Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-19 / 168. szám

4

SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP

1981. JÚLIUS 19

I Arcképvázlati

Szót ért az emberekkel

Hétköznapi családregény

(Képünk Évike, kérésünkre készített, a jelenlegi állapotokat tükröző család-rajza felhasználásával készült. Fönt anyja és János bácsi — lent balra — meglehetősen távol — ő, maga, a szülők alatt középen másfél esztendős féltestvére.)

Az évszámokat tekintve nem igen van párja a megyében: Lázár József 1954 óta elnöke a jásztelki Tolbu- hin Tsz-nek. Már előzőleg, 1949-ben is betöltötte ezt a tisztet, de az élet közbeszólt. A jászapáti járási pártbizottságra, majd a Földművelés- ügyi Minisztériumba került.

„Az átlagosnál jobban érdekelt a mezőgazdaság átszervezése. Lehet, hogy azért, mert cselédember voltam azelőtt, nagy táblákon dolgoztam,1 ismertem a nagyüzem előnyeit.”

A párt „kádereket a falura” jelszava alapján 1954-' ben sokan kerültek vidékre. Lázár József maradhatott volna a minisztériumban, de a faluja visszahívta tszrel- nöknek.

„A levelet aláírták vagy harmincán, örültem neki. hazajöhettem a szülőföldemre; egy tanársegéddel jöttünk a megyébe. Még a Szabad Népbe is kitettek bennünket. Azóta egyhuzamban itt ügyködök.”

Kezdetben ötszáz holdas volt a tsz — ma 6300 hektáron gazdálkodik.

„Az én tevékenységem alatt mérleghiányos, vagy veszteséges nem volt a gazdaság. Ma is jó szövetkezetnek tartom, és elsősorban nem a több mint 200 milliós vagyona, hanem fegyelmezett, igyekvő tagsága miatt.”

1968-ban a gazdaságilag leromlott alattyáni szövetkezet elnöki tisztét is elvállalta.

„Harmadmagammal igyekeztem segíteni az alattyáni szövetkezet rendbehozását. Egyszerre két gazdaságban voltam elnök, az volt a legnehezebb időszak. Később is patronáltuk őket, majd egyesült a két szövetkezet.”

így alakult ki a mai gazdaság, optimális nagyságú földterülettel, a mai korhak megfelelő gépparkkal, jó állattenyésztéssel.

„Van két tehenészeti telepünk. Most építünk egy évi 7—8 ezer sertés kibocsátására alkalmas telepet, húszmilliós költséggel. Kísérleti jelleggel a MÉM Műszaki Intézetével együttműködve nyirkos táppal etetjük majd az állatokat. Ezt a módszert kétezer szarvasmarhánál és ötezer háztáji sertésnél is szeretnénk alkalmazni. A Műszaki Intézet szerint 3—4 év alatt megtérül a befektetett pénz.”

Ezt a módszert csak az a gazdaság alkalmazhatja egyébként, amelyik a nagyon szigorú technológiai fegyelmet be tudja tartani. A Tolbuhin Tsz-büen jó szakembergárda alakult ki az utóbbi években. Tizenhárom felsőfokú végzettségű szak - ember, ötven technikus és sok szakmunkás dolgozik ott. Ez a szellemi bázis a legújabb termelési módszerek alkalmazását is lehetővé teszi.

„Az energiatakarékosság érdekében a szántás nélküli tialajműveléssel 800 hektáron búza, ezer hektáron pedig kukorica termesztését vettük programba. Tizennyolc millió forintért olyan különleges talajművelő gépeket vásároltunk, amilyenek eddig Magyarországon nemigen voltak.”

A mai világgazdasági helyzet hatásai miatti nem könnyű egy ilyen nagy gazdaságot irányítani. A Tolbuhin Tsz' tavaly mégis 165 millió forint termelési értéket és 27 millió forint nyereséget ért el. Egyéb mutatóik is kedvezően alakultak.

„Számítanunk kell a kiadások növekedésére, amit pedig csak több. hatékonyabb termeléssel, lehet fedezni, mert különben csőd következik. A nyereségünk természetesen — tekintettel

a külső hatásokra — nem nő olyan mértékben.”

Azt mondják a faluban, hogy Lázár József egyik nagy erénye, hogy szót ért az emberekkel.

„Ha az elnök egy nyelven tud beszélni a szakgárdával és a tagokkal, akkor kisebbek lesznek a gondok, jobbak az eredmények”.

A hivatás szeretete, a hozzáértés és az egy nyelven beszólás mellett mennyi minden kell még ahhoz, hogy nagyobb zökkenők nélkül haladjon a munka egy ilyen nagy gazdaságban!

