minden lében kanál embernek tartanak, nem szeretek lemaradni semmiről. Élvezem ezt a munkát, emberek között érzem jól magam. Olyankor sem maradok nyugton otthon este, ha nem én vagyok az ügyeletes. Ha csak pár percre is, de benézek. — Volt már szabadságon? — Egy hetetj edzőtáborban, ugyanis „másodállásban” futballbíró vagyok. A családdal majd azután megyünk nyaralni, ha munkatársam visszajön. — Egy nagy olajos kannát cipelt, mikor találkoztunk. — Nem a fűtés mi«+t. benzin van benne — mondja nevetve. — Társadalmi munkában a focipályára megyek füvet nyírni. V. Fekete Sándor II Piszlíce-barlangban Új szakaszt fedeztek fe) A Gerecse hegységben lévő Piszlice-barlangban eddig még ismeretlen új szakaszt fedeztek fel a Tatabányai Szénbányák barlangkutató csoportjának tagjai. Az új szakasz 120 méter hosszú és falait gazdag képződmények, hófehér és vöröses kalcitkris- tályok díszítik. Sok állatcsontot, cserepet, sőt olyan kődarabokat is találtak, amelyek kézi megmunkálást sejtetnek. A leletek korának megállapítása a tudósokra vár, a barlangkutatók viszont elkészítették az újonnan feltárt barlangrész térképét, geológiai, kőzet- és ásványvizsgálatokat végeztek, rovarcsapdákat helyeztek el, hogy megismerjék a barlang biológiai viszonyait is. A későbbiekben, a szénbányák anyagi támogatásával, tovább folytatják a kutatásokat, mert a most feltárt barlangrész alatt újabb folyosókat sejtenek. Kiállítás a drávai halászat emlékeiből Tegnap Kaposváron a Kil- lián György Ifjúsági és Űt- törő Művelődési Központban megnyílt a drávai halászat emlékeiből rendezett kiállítás. A folyóban, amelyt érintetlenül hagyott az ipari szennyezés a viza és a dunai galóca kivételével ma is szinte mindenféle hal megtalálható. Az ottani halászatnak az évszázadok alatt sajátos eszközei, módszerei alakultak ki. Űj abban azonban csak a horgászatot engedélyezik ezen a vízen, mindössze négy, úgynevezett kisszerszámos halász dolgozik a Dráván kőt-két varsával és emelőhálóval. Bartók és Kodály lengyelül is Az ostrowi Nauczycielski együttes hangversenye Szolnokon
