Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-26 / 174. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚLIUS 26. lAreképvázlatl Egy úton a történelemmel Csordás Imre sorsában mint cseppben a tenger, úgy munkál legújabbkori krónikánk megannyi vízfodra, háborgó hullámverése. Csillagzata akár kozmikus magasságokba is ívelhetett volna. Mégis megmaradt „földközelben”. Emberi esendősé- gek, botlások meghatóan hősies nekibuzdulások jellemzik életének fél évszázadát. Ha úgy tetszik, sorsa „egy darab” történelem. — Novemberben leszek ötvenéves, apám jövőre lenne száz, ha megérte volna. Negyven évig szolgált Karcagon egy gazdánál, majd kertcsősz volt. Mi kilencen voltunk testvérek, ma már csak ketten élünk, öt elemi után a karcagi nyolc gimná- ziumos iskola első osztályába léptem, öcsémmel együtt jártunk a Győrffybe. Hétkor indultunk az iskolába, de én akkorra már apám mellett a kertben kidolgoztam magam. Délután, mikor hazaértem, folytattam a munkát ott, ahol reggel abbahagytam. Hátrányos helyzetű gyerek voltam, azt hiszem ma így mondják. Jól van megfogalmazva. A négy gimnázium után kimaradtam. Mondhatnám a munkát, hogy azért, de az az igazság, hogy a latinhoz meg a némethez sehogy sem fűlött a fogam. — Apám 1947. augusztusában elvitt a kommunista pártba. Nem voltam még tizenhat éves, de azért felvettek. A párttagsági könyvemet Czinege Lajos írta alá, aki akkor itt párttitkár volt Karcagon. Tizennyolc éves koromban kerületi pártalap- szervezeti titkár voltam, méghozzá a legnagyobb kerületben, a hatodikban. Aztán 1950-ben a városi párt- bizottság függetlenített munkatársa lettem. A feleségem néhány hónappal később került oda dolgozni, megismerkedtünk, házasság lett a vége. A feleség... Csordás Imre életében az élettárs olyan támaszt jelentett, ami nélkül aligha bírta volna végigjárni pályájának zegzugos kitérőit — A pártbizottságon nem találták szerencsésnek, hogy a feleségemmel egy munkahelyen dolgozom, így két termelőszövetkezetben, — a Petőfiben és a Rákócziban — ajánlottak párttitkári beosztást. Én a Rákóczit választottam, jól éreztem, magam az emberek között, huszonegy éves voltam, telve tenniakarással. Szinte a munkám természetes folytatásának találtam, amikor felajánlották, hogy Pesten végezzek egy öthónapos pártiskolát. A hétvégeken hazajártam a feleségemhez — talán ez volt a baj — mert amikor végleg hazaértem Karcagra azzal fogadtak nem ezt várták tőlem. Miután a helyemet a Rákóczi Tsz-ben betöltötték, városi DISZ-titkár lettem. Aztán egy bálon félreérthető megjegyzést tettem egy kislányra, megmondta az édesanyjának. feljelentettek, és el is búcsúzhattam az ifjúsági szervezettől. Ez 1955-ben volt A Szabad Ifjúság Tsz-ben párttitkár lettem úgy, hogy munkaidőm felét a pártmunka, a másik felét a fizikai munka tette ki. Aztán szóltak, hogy a Vegyesipari Szövetkezetben pártalap- szervezetet hoznak létre, elképzelhető, hogy titkárként számba vesznek. A pártszervezet megalakult, a titkár más lett Az ellenforradalom idején éjjeliőrséget szerveztünk a Madarasi úton és botokkal felfegyverkezve védtük a szövetkezetei Aztán 1956 után csak én lettem az alapszervezeti titkár. Csordás Imre hosszabb