Szolnok Megyei Néplap, 1981. július (32. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-02 / 153. szám
1981. július 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 sorrend ---------Kombájn, liba, a t arlón:_______Rába Steiger J ászdózsai recept a „pénzcsinálásra" Régen nem volt ilyen — mondja a jászdózsai termelőszövetkezet elnöke — hogy Péter-Páiig már el is felejtették az árpa aratását. A májusi aszály hirtelen megérlelte a takarmányga- bonát, június 22_én nekiveselkedtek hát a kombájnokkal a 225 hektárnyi árpatáblának. — Három nap alatt learattuk, nem mertük kockáztatni az amúgy se valami haj de nagy termést. Nagyobb eső, vagy erősebb szél több kárt tett volna a szemek ki- pengetésével, mint ameny- nyit a szárításra, a két-há- rom százalék víz elvonására költünk. — Libákat láttunk a tarlón ... — Most éppen csak átterelték a falkát a gondozók az árpaföldön, hagy kapkodják össze a kombájnok hátrahagyta szemet. A búzatarlón meg nyár végén a leszü- retelt dinnyetáblákban többet időznek majd a ludak. A legolcsóbb, szinte ingyentakarmány nekik a hullott kalász, a tarlógyom, meg a be nem érett, apró dinnye. Bényi András elnökkél és Túri Józseffel, a téesz köz- gazdasági elnökhelyettesével hármasban indulunk £ határba. Ütközben elmondják, mi mindennel igyekeznek a gazdaságban megfogni a pénzt, növelni a bevételeket, a jövedelmet. — Számításba kellett vennünk minden olyan tartalékunkat, amivel jelentősebb beruházás nélkül pénzt tudunk csinálni — sorolja az Inak. — Az ötéves tervben óbb mint a felével csökkenem akarjuk a lucematerüetet. Űjabb százötven hektárt tudunk így bevonni a jobban jövedelmező iparinö- vény-termesztésbe. — Kilencszáz marhájuk van, azoknak kell a zöld. — A kiesett tömegtakar- mánytermő területek hozamait a rosszul fizető, szik- foltos földjeink gyepesítésével, a gabanatamlóík újrahasznosításával pótoljuk. A szalmától megtakarított Ezeknek a dinnyéknek már egy hét se keli, hogy leváljanak az indáról árpaföldék mellett elhaladva mutatják is a házigazdák: — Most is három Rába, meg két K—700-as hasítja az ekékkel a tarlót, hajnal óta. A mai napjuk van arra, hogy felszántsák a táblát, a holnapi pedig, hogy magágyat készítsenek a kukoricának. Július elsejére a földbe kell tenni, ha azt akarjuk, hogy jó közepes silótermést szecskázhassunk a kétszázegynéhány hektárról. — Kalkulálták a másodvetés hasznát? — Ha csak közepes termést, tizenöt tonnát ad hektáronként, akkor is rengeteg, drága szemes kukoricát megtakarítunk a silóval a szarvasmarháink abrakolásánál. A Tárnába torkolló Ágó pataknál vagy százötven méternyi hosszan libáktól fehérük a víztükör, meg az innenső part. A „libapásztor”, Mizsei Kálmánná hasznos elfoglaltságot talált magának, egy szalmabálára telepedve. — Kalácskenőket készítek az elhullott gúnártollakból. Kitelik az időmből és örülnek neki a sógor- meg a komaasszonyok is. Régen nem árulnak már ilyesmit errefelé a boltban. — Közben azért ügyelni kell a ludakra is. — Nem mondhatnám, hogy sok velük a vesződség. A pecsenyelibákkal, merthogy két éve még azzal foglalkoztunk, sokkal többet bajlódtunk Ezeket csak tolltépésre hajtjuk be az ólba, kint élnek a falikúk áprilistól októberig. Alig kell így nekik táp, szemes kukorica se sok. Legelik a zöldet az árok- meg a vízparton. Láthatják, még a nádat, a kákát is mind kiszaggatták a vízből. Nem állja szó nélkül, dohog az elnök: — A vízügyesek igyekeztek is