Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-24 / 146. szám
1981. június 24. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 3 Napirenden sport és a a vitorlázóhorgászás Ülést tartott a KIB elnöksége A Közép-tiszavidéki Intéző Bizottság elnöksége tegnap Abádszalókon, a Lenin Tsz tanácstermében ülést tartott, Bondor József elnökletével ezúttal a kiskörei tározótó sportcélú hasznosításának kérdéseit vitatta meg élénk eszmecsere keretében. Mint bejelentették, az intéző bizottság, a szolnoki Vízügy SE, az MTSH, valamint az országos szakszövetségek és az érdekelt tanácsi szervek szoros együttműködésével sikerült olyan helyzetet kialakítani, hogy megkezdődhet a szervezett, rendszeres vizi sportolás. Elsőként a kitűnő feltételekkel rendelkező, 14 négyzetkilométer nagyságú abád- szalóki öbölben, továbbá Tiszafüreden kezdték meg a kajak-kenu, illetve a vitorlás- és szélsiklósport alapjainak a lerakását. Vitorlásokat és szélsiklókat vásároltak, a Vízügyi SE szakavatott, főhivatású edzőt szerződtetett, hogy minél több környékbeli fiatal ismerkedhessen meg a vízi sport szépségeivel. Az ülésen számos újabb terv, javaslat született a sportolási feltételek, a szélesebb körű horgászási lehetőségek mielőbbi megteremtése érdekében. Mint elmondották, az első nagyszabású vitorlásbemutatót, hírverő versenyt augusztus 15. és 17. között rendezik meg az abádszalóki öbölben, ahol. a hajdan, a Tiszán szolgálatot teljesített, de már „nyugdíjazott” Délibáb hajó és további két használaton kívül levő vízi- jármű biztosít majd feltételeket a versenyzők elhelyezéséhez, illetve a bemutató lebonyolításához,. Gipszelnie a Zagyvamenti Tsz-ben Mindentudó kombájnok, nagy teljesítményű traktorok és pótkocsis tehergépkocsik sorakoztak tegnap — több mint nyolcvanan — a Zagyvámén ti Tsz kerekudvari géptelepén, hogy átessenek az aratás előtti utolsó erőpróbán, a gépszemlén. Jyz erő- és munkagépek műszaki állapotát, erőnlétét, alkatrészellátását vizsgáló gépszemlére a felkészülés már kora tavaszkor, április elején elkezdődött. Azóta dolgoznak megszakítás nélkül és együtt a gépszerelők, a kombájnosok és a traktorosok. A gondos karbantartó, javító és felújító munka eredménye, hogy a tegnapi gépszemlén a bizottság megállapította: a betakarító és a szállító gépek műszaki állapota jó, az alkatrészellátás megfelelő, a tsz gépparkja készen áld az aratásra. Kérek egy kilő ruhaanyagot: Már többször megcsodáltam ismerősöm ruháit. Szebbnél szebb anyagokból, ízléssel megvarrt holmikban jár. Rengeteg pénze lehet — gondoltam, míg nemrégiben elárulta a „titkát”. Az .anyagokat az olcsó áruk boltjaiban veszd 30—40 forintért, a varratás nem kerül semmibe, hisz ő maga készíti a ruháit. Szolnokon, egy pincesorban — a Közgazdasági Szakközépiskola mellett — kapott helyet az Áfész Olcsó Áruk Boltja. A kíváncsiság először odavezetett. — Lassan egy esztendeje, hogy egyedül vagyok, nincsen segítségem... — fogad Toronyi Istvánná, az üzlet vezetője és beosztottja egy személyben. — A forgalom azért nem sínyli meg, hogy két ember munkája szakad a nyakamba: A múlt hónapban is 280 ezer forintot árultam. — Miből? — Főleg ruhaanyagokat tartok, de van fonal, kötöttáru, függöny, edény. Néha- néha cipő is akad. Legtöbben azért az anyagokat keresik és viszik. Van, aki egyszerre négy-öt ruhárava- lót is vásáréi... — ... mert olcsó. — Itt mindent kilóra lehet kapni. — Honnan szerzi be az árut? —■ Több helyrék többek között a TEMAFORG-tól, a zuglói Kötöttárugyártól, a VIDIA-tól... Én megyek az áru után^ egy hónapban általában kétszer hozok új dolgokat. Egy se használt holmi... — Sokan járnak ide vásárolni? — Igen, hisz nem szégyen az. Egy se használt holmi, mind új... Van amikor egész nap egy pillanatra se állok meg. Reggel kilenctől délután ötig egyfolytában tartok nyitva. A MÉH-nek a város másik végében, a Tisza-híd lábánál található az üzlete. Kirakataiban megszemlélheti a vevő, hogy mit lehet benn kapni. — Van áru, nem panaszkodhatunk, — vezet körbe az üzleten Lázó Pálné, a bolt helyettes vezetője — de amióta Debrecenben van a központunk, rosszabb az ellátásunk. Tavaly' nyárig mi szerezhettük be saját magunk az árut, most központilag kapjuk. Jelenleg cipőből nem tudunk annyit és olyat adni, amennyi és amilyen' kellene. Hiányos a számozás, csak két-három fazonunk van. A ruhaanyagok mellett tartanak bútorszövetet, fonalat, cipőt, készruhát, férfi zakót, sőt női bundát is. — Minden héten legalább egyszer kapunk árut, áltálé- | ban 100 ezer forint értékben — folytatja Budai Sándomé eladó. — Annak ellenére, hogy szerintünk az ellátás jobb is lehetne, a forgalmunkkal elégedettek vagyunk. Áprilisban például 567 ezer, májusban 370 ezer forint volt a bevételünk. — A boltunk tizenkét éves, — Veszi át a szót ismét Lázó Pálné — kialakult a törzsvevőkörünk. Sokan szinte minden nap bekukkantanak, van^e vailámi újdonság. Éppen most ment el egy régi vásárlónk, egy nyúdszőrbundát vett háromezerötszáz forintért. A bundáért tízezret is elkértek volna másutt. Nemcsak a vásárlók, hanem a boltok „gazdái” is elégedettek. A Szolnok és Vidéke Áfész három üzlettel rendelkezik. Ebből kettő Szolnokon és egy Tószegen várja a vevőket. A szövetkezetnél úgy fogalmaztak, gazdaságosak, havonta 500— 600 ezer forintot hoznak a „konyhára”. És ez bizony nem kevés, hiszen egészen olcsó árucikkekről van szó. Tervezték, hogy egy új, modern üzletet nyitnak a megyeszékhelyen, de egyelőre nincs megfelelő helyiség. Addig is, amíg a terv megvalósulhat, igyekeznek a meglévőket felújítani, tatarozni. Az év elején a Tanácsköztársaság úti boltot zárták be három hónapra, hogy emberibbé tegyék a körülményeket. Kifestettek, öltözőt alakítottak ki. A munkákra 100 ezer forintot költöttek. A K eletma gyár őrs z ági MÉH Vállalatnak a megyében nyolc üzlete van. Szolnokon kettő, Törökszentmik- lóson, Kisújszálláson, Karcagon, Mezőtúron, Kuszent- mártonban és Tiszaörsön — az az egyik legmodernebb közülük — pedig egy-egy. Hamarosan szaporodik a számuk, mert Túrkevén néhány héten belül megnyílik az olcsó áruk boltja. Pénzt hoznak a konyhára A „méhesek” se panaszkodhatnak arra, hogy az üzletek nem váltják be a hozzájuk fűzött reményóket. A megyén kívül; öt üzlettel együtt a boltok évente több mint 31 millió forint forgalmat bonyolítanak le. A boltok az árut a központi telepről kapják. Állandó piackutatásit végeznek, keresik az újabb partnereket. (Hiszen gondolni kell a választék növelésére, esetlegesen új árucikkek bevezetésére is.) Jelenleg tizenhárom gyárból, szövetkezetből érkeznek ruhaneműk, cipők, anyagok. — szekeres — GAZDASÁGOS ÍGY Egy birkáról három haszon Kedvezőtlen termőhelyi adottságaink ellensúlyozására — több más termelésfejlesztési intézkedés mellett — az ötödik ötéves terv elején a juhászat intenzív fejlesztését határozták el a Mezőtúri Állami Gazdaságban. A hatezer hektáron gazdálkodó mezőgazdasági nagyüzemben ugyanis csaknem ezer hektárt tesz ki a szántóföldi kultúrák gazdaságos termesztésére nem alkalmas, részben ősgyep, részben telepített legelő. Ezeknek a területeknek a hasznosítására a juh- tartás bizonyult legkifizetődőbbnek. Két évben három bárány A szakosítás feltételeinek megteremtésére felszámolták a gazdaságban a szétszórtan épült, hagyományos birkatartó épületeket, és egy korszerű juhászati telepet építettek. Tízmillió forintos költséggel három. egyenként 1500 férőhelyes hodályt, ellető istállót, fejőházat, és üzemi úthálózatot alakítottak ki. Az anyajuhállományt a korábbi 3200-ról 4500-ra növelték, és biztosították a lehetőséget kétszer annyi bárány felhizlalására. A technológia korszerűsítése és az állomány növelése azonban az ágazat fejlesztése révén megnövekedett általános költségek miatt — önmagában természetesen nem eredményezhetett jövedelmező juhtenyésztést. A tógazdasági haltenyésztés egyik országosan is jelentős üzemében, a Hortobágyi Állami Gazdaságban új ikrakeltető kezdte meg működését. Ezzel megalapozták az évi 3500 tonna hal „termelésének” lehetőségét, mert az idén már 200 millió ballárvát keltetnek. A kitelepítés előtt az ivadékokat 3—5 napos korukig nevelik laboratóriumi körülményiek között. A képen: Anyaharcsa előkészítése ikralefejéshez A gazdaság szakemberei jól tudták, ahogy máshol nem, úgy a mezőtúri határban sem fizetődhet kd, ha csak a szaporulatáért és a gyap- jáért tartják a juhokat. A birkahús felvásárlási árának emelkedése messze elmaradt például a legelőfenntartás — az öntözővíz, a műtrágyázás. a gyeptelepítő és ápológépek üzemeléséhez szükséges energia költségeinek növekedésétől. Évek óta stagnál és a külpiaci kereslettől függően meglehetősen ingadozik a gyapjú felvásárlási ára is. Tavaly átlagosan 107 forintért tudták értékesíteni kilóját, ugyanakkor a gazdaságban egy-egy anyajuh évi tartási költsége meghaladja az ezer forintot. A nyírás idejéig megnövekedett négy-öt kilogramm gyapjú tehát jó. ha a tartási költségek felét „visszahozza”. Ezért is szorgalmazták a mezőtúriak a juhok másik hasznosításának, a bárányértékesítésnek a fokozását. A szakosítást megelőzően évente két-háromezer pecsenyebárány került piacra a gazdaságból, az új szaktelepről már nyolc-tízezret értékesítettek az utóbbi években. A hizlalás mindenképpen jól jövedelmez ugyan, de az önköltségét is alig fedező gyap- júértékesítés ellensúlyozására a hústermelés gazdaságosságát fokozó, új módszereket kerestek az ágazat szakemberei. Nem mindegy ugyanis, hogy nyolcvanegynéhány forintért vásárolt, vagy a gazdaságban alig negyven forintos önköltséggel előállított tejesbárányokat fognak be hizlalásra. Ezért bevezették a sűrített elletést, úgynevezett szinkronizáló szerekkel segítve elő a juhok cikluson kívüli ivarérését. Kétévenként háromszor elletve 1980-ban például már 142 bárányt neveltek