„Tőlem egyetlen vezető se kérdi, hogy miért ügyel vasárnap. mert én sem vonom ki magam az ügyelet alól. Itt nem lehet katonai módszerekkel irányítani. A hosz- szú aszály után például nagyon elgazosodott a répánk. Én is kapát fogtam. Három napig — az elnöktől lefelé miiídenki kapált és megmentettük a termést. Ezért nem kell hozzánk dolgozókat importálni.”

„A közösség ügye se szenvedjen csorbát, és a mellékes jövedelem is meglegyen.”

A dolgozókról való gondoskodás sok vonatkozásban

,y

tapasztalható ebben a gazdaságban. A tagok jó egy- harmada üdülhet minden évben, korszerű üzemi konyhát építettek, és így tovább.

„A két falura is gondolnunk kell, hiszen á mi tsz- tagjaink laknak ott. A jásztelki óvoda építésére például felajánlottunk egymillió forintot. Most voltam bent a tanácsnál, sürgettem az építkezés kezdetét.”

Egy ilyen nagy gazdaság irányítása nyugalmat űző, állandó gondot jelent.

Nekem soha nem a termelési feladatok okozták a legtöbb gondot, hanem néhány ember értetlensége, vagy ha úgy tetszik, rosszindulata. A szabályozók megismerése, a jó döntés sem könnyű, de ezeknél jobban megviseli az ember ideg- rendszerét az, ha felesleges dolgokkal kell tölteni az idejét. Az alattyáni szövetkezettel való egyesüléskor például nem azonos alapról indultunk, volt is egy kis morgás ezért, — pedig végső soron ezzel mindenki jobban jár. Később meg néhány alattyáni embert kellett győzködni arról, hogy a jásztelkiek semmilyen előnyt nem élveznek. A norma, a fegyelem, a kereseti lehetőség tekintetében különbséget nem engedünk a gazdaságban.”

A jászteleki Tolbuhin Tsz — többek között — arról nevezetes, hogy üzemviteli hitelt jó pár éve nem vett fel.

„Nagyon korán kezdtük a takarékoskodást, már az állami kezdeményezések előtt. Soha nem osztottunk ki mindent, tíz-húsz millió forintunk mindig maradt a következő évre.”

Ügy tűnik, jól döntött a falu, amikor Lázár Józsefet visszahívta a minisztériumból.

Simon Béla

Riportunk minden szereplője itt él Szolnok megyében. Beszélgetéseink során nem kérték, hogy tekintsünk el nevük közlésétől. Hogy mégis kitalált nevek mögül szólnak az írás szereplői, annak csak az az oka, hogy a helyszín és a nevek pontos közlése (talán) ártatlanokat büntetne ..

Főbb szereplők: Balogh Já- nosné (korábban Kis Fe- rencné). Kis Ferenc, Balogh János, továbbá három gyerek Kisné és Kis házasságából (Klári, Pista, Évike) valamint egy negyedik immár Balogh és Baloghné frigyéből.

„Segítség! Ne tessék engedni!” így sikoltozott május 25-én az a törékeny, kilencéves kislány, akit a nyílt úton, tanulmányi sétán támadott meg egy férfi és másodmagával brutális módon szakította ki a tanítónője kezei közül, igyekezve egy autóba betuszkolni. A durva incidensnek egy közelben kaszáló szemtanú vetett véget, azzal, hogy közbeavatkozott, így a kislány és kis társai elmenekülhettek...”

Az idézőjel 'közé tett sorok egy kis tanyai iskola tanítónőjének szerkesztőségünkhöz írott leveléből valók. A levél további részéből kiderül, hogy a támadó nem volt más, mint Kis, segítőtársa pedig a nagyobbik lánya, Klári.

— Igen, ez így történt — erősíti meg ismét a tanítónő.

— Minden előzmény nélkül?

— Nem. Jól ismerem Évike sorsát. Tudom, hogy az anyja elvált, s az új házastársával él — és azt is tudom, hogy a bíróság az apának ítélte a három gyereket. Évikét én egy nyilatkozat alapján vettem fel az iskolába, amely szerint Kis beleegyezik abba, hogy a kislány addig itt járjon iskolába, amíg a folyamatban levő gyermekelhelyezési eljárásban döntés nem születik.

— Családlátogatás, személyes találkozások során meggyőződött, hogy Évike valóban jó helyen van az édesanyánál?

— Hát hogyne! Az új házasságban az asszony — és a család — rendezett körülmények között él. Szerintem feltétlenül és egyértelműen jobb, ha Évike az anyjánál van.