mindjárt benyújtani a téesznek a kártérítési igényüket, amiért lelegeltettük a partot. Nézzék meg. ahol nem tartunk libát, ott meg eszükbe sincs vágni, hasznosítani a fűtermést, a jó szénának valót! Turí József, a közgazdasági elnökhelyettes számokkal bizonygatja, milyen jól tette a szövetkezet, hogy a pecsenyelibáról húslibanevelésre váltott át. '— Nem is gondolják, milyen oflcsó ez a külterjes libatartás. Tavasztól őszig hat turnusban harmincezer szárnyast nevelünk fel a legelőkön, a tarlókon, a vízparton. Az első turnust négyszer is, de a hatodikat is legalább kétszer megtéphetjük, amíg eladásra nem kerülnek. A kettős hasznosítás, a tollértékesítés tavaly például két és fél millió forintot hozott a szövetkezetnek Ott tartunk, hogy a toll ára fedezi a libák tartási költségeit, és két év alatt tíz százalékról tizenkilenc százalékra nőtt az ágazat árbevételének nyereséghányada. A néhány nap előtti szórványos esők valamelyest felüdítették a dózsai határt is. Rég nem láttak, mondják a téeszbeliek ilyen szép kukoricát, napraforgót a földjeiken június végén. Csakhát újra porzik a dűlőút a kocsink mögött, eshetne megint. — No, nekünk aztán igazán nem hiányzik! — tiltakozik a Tamamenti Tsz-be Csányról szegődött dinnyések egyike, Szudor Zoltán. — Meleg és napfény kellene mostmár. Igaz, még a villámig se érnék a kunyhónkat árnyékoló napraforgók, de a síkfólia alatt előnevelt tövek indáiról négy-öt nap múlva már szedhetjük az első sárgadinnyéket. Mondja az elnök, hogy az elmúlt esztendeinél egy héttel korábbi piacozást, no és persze kilónként tizenöt-húsz forinttal nagyobb szezonele- ji árbevételt jelent. Védik is a termést, ott jártunkkor a dinnyetábla fölött keringett a növényvédő helikopter. — Peronoszpóra ellen permeteznek — hunyorít a napba- az óriási sárga szitakötő után a dinnyés. — Tenni kellene, elnök elvtárs, valamit a nyulak ellen is. Ugyancsak dézsmálják az érésben levő sárgadinnyét. — Reggelre kiküldjük a lopásgátlókat, — ígéri az elnök. A kocsiban tudom csak meg, hogy a mezőőröket hívják így tréfásan a jászdózsai téeszben. Temesközy F. Befektetés nélkül jó hasznot hoznak a patakparton felnevelt húslibák A robusztus Rábák egy nap alatt ,,megették” az árpatarlót Kádár János Borsodban (Folytatás az 1. oldalról) be, hogy a nehezebb és bonyolultabb körülmények magasabb követelményeket támasztottak a helyi pártszervezetekkel, a testületi pártmunkával szemben is. De a légkör nyílt és őszinte, a bizakodás és a tettrekészség a jellemző előrehaladásunk legfontosabb feltételének tartják: a megváltozott körülmények között is maradéktalanul érvényesüljenek pártunkban a lenini normák, érvényesüljön az eszmei, politikai, szervezeti és cselekvési egység, a demokratikus centralizmus. A következő felszólaló Újlaki Miklós vájár, az ormo- si bányaüzem szocialista brigádvezetője volt, aki a bányászok helytállásáról a’dött számot. Skapinyecz Gyula, a sátoraljaújhelyi járási pártbizottság első titkára hangoztatta: a megye mezőgazdaságának eredményei bizonyítják a párt agrárpolitikájának helyességét. Baloghné dr. Simkó Borbála gyermekgyógyász szakorvos arról beszélt, hogy az értelmiség döntő többsége magáénak vallja a szocializmus ügyét. Imre Ferenc, a miskolci December 4. Drótművek igazgatója felszólalásában kiemelte: a XII. kongresszus óta eltelt időszak egyik legnagyobb politikai eredményének a helyi gazdasági vezetők szemléletváltozását tartja. A