Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

10

Nyugdíjasok fóruma

1981. JÚLIUS 5.

+ 30

A közelmúltban jelent meg a Minisztertanács határozata a nyugdíjak és egyéb ellátások rendszeres emeléséről. Ez a rendelkezés a korábbi, évenkénti emelést módosította. A havi 70 forint legkisebb összegű nyugdíjemelés már júniustól kezdve havi százra kerekedett. Természetesen százzal újból emelkedik majd minden, havi ötezer forintnál kisebb ösz- szegű nyugdíj 1982. január 1-én is.

Plusz harminc forint havonta, most ennyit érez minden nyugdíjas. Vannak akik számolgatnak, s azt mondják kis pénz, de vala mivel több pénz mégis. Mások azt ig nézhetik, hogy ezentúl a házastársi pótlékkal együtt 2450 forint lesz a legkisebb saját nyugdíj ösz- szege, s hogy a saját és özvegyi nyugdíj is emelkedik.

Tudjuk, se a harminc, se a száz forintos havonkénti emelés nem jelent gondtalan életet egyetlen idős embernek és emberpárnak se. Nem gondtalan az életünk, se. a fiataloknak, se az idősebbeknek-, á még dolgozóknak se. Csakhogy lehetőségeink nem kimerítheteitle- nek, s bármennyire is szeretnénk szívünk szerint mindennél többet juttatni a munkában kiöregedett idős embereknek, a szándék lehetőség nélkül mit se ér. Ezért ennyi, csak ennyi a nyugdíjak emelése. Az bizonyos, hogy ez a változtatás is a célt szolgálja: a nyugdíjasok anyagi biztonságát. Évente 1200 forinttal több pénzből gazdálkodhat minden nyugdíjas 1982-től. Ez az összeg fedezhet egy szerény üdülést, beutalóval, vagy a téli tüzelőre szóló utalvány törlesztését, netán egy-egy nagyobb ruházkodás költségét is — futja belőle cipőre, kiskabátra.

Így is lehet számolni a kevéske, most csupán havi plusz harminc forintnak tűnő emeléssel.

(SJ)

Monológ

Érzem a szeretetet

— Azzal vesz körül mindenki, érzem az emberek sze- retetét. Csíkné Erzsiké, a szociális otthon vezetője, patro- nálóm, Koczó Miklós, meg a gondozóim, mind nagyon kedvesek velem. Etelka minden nap elhozza az -ebédet nekem. Nem vagyok válogatós, azt eszem, amit kapok, bár a sült tésztát mindig várom. Az egyik szomszédasszonyom, Nagyné még azt is kitalálja, mit szeretnék és megsüti nekem. A másik szomszéd, Víghné is jön sűrűn, kérdezgeti, mit szeretnék? A vöröskeresztesek is rendesek. És velem szemben a baromfifeldolgozóban az a brigád . . . Ha éjszakásak, figyelik az ablakomat, ég-e a villany, nehogy valami bajom legyen. Szóval, törődnek velem, sok ember tudja ’miklóson, hogy 103 éves vagyok, s csak a szolnoki unokám tud hozzám sűrűn jönni látogatóba.

— A csendet szeretem, meg a kertet. Tavaly még kapáltam is a kertben, mostanában fáj a lábam, a gondozónők vezetgetnek, hiába szeretnék dolgozgatni. Az idén már csak ablakból gyönyörködöm a virágokban . . .

Elmondta: Boda Antalné Lejegyezte: N. A.