szünetet tart az elbeszélésben. Mérlegeli mondja, ne mondja azokat a történéseket, amelyek életének legmélyebb pontját jelzik. De aztán igyekszik pontosan visszaemlékezve regisztrálni a tényeket. — Nehezen indult be a munka a szövetkezetben az ellenforradalom után. Az anyagellátás akadozott, az asztalosoknak nem volt mit dolgozniuk, így nem is mértem fel a súlyát túlságosan annak, hová vezet majd egy meggondolatlan vezetői döntés. Az elnök egyszer így szólt: „Imre, vételezz hatszáz forintot, fogadj teherautót és Szolnokon keresd meg ezt és ezt az embert Add oda neki a pénzt és a rakomány deszkával gyere haza.” Így történt minden. Bírósági ügy lett belőle, hiába megmagyaráztuk, hogy az embereknek munkát akartunk biztosítani mindenáron. Kizártak a pártból is. A bíróság a büntetésünket felfüggesztette, pénzbírságot rótt ki ránk. Én évről évre jártam a párt- bizottságot: vegyetek vissza, hisz nem csináltam én semmi olyat... Kezdetben hallani sem akartak rólam, később azt mondták, végezzek társadalmi munkát. Hát ekkor belevetettem magam a munkába: a ktsz-ben, a vendéglátónál szemináriumot vezettem, ekkor kezdődött az MHSZ-munkám is. Aztán 1961-ben tagjelölt, 62- ben párttag lettém ismét. Lassan húsz éve lesz annak is, hogy Csordás Imre az MHSZ Karcag városi titkára lett. Kezdetben havi négyszáz forintos tiszteletdíjért vitte a második műszakot: reggel hatkor bement a szövetkezetbe dolgozni — ahol időközben ismét pártitkár lett —, délután fél háromkor kezdte az MHSZmunkát este hét-nyolc óráig. Felesége a betegsége miatt 1953-ban megszüntette munkaviszonyát. Aztán egy sikeres műtét visszaadta erejét, egészségét, kezdetben az MHSZ irodáit takarította — munkakönyvében most is az áll, hogy gondnok, illetve takarítónő — csak éppen a valóságban a városi titkárság teljes jogú munkatársa. Tárgyal, gépel, szervez, helyettesíti a férjét. Lőszereket ad ki és vesz vissza, egyszóval a napi hatórás elfoglaltsága. amire a szerződése szól, éppúgy kikerekedik tíz- tizenkét órára mint a férjéé. Csordás Imre gyógyszereket szed, külsőre is kissé megtört embernek látszik, de a hajában egyetlen ősz szál sincs. Munkakedve, munkabírása napi nyolc órával nem mérhető. — Elégedett az életével ? — kérdeztem tőle egy hosz- szú beszélgetés végén. Túl sokat nem gondolkodik a válaszon. — A csalódásokat leszámítva boldog vagyok. I<ehet, hogy az életemet úgy mondtam el, hogy kissé elfogult voltam magammal, de nagyon figyeltem a tárgyilagosságra. Hiszen sok-sok álmatlan éjszakán át meg átgyúrtam az élményeimet; voltak ifjúkori botlásaim, naív szertelenségeim, de úgy tudom, haragost eddig nem gyűjtöttem. Az utóbbi két évtizedben kijutott az elismerésből: Haza Szolgálatáért Érdemérem, Honvédelmi Érdemérem, MHSZ kiváló és eredményes munkáért elismerés, köszönet a Munkásőrség Országos Parancsnokságától, oklevél az országos úttörőelnökségtől. A kicsit bagolyvárnak tűnő ódon irodában a vitrin serlegekkel, kupákkal van tele. Az MHSZ-ben sportoló fiatalok szerezték céllövésben, modellezésben. A technikai sportok egyik bázisa Karcag, és ez a Csordás házaspár húszéves munkájának is köszönhető. — Mi a legnagyobb öröm a munkájában? A felesége