Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-05 / 130. szám
4 SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 1981. JÚNIUS 5 fehérlö-illatozó. g JB messzire '<• JÖ| több száz hektárnyi puszta£ vacsi akácerdőben sűrűn tarkállanak ilyenkor nyárelőn a ■ií szürkére festett kaptárak, a sátrak, faházikók. A Jászságból, Tiszaroff- ról, Túrkevéről és a szomszédos He- Ö vesbői érkezett modern nomádok 51 lakják az erdőt, hódolva sok-sok || dollárt hozó hobbijuknak. Nagy a ^ tolongás a kaptárak nyílásainál, a 'M szorgos kis rovarok fáradhatatlanul hordják a nektárt, a megtelt kere- v teket „centrifugázó” pergetőbői min- 1 den délben vastagon csorog az ban fő a paprikáskrumpli, a marhavagy a birkapörkölt. Nyolc-tíz nap után, amikor már gyérül a virágfürt a fák koronáján, továbbállnak méheikkei és a későbben virágzó nógrádi akácerdőkben, vagy a Tisza árterén nektárt kínáló vízi-akácosok közelében vernek újra sátrat a vándorló méhészek. (Temesközy F. felvételei) VÁLTOZATOK A ZSEBPÉNZRE Ritkán ellenőrzik, mire költi a gyerek Ha valaki bekukkant egy iskolaudvart szemétgyűjtő kukába, meggyőződhet arról, hogy sokszor a papírfecni- ken kívül kiflidarabok, kakaós tekercsek, lekváros, vajas, mézes kenyérszeletkék is akadnak a hulladékok között. Gyermekeink egy nem is jelentéktelen része pazarlóan nagyvonalú a menzán vagy a napköziben. Teheti, hiszen ha nem ízlik a főzelék, vagy az aznapi koszt, rendszerint akad a zsebben annyi pénz, amennyiért akár az iskolaboltban, akár' egy közeli élelmiszerüzletben fogához illő elemózsiát vásárolhat. Jónéhány pedagógus vallja: a feltűnő finnyásság oka a túlméretezett zsebpénz. Ha nem is teljes, de részigazság azért lehet a dologban, mivel sokszor az az érzése az embernek: gyerekeink esetenként több pénzzel rendelkeznek, mint ameny- nyire szükségük lenne. Adott a kérdés: mi lehet ennek az oka, napjainkban mi a zsebpénz szerepe, funkciója? Mi mindenre költik a könnyen kapott forintokat azok, akik önálló keresettel nem rendelkeznek? Havi pontos összeg! Zagy Zoltán tiszafüredi negyedik osztályos nem sokat gondolkozott a válasz- szál. — Én nem kapok rendszeres zsebpénzt otthonról, pedig már tízéves is elmúltam, és a bizonyítványom is kitűnő. Ráadásul a szüleim se keresnek rosszul. — És ha valamire be kell fizetni? — Akkor kérek, és általában kapok) is, bár meg kell indokolnom, mire szeretném költeni. Még ha kakós tekercsre. akkor is. A szintén alsó tagozatos Sz. István következik. — Nekem havonta 250(!) forint a rendszeres zsebpénzem. A gyerekek bólogatnak, így igaz, hiszen Isti mindig elégedetten lobogtatja a zizegő bankókat. — Mire költöd ezt a sok pénzt? — Szerdánként elmegyünk a barátaimmal a cukiba. Négyen vagyunk a brancsban, és mindenkinek veszek egy márkát meg egy tortaszeletet. >- — Muszáj neked hetente csokizsúrt adni a presszóban? Isti a vállát vonogatja, és látszik: nem érti a kérdésem. Valóban, én sem értem a szüleit. Elvégre akár köny- nyen, akár nehezebb munkával jutnak a keresethez, egy bizonyos: a személyiségformálást ez a havi 250 forintos „fix” kilencéves korban nem a legszerencsésebben alakítja. Az is tapasztalható, hogy az apróbb gyerekek olykor több, felesleges pénzhez jutnak otthonról, mint a nagyobbak. A tiszafüredi Zrínyi iskola 6. b. osztályának 31 tanulója közül hatan kapnak rendszeresen azonos ösz- szegű zsebpénzt, a többiek pedig alkalmanként több-kevesebb összeget. Zubor Mária így érvel. — Mindig kell valamire fizetni: reggelire, tízóraira, anyák napjára, kirándulásra, egy jó újságra, esetleg fagyira, sütire. Én hetente egy húszast, olykor többet is kapok. Tiszteletet ébreszt bennem az a tizenkét éves élettapasztalat, miszerint a nagyszülők a legadakozóbbak, utánuk az édesanyák, majd az apukák következnek. A 8. b. 26 tanulójának — legalább is az állítások szerint — nincs fix zsebpénze, noha itt is rendszeres a napi kunyerálás. Derül az osztály az egyik fiú hozzászólásán. Van, aki naponta kapja — Naponta megkérdezik, van-e pénzem. A válaszom akár a kérdés, ismétlődő: nincs. Ilyenkor 10—20 forint üti a markom, hétfőtől szombatig minden nap. Nem mondom, ez se csekély összeg havonta. Igaz, a 14—15 éves nagyfiúk, nagylányok már másra költik az alkalmi forintokat. Pólóra, rock-koncertre, könyvekre, strandra, meg süteményekre, édességfélékre is. Bár minden közösségben akad pár szerényebb anyagi helyzetű gyerek, de pénz nélkül valami „csoda” folytán kevés van, mert üvegvisszaváltásokból, papírgyűjtésekből ők is hozzá-hozzájutnak néhány forinthoz. A Kiss Pál iskola 8. b. osztályában sincs senkinek rendszeres összegű zsebpénze. Mégis kevés az olyan tanuló; mint Kovács János, akinek nagyon helyesen csak, akkor adnak pénzt, ha kér, és indokolja az okot is. Az átlag itt is kap: akár szükséges, akár kevésbé az. Sőt, kidérül, az igény időzítése sem mellékes. — Reggel kell kérni — sorolja az egyik lány —, mert akkor könnyebben nyílik a buksza. Anyu is siet, apu is rohan, ezért nincs sok idő a tétovázásra. Gyorsan kell dönteniük, lesz-e forint vagy nem. Csak a hitelesség kedvéért toldom a leírtakhoz: az utóbbi eset fehér hollónak számít, és a reggeli óhaj szaknyelven szólva hatékonyabb az esti kunyerálásnál. És ezt valószínű nemcsak a 8. b., hanem nagyon sok fiú és lány tudja. A takarékosság előiskolája Világért sincs szándékomban az iskolák nevelésben betöltött szerepét csökkenteni, de a zsebpénz-labirintusban nem ártana a nagyobb, folyamatosabb szülői ellenőrzés. Csúnya, de találó szóval az „odafigyelés”. Arra, hogy mire költi a csemete az ily módon kapott rendszeres összeget. Nem törvényszerű, hogy a pénz már harmadikos vagy hetedikes korban parázsként égesse az ember zsebét. Amióta iskolai takarék bélyegeket is árusítanak, még egyszerűbb a helyzet. Hiszen spórolásra a zsebpénz felhasználásának az ellenőrzésével is lehet nevelni. Akkor is, ha napjainkban még jó pár szülő a, ha te ennyit adsz a fiadnak, ér. többet fogok adni az enyémnek gyakorlatot követi. Legalább is az esetenkénti túlzott diákköltekezések meg a szemétgyűjtő kukák tanulságai szerint. D. Szabó Miklós Megjegyzések egy kiállításhoz Új képzőművészeti könyvek Németh Lajos: Baalbek Tanulmányok kortársainkról A íegényes egyiptomi gyűjtemény Rendhagyó tárlat nyílt a héten a tiszafüredi Kiss Pál Múzeumban. A kiállítók valamennyiem mozgássérültek. K,i Szolnokról, ki Kunszent- mártoinból, ki Mezőtúrról, ki helyből küldte el a munkáit, amelyek tolószékekben, fotelokban formálódtak az alkotók keze nyomán kalocsai és szűrhímzésekké, makramékká, hímzett blúzokká, szélmalommá, lovas kocsivá, festményekké. Csak közvetve szólnak arról a kemény útról, amelyet tulajdonosaik végigjártak azért, hogy életük újra teljesebb legyen, és a mozgás hiányát a kétkezi alkotás csendesebb világa töltse be. A tenniaka- rás általános emberi vágy és öröm. A kiállítóknak — a szebbnél szebb munkák is bizonyítják — hajlamuk, adottságuk js van az ilyen időtöltéshez. Tudjuk azt is, hogy megyénkben a kiállítóknál sokkal több mozgássérült faggatja a fa, a bőr, a szövet titkait, festi vászonra a világot fúr, farag, köti le magát valamilyen tevékenységgel, ad értelmet éveinek, életének. Ehhez a nem egyszer hősies erőfeszítéshez, az önmegvalósítás és a szemé- lydségalakítás küzdelméhez biztosít nyilvánosságot, ösztönző erőt az ezen a héten látható tiszafüredi kiállítás. Bizonyítva a bemutató terem falára írt jelmondat helyességét : Emberségünket nem a test, hanem a lélek épsége határozza meg. A Képzőművészeti Alap Kiadóvállalatának gondozásában újabb érdekes művekkel gyarapodott a képzőművészeti szakirodalom. Elsőként Németh Lajos munkájára hívjuk fel olvasóink figyelmét. A szerző Csontváry Kosztka Tivadar egyik fő művét, a Baalbeket elemzi tanulmányában. A festmény és az eredeti helyszín eltéréseinek elemzésével, Csontváry világképének és szimbolikájának . összehasonlításával, a mű történelmi helyének meghatározásával Németh La'ős példáját adja a képzőművészet; alkotások ihletett, sokrétű megközelítésének. A könyvet 44 illusztráció. az eredeti helyszínről készült felvétel kíséri. A kiadó a Baalbek színes reprodukciójával is megajándékozza az olvasót. A nemrég elhunyt Ilosvai Varga István életművének bemutatásán túl finom vonásokkal rajzolja meg a festő vonzó emberi alakját is. Csapó György Szíj Rezső, az ismert művészeti író kismonográfiája Perez Jánosról, fémművességünk egyik megújítójárói szól, míg Csapó György Mácsai István munkásságát tárja elénk. Egyiptomi gyűjtemény a Szépművészeti Múzeumban (Wessetzky Vilmos munkája). A szerző az egyiptomi művészet fő sodrát ismerteti, összefogottan, lényegretörő- en, kellemes, olvasmányos módon. Néhány szóval eligazít az egyiptomi történelem fordulataiban is, mivel a művészet változásait a társadalom fejlődéséhez kapcsolja. Legvégül a Szépművészeti Múzeum egyiptomi gyűjteményének regényes kialakulását is ismerteti. A múzeum gyűjteményéből kiválasztott 18 mű szerencsésen illeszkedik, a szövegben elmondottakhoz. Felhívja a figyelmet a művészi értéken túl, művelődéstörténeti adatokra is. r A puszta vacsi akácerdőben
