Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-26 / 148. szám
1981. június 26. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Tanácskozik az országgyűlés II törvényjavaslat vitája A törvényjavaslat vitájában ezután Nagy József, az MSZMP Baranya megyei Bizottságának nyugalmazott első titkára egyebek között arról szólt: 1980-as eredményeink — amelyek jóval kedvezőbbek a megelőző éviekénél — elsősorban az időben hozott központi intézkedéseknek köszönhetők, s csak kevésbé a munkánk javuló színvonalának. Dr. Novák Pálné nyugdíjas orvos intézkedéseket szorgalmazott, amelyekkel csökkenteni lehetne a magánerőből épülő lakások költségeit. Fritz László, a Kőolaj- és Földgázbányászati Vállalat lovászi üzemének motorszerelő csoportvezetője az energiatakarékosság jelentőségét több gyakorlati példával támasztotta alá. Felszólalt Legény Béláné Szolnok megye képviselője is. Legény Béláné hozzászólása: Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt öt év költség- vetésének végrehajtásáról szóló jelentést érdeklődéssel olvastam. Mint vidéki üzemben dolgozó ember, elsősorban ebből a szempontból értékelem a folyamatokat, amelyekről az országgyűlésen szó van, s amelyek igazak Szolnok megyére és az egyes településekre is. Megállapítja a jelentés, hogy a tanácsok gazdálkodásában nagyon fontos a jó együttműködés, a területükön működő gazdálkodó szervekkel. Megyénk tanácsai ezt jól felismerték, és összességében jelentős együttműködési készség alakult ki részükről a területükön lévő vállalatokkal, szövetkezetekkel. Az együttműködés eredménye végül is a települések fejlődésében jelenik meg. Szolnok megye települései az elmúlt ötéves tervben jelentősen fejlődtek, amelyhez a gazdálkodó szervektől átvett pénzek is nagyban hozzájárultak. A vállalatok, a szövetkezetek és a tanácsok együttműködése köréből én a termelőszövetkezetek és a községi tanácsok - együttműködését emelem ki. Egy-egy község életkörülményei alakításában ugyanis a termelőszöFelszólalt Legény Béláné, a Lehel Hűtőgépgyár jászárokszállási hűtő- és klímatechnikai gyáregységének szerelője, Szolnok megye képviselője is vetkezeti gazdálkodás színvonala meghatározó, és az, hogy milyen jövedelmet tud a tagjai részére biztosítani. De legalább olyan fontos az is, hogy mennyire veszi figyelembe, hogy tagjai a községben élnek, gyermekeik ott járnak óvodába, iskolába. A község külső képe, rendezettsége, a kommunális, a kereskedelmi és az egyéb ellátások jó színvonala, vagy gyengesége is befolyásolja az emberek közérzetét és munkakedvét. Rendkívül fontos tehát, hogy a községi tanácsok és az ott gazdálkodó egv. esetleg két termelőszövetkezet vezetése ezekben az ügyekben egyetértsen, együtt dolgozzon. Szerintem ez nem csak és nem is mindig pénzkérdés. Mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy a népgazdaság — és ezen belül a tanácsok — anyagi lehetőségei az elmúlt két évben a korábbinál mérsékeltebben bővülhettek. Fontos tehát, hogy az anyagi eszközökkel, —■ minden szinten, így a tanácsoknál is — okosan és jó] gazdálkodjunk. Tapasztalatom szerint ezekről a dolgokról a tanácsok kellően tájékoztatták a lakosságot. Kérték az üzemek, a szövetkezetek dolgozóit, hogy a lakosság ellátását a maguk eszközeivel, a társadalmi összefogás útján az eddigieknél is fokozottabban segítsék. Az üzemi munkások, a szövetkezetek tagjai, a tanácsok felhívását megértették, és kifejezték tenniakarásu- kat. Várják a települések vezetőitől, hogy a társadalmi összefogás céljául értelmes, mozgósító jellegű feladatokat tűzzenek ki. Országosan és megyénkben is sok jó példa van erre. Gondoljunk csak a felszabadulásunk 35. évfordulója, vagy a XII. kongresszus tiszteletére kibontakozott munkaverseny-mozgalom eredményeire. A Sziklai Sándor brigád által indított akcióhoz megyénk munkásai mintegy hatvanezres létszámmal csatlakoztak. A kommunista műszakokon megtermelt jövedelmekből gyermekintézmények épültek és javítani lehetett a működő intézmények ellátá- .sának feltételeit is. Megyénk tanácsai a jövőben is számítanak az üzemi munkások, a szövetkezeti tagok, általában a lakosság társadalmi aktivitására, Szolnok megye tanácsai a tervidőszak során fejlesztési és ellátási feladataik megoldására mintegy 14,5 milliárd forintot használtak fel. ennek körülbelül egyharmad része a vállalati, a szövetkezeti adóbefizetésekből származik. Ez a költségvetési bevételek között meghaladja a 42 százalékot. A hatodik ötéves tervben is jelentős a tanácsi bevéte,- lek között a vállalatoktól, a szövetkezetektől származó befizetés, amely egyre inkább a megtermelt és ténylegesen realizált jövedelemtől függ. A tanácsok pénzügyi gazdálkodási lehetőségeit nagymértékben meghat tározza a területükön működő vállalatok, szövetkezetek gazdasági hatékonysága, a végzett tevékenység, az előállított termékek jövedelmezősége, a nyereséges gazdálkodás. A tanácsoknak ellátási feladataik megoldása érdekében a bevételeiket a tervezés során nagyon pontosan kellene tudni számba venni. Pontos adatokra lenne szükségük a gazdálkodás során is. Szorgalmazni kellene, hogy a tanácsok gazdálkodását megalapozó vállalati, szövetkezeti bevételekről gyorsabban és biztonságosabban tájékozódhassanak. Méhes Lajos, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja. ipari miniszter felszólalásában a Központi Bizottság és a maga egyetértését is tolmácsolta a tavalyi zárszámadásról és a tanácsok pénzügyi gazdálkodásáról szóló beszámolóval, az idei terv végrehajtásáról és a tervezett intézkedésekről adott tájékoztatóval. Szólt ezután az iparirányítás új szervezetéről, funkcióiról, törekvéseiről. Elmondta: az Ipari Minisztérium — mint új szervezet — az év első két hónapjában létrejött és megkezdte működését. Létszáma éppen fele a korábbi három minisztériuménak. A párt és a kormány vezetésének megítélése szerint az átszervezést sikerült úgy végrehajtani, hogy az nem okozott különösebb zavart a gazdasági életben. A folyamatossághoz nagyban hozzájárult az a támogatás, amit a politikai és társadalmi szervezetektől, valamint a közvéleménytől és a sajtótól kaptak bizalomban, megértésben, biztatásban, s annak is, amit operatív segítségben a társszervek adtak. A minisztérium fő feladataként említette a miniszter, hogy az ipar minél magasabb színvonalon tudjon hozzájárulni a nemzeti jövedelem növeléséhez, kielégítse a belföldi ke,resletet,-és növekvő mértékben járuljon az ország külgazdasági Méhes Lajos ipari miniszter beszédét mondja egyensúlyi helyzetének javításához! Taglalta ezután, hogy sokirányú munkát végez a minisztérium a kormány által jóváhagyott energiagazdálkodási program megvalósítása érdekében, részt vesz a komplex anyaggazdálkodási program kidolgozásában, azoknak a lehetőségeknek a feltárásában, amelyek révén csökkenthető az anyagfelhasználás. A minisztérium — hangsúlyozta a tárca vezetője — a vállalatok, intézmények előtt a kormányt képviseli, a kormányban pedig az ipart. E gondolatban együttesen két szándék jut kifejezésre: a központi akarat egységes képviseletének az erősítése, és az ipar, a műszaki haladás fokozott kormányzati támogatásának az igénye. Ezután a vitában Péterfi Ferenc, a szombathelyi Lakástextil Vállalat kőszegi posztó- és nemezgyárának üzemrészvezetője arról szólt, hogy a termékszerkezet átalakításának, korszerűsítésének üteme még sok tekintetben javítható. Weiszböck Rezsőné, a soproni szőnyeggyár igazgatója a készletek még sok tekintetben javítható alakulásával és a beruházásokkal foglalkozva megállapította: az előrelépés ellenére nyomasztóan magas a készletszint a népgazdaságban. Tőzsér Gáspár, a Nógrádi Szénbányák aknaüzem-biz- tonsági megbízottja szűkebb hazájában és munkahelyén szerzett tapasztalataival is megerősítette az országos számvetésnek azt a megállapítását, hogy tavaly folytatódott — eredményeket hozott — a népgazdaság egyensúlyi helyzetének javítására irányuló törekvés. Horváth Sándorné, a Magyar Gyapjúfonó és Szövőgyár csoportvezetője kifejtette: amit elértünk, nem kevés, az eredményeket büszkén vallhatjuk a magunkénak. A párt, a kormány iránt szilárd a bizalom. A továbblépés is ezen a töretlen bizalmon alapszik. Mag Pál, a szentesi Baromfifeldolgozó Vállalat igazgatója elmondta: az élelmiszeriparban a vállalatok számára az elmúlt év elejétől alkalmazott új gazdasági szabályozó rendszer hasznosnak bizonyult. Karkus Sándor, az Orosz- láni Szénbányák Vállalat vájára az idei áprilisban, a tervezett határidő előtt átadott, ötmilliárd forint költséggel elkészült márkushegyi bánya beruházási tapasztalatait ismertette. Selyem Zsigmond, a kun- szentmiklósi Egyetértés Tsz elnöke az öntözéssel kapcsolatban — az idei gazdálkodás tapasztalatairól szólva — felhívta a figyelmet: a gazdaságok a kedvező öntözési lehetőségek ellenére is sokhelyütt csökkentették az öntözött terület nagyságát. Ez — tette hozzá — a magas vízdíjakra vezethető vissza, ezért kérte, hogy az illetékesek vizsgálják meg a vízdíjak csökkentésének lehetőségét. Tóth József, a Székesfehérvári Könnyűfémmű hengerészcsoportvezetője fontos döntésként említette, hogy a VI. ötéves tervidőszakban Inotán egy évi százezer tonna teljesítményű alumíniumkohót építenek, amely a Könnyűfémmű közelsége folytán felétlenül a takarékosságot szolgálja majd. Héry László, a rakamazi Győzelem Tsz elnöke fontos követelményként említette, hogy a világpiac értékítélete szerint is gazdaságosan előállítható termékekkel rukkoljunk ki. Az ülésszak — amelynek első napján az elnöki tisztet Apró Antal. Péter János és Cservenka Ferencné felváltva töltötte be — ma a törvényjavaslat ’ vitájával folytatódik. A Szerszámgépipari Művek karcagi gyárában ebben az évben több mint százezer víztelenítő szelep készül, első-, sorban a Csepel Autógyár részére. Képűnkön Kónya Erzsébet a szelepházat esztergálja A KONTAKTA Alkatrészgyár mezőtúri gyárában évente százezer KN 240 típusú nyomógomb készül NSZK-licenc alapján. Képünkön Búsi Mária a nyomógomb feliratát bélyegzi Aratás és veszély „Eljön Péter-Pál. A részesek a gazda házához viszik batyujukat, szerszámaikat. Ott van a gyülekező, onnan indulnak a határba, az aranyszínű búzatáblák közé. A munkásokat vivő kocsik oldalaira deszkát fektetnek, s erre telepednek: egyik felől a fehércselédek, másik felől az emberek. A férfiak ingen, gatyában, a lányok tarka kendőben, ruhában, kötővel. Külön igás kocsira pakolják fel a kaszákat, villákat, főzőszerszámokat, a szűrt, a subát és más ruhaneműket ...” — A Hódmezővásárhely környékén élő napszámosok, részes aratók életéről szólva írta le az iménti mondatokat Kiss Lajos, a híres néprajzkutató, még a század első évtizedeiben. S hogy miért idézem őket éppen most? — mert újra közeleg Péter-Pál napja, s habár esténként már nem kalapálják kaszáikat a gangra kitelepedett férfiak," azért a falu népe — vagy legalábbis egy részük — ma is készül az aratásra, sőt néhol máris kombájnzúgástól hangos a határ. Nem árt tehát felidézni, hogy milyen körültekintéssel, milyen előrelátással, milyen bölcs óvatossággal láttak hajdan ehhez a munkához: külön igás kocsira pakolták fel a kaszákat, a villákat... — nyilván azért, hogy véletlenül se szaladjanak az éles-hegyes szerszámok valakinek a kezébe, lábába vagy más, testrészeibe. Pedig ezek mozdulatlanul hevertek a kocsiderék alján! — Hogyne jelentenének akkor veszélyt a kombájnok forgó, ide-oda mozgói örökké rázkódó, éleshegyes alkatrészei?! S mégis, a tapasztalat azt mutatja, hogy nagyon gyakran megfeledkezünk nagyapáink körültekintő, óvatos magatartásáról. Igaz, ezernyi körülmény biztat erre: kevés a gép, sok a learatnivaló, két hétnél mégsem húzódhat tovább az aratás — sietni kell tehát. Főlég, ha közben lóg az eső „lába”! És különben is: a kombájnost a teljesítménye után fizetik, természetes, hogy igyekszik. Az viszont súlyos következményekkel járhat, ha a nagy igyekezetében akkor sem állítja le a gépét, ha „medvét fogott” a kombájn, s ha segédeszközök nélkül, csupasz kézzel akarja megszabadítani a forgómozgó alkatrészeket a közéjük szorult, rájuk csavarodott, nedves gabonacsomóktól. Veszélyes művelet ez még akkor is, ha valaki leállítja ugyan a gépet, ám a motort járni hagyja — mert nem egy példa volt már arra, hogy az alapjáratban morgó masina valahogy megindította a gépet, s az alkatrészek között matató kombájnos az ujjainak, esetleg egész kezefejének, sőt karjának elvesztésével fizetett. Drága ár ez — de szerencsére nem nehéz elkerülni! Csak egy picivel több' figyelemre, körültekintésre, óvatosságra van szükség. Káposztás János Irány Hollandia! Cseresznye- és meggyszüret Tiszaburán Népes ezekben a hetekben a tiszaburai Lenin Tsz szépen gondozott nagyüzemi gyümölcsöskertje, lányok és asszonyok tömegei, mintegy kétszázötvenen szedik a szép pirosra érett meggyet. Mint Szalóczi Sándor főkertész elmondta, a hét elejére befejezték a 8 hektár korai cseresznye szedését, és jelenleg az ugyancsak korábban érő 16 hektár maliga fajta meggy betakarítása van soron. Az idén remek a termés, a korai cseresznyéből 130, a meggyből 125 mázsát takarítanak be hektáronként, ez a meny- nyiség már-már rekordnak számít. A cseresznye és a meggy értékesítésére a Zöldért Vállalattal kötöttek szerződést. A partneri kapcsolat jó, a vállalat a szedési menetrendnek megfelelően veszi át, és szállítja el a termést. Egyes esetekbe;! igyekeznek lerövidíteni az árú útját, hogy frissen kerüljön a fogyasztókhoz. Kedden például egy kamiont fogadtak, és raktak meg 120 mázsa meggyel. Ez a küldemény közvetlenül Hollandiába ment. Tennivaló még bőven van, hiszen a szövetkezet összes meggytermő területe 53 hektár. A már említett maliga fajta mellett 37 hektáron pándi és cigánymeggyet is termelnek. Az utóbbi fajta főleg ipari célra alkalmas, a konzervipar és a hűtőipar használja fel. A termelőszövetkezetben bevált és jól jövedelmez a gyümölcstermelés. A gazdaság tavalyi 10 milliós nyereségéből 3 milliót a kertészeti ágazat hozott. A siker arra ösztönzi a tsz vezetőit, hogy bővítsék a gyümölcs- termő területet. A jelenlegi 100 hektár termő gyümölcsös mellett 100 hektár fiatal gyümölcsös is díszük. A tavasszal például 40 hektárra szilvát, 30 hektárra meggyet telepítettek, de az ősszel még folytatják az ültetést.
