Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-23 / 171. szám

1981. JÚLIUS 23. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Évente 30 családi ötnapos munkahét Az üzletek szombaton is kinyitnak JÖVŐ ŐSZTŐL SZOLNOKON Szakközépiskola repülőgép-szerelőknek Repülőgép-szerelő és repü­lőgép-műszerész tisztihelyet- tesképző szakközépiskola lé­tesül Szolnokon. A honvé­delmi miniszter napokban kiadott rendelete értelmében a szakközépiskolának az a feladata, hogy olyan hivatá­sos tiszthelyetteseket képez­zen, akik a középiskolai vég­zettség mellett repülőgép­szerelő, vagy repülőgép-mű-^ szerész szakmunkásképesítjést is szerezzenek. A szakközépiskolába a Honvédelmi Minisztérium pályázati felhívása alapján minden év február 1-e és március 3l-e között lehet je­lentkezni. Felvesznek min­den olyan magyar állampol­gárt, aki sikeresen befejezte általános iskolai tanulmá­nyait. szakmailag és katonai­lag alkalmas és a felvételi év szeptember 1-ig betöltötte a 14. életévét, illetve nem idő­sebb 16 évesnél. A jelentke­zéskor be kell adni a szülő, vagy törvényes képviselőjé­nek írásbeli hozzájárulását. Az új szakközépiskolában a képzési idő négy év, ez­alatt a fiatalok elsajátítják a hivatásos tiszthelyettesi és szakközépiskolai képzés tan­anyagát. Négy év után érett­ségi bizonyítványt kapnak, és egyidejűleg a Magyar Néphadsereg hivatásos állo­mányába kerülnek. A negye­dik tanévben gépjárműveze­tői _ tanfolyamot végeznek, amelynek eredményeképpen megszerezhetik a gépjármű- vezetői jogosítványt is. Az új .szakközépiskola 1982 őszén fogadja első nö­vendékei! ház épül Abódsealókon 2 ezer 310 lakást tartanak nyilván. A házak többsége földszintes, kertes épület, zömük fél év­századnál idősebb. Az elmúlt hat évben 174 korszerű, kertes családi ház­zal gyarapodott a nagyköz­ség. Igaz, közülük száznegy­vennégyet a korábban lebon­tott régi épületek helyére emeltek, így a házgyarapo­dás mindössze harminc. A felújítások, a bővítések szá­ma nagyobb mértékű, mert januártól decemberig évente 60—70 épület korszerűsítésé­re, bővítésére kémek enge­délyt a tulajdonosok. Az elkövetkező időszakban a nagyközség két helyen épül tovább: az úgynevezett abá- di és a szalóki újtelepen. Az utóbbi helyen még 150, átla­gosan 300 négyszögöles sza­bad telek kapható. Az ár sem csillagászati: négyszögölen­ként 40—60 forint. Ezzel szemben a központban egy- egy megosztott porta négy­szögöléért 300 forintot is el­kérnek. Emeletes lakóház ma még mindössze kettő akad. Növe­lésük terve néhány éve meg­bukott, nem utolsósorban azért, mert az építésre kisze­melt telek távol esett a nagy­község központjától. Noha Abádszalók lakónépessége csökkent, mégis lenne igény többszintes, emeletes lakóhá­zakra. Jelenleg a település központjában olyan telek van, amely csekély szanálás­sal, aránylag kevés költség­gel alkalmassá válhat emele­tes lakótömb kialakítására. PÉCSETT Húsé ország magyarjai A magyarok világszövetsé­gének szervezésében augusz­tus 2. és 8. között Pécsett ülésezik a IV. anyanyelvi konferencia. Az előzők szín­helye Debrecen, Szombathely és Budapest volt. Mintegy húsz ország magyarjai talál­koznak majd a mecsekaljai városban, számuk meghalad­ja a kétszázat. Két szekció­ban — kulturális -és pedagó­giai szekcióban — tanács­koznak majd a