először szól közbe a beszélgetés alatt; — Az ugye apám, amikor a fiúk, lányok behozzák a csemetéiket, „nézze Imre bácsi milyen stramm srácom van...” Csordás Imréék kilencen voltak testvérek, nekik azonban gyermekük nem született Érthető, hogy örömüket mások apróságaiban lelik.. Palágyi Béla DÉLUTÁN NEM A „Felmondott a vállalat, mert valaki rosszul adminisztrálta a szabadságomat, és igazolatlan távollétiként könyvelték el... Vettem egy szoba-konyhás félházat ... Elváltam. Közös megegyezéssel. simán kezdődött a bontóper. de aztán .. . Fél éve sem használtuk még a drága ülőgarnitúrát, amikor kdhasadozott a kárpitja ... Kölcsönadtam ötiezer forintot egy régi cimborámnak, aki elfelejtette megadni... Eladtam az OTP-lakásomat. Bonyolult pénzügyi háttere 1975: Kísérleti esztendő, az ország ötven nagyvállalatánál szervezik meg a szak- szervezeti bizottságok irányításával működő jogi szolgáltatást. 1977: Már 1606 helyen. az üzemek, intézmények 23,2 százalékában működik, s ezzel két és fél millió ember számára válik lehetővé, hogy ügyes-bajos dolgait a jogsegélyszolgálat segítségével intézze. 1980: Kerekítve háromezer jogsegélyszolgálat van az országban, amelynek ügyforgalma eléri a 200 ezret. Az öt esztendő meghatározó tapasztalata, hogy a jogsegélyszolgálat betölti hivatását. célját, amelyért életre hívták. Ez a cél. az irányelvek szavaival élve: „A dolgozók érdekeinek jogi védelme. a jogi tájékoztatás, tanácsadás. a szükséges mértékű segítségnyújtás és jogi képviselet.” Érdemei, előnyei a fél évtized alatt vitathatatlanná váltak. De. ahogyan dr. Zsiga László, a SZOT jogügyi osztályának vezetője mondta: — Nemcsak érdemei, hanem gyerekbetegségei, ellentmondásai is. Például: kell egy külön iroda, ahol a teljes titoktartást biztosítva lehet beszélni, de néhány helyen ezek az irodák túlméretezett hivatalokká dagadtak. Más: a jogsegélyszolgálat tevékenysége leginkább az ügyvédi munkához hasonlít. Ebből adódnak a .határvillongások”. Dúl a vita. hogyan kellene pontosabban körvonalazni a jogsegélyszolgálat — Ez természetes. Hol itt a probléma? — kérdezett vissza dr. Szabó Erna. aki a Szolnok megyei Húsipari Vállalatnak és ugyanott a jogsegélyszolgálatnak is jogásza. — Tavaly októbertől, amióta jogsegélyszolgálatos is vagyok nem fordultak hozzám munkajogi jellegű kérdésekkel a dolgozók. Ebből vélem, hogy nincs ilyen gondjuk, vagy úgy vannak, hogy eleve reménytelen eset. mert a jogtanácsos a vállalatnak elkötelezett. Mintegy előre megtervezem színpadi jelenetben, úgy toppan be a végszóra, gépelt panaszával a vállalat egyik dolgozója. „— Doktornő kedves! Itt a fellebbezésem. Mert nem tartom igazságosnak a fegyelmi büntetésem. — Nem hozzám kell benyújtania. hanem a döntőbizottsághoz. Ügy emljékszem a fegyelmi tárgyalásán én hallgattam meg. — Engem senki sem hallgatott meg. — Valóban, amire én gondoltam. az egy másik ügy volt. Egyébként a törvény szerint, ha a tények tisztázottak nem kell meghallgatni a „vétkest”. — Nem értem én az egészet. Fegyelmit kaptam, ugyanakkor kineveznek üzemvezetőnek. — A panaszt három példányban kell benyújtani...” — íme a bizonyíték —. mondta a jogásznő, mikor kettesben maradtunk. Eszébe