Találkozók

Találkozók idejét éljük, minden nyáron. A tíz, húsz, harminc, negyven éves érettségi találkozók között akadt egy 50 éves is egy héttel ezelőtt. A szolnoki, volt fa és fémipari szakiskola öregdiákjai találkoztak június utolsó szombatján megfiatalodott iskolájukban, a Szamuely Tibor Gépipari Szak- középiskolában. Mint képünkön is látható, az ötven évvel ezelőtt érettségizettek jó hangulatban érkeztek a találkozóra. (Fotó: Hargitai)

Ami örök: a kíváncsiság

Egy világjáró nyugdíjas

„Ha vóna egészség, gyűte- nénk egy kis pénzt, essze- szednénk magunkat az asz- szonnyal, utaznánk egy kicsit! Elmennék én mindenhova, hogy lássak egy kicsit ... A legjobban Spanyol- országba mennék, arra nagyon kíváncsi vagyok...” — Egy sok mindent átélt, sokat szenvedett termelőszövetkezeti nyugdíjas, egy hajdanvolt fuvaros mondja ezt a Valóság című folyóirat júniusi számában, ékesen bizonyítva, hogy bár az évek múlásával kopik, gyöngül a test, ez nem jár feltétlenül együtt a szellemi tompulás- sal, a fiatalos kíváncsiság és ismeretszomj beszűkülésével, elapadásával.

S hogy mindez mennyire így van, hogy a külvilág felé való nyitottág mennyire nem csupán a fiatalok sajátja, arra szinte mindenki tud példát mondani a saját környezetéből, — hiszen ki ne ismerne szüntelenül tervezgető, ifjonti fürgeséggel mozgó, fáradhatatlanul tevékenykedő és mindent látni, tapasztalni akaró, sokfelé utazgató nyugdíjast?!

Az SZMT székházában három nevet is mondanak hirtelen, amikor ez szóba kerül: „Pontosan ilyen nyugdíjas az Eszti néni is, — mondják — a volt könyvtárosunk. Az elmúlt hét végén Szekszárd környékére szerveztünk kirándulást, és velünk jött ő is. Maga köré gyűjtötte a gyerekeket, és a

kis csoportjával mindenütt ő volt az első!”

Amikor személyesen találkoztunk Eszti nénivel, azaz Kalmár Józsefnével, akkor természetesen Szekszárdról kezdtünk beszélgetni...

— Legjobban talán a múzeum tetszett — mondja. — Az ottani nép régen használt bútorai, szerszámai. A különböző hálók, horgok, az egyetlen fatörzsből vájt csónak. — Ugye, arra halászó népek éltek hajdan, mégis, sok minden emlékeztetett az én szülővárosomra, Túrkevére, és a szülői házra. A kenyeret például édesanyám is ugyán- olyan teknőben dagasztotta, amelyet ott láttunk.

És mert kenyeret még ő is sütött, szakszerű kis előadást tart a dagasztásról, a kemence felfűtéséről, majd azt mondja: — Nagyon fontos volt a tisztaság, és a takarékosság! Apám nagyon haragudott, ha csak egy fél marókra való lisztet is elszórtunk dagasztás közben.

Takarékosság! — erről eszébe jut, hogy milyen különösnek találta néhány hónappal ezelőtt a salzburgi húsboltokat, ahol félbevágott sertések, hatalmas marhacombok helyett két-három kilós húsdarabokat látott, amelyekből néhány vékony szeletet méretett le egy-egy vevő. Furcsa volt mert itthon, a környezetében már egyre ritkábban tapasztalja, s maga is meg-megfeledke- zik a régi szokásokról, a takarékos életvitel általa is ismert hagyományairól.

— Most szóljon hozzá — nevet — Ausztriába kellett utaznom ahhoz, hogy mindez felidéződjék bennem, s hogy alaposan elgondolkozzak rajta: mi is történt velünk az utóbbi évtizedekben, hogy mindenről ennyire elfeledkeztünk.

