Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-02 / 153. szám

1981. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A NYÁR VESZÉLYEI É vente hazad és kül­földi pihenni vá­gyók ezrei töltik a nyarat a magyar tengerpart­ján és folyók közelében. Akiket a hivatás, a munka szólít a vízpartra, jól tud­ják, a szelíd hullámok leg­alább annyi veszélyt is je­lentenek, mint örömet A nyár közeledtével a sajtó, a rádió, a tévé valóságos had­járatot indít, hogy akik a „vizek” mellé készülnek pi­henni, ne felejtsék el; a fo­lyók, strandok mellett — akárcsak az utcán — be kell tartani bizonyos „közlekedé­si” szabályokat. Ennek ellenére a statisz­tikai adatok megrázóak. Az 1976-tól 80-ig eltelt öt éy alatt 1334 ember lelte halá­lát a hullámokban. Pusztán a szám nagysága is fájdal­masan megdöbbentő, még akkor is, ha nem képzelünk mögé kisgyerekeket, életerős fiatalembereket, családanyá­kat, nagyszülőket. Az ő értelmetlen halálu­kon változtatni nem lehet, de az élők védelme indokol­ja, hogy a vízirendészek év­ről évre hivatkozzanak szá­zak tragédiájára. Mi azi, amit kérnek? Ha nincs a gyászos statisztika, közhelynek mondhatnánk ezt is. Ki ne hallott volna még arról, hogy felhevült testtel tilos vízbe ugrani, mert szív­bénulást okozhat. Az a száz ember, aki emiatt lelte ha­lálát, biztosan hallott róla, mégis kockáztatott. Több mint 420 azoknak a száma, akik tiltott helyen — víz­tározókban, bányagödrökben — fürödtek, s a „csakazért- is”, a könnyelműség az éle­tükbe került. Az alkohol, ami számtalan emberi tragédia okozójává vált már itt is, „megtette” a magáét. Csaknem 150-en fulladtak vízbe ittasság mi­att. Hosszan lehetne sorolni még a felelőtlenség, .virtus­kodás, elképesztő példáit. Azokat az eseteket, melyek minden kérés, tiltás, bünte­tés ellenére is évről évre is­métlődnek. Idén már csak­nem 90 áldozata van hazánk folyóinak, strandjainak, s majdnem százan köszönhetik életüket az időben érkezett segítségnek. M ert ennyit tehet értünk a víziren­dészet. Kér, tilt, büntet, ha kell, s örül, ha időben segíthet azokon, akik rém tanultak a más példá­ján. Ezt teszik, mert ez a dolguk. S mert azt szeret­nék, hogy aki pihenni jön a magyar tenger partjára, az szép emlékekkel együtt utaz­zon haza. O. É. KÖJÁL-ellenórrel üzemi konyhákon Nincs is olyan, ahol minden rendben lenne A tágas, tiszta konyhában három fehérköpenyes asz- szony tüsténkedik. Az egyik kefével súrolja a főzőüst pe­remét, a másik nemrég szed­te ki a tésztát a nagy fa- teknőbe, a gulyáslevest ka­varja a harmadik. A mezőtúri Dózsa Terme­lőszövetkezet üzemi konyhá­jában naponta 243 személy­re főznek. Dr. KanyŐ Már­ta, a megyei KÖJÁL élelme­zés- és táplálkozás-egészség­ügyi Osztályának osztályve­zető főorvosa a szakértő sze­mével belát a konyha „mű­helytitkaiba”, észreveszi azt is, amit a hozzá nem értő csak ritkán vagy nehezen. Ugrai László, a konyha ve­zetője megmutatja a raktá­rakat, a mellékhelyiségeket. A raktárakban, az előkészí­tőkben példás a rend, bár a hús számára fenntartott hű­tőszekrény nem működik, de most éppen nincs is rá szük­ség. A konyha