Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-27 / 149. szám

1981. június 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kamaszok Bemard Revon Kamaszok, című filmje nem igen ragad­ta üstökön képzeletünket. Fogjuk rá, a szerző mentsé­gére, valószínűleg azért nem, mert túl vagyunk az első csodálkozáson, nem, vagyunk már éppen kamaszok. Sebaj, majd „megkapja” a kama­szok fantáziáját az első sze­relem története, gondolnánk. Tévedünk, ugyanis azok akikről a film szól, a kama­szok — legalábbis tizennégy éves koruk alatt — nem néz­hetik meg Revon filmjét. Ha csak be nem szöknek a né­zőtérre. Nem igen ajánlom nekik. Nem azért mintha az efféle diákos csínytevést ég­szakadás, földindulásnak tar­tanék, s megbocsáthatatlanul elítélném a renitenskedőket, — inkább arra gondolok, hogy nem szórakoznának kedvükre. Ami „izgalmas” a filmben az ma már kevés ... a többi, — kedves unalom. Nem hisszük, hogy téve­dünk: nálunk nem lesz kö­zönsége ennek a filmnek. S nem is nagyon bánhatjuk, annak ellenére, hogy elis­merjük: tisztességes, jó szán­dékú filmecske a Kamaszok, míves iparos munka a ren­dezés. Szóval, ha meggondol­juk jó film, — de minek. Megpróbáljuk érvelésünk­ben feloldani az előző ellent­mondást. A .történet az 1940-es évek Franciaországában ját­szódik, a híres Saint Apolli­naire Kollégiumban. Diákcsí­nyek, ábrándozás, s persze az elmaradhatatlan szere­lem ... Erről a témáról ez- idáig talán csak még sírver­set nem írták, de minden más műfajban jó néhányan kipróbálták oroszlánkörmei­ket ... Kinek beletört, kinek nem. Egy Shakespeare nevű szerzőnek mindenesetre gyö­nyörűen sikerült... Revon­nak nem, mert társadalmi háttér nélküli lombikjátékot filmez. Félreértés ne essék, lehet­ne ez . az unosúntalan meg­énekelt gyönyörű téma most is, ma is milliókhoz szóló katarktikus értékű alkotás, de nem az. Talán az hiányzik belőle amit lehetetlen meg­magyarázná: a művészet. Így az érezhetően önéletrajzi ih­letésű film csak kedves, könnyed történetecske. Azt hiszem, mai fiataljaink nem is nagyon értenék az akkori nézőpontból exponált „világ­rengető” konfliktusokat. Ta­lán így vélekednének: „jó csaj volt azért ez a Maria Héléne, mert mielőtt férjhez ment volna csak „együttjárt” ezzel a BemarddaL” Nosztalgiafilm lenne a Ka­maszok? Már hogy az ötve­nes, hatvanas kamaszok szá­mára készült volna? Lehet, de ehhez drámailag igen erőtlen, legfeljebb a 25—30- ik érettségi találkozón érne el sikert a második üveg Szürkebarát után. így csu­pán szürke... — ti — I Beszédmüvelés | A mondatról A beszédfolyamatban a mondat igen dinamikus lánc­szem, mivel nemcsak annyi ismeretet, információt hor­doz, amennyi a szavak és az egyéb nyelvi tényezők alap­ján kézenfekvőnek tűnik, hanem annál jóval többet. Nézzünk rá példát: Pista megjött. Marika elszomoro­dott. Az első mondat például azt is jelenti, hogy Pista valahol volt, járt, de azt is, hogy több személyt vártak, és utolsónak megérkezett az említett személy is. A má­sodik mondat a gyorsan be­következett hangulati válto­zást tükrözi, de azt is, hogy Marika korábban vidám, de­rűs volt, esetleg azt is, hogy a vidámság az alaptermésze­te, de most valamilyen ese­mény hatására — például Pista érkezése miatt — meg­változott. A fenti példák egy­értelműen bizonyítják,“ hogy beszéd közben a mondatok egymásutánjával, sorrendjé­vel is információt, ismeretet közvetítünk. sokszor a dallam kap kitün­tetett szerepet). Mondataink és a belőlük kialakuló beszédmű fegyel­mezett megalkotása lehetővé teszi, hogy csak annyit kö­zöljünk, mondjunk, ameny- nyit a beszédpartner szemé­lyisége (ismeretei, érdeklő­dése, felkészültsége, életko­ra, temperamentuma stb.) és a beszédhelyzet (a társalgás körülményei) megkíván. Eb­ben az esetben mondataink szorosan kapcsolódnak egy­máshoz, illetve a beszédpart­ner által megalkotott , mon­datokhoz, mert az úgyneve­zett előfeltevések adta lehe­tőségeket is’ kiaknázzuk. En­nek következménye lesz a közlésbeli tömörség, amely életünk takarékos minden­napjaiban a beszélő és a hallgató számára is nagy előnyt jelent. Farkas Ferenc főiskolai docens Sikeres első félidő Sok jó kezdeményezés Értékelték az Olvasó ifjúság pályázatot Népművészeti termékek Szécsényből Szécsényben, a Palóc Háziipari Szövetkezetnek közel hatszázharminc be­dolgozó tagja van. akik különböző népművészeti termékeket készítenek évente kb. harminc-mil­lió jorint értékben. A termékek nagy részét a Népművészeti Vállalat és a kiskereskedelmi válla­latok értékesítik, mint­egy tíz százalékát pedig exportálják A SZEGVÁRI ALAPÍTVÁNYBÓL Ösztöndíj a ballagási tarisznyába Az elmúlt év szeptemberé­ben meghitt ünnepség kere­tében adta át Szegvári Ká­roly festőművész szülőfalu­jában, Tószegen az általános iskola tanulóinak a „Stipen­dium” jeligés alapítványt. A mester az ösztöndíjat a kivá­ló tanulmányi eredményt el­érő nyolcadikosoknak aján­lotta fel, továbbtanulásuk megkönnyítésére. Az ösztön­díj tízezer forintját első al­kalommal a tanévzáró és bal­lagóünnepélyen négy boldog diáklány vehette át. Csinger Éva és ikertestvére, Györgyi, Rimóczi Irén és Kormos Il­dikó. (Közülük Ildikóval nem sikerült beszélgetnünk, mert a Balatonon nyaralt szüleivel.) Csinger Éva: „Nagyon szép élményként maradt meg ben­nem az első találkozás a művésszel. Az alapítványt aláíró ünnepségen beszélge­tett velünk, olyan kedvesen, közvetlenül, mintha már rég­óta ismerne bennünket. A Mezőtúron, a könyvtár­igazgatók értekezletéin érté­kelték az Olvasó ifjúságért pályázat első évének ered­ményeit, s átadták a megyei- szervező bizottság díjait a legjobban teljesítő könyvtári közösségeknek és KlSZ-alap- szervezetekmek. A tanácsi könyvtárak kö­zött a Verseghy Ferenc me- 'gyei könyvtár, a törökszent­miklósi „Kiváló” városi könyvtár, és a kunszent­mártoni nagyközségi-járási könyvtár volt a helyezés sor­rendije. A negyedik díjat megosztva a TVM szakszer­vezeti könyvtára és a MÁV csomóponti könyvtár kapta. A Verseghy 'könyvtárral legeredményesebben együtt­működő két KlSZ-alapszer- vezet: a TVM Szana Antal alainszervezete és a Sütőipa­ri Vállalat KlSZ-alapszerve- zete titkára megosztott első díjat vehetett át. Ugyaneb­ben a kategóriában a cibak­házai nagyközségi könyvtár és a Szabó Ervin KlSZ-alap- szervezet harmadik díjban részesült. (A második díj nőm került kiosztásra.) A kiállítását is láttam. Csodá­latos képeket festett a Tiszá­ról. A bizonyítványosztáskor egy festményt is kaptunk tő­le ajándékba a különböző al­bumok mellett. Nem hittem volna tavaly ősszel a kiállí­táson, hogy az alapítványból én is részesülök. A tanévzá­rón kétszeresen kellemes meglepetés ért. Kitűnő a bi­zonyítványom, s a ballagó­tarisznya mellett még az ösztöndíjat is átvehettem. A testvéremmel nyertük el az első díjat, ketten ötezer fo­rintot.” Csinger Györgyi: „Az ösz­töndíj takarékbetétkönyvben van. Iskolai felszereléseket veszünk belőle, a többit félretesszük. — A szol­noki Tiszaparti Gimnázium és Egészségügyi Szakközép- iskolába jelentkeztünk Évá­val. Valószínű, itt is osztály­társak leszünk, mert egész­ségügyi szakra iratkoztunk mindketten. Szeretnénk el­végezni a főiskolát. Nővé­rünk az idén kapott diplo­talmat Hajdú Lászlónak, a KISZ Szolnok városi Bizott­sága titkárának ítélte oda. A megyék közötti rangsor­ban Szolnok megye tanácsi és szakszervezeti könyvtárai együttes tel jesítményük alap­ján a 7. helyen végeztek, míg a megyei könyvtárak sorában a Verseghy Ferenc megyei