sem jutott, hogy mint jogsegélyszolgálatostól. akár tanácsot is kérjen. Látja, itt volt, vállalati hitel. OTP- kölcsön ... Nem folytatomt mert se vége. se hossza nem lenne ezeknek, az élet velejárójaként emlegetett, ezúttal befejezetlen történeteknek. Semmi közös vonás nincs a felvillantott konfliktusok, s a bonyolult jogügyletek között, csak az. hogy jogi segítségre volt szükség ahhoz, hogy megoldódjanak, remélhetőleg megnyugtatóan. És ezt a jogi segítséget mindegyik esetben a szakszervezeti jogsegélyszolgálat adta. amely öt éve működik. mozgás területét. Én azt szoktam mondani, ki menynyit örököl, mennyiért veszi, hogy építi, hogy telekköny- vezteti a villáját, a Balaton parti nyaralóját, nem tartozik a jogsegélyszolgálatra. A jogi képviseletet a bíróságok, a hatóságok előtt csak nagyon szűk körben és indokolt esetben teszik lehetővé az irányelvek. Egyik feltétel, akit képviselnek, az mindenképpen rászoruljon erre. Tisztázandó, hogv mit kell a rászorultságon és az indokoltságon érteni. — Az egységes értelmezést segítendő készült el a terjedelmes útmutató az irányelvekhez? — Igen. — A törekvő, felkészült jogászok panaszkodnak, ha szigorúan értelmeznék az irányelveket, nem lennének sikerélményeik, nem tudnák kiélni szakmai becsvágyukat. — Lehet, de egyelőre a jogsegélyszolgálatnak inkább szakember gondjaik vannak. Ez a magyarázata annak, hogy a szakszervezeti jog-j szolgáltatásban résztvevő jogászok egynegyede ugyanannak a vállalatnak a jogtanácsosa is. Nem szerencsés, mert éppen az irányelvekben legfontosabb mozgásterületként említett munkaügyi kérdésekben nem adhatnak segítséget, a nyilvánvaló érdekellentét miatt. Mert az a vállalati jogász, aki délelőtt közreműködik egy fegyelmi határozat megszületésénél, délután nem adhat reifen- tippeket”. — válaszolta a SZOT osztályvezetője. van a 'kimutatásunk 1976 óta. Évente általában négy munkaügyi esete volt a jogsegélyszolgálatnak. Amikor nyilvánvaló érdekellentét volt. valamelyik vállalat jogászának adtunk megbízást arra. hogy képviselje a dolgozónkat. A kettős szerepet vállaló jogászok egybehangzó véleménye. hogy ők ki tudják védeni. hogy hibás, megalapozatlan. elmarasztaló döntés szülessen és ezzel megelőzik a konfliktusokat. Nem vitatom. lehet benne igazság. A véletlen hozta úgy. hogy néhány kilométerrel odébb a Sütőipari Vállalat kenyérgyárában elhangzott ennek cáfolata. — Néha eltöprengek, hogyan tudott egy ember egyik napról a másikra 180 fokos fordulatot venni. — Nádudvari Antal művezető, a vállalati munkaügyi döntőbizottság elnöke mondta ezt arról a remek szakembernek tartott jogtanácsosról, aki nyugdíjazása után a vállalati jogsegélyszolgálat jogásza lett. Ennek alig több mint féléve. — Most foggal- körömmel harcol a dolgozók igazáért. 