részvevők. Szolnokon, a Széchenyi la­kótelep egyik emeletes há­zának lomkamrájából lett az irodájuk. A tapétás gu- mipadlós, neonnal megvilá­gított, új bútorokkal beren­dezett helyiség ajtajára négy hónapja került fel a tábla: Mozgássérültek Szolnok me­gyei Szervezete. Azzal a szándékkal kopogtattam be, hogy egy különleges ver­seny, a mozgássérültek Szombathelyen megrende­zendő első nemzetközi autós­találkozójának részleteiről többet megtudjak. Hallot­tam, hogy a Szolnok megyei­ek öttagú csapata hetek óta szorgalmasan gyakorol a gépjárművezető-képző isko­la tanpályáján. Rövid be­szélgetés után azonban ki­derült, hogy azoknak az em­bereknek, akikkel az alag­sori irodában találkoztam, több mondandójuk van an­nál. hogy autóversenyre ké­szülnek. Fehér László, a megyei szervezet elnökhelyettese ezzel kezdte: — Persze, örü­lünk, hogy próbára tehet­jük, mire vagyunk képesek az autóban, “a versenypá­lyán, mi, akik között van aki csak mankóval tud jár­ni, vagy a mi még rosszabb, tolókocsival kénes helyet változtatni, mint én is. De ennek a látványos rendez­vénynek, találkozónak csak néhányan lehetünk részesei, a Szolnok megyei szervezet több mint 270 tagja közül öten. Ha a megyei Közleke­désbiztonsági Tanács vezetői nem keresnek fel bennün­ket, nem ajánlják fel a se­gítségüket, nem is neveztünk volna be. — Ezt nem értem. — Egy ilyen verseny na­gyon költséges. Az utazás, a szállás, a benzin sokba ke­rül. A szervezetnek van pénze, de az fontosabb dol­gokra kell, nem olyasmire, amelyben csak néhányan leljük az örömünket. Tehát a pénz volt a legfőbb gon­dunk, sőt azt hiszem^ egye­dül felkészülni sem tudtunk volna. De a megyei KBT a költségeket és a szakszerű elméleti, gyakorlati felké­szítést is vállalta. — öt hónapja alakult meg a szervezetük, és már üdül- teti a tagjait — Igen, annak a harminc embernek, fizette az egyheti nyaralását, aki sokat tett azért, hogy létrejöjjön, és ne csak formálisan működjön ez a szervezet. Igaz, ahhoz, hogy létrejö­hessen nekünk csak a kez­dő lépéseket kellett megten­nünk: alkalmas helyiséget találni, ahol a lépcső nem állja útját egyikünknek sem.' Megtaláltuk, itt az Orosz György úton, s ettől kezdve gyorsan zajlottak az esemé­nyek. A használatbavételi engedélyt napok alatt meg­kaptuk a városi tanácstól, azután egymás után jöttek különböző üzemek szocialis­ta brigádjai, kisiparosok, hozták a burkolót, az ajtót, a világítótesteket, voltak, akik még éjszaka is dolgoz­tak. Jól emlékszem, ponto­san ötvenkét köszönőlevelet postáztunk. Március 7-én alakult meg a szervezet, és április, else­jén birtokba vehették az iro­dájukat. Emlékezetes dá­tumként írták be ezt a na­pot a noteszukba, amelybe azóta még jó néhány be­jegyzés került. Legutóbb jú­lius 18-án^ az első klubta­lálkozójuk napján. — A KISZ-bizottság szék­házában kaptunk egy helyi­séget, amelyet a hét négy napján használhatunk. A felszereléséhez a Tisza Szál­ló szocialista brigádja rádió­magnóval, asztali focikkal, rexasztallal és kártyákkal járult hozzá. S hogy közben mi minden történt, egymás szavába vágva sorolták: áprilisban megalakult a tiszafüredi szakcsoport, és június elején már megrendezte a tiszafü­redi napokat. Ebből az al­kalomból mutatta be képeit Túri József, aki közéjük tartozik. Háromnapos non­stop program volt a mozgás- sérültek tiszteletére. Fellé­pett a Tisza Táncegyüttes, két koncertet adott az Apos­tol zenekar (az egyik bevé­telét felajánlotta a mozgás- sérülteknek, és futballozott a Ferencváros csapata. — Olyan emberek ültek a művelődési központ színház- termében és szurkoltak a pálya szélén, akikről tudjuk, hogy még az utcájukat sem hagyták el soha — mondták. A tiszafüredi napok után két héttel ott voltak a szol­noki versenyzők a mozgás- sérültek asztalitenisz és at­létikai versenyén Miskol­con. Júliusban a Megvei Művelődési és Ifjúsági Köz­pontban a szellemi fogyaté­kosok problémájával és gyó­gyításával foglalkozó konfe­rencia alkalmából rendezett kiállításon bemutatták leg­szebb darabjaikat a kun­szentmártoni fafaragók, a kuncsorbai hímzők, a szol­noki bőrdíszművesek. Ezek­ben a napokban pedig varró- tanfolyamot hirdetnek és szerveznek a mozgássérül­teknek. Hosszú lenne felso­rolni azokat a kisebb-na- gyobb kéréseket, igényedet, amelyeket segített elintézni a szervezet. Köztük például a 100 százalékos rokkantak­nak járó kedvezményes rá­dió- és televíziódíjat. S ami­re még nagyon büszkék, ígé­retet kapott a megyei szer­vezet vezetősége a postától arra, hogy még ehben az év­ben telefont kapnak akok a mozgássérültek, akik régóta várják és igényelték a ké­szüléket. K. K. „Repülő” torony Székesfehérvárott az öreghegyen kü­lönleges módszerrel emelték be a város új víztornyát. A gomba alakú torony úgy­nevezett „kalaprészét” a földön szerelték össze, és úgy emelték rá a törzsre. Ezt a módszert hazánkban most alkalmazták először. A több mint száz tonna súlyú, mintegy harminc méter magas, hétszáz köbméteres tornyot a megyei vízművek a környék és a város vízellátásának javítá­sa céljából állította fel. A képen: helyére emelik a tornyot. Abádszalókon hetet úgy kell megvalósíta­ni, hogy a nyitvatartási idő mindenkor igazodjon a vá­sárlói igényekhez, s emellett az eladás színvonala ne csökkenjen. Miként valósíthatók meg ezek az irányelvek a gya­korlatban? Röviden válaszol­va: az eddigieknél sokkal kö­rültekintőbb és átgondoltabb munkaszervezéssel. Ezért kell ügyelni többek között arra, hogy a csúcsforgalmak idején lehetőleg minden el­adó az üzletben legyen. Vi­szont ne támasszák a pultot holtidőben, amikor alig-alig nyitja valaki rájuk az ajtót. Be kell vezetni továbbá a csúsztatott munkakezdést, s univerzális kereskedőket kell képezni. A kereskedelem nagy csa­ládján belül majd minden szakmának — az iparcikk, a ruházati, vagy az élelmiszer- cikk kereskedelemnek és a vendéglátóiparnak — mások a feladatai, s mások az adott­ságai és a lehetőségei is. S ehhez még hozzá’ kell ven­ni, hogy szakmákon belül is jelentősek az eltérések. Me­rőben könnyebb ugyanis a megyeszékhelyeken levő, esetleg száz dolgozót foglal­koztató nagy ABC-áruházak- ban áttérni az ötnapos mun­kahétre, mint az egyszemé­lyes vegyesboltokban. A kereskedelmi vállalatok­nak azt sem szabad figyel­men kívül hagyni, hogy a szabad szombatot majd min­denki élvezi, így feltehető­en az üzletek hétvégi for­galma is megugrik, hiszen köztudott, hogy szabad ide­jüket sokan töltik vásárlás­sal. Persze nem csak a ke­reskedelmet készteti az öt­napos munkahét bevezetése ötletesebb munkaszervezés­re, hanem a fogyasztóknak is jobban meg kell szervez­niük a