Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-05 / 156. szám

1981. JÚLIUS 5. 6 Nemzetközi körkép Tbiliszi - Besenyszög Legendák földje: Kauká­zus. A kultúra egyik bölcső­je, bibliai táj. Örök-hó fed­te csúcsok, ember nélküli ko­pár hegyek közt termékeny völgyek, ember alkotta világ. Művelt, táj: szőlőtáblák, tea­ültetvények, mogyoró- és fü­gefa ligetek, hegyi legelő­kön legelésző nyájak — a dombokon ősrégi erődök, szé­kesegyházak, kolostorok. Sok •. évezredes kultúrák folytatói a mai kaukázusi szovjet köztársaságok. És nemcsak a természettel kel­lett az alkotó embernek meg­vívnia, hanem a hódító se­regekkel is. Európa és Ázsia kapujában lévén, a Kauká­zus a hódító seregek állandó felvonulási telepe volt, dúl- tak-pusztítottak itt arabok, tatárok, perzsák, törököké Tbiliszit, Grúzia fővárosát például negyvenszer tarolták földig, és negyvenszer újjá­építették, és ma nagyobb és szebb, mint valaha. Az örök újrakezdés és a folytonosság példaképei le­hetnek az itt élő népek. A teremtett kultúrát óvni-őriz- ni, népnek-nemzetnek meg­maradni — ez volt sok-sok évszázad történelmi prog­ramja. Talán ezért is élnek elevenen máig a nemzeti hagyományok; a történelmi múlt s az ősök tisztelete és a legendás vendég-barátság a mindennapi élet része ma is. A nemzeti szokásokról persze a szállodákban lakó, vonaton, buszon rohanó tu­rista csak felületes benyo­másokat kap többnyire. Úti­könyvekből, idegenvezetők tájékoztatásából értesül, vagy szimbólumok jelképezik ezt számára, mint például a Tbi­liszi fölött emelkedő hatal­mas bronzszobor, a „Grúz Anya”. Egyik kezében kardot tart — az ellenség fogadá­sára. a hősi múltra emlékez­tetvén, a másik kezében ser­leget — borral fogadja a barátot, a hagyományos grúz vendégszeretetet jelképezvén. A magyar turistacsoport számára Goriban, az ismert grúz kisvárosban e jelkép megtestesült — egy grúz család jóvoltából. Az éttermi vacsora után Lbbzsanidze Eteri Romanovna és férje köszöntött bennünket, és sas- likot, pezsgőt szolgáltatott fel az egész IBUSZ-csoportnak. A fiatalasszony elmondta, hogy ő szeretett volna főzni vendégváró ételt, de hát csak később értesült jöttünkről, így csak a vendéglőben ren­delhetett számunkra — ám nemzeti ételt, italt. Vendég­szeretetük, figyelmességük egyéb jeleivel is elhalmoz­tak bennünket, prospektuso­kat ajándékoztak Goriról, Tbilisziről, és egyéb ajándé­kokat is, a nőknek úti vil­lanyvasalót, a férfiaknak még egy láda pezsgőt az út­ra. Másnap a városban vé­gigkísértek bennünket, mint­ha tényleg az ő vendégei let­tünk volna, és továbbindu- láskor személyes jóbarátként búcsúztattak. ' Meglepő és megható volt ez a vendégszeretet. Har­minc embert, és ráadásul idegeneket vendégül látni! Kérdéseimre Lobzsanidze Eteri Romanovna így vála­szolt: — Számomra a magyarok nem idegenek, minden Ma­gyarországról érkezőt rokon­ként fogadok. Elbeszéli az előzményeket. Édesapja, Roman Alekszeje- vics Lobzsanidze, a szovjet hadsereg tisztje.- 1944-ben a Szolnok melletti Besenyszö- gön esett el. Sokáig nem tudtak róla semmi bizonyo­sat. 1944-ben tábori értesí­tés jött a családnak édesap­járól: „határainkon túl. is­meretlen helyen eltűnt”. És hosszú nyomozás után, har­mincöt év múlva, a helyi katonai parancsnokság ada­tai alapján, a Szolnok me­gyei Tanács segítségével tud­ták meg a bizonyosságot: édesapja hamvai a szolnoki szovjet katonai temetőben nyugszanak. 1979-ben a Szol­nok megyei Tanács vendége­ként Magyarországra jöttek, s egy grúz nyelvű emléktáb­lát helyeztek el a hősi em­lékművön. S aztán kiderült édesapja halálának pontos helye is. és a Palotási Álla­mi Gazdaság MSZBT tagcso­portja emlékművet állítta­tott saját költségén azon a helyen, s a KISZ-szervezet vállalta a gondozását. Fény­képeket vesz elő az emlék­műről. amelyet katonai tisz­teletadással avattak fel 1980- ban. — Hát ezért tekintek min­den Magyarországról érkezői rokonnak — mondja. — So­hasem felejtjük el azt a fo­gadtatást, amiben a Szolnok megyei Tanács részesített minket. Azóta a családban minden, ami magyar, a leg­jobb. Gyerekeink — egy lá­nyunk és egy fiunk van — ujjongva mutatnak bármit, amit Magyarországról a té­vében látnak; mintha máso-' dik hazánk‘lenne. A „Grúz Anya” szobra Tbili­sziben — Engedjen meg néhány személyes kérdést: Milyen érzés volt 35 év után meg­tudni a bizonyosságot? — Anyám mindvégig biza­kodott, hátha él apám vala­hol külföldön. És sokat sírt, nehéz elviselni a bizonyta­lanságot. A halál tényével megnyugodott; elsirattk apá­mat. Én kétéves sem vol­tam, mikor utoljára láttam, személyes emlékem nincs róla, én most találtam rá apámra. — Mi késztette önöket ar­ra, hogy három évtized után is folytatták a kutatást édes­apja után? — Minden grúz családban igen erős az ősök tisztelete. Én ükapám sírját is számon- tartom, gondozom, és hiszem, hogy az én síromat is gon­dozni fogják utódaim né­gy ediziglen. Erős az a nép, amelyik em­lékezik. Ősökre, történelmére. Jövőt csak a múltra lehet építeni. Grúziának tehát biz­tos jövője van — hisszük és kívánjuk a vendégbarátság viszonzásaként. Angyal János Összeállította: Majnát József Óvodások virágot helyeznek ei Besenyszögön R. A. síremlékén ITÁLIA Laikus a bársonyszékben Első látásra a cím bizo­nyára megtévesztő. Giovanni Spadolinire, a 41. olasz kor­mány elnökére aztán igazán nem illik ez a jelző — leg­alábbis magyar értelemben. Ám az olasz politikai szótár a kereszténydemokratákon kívül minden más pártot — amely nem a katolikus esz­meiség talaján áll — laikus­nak ■ mond. Így került a köztársaságpárti politikus ne­ve mellé a számunkra meg­hökkentő jelző — valameny- nyi olasz lap első oldalán a szenzációknak kijáró vas­tagbetűs szedéssel. 35 év óta először Méltán; hiszen igazi szen­záció, hogy Itáliában 35 év után először nem a Democ- razia Cristiana (DC), a ke­reszténydemokrácia képvise­lője tölti be a kormányfői posztot. S ráadásul egy kis párt, a republikánusok tá­bora jutott 56 éves főtitká­ra révén miniszterelnöki bár­sonyszékhez. A firenzei szü­letésű történész, író és új­ságíró vérbeli, profi politikus Aligha véletlenül esett rá Sandro Pertini államfő vá­lasztása. Amikor az előző kabinet, Amaldo Forlani koa­líciója a P—2 botrány, a ma­gát szabadkőművesnek álcá­zó titkos jobboldali összees­küvés leleplezése miatt meg­bukott, Rómában elemi erő­vel fogalmazódott meg az igény: gyökeresen változtas­sanak a kormányzás stílusán éppúgy, mint a kormányzat jellegén. A jelekből ítélve ez az óhaj csak részben valósult meg. Nem kétséges, önmagá­ban az is látványos változás a Tiberis partján, hogy az új ötpárti koalíció élén laikus politikus áll. Ám az új, 27 tagú kabinet most is keresz­ténydemokratákból, szocialis­tákból, szociáldemokratákból, republikánusokból és liberá­lis politikusokból alakult. A kormányalakítási- tárgyaláso­kat két tényező nehezítette: 1. a szocialisták maguknak sze­rették volna megszerezni a miniszterelnökséget, s főtit­káruk, Bettino Craxi nehe­zen mondott le ambiciózus tervéről, 2. a keresztényde­mokraták súlyos presztízs- veszteségüket, a kormányfői tisztség átengedését, a ko­rábbinál több tárca megszer­zésével akarták ellensú­lyozni. Spadolini türelmes és haj­lékony tárgyalási készsége végül is diadalmaskodott. Igaz, a DC a 27-ből tizenöt minisztériumi bársonyszéket megkaparintott magának — változatlanul Emilio Colom­bo a kül-, Virginio Rognoni a belügyminiszter, az igazság­ügyi tárca élére pedig ugyan­csak kereszténydemokrata ke­rült —, ám a gazdasági kulcs­emberek republikánus, szo­cialista és szociáldemokrata pártiak. A szocialisták pedig azzal is vigasztalódhatnak, hogy Lelio Lagorio révén megtartották a hadügymi­nisztériumot. Ki fizesse a számlát? aofl. Amilyen hosszan ^húzó­dott Spadolini kormányala­kítása, olyan tömören hang­zott az eskütétel utáni első nyilatkozata. Harc az11 inflá­ció és a gazdasági pangás ellen, a terrorizmus--'megfé­kezése, a közmorál helyreál­lítása — a miniszterelnök így összegezte kabinetjének leg­főbb teendőit. Külön-külön is óriási munkát jelent ez á négy feladat, összességében pedig szinte leküzdhetetlen akadályok tornyosulnak meg­valósításuk előtt. Nyilvánva­ló, hogy a kitűnő közgazda- sági tanácsadókkal rendelke­ző Spadolini mindenekelőtt az inflációnak, pontosabban a pénzromlás jelenlegi ag­gasztó ütemének akar hadai üzenni. Elképzelése valami­féle inflációellenes paktum amelyet a kormányzat £ szakszervezetekkel és a mun­káltatókkal egyaránt elfogad­tatna. Persze aligha várható hogy a szakszervezetek olyar megállapodást írnának alá amelynek értelmében az inf­láció valamennyi terhe ezen­túl a bérből és fizetésből élő­ket sújtaná. Hasonlóképpen nehéz lesz magasabb terme­lésre serkenteni egyes ipar­ágakat. Itália egyre több külföldi piacról kiszorul: az olasz termékeket drágán ál­lítják elő, s az iparcikkek egy része nem tart lépést a korszerű követelményekkel. Ráadásul az ország olajszám­lája évről évre nő. miután az energiagazdálkodásban ed­dig nem sikerült számottevő megtakarítást elérniük. Strandkormány? Formailag tehát jókora vál­tozás történt Itáliában a laikus miniszterelnök színre­lépésével, ám a 41. kabinet jövőjéhez a republikánus po­litikus személye önmagában még nem kielégítő garancia. Konkrét programját feszült várakozás előzi meg a leg­nagyobb ellenzéki párt, az olasz kommunisták berkei­ben is. Annyi bizonyos, hogy a kabinet sorsát az dönti el, sikerül-e minél szélesebb kö­rű egyetértésre, netán az OKP által többször is java­solt össznépi támogatásra ta­lálnia programjának valóra- váltásához. Ha nem, akkor könnyen a kérészéletű strandkormányok dicstelen sorsában osztozhat. De ha meggyőző, pozitív programmal áll elő Spadoli­ni, új fejezetet nyithat az Olasz Köztársaság históriá­jában. Gyapay Dénes Ismét a neutronbomba?... Három évvel azután, hogy Carter amerikai elnök a világméretű tiltakozás hatására kény­telen volt eltekinteni a neutronfegyver nyu­gat-európai telepítésétől, az új amerikai kor­mányzat e terv megvalósítására tesz kísérle­tet. Számolva az 1978-ban kezdődött tiltakozó mozgalom „elfáradásával” hatalmas propa­ganda kampánnyal próbálják a neutronbomba lényegét elködösíteni. „Ez a leghumánusabb, legtisztább, legol­csóbb, minden eddigi atomfegyver közül, mely stratégiai forradalmat vezet be”, dicsérik a Pentagon szóvivői. A valóságban ez a fegyver sokkal veszélye­sebb, sem mint azt mérete, szerkezete de­monstrálná. A neutronbomba ugyanis olyan kisméretű hidrogénbomba, amelyben a robba­nási energia 80 százalékát neutronsugárzás formájában szabadítják fel, ezzel a bevetési területen megkímélik az anyagi javak (gyá­rak, bányák, közlekedési hálózat stb.) nagyob­bik részét, viszont emberek milliói számára kínhalált, tartós, gyógyíthatatlan betegséget, sőt, generációkon keresztül öröklődő károso­dást idéznek elő. E fegyver gyártása és telepítése csak növeli bonyolult világunk nem kevés számú veszély- forrásait. Ugyanis viszonylag kisebb robbanó­erejénél fogva alkalmas lehet az „atomkü­szöb” leszállítására, s ez felidézi azt a nagyon komoly veszélyt, hogy bevetéséről nem felelős politikusok, hanem helyi parancsnokok dönt­hetnek, ezzel is növelve egy nukleáris világ­háború kitörésének kockázatát. De alkalmas ez a fegyver arra is, hogy aláásson már meg­levő megállapodásokat, megnehezítsen folya­matban levő tárgyalásokat és megjelenésével a fegyverkezési verseny újabb szakaszát ve­zesse be. Miután kezdettől fogva az volt a terv, hogy az új fegyvert Nyugat-Európába telepítik erősödik az európai közvélemény ag­godalma, hogy az USA a neutronbomba révén is azon dolgozik, hogy területétől távol tart­sa egy esetleges atomháború veszélyét, s Euró­pát óhajtja feláldozni imperialista céljai ér­dekében. E tervekkel összefüggésben külön­leges felelősség hárul az NSZK kormányára. Hiszen a Nyugat-Európában telepített mint­egy 7000 taktikai atomtöltetből közel 5000 ta­lálható az NSZK-ban, s a neutronbombák többségét is a Rajna-mentén tervezik elhe­lyezni. Az „eurostratégiai” fegyverek elhelyezését bemutató térképet az NSZK-ban megjelenő STERN magazinból vettük át, időközben ezen újság ellen hadititok megsértése címén eljá­rás indult. — TERRA —

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents