Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981- JÚNIUS 10. Hetente nyolc és fél millió szelvény Szerencsénk biztonsága Nem vesztek kárba az évek A Sportfogadási és Lottóigazgatóság hivatalos szelvénygyűjtő járata bizottságilag üríti a totó—lottó kirendeltségeknél elhelyezett szel- vénygyűjtö ládákat. gél pedig a páncélszekrény­ből kiemelt ellenőrzőrésszel csak azok vethetik össze az értékelt szelvényeket, akik az értékeléstől is távolmarad­tak. Övás persze így is akad, de a reklamációk túlnyomó többsége nem jogos. Jellemző tény például, hogy nemrégi­ben, miután egy lottóperről újságcikk jelent meg egyik központi napilapunkban, há­romszorosára nőtt az óvások száma. Az újságcikk ugyan­is arról tájékoztatott, hogy az elsőfokú bíróság bizonyí­tékként fogadta el egy tanú állítását, amely szerint az ötös találatot reklamáló fo­gadó az illető szemeláttára időben dobta be megfelelő helyre lottószelvényét. Má­sodfokon azonban a Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalás nélkül elutasította a felperes keresetét, hiszen egy szemtanú állításának bi­zonyítékként való élfogadá­sa olyan precedenst terem­tene. amelynek következmé­nyeként minden héten ezrek igényelhetnék a telitalálattal járó nyereményt, s tanú1 is akadna bőven annak igazo­lására, hogy az igénylők idő­ben dobták be szelvényeiket. Az igazgatóságra beérkezett szel- vényeket számsorrendbe ren­dezik. van. A biztonsági rendszabá­lyok igen szigorúak. Ha pél­dául egy ügyeletvezető pénz­ügyminisztériumi ellenőrré avanzsál, azonnal átalakítják a páncélszekrény zárját, ny­modon teszik lehetetlenné, hogy — egy esetleges máso­latkészítés révén — ugyan­az az ember mindkét kulcs birtokában legyen. Az ellen­őrző szelvényeket őrző pán­célszekrényt állami közjegy­ző köti át nemzeti színű zsi­nórral, s le is pecsételi, tehát a szekrényt nem lehet ki­nyitni a zsinór, vagy a pe­csét megsértése nélkül. A szigorú biztonsági rendsza­bályok tulajdonképpen a fel­dolgozóktól védik a fogadók érdekeit. A visszaélés lehető­ségének kizárását célozza pél­dául az úgynevezett összefér­hetetlenségi előírás, amely­nek értelmében a lottósorso­lást követően csak azok ér­tékelhetik a szelvényeket, akik a szortírozásban nem vettek részt, szombaton reg­Miután tehát a játékban továbbra is csak a megfes­tett és páncélszekrénybe zárt szelvények vesznek részt, 44 millió szelvény kitöltésére pedig aligha vállalkozik va­laki, ezért a jövőben is rend­kívül kevés esélyünk lesz megütni a főnyereményt. Vi­szont megnyugtató, hogy ezt az ici-pici esélyt legalább hétről-hétre biztonságosan őrzik. Aczél Gábor A kötegeket különleges összetételű vegytintával festik, ezért sem le­het utölag kitöltött szelvényt közéjük csempészni. A szortírozott szelvénykötegeket kettévágják, fogadási és ellenőrző részekre. Bár Vadász István életko­ra mindössze néhány hónan- pal haladja meg a 27 évet, mégis az idén a természettu­dományi doktori címén kí­vül már a második egyetemi diplomájáért allamvizsgázik. Ha valaki azt gondolná, hogy a tiszafüredi járási KISZ- b.izottság politikai munkatár­sa bizonyára magas iskolai végzettségű, átlagon felüli anyagi helyzetű család gye­rekeként vágott a tudomá­nyoknak — téved. Náluk is, mint annyi parasztcsaládban a hat elérni jelentette az is­meretek csúcsát. Nővére már tanítóképzőt végzett, ő pedig afféle „csakazértis megmuta­tom” elhatározással iratko­zott be, és tanult a karcagi gimnáziumban. Szorgalma, igyekezete, kitartása ered­ményeképpen érettségi után rögtön felvették a debreceni Kossuth Lajos Tudomány­egyetem földrajz-történelem szakára. Kezdetben rengeteg volt a pótolnivalója, sűrűn a könyv lapjai fölött kuk­kantott be hozzá az éjszaka, de harmadévtől kezdve vé­gig jeles bizonyítvánnyal di­csekedhetett. Sőt, 1977-ben földrajzból írott diploma- munkája is kitűnőre sikerült. Tanulmányai befejezése után Tiszafüredre került a középiskolai kollégiumba. A diákotthoni beosztás állandó délutáni műszakot, sőt a hét meghatározott napjain éj­szakai inspekciót is jelentett. Ráadásul nem könnyű fel­adat a mindenhonnan ver­buválódott tizenéves társa­ságból közösséget formálni. — Nem állítom, hogy ne­kem ez maradéktalanul si- kenüllt, de igyekeztem eny­híteni az otthon, és a körül­szabályozott kollégiumi élet közötti különbségeket. Elvég­re a gyerekek életében talán ez a legveszélyesebb kor, és van aki könnyebben elvise­lt az állandó, monoton napi­rendet, van aki nagyon ne­hezen áll át az ettől eddig tanulunk, ettől eddig alszunk, órákra. A szabályok számonkérése helyett jobban bízott a meg­győzés, a négyszemközti, őszinte beszélgetések erejé­ben. A diákjai elismerték: szigorú volt, sokat követelt, de közvetlenségéért, egysze­rűségéért szerették, tisztel­ték. Azt azonban kevesen tudták róla, hogy a követke­ző évben, 1978-ban nehéz hónapok vártak rá. Hivatá­sán kívül óraadónak kérték fel az egri főiskola marxiz­mus—leninizmus tanszékére, ugyanekkor volt elsős az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tudományos szocia­lizmus szakán, és elkezdte a ..Tiszafüred vonzáskörzete” című gazdaságföldrajzi té­májú disszertációjának gyűj­tőmunkáját. A kollégiumban éppoly kedves, barátkozó volt a gyerekekkel, mint koráb­ban, csak éppen fáradt sze­me árulkodott arról hogy hetente kétszer hajnalban kel, és késő éjszaka ér haza tEgerbők Szerencsére a hét délelőttjein akadt szabad ideje, amikor tanulhatott. Készült a délutáni csoport- foglalkozásokra, azután a fő­iskolai órákra, az egyetemi vizsgákra, a nyári szünidő hónapjaiban pedig a disszer­tációján dolgozott, adatokat gyűjtött. Egy bizonyos, Va­dász Istvánnak szinte óráról órára könyörtelenül be kel­lett osztani ezekben az évek­ben az idejét. Olykor meg is jegyezték róla: nem jár szórakozni, moziba, strand­ra, mint a többi fiatal. Ö nem szabadkozott és érvelt, csak egyszerűen a „most te­mérdek a gondom, majd ké­sőbb jobban ráérek” vátasz- szal indokolta „bezárkózott- sáaámak” okait. Es neki volt igaza, hiszen életében azóta jelentős vál­tozások következtek be. Csa­lódott alapított, felvették a párt tagjai sorába, és tavaly január óta a KISZ tiszafüre­di járási bizottságának poli­tikai munkatársa. Mindig szerette az ifjúságot, a moz­galmi munkáit, még ha bizo­nyos 'hónapokban túlságosan is lefoglalta a tanulás. És még egy változás: meg­írta és megvédte doktori disszertációját. Dr. Vadász István ma sem unatkozik. Az agitációs-pro- pagandista munkáján és hi­vatásán kívül szabad ideié­ben TIT-előadások keretében vetíitéttképes előadásokat tart a tiszafüredi üdülőkörzet szépségéről, és a környezetet érit szennyezésekről. Agitál, érvel, pörlekedik a természe­ti értékek megőrzése, - védel­me mellett. Olykor azért már egy-egv labdarúgó-mérkő­zésre is „kimerészkedik” a családdal, mozisba is eljut a hétvégeken. Több helyről „ostromolják”: adjunktusi állást kínáltak neki a sáros­pataki tanítóképzőben, a pé­csi főiskola földrajz tanszé­kén, a debreceni Ybl Miklós Műszaki Főiskolán. Minden­kinek nemet mondott, hiszen nyáron újabb nagy feladat vár irá: államvizsgára készül az Eötvös Loránd Tudomány- egyetem tudományos szocia­lizmus tanszékén. „Mellesleg” még egy dolog foglalkoztatta: Debrecenből bátorítják, ősztől kezdje meg az anyaggyűjtést kandidátusi értekezéséhez, amelynek „Szolnok megye városai” len­ne a témája. D. Szabó Miklós A jó hír forog kockán Panaszügyek nyomában a KIOSZ megyei szervezeténél A szakmunka tekintélyé­nek megőrzésére nagy gon­dot fordítanak a KIOSZ Szolnok megyei szervezeté­ben, hiszen ha egy szolnoki kőfaragó műkő helyett be­tonnal borítja a síremléket, jóllehet a fizetséget (16 ezer forintot) a műkő után szá­mítja, akkor az ügyfél —az adott esetben egy idős asz- szony — nem csuDán az őt becsapni akaró mesterről, hanem valamennyi kisipa­rosról alkot elítélő véle­ményt. Tegyük mindjárt hozzá: a Szolnok megyében élő és dolgozó, csaknem ötezer kis­iparos viszonylag ritkán ad okot az ilyen vélemények kialakítására. Az elmúlt öt esztendő során 337 esetben tettek panaszt a KIOSZ Szol nők megyei szervezeténél, illetve a megye területén működő, kilenc szakbizott­ságnál. Éves átlagban ez egyáltalán nem tekinthető soknak, főként ha azt is tudjuk, hogy a kisiparosok egy része több száz ügyfél­lel kerül kapcsolatba egy-egy esztendő során. S különösen nem sok, ha azt is tekintet­be vesszük, hogy a panaszok kivizsgálása 167 alkalommal egyezséggel végződött, 32 esetben a kisiparos teljesen vétlennek bizonyult, s el­marasztalásra csak 138 sérel­mes ügyben került sor. Olyasmire pedig évente leg­feljebb egy-két példa akad, hogy a reklamáció nem elég­szik meg a KIOSZ tagjaiból álló szakmai bizottság, illet­ve a megyei szervezet testü­leté által hozott döntéssel, s a bírósághoz fordul a jo­gainak, illetve a követelé­seinek érvényesítése érdeké­ben. Az indokolt panaszokat vizsgálva megállapítható, hogy azok legnagyobb része az építőipari szakmákban te­vékenykedő kisiparosok munkájára vonatkozott, rész­ben —, de csak részben! — összefüggésben azzal, hogy létszámuk erősen megnöve­kedett az utóbbi időben. Egy másik figyelemre mél­tó tény: az esetek 42 száza­lékában az elvégzett munka minőségét illetően merült fel kifogás, 27 százalékában a költségeket, illetve a díja­zást találták túlságosan ma­gasnak, míg a határidő meg nem tartása miatt a rekla­málók 11 százaléka emelt szót. A KIOSZ illetékesei ter­mészetesen igyekeznek az efféle panaszok számát csök­kenteni. Egyebek mellett en­nek érdekében született olyan döntés nemrégiben, hogyha kétezer forintnál ki­sebb összeg miatt folyik a vita, akkor nem kell a szak- bizottság összehívását meg­várni. Ilyenkor a KIOSZ he­lyi alapszervezetének titkára azonnal határozhat, az ügy­ben károsodott megrendelő tehát gyorsított eljárással, igen rövid időn belül elég­tételt kaphat. — káposztás — A dolog financiális nehéz­ségeiről nem is beszélve, meglehetősen hosszú ideig tartana csaknem 44 millió darab lottósszelvényt kitöl­teni. Egészen pontosan 43 millió 949 ezer 268 darab lot­tószelvény kell ugyanis a biztos telitalálathoz, leg­alábbis nálunk, ahol a múlt századbeli lutri mintájára 90 számból öltöt sorsolnak ki. Jóval könnyebb dolga van a lottózóknak sok más ország­ban, például Bulgáriában, Csehszlovákiában, Lengyel- országban, Marokkóban, az NDK-ban, az NSZK-ban és a Szovjetunióban, ahol a leginkább elterjedt 6 a 49- ből szisztémát játsszák, ami­nek „mindössze” 13 millió 983 ezer 816 lehetséges kom­binációja van. Ehhez kénest a svédek 7 a 35-ből játéka a maga 6 millió 724 ezer 520 féle variációjával ennél is nagyobb sikerrel kecsegtet, nem beszélve például a sváj­ciakról, akiknek szinte gye­rekjáték 850 ezer 668 darab szelvényt kitölteni, hogy 5 számot á 42-ből eltalálja­nak. Nálunk, Magyarországon hetente 8 és fél millió szel­vénnyel kísértjük a szeren­csét, ami a telitalálat esélyé­nek szempontjából nem je­lentős mennyiség ugyan, de így is épp elég munkát ad a Sportfogadási és Lottóigaz­gatóság dolgozóinak. A szelvényeket mindenek­előtt össze kell gyűjteni. Az úgynevezett hivatalos szel­vényjárat minden csütörtö­kön déli 12 órától üríti a ki- rendeltségek gyűjtőládáit, (első képünk), legalábbis Bu­dapesten, Győrött, Pécsett, Miskolcon, Szegeden és Deb­recenben, más helységekben pedig (ahol van gyűjtőláda, de nincs járat), a helyi OTP- fiók gyűjti össze, csomagolja és postázza a szelvényeket, hogy csütörtökön délre a területileg illetékes hat kör­zeti iroda valamelyikébe megérkezzen. Még ugyanezen a napon kezdik el szortírozni, azaz szoros számsorrendbe rendez­ni az igazgatóságra beérke­zett szelvényeket (második képünk). Ez a teendő hetente körülbelül kétezer embernek ad alkalmi munkát, amelyet nyugdíjasok, háziasszonyok és diákok végeznek. A szor­tírozok darabbérben dolgoz­nak, s mivel brigád teljesít­ményt mérnek, a nappali és éjszakai brigádok váltják egymást, hogy egalizálódja- nak a keresetek. A nappali 6 és fél filléres darabbérrel egy szortírozó alkalmanként kb. 150 forintot, az éjszakai 8 és fél filléres darabbérrel mintegy 240 forintot keres­het. Péntekre virradóra a szo­ros számsorrendbe rakott kö- tegeket kettévágják, majd különleges összetételű vegy­tintával festik (harmadik, ne­gyedik képünk),saszelvények ellenőrző részét páncélszek­rénybe helyezik. A páncél- szekrény egyik kulcsa a pénzügyminisztériumi ellen­őrnél, a másik az igazgatóság illetékes ügyeletvezetőjénél Tied a választás! A várótermekben fehér papírlapok fek­szenek az asztalokon. A MÁV jelképe alatt az 1980. évi Egészségügyi Világnap jel­mondata áll vastag betűkkel szedve: „Do­hányzás vagy egészség. Tiéd a választás!” A folytatás is figyelemfelkeltő. Adatok so­rakoznak egymás után; 1960-ban 15,8 mil­liárd, 1980-ban 27,4 milliárd cigarettát ad­tak el hazánkban. Ezzel az „előkelő” má­sodik helyet szereztük Európában, de a világranglistán is ötödikek vagyunk. Min­den 14 éven felüli lakosra 3500 cigaretta jut évente, amivel „elősegítheti”, hogy tü­deje, érrendszere, idegrendszere, hangszá­lai minél jobban károsodjanak. Ami figyelemre méltó, hogy ezen a pa­píron nemcsak az elrémisztő adatok so­rakoznak (amit bizony a legtöbb dohá­nyos már annyiszor hallott, hogy fülei és tudata automatikusan „becsukódik” az információ előtt), hanem intézkedés is. A vasúti kocsikban eddig is voltak nemdo­hányzó fülkék, a tanulókocsikban, motor­vonatokban, a kisgyermekkel utazóknak fenntartott fülkékben már régóta tilos a dohányzás. Most viszont arról értesiten bennünket, hogy 1981. május 31-től. az új menetrend életbe lépésétől, az elővárosi, környéki és helyi forgalomban közlekedő vonatokon, a BZ kismotorvonatokban (közismerten a „Piroskákban”), és azok kocsijaiban, az expressz-, gyors- és távol­sági személyvonatokon a két első osztá­lyú kocsi közül az egyikben nem szabad dohányozni, még a folyosókon és perono­kon sem. Az állomásokon csak a kije­lölt helyen szabad rágyújtani, ahol egy helyiség van, ott a dohányzást tiltják. Már hallom a méltatlankodást, amit az elkötelezett dohányosokból az intézkedés kivált. Tudom, sokan úgy érzik, jogaikat csorbítják ezzel. Azt is megértem, hogy az „elszakadás” szenvedélyük tárgyától — még rövid időre is — kellemetlenül befo­lyásolja hangulatukat. De a gyerekek, a kismamák, a nemdohányzók, a légúti be­tegségekben szenvedők népes táborának nevében, a MÁV röpcédulájának szavai­val én is megértő segítségüket kérem és köszönöm. — fe —

Next

/
Thumbnails
Contents