résztvevők nagy tapsa közepette ezután Kádár János emelkedett szólásra. A KB ELSŐ TITKÁRÁNAK BESZÉDE fl szigorúbb követelmények jobb munkára kényszerítenek bennünket Kádár János elöljáróban meleg szavakkal köszönte meg a szívélyes fogadtatást, s átadta az MSZMP Központi Bizottságának üdvözletét Borsod-Abaúj-Zemplén megye kommunistáinak, egész lakosságának. Méltatta a megye politikai, gazdasági, kulturális jelentőségét az ország életében. A látottak, hallottak alapján a Központi Bizottság nevében nagy elismeréssel szólt a borsodiak helytállásáról, arról, hogy a megye gazdálkodó egységei az utóbbi esztendőkben a nehezebb körülmények ellenére is szinte maradéktalanul teljesítették terveiket: folyik a .gazdaság szerkezetének átalakítása, s az ipári üzemek az elmúlt öt esztendőben úgy növelték termelésüket, hogy a többlet teljes egészében a munkatermelékenység emelkedéséből származott. Általános belpolitikai kérdésekről szólva a Központi Bizottság első titkára hangsúlyozta: barát és ellenség egyaránt tudja és elismeri, hogy az ország belpolitikai helyzete kiegyensúlyozott, rendszerünk szilárd, népünk egységes, s pártunk a XII. kongresszus határozatainak végrehajtásán munkálkodva a helyes, a szocialista úton jár. Politikánk, programunk világos, élvezi a tömegek támogatását. Szólt a szocialista ipar, a mezőgazdaság, a kultúra, a közegészségügy helyzetéről. » Kiemelte, hogy népünk reálisan ítéli meg helyzetünket és céljainkat, s kész dolgozni, . harcolni értük. Vannak problémáink, gondjaink, tapasztalhatók nem kívánatos jelenségek, de népünk munkájának eredményei hatalmasak. Az alkotómunka sikerei nem mindenkinek tetszenek, különösen az imperialistáknak nem. Kijelentette: ne legyen senkiben sem kétség affelől, hogy vívmányainkat mindenkivel szemben minden eszközzel megvédj ük. A jelenlegi helyzetben is van a nép által elfogadott és támogatott, konstruktív programunk — emelte ki. Nem kell bizonytalankodnunk, vannak világos céljaink. Elérésükhöz megvannak a szükséges feltételek. A körülmények, a szigorúbb követelmények a gazdaságban is jobb munkára kényszerítenek bennünket, arra ösztönöznek, hogy mindenütt ésszerűbben, hatékonyabban dolgozzunk. Különösen fontos a népgazdaság egyensúlyának biztosítása, aminek egyik feltétele a lassúbb fejlődési ütem. Részletesen szólt az árpolitikáról és az azzal kapcsolatos esetenként szükségszerű intézkedésekről, hangsúlyozva, hogy az árpolitikának is a gazdaság fejlődését, az életkörülmények stabilitását kell szolgálnia, s nem engedhető meg, hogy elfedje a rossz munkát. Optimistának, bizakodónak kell lennünk — mondotta —, mert hatalmas tartalékok rejlenek gazdaságunkban, a szocialista országok gazdasági együttműködésében. Rámutatott, hogy gazdasági munkánk szorosan összefügg a nemzetközi helyzet alakulásával. Szigorúbb nemzetközi feltételek közepette kell megbirkóznunk feladatainkkal, értve ez alatt az enyhülés, a békés egymás mellett élés ellen ható erők megélénkülését és a megromlott világgazdasági helyzetet. Bizonyos imperialista körök a fegyverkezési hajsza fokozásával katonai fölény megszerzésére törekszenek, s éppen az imperializmus a legfőbb oka annak, hogy nem csökkentek a válsággócok a világ különböző térségeiben. A fegyverkezés, a szovjeteüenesség, az anti- kommunizmus, a béke elleni támadások — mindez csak kiútkeresés; a tőkések így vélnek kilábalni megoldhatatlan problémáikból. Kifejezte meggyőződését, hogy