Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-03 / 154. szám
SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. július 3. Az ünnepi könyvhét, megyei mérlege Csaknem kétmillió forintos forgalom Száz rendezvény, huszonhatezer látogató Az 'ünnepi könyvhét az idén ötvenkettedik alkalommal várta az érdeiklődőket; a könyvbarátok népes táborát. A kiadók százféle könyvúj- donságot jelentettek meg a jeles alkalomra, széles skáláját vonultatva fel a klasz- szikus, valamint a mai magyar és világirodalmi alkotásoknak, a művészeti és tudományos ismeretterjesztő műveknek. A megye üzleteiben, a könyvsátrakban, könyvtereken, az üzemi könyvterjesztőknél csaknem kétmillió forint értékű könyv talált gazdára, s a kereskedelem nyilván még nagyobb forgalmat bonyolíthatott volna le, ha a könyvelláltás egyenletesebb. Különösen az áfész könyvüzleteiben volt tapasztalható, hogy egyes kiadványok csak késve — többnyire akkor is kis példányszámban — vagy pedig egyáltalán nem érkeztek meg idejében. A kunszentmártoni áfész például csupán 40 százalékát kapta meg az igényelt könyvmennyiségnek, s emiatt a járás jó néhány kis településén az idén is hiába keresték a könyvbarátok az ünnepi könyvhét kiadványait. Nem sokkal volt kedvezőbb a helyzet a tiszafüredi és a szolnoki járás községeiben sem, s akkor még nem is szóltunk a külterületeken élő lakosság könyvellátásáról. Az ünnepi könyvhetet íróolvasó találkozók, rendhagyó irodalom órák, könyvanké- tok tették emlékezetesebbé. A megye városaiban, nagyközségeiben negyvenhat alÚjabb intézkedés Nemdohányzó vonatok és kocsik A korábbinál szigorúbb dohányzási korlátozásokat vezettek be a vasúton, elvben az új menetrend életbe lépése óta, a gyakorlatban azonban csak egy-két hete figyelmeztetik a hangosbemondókon, s a vonatokon a jegyvizsgálók az utasokat arra, hogy tartózkodjanak a dohányzástól. A vasút már a korábbi években is kijelölt nemdohányzó fülkéket, tiltotta a dohányzást a tanulókocsikban, a motorvonatokban, a kisgyermekkel utazóknak fenntartott fülkékben. Ennek ellenére — mivel elsősorban csak egy-egy fülkére szólt a tilalom — azok is kénytelenek voltak a füstöt szívni, akik azt nem akarták. Most a MÁV vezérigazgatójának rendeletére újabb intézkedés született. A rendelkezés szerint a pályaudvarok, a vasútállomások utastereiben — várótermek, csarnokok, folyosók, feljárók .— egy arra kijelölt helyiség kivételével nem engedélyezik a dohányzást. (A tilalom nem vonatkozik a nyitott peronokra és az előterekre.) A mellékvonalak forgalmát lebonyolító csehszlovák motorkocsik, a népszerű ..piroskák” ezentúl nemdohányzó vonatként közlekednek. Hasonlóan tilos a dohányzás az elővárosi, a városkörnyéki és a helyi forgalomban, a 90—100 perces menetidővel közlekedő valamennyi szerelvényen. Az egyirányú expresszvonatok negyedik kocsiján, a két első osztályú^ kocsival 'közlekedő gyors- és távolsági személy- vonatok egyik kocsiján, annak folyosóján és peronián szintén megtiltják a dohányzást. A MÁV július végéig türelmi időt ad az utazóközönségnek, ez persze nem jelenti á dohányzási tilalom feloldását. kálómmal köszönthettek íróvendéget, s csaknem ötven egyéb irodalmi, művészeti rendezvényen vehettek részt az érdeklődök a könyvhét idején. Sajnálatos módon az idén kevesebb üzemi, vállalati programot szerveztek, s egyáltalán kevesebb volt a felnőttek számára hirdetett könyvheti rendezvény, sok településen kizárólag az általános és középiskolás diákok vettek részt a különböző programokon. A rendezvények házigazdái többnyire a közművelődési