Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-25 / 173. szám

2 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚLIUS 25. ( Kommen-1 tárunk I Előtérben: Észak lig egy hónapja Leonyid Brezs- myev fágyelemre méltó javaslatot tett az észak-európai atom­fegyvermentes övezet léte­sítésére. Most néhány hír er­re a tervre irányította az érdeklődést annak kapcsán, hogy Paavo Väyrynen finn külügyminiszer Washington­ban Haiggel tárgyalt, Knut Frydenlund, a norvég diplo­mácia vezetője pedig brit kollégájával, Lord Carring- tonnal Londonban folytatott eszmecserét. A szovjet javaslat célja egyértelmű: kontinensünk északi felén csökkentené a nukleáris háború veszélyét, növelné a biztonságot, kikü­szöbölné az atomháborúnak még a lehetőségét is. Ha va­lahol, Észalk-Európában er­re ió alkalom kínálkozik, hi­szen a svédek és a finnek a semlegesek táborába tartoz­nak, a dánok és a norvégek pedig — bár a NATO szö­vetségi keretébe tartoznak nem mindenben értenek egyet a washingtoni ..héják­kal”. Ellenkezőleg, Norvégia már puhatolózott az USA vezetőinél az Észak-Európát érintő javaslat felől, igaz, eredménytelenül. A wasing- toni vezetők -— mint 'annyi más esetben — az atoimfegy- vermentes övezet létesítését „szovjet propagandafogás- nak” minősítették. Dánia a maga részéről üdvözölte Birezsnyev javaslatát, s ér­tésre adta, hogy a tervet hasznosnak véli. Most a finn külügyminisz­ter tartózkodik az amerikai fővárosban. Alexander Haig és vendége — jóllehet a csütörtök délutáni tárgyalá- sokróii amerikai források semmit nem közöltek — bi­zonyára megvitatta a javas­latot. Sok kétség nem fér­het hozzá, hogy az amerikai külügyminiszter ismét a már ismert álláspontra helyezke­dett. Persze, Finnországot nem fűzi szövetség az Egye­sült Államokhoz. Ebből kö­vetkezik, hogy Helsinki vé­leményét nem lehet egysze­rűen „lesöpörni” a tárgyaló­asztalról, hivatkozva a szö- vetségesi hűségből fakadó kötelezettségeikre. S az sem kétséges, hogy a pozitív semlegesség tiszteletet ér­demlő politikájához követke­zetesen ragaszkodó Finnor­szág — amely példás jó­szomszédi viszonyt valósított meg a Szovjetunióval —, több szempontból is magára irányíthatja Washington fi­gyelmét. gyelőre nem tud­ni, miként foglal­tak állást a nor­vég külügyminisz­ter és Lord Carrington lon­doni megbeszélésein, ahol ugyancsak szóba került az észak-európai övezet témá­ja. S talán az a nemkülön­ben feltűnést keltő állásfog­lalás is, amelynek értelmé­ben Norvégia nem vesz részt a NATO Ocean Venture ’81 fedőnevű hadgyakorlatának az Atlanti-óceán déli térsé­gében rendezendő manőve­rein. Az ok: Oslóban úgy vélik, hogy ezek a gyakor­latok túllépik az Atlanti. Szövetség politikai és kato­nai „felelősségi szférájának” határait. Gyapai Dcncs Tanácskoznak a spanyol kommunisták Mára Madridban összehív­ták a Spanyol Kommunista Párt Központi Bizottságának ülését. Napirenden az SKP kedden megnyíló X. kong­resszusának előkészítése sze­repel. Az ülésen szavaznak még Francisco Garcia-Salve- nak, a munkásbizottságok egyik vezetőjének a Közpon­ti Bizottság tagjai közül va­ló kizárására tett indítvány­ról. t Októberben folytatódik a madridi Másodízben választ elnököt Irán népe A jövő hét keddjén tar­tandó plenáris ülés után az európai biztonság és együtt­működés kérdéseivel foglal­kozó madridi találkozó fel­függeszti munkáját és három hónappal később, október 27- én újítja fel — így döntöttek a küldöttségek a találkozó tegnapi teljes ülésén négy semleges ország (Ausztria, Finnország, Svédország és Svájc) javaslatára- A hét eleje óta folyó konzultációk nyomán kialakult javaslatot dr. Klaus Tornudd, a finn küldöttség vezetője terjesz­tette elő. A most jóváha­gyott döntés azt is hang­súlyozza, hogy a résztvevő államok ősszel azzal az el­határozottsággal folytatják a tárgyalásokat, hogy azok de­cember közepéig egy tartal­mas és kiegyensúlyozott zá­ródokumentum kidolgozásá­val befejeződjenek. A határozat elfogadását követő vitában valamennyi országcsoport képviselői fel- szólaltaik. A NATO és a közös piaci országok nevében felszólalt F. Van Dongen holland és W. J. A. Wilberforce brit küldöttségvezető. A szünetről szóló döntést kommentálva igyekeztek felnagyítani a még megoldatlan kérdéseket. Wilberforce nagykövet ezen felül sokak megdöbbenésére, szóba hozta a találkozó na­pirendjére nem tartozó af­gán problémát. A szocialista országok ré­széről román, NDK és ma­gyar felszólalás hangzott el. tek meg tegnap Moszkvában a szovjet haditengerészet napjáról. Az ünnepség szó­noka. Nyikollai Szimirnov flotta-tengernagy, a szovjet haditengerészet helyettes fő­parancsnoka a többi között hangoztatta, hogy a flotta az találkozó Dr. Petrán János nagykövet, a magyar küldöttség vezetője emlékeztetett rá, hogy a szo­cialista országok a találkozó érdemi szakaszának tavaly november 11-én történt meg­nyitásától kezdve megálla­podások megkötését sürget­ték, hogy a találkozó mielőbb tartalmas és kiegyensúlyo­zott záródokumentummal be­fejeződhessen. Erre vonatkozóan több or­szág — közöttük a Magyar Népköztársaság — látva a nehézségeket, június végén egy olyan javaslatot terjesz­tett elő, hogy a madridi ta­lálkozó tegyen újabb erőfe­szítéseket a munka meggyor­sítására és arra, hogy július közepén eredményesen fejez­hesse be tanácskozást. Ez a döntés ugyan mindenben nem valósult meg, mégis po­zitív hatást gyakorolt a ta­lálkozó munkájára. A külön­böző szerkesztőcsoportok jú­liusban számos, addig nyi­tott problémát megoldottak. A magyar küldöttség ve­zetője ugyanakkor aggodal­mának is kifejezést adott amiatt, hogy komoly és bo­nyolult tárgyalásokat igény­lő kérdések megoldatlanok maradtak. Ennek fő okaként — a nyugati országokra utalva — azt jelölte meg, hogy nem minden küldöttség tett erőfeszítéseket ezek megoldására. A madridi találkozó szü­net előtti utolsó teljes ülését kedden délután tartják. Szerkesztőcsoportokban ad­dig is folytatódik a munka. éleződő nemzetközi katonai és politikai helyzetben is eredményesen eleget tesz a haza tengeri határainak vé- delmezésével kapcsolatos fel­adatainak. Becsülettel telje­síti kötelezettségeit a szov- iet haditengerészet a Varsói Szerződés szervezetében is. ŰJ-DELHI Az indiai kormány hatal­mas erőfeszítéseket tesz az Assam, Rajasthan és Utter Pradesh államokat két hete sújtó esőzések, illetve árvizek károsultjai érdekében. Az árvíz sújtotta területeken mintegy 500 ezren váltak hajléktalanná. A helyzetet súlyosbítja, hogy kolerajár­vány veszélye fenyeget. Az áradásoknak eddig 575 halá­los áldozatuk van, az anyagi kár 25 millió dollára rúg. BUENOS AIRES Az argentin rendőrség az elmúlt napokban több szak- szervezeti vezetőt tartóztatott le. Csütörtökön a szakszer­vezet székházában vették őri­zetbe Saul Ubaldinit, az Ar­gentin Általános Munkás­szövetség főtitkárát. Egy nappal előtte huszonhárom szakszervezeti vezetőt tartóz­tattak le a szerdai „tiltakozó nap” megrendezése vádjával. MANAGUA Megemlékezések sorozatá­val ünnepelték meg csütör­tökön Nicaraguában a sandi­nista Nemzeti Felszabadítási Front, az FSLN megalapítá­sának 20. évfordulóját. Ni­caraguái forradalmárok egy csoportja 1961. július 23-án hozta létre a sandinista fron­tot, és az ország népe e front vezetésével harcolt húsz évein át a somozista diktatúra ellen és vitte győ­zelemre két évvel ezelőtt a nicaraguai parasztok és munkások forradalmát. RÓMA Renzo Sandruccinak, az Alfa Romeo -Gyár vezető tisztviselőjének csütörtökön történt szabadonbocsátása után a „Vörös Brigádok” tegnapra virradóra szabadon engedték Ciro Cirillo Cam- paniai kereszténydemokrata vezetőt is. Cirillót április 27. óta tartották fogságukban, Sandruccit június óta. Tegnap hajnalban, helyi idő szerint 5 órakor szerte az országban megnyitották a szavazóhelyiségeket és a szavazók 12 órán át adhatták le • voksukat. Kivételt képez­tek a? Irak ellen immár ti­zedik hónapja harcoló kato­nák, akik — tekintettel „frontkötelezettségeikre — késő estig szavazhattak. Az előzmények ismertek: az Iráni Iszlám Köztársaság első elnökét, Abol Hasszán Baniszadrt a parlament jú­nius 21-én — miután „poli­tikailag alkalmatlannak” minősítette — menesztette, és a döntést Khomeini ajatol- lah szentesítette. Az elnökválasztás eleve „lefutottnak” tűnik, hiszen minden valószínűség szerint Irán második elnöke az ed­digi miniszterelnök, Moham­med Ali Radzsai lesz. Ere­detileg 71 jelölt iratkozott fel az indulók listájára, az úgynevezett „őrök tanácsa — az iszlám elveinek érvénye­sülését ellenőrző legfelsőbb szerv — azonban csupán négy jelölt indulását hagyta jóvá. Mind a négyen Kho­meini ajatollah iszlám „irányvonalát” képviselik, tagjai, illetve pártfogoltjai az Iszlám Köztársasági Pálinak. Neves angol politikusok és tudósok, a brit társadalmi és kulturális élet vezető szemé­lyiségei nyílt levelet intéztek Reagan amerikai elnökhöz, amelyben élesen bírálják az Egyesült Államok agresszív külpolitikai irányvonalát és önző gazdaságpolitikáját. A nyílt levelet, amelyet pénte­ken Londonban hoztak nyil­vánosságra, a brit közélet 220 képviselője, köztük az angol parlament 48, az Euró- pa-parlament 6 tagja, vala­mint szakszervezeti és ifjú­sági szervezetek vezető sze­mélyiségei, művészek, tudó­sok és egyházi vezetők ír­ták alá. Az Egyesült Államok — mutat rá a levél — a Rea­gan-kormányzat hatalomra Radzsai győzelmét Valószínű­síti, hogy három „vetélytár- sa” is az eddigi miniszter- elnök támogatására szólítot­ta fel híveit. Ennek ellenére a mostani elnökválasztásnak óriási je­lentősége van. Iránban azt várják, hogy Radzsai meg­választásával olyan ember kerül az elnöki székbe, aki biztosíthatja az eddigi hi­ányzó harmóniát a hatalom legfelsőbb régióiban, az ál­lamfő, a törvényhozás és a végrehajtó hatalom között. Tekintettel arra, hogy Rad- zsai Khomeini ajatollah, az Iszlám Köztársasági Párt, és ezáltal a parlament teljes tá­mogatását bírja, ez biztosí­tottnak tűnik. A lakosság a jelek szerint belefáradt az állandó hatalmi harc ter- heibe. hiszen a munkanélkü­liség, az infláció őt sújtja. Radzsaitól várja most azt, hogy hivatalba lépése nyo­mán megszűnik az eddigi bé­nultság. EZért — mint megfi­gyelők rámutatnak. — a mi­niszterelnök a papok serege mellett széles néptömegek, mindenekelőtt az életfeltéte­leik javítását remélő vidéki lakosság, valamint a nagy­városi szegényrétegek támo­gatására is számíthat jutásának hat hónapja alatt a „kommunizmus feltartóz­tatására” hivatkozva, meg­változtatta az ország külpo­litikájának alapvető iránya­it. A levélírók ezután felhív­ják a Reagan-kormányzatot, hogy a Washington hibájá­ból kialakult világméretű fe­szültség enyhítése érdekében tartsa tiszteletben a függet­len államok ■ jogát a bel- ügyeikbe való be nem avat­kozásra és az elnyomott né­pek jogát jogaikért folytatott* harcukhoz, tartsa be az ENSZ-nek a namibiai, a dél afrikai, a nyugat-szaharai a palesztinai népek félsz, badító harcára vonatkozó ha­tározatait — hangsúlyozza a nyílt levél. Moszkvában Megemlékezés a haditengerészei napjáról Ünnepi gyűlésen emlékez­Nyílt levél Reaganhez . SZ &>-Ä' Mozdök # f­r? < i O • AÁ y Ordzsonikidze J Alagir« • VjkiS ÉSZAK-OSZET / "V A SZ SZ K ! — \ DÉL-OSZÉT ATk ) -Chinvali \ e toj ' * o Boldog vendégségben PUZSNRG, FANDARßZAT... A" néhány őszét szó kö­3 zül, amelyeket magyar- a ra fordítottam, a fenti kettőt minden cél nél­kül jegyeztem fel a no­teszomba. És most szükségem van rájuk. Puzsnag azt jelénti, hogy kö­szönöm, famdarazat pedig, hogy vi­szontlátásra. És én valóban köszö­nettel tartozom, amiért belekóstol­hattam Oszétiába, amelyről koráb­ban őszintén szólva azt sem igen tudtam, hogy létezik. A fandarazat is fontos szó. mert valóban nagyon szeretnék Oszétiába visszamenni, hogy többet ismerjek meg belőle, hogy megismerjem, amit a rövid vendégség tapasztalatai alapján leg­feljebb sejthetek. Szeretném tudni például, hogy Koszta Hetagurovot miért éppen úgy örökítette meg a szobrász, ahogy táncolni láttam az oszétokat? Azt láttam, hogy valamiféle méltóságot ad az embernek, ha az alkarját víz­szintesen tartja a mellkasa előtt, de vajon miért éppen ezt a mozdulatot rögzítette a táncospárt formázó gyer­mek-keramikus? És miért büszke minden kaukázusi tánc. hogy miköz­ben szinte feszül a ritmus a táncoló­ban, s minden ütemre lép a láb; las­san jár a kéz, moccanatlan a csípő, egyenes a hát, és fenn a fej?! Én nem a profikat, nem az Alán Tánc együttest láttam (noha tudom róla, hogv sikerrel1 vendégszerepelt Indiá­ban és Csehszlovákiában, Vietnam­ban. Burmában, Malaysiában és Ju­goszláviában, Málta szigetén, Nepál­ban, és az NDK-ban is, és szívesen megnézném a táncukat), de azt hi­szem, hogy nagyobb élményre nem számíthatok, mint amit egy banket­ten a végzős orvostanhallgatók ön­feledt tánca láttán kaptam. Kiper­dült. egy fiú középre, egyedül róta- ropta, szinte sétálva keringett-for- gott, a többiek körbeállva ütemre tapsoltak neki, s csak miután kivá­lasztotta a partnerét, engedtek mellé még egy fiút, hogy megkez­dődhessék egy szaporább, játéko­sabb vetélkedő, az alig mozgó, de minden porcikáiával táncoló leány kegyeiért. Szeretném megfejteni, hogy mitől érzi-tudia a sajátjának az ősi táncotamaisrác. Aztán szeretném tudni azt is, hogy osztéföldön miért láttam lépten-nyo- mon az utak mentén különféle sír­emlékeket, hogy egy, a Honvédő Há­borúban elesett névtelen katona em- lékpadján miért hívogatja az arra- iárót a megbontott, de csaknem teli pezsgősüveg és az üvegpohár? Ki tette oda őket? És ki tett virágot a mi kopjafáinkhoz hasonlító, de kő­ből való, s 1875-ből származó, fara­gott őszét síremlékekre, kinek fon­tos az általa nem ismert hősök irán­ti tisztelet? És miért? Azt történetesen tudom, hogy az Alán Birodalom ideién miért éppen a hegyek sziklás oldalába temették el halottaikat az itt élő emberek. Hallottam a közmondást, amely sze­rint a legelő tehén lába alatt a föld értékesebb, mint a tehén maga, s amint e közmondásból is követke­A „Holtak Városa” zik, az ősi temetkezési szokásnak rendkívül praktikus oka volt, neve­zetesen az, hogy termékeny föld roppant kevés van a hegyek között. Azt is értem, hogy minden prafcti- cizmus ellenére a hajdani alánok csónakba tették a .halottakat, akik­nek ugye, az öröklét vizén még át kellett kelniök. Megértettem és át- éreztem az elődök iránti tiszteletet, amikor láttam Dargauszt, a „Holtak Városát”, ahol házaknak is beillő épületek őrzik az eltemetetteket, s még ablakok is vannak a sírokon, amelyeken keresztül annakidején ételt adhattak be az elhunytaknak, s amelyeken keresztül évszázadokon át fütyültek be a hegyi szellek, mú­miává téve a halottakat. Hasonló sí­rokat láttam egy Dzvigis nevű ősi falucskában is, amely a maga száz lakóiával a 9. században jókora te­lepülésnek számíthatott, s amelynek leomlott jelző-, harci és lakótornyai között az úi házakban ma mindösz- sze három család él. Innen naponta négyszer jár a busz a viszonylag kö­zeli színesfém-bányánál épített isko­lához, bolthoz, de az mégsem fért a fejembe, hogy mi vonzotta ide a mai lakókat, akiknek — ha már itt tele­pedtek le—, vajon mi okuk lehetett arra, hogy ne használják fel a ház- és garázsépítéshez a régi köveket? Azt megtudtam, hogy az évezredes építményeket különleges — mészkő­porból és tojáshéjból kevert, eszten­dőre elásott — ragasztóanyag tartja össze, amiért' is az ősi falak kellően ellenállóak lehettek a háborúval, a rombolással szemben, de a békében magának teremtő embertől őket nem a ragasztó, hanem valami mé­lyebb és erősebb kötődés mentette meg. Sok minden kavargóit még ben­nem. amikor egy esős hajnalon a gépkocsivezető a távoli repülőtérre vitt. s — miután az ablaktörlőt kel­lő sebességűre állította — a követ­kezőket jegyezte meg: ..Látia? Esik! Oszstia . megkönnyezi búcsúzó ven­dégeit”. Aczél Gábor VÉGE

Next

/
Thumbnails
Contents