rendje sem olyan tökéletes, amilyennek első pillanatban tűnt. Igaz, szúnyogháló védi az abla­kokat, ajtónyílásokat a beto­lakodó bogaraktól, legyek­től, ennek ellenére a nagy tál cukorhegyen vígan fala­toznak a legyek. Megkeres­sük „vészbejáratukat”, ki­derül, hogy az ajtóra erősí­tett szúnyogháló és az ajtó­félfa közötti parányi résen repültek be. Betartani a szabályt A KÖJÁL főorvosa órájá­ra pillant, aztán a fateknő- ben a kifőtt tésztára mu­tat, és csak ennyit kérdez; — Mikor ebédelnek a dol­gozók? — Fél tizenkettőtől egyig. — Most tizenegy óra van. A tészta kifőzés után két órán belül kerül az asztal­ra. A szabály szerint azon­ban a kifőtt tésztát 40 per­cen belül tálalni kell, mert a szájról, a kézről rákerül­het bizonyos staphylococcus, aureus nevű baktérium, ami a szénhidrát tartalmú, me­leg tésztán gyorsan elszapo­rodik és enterotoxint termel. Aki ilyen fertőzött tésztát eszik, hányással, hasmenés­sel járó ételmérgezést kap­hat. Azért kell betartani a 40 percet, mert ennyi idő alatt nem képes annyira el­szaporodni a baktérium, hogy bajt okozzon. Kiderül, hogy a főorvos­asszony által említet* „ha­táridőt” ezen a konyhán szinte lehetetlen betartani, mert innen három munka­hely melegítőkonyhájába szállítják az ételt, így min­dent korábban kell megfőz­ni, hogy délre a kocsi oda­érjen az emberekhez. A három konyhai dolgozó nő személyi higiéniája kifo­gástalan, viszont a szűk öl­tözőben nagy a rendetlenség. Az asszonyok a zuhanyozót is öltözőnek használják: föl­aggatva, székekre hajtogat­va mindenütt ruhák, a zu­hanyozó alján pedig cipők — nem a legszívderítőbb lát­vány. így — nyilvánvaló — a zuhanyozót sem használ­ják. Vizes a kő A túrkevei Vörös Csillag Termelőszövetkezet központi konyhájába éppen ebédidő­ben érkezünk. A tizenhat asszony 630 személyre főz és tíz tálalókonyhába hord­ják ki innét az ételt. A szárazáruraktár, a zöld­ségraktár szépen elkülönít­ve, a húst — mindennap frisset kapnak — csak egyik naptól a másikig tárolják a hűtőszekrényben. A kony­hában olajtüzelésű főzőüstök, a rendet, a tisztaságot csu­pán egy-két apró mozzanat zavarja meg. Lehetetlen nem észrevenni, hogy a konyhák és a közlekedő részek köve­zete mindenütt csupa víz. Vajon honnan és hogyan ke­rült a kőre? Ennek is van „ellenszere” — mutatja Gyökös Józsefné, a konyha vezetője — és ki­nyitja az öltöző ajtaját, ahol szépen sorban állnak a ci­pők, köztük fehér recéstalpú gumicsizmák is. — Ha síkos a kő, az asz- szonyok felhúzzák a csizmát. Mindenütt víz. Csúszkál a lábam. Az asszonyok kisma­macipőt viselnek. A konyhában füllesztő me­leg van, de ezt csak mi, a most érkezettek vesszük ész­re, az asszonyok már meg­szokták. Az ablakok tárva, nyitva, de a ventillátor nem műkö­dik. Amíg tart az ebédidő, meg­látogatjuk a téesz egyik tá­lalókonyháját is — a meg­szűnt pusztatúrpásztói vas­útállomás épületében. Itt már korántsem fogad bennünket barátságos kép. A tálalókonyha szűkös, ko­pott, sötét helyiség. A két­részes mosogató nem győz meg' arról bennünket, hogy az előírásszerű háromfázisú mosogatás bevált gyakorlat lenne. A lehangoló