(„Az F-i Városi Bíróság és a Szolnoki Megyei Bíróság... sz. határozatával a körülmények alapos vizsgálata és gondos mérlegelése után Kis Évát és két testvérét az édesapánál helyezte el, mert ott látta biztosítottnak a gyermekek szellemi, erkölcsi és testi fejlődését. E határozat meghozatalára a bíróságnak nagyon alapos oka volt. hiszen az, hogy mindhárom gyermeket az apánál helyezték el, nem gyakran előforduló eset”)

Kis lakóhelyén, F.-en. Az első szomszédban:

— Nézze, én nem fogom egyiknek se a pártját. Elromlott az a párosélet. jól tették, ha különváltak. A Kis Feri, amióta elvált is, rendesen, időben jár haza, igyekszik anyáskodni, én mondom, hogy szépen vigyáz a gyerekekre. A kis Évi sokszor jött át a mi lányunkhoz játszani. De most már nem jön. Ellopták.

A második szomszédban:

— Nem tudok róluk semmit a világon. Azt tudom, hogy elváltak, meg hogy a gyerekeket az apának ítélte a bíróság.

A harmadik szomszédban csak egy 13 éves kislány van otthon, veszkődik a kútról hozott két kanna vízzel.

— Régebben apuék beszélgettek velük, de amióta az Ilonka nénivel megromlott a viszony, azóta én sem nagyon állok szóba velük. Most se,

hogy az Ilonka néni már elment Hogy miért lettünk „rosszba” — azt én nem tudom.

Csinos kis ház — két szoba, konyha, fürdőszoba, nagy kért — F.-en, a város szélén. Kis Ferenc — bár a közlés igyekezete megvan benne — lassan, kínlódva fogalmaz.

— A volt feleségemmel itt F.-en ismerkedtem meg Nő- sülés után, még 1963-ban vettünk itt egy szoba-kony- hás kis házat. Gyűjtöttünk, gyűjtöttünk — én mindig megbecsültem a keveset is. Sok jószággal kínlódtunk — nemsokára megvettük ezt a házat, aztán egy kocsit, egy régi Skodát. Később egy új Skodát; azt, amit az asszony elvitt magával. Nem volt különösebb baj, csak majd a harmadik gyerek, az Évike születése után. Már jó tízéves házasok voltunk, amikor 1974-től aztán végképp megromlott a viszonyunk. Egyre sűrűbben kimaradozott a feleségem, 1979-ben betelt a pohár; egy alkalommal nem engedtem be a lakásba a feleségem, mire ő mostani férjéhez költözött K.-ra.

1979. őszén — tizenhat évi házasság után — a bíróság kimondja a válást, és dönt a gyermekek elhelyezését illetőleg; az apának ítélik a (most) 18 éves Klárit, a 16 éves Istvánt és a föntebb már szerepelt tizedik éves Évikét. És innentől kezdve élesen láthatóvá válnak a család bomlásának jelei, mindaz, ami elrettentő, vagy netán tanulságos lehet ebben az újkori, képtelenül igaz és nagyon hétköznapi családregényben.

Kis neveli a gyerekeket, az elvált Kisné közben férjhez megy Balogh Jánoshoz és születik egy kisfiúk. Rövid kapkodás után rendeződik valamelyest az ő sorsuk is: lakáshoz jutnak G.-n, a tanyaközpontban. s az új férj ott is vállal munkát.

Az események pedig — ahogy az életüket élő emberek sorsa könyvében írva áll — kergetik egymást.

Tavaly, június másodikén megjelenik Baloghné F.-en és se szó, se beszéd (azazhogy egy üzenet Klárin keresztül) elviszi magával G.- re a legkisebb gyereket, Évikét, Rendőrség, gyámügy — mindennek ellenére Évike

G.-n kezdi az 1980/81-es tanévet Aztán szeptember 26- án Szolnokon — hatósági kezdeményezésre — a nevelési tanácsadó pedagógusai és pszichológusa előtt megjelenik minden érintett. . .

Baloghné. a harmincas évei közepén járó. derűs, de ideges nő. éppen meggyszedésből érkezik férjével:

— Azt a napot, ott az intézetben, jó volna elfelejteni.

Vártunk a mostani férjemmel, hogy szólítsanak, aztán Évikét behívták, és nélküle kellett hazajönnünk.

Fölcsattan:

— Próbáltam törvényes

úton megoldani, hogy hozzám kerüljenek a gyerekek, próbálom most is. (Való igaz: előkészületben az

újabb per.) Klárika is, Pistike is öngyilkosságöt kísérelt már meg, a legkisebb gyerek folyton be volt zárva, amikor az apjánál volt, nem hagyhatom őket.

