Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

1981. JÚNIUS 2. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 IKeddl legyiettkm | Virág az erkélyen Az embar időnként tétová­zik, ha lakótelepi ismerőst keres. Nézi az egyforma há­zakat, s nehezen jön rá, hogy melyikben is járt már, me­lyikbe kell most is mennie. Ilyenkor, nyáron azonban valamelyest segít az eligazo­dásban az erkély is. Az em­ber valahol gondolatai mé­lyén ugyanis gyakran el­könyveli magában: a ház­ban lakók szeretik a zöldet, vágynak a betonren getegb ő 1 a szabadba. Egyszerű a gon­dolkodás nyitja: ahol az er­kélyeken zöldet látni, virág­zó muskátlikat, petúniákat, nefelejtseket, ott nemcsak lakni, élni is szeretnek az emberek. Nos, kár lenne így sum- 'mázni az ítéletet, mert meg­lehetősen sok az üres er­kély, növény nélküli kopár virágláda. Láda ugyanis a legtöbb helyen van, a lakás- szövetkezetek jóvoltából pél­dául a lakóknak csak el kell fogadni a ládát, aztán arról is értesítést kapnak, mikor szállítanak ingyen kert.iföl- det a házhoz. Évek óta így van ez már a megyeszékhe­lyen, ösztönzik a lakókat, biztosítják a legfontosabb feltételeket a virágos erké­lyekhez. a szemnek is szép és üdítő zöldhöz. A szakboltokban kora ta­vasztól kaphatók, meglehe­tősen olcsón, pár forint-fil­lérért virágmagvak. A kis tasakokban még az ültetés idejét is feltüntetik, nehogy kárbavesszen a fáradság. Minden adott tehát, pár fo­rint kiadással, néhány liter vízzel hetenként a torony­házakban is varázsolhat ma­gának bárki kis kertecskét az erkélyre. Persze, vannak, akik a drágább, hálásabb, szebb virágokat szeretik. A piacon annyi gyökeres virá­got, palántát vásárolhatnak, amennyi csak kell, — igaz, az már nem filléres, inkább húsz-, harmincforintos ki­adás. Ha azonban azt néz­zük, a szód virág késő őszig gyönyörködteti a lakót, ad valami színt is, élénkséget a sok egyforma háznak, er­kélynek, egyáltalán nem ki­dobott pénz a virágok ára. Mégis, kevés a virágos er­kély. Sokan azt mondják, idejük nincs rá, nem érkez­tek tavasszal magokat ültet­ni. a palánta meg drága. Má­sok szerint csak vita van az erkélyládákból, a virágok lehullanak, szemetelnek, s áz öntözés is olykor fölös­nek bizonyul, s az alant lakó 'szomszéd megharagszik. Szolnokon, a Kun Béla körúton, az Ady Endre úton, s a vasútállomásnál is látni, azért többen vannak, akik virágot ültettek, mint akik erre-arra hivatkoznak. Az lenne a legjobb, ha annyi lenne a virágos, zöldellő erkély, hogy a kopáran, csu­paszon szomorkodókat fe­ledtetné. Sajnos, ennyire nem virágos a helyzet... A virág az erkélyen egy kicsit a tulajdonosi gondol­kodás. az otthon- és város­szeretet példája is. A leg­szerényebb zöld is üdítő lát­vány. Arról nem is beszélve, milyen kellemes egy nyári estén az erkélyen illatozó vi­rágok mögött levegőzni... (SJ) Termékbemutató A símontomyai bőrgyár 1982-es kollekcióját vonultat­ja fel azon a termékbemuta­tón, amely tegnap nyílt meg a gyár Paulay Ede utcai be­mutatótermében Budapes­ten. A jövő évi tavaszi—nyári ajánlatban a hagyományos kidolgozású marha-cipőfelső­rész bőrök mellett megtalál­hatók a gyártmányfejlesztés legújabb eredményei is. A símontomyai bőrgyár az idén 2 600 ezer négyzet- méter bőivel látja el a hazai cipőipart. A JELSZÓ: ELŐRE! 35 éves az úttörőmozgalom A nagyrévi Tiszazug Tsz tagjai közül százhar minchatan, tizenöt hektár háztáji földterüle­tükön alma alakú paprikát termesztenek az idén. A szövetkezet nevelte részükre a pa­lántát, a téesz gépeivel végzik a kiültetést és a növényvédelmi munkákat. A növényápolás és a termés betakarítása a tagok feladata, a várhatóan mintegy 400 tonna savanyúság­alapanyag értékesítésére a Nagykőrösi Konzervgyárral kötött szerződést a közös gazdaság háztáji ágazata (T. F.) Kirándulópartik Kiskörére és a Hortobágyra Tervek a Jász-Nagykun Vendéglátó Vállalatnál A Jász-Nagykun Vendég­látó Vállalat üzleteiben is csökkent a forgalom az 1979. évi ételárváltozások ha­tására. Ebbe azonban nem nyugodtak bele a vállalat­nál, több üzletpolitikai in­tézkedést hajtottak végré, és ma is kutatják, miképpen lehet a vendégeket vissza­hódítani. Melegkonyhás üz­leteik jelentős vészében va­sárnap és ünnepnapokon 20—30 százalék árenged­ményt adnak az étkező ven­dégeknek. Hétvégeken uta­zási irodákkal együttműköd­ve — a Pelikán étterem közreműködésével — kirán- dulópartikat szerveznek a megye idegenforgalmi szem­pontból számottevő helyeire, többek között Berekfürdőre. Rendszeresen szerveznek ki­rándulásokat a Hortobágyra is. Rendszeresekké váltak a színvonalas nemzeti vacsora­estek, amelyeken szerb és szlovák vszakácsok főzik az ínyencfalatokat. A váLlalat melegkonyhás üzleteinek egy részében speciális ételekkel várják a vendégeket. így például a halételek bő vá­lasztékát kínálják az Arany­iakat étteremben, az Evezős csárdában és a Kassai ven­déglőben. Szolnokon újdon­ság lesz, hogy még az idén a Pelikán Szállón belül olasz étteremrészt alakítanak ki, ahol az ínyencségeket kedve­lő olaszok nemzeti eledelei­nek széles választéka áll a vendégek rendelkezésére. A Pelikán Szállóról még azt is el kell mondani, hogy a vállalat vezetősége önálló­ságot biztosított a rugalmas keresletnek megfelelő árak alkalmazására. Ez különösen a hétvégi napokon jelentős, amikor az átlagosnál na­gyobb a hazai és a külföldi idegenforgalom. A Magyar Szálloda Szövetségen keresz­tül széles körű propagandát folytatnak, hogy a kulturált szép szállodát minél jobban kihasználhassák. Ennek kö­szönhetően máris növekszik a városunkba látogató és a szállóban árengedménnyel kiszolgált bel- és külföldi csoportok száma. A vendéglátó vállalat, egyes üzleteiben, közvéle­ménykutatást végez a ven­dégek körében, és arra tö­rekszik, hogy olyan ételeket forgalmazzon, amelyek jránt a legnagyobb a kereslet. Eh­hez mérik az üzletek osz­tályba sorolását is. Jelentős erőfeszítéseket tesznek a korszerű táplálkozást jelentő olcsóbb ételek kínálatának növelése érdekében. Így egyre gyakrabban lesz kap­ható az éttermekben tej-’ és tejtermék, gyümölcs, fő­zelék. Természetes, hogy a ven­déglátó egységeknél nemcsak az étel. és italválaszték a fontos, hanem az is, hogy milyen körülmények között fogyaszthatják azt a vendé­gek, mennyire kulturált egy- egy üzlet. A vállalat éven­ként két alkalommal szervez tisztasági versenyt, rendsze­resek a tisztasági őrjáratok. A versenyben az első tíz üz­leti kollektívát jutalomban részesítik. A Jász-Nagykun Vendég­látó Vállalat sokoldalú erő­feszítése révén ismét emel­kedik nálunk az étlap sze­rinti étkezés forgalma — az elmúlt évben például 10,4 százalékkal — és a folyamat ebben az évben is tovább tart. E. S. Harmincöt évvel ezelőtt, 1946. június másodikén bon­tott zászlót a magyar úttö­rőmozgalom. Amikor a Gyer­mekbarátok Országos Egye­sülete keretében megalakul­tak az első úttörősejtek, bi­zonyára nem is gondoltak arra, hogy a születendő új, demokratikus Magyarország egyik legaktívabb, legszebb reménységre jogosító tö­megmozgalmát indítják út­jára. Többféle indíték vezet­te őket: jótékonyság, gyer­mekvédelem, meg aztán a bölcs előrelátás is — annak felismerése, hogy a szabad­sággal való élni tudásra a néphatalom gyakorlására, a közéleti demokratizmusra már egészen kis korban kell és lehet felkészíteni a leen­dő állampolgárokat. Az elmúlt évtizedek azo­kat igazolták, akik az úttörő- mozgalomban felismerték a szocialista nevelés egyik alaptényezőjét. Hazájához hú, szorgalmas, edzett ifjúság ne­velődik az úttörőmozgalom­ban, amely fogékony az új­ra, szorgalmasan készül jö­vendő feladataira. Az úttörőmozgalom nem­csak őrzője haladó, forradal­mi hagyományainknak, ha­nem új hagyományok te­remtője is. Pirosbetűs ün­nepként tartjuk számon a Csillebérci Üttörő