Szolnok Megyei Néplap, 1981. június (32. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-14 / 138. szám
1981. JÚNIUS 14. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 7 Mindennapi környezetünk A SZOLNOKI GALÉRIÁBAN Megnyílt a festészeti triennálé Jegyzetek, útközben Tiszafüred. A horgász- és sportegyesület is igyekszik rendben tartani — nem eredménytelenül — a Kis-Tisza partját, amely ma már nemcsak a fürediek közMedvelt pihenőhelye A Szolnoki Galériában tegnap délelőtt megnyílt a III. Szolnoki Festészeti Triennálé, a megye egyetlen rendszeres időközönként jelentkező országos képzőművészeti kiállítása. Megnyitó beszédében Boros Ottóné, az MSZMP Szolnok megyei bizottságának osztályvezetője többek között arról az örvendetes tényről szólt, hogy a szolnoki’ festészeti triennálék egyre rangosabb helyet foglalnak el képzőművészeti életünkben. A hazánkban alkotó festőművészek mind nagyobb számban vesznek részt a kiállításokon, idén negyvenhárom alA napokban ismét megnyitják kapuikat országszerte a „csillag” színházak. Elkezdődött az évad többek között Gyulán, Kisvárdán. Egerben, s a jövő hónapban újra felharsannak a fanfáSzolnokon nincs várszínház, s 1978 óta a szabadtéri színpad is zárva van. Így a Szigligeti Színház — a társulat júniusban iKisvárdán lép fel Az ember tragédiájával és a Dumas-regény alapján készült zenés játékkal, „A három testőr”-rel — vezetői már csak egy levelet küldtek a városi tanács szolnoki „nyári programot koordináló” megbeszélésére, amelyben köziik: a színházban nyári szünet van. A megbeszélést egyébként június 9-én (!) tartatták meg közművelődési intézményvezetők részvételével. Az idei nyárra sem változtak meg a tárgyi feltéteS milyen programok között válogathatunk? Kiállításokból az idén sem lesz hiány. A Galériában tegnap megnyílt a festészeti triennálé. júliusban a helyőrségi művelődési otthonban rendezik meg a hagyományos nyári tárlatot, a Damjanich múzeumban pedig az „Egy földmunkáscsalád hagyatéka” című életmódkiállítást. A Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban Eifert János fotóit, majd a 125 éves MÁV Járműjavító Üzemet bemutató kiállítást nézhetik meg az érdeklődők, a Vasutasok Szakszervezete Művelődési Központban pedig vasutasok képzőművészeti alkotásaiból nyílik kiállítás. Szolnok ad otthont július 13—17-ig a IX. Országos Honismereti Akadémiának. kotó több mint hetven festményét láthatja a közönség. A kiállítás — csakúgy mint az egyéb országos tárlatok — természetesen nem adhat teljes képet kortárs képző- művészetünkről, de érzékelteti azokat a lehetőségéket, tendenciákat, amelyekkel festőművészeink megkísérlik a kor művészi kifejezését, valóságunk művészi ábrázolását — mondotta egyebek mellett Boros Ottóné. A kiállítás megnyitója után Sipos Károly, Szolnok megye . Tanácsának elnökhelyettese adta át a szolnoki festészeti triennálé díjait. Az Ember és a munka témakörrok a szegedi Dóm téren is. A várszínházi, szabadtéri előadások mellett zenés estekkel, kiállításokkal is csalogatják a szórakozni, kikapcsolódni, művelődni vágyókat a házigazda városoklek. A szabadtéri színpadra ezúttal sem jönnek el a múzsák. nem nyílik meg „a berendezés elégtelensége miatt” a csillagvizsgáló, s a statikai vizsgálatok alapján a múzeumudvarban változatlanul nem ajánlatos zenés esteket rendezni. S esős időben a Galériában sem tanácsos. beáziik ugyanis a teteje. A közönség mégsem ülhet esernyővel az épületben. Mivel szabadtéri előadásra vagy koncertre alkalmas területet nem találtak az illetékesek. az idén nyáron is jobbára a művelődési intézmények termeiben szórakozhatnak. művelődhetnek a szolnokiak. augusztusban a Baráti Hadseregek Spartakiádjának és kulturális bemutatójának, fúvószenekarok, jazzklubok országos találkozójának- Vendégszerepei a nyáron Szolnokon, a Megyei Művelődési és Ifjúsági Központban egy amérikai táncegyüttes, s „Cigány folk” című műsorával bemutatkozik a szolnoki oigányegyüttes is. A nyár folyamán néhány könnyűzenei szórakoztató műsor várja a műfaj kedvelőit. a cirkusz barátai pedig olasz zsonglőröknek, akrobatáknak. bohócoknak tapsolhatnak augusztus 6. és 10. között. A Széchenyi lakótelepen, a fiókkönyvtárban tudományos ismeretterjesztő előadásokat tartanak, s valószínűleg az ben első és harmadik