a háború erői nem kerekedhetnek felül. A jelenlegi kiélezett helyzet csak átmeneti lesz, és a világ vissza fog térni a normalizált államközi kapcsolatokhoz, mert más út nincs. A szocializmus, a haladás, a béke erői és a reálisan gondolkodó polgári politikusok együttesen nagyobb erőt képviselnek mint a feszültséget szítók, a háborús konfliktusok hívei. Mj a szocializmus, a béke jelszavát követjük, s megfelelő erővel is rendelkezünk — gondolok mindenekelőtt a Szovjetunióra, a szocialista közösség egyesített erőire, a Varsói Szerződés tagállamaira. Álláspontunk ismert: egyenlő biztonságot a fegyverzet alacsonyabb szintjén mindenki számára. A szocialista országok a nemzetközi politika fő eszközének minden vitás kérdésben a tárgyalást tartják. Csak a legutóbbi időkben keresve a példákat: bizonyítják tárgyalási szándékunkat a legfontosabb nemzetközi kérdésekkel, a háborús veszély elhárításával kapcsolatos szovjet állásfoglalások, Leonyid Iljics Brezsnyevnek az SZKP XXVI. kongresszusán, majd Tbilisziben, s legutóbb a Willy Brandttal folytatott megbeszéléseken elhangzott indítványai, vagy az a békefelhívás, amelyet a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsú intézett a világ parlamentjeihez és népeihez. A népek nem engednek már kivívott szabadságjogaikból, aligha állhatja útját bárki is azoknak a népeknek, amelyek most harcolnak önrendelkezési jogukért. Senki nem vitathatja el a népek jogát a nemzeti függetlenségükhöz, szabadságukhoz, hiába rágalmazzák őket a terrorizmus vádjával. A Központi Bizottság első titkára szólt a lengyelországi helyzetről, és emlékeztetett arra, hogy pártunk Központi Bizottsága júniusi üléséről kiadott közleményében ismételten állást foglalt a lengyelországi eseményekkel kapcsolatban. A Szovjetunió Kommunista Pántja Központi Bizottságának a Lengyel Egyesült Munkáspárt Központi Bizottságához írt leve: lét megalapozottnak, elvileg helyesnek és időszerűnek tartottuk. Kádár János befejezésül hangsúlyozta: pártunk, népünk útja egyenes, világos, helyes út és ezen haladva jutunk előre, mind előbbre nagy céljaink felé. Most az a feladatunk, hogy a párt XII. kongresszusán meghatározott feladatok következetes megvalósításáért dolgozzunk. Folytatjuk jól bevált szövetségi politikánkat: pártunk továbbra is a tömegekre támaszkodva, minden tisztességes, becsületes emberrel összefogva akar dolgozni. Hiszen az általunk elképzelt szebb, új világ, a szocialista Magyarország nem olyan ország, ahol csak kommunisták laknak, az minden magyar ember otthona lesz. De mindenkinek kötelessége kivenni a maga részét az országépítő munkából. Ez a mi elvi álláspontunk, ez hazafiságunk és internacionalizmusunk. Kötelessé-, günk, hogy törekvéseink melllett nyíltan kiálljunk. Valódi híveket, igaz szövetségeseket, mi, kommunisták csak meggyőzéssel és meggyőződéssel szerezhetünk. Kádár János este a Júnó Szálló különtermében közös vacsorán vett részt Borsod- Abaúj-Zemplén megye párt-, állami, tömegszervezeti, más közéleti vezetőivel, szocialista brigádvezetőkkel, az országrész tudományod, kulturális, (művészeti életének vezető személyiségeivel. Pohárköszöntőt mondott Derne László, a megyei népfrontbizottság elnöke és Czi- bere Tibor, a Nehézipari Műszaki Egyetem rektora, s szavaikra Kádár János válaszolt. Ezzel a szerdai program befejeződött Kádár János beszédet mondott Miskolcon a Vasas Művelődési Központban rendezett pártaktíván