Köztársa­ság, 1948-ban, a szabadság- harc századik évfordulóján történt megalapítását, az út- törövasút megnyitását. Már­ványtáblák helyett milliók őrzik szívük mélyén a bala­toni, a Tisza-parti, a mátfai, mecseki táborok, az immár világhírű zánkai Balatoni Űt- törővárosban eltöltött napok romantikus, szép emlékeit. Az Űttörőszövetség társa­dalmi szerepe elsősorban a harmincöt év alatt végzett munka alapján minősíthető. Az úttörők mindig jó érzék­kel kapcsolódtak szocialista társadalmunk mindenkori igényeihez, tennivalóihoz, a felnőttek alkotó tevékenysé­géhez. Volt idő, amikor a romeltakarításban segédkez­tek az úttörők, mert akkor éppen arra volt szükség. Ma sok minden mellett a mező- gazdasági betakarításban, szüretelésben serénykednek. Az úttörők tízezrei jelentős szerepet vállalnak a lakóhe­lyi környezet építésében, szé­pítésében és védelmében. Gondozzák az öregeket, rok­kantakat, segítségre szoruló magányos embereket. Mind­ezekkel jelentős hasznot (haj­tanak és egyben megismerik a munka örömeit, nehézsé­geit, kialakul bennük a má­sokért érzett társadalmi fe­lelősség tudata. Az úttörőmozgalom tulaj­donképpen összekötő kapocs a társadalom különböző ré­tegei között. Ahogyan az is­kolai, ugyanúgy az úttörő közösségek is sajátos társa­dalmi kohóként olvasztják eggyé a külöpböző nevelte- tésü, egymástól eltérő ott­honi környezetben élő gye­rekeket és közelebb hozzák egymáshoz a szülőket is. Amióta az úttörőcsapatok fel­ismerték, hogy mily sok esz­mei és gyakorlati segítséget kaphatnak a szülőktől, a gyerekeik révén olyan fel­nőtteket is be tudnak vonni a társadalmi célokért vég­zett közös munkába, §kik egyébként közömbösek. Az úttörőmozgalom szerte­ágazó eszme- és feladatrend­szere számtalan lehetőséget nyújt arra, hogy kiegészítve az iskolai és családi nevelő­munkát, kifejlessze gyerme­keink egészséges igazságér­zetét, őszinte szókimondását, társadalmi felelősségtudatát. Megtanítja őket a közéleti demokratizmus ábécéjére, ar­ra, hogy nemcsak fogyasztói, elfogadói legyenek majd a társadalom által biztosított anyagi és szellemi javaknak, hanem újraalkotói is. ötmil­lió felnőtt, gyakorlatilag a társadalom nagyobbik fele viselte egykor az úttörők egyenruháját. Egymillió is­kolás gyerek ma éli az úttö­rők színes, érdekes életét. Több tízezer pedagógus, KISZ-es ifivezető vesz részt a mozgalom szervezésében, irányításában — nyugodtan mondhatjuk, hogy az úttö­rők hajóján „mindenki a fedélzeten” van, aki fontos, nagy és jelentős társadalmi erőt jelent tehát az úttörő­mozgalom, amelyet most fennállásának harmincötödik évfordulója alkalmából tisz­telettel és szeretettel köszönt az ország. V. F. Kongresszusi (élet) képek Péntek reggel fél nyolc. A huszonöt piros Ikarus ontja a tizenkilenc me­gye és a főváros küldöt­teit az építők szerény ünnepi külsőt öltött Ró­zsa Ferenc székháza elé. Baráti kézfogások, isme­rősök integetnek egy­másnak; a szünetben ta­lálkozunk! Háromnegyed nyolc: a tévékamerák a teremben gyülekező fia­talokat pásztázzák. A külföldi tudósítók fülük­re illesztik a hallgatókat, élnek a telefonvonalak, a telexek. A hivatásos és az alkalmi fotósok lesben állnak az elnöki emel­vény körül. Várakozásteljes sóhaj a Szolnok megyeiek tábo­rában. A nyitónap ne­gyedik hozzászólója Han- godi Éva, a szolnoki Var ga Katalin Gimnázium diákja. A tizenévesekről fog beszélni. * A budapesti első titkár, a baranyai bányász. a nógrádi kohász után a szolnoki középiskolásé a mikrofon. Évának tor­kában dobog a szíve, az­tán az első egyetértő mo­raj megnyugtatja: — Akik ránksütik, hogy bambák, elkényeztetet­tek. közömbösek, lusták, csövesek vagyunk, meg­feledkeznek arról, hogy mi vagyunk azok is, akik a középiskolákban tanul­mányi versenyeket nye­rünk. akik szorgalmasan tanulunk, hogy értékes, dolgos tagjai vagyunk társadalmunknak! És azok is mi vagyunk, akik nyitott szemmel tekin­tünk a világra. Figye­lünk a felnőttekre, pél­dát várunk tőlük em­berségből, munkaszere­tetből, közösségi életből. Milyenek vagyunk? Csak olyanok lehetünk, ami­lyenekké neveltek, * ne­velnek bennünket! S a rengeteg gyermekkori vé­dőoltásunk közül egy sem érvényes a közöm­bösség, a lustaság. a szájtátiság ellen. A hozzászólás után szinte egyszerre próbálja ,.