Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-10 / 108. szám

1981. MÁJUS 10. \ io______________________Szolnok megye múltjából Vörös Május A Szolnoki Területi Bizottság lebukása 1930 nyarán A mezőtúri török oklevelek „London, június 27. (Ma­gyar Távirati Iroda) A Man­chester Guardian levelezője budapesti keltezéssel hajme­resztő parasztüldözésekről tesz jelentést a magyar vi­dékről. ahol valóságos fehér­terror uralkodik. A radikális érzelemmel gyanúsítható pa­rasztokat tömegesen tartóz­tatják le. Június 18-án Szol­nokon hat párásítót elfog­tak és majdnem halálra ver­ték őket. A bántalmazások­tól származó súlyos sebeik ellenére másnap megvasalva mezőtúrra vitték őket. Fodor János fogolynak majdnem az összes fogait kiütötték. Júni­us 23-án Tisza Antal foglyot meglátogatta a felesége a börtönben, férje eszméletle­nül ott hevert a börtön pad­lóján.” Az angol lap budapesti le­velezője a való igazat írta le tudósításában. A Kommu­nisták Magyarországi Pártja vezetőségének jóváhagyásá­val 1930 nyarán nagyméretű aratósztrájkokat készítettek elő az Alföldön. Azonban konspirációs hibák folytán 1930 júniusában ellőször 17 mezőtúri földmunkást tar­tóztattak le, s vallomásaik nyorrián eljutottak Szolnok­ra, ahol június 18-án 12 kom­munistát vettek őrizetbe, köztük Tisza Antalt és Fodor Jánost. A nyomozás során a Horthy-rendőrség az 1928 óta szerveződő Szolnoki Területi Bizottság igen szerteágazó és jelentős munkájáról szer­zett tudomást, összesen 44 kommunista ellen adtak ki vádiratot. Tisza Antal 1928 májusá­ban korábbi börtönbünteté­séből való szabadulása után kezdett hozzá ahhoz a szer­vező munkához, amely rövid idő alatt jelentős eredmény­hez vezetett. Tisza a KMP megbízásából a földmunkás­szövetségen belül ellenzéki csoport létrehozásán fárado­zott, s eközben baloldali földmunkásokból megszer­vezte a mezőtúri, endrődi és szolnoki kommunista sejte­ket. Szolnokon 1929 októbe­rében már működött az álta­la vezetett sejt, amelynek, tagjai rajta kívül Tóth Fe­renc, Fodor János és Dikó Balázs voltak. A Tisza vezette sejt 1929 novemberében - két alkalom­mal is terjesztett röpcédulá­kat Szolnok területén, töb­bek között a Magyarország A Jász Múzeum állandó kiállítása külön fejezetet szentel a jászsági szőlőkul­túra munkaeszközeinek, nép­rajzi emlékeinek bemutatá­sára. A múzeumlátogatók fi­gyelmét már a belépéskor magára vonja a terem osz­lopai között elhelyezett ha­talmas méretű faorsós szőlő- prés. Mázsányi farönkből ki­alakított felső része szeren­csésen illeszkedik a terem boltívei alá, s jól olvasható rajta az évszám: 1873. A ki­állított kisebb kéziszerszá­mok, szőlőművelő munka­eszközök szántén a régebbi idők hangulatát idézik. A Jászberény környéki ho­moki szőlővidéket a köztu­dat nem úgy tartja számon, mint az ismertebb ún. „tör­ténelmi borvidékek” bárme­lyikét, mégis érdemes tud­nunk, hogy igen régi múlt­ra tekint vissza itt a szőlő- művelés. A török hódoltság első időszakában termő szőlőte­rületek lehettek Jászberény határában. Ebből az időből földmunkásságához címűt. Ebben az időben a szolnoki katonai lőtér építésénél dol­gozott, ahol rendszeres agi- tációt folytatott. A kubiko­sokkal a földmunkások sú­lyos gazdasági helyzetéről beszélt. Bebizonyította, hogy a földmunkásszövetség veze­tői nem képviselik a föld­munkások érdekeit. Hangsú­lyozta. hogy ilyen körülmé­nyek között nincs számukra más megoldás, mint a szö­vetségen belül ellenzéki cso­portot — vörös szakszerve­zetet — alakítani. A mezőtúri Csuka Lajos segítségével röpcédulákat küldött Mezőtúrra és End­rédre. 1929 decemberében Mezőtúron a KMP szervezé­si elveit ismertette. Erről Takács Sándor a következő­képpen szólt: „Az elmúlt év telén egy alkalommal Maki József felkeresett a lakáso­mon és azt mondotta, hogy menjek ki vele a csugarparti állomásra, mert jön a kerü­leti titkár. Én érdeklődtem, hogy miért nem jön be Me­zőtúrra, mire Maki azt a vá­laszt adta, hogy útközben el fogunk beszélgetni, a titkár közölni fogja mondandóját és aztán tovább utazik Me­zőtúrról ... Beérve a város­ba Maki lakására mentünk, ahol a beszélgetés főtárgya a kommunista szervezkedés volt. Tisza magyarázta, hogy a szervezkedés a sejt­rendszer szerint történjen. Minden sejtvezető kötelessé­ge beszervezni három tagot, a tagok egyenként szintén 3—3 tagot. A sejttagok csak a vezetőjüket ismerhetik.” Tisza karácsony előtt egy héttel újra járt Mezőtúron. Ekkor Csuka Lajost kereste fel és arra biztatta, hogy a földmunkásszövetség soron következő békéscsabai kong­resszusára minél többen menjenek el Mezőtúrról. Mezőtúron 1929 decembe­rében már a következők vet­tek részt a KMP munkájá­ban: Maki József, Csípés Fe­renc, Csuka Lajos, Magda Árpád, Takács Sándor, Ju­hász Imre, Varga Mihály, Ács János, Patkós István, Takács Ferenc, Szendrei Ist­ván, Rácz Mihály, Boros Gá­bor, Boros Zsigmond, Sólyom Lajos, Balázs Ottó és Kubi- nyi Menyhért. 1930 első hónapjában a kommunista sejtek tagjai iz­galommal várták Tisza An­fontos adatokat tartalmazó helytörténeti források ma­radtak ránk: — közel más­félszáz török nyelvű, jász­berényi vonatkozású levél, amelyek közül több is említ szőlőt, bort, utal a szőlőmű­velésre. Az egyik török le­vélben például a budai szandzsákbég megdorgálja az önkényeskedő jászberényi török tisztségviselőket, mert „ .. a szultáni khászhoz tar­tozó Jászberin város laká­sai ide jővén azt a panaszt emelték, hogy kocsijaikat, borukat, élelmiszereiket in­gyen elveszik, szántóföld­jeiknek kárt okoznak... ha ez az állapot meg nem szün- tettetik, ez oka lesz majd az alattvalók elköltözésének és a város elpusztulásá­nak ...” A másik török levél arról szól, hogy a török katonák egy csoportja Hatvanból Jászberénybe iött, hogy igás fogatokat kényszerítsen a hatvani várhoz. A toborzás után az egyik török katona csoportjától lemaradva egy tál és Makai József hazaér- keztét Moszkvából a KMP II. kongresszusáról. Tisza Antal mint a KMP Központi Bi­zottságának a tagja érkezett haza 1930. április 9-én Szol­nokra. Ettől kezdve funkcio­nált a KMP Szolnoki Terü­leti Bizottsága, amely három Kerületi Bizottságot foglalt magában, a szolnokit, mező­túrit és az endrődit. Meg­kezdték a KMP-sejtek szer­vezését és összefogását. A szolnokiak sejteket szervez­tek Törökszentmiklóson, Zagyvarékason, Rákóczifal- ván. Tószegen és Jászfény- szarun. a mezőtúriak pe­dig Kunszentmártonban és Szarvason szerveztek kom­munista csoportot. A mezőtúri rendőrkapi­tányság értesülése szerint 1930 „Pünkösd második nap­ján, kint a szabadban — (Mezőtúron) — a Vörös Szakszervezet központi bi­zottsága értekezletet tartott, melyen 10-en vettek részt, és ott jelen volt Holler Mihály, Istella János és egy Lőrinczi alias Domokos — mindkettő valószínűleg álnév, budapes­ti. továbbá Maki József me­zőtúri, Lustyik Mátyás és Oroszki János szarvasi, ezen­kívül egy kunszentmártoni, egy kaposvári, egy csongrádi és még egy ismeretlen hely­ről származó kiküldött. Ezen az értekezleten meg kellett volna jelennie Tisza Antal szolnoki lakosnak, aki azon­ban eddig ismeretlen okból nem ment oda. Ezen érte­kezlet tárgyát képezte a „Vö­rös Szakszervezetek” kiépíté­se. Itt válik a mozgalom or­szágos jelentőségűvé, mert annak megállapított célja a Magyarországi Földmunká­sok Orsz. Szövetségének széj- jelrobbantása után a föld­munkásoknak a vörös szak- szervezetbe való tömörítése volt.” A vörös szakszervezetek szervezését és Tisza Antal forradalmi munkáját a lebu­kások egyidőre meggátolták, de megszakítani nem tudták, s ha Mezőtúron nem is, de Szolnokon Schwimmer Fe­renc, Barta István, Csiznyán Kálmán, Csapó János és Keskeny János személyében újjászerveződött a Kerületi Bizottság és tovább folytat­ta a Tisza által kezdett for­radalmi munkát. jászberényi bortermelő gaz­dánál alaposan lerészege- dett, majd az esti órákban — a gazda jótanácsai elle­nére — részegen, egyedül lovagolt vissza- Hatvan felé. Az úton portyázó végvári vitézekkel találkozott, akik alaposan megverték, s né­hány nap múlva sérüléseibe belehalt. E részeg török miatt a jászberényieknek „diplomáciai” bonyodalmai támadtak a hatvani vár tö­rök urával. A jászberényieknek arra is a töréktpl kellett enge­Az Alföld hódoltságkori történetéhez főleg egyes me­zővárosok archívumaiban maradtak meg értékes levél­tári adatok.. Azonban leg­több helyein a háborús dú- lások, az emberi gondatlan­ság következtében a pótol>- hatatlán várostörténeti anyag nagy része elpusztult. Így történt ez Mezőtúr esetében is, ahol a II. világháborúig 54 török oklevelet és számos törökkori magyar 'nyelvű ira­tot őrzött a városi levéltár. A tudomány szerencséjére a mezőtúri török oklevelek, ha csupán fordításban is, de fennmaradtak az Országos Széchenyi Könyvtárban. A múlt század közepén Jemey János a Magyar Tu­dományos Akadémia kdsgyű- ' lésén felhívta a Történettu­dományi Osztály figyelmét a községek, városok és más szervek levéltáradban őrzött török oklevelekre, s mivel „ ... Repiczky János úrban olly tagot bír az academia, ki alapos nyelvismereténél fogva a Turcicák körül az osztálynak s a magyar tör­ténettudományosságnak lé­nyeges szolgálatot tehet.. bízassák meg ezek lefor­dításával. A határozatnak megfelelően Toldy Ferenc az Akadémia „titoknok”-a ugyanabban az évben, 1851- ben felhívást bocsátott köz­re az iratok felkutatására. Jerney János jászkunsági kapcsolátai révén felhívhat­ta a figyelmet a túri török oklevelekre is (a herényi és a halasi török emlékek mel­lett). Tény az. hogy Repicz­ky János az 1852. szeptem­ber 18-i kisgyűlésen már be is mutatta „ötvennégy me­zőtúri török oklevél máso­latát és magyarítását... melly közléseket az osztály érdekkel vett. az összes dol­gozatokat pedig tárcákba rakva a kézirattárba haszná­lás végett beiktattatni ren­delte.” Mezőtúr 1562-ben lett hó­doltsági terület, s mint je­lentős mezőváros az adójö­vedelem nagysága miatt szultáni (hász) birtok. Állat­tenyésztésének nagyságára jó összehasonlítást nyújta­nak a váci vémnaplók. Az 1560-as években ugyanis ott, a török hódoltsági terület legnagyobb jövedelmű vám- állomásán Túr városából 1479 szarvasmarhát vittek át Bécs felé, míg ugyanakkor Nagykőrösről 948-at, Kecs­kemétről 1661-et, Debrecen­ből pedig 2132 vágómarhát. A túri török oklevelek kö­zül a legdíszesebbek és leg­jelentősebbek a szultáni délyt kémáök, hogy az el­pusztult szőlőterületek he­lyére újból szőlőt telepíthes­senek. A jászsági gazdálko­dásnak a török hódoltság utáni századokban is fontos tényezője volt a szőlőműve­lés. Az eladottság időszaká­ban, 1702 után a Néfriet Lo­vagrend tisztviselői a terület leírása, adóösszeírása során több helyen is megemlítik a szőlőskerteket s az itteni könnyű homoki borokat, amelyeket ekkoriban fél esz­tendőnél tovább alig tudtak eltartani. rendeletek voltak. Gyakorta kellett a túri bíráknak olta- lomlevélért folyamodni a szultánhoz. 1668 októberében kelt IV. Mohammed alábbi rendelete: 1 „Nagylelkű Kormányzók legföbbike ... >a bírák és íté- lők példánya, jelességnek és beszédnek bányája, Mevlana Szolnok kádija. Császári ma­gas jegynek érkeztével tud­va legyen: hogy a jelen cs. rendeletnek előmutatói. a fennírt törvényszék alá tar­tozó cs. javadalmamnak job­bágyai magas trónomhoz fo­lyamodtak: miszerint ők az illető adókat a törvény és jegyzőkönyv értelmében a beszedőknek befizetni szok­ták és tartozásuk nincs is, min kívül cs. javadalmú vá­rosaim csak irodámtól függ­nek s minden tekintetben szabadok s azokat más fe­lől bántani nem szabad. Mindazáltal a szolnoki kor­mányzónak emberei és po­roszlói, a törvény ellenére és minden császári rendelet nélkül, tőlük besózott húst, ekét, sarlót s egyebet ingyen kívánván, őket bántják el- annyira, hogy nagyobbára el- szélyedtek. Minek következ­tében, hogy ezentúl a tör­vény ellenére és cs. rendelet nélkül ne sanyargattassanak, magas rendeletet kértek, s parancsoltam, hogy magas ítéletemmel a fennírt, ügy körül igazsággal forgolódja­tok, s ha a dolog úgy van ... szabadok lévén, őket más­nak kínoznia tilos. Kisebb telkeseid és poroszlóidat te­hát megfenyítsd.. Hogy mennyire nem vol­tak ritkák az ilyen harácso- lások, mutatja egy másik keltezés nélküli irat: „Tú­riaknak a szultáni magas A 18. század folyamán a jászberényi tanács is rend­szeresen foglalkozik a szőlő- területek gondjaival. 1750. március 21-én elrendelik, hogy „ ... a szőlőkbül a ha­szontalan fák kivágassanak és a pallagokat munkába ve­gyék Szt. György napig ,..” Hasonlóképpen intézkednek 1761. szeptember 17-én is: „ ... a haszontalan való fá­kat ki-ki a maga szőlleibül kivágattasa, a pallag szőlőt pedig ki-ki cultivállya.” Ta­nácsi rendelkezés határozta meg a szüret idejét is. 1764. október 13-án így intézked­tek: „Minthogy a szőlő éré­sére még most is szép meleg éresztő idők járnak, azért a szüretnek kezdete még a jö­vő csütörtökre halasztatik.” Nagy gondot fordított a ta­nács a szőlő őrzésére is, erre utal az egyik feljegyzés a jászberényi tanács jegyző­könyvében 1772. augusztus 29-én: „A szöllő csőszök pa- naszolkodván, hogy a szöllők- ben beszokott betyárok sok károkat tennének — ... a csőszöknek puska, por és se­rét vétessen.” E vázlatosan felvillantott történeti adatok is érzékel­tetik a Jászság szőlőkultúrá­jának múltbéli jelentőségét, fontos gazdasági szerepét. A hagyományos szőlőterületek még napjainkban is megta­lálhatók. de mellettük egy­re növekvő szerepet játsza­nak a nagyüzemi szőlőkultú­rák. Tóth János jegy ezennel jelentetik, hogy e részen való konyhára né­hány cikk szükségeltetvén, erre ember küldetett ki. Ér­keztével 10 darab juh, 100 tehén, 15 okka só. 5 kila ár­pa, egy szekér jó sárga és görög dinnye, két szekér fa minél előbb megszereztessék s mind amaz ember által ide küldessék. Így tudjátok.” A törökök igen találéko­nyak voltak a különféle adók kitaláláséban és behajtásá­ban. Ha vízbe fúlt vaiaJd, ha házasságot kötött, egyaránt fizetni kellett. Ezek közül •idézünk egyet, amelynek kü­lön értéke, hogy a túri gim­názium meglétére és műkö­désére utal: „Túriak tanuló deákjai csínt követvén el, a bűnhődés díjt lefizették s kezeikbe e jegy adatott 1683- ban. Abdi, szolnoki adósze­dő,” A mezővárosban levő épít­kezésekhez, renoválásokhoz is engedély kellett „Szolnok törvényszéke alá tartozó Túr városának lakosai a törvé­nyes gyűlés előtt megjelen­vén, azt hozzák fel, hogy városukban való egyháznak régóta karózatos udvara volt, mely karózat jelenben elro­molván, az egyházat mar­hák háborgatják, mi szertar­tásukat gátolja. Azon sza­bály szerint tehát: „Hagyas- sék meg a régi, mint az ré­giben volt”, a törvényszék­től karókkal körülkerítésé­re kértek engedelmet s azt meg is kapták, illő azonban, hogy a kiterjedésnek régi nyomán kerítsék azt körüL Mire kezeikbe e jegy ada­tott. hogy az ellen valamit cselekedni őrizkedjenek. 1669-ben. Huszejn, szolnoki kádi.” 1678-ban a templo­mot is javítani kellett. „Szol­nok kerülethez tartozó Túr városának setétség szokású egyháza romlásnak indul­ván, középrészének kijavítá­sára részünkről engedelmet kaptak. 1678-ban. Mehmed. szolnoki törvényszéki főnök.” A török oklevelekben még a hódoltságkor végi belső migrációra is találunk ada­tokat. így pl. tudunk Túrról Karcagújszállásra település­ről, de arról is, hogy nagy­kőrösi családok költöztek át Mezőtúrra. 1685-ben Szolnok vára fel­szabadult a török alól. A Buda visszafoglalására ké­szülő seregek itt teleltek át sok nyomorúságot okozva a környéknek. De hogy Mező­túr még 1687-ben is a török­nek adózott, mutatja Ali, váradi kormányzó 1687-ben kelt levele: „Jelen sorok előmutatói túri lakosok, annyi idő óta a keresztények nyomása által meggyengül­vén, kibújdosni kezdének. Azonkívül tehát, hogy őket megnyerni szükséges... az adóból, mellyel tartoznak, 50 ezüst tallér elengedtetik ne­kik. . ■ ■ mindaddig, míg a város nem népesül, e tekin­tetben ne háborgattassanak.” A közreadott iratok mu­tatják. hogy a Repiczkv Já­nos által 1852-ben lefordí­tott török oklevelek ha jó­részt adókról, fizetésekről, engedélyekről szólnak is — jeles forrásai Mezőtúr 16— 18. századi történetének. Kaposvári Gyula összeállította: dr. Selmeczi László Selmeczi László „II szüretnek kezdete még a jövő csütörtökre halasztatik” Adatok a jászsági szőlőművelés emlékeiből Faorsós szőlőprés (Teremrészlet a Jász Múrfzum kiállításáról

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents