Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-05 / 156. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. július 5. Kit választ a NŐ? I Arcképvázlat I Szívemhez nőtt . ez a város — Tudja, én már megszerettem ezt a várost. Olyan, mintha itt születtem volna, pedig Mezőtúrról kerültem ide 26 éve. Barátságos ez a város, barátságosak az itteni emberek. És ami nagyon fontos, 'ha kilépek az utcára, mindig rámköszön valaki. Engem itt mindenki ismer, én is tudom, ki melyik utcában lakik, milyen az élete, mi a gondja, baja ... Kerek Lajos rendőr törzs- zászlóst Túrkevén tanácstagnak választották meg. — Már a jelölőgyűlésen a hozzászólásokból érezni lehetett, hogy rám fognak szavazni a körzet lakói. Pedig akkor még nem tudtam, hogy nem könnyű eleget tenni a tanácstagi megbízatásnak. Most például a szanálások okozzák a legnagyobb gondot Kerek Lajosnak. A főtértől a Sáros utcáig lebontják a házakat a városban és a helyükre új, emeletes épületeket építenek. Ez a rész Kerek Lajos körzetébe tartozik, hiszen ő a Józsa, a Kun- Béla és Sáros utca körzetének tanácstagja. Nagyon sokan — főként az idősebbek — npm akarják megérteni, hogy a házakat lebontják, és ezentúl más otthonuk lesz.A Van olyan néni, aki naponta háromszor is megállítja az utcán, hogy „én nem megyek ki a házamból, akármit csinálnak velem!” Neki kell megértetni a lakókkal, hogy a város jövője mást kíván. Ez nem mindig sikerül. De a kudarcok nem szegik a kedvét És az sem panaszkodás, hogy azt mondja, nehéz tanácstagnak lenni. Amikor megválasztották a többiekkel együtt, érezte, hogy bíznak benne az emberek, s vállalta, hogy segít ügyes-bajos dolgaikban. Tudta, mit vállal, és mit várnak el tőle az emberek. Megkönnyíti a helyzetét, hogy rendőrként ismeri az egész várost. Ha megállít az utcán egy szabálysértőt, tudja róla, hogy figyelmetlenség miatt követett el például egy közlekedési vétséget, vagy pedig nem ez az első esete már. Nemcsak a szabálysértőt látja a volán mögött, hanem az embert is. Amíg nem volt tanácstag, addig is gyakran otthonában keresték fel az emberek problémáikkal. Most pedig már szinte természetes... Viszi mindenki a maga baját. Családi ügyben jön az egyik, lakáspanasszal a másik, az emelkedő talajvíz miatt a harmadik. Olykor-olykor az egyén panasza egy kisebb közösségé is, egy utcáé, vagy lakókörzeté. Mindenkit meghallgat, és ha intézkedni nem is mindig tud azonnal, egy-egy jó szóval segít. Mint rendőr, kötelessége az ifjúság és az öregek fokozott védelme is, de ez a tanácstag kötelessége is ... Neki előny, hogy a hivatása rendőr, mert így nemcsak saját lakókörzetét, és annak problémáit ismeri, hanem az egész város életébe belelát. — Huszonhat év alatt változott-e a rendőri munka jellege? — Mi annak idején lovas rendőrként kezdtük. Akkor még több, mint 900 tanya tartozott Túrkevéhez. A legtávolabbi 10—11 kilométerre volt a városhoz. Mindegyik tanyához ki kellett menni, ellenőrizni, renben van-e minden. Ma már tanyaközpontok vannak, és a rendőr is autóval jár ... Akkoriban az ünnepnapok „mozgalmasak” voltak, sokkal több rendbontás, garázdaság történt, mint most. De említhetek mást is. Nincs már any- nyi lopás, mint valamikor volt. Mostanában a legtöbb problémát a közlekedési vétségek okozzák. Gyorshajtás, kivilágítatlan járművek, szabálytalan előzések, kanyarodások miatt gyakran kell megállítania az embereket. S mivel mindenkit jól ismer a városban, ha büntetnie kell, ismerősöket büntet. De ezért még soha nem volt harag, hiszen megértik az emberek, hogy a szabály mindenkire érvényes, mindenkinek be ■Á ■. 