fel 100 anyától. az 1974. évi 105-tel szemben. Gyorsan megtérül A hízóbárány- és a gyajú- értékesítéssel együttesen ’ — agazati szinten, az általános költségeket nem számítva — már jövedelmezőnek számított az utóbbi két évben a juhászat a Mezőtúri Állami Gazdaságban. Ahhoz. hogy vállalati szinten is nyereséget könyvelhessenek el. meg kellett teremteni a juhok hármas hasznosításának feltételeit. Ezt szolgálta már 1980-ban a fejes és a tejértékesítés. Jóllehet, nehezen találtak vállalkozókat a kézi fejésre, már az elmúlt évben is értékesítettek huszonöt ezer liter tejet. A kedvező. húsz forint ötven filléres felvásárlási áron kívül literenként több mint két forint export vissza térítést is kaptak a tejipartól. Ez év tavaszától már nemcsak a nótában, a gyakorlat - ’ ban is jól megy dolga a juhásznak a gazdaságban: géppel fejik a juhokat, az Alfa- Laval svéd rendszerű fejőházban. Naponta 220—250 liter-tejet szállítanak a feldolgozó iparnak. Egy-egy liter tej önköltsége valamivel több, mint nyolc forint, tíz- tizenkét forint tehát a haszon literenként. A tervek szerint az idén összesen 68 ezer liter juhtejet értékesítenek, az ebből készülő juhsajt külpiaci ára megközelítően 2700 dollár tonnánként. Így az AGROCOOP szakembereinek számításai szerint a nettó devizahozamból három év alatt, az' ágazati nyereségből négy esztendő elteltével megtérül a gazdaságnak a kétszer huszonnégy állásos fejőház egymillió-kétszázezer forintos költsége. A tejen kívül húsz tonna gyapjú, valamint saját és vásárolt alapanyagból hizlalt 11 ezer pecsenyebárány értékesítését tervezték még erre az évre. Mindebből 26 milliós árbevételre és mintegy másfél millió nyereségre számít az ágazat. Idekívánkozik az összehasonlítás: a szakosítást és a, hármas hasznosítást megelőzően, 1976-ban hatmillió forint volt az árbevétele, és veszteséges volt a gazdaságban a juhászat. Érdekeltek a juhászok is A juhtartás eredményességének fokozásában vannak még tartalékok a Mezőtúri Állami Gazdaságban, például a termelés mennyiségi és minőségi javítását szolgáló érdekeltségi rendszer bevezetése. A szaporulat megóvásában, a gyapjú minőségében és a tej hozamának növelésében meghatározó a gondozói munka színvonala, a szakszerű legeltetés. A juhászoknak. akik „végtermék” bérezést kapnak, hetven forintot fizetnek minden leválasztott kisbárányént, literenként 60 fillért a maguk fejte tejért, és kilónként 12 forintot a nyírt gyapjúért. Ilyenformán egy juhász évi keresete lehet ötvenezer forint is. de meghaladhatja a nyolcvanezret is. Faj takereszte zéssel az „egy birkáról három bőrt” gyakorlatnak legmegfelelőbb anya- juhállomány kialakításán fáradoznak most a gazdaságban. Az a céljuk az ágazat szakembereinek, hogy a hatodik ötéves tervben már egy-egy anyától ezer forint árú tejet, hatszáz forint értékű gyapjút, és hízóbárányértékesítésből 1800 forintot nyerjenek. Az eddig jobbára csak hústípusú állományt ezért a textilipar által igényelt hosz- szabb fürtű gyapjút növelő szentegáli fésűs merino fajtával keresztezik. Az AGROCOOP segítségével háromszáz nagyobb hús- és tejho- zamú vemhes jerkét vásárolnak Franciaországból azzal a céllal, hogy ha meghonosodik a fajta, akkor törzstenyészetet alakítanak ki Mezőtúron. Temesközy Ferenc