könyvtárak voltak, de a propagandamunkához, a közönségszervezéshez sok segítséget nyújtották számukra a művelődési házak, a KISZ- szervezetek és a Hazafias Népfront helyi bizottságai. Ennek ellenére is előfordult, — például Szolnokon, — hogy az író-olvasó találkozókon, irodalmi műsorokon a vártnál kevesebben vettek részt. Magyarázható ez részben azzal is, hogy a könyvheti rendezvények nem mindenkor találkoztak a közönség igényeivel, a sokak által kedvelt és ismert írók közül például nagyon kevesen fogadták el az író-olvasó találkozókra szóló meghívásokat. A különböző rendezvények mindezek ellenére is huszonhatezer látogatót vonzottak. Az ünnepi könyvhét Szolnok megyei rendezvénysorozata, ha nem is minden hiányosság nélkül, de betöltötte szép hivatását; méltó ünnepe, találkozója volt könyvnek és olvasónak. Ugyan ki vesz fel bennünket? A törökszentmiklósi házak mind lazábbá váló füzérei már leszakadoztak az útról, árnyas fák között futott a Trabant Mezőtúr felé, amikor a két diák feltűnt a láthatáron. Az egyik kényelmesen, „hosszú távra” berendezkedve ücsörgött a kilométerkő tetején, a másik az út szélén állt, s ahogy közelebb értem, karjával „belemeszelt” néhányszor a levegőbe: mozdulatai határozottak voltak, de nem tűntek agresszívnek. Ráléptem a fékre. — Hová? — Hazafelé, Mezőtúrra. — Messziről? — Á, nem. csak innen Tö- rökszentmiklósról. Vizsgázni voltunk, de elhúzódott a dolog, a busz pedig meglógott az orrunk elől. Órákat várhattunk volna a következőre. Gondoltuk, nekivágunk gyalog, majd csak felvesz bennünket valaki. — Elég messzire jutottak ... — Ilyenkor legkisebb a forgalom: kora délután. Ha jött is koc.si, tele volt. Vagy úgy sietett, hogy észre se vett a vezetője minket. Néhány percen belül pontosan tisztázódott a helyzet, alkalmi útitársaim személyét illetően: Ambrus Zsolt Mezőtúron, Kiss István pedig Túrkevén lakik, de egy osztályba jártak, és ma is együtt vizsgáztak a törökszentmiklósi szakmunkásképző intézetben. — Sok kérdést kaptak? — Sokat. És elég nehezeket — törölte meg a homlokát Kiss István. — Fel kellett rajzolni á veszteséges és a veszteségmentes. sorosan kapcsolt rezgőköröket, aztán fel kellett sorolni a hőreke- ményedő műanyagok tulajdonságait, továbbá meg kellett tervezni a két fokozatú, RC-csatlakozású erősítő nyomtatott áramkörét. Mindebből nyilvánvalóvá válik, hogy a két diák ráSzentesen Néptánctábor úttörőknek Tizenkét általános iskolai együttes 120 tagjának részvételével tegnap Szentesen megnyitotta kapuit a III. országos úttörő néptánctábor. A gyermekek gyakorlati foglalkozásait Nagy Albert SZOT-díjas koreográfus, a Szeged Táncegyüttes művészeti vezetője irányítja. A hétnapos néptánctábor résztvevői a szentesi művelődési intézményekben délalföldi, szatmári, mezőségi táncokat gyakorolnak. Űj anyagként marosmenti és délszláv táncokra is megtanítják őket. Oj éttermet, eszpresszót épít Jászapátin a he Iyi Áfész. A 16 millió forintos beruházás kivitelezője a Jászsági Építőipari Szövetkezet. Székesfehérváron Fiatal dalosok országos találkozója Az asszony mindennapos és jólismert vásárlója volt a boltnak. Már régóta figyelték. Kosarában - alibiként- mindig volt egy-két konzerv, kenyér, tej. De hogy a szatyorjában mi lapult, nem tudta senki. Két hónapja történt. Az egyik eladó udvariasan kérte, menjen az irodába. Nem ellenkezett. Szó nélkül kipakolta a táskája tartalmát: kávét, konyakot, sprayt. Az összeg 250 forint. És jött — a jegyzőkönyv, —----- a tárgyalás, ----------a pénzbírság------A polbeat, a folkbeat, az úgynevezett városi dal legjobb művelői találkoztak tegnap Székesfehérváron a fiatal dalosok kilencedik alkalommal megrendezett országos találkozóján. A Ve- linszky László Ifjúsági és Üttörőházban, valamint a megyei művelődési központ színpadán 28 együttes, 9 duó, és negyvennél több szólista mutatja be legújabb szerzeményeit. Három nap alatt négy bemutatót tartanak, s a legjobbak esti muzsikával és dió- és tévészerelőnek készül, s hogy hamarosan azok is lesznek, hiszen a felsorolt kérdések a napokban zajló szakmunkásvizsgán hangozhattak el. — És... mi lesz ezután? — Hazaérek, bekapok egy pár falatot, aztán felpattanok a kismotorra, és kiszellőztetem a fejem — mondja a mezőtúri Ambrus Zsolt. — Én pedig előveszem a könyvet, és átnézem a színes televízió rendszereit, mert holnap lesz a szóbeli, és ott állítólag ezt firtatják a legjobban — folytatja a túrkevei Kiss István. — Nem erre gondoltam — szakítottam félbe őket. — Mi lesz a vizsga után? Hol fognak majd dolgozni? A kérdést mély csend, és néhány tanácstalan össze- pillantás kísérte. Mint hamarosan kiderült, nem véletlenül: bár néhány nap múlva hivatalosan, papír szerint is szakmunkások lesznek, még nem tudják pontosan. hol fognak dolgozni. — Engem hívtak ugyan a Gelkához, kisrádiókat és különböző, erősáramú berendezéseket kellene javítanom, de nagyon kevés pénzt ígértek ... — mondja Kiss István. — Éppen ezért nagyon komolyan fontolgatom, hogy inkább az AFIT-műhelybe megyek karbantartónak. — Én pedig a helybeli termelőszövetkezetben oróbál- kozom majd. ahol állítólag nyitottak most egy új műhelyt. elektronikus berendezések karbantartására. Ha más nem lesz, akkor megfelel ez is. utcazenével is bemutatkoznak a vendéglátó város lakóinak. A csütörtöki megnyitót követően a Voga— Turnovszky duó, Jósé Antonio Tamajo és Rév Tamás adott utcazenét, majd este a megyei művelődési központ színpadán a Muszky—Dobay duó, a Makám és a Kolinda együttes, valamint a nap folyamán bemutatkozott legjobb amatőrök léptek színpadra. Az első napi programot hangulatos éjszakai muzsikával fejezték be a fiatal dalosok. — Másutt is körül kellene nézni — vetem közbe. — Valamelyik nagyvárosban. Meg sem fordult a fejükben például Szolnok vagy Budapest? Újra csend, és újra néhány összepillantás. Csak most nem tanácstalanul, ha- netn nagyon is határozott elutasítással, amit aztán Kiss István ki is mond: — Én ugyan figyelem a megyei lap apróhirdetéseit, hogy valamelyik környékbeli faluban nincs-e lehetőség, de csak olyan helység jöhet számításba, ahová naponta átjárhatnék. Mert semmi pénzért sem mennék el Túr- kevéről. A legjobb barátom ugyan felköltözött Budapestre. állítólag nagyon jól érzi ott magát, de én nem vágyakozom utána. Nekem Túrkevén vannak a rokonaim, a barátaim — én ott vagyok otthon. — Én pedig Mezőtúrral vagyok ugyanígy — visszhangozta Ambrus Zsolt. Hogy mi az alapja a ragaszkodásuknak, azt bővebben már nem volt időnk részletezni. Én ugyanis még Mezőtúr előtt befordultam egy mellékútra. ők viszont siettek tovább. Remélem, hamar hazaértek. Ám, ha valaki mégis találkozna velük ott az út szélén, vagy bárhol másutt, javaslom és kérem: vegye fel őket. Mert azt hiszem, aligha tévedek, ha úgy gondolom: ez a két fiatalember megérdemli, hogy révbe érjen — az egyik Mezőtúron, a másik Túrkevén. — káposztás — Azóta is szemlesütve, szégyenkezve, de bejár az üzletbe, hiszen nincs miásik a környéken. Hány és hány áruházban, boltban panaszkodnak, hogy sok a lopás. „Lehet, hogy ez népbetegség lett?” — jegyezte meg keserűen a szolnoki Skála Áruház egyik eladója. Ha nem is népbetegség, de mostanában feltűnően terjed a „vírusa”. A harapós vásárló Jászapátiban az Áfész 101- es élelmiszer ABC áruházának dolgozói is elmondják: egyre több árunak kél lába, egyre több „elvevőt” lepleznek le. — Száz szemünknek kell lenni, mert tarthatatlan ez az állapot — kesereg Borbás Miklós, az áruház vezetője. — Tavaly egész évben huszonhat lopási ügyről készítettünk jegyzőkönyvet. Az idén' eddig már huszonhét lopás történt, amiről tudunk. — Mit próbálnak elvinni a legtöbbször ? — Főleg italt, a drágább cigarettákat, kávét, csokoládét, illatszereket — válaszol Tóth Józsefné vezetőhelyettes. — Száz eset közül egyszer ha előfordul; hogy hús vagy konzerv kerül elő a táskából. Érdekes, tejet, kenyeret senki se próbált még ellopni... — Kik az „elkövetők”? — Könnyű lenne a cigányokra fogni, — veszi át a szót .ismét Borbás Miklós, — közismerten elég sokan élnek a községben... De olyannal is előfordul, akiről nem Is gondolná az ember. Elegánsan jár, kocsija, háza van, és képes egy üveg pálinkáért kockáztatni a jó hírét. Embere válogatja — Hogyan viselkednek? — Embere válogatja. A gyerekek megszeppennek, könyörögnek, hogy csak a szülők meg ne tudják. A felnőttek némelyike egy szót se szól, van aki azonnal bocsánatot kér és mindent megígér. Aztán vannak akik hangoskodnak. — De történt itt tavaly Is egy elég csúnya eset — szól közbe Tóthné. — Három diák. virtusból, kalandvágyból nem tudni, de végiglopta az összes boltot a községben Végül is nem Jászapátiban buktak le, de a szálak ide vezettek. A nyomozás során kiderült, hogy csak tőlünk háromezer forint értékű árut vittek el. Ügyesen csinálták, senkinek nem tűntek fel, még Berghammernének se. — Miért nevezik „sasszemnek”? — A vevők ragasztották rám ezt a nevet — mondja Berghammerné. — Talán azért nevednek így, mert néhány áruházi lopást már lelepleztem. — Hogyan? — Nincs erre külön receptem. Biztosra szeretek menni, ezért először csak figyelek, aztán észrevétlenül követem és csak utána megyek oda hozzá. — Vannak „visszaesők”? — Akadnak. Nekem már voltak olyan kuncsaftjaim, akik nem először próbálkoztak. Nekik nem számít, úgy látszik, hogy jól megbírságolják őket. Ugyanis a lopásról a boltban felvesszük a jegyzőkönyvet. A nagyközségi tanácsnál, gyorsan, törvényesen és kellő szigorral járnak el az ilyen ügyekben. Prémium a leleplezőnek A Jászapáti és Vidéke Áfész központjában is megerősítették, hogy a legtöbb lopást a 101-es ABC-ben követik el. Legfőbb okként a zsúfoltságot említették. A szövetkezet több mint száz. egysége közül az ABC-ben a legnagyobb az egy négyzet- méterre jutó forgalom. (Egy összehasonlító adat; az idén április 31-ig a 101-es ABC- ben 16,8 millió forintot forgalmaztak. míg a nagyobb alapterületű jászladányi ABC-ben csak 12,5 milliót.) Nehezen tekinthető át az üzlet. főleg a csúcsforgalom idején. Még nem döntöttek véglegesen, de előreláthatólag a zsúfoltság megszüntetése érdekében az ABC-ből elviszik a zöldség- gyümölcs- osztályt és megszűnik az üvegvisszaváltás. Erre a célra a szövetkezet kölcsönzőboltját — az ABC-vel szembeni oldalon — alakítják át. Természetesen a dolgozókat is szeretnék érdekeltté tenni abban, hogy jobban vigyázzanak a közös vagyonra. Aki egy-egy 'bolti lopást ..leleplez” pluszpénzt kap. (Ösztönzőnek kecsegtető!) A 101-es ABC-ben Ilii ezer forintot számolhatnak el év végén bolti lonások címén. Tavaly az üzlet teljesen „felélte” ezt az összeget és ezen felül 80 ezer forint nettó leltárhiánnyal zárta az évet. Sz. E.