1, '1M Bar v kell tartania, és a rendőrnek is teljesíteni kell a kötelességét. A fiatalok problémái foglalkoztatják. Nem azért, mert „rosszabbak”, több rendbontást csinálnak, hanem mert szereti őket és aggódik értük. — Hiába van az iskola, a rendőrség, a bíróság; ha a szülő nem neveli a gyermekét Amikor a fiatalkorú odáig jut, hogy rendőrhöz, vagy bíróságra kell vinni, az már nagy baj. A szülő akkor már elkésett. Szerintem a legtöbb fiatalnak az a baja, hogy nem tudja mivel eltölteni a szabad idejét. Hogy mit lehetne tenni? Talán jobban összefogni a KISZ- alapszervezeteknek, a művelődési házaknak, a munkahelyeknek, az iskoláknak, hogy értelmes és vonzó programokkal és életcéllal kössük le a fiatalokat Beszélgetünk a városról, más emberek gondjairól, a közéletről. A beszélgetés közben egyre erősödik bennem az az érzés, hogy Kerek Lajos ezer szállal kötődik Túrkevéhez. A családjára terelődik a szó. A felesége eddig is megértette, hogy Kerek Lajos számára a napi nyolc órán túl is mindig van munka. Most sem panaszkodik, ha valaki otthon keresi a rendőrt, a tanácstagot. Sőt a választások idején még szurkolt is a sikeréért Szurkolt a két felnőtt gyermeke is. Mit csinál Kerek Lajos a szabad idejében ? Ha teheti az unokájával foglalkozik, vagy a kertjében dolgozgat, kapálgat, öntöz- get. Ezer szállal kötődik Túrkevéhez. Erős szálak ezek, mert a szeretetből és a törődésből fonódtak össze. Paulina Éva Három kép Martfűről A futballpálya mellett jó ütemben halad a községi uszoda építése. A beruházás költségeit a tanácson kívül a község nagyüzemei viselik Bemard Shaw írja egyik aforizmájában: a férfiak azt gondolják, hogy ők választják a nőket, holott az az igazság, hogy legtöbbször a nő választja 'ki a férfit. Csak egy élet is kevés, hogy erre rájöjjünk. A vagyon szava is Szűcs Jánosné, Varró Ilonka néni hét híján százéves, idősebb lányával él Tiszafüreden. Még ma is eleven észjárású, fürge asszony. — Az egykori fényképeket nézegetve, úgy gondolom, a kilencszázas évek elején nem szűkölködhetett udvarlókban Ilka néni. — öten kérték meg a kezemet, végül édesanyámmal Szűcs János mellett döntöttünk. Neki is volt 9 köblös földje, én is vittem nyolc holdat a házasságba. — Szóval suba a subához ... — Nem mondom, azért is, meg másért is. Dolgos pa- rasztlegénynek ismerte Jánost a szalókj határ. Égett a munka a keze alatt, a krajcárokat meg élére rakta. Azután kinézetre se volt akármilyen, mert a válláig is alig értem. Szóval tetszett is, meg bíztam is benne. — Kimutatta-e Ilka néni, hogy szereti? Hogy őt választja férjének? — Hová gondol, kedvesem: nem volt még akkoriban divat! Másfél év után ajándékoztam nek; egy hímzett zsebkendőt: belevarrtam a monogrammom. Ez már vallomásfélét jelentett. Két és fé] évig udvarolt, és bizony már gyűrűs menyasszonya voltam, amikor édesanyám megengedte, hogy a szalóki szüreti bálból egyedül kísérhessen haza. — Bevált a választása? — Csak jót mondhatok rá. Nem esett nehezemre megszeretni. Két fiunk és két lányunk született. Az uram mindig a családjának, mega munkájának élt. Egészen 1972-ig, akkor temettük a megboldogultat — emeli szeméhez a kötényét. Mack Sándorné esküvőjét jóval később tartották, bár az se ma történt, hiszen Sanyi fiuk a Jászberényi Tanítóképző Főiskola utolsóéves hallgatója. Mackné energikus, szókimondó asszony hírében áll nagyközségszerte. — Igen, én választottam a A közeljövőben állítják üzembe a Tisza Cipőgyár új gőzkazánját. A berendezést, amely alkalmas a különböző gyári hulladékok elégetésére, a jászberényi Aprítógépgyár készítette férjem az ötvenes évek végén — mondja. — Milyen elképzelések alapján? — Azért is, mert 12 évvel idősebb volt. Azután szakmával, biztos kenyérkereseti lehetőséggel, nálam nagyobb élettapasztalattal rendelkezett. Néhány hónapi udvarlás után pedig már tudtam, nemcsak szeretem és szeret, de hű társam marad jóban, rosszban. Azaz egy életre. — Ez annyira fontos? — A legfontosabb, mert a házasság alapját két ember vonzalmán kívül a biztonság jelenti. Ha tudom hogy számíthatok a páromra, a bajok is kisebbnek látszanak. Előítéletek nélkül Nagy Lászlóné 26 éver kunhegyes! tanárnőt, afféle vezéregyéniségként tartották számon az általános, majd a középiskolában is. — ötéves házasok vagyunk — sorolja —, és két kislány boldog szülei. Sok igazság van ^abban, hogy annak idején Lacit én választottam ki. A szeme csillogása tetszett meg először. — Tanárnő és szakmunkás férj. — Tudom, olykor még ma is eretnekségnek számít bizonyos körökben, ha a nő ült több évig az iskolapadban. Mintha az oklevél garantálná egy ember értékeit! Bár Laci „csak” érettségizett, nálam mégis olvasottabb, általában tájékozottabb a világ eseményeiben. — Fél évtized már nem kevés idő egy házasságban. — Sikeres a választásom, a választásunk, mert nem csalódtam a férjemben, és úgy gondolom, ő sem bennem. Nemcsak jóképű, de biztonságot jelent, hiszen mindenben számíthatok rá. Megfőz, kitakarít, vasal, a gyerekekért megy, szóval ahol tud, segít. — Lehet, hogy illetlen a kérdés: de hogyan választhat manapság magának férjet egy nő? Másképpen szólva ha az udvarló tetszik neki, mi módon adhatja tudtára? — Direkt úton, azt hiszem sehogy, főleg kezdetben. Ez ma még nem elfogadott magatartás. Ráadásul ezt a reagálást a komoly, párkereső fiúk többsége sem szereti. Úgy viszont igen, ha szimpatikus az illető, engedi, hogy a fiú elkísérje, beszélgessen vele, udvaroljon neki. Egyszóval lehetőséget teremt arra, hogy a partner rájöjjön: kedveli a társaságát. Borbélyné Varga Erzsébet adminisztrátor fiatalasszony, alig egy éve házas. Gyermekük még nincs, a férje a Középtiszai Állami Gazdaságban dolgozik. — Korábban több fiúismerősöm volt, közöttük Endre is. Tudtam róla, hogy létezik, hogy van, olykor köszöntünk is egymásnak, de ennyi volt az egész. Azután tavalyelőtt, amikor érettségire készültem, beszélgetni kezdtünk. — És a csevegésből házasság lett. — Egy év múlva — nevet Erzsi. — Megszerettem, mert úgy éreztem, vele több vagyok. Én képtelen vagyok határozni, töprengem, elmélkedem, ő viszont nagyszerű szervező, jó megvalósító. Egyszóval nagyon jól kiegészítjük egymást. Érzem, vele teljesebb az életem, nagyobb a biztonságom. Nem uram, de párom, férjem lett. — Hogy őt választotta a többiek közül: ezt őszintén a tudomására hozta? — Nem mondtam, de nem is kellett. Elvégre már kezdetben is sejtette, érezte, hogy ő a jelöltem. így aztán minél több időt töltöttünk egymással, ahogyan komolyabb, elmélyültebb lett a kapcsolatunk, a többiek fokozatosan elmaradtak. Vajon a ma eladólányai hogyan vélekednek a párválasztás, a kezdeményezés lehetőségeiről? Mennyire él bennük a 80—100 évvel korábbi illemkódexek parancsa: a nőkbe nevelt hajdani passzivitás, alárendeltség szava? Alakíthaják-e tudatosan partnerkapcsolataikat? A kérdezettek valamennyien tiszafürediek: a 18 éves Végh Csilla gyors- és gépírást tanul, a 19 éves Major Mária termelőszövetkezeti adminisztrátor, a 20 éves Szedlacsek Judit műegyetemi hallgató. Csinosak, ami — lányokról lévén szó — nem utolsó szempont. — Nekem van egy fiú ismerősöm — kezdi Csilla — most katona. Talán azzal is több az átlagnál, hogy nagyon szereti a szüleit, nem iszik, és mindenről el lehet vele diskurálni. Az sem mellékes, hogy jól néz ki, és bárhol, bármilyen összejövetelen meg lehet vele jelenni. Ami a kapcsolatunkat illeti, még friss, így magam sem tudom, mi lesz belőle, mikorra leszerel. — Nekem most nincs komoly udvarlóm — veszi át a szót Marika, — de abban egyetértek Csillával, hogy a jó fellépés, a határozottság döntő. Ne legyen a szó értelmében szép fiú, csak olyan ember, aki tudja, és meri vállalni azt, amit csinál, akire én is számíthatok. Én a „felnézés” helyett „ránézni” szeretnék a majdani férjemre. Még akkor is, ha több lesz az iskolája az én érettségimnél. Ha ilyen akad, bizonyára megtalálom a módját, hogy tudomására hozzam mindezt. — Nekem most több ismerősöm van — folytatja Judit —, de komoly udvar ló nincs. Még csak másodéves leszek temérdek a rajzolni való, nagyon nehéz a műegyetem, és az ember óhatatlanul is válaszút elé kerül: vagy a tanulás, vagy a szerelem. Nekem jelenleg az előbbi a fontosabb. Ha majd két-három év múlva kikötök valaki mellett, a jövendőbelimtől azt igénylem, hogy okos legyen, olyan ember, aki engem egyenrangú partnernek tart. Ismerje el a szakmámat, a hivatásomat. Szóval ne mellettem, de velem éljen. Vita kerekedik arról, hogy kapósabbak-e- az autós fiúk. Csilla, Marika szerint igen, Judit szerint nem. Abban azért egyetértenek: nem a gépkocsi, és nem is a diploma a döntő. És abban is megegyezik a véleményük, hogy nem tartják megvető- nek, ha valamilyen módon egy független lány egy neki szimpatikus, független és érdeklődő fiú tudomására hozza, nem közömbös a számára^ __________________________ Fe lszabadultabban, őszintébben Úgy tűnik, napjaink fiatal lányai egyre több jogot formálnak a kezdeményezésre az élet talán legbonyolultabb kérdésében, a párválasztásban is. Akadnak, akik választanak, míg mások tudatosan hagyják magukat választani. Azt is mondhatnánk, hogy a shaw-i idézet sohasem volt időszerűbb mint korunkban, hiszen a nők már nem eltartottak, hanem szakmával, kereső foglalkozással rendelkező, egyenjogú -társak. Végül is kit választ a nő? Aki férfias, jó kiállású, határozott, hű, megbízható, okos. Azon kívül az se baj, ha házias, és fontos, hogy az igen kimondása után az idegen szoknyák kifejezést törölje a szótárából. Ha mindez — a vonzó külső, a sok jó belső emberi tulajdonság — teljesen nincs együtt, az se baj. Fő az, hogy a szerelem, a szimpátia kölcsönös legyen. És ilyenkor tulajdonképpen már teljesen mindegy, hogy a kapcsolatteremtés kezdetén ki volt a kezdeményezőbb, a bátrabb. Azaz, ki választott kit, hiszen akár a vásár, a házasság is mindig kettőn áll. D. Szabó Miklós Üj gumiőrlő üzemet épít a Tisza Cipőgyár. Az üzem a hulladékgumit dolgozza fel, s teszi alkalmassá a mikroporózus talpgyártásra