vásárlásaikat. megértő ffl lakosság támogatá­sára is fel­tétlenül szükség van tehát, de minden vitán felül áll, hogy elsősorban a kereske­delmi és a vendéglátóipari vállalatok, valamint a szö­vetkezeteié feladata — a helyi tanácsi szakigazgatási szervekkel egyetértésben, sa­ját dolgozóikkal megvitatva — úgy bevezetni üzleteikben az ötnapos munkahetet, hogy a fogyasztókat emiatt sem­miféle hátrány ne érje. A. T. Szót kért a társközség Jásziványban a lakók elha- tározrták, hogy önerőből fel­újítják, ahol kell feltöltik, máshol kőburkolattal látják el a földutakat. Vállalták, hogy telkenként ötezer fo­rint önkéntes hozzájárulás­sal és ’társadalmi munkával alapot teremtenék a szüksé­ges építőanyagok beszerzésé­re. Fontos helyen szerepel a társközség sorsa, a jászivá- nyiak kommunális ellátása, a jászapáti közös tanács közép­távú fejlesztési tervében. A következő években két és fél millió forintot fordít a ta­nács Jászivány ivóvízellátá­sának javítására. A megyei tanácstól kapott támogatás­ból új kút fúrását.'a vízhá­lózat bővítését tervezik. A település vízellátását szolgál­ja az a terv is. hogy Jászapá­tiból az új víztorony átadása után, a jelenlegi 100 köbmé­ter űrtartalmú víztornyot áttelepítik Jásziváriyba. a fogyasz­tóközönség legalább olyan érdeklődéssel várja, hogy a kereskedelem miként tér -át január elsején az öt­napos munkahétre, mint azok, akik a pultok mögött dolgoznak. Óhatatlanul fel­merül ugyanis a kérdés, mi­ként fogják megoldani ezt az átállást az amúgyis állandó létszámhiánnyal küszködő boltok? Eddig is kevés volt az eladó, a pénztáros, a bü­fés és a takarító-személyzet — meg is érezték hiányukat a vásárlók és vendégek, — de mi lesz ezután, ha belő­lük néhányan még szabadna­pon is lesznek? S ebből nem következik-e, hogy romlanak majd a beszerzési lehetősé­gek, több időtöltéssel és ké­nyelmetlenséggel jár a hét­végi bevásárlás? Kérdőjelek sokasága várja tehát a jövő év január elsejét, amikor a kereskedelemben is bevezetik az ötnapos munkahetet. Az aggodalmak — bár nem teljesen alaptalanok — el­oszlatása érdekében, kezdjük egy külföldi példával. A szo­cialista országokban — az NDK-ban, Csehszlovákiában és Bulgáriában — az ötnapos munkahét bevezetésekor az üzletek felét —, hogy a ke­reskedelmi dolgozók minden második héten szombaton kaphassák meg a szabadnap­jukat — szombatonként ele­inte zárva tartották. Ennek eredményeként a nyitvatartó boltokban nagyobb lett a zsúfoltság, hosszabban kacs­karingóztak a sorok, s tü­relmetlenebbé váltak az el­adók, s persze a vásárlók. Ez az állapot nem csak a fogyasztóközönség körében keltett elégedetlenséget, ha­nem a kereskedelmi alkal­mazottak is elgondolkoztak azon: vajon érdemes-e az egyik szombaton agyonhajta­ni magukat csak azért, hogy a következő szombatjuk szabad legyen? Mivel ez a nyitvatartási rend a közvéle­mény élénk ellenkezésével találkozott, be kellett látni, hogy a kereskedelemben — és sok más munkahelyen — az ötnapos munkahét nem jelent egyet a szabad szom­battal, vagyis az üzleteknek nyitva kell lenni szombaton is. Ez utóbbi felismerés je­gyében született meg a Bel­kereskedelmi Minisztérium, a KPVDSZ és a SZÖVOSZ kö­zös irányelve, melynek ér­telmében az ötnapos munka­I I JER AB ü 11WvUlllflllfll. u S öl 111»i

Next

/
Thumbnails
Contents