könyvtár a szabolcsi, ill. a Vas megyei könyvtár után a harmadik: helyre került, s ezzel az országos szervező bizottság jutalmát is kiérde­melte. Az országosan jutal­mazott két iskolai könyvtár egyike a 605. sz. F. Bede László Ipari Szakmunkáskép­ző Intézeté, amelynek veze­tője Horváth Ferencné. Az országos szervező bizottság különjutalomban részesítette dr. Arató Antalit, a jászberé­nyi városi-járási könyvtár igazgatóját és dr. Orosz Jó- zsefnét, a megyei könyvtár osztályvezető helyettesét. A pályázat, amelyben 1980'81-ben 19 tanácsi, 11 szakszervezeti és 3 iskolai könyvtár vett részt, mérhető eredményeket hozott a me­gye ifjúságénak rendszeres Györgyi Rimóczi Irén mát Szegeden, az ő példáját szeretnénk követni. Most, hogy megkaptuk az ösztön­díjat, úgy érezzük, kötelessé­günk is.” Rimóczi Irén: „Barátnőm­mel, Kormos Ildivel a Var­ga Katalin Gimnáziumban tanulunk tovább. »Általános­ban« — a második osztályt kivéve — végig kitűnő tanuló voltam, a középiskolában is szeretnék jó eredményt el­érni. A tanulás mellett re­mélem lesz idő a sportolásra is. Tószegen nemigen volt erre lehetőség, szeretnék röp- labdázni, vagy kosarazni rendszeresen. Az érettségi után tanárképző főiskolára jelentkezem. Még nem tudom, mi lesz a második szakom, de az első a matematika. Szeretem a gyerekeket, ezért pedagógus akarok lenni. El­határoztuk, hogy rendszere­sen tájékoztatjuk majd Szeg­vári Károlyt tanulmányi eredményeink alakulásáról.” — fekete — olvasóvá, tudatos könyvtár- használóvá nevelésében. Számos hasznos, követésre méltó kezdeményezés szü­letett. Olvasóipályázatok. könyvtárhasználati foglalko­zások, sokszínű vetélkedőso­rozatok, ötletes kiadványok, könyvbarát körök, könyvan- kétok erősítették a könyvtá­rak és KISZ-szervezetek együttműködését. A pályá­zatban résztvevő könyvtárak­ban emelkedett a beiratko­zott fiatalok száma, nőtt a kölcsönzött könyvek forgal­ma. E kétségtelen eredmények azonban nem fedhetik el a pályázat árnyoldalait. A köz­ségi könyvtárak, KlSZ-alap- szervezetek jó része kívül maradt a pályázat keretein, vagy az első nehézségek után megtorpant. Csalódást oko­zott a középiskolai könyvtá­rak és az ott működő KISZ- alapszenvezetek pályázattal kapcsolatos passzív magatar­tása is. A pályázat teljes si­kerét hátrányosan befolyá­solta az értékelt időszak vi­szonylagos rövidsége, a pá­lyázat követelményeinek kez­deti körülhatárolatlansága. s nem utolsó sorban a meghir­detők propagandamunkájá­nak hiányossága, esetlegies- sége. Az első év tanulságait a megyei szervező bizottság levonta. A most induló má­sodik szakaszban nagyobb figyelmet kíván fordítani a távolmaradókra, differenciál­tabban értékeli, még inkább ’ saját lehetőségeihez méri a különböző típusú könyvtá­raknak, KlSZ-alapszerveze- teknek a pályázat sikere ér­dekében kifejtett munkáját. A szilárd alap megteremtő­dött már az első szakaszban, erre építve bízvást foghatunk hozzá a teljesebb siker re­ményében a második szakasz követelményeinek teljesítésé­hez. Szurmay Ernő Hétvégi hivogató Dzsesszkoncert Szolnokon Szolnokon, a Megyei Mű­velődési és Ifjúsági Központ­ban ma este fél 8 órától dzsesszkoncert várja az ér­deklődőket. A koncerten a Szabados trió. Gonda János, a Binder kvintett és a TEAM együttes lép a közönség elé. A mezőtúri művelődési köz­pontban holnap este 8 órától a szolnoki Szigligeti Színház művészei a Liliomfi című színművel szerepelnek. megyei szervező bizottság a legjobb aktivistának járó ju­Csinger Éva Csinger Továbbá a „Pistike el­esett” mondat jelöl egy más, a mondatban tükrözöttől el­térő állapotot, helyzetet, ne­vezetesen azt, hogy Pistike futott, járkált, állt stb., s ehhez viszonyítva változott meg a mozgása vagy a hely­zete. Ezt