Amin viszont én csodálkozom: bármelyik országról beszélünk : végül' Túrkevénél, Szolnoknál, sőt, a hajdani munkahelyénél, a könyvtárnál kötünk ki, ahol egyébként ma is gyakran megfordul. A szintén nem túl régi utazásáról, amit a Szovjetunióban tett, így beszél: — Meglepett, mennyit olvasnak ott az emberek. Még a metró lépcsőjén is könyvet tartanak a kezükben! A teenagerkorú fiatalok is! Nyáron! Itt a könyvtárban viszont gyakran hallom, főként a középiskolás korú fiúktól, lányoktól: elég volt egész évben a kötelező olvasmány, nyáron nem veszek könyvet a kezembe, utazni akarok! — Ennek örülök, de sajnálom, hogy nem tudják: utazni másképp is lehet. Könyvvel a kezünkben. Én sokat utazom így is. Így jártam többek között Amerikában, Olaszországban, Franciaországban. És nem akármilyen társasággal: Steinbeck, Moravia és Balzac volt az uti- társam, útikalauzom.

— káposztás —

Postaládánkból

Kirándulás Sátoraljaújhelyre

1981. június 3-án, hajnal fél 5 órakor lelkes csoport tette hangossá a szolnoki vasútállomás csarnokát. A szövetkezeti nyugdíjasok készülődtek kirándulásra, Bor- sod-Abaúj-Zemplén szép hegyei közé. A létszám 28 volt, a programot előre elkészítettük.

Voltunk autóbusszal Sárospatakon, gyönyörködtünk a Rákóczi-várban, annak értékes múzeumában, képtárában, műkincseiben. Minden épület a múltról mesélt.

Megpihentünk a szép és tiszta parkban, majd következett a Határvárosi séta, kirándulás, mely Sátoraljaújhelyét köti össze Csehszlovákiával. Itt érdeklődéssel figyeltük a hatalmas átkelő forgalmat.

Június 6-án este érkeztünk haza. Utunk oda és vissza kényelmes volt, a szolnoki MÁV állomásfőnökség jóvoltából, mivel külön kocsiban utazhattunk.

KISZÖV nyugdíjas klub

Sütemény helyett gyümölcsöt

Nyári táplálkozásunkról

Júliusban a legfőbb ideje annak, hogy a nyári táplálkozásról szóljunk néhány szót. Nyáron kevésbé kívánjuk a zsíros, nehéz ételeket — és sokan mégsem változtatnak megszokott étrendünkön. Pedig nyáron a legkönnyebb áttérni az egészségesebb táplálkozásra, s ilyenkor a legkönnyebb megszabadulni a felesleges kilóktól is.

Hogyan változtassunk étrendünkön ?

Zsír helyett térjünk át a sokkal könnyebben emészthető olajra. A szénhidrátdús körítések helyett (tésztafélék, rizs, burgonya) készítsünk rántás nélküli zöldfőzelékeket, vagy vajban párolt kelbimbót, karfiolt, zöldbabot, vegyeszöldségeket. Sütemény helyett inkább fogyasszunk sok gyümölcsöt, különféle gyümölcssalátákat.

teflon edényben, vagy alufóliában, de kirándulásokon kellemes élmény a roston sütés is. Fehérjeszükségletünket friss tejjel, tejtermékkel egészítsük ki.

Az ételeket lehetőleg frissen fogyasszuk el, ugyanis ez a legbiztonságosabb védekezés a fertőzés ellen. A másnapra eltett étel nem csak a romlás lehetőségét rejti magában, de csökken tápértéke, vitamintartalma, elveszti eredeti ízét, zamatét. Gyakran tapasztalható, hogy különösen nyáron a hűtőgépben tárolt ételek is okoznak enyhébb — súlyosabb mérgezési tüneteket. Ennek oka, hogy a nagy hő- mérsékleti ingadozásnak kitett ételekben sokka] gyorsabban szaporodnak a baktériumok, mint azt sokan gondolnák. Ezért sem a hűtőszekrényben, sem a hidegAz alkoholos italok helyett,. nek vélt pincékben, sem faüdítőbb a gyümölcsszörpök, rostos gyümölcslevek fogyasztása.

Nyáron a szervezet kalória szükséglete valamivel kevesebb, mint télen, tehát nem árt elővenni a kalóriatáblázatot és 20—25 százalékkal csökkenteni a napi kalóriafogyasztást. Húst bátran fogyaszthatunk; ha nem zsíros, akkor nem hizlal. A húst süthetjük zsír nélküli

Nagymamák a parton

A kismedence közelében egyetlen pad áll a nagylom- bú fa alatt. A többit, ahogy megy fel a nap, éri az erős sugárzás. így az egyetlen, hűs ülőhelyen többen is szoronganak. Nagymamák. Némelyikük fejkendősen, kis feketemintás kartonruhában, úgy ült le, ahogyan kijött. Már nincs kedve vetkőzni, hiszen a gyógymedencéig gyerekkel aligha jutna el. A fiatalabb nagymamák megkockáztatják a fürdőruhát, legalább egy kis napfény érje a hátukat, vállukat.

Ülnek, olykor még szólnak is egymáshoz egy-egy tőmondattal, de nincs egyiknek se beszélgetős kedve. Hogy is lenne! Még az üdülésükön

— Ha nyugdíjas találkozóra hívnak, mindig elmegyek. Aztán, a csoda tudja, hogy van, ott még a derekam se sajog. Különösen nem, ha rákezd a zenekar... (Fotó: Korányi Éva)

is látszik, hogy ők most figyelnek, vigyáznak. A medence kis vizében pocskoló, harsányan kiáltozó unokákra. A gyerekek szemmel láthatóan élvezik a nyarat, a vizet, a napot. A nagymamák időnként megtörlik kendőjükké] az arcukat, előhúzzák az otthon 15 ekészített üveget, ami reggel még jéghideg tiszta vízzel volt tele. Rekkenő a hőség, valami nekik is kell.

Ök azok, akik tudnak gyönyörködni is, háborítatlanul a maguk és mások unokáiban. És azok is ők. akik még a pádról is felserkennek, ha az unokát valaki itatja, gáncsolja a vízben. Olyankor haragos-mérgesen rászólnak a gyerekre, eligazítják a dolgot.

Uzsonnatájt szép csendesen kicsalogatják a gyerekeket a vízből, megtörlik a csupavíz kis testeket, ráhúzzák a szoknyát, nadrágot. s hazasétálnak velük.

Tulajdonképpen kis dolog. A nagymamák segítenek a gyerekeiken, ahogy tudnak. És a nagy vakáció idején, amikor nemcsak az iskola, az óvoda, bölcsőde is bezár pár hétre, ugyan ki lehetne a gyerekkel, mint a nagymama? Nekik, neki öröm az, nem fáradság.

Ha látom őket a strandon, a kis pad hűvösében, még irigy js vagyok. A ráérő idejüket irigylem...

Összeállította: Sóskúti Júlia

A NYUGDÍJASOK fóruma legközelebb 9-én jelenik meg

AUGUSZTUS

lusi kutakban nem szabad tárolnunk habart, berántott ételeket.

Két órán belül minden féle főtt tésztát el kell fogyasztanunk! Hasonlóképpen nem tanácsos a májjal, tüdővel, vesével, velővel készített ételek későbbi fogyasztása sem. Hűtőszekrényünket a nyári hónapokban legalább hetenként-, kéthetenként célszerű ki olvasztani, a hűtőteret pedig langyos „Ult- rás” vízzel alaposan lemosni.

(cs-i)

N

em számított vendégre, hát beugrott Jászberénybe kapucsengőt venni. Hangosabbat a réginél, mert az elfáradt annyira, hogy nem ér el a kert végéig. Pedig ő gyakran tesz- vesz a kertben, s ha olyankor jön valaki hozzájuk, amikor az asszony sincs otthon, csengetett ítélet napjáig. Elfáradt az öreg csengő, igaz, az ő kagylói se elég éberek már. Rajtuk azonban nem lehet csodálkozni, hiszen 80 esztendősek, akárcsak gazdájuk. Jászjákóhal- mán, a Damjanich téri lakásán — a tér egy keskeny utca — Blaskó István restelkedik, amiért nem találtam otthon. Szabadkozik: ritka az ilyen, mióta nyugdíjba ment — pontosan húsz éve — csak akkor lép át Jászberénybe, nagy rit-■ kán Gyöngyösre vagy Jászapátiba, ha nagyon muszáj.