Évánkat" mikrofonvég­re kapni Gulyás Feri, a szolnoki rádiótól és az Ötödik sebesség egyik riportere. A többiek nyug­tázzák a Szolnok megyei sikert. * ..Figyeljünk ezekre a számokra, hiszen embe­reket takarnak, az ará­nyok mögött pedig jelen ségek állnak!" — kezdte — kimondom — szenzá­ciós beszámolóját a man­dátumvizsgáló bizottság elnöke, Balázs Árpád fiatal zeneszerző. Honnan meríthette ötleteit, szi­porkázó humorát? Elhi­szem, hogy azt könnyű volt kiolvasni a számok­ból: „Éppen tízen va­gyunk alapítók, ötvenhe- tes KISZ-esek”. Tudom, a névsorban hamar meg­találhatta űrhajósainkat; Farkas Bercit és Magyari Bélát, aztán Magyar Zo­lit, a moszkvai aranyér­mest. Hegedűs D. Gézát, a Vígszínház művészét. Azonban nyilván valami­fajta megérzés kellett ah­hoz, hogy megtalálja azt a baranyai küldöttet, aki még lányként szerepelt a listán, ám időközben férjhez ment. Arra is csak Balázs Árpád gon­dolhatott, hogy kiderít­se: a nyolcszázhetven­nyolc jelenlevőből négy­százötvenhét küldöttet négyszázhetvenhárom kis­gyerek vár otthon. A fia­tal papáknak. mamák­nak illő tehát sürgősen gondoskodni „kongresz szusfiáról": * A második napon hat szekcióban folytatta mun­káját a kongresszus. A mezőgazdaságban dolgo­zó fiatalok között kapott szót Bendó László, a Ti- ■szamenti Regionális Víz­mű és Vízgazdálkodási Vállalat KISZ-bizottsá- gának titkára. Részletesén beszámolt a Tisza II. KISZ védnökség tapasz­talatairól, és javasolta, hogy a kongresszusi ha­tározatban ismét kapjon helyet a Tisza II. fölött vállalt központi védnök­ség programja. Hiszen — mint mondotta — a víz­lépcső hasznosítása és az üdülőkörzet fejlesztése továbbra is aktuális fel­adatok. Az egyetemisták, főis­kolások szekciójában a Szolnok megyeiek közül Gémesi Györgyi, a jász­berényi Tanítóképző Fő­iskola elsőéves hallgató­ja készült részt venni a vitában. Igaz, idő híján csak írásban nyújtotta be hozzászólását. azonban érdemes odafigyelni ta­láló megállapításaira.' Azt feszegette ugyanis, hogy a jó középiskolai közös­ség után mennyire ma­gára hagyottnak érzik magukat a főiskolán. Pe­dig hihetetlen, hogy egy nyár múltán ekkorát vál­tozzanak — közömbössé váljanak — az emberek- * Szombaton este a Ma gyár Néphadsereg Köz­ponti Művelődési Háza várta a küldötteket és a meghívottakat. Az eayik teremben az Old Boys játszott régebbi számokat a húszon túliaknak, az étteremben Cintula disz­kózott, az udvari színpa­don pedig népi táffcosok, szólisták, együttesek vál­tották egymást. Igazi táncház kezdő­dött, aztán Bródy János szellemes fintorral „há- pogtatta meg” küldött­társait és merész, szép vallomással zárta mű­sorát; „Ha én zászló vol­nék ...” — egy ember­ként hallgatta mindenki, pedig nem láttunk, nem hallottunk más, „csak” Bródyt, a gitárt és a mik­rofont. Vagy mégis? * Kongresszusunk elvé­gezte munkáját! — je­lentette be vasárnap dél­után Szabó János. a Magyar Ifjúság főszer­kesztője, a soros elnök. A DlVSZ-induló után azonban senki sem ro­hant a kijárat felé. Meg­állíthatatlanul zúgott a taps, tisztelegve azoknak a magyar fiataloknak — a magyar kommunista if­júsági mozgalom harco­sainak —, akik munká­val bizonyították elköte­lezettségüket. hitüket. Nem szavakkal, hanem tettekkel „magyarázzák” elveiket. Az egyik sorból felcsendült a dal „A párttal, a néppel egy az ütünk”. Űjabb tapsvihar, örömujjongás. És, hogy teljes legyen a siker, újabb hittétel: ..Mellet­ted, elvtárs, a KISZ”. Egri Sándor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents