Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-06 / 131. szám
1981. JÚNIUS 6. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A kommunista műszakok Mesés férfiak kurblival Jiri Menzel Oscar-díjas csehszlovák rendező a Szigorúan ellenőrzött vonatok, és a — szintén nemzetközi nagydíjas —1 Szeszélyes nyár alkotója úi filmet forgatott. Ez — bármilyen nagy művészről is van szó — még nem hatna a hír erejével, hiszen a filmrendezőnek az a dolga, hogy filmet készítsen, ám Menzel filmes „megszólalásai” mindig eseményszámba mennek. Négy-öt évenként forgat egy-egy filmet, s az eddigi példák azt bizonyítják, hogy nála a filmkészítés fogalma ismeretlen: ő alkot: most éppen filmet a filmről. A Mesés férfiak kurblival 1907-ben kezdődik, e mű filmes obeliszk — magasan a hasonló nemzetközi termés fölé emelkedő — a mozgókép hőskoráról. Filmtörténeti értékű vígjáték, — hisszük, nemcsak azért, mert filmes történet — kimondatlanul is a pénz és a tehetség harcáról szól. A lírai komédia, a burieszk elemek és az élethűség olyan hatásos keveredésével tár fel tiszteletre méltó emberi törekvéseket, hogy lehetetlen észre nem venni: itt valami utánozhatatlan történt. A magasztos elhivatottság tényét a humor oldaláról megközelíteni legalább annyira veszélyes, mintha túladagolt pátosszal történne. Nem titok hogy Menzel a csehszlovák filmgyártás 80. évfordulójára készítette film_ jét. Ehhez lényeges tudni, hogy Prágában például előbb forgattak filmet, mint Berlinben vagy néhány más európai fővárosban. Ez a tény egyik velejárója volt a sajátos nemzeti nyelvnek, ötvöződött benne Prága méltán nagy hírű humora, utá- nozhatatlansága. Menzelruek sikerült a lehetetlen: a naivitást — értjük ezen a korabeli „ásatagságot”, amelyről eddig úgy véltük, hogy csak a kortársak számára az élmények hatásával együtt nagyszerű — a mai filmművészet legmagasabb régióiba emelni. Kortörténet és kedves, könnyes sztori egyszerre Menzel filmje, kitűnő színészek megjelenítésében. — ti — béréből Bölcsődék, óvodák, iskolák fejlesztésére A Hajdú-Bihar megyei Szolgáltatóipari Vállalat mezőtúri kirendeltségének harmincnyolc dolgozója — a Dózsa György Szocialista Brigád kezdeményezésére — az idén három kommunista szombatot ajánlott fel, amelyből az elsőt már teljej sítették. A műszakokért kapott pénzt a mezőtúri, illetve az öcsödi tanács pénzügyi osztályára utalják át, ugyanis a dolgozók egyharfnada öcsödi. Az összeget a gyermekintézmények fejlesztésére használják majd fel. A májusi kommunista szombat bevétele fedezi a mezőtúri Zrínyi úti bölcsőde befejezésének és a játszóudvar „berendezésének” költségeit. Az idén is Sopron ad otthont az országos érembien- dájénak, amelyet harmadszor rendeznek meg Az augusztus 20-án nyíló kiállításra 64 művész 423 alkotást küldött be, ezek közül a zsűri döntése alapján 183 munkát mutatnak be. A soproni érembiennálé rövid idő alatt a magyar éremművészet nagy seregszemléjévé fejlődött, amelyre eddig csak hazai alkotókat hívtak meg, a következőkben már a környező országok művészeit is várják. A harmadik országos érembiennálénak is a középkori belváros műemlékpalb- tája a lábasház lesz a színhelyei A KÜLFÖLDÖN ÉLŐ MAGYAROKNAK Nyelvtanfolyam, továbbképzés, üdülés A Magyarok Világszövetsége nyári rendezvényei A negyedik alkalommal megrendezendő anyanyelvi konferenciáról, a Magyarok Világszövetsége nyári rendezvényeiről tartottak sajtó- tájékoztatóit tegnap Budapesten a szövetség székházában. A tájékoztatón dr. Lőrincze Lajos címzetes egyetemi tanár az anyanyelvi konferen- oia védnökségének elnöke szólt az anyanyelvi mozgalom tíz évéről, eredményeiről. Megállapította, hogy az elmúlt évek során szélesedtek a kapcsolatok a külföldön élő magyarokkal, élénkebbé vált az oktatási-kulturális tevékenység. Az anyanyelv ápolása mellett, de azzal összefüggő más ágazatokban, mint például a népdal, a néptánc, jó együttműködés alakult ki, amely ébren tartja a határokon túl élő magyarság tudatát. Az anyanyelvi mozgalom keretében a világszövetség nyelvkönyvekkel, tanfolyamokkal, találkozókkal segítette a hazánktól távol élők kapcsolattartását a szülőfölddel, de számos országban az állami szervek, intézmények is támogatják a magyar nyelvű oktatást. Loomángtonban és Torontóban például a közelmúltban magyar tanszéket létesítettek a tudományegyetemeken. Az idei anyanyelvi konferenciának Pécs ad otthont augusztus 2-től 8-ig. A konferencia programjában kiemelkedő helyet kapott a Bartók-életmű bemutatása, a nagy magyar zeneszerző születésének 100. évfordulójáról való megemlékezés. Az eddigi jelentkezések alapján több mint százan nézik, hallgatják majd meg a Bartók Bélára emlékező műsorokat,' kiállításokat. Az évforduló jó alkalmat ad arra is, hogy a konferencia résztvevői behatóbban foglalkozzanak nemzeti hagyományainkkal, e hagyományok továbbélésével. Ugyancsak központi téma lesz a Konferencián a magyarnak anyanyelvként illetve második nyelvként való tanítása, a két- és több- nyelvűség problémaiaké ja, a magyarságismeret elmélyítése. Mindezt elméleti megközelítésben tárgyalják majd a résztvevők, de pedagógiai és módszertani segítséget is kapnak a munkájukhoz. A konferencia idején számos kiadvány lát napvilágot. Az anyanyelvi mozgalom tíz évének történetéről — az 1970-ben megrendezett első konferencia óta eltelt időszakról — jubileumi kiadvány jelenik meg, a Nyelvünk és kultúránk különszámában pedig válogatást tesznek közzé negyven szám pedagógiai és kulturális cikkeiből, tanulmányaiból. A Néprajz mindenkinek sorozatban a népviseletekről, és a népszokásokról jelenik meg egy- egy kötet, kezébe veheti az érdeklődő a Nyugaton élő magyar költők antológiáját is. A konferencia mellett az idén is sor kerül a tánccsoportok továbbképző tanfolyamára és fesztiváljára, amelyet 21 együttes részvételével, augusztus 8-án tartanak meg a fővárosban. A pedagógus-továbbképző tanfolyamnak Debrecen ad otthont, július 22-től augusztus 1-ig A sárospataki nyári kollégiumban pedig július 17-től augusztus 16-ig tanítják a magyar származású, de a nyelvvel most ismerkedő tizen- és huszonéves fiatalokat. A legkisebbeket ismét a Balatonhoz várják június 25- től augusztus 19-ig kéthetes üdülés keretében ismerkedhetnek meg a magyar nyelvvel, a magyar úttörőkkel. Valamennyi tanfolyamra már az eddigi statisztika alapján is többen jelentkeztek, mint a megelőző években. Ez azt is jelzi, hogy megnövekedett az érdeklődés, a kötődés az óhaza iránt. Tegnap délután tárlat nyíl* meg Szolnokon a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban, amely Kopek Rita harminc festményét mutatja be. A fiatal festőművész kiállítását Hé- rész Dezső újságíró nyitotta meg Az ország zeneiskoláiban megkezdődtek az év végi vizsgák és hangversenyek. Képünk a szolnoki Zeneiskola vonós tanszakán tanuló első évesek vizsga utáni hangversenyéről készültek nzs szENYEi Sándor: Hol vagy, mama? E lvira legyintett: — Szó sem lehet róla. Könnyedén, elegánsan hangzott a mondat, s noha a kijelentés formája megfellebbezhetetlen, egyenesen elutasító volt, még barátságosnak is tűnt hirtelen. Pálban a sarki kenyérsütöde nyitott ablakain kitóduló melegillatot idézte, és zavarában (a gondolatért), bosszúságában (a mondatért) felkacagott. A kacagás rosszul sikerült, amolyan gúnyos kacaj volt, az volt az értelme: „Ahogy ön azt elképzeli”. Elvirát azonban nem zavarta, tenyérnyi csipkét igazgatott egy sok színben játszó porcelánkanári alá, majd két lépést tett hátra, és oldalra döccentett fejjel nézte művét. Számára Pál megszűnt létezni, őneki az volt az utolsó szava az ügyben. A szomszéd szobában Elvira kislánya kiáltott: „A másikat, mama, a törpésetl” Pál nem volt buta ember, tanult egyet és mást az életben, tudott alkalmazkodni, tudott nyájas lenni, de gonosz is, szelíd, de bősz is, jópofa, de komor is; nézte nővére vörös haját, ingerelte a szín, a könnyed testtartás, a közömbösség, a magabiztosság. Halkan szólt; — Értsünk szót, Eli. Boldog gyermekkorukban nevezte Elinek nővérét, akkor, amikor még szabadon cibálhatta a csit- ri vörös copfjait, amikor még békát csempészhetett az ágyába. Ez jutott eszébe, és sóhajtott. Elvirának gyanús volt a sóhaj, gyanús a gyermekkort idéző név is; ezért megismételte a mondatot: — Szó sem lehet róla! Pál jó órája érkezett, kezében oktatásával, dúdolva mászta meg a hegynek szaladó kis utcát. Táskájában neccek voltak, három darab, a mama holmijának bőven elég. A feleségével még a kora délután lecipelték a padlásról az összehajtható vaságyat, és beállították a gyermek szobájába. „Na, ki jön? Mami jön!” — gügyögte az asszony a gyermeknek. Pál az ággyal bajlódott: „Három hónap alatt berozsdásodik.” Azt mondta erre az asszony: „Fő, hogy jön.” És ezzel Pál is egyetértett. Mert a mama: kincs. Imádja az unokáit, s azok őt. Mesét olvas, bevásárol, főz, mos, takarít és horgol; a napokban említette is a Pál felesége: „Unalmában majd egy függönyt is horgolhatna az ablakra” — és mutatta, melyikre. Elvira a papgáj színeit viselő kanárit nézte oldalra biccentett fejjel, a nipp alatt fekvő csipke kisimítva fehérlett; Pál a horgolandó függönyre gondolt: „Ezzel a nővel egyáltalán lehet szépen beszélni?!” — Hogy a gyermek beteg? Mese — mondta Pál. — Hallom a- hangját, láttam játszani, makkegészséges, kutyabaja. Elvira elhallgatott. A szomszéd szobából áthallatszott a mama hangja: „... és akkor Pinduri, a törpe előkapta a kardját, sipp jobbra, supp balra, hullottak a sárkányfejek, mint a kukacos alma a fáról.” Gyermekhang csilingelt: „Jól van, jól van, jól van!” — Ez a gyermek beteg?! — bökött fejével a szobaajtó felé Pál. _____ E lvira ásított. — Igenis beteg. Pál a fiát látta, szomorúan, könnyesen, s arra gondolt, hogy átrohan a szomszéd szobába, ölbe kapja a mamát, s meg sem áll vele hazáig. Disz- nóság, amit Elvira művel. Feleségét hallotta: „Csak veled lehet ilyet csinálni, te élhetetlen." Felugrott: — A mama jön! — A mama marad. Elvira halk volt most is, könnyed, ez még jobban felbőszítette Pált. Neki is ugyanolyan joga van a mamához, mint Elvirának! Különben is sejtette, honnan fúj a szél. Nem akarta szóba hozni, de ha másként nem megy ... Szelíden kezdte: — Kocsit akartok venni, hallom. Elvira megfordult, magasra húzott szemöldökkel méregette Pált. — De jól vagy informálva! A hang csodálkozó volt, ugyanakkor kötekedő. Pál dühös lett. — A mamán lehet spórolni, ugye? Elvira kuncogott. — Na, ne mondd! Pál a nővérét nézte, és arra gondolt, hogy ha most megmarkolhatná azt a vörös tömböt az Elvira fején, akkor még a mamáról is lemondana. De azt mondta: — Ez disznóság. Mintegy maga elé súgta a szavakat, ezzel a mondat sértő élét próbálta tompítani. — A leányomnak szüksége van rá! — sikította kontyát rázva Elvira. Pál felcsattant: — A fiamnak is! A szomszéd szobából a mama hangja hallatszott, kedves, meleg duruzso- lás: ..... becsületesen megdolgoztál. Pinduri, meg- érdemled a leányom kezét. S hogy ne érezzétek semminek szükségét, tietek a fele királyságom.” Elvira tekintete szikrázott, a Pálé is. A szomszéd szobából gyermeksírás hallatszott, keserves. Elvira megfordult, és kisietett. Pál kis idő múlva hallotta az Elvira hangját, a sötét udvar irányába kiabált: — Mama! Sír a gyermek, hol vagy, mama? Pál a belső szobában állt, tanácstalanul, elkeseredve, ide robogott be később az izgalomtól el- sápadtan Elvira: — A mama, eltűnt a mama! I Film jegyzet ll Érembiennálé