képhez az is hozzájárul, hogy ép­pen most festik az épületet, s ez is a rendetlenséget nö­veli. Bekukkantunk a mellék- helyiségekbe. Mosdók, zuha­nyozó, lehet kezet mosni, tisztálkodni. Dr. Kanyó Mártát kérde­zem; — Mennyire általános az a kép, amit a három kony­hán láttunk? — Egy-két kivételtől elte­kintve mindent rendben ta­láltunk a konyhákon. A töb­biekhez viszonyítva, a me­zőtúri és a túrkevei konyha a jobbak közé tartozik. Vi­szont olyan konyha, ahol minden mindig rendben len­ne, talán nincs is. — Általában milyen hi­bákkal, mulasztásokkal ta­lálkozik az üzemi konyhá­kon? — Helyhiány miatt gyak­ran nem tudják külön rak­tározni , a szárazárukat, a húsféléket, a zöldségeket, a gyümölcsöket. Ugyancsak helyszűke az oka annak, ha egy hűtőszekrénybe rak­ják a nyers húst, a szalámit, a zöldségféléket. A nyers hús lehet fertőzött is, rácsöpög a felvágottra és megfertőzi azt is. Sok helyen nem végzik el pontosan a mosogatás há­rom fázisát — zsírtalanítás, fertőtlenítés, öblítés. — A konyhákban minde­nütt ellenőrizte, hogy meg- vannak-e az ételminták. Mi­ért fontos ez? Megijednek az ellenőrtől — Előfordul, hogy nem megfelelően vagy egyáltalán nem teszik el az ételmintát. A megfőzött ételekből steri­lizált — tíz percig forró víz­ben főzött — edénybe kell rakni 50 grammnyit, s azt hűtőszekrényben 48 óráig megőrizni. A minta ételmér­gezés esetén megmutatja, hogy hol történt a fertőzés és melyik étel volt fertő­zött, vagy ha a beteg nem a konyhán kapta a mérge­zést, felmenti a szakácsokat, tálalókat a gyanú alól. Saj­nos, nem eléggé tudatosult még a konyhai dolgozókban, hogy az ételminta elrakása saját érdekük is. Szintén a gyakori esetek közé tarto­zik, hogy nem fertőtlenítik nitrogenolban a tojásokat. A tojáshéjon különböző kór­okozó baktériumok lehetnek, s ezek az ételbe is beleke­rülhetnek. — Többször észrevettem, hogy amint a konyhai dol­gozók meglátták, hogy a KÖ­JÁL gépkocsija megállt az udvaron, már szaladt is va­laki, hogy figyelmeztesse a többieket; itt vannak az el­lenőrök. — Igen, ez így van. Pe­dig teljesen fölösleges a futkosás. Ha rendetlenség van, két perc alatt úgy sem lehet kitakarítani az egész konyhát. Paulina Cva FEJLŐDŐ VÍZGAZDÁLKODÁS Százhetven kilométerrel bővül az ivóvízhálózat Új vízmüvek, csatornázás, gáterősítés A közelmúltban sokan lát­hatták a televízióban, hogy az ország néhány települése milyen súlyos vízhiánnyal küzd. Megyénk a többihez képest ilyen szempontból jó helyzetben van. Természeti adottságai mellett köszönhe­tő ez a közműhálózatra for­dított figyelemnek és a tár­sadalmi összefogásnak. Az átlagos jó színvonal azonban helyenként feszültségeket takar. Azok feloldásával összhangban a megyei víz- gazdálkodás fontos feladata a VI. ötéves tervben a víz­szolgáltatás biztonságának növelése és a lakásépítések­hez kapcsolódó közművek kiépítése. Kutak mélyfúrással Ezeknek a céloknak érde­kében — elsősorban a ki­emelt településeken — napi 37 ezer köbméterrel nő a víztermelő kapacitás. Szol­nokon a városi vízmű Il/a üteme napi 15 ezer köbméter kapacitásnövelést eredmé­nyez. Ezzel a beruházással párhuzamosan Kisújszállá­son és Mezőtúron folytatják a vízműrekonstrukciót. 'To­vábbi öt településen befeje­ződnek a társulati vízműépí­tések. Jászapétin és Tisza- kürtön víztársulat alakításá­val új vízmű építése kezdő­dik. Tanácsi forrásokból tíz településen mélyfúrással új kutakat létesítenek. A szolgáltatás biztonságát növeli a tervezett 11 ezer köbméter tároló kapacitás megteremtése. A szolnoki tartalék ivóvízbázis létreho­zása is megkezdődik a Holt- Tiszán. A Tisza gyakori szennyeződése indokolja. Az új középtávú tervidő­szakban 170 kilométer hosz- szú ivóvízhálózatot építenek. Tizennyolcezer lakásba ve­zetik be a vizet. Ezzel a ve- » zetékhálózatba bekapcsolt Jakások aránya eléri a 44 százalékot. Társulati szennyvíztisztítók A VI ötéves terv során az eddiginél gyorsabban fejlőd­nek a szennyvízelvezető és tisztító lehetőségek, öt tele­pülésen — társulati alapon — összesen 9707 köbméter napi teljesítményű biológiai szennyvíztisztító épül, to­vábbi négy helyen pedig megkezdik a csatornák elő­készítését, illetve építését. A szolnoki szennyvíztisztító kapcsolódó létesítményeit is továbbfejlesztik. A közműhálózat fejlesztése elősegíti a lakásépítést. Az ötven kilométerrel bővü.ő csatornahálózatra ötezer újabb lakás bekötése várha­tó. A csatornázott területen lévő lakások aránya ezáltal 10-ről 12,4 százalékra nő. Közismert, hogy megye- szerte igen nagy gondot okoz a belvíz. Elhárítása ér­dekében 21 kilométer zárt és 40 kilométer nyílt csatorna épül a tervidőszakban a legveszélyeztetettebb terüle­teken. Az igény ennek több­szöröse. Figyelemreméltó vi­szont, hogy Jászkisér, Jasz- jákóhalma, Kőtelek és Tisza- süly komplex vízrendezését célul tűzték. A gazdasági élet nehézségei és a belvíz elleni küzdelem hatásosabbá tétele egyaránt indokolja, hogy a vízelvezető rendsze­rek fenntartási, felújítási munkáit a lakosság bevoná­sával végezzék. Az üzemközi belvízrendszerek fejlesztése a térségi komplex meliorá­cióval párhuzamosan törté­nik. Az ár ellen Folytatódnak az árvízvé­delmi beruházások is. Szol­nok és Szászberek között erősítik a Zagyva gátját, rendezik medrét. A tervidő­szakban korszerű telepet kap a VÍZIG védelmi osztaga. Ezáltal megoldódik a víz­kárelhárítási eszközök, anya­gok tárolása is. Nagy munkát jelent a kö­vetkező években Tiszabura térségében a Tisza 850 méter hosszú árvízvédelmi töltésé­nek áthelyezése. Ugyanígy az utóbbi időkben bekövet­kezett medencecsúszások helyreállítása Szolnokon a Tiszaligetnél, továbbá Tisza- várkony és Martfű térségé­ben. Átépítik a műemlékké nyilvánított milléri zsilipet és áthelyezik ott is a védel­mi töltést. A vízgazdálkodás szerte­ágazó feladatai megkövete­lik az ár-, és belvízvédelmi területi szervek további jó együttműködését. S. B. A budakeszi vadaskertben A budakeszi vadas­kertet 1979-ben, a gyer­mekév alkalmából nyi­totta meg a Pilisi Erdő- gazdaság. Nemcsak a gyermekeknek, hanem a felnőtteknek is kedvenc kirándulóhelye. A va­daskertben természetes környezetben figyelhetik meg az érdeklődők a va­dak mozgását. (Fotó; Nagy Zsolt)

Next

/
Thumbnails
Contents