Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-31 / 126. szám
Tanácskozik a Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusa Kádár János a küldöttek egy csoportjával (Folytatás az 1. oldalról) "kát az anyagi és kulturális javakat lehet, amelyeket a nép létrehozott. Tehát: erős. jól vezető párt. szilárd néni hatalom, tömefítámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságban megvannak, működnek és tovább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek elemére az utóbbi években, részben „önerőből”. részben nemzetközi hatások alapján többfélé kicsit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcsolatban csatlakozom az előttem szólókhoz. Fejti elvtárshoz és a többiekhez, mert úgy igaz. hogy nekünk minden kendőzés és mellébeszélés nélkül a valódi problémákat kell' napirendre tűznünk. És ha valami javításra szorul, akkor cselekednünk kell. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok miatt nem fölösleges vívmányainkról is szólni. Ez nem a hiányosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredményekről mert tudnunk kell. mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vívmányaink vannak. Magyar- országon, miután a szovjet hadsereg felszabadította hazánkat a hitlerista megszállás alóli, népi hatalom jött létre. Leraktuk a szocializmus alapjait, eljutottunk a fejlett szocialista társadalom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszár moltuk a feudalizmust, a nagybirtokrendszert, a kapitalizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban lévő termelőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban és a mezőgazdaságban hatalmas alkotásokra képes. Ugyanilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon nagy volt az analfabétizmus a gyermekek közü] sokan még az elemi iskola padjába sem jutottak el, a középiskoláról és a főiskoláról nem is beszélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: műveltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta eltelt 36 évben történelmi elmaradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendőkben éles harcot kellett vívnunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett msgküzdenünk. mégis elmondhatjuk: évszázadnyi elmaradást hoztunk be, népünk elérte mindazt, amit a kapitalizmus nem tett lehetővé. Sőt még ennél is többet: tovább ment a szocialista fejlődés 'útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban helyreállott a magyar nép és Magyarország becsülete. Népünk felzárkózott az élen haladókhoz és biztos jövendőjét a szocialista társadalmi rend keretében építi. Ezek a mi történelmi vívmányaink, amelyeket az idősebb nemzedék számon- kért. A fiatalok azonban nem nagyon ismerik ezeket, de kérjük, hogy néha gondolA valósághoz az is hozzátartozik, hogy a munka hatékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politikai, a gazdasági és a kulturális munkára, s a tudat fejlesztésére. Eredményeink elmaradnak mind a szükségletek, mind a lehetőségek mögött. A vezetésnek is vannak hiányosságai. Én ennek tartom döntési rendszerünk nehézkességét, lassúságát és a bürokratikus vonásokat, amelyekkel különböző területeken még találkozhatunk. Ilyen továbbá Ez a mi viszonyunk a hibákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pesz- szimista nézetekké] is találkozunk. Nemrégiben kezembe került egy előadássorozat a halálról. Ez a probléma tudományos, — orvostudományi, pszichológiai, vagy filozófiai — szempontoól érdekes. Szívesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet problémáival foglalkoztam. Tudom, vannak olyanok, akik állandóan a halálra készülnek. De az emberek többsége nem ilyen, hanem az é’ettel törődik, mint ahogy népünknek is az élet, az előrehaladás a fontos. janak arra, hogy ami ma nekik a világ legtermészetesebb dolgának tűnik, az néhány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor hasonló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengeségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róluk beszélni. Pártunk szembenéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XII. kongresszusa is teljes valóságukban tárta fel gyengeségeinket és problémáinkat, valamint számba- vette azt is, milyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. ötéves terv: szigorú programot hirdetett meg, mert a valóságos helyzetből indult ki. Mérsékeltebb növekedési ütem mellett óriási feladatokat jelölt meg a termékszerkezet korszerűsítésében, a gazdasági munka és a kulturális tevékenység javításában, valamint az emberek alkotóképességének kibontakoztatásában. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az- életszínvonallal kapcsolatban jelenleg felelősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népének mondani, hogy most az elért szint tartása és megszilárdítása a központi feladat, s a legközelebbi években új erőt kell gyűjtenünk az életszínvonal további emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatékonyabb gazdasági munkára, jobb tudományos, közoktatási, kulturális tevékenységre van szükség és fokozottabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bonyolult világpolitikai helyzetben, számunkra kedvezőtlen nemzetközi körülmények között élünk. Erről is őszintén beszélünk, nem idealizáljuk viszonyainkat, s a helyzet megkövetelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd nálunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk előre helyzetünk reális megítélésében. népünk ismeri a valóságos helyzetet és ennek alapján adta támogatását a XII. kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításához. a felelősség elmosása, amelyből számos hiba adódhat, s ide sorolom a rendelkezésre álló eszközök nem megfelelő kihasználását. A vezetés e hibáiról szólva nemcsak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok^ hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdjük le ezeket a hibákat. .^Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szintet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődésért már nagyon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az alapokról indultunk, tervezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos növelését, s ezt meg is lehetett valósítani. De amikor egy bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak aa iparra vonatkozik —, akkor az eredményekért már nagyobb erőfeszítéseket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják meg korábbi eredményeiket, de utána már a századmásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődésében is. Világosan kell tehát látnunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további előrehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán keményebben és jobban, mint eddig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi viszonyok és a kedvezőtlen világgazdasági körülmények között hiányosságaink és nehézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve arról, s pártunk Központi Bizottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két évben szigorúbb követelményeket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgozunk. Bizonyos eredmények már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfeszítéseinknek megvan az értelme. Továbbra is követnünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szembenézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel. keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiányosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósításáért. Ezek a tervek öltenek Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén és a keserves hosszú telet követő tavaszon végeztek^ azért minden elismerést megérdemelnek. Le a kalappal előttük ! Becsülettel, erőfeszítéssel az összes időbeli hátrányt leküzdötték, és most a mezőgazdasági munkák előbbre tartanak, miint más években. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szorgalom meghozza az eredményét. Érvényes ez a termelésre és sok más területre is, így például a politikai munkára, a tudományra az oktatásra, a kultúrára és minden alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körülmények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az életszínvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgozunk, akkor tartani is tudjuk. Az életszínvonal megőrzése és megszilárdítása nagyon komolyan vett programunk. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben jobban kell érvényesíteni a teljesítmény szerinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó többsége becsülettel, tisztességgeel dolgozik az iparban a mezőgazdaságban, a közlekedésben, a szolgáltatásban és más területeken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben jobban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek legfőbb követélménye, hogy a mi társadalmunk a munka társadalma, itt dolgozni kell ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és helyes politikánk van: sikeresen építjük a fejlett szotestet a párt programnyilatkozatában, a XII. kongresszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hogy az indulás biztató volt. Sok területen mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk arra, hogy tovább tudunk haladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Tavaly a mostoha időjárás miatt késett az érési folyamat, összetorlódtak a munkák. Mindezek tetejébe szokatlanul korán állt be a tél. cialista társadalmat és védelmezzük a békét. A mi programunk: a szocializmus és a béke — a haza felvirágoztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni keli, és az eredmények nem maradnak eb A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szervezete, s e minőségében betölti funkcióját Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kívül — helyesi, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttörőiktől kapja az utánpótlást a párt pedig a KISZ-től. A pártnak más utánpótlási forrásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalomra, a munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új oárttagok 75 százalékát felelős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ mint az ifjúság tö- m-egszeirvezete, is betölti funkcióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjúság nagyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell javítani a munkán, ezt a KISZ- esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen minden ifjúsági rétegre nagy figyelmet kell fordítania, de különösen a munkás ifjúságra, Azért emelem ki ezt, ment pártunk — a forradalmi élcsapat — a munkásosztály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrása a munkás ifjúság minthogy a munkásosztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépítéséhez. Mint Önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkáspárt és a Kommunista Ifjúsági Szövetség elnevezésének történeUmd előzményei vannak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy szűk, elit ifjúsági szövetséget keli szervezniük, és ezért alig. akartak felvenni fiatalokat. Vitákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket Az ifjúság soraiból a jelenleginél: szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tömörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocialista építés kezdeti időszakában Magyarországon volt egy hibás félfogási amit úgy nevezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltaik olyan párttagok, akik mindenkinél különbnek tartották magukat Ez hiba volt és ilyenekre nincs szükség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett magyarázni, hogy minden ember pártonkívülinek születik és azután lesz valamilyen úton-módon kommunista E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a pártnak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kommunistát jellemzi. Ez pedig alapvetőién az, hogy a kommunista a szocializmus, a kommunizmus eszméjére teszi fel az életét és számára a közösség érdeke és boldogulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nemzet felemelkedése a legfontosabb. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hódít enősödik a szocialista öntudat és áldozatkészség. Erről tanúskodnak a szocialista bnigádmozgalam és munkaverseny eredményei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapodásra való hajlam, az önzés. Ugyanaz az ember néha a kollektívában szocialista módon, a saját szűkebb körében viszont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közösségi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kommunista számára az eszme és a közösség az elsődleges, és annak rendeli aló saját egyéni érdekeit, céljait, életmódját életstílusát Erre kell nevelni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban komMint tudják, a pártkongresszus is foglalkozott az ifjúság problémáival. Ezek közül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a másik a pályakezdés. Mindkettőt napirenden tartja a párt, a kormány és a társadalom, és mindnyájan javítani szándékozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szólva azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 százalékát ifjú házasok, fiatal családok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család költözött új lakásba. Mind emellett jogos igény, hogy javuljon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbált 'kezdeményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gondolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szóba sem kerülhetett, hogy mindjárt kétszobás, összkomfortos lakásban induljon a családalapító fiatalember élete. Akkor az volt a fiatal vágya — talán még most is az —, hogy akármilyen kicsiny, de saját otthona legyen ahová mint fiatal házas hazamehet. Ezt kell nekünk minmunista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválaszthatatlan a nép életkörülményeitől és életszínvonalától. Magyarországon az életszínvonal nem alacsony és az életkörülmények nem rosz- sízak. Ezt állapítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek-menmek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a fiatalságra is, hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája Nem akarom a kapitalizmussal ijesztgetni az ifjúságot, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitalizmus. De a fiatalok utaznak és látnak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortár- saik a tőkés világban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehetőség, és ha dolgoznak, akkor megfelelő bért kapnak, amiért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti mint a felnőtt embernél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általános iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvégzi. Középfokú képzésben a megfelelő korosztály 96 százaléka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogy a középiskolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rend- szerben voltak. Ez is mutatja, hogy ifjúságunk birtokába veszi a műveltséget, a kultúrát. danekelőtt elősegíteni többféle módon és formában, mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igényeket is helyesen kell értelmezni. Elhiszem, hogy egy fiatalember önálló komfortos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatalembernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egv- csapásra egyetlen társadalom sem tudja megadni. Lehetetlenség. hogy mi egy fiatalembernek húsz vagy huszonegy éves korára garantáljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: „Ülj be testvér a készbe, éljen a szocializmus”. Ez így nem megy. ezért neki is kell valamit tennie.- A jogos igényeket szárnon- tartjuk, és azok teljesítésére törekszünk. Ezért dolgozik a párt. a kormányzat és a társadalom is. Egészében véve — azt hiszem — ifjúságunk helyzete, jelene elfogadható. jövője szép és biztos. Ifjúságunk erkölcsi, poli(Folytatás a 3. oldalon) Lehetőségeinket reálisan ítéljük meg Erőfeszítéseinknek megvan az értelme A KISZ a párt utánpótlási forrása Számon tartjuk a fiatalok jogos igényeit
