Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-24 / 172. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚLIUS 24. A kubikos Parasztasszony gyermekeivel A fában még sohasem csalódott Beszélgetés Kocsis Antal faragóval Az idei nyíregyházi orszá­gos népművészeti kiállítás egyik nagydíját, a „Sránát- alma” díjat Kocsis Antal rá- kóczifalvi fafáragó nyerte meg. A jelentős sikert a ré­gi disznóöléseket felelevení­tő életképével aratta. Otthonában betegágyán ta­láljuk. Két éve már, hogy lábát súlyos betegség tá­madta meg. — Azóta farigcsálok — mondja, — unolam- meg fájdaloműzőnek. Ha kezem- beveszem a kést meg a fát, minden gondomat, bajomat elfelejtem Kocsis Antalnak már a dédapja is Rákóczifalván élt. — Nálam jobban senki sem ismeri a falusi életet, a parasztok, a juhászok, boj­tárok, cselédek sorsát — tű­nődik. — Sokszor eszembe jutnak a régi idők, olyan tisztán él az emlékezetem­ben minden, mintha csak tegnap történt volna, ötven éve is van pedig már annak, hogy apám mellé álltam kis- boj tárnaki A négy elemi után kivettek az iskolából, kellett a kenyérkereső a csa­ládban ... Aztán, ahogy fordult a vi- lág, úgy fordult Kocsis An­tal sorsa is. — Az építőiparba kerül­tem, csaknem negyven évet húztam le Szolnokon. Kita­nultam sok mesterséget, a bádogos» a hegesztő, a víz­vezetékszerelő, a gépész szakma sem fogott ki raj­tam. Amíg dolgoztam, volt is becsületem. — Az emberben néha igen, a fában még sohasem csalódtam. Az a kezemhez simul, engedelmeskedik az akaratomnak, amit a fába álmodok az mindig valóság­gá válik. Leginkább a rég­múltat álmodom vissza. No, nem azért, mert az gyönyö­rű élet volt, hanem azért, hogy emlékezzenek az em­berek, honnan indultak el. Itt ez a parasztasszony pél­dául, vagy a kubikos — mu­tatja — ma már nem látni ilyen sokat gürcölő, mégis szegény embereket, de ah- hoz, hogy a mát becsalni tudjuk, ismerni kell a múl­tat is. Az unokáimnak is hányszor magyarázom. Kocsis Antal, amíg bírta egészséggel, kora reggeltől késő estig dolgozott. — Csak a családnak él­tem, meg a munkának. Sze­rettem dolgozni, nagyon. Az udvaron most semmi mozgás. A fészerben pihen­nek a gépek. Kocsis Antal két mankójára támaszkodik. Nemrégiben ismét műtötték a lábát. Egy hónapja jött ha­za a kórházból. — Nagy volt az öröm mi­kor hazajöttem; megszaba­dultam a fájdalomtól, egész­ségben találtam a családot és a „Gránátalma” díj is itthon fogadott. Ez az elis­merés higgye el. sok min­denért kárpótolt. T. E. Fotó: H. L. Változatlanul népszerű a bölcsészettudomány Nem csökken az érdeklődés a műszaki kar iránt A pályázók előtt már is­mertek az egyetemi és főis­kolai felvételi vizsgák ered­ményei. a felvételi bizottsá­gok írásban tájékoztatták a vizsgázókat. Ilven válaszo­kat indítottak útnak: felvé­telt nyert; nem nyert felvé­telt mert nem felelt meg a követelményeknek; megfe­lelt de hely hiányában nem vették fel, s fellebezésre jo­gosult; más felsőöktatási in­tézménybe irányították. Szá­mosán ezekben a napokban nyújtják be fellebezésüket. amelyet augusztus második felében bírál el az illetékes bizottság. Az Eötvös Lóránd Tudo­mányegyetem nappali tago­zatára jelentkezett 2404 di­ák közül 1162 a bölcsészet­tudományi karra kérte fel­vételét. Ezen a karon ötször, a kar különböző idegen­nyelvi szakjain hatszor- nyolcszor többen szerettek volna továbbtanulni, mint amennyit felvehettek. Évek ó*n ez a legnépszerűbb kar, s ezen belül a magyar-törté­nelem szak. Itt az idén 226-an pályáztak 30 helyre, a magvar-idegennyelv sza­kon 170-en pályáztak 20 hely­re, s hasonló volt az arány a történelem-idegennyelv, az orosz-idegennyelv szakon. A vizsgázók közül 151-et vet­tek fel a következő tanévre.- 32 diáknak adtak fellebbe­zési jogot, előfelvételt 47-en nyertek. A jogtudományi karra 633-án jelentkeztek, csaknem százzal kevesebben, mint ta­valy. de még így is sokkal többen, mint amennyit fel­vehettek. A szükséges 17 pontszámot elértek többsége bekerült az egyetemre: re­mélhető. hogy a fellebbezési eljárás során a többi ..meg­felelt” helyzete is kedvezően alakul. A természettudományi kar­ra 610 diák jelentkezett, szintén kevesebb, mint ta­valy. de csaknem mégegv- szer annyian, mint amennyi­en az első évfolyamon ta­nulhatnak az 1981—82-es tanévben, A kar 11 szakja iránt különböző az érdek­lődés A biológia-földrajz szakon például 16 helyre 101-en, a kémia-fizika sza­kon viszont 10 helyre 9-en jelentkeztek. A Budapesti Műszaki - Egyetemen több mint 2000 diák jelent meg a felvételi vizsgákon, megközelítően annvi. mint tavaly. A vizs­gázóknak több mint a fele megfelelt a követelmények­nek. Az 1981—82-es tanév­ben körülbelül 1300 hallgató kezdi meg tanulmányait. A legtöbb a villamosmérnöki, a gépészmérnöki, a közle­kedésmérnöki karon. Színházi előadások Antigoné, L üszisztraté A nyári színházak a hét­végén is várják a látogató­kat. Budapesten, a margit­szigeti szabadtéri színpadon az Ecséri lakodalmast mu­tatja be az Állami Népi Együttes holnap este. A Kör­színházban a Magyarországi fenevad című darabot iát- szák szombaton és vasárnap. A Gyulai Várszínházban szombaton és vasárnap Fi- ladelfi Mihály Torzó messiás című darabja kerül színre. Tác-Gorsiumban. a Lü- szisztrátét, az egri Líceum­ban pedig a Mukányi című darabot iátsszák holnap. Az egervári színtársulat ugyan­csak holnap este Körmenden vendégszerepei, a művészek az Amphitryon című tragi­komédiát mutatják be. Pé­csett a szabadtéri táncszí­nen a Sztárcsinálók című musicalt a Tettyei játékszí­nen pedig az Antigonét lát­hatják a nézők szombaton. A székesfehérvári Bányató színpadán a Lúdas Matyi és a Vidám Színpad kabaréja szórakoztatja a közönséget holnap este. Baján, Kalo­csán és Kecskeméten a hét végén is folytatódnak a Du­na menti Folklór Fesztivál bemutatói. A Szegedi Sza­badtéri Játékok műsorán szombaton este Johann Sta- uss: A cigánybáró című dal- játéka szerepet vasárnap este pedig Glinka Ivan Szu- szanyin című operáját lát­hatja a közönség, neves szov­jet művészek előadásában. II víz alatt fekszik Bere A falu alatt veszteglő há­rom hajó jelenti a legna- gyob szenzációt napok óta, ugyanannyira, hogy Szigeti Géza, aki Ádám Józseffel látja el a „flotta” gondnoki teendőit, már a rendőrség se­gítségül hívását is fontolgat­ja. Pedig nem különleges ví­zijárművekről van szó. A va­lamikori délceg Délibáb mo- torjavesztetten enyészetnek indult. A Mecser sokkal jobb állapotban van. Nem sok kel­lene ahhoz, hogy rendbe szedve hálóvendégeket fo­gadjon. A szertárhajón vi­szont bőven van javítani va­ló. Sajó István háza Abádsza- lók szélén áll. Legalábbis egyelőre. Valószínűleg éve­ken belül a centrumba ke­rül. — Egy méterre húzódott a gát a háztól — magyarázza. — Jó magas volt, még a szél sem ért bennünket. Aztán egyszercsak jöttek a nagy gépek, és elhordták a földet, a Dög-Tiszán túl új gátat építettek. A „Dög-Tisza” széles vize egy kis csatornába zsugoro­dott. A valamikori meder sással-náddal benőve. A nagy üres térséget frissen fektetett vízvezeték szeli át. Árka még nyitott. Egyszer majd strand, meg vállalati üdülők lesznek is. — Nagy nyárfaerdő volt erre — mutat körbe az öreg Sajó. — Ott, meg túl az új gáton, a herei részen, kis­emberek parcellái voltak. Nekem már a demokrácia adott ott kétszáz négyszög­ölet. Jó föld volt, az égvilág gon minden megtermett. Szilvát, krumplit, káposztát, hordtak innen töménytelen mennyiségben a környező te­lepülésekre — de mostmár víz alatt fekszik Bere. — De a községi határ nagyrésze megmaradt... — Az igaz, .csak az embe­rek, főleg a fiatalok másból élnek már. A pálinkát vi­szont főzik, tavaly óta egy­folytában. A jövőbeli üdülőtelkek he­lyén fűzfabokrok bíznak a holnapban. Közöttük kisebb csorda, Antal Imre tíz tehe­ne legel. — Én már nem tartok sok jószágot — mondta Sajó Ist­— Egyre inkább sok ezer kiránduló gondja ez a kör­nyéken. Minél előbb intéz­kedni kellene, — de kinek? A Lenin Tsz vezetőinek leg­nagyobb gondja az, hogy a sok évi anyagi kár után tal­pon tartsák a gazdaságot. Igaza van Beke Imre tsz-el- nöknek; — Rongyrázás lenne a tsz- től, ha nem normális mér­téktartást tanúsítana a terü­let üdülőjellegének kialakí­tásában. Tegyük hozzá: nem is a gazdaság feladata ez. Leg­alábbis elsősorban nem az övé. Ha arra gondolok, hogy évek óta hangoztatják; te­hermentesíteni kell a Bala­tont, akkor az országos szer­veknek is nagyobb figyelmet kellene fordítani egy ilyen remek üdülőhelyre. Erre utalnak Fehérvári László, a Középtiszai Intéző Bizottság balparti titkárának szavai is: — Az üdülőterületek kö­zött — a megye erőfeszítései ellenére — mostohagyerek a kiskörei víztározó környé­ke. 1978 óta 100—110 millió forintot fordított a Szolnok megyei Tanács a terület köz­művesítésére, — erre is gon­dolnunk kell az abádszalóki helyzet mérlegelésekor, hi­szen az üdülőkörzetet kom­plex egészként kell felfog­nunk. A befektetés mégis kevésnek bizonyul. — Helyileg megtesszük, A „kapitányi” tisztet éjjel a hetvenkét éves Oláh Imre látja el. Hat óra tájban ve­szi át hivatalát. Ilyenkor még fürdőzőktől népes a part. — Csak egy pillanattá en­gedjen a hajóra, — kérleli egy fiatalasszony az öreget. Az meg szabadkozik: — Még ha ismerném, ak­kor sem engedhetném. — De hiszen ismer, az ét­teremben szolgálok fel. — Az lehet — bizonytala­nodik el az öreg a fürdőruha alól kibukó idomok láttán, — csak odabent gavalléro- sabban van felöltözve. ván. — A kacsákért járok le a pocsolyához, mert az isten­nek se akarnak kijönni a vízből, úgy kell őket haza­zavarni. Abádszalóktól háromszáz méterre lehet az új gát. Amögött tizennégy négyzet- kilométeres sima víztükör. — Jó időben annyi itt a sátor, mint a vásárban — bizonygatja az öreg Sajó. — Tömérdek kocsival jönnek, még Egerből is. Vállalkozó kedvűék: pfersze esőben, sárban is akadnak. A fűzfák alja tarkállik sátraik­tól. — Olyan viharban jöttünk át az öblön, hogy azt hittük, felborul a csónak-— mutat Fiikor József, a majdnem balatonnyi szélességű, erősen hullámzó víztömegre. Miskolc mellett szálltak csónakba a Sajón, onnan eveztek le. Üticéljuk Szeged volt, de annyira megtetszett nekik ez a táj, hogy itt ma­radtak. — Amikor vihar volt, a hálózsákokat vitorlaként ki­feszítve óránként hét és fél kilométert tettünk meg a tározón, amely a nagy hul­lámzás ellenére is sétatér volt a Sajóhoz képest. — Miért? •— Azért,’ mert a Sajónak erős a sodrása, a medre meg tele volt kidőlt fatörzsekkel. — És miért maradtak itt? — Azért, mert nagyon szép a táj. Csak az a baj. hogy a legelemibb szolgáltatás sincs itt. Kenyérért, üdítőért is be kell menni a faluba. „Szociális létesítményként” a bokrok szolgálnak. amit tehetünk — btéöhygat- ja Juhász István tanácselnök. Á'moi — Társadalmi segítséggel az új gátig kiépítettük a vízhá­lózatot. Két—három héten belül ugyanígy megépül a villanyvezeték. Tárgyalunk a telefonnak a hajóállomásra való kivezetéséről is. A ta­nácsnak van szabad vonala, a KÖTIVIZIG-nek meg ki­épített oszlopsora... — A víz- és a villanyve­zeték tehát napokon belül át­szeli a jövőbeli kemping te­rületét. Annak azonban egye­lőre csak a helye van meg. Juhász István arca borús lesz: — A kempingre benyújtott pályázatunkat visszaküldte a Járási -Hivatal, pedig szerin­tem ennek a pályázatnak sorsa nem ott dől el... Pesti Tiborénak, a községi pártbizottság titkárának szívügye a vízisport: — Régóta hangoztatom, hogy éz a nagy öböl az üdü­lés mellett kiválóan alkal­mas sportolásra, horgászásra is. Ezért örülök annak, hogy a községi tanács százötven- ezer forintért megvette a Délibáb nevű hajót a Mé­csért pedig könyvjóváírással átvette. A vízügy tulajdoná­ban levő szertárhajóval együtt étkezésre, szórakozás­ra, elszállásolásra egyaránt alkalmas bázist teremthe­tünk rajtuk. Mindez azonban csak az alapot jelenti. A „flotta” rendbetételére és berendezé­sére jó félmillió forint kel­lene. Azon felül bérkeret a községi tanácsnak. A KPM hajózási felügyelősége ugyanis előírja a hajózásban jártas két gondnok, amellett másodállásban egy hajózási előadó alkalmazását. A gondnokok a szabad "strand felügyeletét is ellátnák. A szabad strand helye nincs kijelölve. Mindenhol fürödnek — bár sehol sem szabad. A bázis gondjai ellenére a vízisport-élet megkezdődött az abádszalóki öbölben. El­sősorban a Szolnoki Vízügy SE jóvoltával megkezdték a környékbeli fiatalok vitorlás­képzését. A tározó jó híre egyre szé­lesebb körű. Az abádszalóki üdülőtelkek iránt mind töb­ben érdeklődnek. — Tíz vállalati és százöt­ven egyéni telekigénylés ér­kezett hozzánk — mondja a tanácselnök. — A magán­üdülők részére kiosztott tel­kek tekintetében azonban a tervezés időszakáig sem ju­tottunk el. A szóba jöhető területen még mezőgazdasági termelés van. A földtörvény értelmében mentesítést kell majd kérnünk a művelés alól. — Arról sem szabad meg­feledkeznünk ’— szól közbe Pesti Tiborc —, hogy qz üdü­lőtelep fejlesztése a legfon­tosabb feladatainkat tekint­ve a kilencedik helyen áll. Gondjaink közül csak né­hányat: ezer ember jár más­hová dolgozni, tizenegy új tanterem kellene, a szolgál­tatás nálunk gyerekcipőben jár. társközségünkben össze- dűléssel fenyeget a klub­könyvtár. .. Ezért a lakosság ellenérzését váltaná ki, ha az üdülőterületre mindezek rovására költenénk. Realitás és álmodozás A realitás azonban nem zárja ki az álmodozást. A tanácselnök már a jövőt la­tolgatja: — A kemping mellett me­legvizű strand is lehetne. A szakemberek nyolcvanöt fo­kos meleg vizet garantálnak. Pesti Tiborc a nyomaték kedvéért hozzáteszi: — Iskolás gyerekeinket in­nen a száraz Kunság szívé­be, Kisújszállásra visszük úszóleckékre. A község vezetőivel tóparti sétára indulok. A víztükör túlsó, több kilométerre levő szélét facsoport szegélyezi. Juhász István készséggel magyaráz: — Az a rész Telekhát. Az élő Tisza még azon túl van. Majd, ha tovább emelik a tározó szintjét. Telekhát is víz alá kerül. Mindössze négy kisebb, sziget marad belőle. A hatalmas víztükör há­rom—négy méter mély. A tanácselnök a gát kanyarja felé mutat: — Oda építjük majd a mó­lót, amott kotorjuk a hajók számára a medret... • Mondja, mondja, és arca úgy átszellemül, mintha mindez már valóság lenne, és a sétahajó a szemünk előtt szelné a habokat. Először el- mosolyodok, de aztán arra gondolok, hogy a nagyján, a sok milliárdos beruházáson, túl vagyunk. A tározó csil­logó tükre itt fénylik előt­tünk. Igaz, a feladat sem kicsi. Megoldására a megyei terv alapján idegenforgalmi fej­lesztésere kijelölt üdülőhe­lyek sorrendjében kerülhet majd sor — így az abádsza lóki álmok kiteljesedéséig .még jó néhány év eltelik. Simon Béla Hálózsákból vitorla Tehermentesíteni a Balatont

Next

/
Thumbnails
Contents