Pistikét az F.-i tsz magtárában találom, fűmagot forgat. Gépkocsiszerelő szakmunkásnak készül, ez most afféle szünidei munka — motorra gyűjti a pénzt. Nagyranőtt, koravén kamasz:

— Sokszor kérdezem magamtól, hogy mért váltak el. Apu olyan otthonülő, olyan maradó. Anyu meg inkább kalandvágyő. Nem illettek össze.

— Kalandvágyó? Hogy érted ezt?

— Hát úgy, jó értelemben. Szeret jönni-menni, találkozni, emberekei beszélgetni. Amikor elváltak, én anyura haragudtam. Nem volt szép tőle, hogy elment.

— És Évi?

— Hát, az biztos, hogy ő szeret anyunál lenni. Én nem vágyok anyuhoz. Még azzal is vádolt, hogy öngyilkos akartam lenni, pedig azokat a gyógyszereket, amiket elszedett, az orvos írta nekem.

— Mi történt ott az intézetben tavaly ősszel ?

— Évi meglátott engem, és nem akart elengedni. Most aztán megint rossz nélküle. Hiányzik, csak hiányzik a kicsi hangja, csöndes a lakás. Néha ír is nekem. Fáj is apunak, mert csak nekem ír — bár lehet, hogy anyuék nem engedik, hogy apunak írjon. Évikével mi nagyon összeszoktunk, amikor kicsi volt, én dajkáltam.

Az első szomszéd G.-n.

— Őrület, hogy mi van itt. Mink is pereskedünk egy kocsi vásárlás miatt ezzel az asszonnyal meg az urával. Pedig mi bujtattuk a gyereket, amikor most a tavaszon megint ellopták. Meg a mi fiunk beleszeretett az ő nagyobbik lányába, aki most megy majd negyedik gimnáziumba. Őt is agyba-főbe verték, amikor itt lakott — merthogy őt is elcsalta. Hazudnak, szemtelenek, mindig másban keresik a hibát.

Második G.-i szomszéd:

— A tanyavilág véleménye teljesen kettéosztott: vannak Baloghné-pártiak, és vannak akik rossznak, hazudósnak tartják őket. Eleinte úgy sajnálta pedig mindenki. Gúnyolódás. pletyka — sok minden eted ettől az asz- szonytól. Nekem is miket mondott! Mondja meg, hát

anya az ilyen! A három gye rekét otthagyja; nem iga: hogy nincs egy testvér, eg; sógor, akihez elmenekíthett volna őket, amikor kellet Most persze már kellenéné neki. Menne vissza dolgozn és fizetnie kellene az apjuk nak a gyerektartást. De e még hagyján. Ha idekerüln hozzá mind a három gyere! akkor az F.-i ház fele érté két is megkapná.

Újabb szomszéd:

— Sokat szenvedett ez a asszony. Az új férjével, jól é! szerintem megérdemelné gyerekeket. Ez a kislány, ak itt van, már teljesen betel amiatt, hogy megint vissz; akarják vinni F.-re.

Az események kergettél egymást. Miután tavaly ősz szel a tanácsadó intézetbő ismét F.-re került Évike, ; következők történtek. Bgy szer márciusban, Pisti haza menvén. csak Évike eldobot kerékpárját találta — a kis lányt nem. Ismét az any; vitte el. Sőt, hogy teljes le gyen a káosz, a nagylány i: G.-re költözött. Ott is lakot május közepéig, ezalatt szerették meg egymást a — föntebb már citált — szomszédasszony fiával. Innen í nagylány ebrudön távozót' — az anya szerint pálcával a lány szerint bottal verve (A látleletek alapján a: utóbbi látszik valószínűbbnek.)

— Évike! Szoktál apukáddal játszani?

— Apukámmal ? Melyikkel? Ja? A János bácsival igen. De a Pistit szeretem í legjobban a világon. És apát is szeretem, anyát is, János bácsit is. Klári megvert, de őt is.

— Milyen ember János bácsi?

— Hát olyan vidám, a legtöbbször vidám.

Május végén Kis megkísérelte — a bevezetőben idézett módon —- visszakapni Évikét —. sikertelenül. Közben befejeződött a tanév. Klárié a gimnáziumban. Pistáé a szakmunkásképzőben és Évikéé a tanyai iskolában. Mind a hárman jó tanulók. Jóképességű gyerekek — ahogy a tanáraik mondják. És túl pereken, gyámügyi, bírósági, ügyészségi, rendőrségi döntéseken, intézkedéseken túl gyarló vagy alpári hazudozásokon, kicsinyes anyagi számítgatáso- kon, annak -kellene meghatározni e „családregény” újabb fejezeteit, hogy a gyerekek még nem vesztették egyensúlyukat a körülöttük ingadozó világban.

Szabó János