1972 óta vagyok a döntőbizottság elnöke. Amikor jogtanácsosként vett részt a tárgyaláson, néha éreztem, hogy nem ért egyet maradéktalanul a gazdasági vezető döntésével, olyankor csak, annyit mondott, hogy bíráljuk el belátásunk szerint. És nem kérte, hogy utasítsuk el a dolgozó panaszát. De nem kardoskodott a munkaadója mellett sem. passzív volt. Most is rendszeresen ott van a döntőbizottsági tárgyalásokon. csak a másik oldalon. De hozzáteszem, nen: elvtelenül és nem akárkiér harcol. Minden esetben fellép az általa jogtalannal ítélt elmarasztalás ellen í dolgozó érdekében, még akkor is. ha pusztán erkölcs: hátrány lenne például védence számára az írásbeli figyelmeztetés következménye A jogsegélyszolgálatunk éves ügyforgalmának orszá gos statisztikája épp úgy mint a Szakszervezetek Szolnok megyei Tanácsának adatai azt bizonyítják, hogy a: irányelvekben megfogalmazottaktól eltér a gyakorlat Ugyanis a jogsegélyszol gálái tevékenysége nem a munkajog hanem a heterogén polgári. vagyonjogi, családi éí államigazgatási iog keretei között mozog leginkább. (Az országos kétszázezres ügyforgalomnak és a 90 Szolnok megyei jogsegélyszolgálatnál iktatott négy és félezer esetnek is a hetven százaléka ehhez a körhöz tartozott. Miért nem a jogsegélyszolgálat? Ugyanakkor viszont — történetesen Szolnok megyei tapasztalat. — hogy az SZMT-hez az utóbbi egy-kél évben egyre több munkaviszonnyal összefüggő, orvoslást kérő panasz érkezik, holott ugyanebben az időszakban a megyében is bővült a jogsegélyhálózat. Rehák József, az SZMT közgazdasági és szociálpolitikai osztályának vezetője is úgy vélte, valóban elgondolkodtató, hogy sok munkahelyről miért hozzájuk és miért nem a jogsegélyszolgálathoz fordulnak tanácstalan helyzetükben a dolgozók. — Az okát nem tudom, csak feltételezéseim vannak. Lehet, hogy nem szívesen avatkoznak be a jogsegélvesek a munkahelyi konfliktusokba, vagv az emberek nem eléggé bíznak bennük. — Én még hozzátenném, vagy a létezéséről sem tudnak. Felidézek önnek két esetet. Az egyik a Ganz Villamossági Művek szolnoki gyárának kapujában történt, ahol a két portásnőtől az üzem jogsegélyszolgálatáról érdeklődtem. A válasz: mi 'kérem azt sem tudjuk, hogy ebben a gyárban van-e jogsegélyszolgálat. De ennek az ellenkezőjével is találkoztam, éspedig „ a szolnoki Ingatlankezelő Vállalatnál. ahol Kun László, a vállalat munkaügyi döntőbizottságának az elnöke órákig beszélgetett velem a munkaügyi konfliktusokról és a jogsegélyszolgálat jogászától kapott nagyon hasznos tanácsokról. Később derült ki. hogy nincs is a vállalatnál jogsegélyszolgálat. Nem ő volt az egyetlen, aki a vállalat jogi dolgait bonyolító jogászról. aki olykor magánügyekben is készségesen jogi felvilágosítást adott, azt hitték. hogy mint jogsegélyes teszi. Olyan érzésem volt. hogy a jogsegélyszolgálattal kapcsolatos bármilyen tapasztalatomnak az ellenkezője is igaz lehet. — Ne csodálkozzék. Az érdekképviseletnek egy új formájáról és intézményrendszerérői van szó. S az első öt év az útkeresés ideje volt. amikor felszínre kerültek a nem kívánatos tünetek, a SZOT irányelvének téves értelmezéséből félreértéséből fakadó helytelen megoldások. Csak átfogó képünk van a jogsegélyszolgálat működéséről. a gyakorlat finomításra vár. Meggyőződésem, hogy a SZOT elnöksége többek között ezért bízta meg a Szakszervezetek Elméleti Kutató Intézetét, hogy „készítsen elemzést a jogsegélyszolgálat működéséből levonható általános érvényű következtetésekre.” Kovács Katnlin A gyermekbetegség tünetei Jogászok kettős szerepben Fáradtság... ' • -Vi* ,* * &{ í v ,