— Nem voltam ám mindig ilyen itthon ülő, a szegénység kergetett- el már gyermekkoromban hazulról.

Apám korán meghalt, és édesanyám támasz nélkül maradt két kisgyerekkel, hamar megtanultuk, mi az a nincs, én kilenc évesen szegődtem kiskanásznak. évi 20 pengőért, meg egy malacért. Három gazdánál is szolgáltam, 1914-ben. az akkori 13 évemhez hozzáhazudtam még egyet, és leszerződtem lakatos és villanyszerelő inasnak Szolnokra.

Segédlevéllel a zsebében a MÁV gépjavító műhelyében

A vasas veterán

jelentkezett munkára, tagja lett a vasutas szakszervezetnek, 1917-ben részt vett a tíznapos vasutassztrájkban. A Tanácsköztársaság ideje alatt vörösőr, majd híradós vöröskatona volt. Sok becsületes munkásemberrel együtt került vizsgálati fogságba, 1920-ban jött vissza Jászjákóhalmára, neve azonban ott maradt a nyugtalankodók listáján.

— Igen, ilyen volt az én beilleszkedésem '— ugye, így nevezik mostanában az első éveket — küzdelmes, nehéz kezdés, sok megpróbáltatással, mégis ezekre az évekre gondolok vissza legszívesebben. Ezek emléke kísért el a csendőrségre, ahol havonként kellett jelentkezni, a szőlősgazdákhoz napszámosnak. Az akkor szerzett tapasztalatokat hasznosítottam a felszabadulás utáni években, és azok birtokában kopogtattam 1951- ben az Aprítógépgyár kapuján.

Aprítógépgyári pályafutását mint géplakatos kezdte, de amikor rájöttek, hogy ért a hegesztéshez, hogy varratai felérnek egy-egy mutatós díszpánttal, ő lett a gyár akkori termelésében fontos szerepet betöltő főhegesztő, és az őt követő hegesztő tanítómestere.

— Azok se voltak könnyű évek, mégis jó érzéssel gondolok vissza rájuk, hiszen tudtam, ha küzdünk is nehézségekkel, a magunk gondján enyhítünk. A gyár akkor, hogy munkát tudjon adni az embereknek, elvállalt olyasmit is, aminek gyártását menet közben kellett megtanulni. Menet közben jöttünk rá, hogy azok a szegecselt „monstrumok”, amelyeket más cégektől kaptunk összeszerelésre, he- gesztve többet érnek, jobb piacuk van bárhol a világon. Ez furcsán hangzik most, amikor a legkisebb munkadarabnak is kidolgozott technológiája van. Előfordult olyan is, hogy az őrlőmalom óriáshengerének gyártásához a normások ezer percet adtak, azután kiderült, hogy megfeszített munkával 1500 óra alatt lehet elkészíteni.. Én is azok között voltam, akik éjjel-nappal törték a fejüket, hogyan lehetne jobban, hasznosabban dolgozni. Törtem a fejemet, mint hegesztő, majd művezető, később egészen nyugdíjba vonulásomig technológusként, mint a technológiai osztály dolgozója.

— Húsz éve vagyok nyugdíjas, de kapcsolatom a gyárral nem szakadt meg. A pártalapszervezetből azért nem jelentkeztem át, hogy havonta egyszer biztosan ott legyek közöttük. Ök is, a volt munkatársak, a régi tanítványok gyakran felkeresnek, az idén is itt voltak, felkö- szöntöttek 80. születésnapom alkalmával.

Illés Antal