díjat nem adtak ki, a második díjat Hézső Ferenc és Meggyes László vehette át. Az; Ember és a család témakörben első díjat nyert Szabó Zoltán, a második díjat Sugár Gyula, míg a harmadik díjat Végh András kapta meg. Az Ember és a környezet kapcsolatát ábrázoló festmények alkotói közül első díjjal, jutalmazták Sváby Lajost, a második díjat Bartl Józsefnek, a harmadik díjat pedig Kis Tóth Ferencnek és Simsay Ildikónak ítélte a zsűri. A triennálé különdíját Bácskai Bertalan kapta meg. Fenti képünk a kiállítás megnyitóján készült. idén is lesz szabadtéri filmvetítés. S végül az idei augusztus 20-i programban többek között a Szeged Táncegyüttes vendégszereplése és országos népművészeti és iparművészeti vásár szerepel. Az idei nyári szolnoki program — amelyből a jelentősebbeket emeljük ki — talán valamivel dúsabb mint a tavalyi. A gyerekeknek szóló rendezvények, foglalkozások száma, sokszínűsége pedig mindenképpen jobb a megelőző évekénél. Szembetűnő viszont a programban, hogy kevés a zenei est. rendezvény. Most már aligha lehet együtteseket, előadókat hívni Szolnokra, hiszen valószínűleg már „elszegődtek” a nyárra. Néhány héttel korábban viszont a megyeszékhely kórusai, zenekarai, művészeti csoportjai még alakíthatták volna úgy a nyári programjukat, hogy fellépjenek a hazai közönség előtt is. A Tisza Táncegyüttes Olaszországba utazik. Vajon miért nem láthatja az elutazás előtt a szolnoki közönség a műsorát? A koordináció Tavaly augusztusban a szolnoki nyárról szóló írásunkban a zeneiskola igazgatónője a következőket ajánlotta az érdekeltek figyelmébe: „Az Országos Filharmóniánál nincs nyári szünet, de szívesen adna műsort a Szolnoki fúvósötös, a szimfonikusok kamaraegyüttese, s a zeneiskola tanárainak kvartettje is-” A sokat emlegetett koordináció. a lehetőségek kihasználása, ha javult is az idénre. még mindig nem kielégítő. Csak azzal vigasztalhatják magukat a szolnokiak, hogy nincs messze Gyula. Eger, Debrecen, Szeged, s a vendéglátó városok az idén is várják az érdeklődőket. Tál Gizella Nemcsak a szomszéd Nemrég egy kiadós hortobágyi kirándulás után a csoportunkat kalauzoló természetvédelmi őr megállt a „Szigorúan védett terület!” feliratú tábla mellett és a szövegre mutatva így szólt: „Azért az igazi az lenne, ha minden falu, járás, megye, ország határán állna egy ilyen tábla...” A hivatásos természetvédő óhaja csöppet sem költői, a viszonylag fiatal tudományág, az ökológia (környezet- tan) esztendőkkel ezelőtt fölhívta a figyelmet mindazokra a veszélyekre, amelyeket a táj, á természeti táj felelőtlen rongálása magában hord. És — tévedés ne essék — e veszélyek nemcsak a távoli világtengerekre, magashegységi erdőségekre, sztyeppékre, pampákra, szavannákra és élőlényeikre, de hazai folyóinkra, vizeinkre, hegyvidéki vagy ártéri erde- inkre, nagyvárosainkra és apró falvainkra, mezeinkre is leselkednek. Furamód idevág — mert utal a szemléletre — a vicc, amelynek „hőse” mezítláb, ám kifogástalan szmokingban, zsebében egy kékre festett teknősbékával, egyik cipőjét a fejére téve, másikat maga után húzva megjelenik a város elismert elmegyógyászánál és lefegyverző mosollyal közli vele: „A szomszédom miatt jöttem.” Mitagadás, hajlamosak vagyunk megborzongani a civilizációs környezetrombolás bármely jelensége miatt, miközben nem vesszük észre, hogy saját lakótelepünk, erkélyünk, faluvégünk ugyancsak okot adhat némi környezetalkotással, tájkultúrával kapcsolatos töprengésre. Kacsaúsztatós faluvégek, de... Évekkel ezelőtt a tiszafüredi járás falvainak nagy többsége Szeméttel megrakott vályoggödrökkel, pocsolyákkal, kacsaúsztatókkal fogadta az érkezőket. Az általános kép, noha máig nem változott meg gyökeresen, mégis mást mutat. Fásítás, átgondolt környezetrendezés, a kulturált falukép kialakítására való törekvés nyomait láthatjuk itt is, ott is a Kö- zép-Tiszavidék kis falvaiban. Megváltozott, átalakult az egy tanácsú, egy határú három kis község — Tiszaörs, Tiszaigar, Nagyiván — képe is. A „székhely” Tiszaörs — fürdőhely, szépen parkosított főutcával, Nagyiván nyeregtetős házainak sora méltó arra, hogy védjék eztl a faluképet, — Tiszaigar — a három közül a legkisebb — rendezett képet mutat ugyancsak, amellett, ez a falu egy idegenforgalmi látványosság és pihenőhely, egy fa- és cserjefajokban gazdag arborétum „birtokosa” is. (A valódi tulajdonos: a Nagykunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság.) Kocsis Mihály vb-titkár a ti* települések tisztaságának és a környezet védelmének (egyszóval a három falu e- fajta kulturáltságának) haladását elsősorban a különböző szervek által kezdeményezett akciókban, illetve ezek terv- szerűségében látja. Abban, hogy a helybeli lakosok alkotta környezetvédelmi bizottság 8—10 esetben kezdeményez évente szabálysértési eljárást a környezet szeny- nyezése, rongálása miatt. — örvendetes — mondja a vb-titkár — hogy az évről, évre lebonyolításra kerülő lomtalanítási akció keretében tetemes mennyiségű szemét is elkerül a lakóhelyek háztáji gazdaságaiból, udvarairól, kertjeiből. Mind a három faluban megoldott a szennyvízszállítás, a szeméttelepek nem rombolják a faluképet, de a tájat sem. Más kérdés, hogy, sajnos, akadnak emberek, akik nem képesek a szemetet elszállítani a szemétlerakóhelyekig —- lerakják ott, ahol nem látják őket. Egyszóval e tekintetben nemcsak törvényre, rendeletre van szükség —, de volna mit tenni az ismeretterjesztésben, felvilágosításban is. A környezetszépítésnek, védelemnek van persze egyéb apró akadálya is. A méhészkedő emberek nem egyszer panaszkodtak, hogy a repülőgépes növény- védelem megkezdéséről nem kapnak értesítést. Hozzáteszem: a tanács sem. Aztán: hiába az igyekezet a fásítási akciókban, ha nem kapunk elegendő facsemetét, vagy ha igen, hát Vecsés alá kell értük menni. Közös erővel.:. A tanácstitkár sorolta a gondokat, annak ellenére is, hogy ez a három falu — mint föntebb említettük — sokat csinosodott, szépült a közelmúltban. Jórészt egy nagyon hatékony és tervszerű összefogás eredményeképp: a népfront, a KISZ, a tanács, a tsz, az állami gazdaság, az erdőgazdaság, a Hortobágy Nemzeti Park — minden szerv, szervezet, mozgalom és intézmény, amely e táj képéért felelős, a maga portáját igyekszik tisztára söpörni — átvitt és valóságos értelemben is. A járási székhely, Tiszafüred ebből a szempontból követendő jó példa lehet, s ennek nemcsak az az oka, hogy az immár tökéletesen városias külsejű és „komfort fokozatú” nagyközség üdülőközpont jövő- előtt áll. Füreden jó patrióták módjára nemcsak azt tartják számon, hogy a falu határában egy hatvan hektáros terület közművesítve várja az üdülők építőit, hanem azt is, hogy az úthálózat 60 százaléka kiépített, burkolt út — és ezeknek az utaknak a szélén, a házak előtt pázsit zöl- dell, virág nyílik és nem jellemző, hogy az árkok átfolyói eldugulnak a szeméttől. Füreden járva felidéződik egy régi történet, melynek lényege. hogy kisebbfajta ..népharag” zúdult egy szép nyárfát engedély nélkül kivágó emberre. A nyárfa közterületen volt. Rente Ferenc tanácselnök és Molnár József vb-titkár nem titkolt büszkeséggel számol be arról, hogy az elmúlt pár évben már „jutott” a községnek három köztéri szobor is, hogy locsolókocsik járják nyáron az utcákat, hogy augusztusban átadják rendeltetésének a 3600 köbméter napi teljesítményű szennyvízderítőt, hogy a szemétszállítás kukarendszerrel, autókkal történik, bár az utóbbit a település lakosságának mindössze a harminc százaléka veszi igénybe. * Sorolhatnánk további jó példákat a Közép-Tiszavidék falvaiból, arról a területről, amelyet nem. is olyan nagyon régen még úgy jellemeztek, hogy „a Szolnok megye északi részén fekvő, átlagosnál elmaradottabb vidék”. Tisza- derzsen gyönyörű rózsák nyílnak a klubkönyvtár kertjében (bárha a klubkönyvtár is működhetne!), Abád- szalókon évek óta megható igyekezettel próbálják elfogadhatóvá tenni a hajdani vályoggödrök helyén kialakult tocsogós, mocsaras környéket. Tiszaburán, Roffon, Gyendán elsősorban a középületek környéke szépült sokat. Természetesen sorolhatnánk — elszomorító — ellenpéldákat is, akár a föntebb említett falvakból is. Nyitott, bűzlő szeméttelepekről, elcsúfított Tisza-paft- ról, bedőlt, elgazosodott árkokról, szemetet, papírfecnit virágzó parkokról szólhatnánk De hát — talán — Halváink hétköznapi környezet- kultúrájára mégsem ez a jellemző. Szabó János Abádszalók „kínja” a falut keresztülszelő mocsár, a „Keserűtavak” Szolnoki nyár ’81 Sok kiállítás, kevés zenei rendezvény „Nincs tenyérnyi zöld hely?” Tallózva a kínálatokban