az információt nem fogalmazzuk külön, hanem ráértéssel közvetítjük magá­val a mondattal, mintegy feltételezve, hogy a beszéd­partner ezzel maradéktalanul tisztában van. Az elemzett törvényszerű­séggel van összefüggésben az olyan utólagos magyarázat is, amely megjegyzésünk, mondatunk helyesbítését, magyarázatát tartalmazza: „Nem úgy értettem. Nem ezt akartam mondani.” Előfor­dulhat ugyanis, hogy a dicsé­rő megjegyzés a hallgató (beszédpartner) tudatában önnön ellentétébe fordul, az­az elmarasztalássá válik, mert a beszédpartner kelle­metlen felhangot vél felfe­dezni benne (ebben nagyon I z öreg ház. amely­ben gyermekko- | rom nem gondta­lan. de boldog napjait és éveit töltöttem, a kis falu főut­cáján nyújtózott, és abla­kaiból kihajolni, vagy aiz ablakain behajolni még nekünk, gyermekeknek sem volt nagy probléma, — annyira alacsonyan voltak. Mint maga a ház. A játékos-munkás nap­palok után — amelyeken soha nem tudtunk eleget rohangálni és fáradhatatla­nul tudtunk együtt játsza­ni. — amikor eljött az al­konyat, édesanyánk petró­leum lámpát gyújtott, hogy világos" legyen a szobában. Ilyenkor új világ kezdő­dött számunkra is. a lámpa körül, amihez mindig ta­láltunk ötletet, amire min­dig volt fantáziánk és ked­vünk. De mindenekelőtt Jóska volt az, aki kitalálta a játékokat, aki rajzolt ne­künk,- kisebbeknek, csodá­latos lovakat, lovaskatoná­kat, vagy éppen bohócot, oroszlánt. A petróleumlámpa láng­ja csodálatos varázslatot je­lentett nekünk, és olykor szinte elbűvölve néztük a láng vibrálását, a táncot, és ■ a fényárnyék játékot a fa­lon. És mégis, egyszer olyan valami hír érkezett az öreg házba, hogy bevezetik a vil­lanyt, a mi lakásunkba is. Azt hiszem, nem csak én nem értettem egészen, hogy ez mit is jelent. Mi az, hogy villany, és miért kell azt bevezetni a lakás­ba... ? — Mit jelent az, hogy bevezetik a villanyt? — kérdeztem is édesanyám­tól. — Azt jelenti, hogy vilá­Antalfy István: Csillag gosabb, fényesebb lesz a lakásunk. Csak felkattint- juk a kapcsolót és világíta­ni fog a csillár... — mu­tatott a szoba mennyezeté­re, ahová a petróleumlám­pa esténként világos kari­kát rajzolt. Ez nagyon különösen hangzott. Értettem, de nem egészen. Mi az a csillár ... vagy ahogy édesanya mondta, talán nem is csil­lár, hanem csillag. Persze, így már érthető! Igen, csillag! Az ragyog a magasból, augusztusi es-. téken és éjszakákon, hogy sziporkáznak, — és amikor leszakadnak az égről... micsoda látvány! ... Csak néhány nap telt' el, de a néhány nap alatt a játék egészen elfeledtet­te velem mindazt, amit édesanyámtól hallottam. Csak, amikor késő dél­után, vagy inkább, amikor már sötétedett és be kellett mennünk a szobába, az aj­tóban hirtelen úgy meg­torpantam, mintha földbe gyökerezett volna a lábam. A szoba közepén, a meny- nyezetről valami különös, szép üveggömbök-búrák lógtak le, és mennyei vilá­gosság-fényesség töltötte be a szobát, annak minden zugát. — A csillag! — villant az agyamba, és nagyot ki­áltottam ámulattal, olyan meghökkenéssel és megha­tódva, hogy édesanyám szinte úgy húzott be az aj­tóból a szobáiba. De ekkor én a kötényébe kapaszkod­tam, szinte félve, de cso­dálattal és újra és újra mondogattam: — A csillag! A csillag ... anyu, a csillag! Jóska rámszólt, hogy az nem csillag, hanem csil­lár ... ha már azt akarom mondani. Egyébként pedig: villany! De édesanyám a magas­ba kapott, hangosan felne­vetett, és így ölelt magá­hoz: — Csillag az. kisfiam, mondd csak nyugodtan azt, hogy csillag... mint fent az égen! Hiszen olyan, va­lósággal olyan fényes, mint a csillag! És nevetett a szája, a szeme, boldog volt. és még szorosabban ölelt magához.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents