Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-31 / 126. szám

Tanácskozik a Kommunista Ifjúsági Szövetség kongresszusa Kádár János a küldöttek egy csoportjával (Folytatás az 1. oldalról) "kát az anyagi és kulturális javakat lehet, amelyeket a nép létrehozott. Tehát: erős. jól vezető párt. szilárd néni hatalom, tömefítámogatás és munka. Ezek a tényezők a Magyar Népköztársaságban megvannak, működnek és tovább fognak erősödni! Most ilyenek a viszonyok nálunk. Ennek elemére az utóbbi években, részben „ön­erőből”. részben nemzetközi hatások alapján többfélé ki­csit kritikusabb nézetek is jelentkeznek. Ezzel kapcso­latban csatlakozom az előt­tem szólókhoz. Fejti elvtárs­hoz és a többiekhez, mert úgy igaz. hogy nekünk min­den kendőzés és mellébeszé­lés nélkül a valódi problé­mákat kell' napirendre tűz­nünk. És ha valami javítás­ra szorul, akkor cseleked­nünk kell. A helyenként jelentkező pesszimista hangulatok mi­att nem fölösleges vívmá­nyainkról is szólni. Ez nem a hiányosságok elhallgatása. Azért beszélünk az eredmé­nyekről mert tudnunk kell. mit értünk el azon az úton, amelyen népünk évtizedek óta halad. Hatalmas történelmi vív­mányaink vannak. Magyar- országon, miután a szovjet hadsereg felszabadította ha­zánkat a hitlerista megszál­lás alóli, népi hatalom jött létre. Leraktuk a szocializ­mus alapjait, eljutottunk a fejlett szocialista társada­lom építésének szakaszába. Ez azt jelenti, hogy felszár moltuk a feudalizmust, a nagybirtokrendszert, a kapi­talizmust és mindent, ami azzal jár. Megszüntettük az embernek ember által való kizsákmányolását. Népünk bebizonyította, hogy a köztulajdonban lévő termelőeszközökkel, a közös gazdálkodással az iparban és a mezőgazdaságban hatal­mas alkotásokra képes. Ugyan­ilyen történelmi vívmány a volt uralkodó osztályok műveltségi monopóliumának megszüntetése. Köztudott, hogy Magyarországon nagy volt az analfabétizmus a gyermekek közü] sokan még az elemi iskola padjába sem jutottak el, a középiskoláról és a főiskoláról nem is be­szélve. Azóta nemzetünk birtokba vette a kultúrát: műveltté vált a magyar nép! A felszabadulásunk óta el­telt 36 évben történelmi el­maradottságot küzdöttünk le. Bár ezekben az esztendők­ben éles harcot kellett vív­nunk a hatalomért, azért, hogy kinek épüljön ez az ország, s nem kevés hibával kellett msgküzdenünk. mégis elmondhatjuk: évszázadnyi elmaradást hoztunk be, né­pünk elérte mindazt, amit a kapitalizmus nem tett le­hetővé. Sőt még ennél is többet: tovább ment a szo­cialista fejlődés 'útján. Történelmi vívmányunk az is, hogy a világban hely­reállott a magyar nép és Magyarország becsülete. Né­pünk felzárkózott az élen haladókhoz és biztos jöven­dőjét a szocialista társadal­mi rend keretében építi. Ezek a mi történelmi vív­mányaink, amelyeket az idősebb nemzedék számon- kért. A fiatalok azonban nem nagyon ismerik ezeket, de kérjük, hogy néha gondol­A valósághoz az is hozzá­tartozik, hogy a munka ha­tékonysága nem kielégítő. Ez egyaránt vonatkozik a politikai, a gazdasági és a kulturális munkára, s a tu­dat fejlesztésére. Eredmé­nyeink elmaradnak mind a szükségletek, mind a lehető­ségek mögött. A vezetésnek is vannak hiányosságai. Én ennek tartom döntési rend­szerünk nehézkességét, las­súságát és a bürokratikus vonásokat, amelyekkel kü­lönböző területeken még ta­lálkozhatunk. Ilyen továbbá Ez a mi viszonyunk a hi­bákhoz, a hiányosságokhoz, fejlődésünk gondjaihoz. S szívesen veszünk minden olyan bírálatot, vitát, amely előbbre viszi ügyünket. Az ilyen építő szándékú viták és bírálatok mellett különböző helyeken és területeken pesz- szimista nézetekké] is talál­kozunk. Nemrégiben kezembe ke­rült egy előadássorozat a ha­lálról. Ez a probléma tudo­mányos, — orvostudományi, pszichológiai, vagy filozófiai — szempontoól érdekes. Szí­vesen hozzáírtam volna egy bekezdést arról, hogy én egész életemben az élet prob­lémáival foglalkoztam. Tu­dom, vannak olyanok, akik állandóan a halálra készül­nek. De az emberek többsé­ge nem ilyen, hanem az é’ettel törődik, mint ahogy népünknek is az élet, az elő­rehaladás a fontos. janak arra, hogy ami ma ne­kik a világ legtermészete­sebb dolgának tűnik, az né­hány évtizeddel ezelőtt a mi számunkra, akik akkor ha­sonló korú ifjúmunkások voltunk, még vágyálomnak tűnt. A párt távol áll attól, hogy a helyzetünket idealizálja. Nem állítjuk, hogy ami ma nálunk van, az már maga a tökéletesség, hogy nincsenek hibáink és gyengeségeink. Ilyenek bőven vannak, s nyíltan szoktunk róluk be­szélni. Pártunk szembenéz a valósággal, s ennek alapján dönt arról, mit tegyen, s hogyan haladjon tovább. A párt XII. kongresszusa is teljes valóságukban tárta fel gyengeségeinket és problé­máinkat, valamint számba- vette azt is, milyen terveket tudunk most magunk elé tűzni. Mind a kongresszus, mind a VI. ötéves terv: szi­gorú programot hirdetett meg, mert a valóságos hely­zetből indult ki. Mérsékel­tebb növekedési ütem mel­lett óriási feladatokat jelölt meg a termékszerkezet kor­szerűsítésében, a gazdasági munka és a kulturális tevé­kenység javításában, vala­mint az emberek alkotóké­pességének kibontakoztatá­sában. Nyíltan beszéltünk arról is, hogy az- életszínvonallal kapcsolatban jelenleg fele­lősen és tisztességgel csak azt tudjuk az ország népé­nek mondani, hogy most az elért szint tartása és meg­szilárdítása a központi fel­adat, s a legközelebbi évek­ben új erőt kell gyűjte­nünk az életszínvonal továb­bi emeléséhez. A következő esztendőkben tehát hatéko­nyabb gazdasági munkára, jobb tudományos, közoktatá­si, kulturális tevékenységre van szükség és fokozottabban kell mozgósítani az emberi tényezőt, mert bonyolult vi­lágpolitikai helyzetben, szá­munkra kedvezőtlen nemzet­közi körülmények között élünk. Erről is őszintén be­szélünk, nem idealizáljuk vi­szonyainkat, s a helyzet meg­követelte feladatokat tűzünk magunk elé. S amikor azt mondjuk, hogy szilárd ná­lunk a belpolitikai helyzet, akkor ebbe beletartozik az is, hogy nagyot léptünk elő­re helyzetünk reális meg­ítélésében. népünk ismeri a valóságos helyzetet és ennek alapján adta támogatását a XII. kongresszuson kitűzött feladatok megvalósításához. a felelősség elmosása, amely­ből számos hiba adódhat, s ide sorolom a rendelkezés­re álló eszközök nem meg­felelő kihasználását. A veze­tés e hibáiról szólva nem­csak a Központi Bizottságra és a kormányra gondolok^ hanem a legkisebb egység vezetőire is. Mindenkinek meg kell tanulnia, hogyan küzdjük le ezeket a hibákat. .^Kiváltképpen azért, mert a szocialista építés olyan szin­tet ért el Magyarországon, amelyről a további fejlődé­sért már nagyon meg kell dolgozni. Korábban, amikor az alapokról indultunk, ter­vezhettük az ipari termelés évenkénti 15 százalékos nö­velését, s ezt meg is lehe­tett valósítani. De amikor egy bizonyos fejlettségi szintet elérünk — és ez nemcsak aa iparra vo­natkozik —, akkor az ered­ményekért már nagyobb erő­feszítéseket kell tenni. Önök nagyon jól tudják, hogy a sportolók eleinte könnyen javítják meg korábbi ered­ményeiket, de utána már a századmásodpercekért is vért kell izzadni. Ez egy kicsit így van a társadalom fejlődésé­ben is. Világosan kell tehát lát­nunk, hogy mi is elértünk egy olyan fejlettségi szintet, amely után — a további elő­rehaladásért — alaposan meg kell küzdeni. Talán kemé­nyebben és jobban, mint ed­dig. Ugyanígy tudatában kell lennünk annak is, hogy a bonyolult nemzetközi vi­szonyok és a kedvezőtlen vi­lággazdasági körülmények között hiányosságaink és ne­hézségeink erőteljesebben éreztetik hatásukat. Meg vagyok győződve ar­ról, s pártunk Központi Bi­zottsága is azt vallja, hogy — miután az utóbbi két év­ben szigorúbb követelménye­ket állítottunk magunk elé — most kicsit jobban dolgo­zunk. Bizonyos eredmé­nyek már mutatkoznak, s ez azt bizonyítja, hogy erőfe­szítéseinknek megvan az ér­telme. Továbbra is követ­nünk kell azt a gyakorlatot, hogy problémáinkkal szem­benézünk, új és korszerű megoldásokat kutatunk fel. keményen és fegyelmezetten dolgozunk hibáink és hiá­nyosságaink felszámolásáért, nagy terveink megvalósítá­sáért. Ezek a tervek öltenek Amit az állami gazdaságok és a termelőszövetkezetek dolgozói a múlt év őszén és a keserves hosszú telet kö­vető tavaszon végeztek^ azért minden elismerést megérde­melnek. Le a kalappal előt­tük ! Becsülettel, erőfeszítés­sel az összes időbeli hátrányt leküzdötték, és most a me­zőgazdasági munkák előbb­re tartanak, miint más évek­ben. Ebből is látható, hogy ha valami rajtunk múlik, akkor az igyekezet és a szor­galom meghozza az eredmé­nyét. Érvényes ez a terme­lésre és sok más területre is, így például a politikai mun­kára, a tudományra az ok­tatásra, a kultúrára és min­den alkotó tevékenységre. A becsületes igyekvésnek is köszönhető, hogy bár a nemzetközi gazdasági körül­mények tovább romlottak az utóbbi másfél évben, az élet­színvonalat eddig sikerült tartanunk, s ha a jövőben kicsit még jobban dolgo­zunk, akkor tartani is tud­juk. Az életszínvonal meg­őrzése és megszilárdítása na­gyon komolyan vett progra­munk. Ezzel kapcsolatban hang­súlyozni szeretném, hogy a jövőben jobban kell érvé­nyesíteni a teljesítmény sze­rinti elosztás elvét. Népünk túlnyomó többsége becsület­tel, tisztességgeel dolgozik az iparban a mezőgazdaság­ban, a közlekedésben, a szol­gáltatásban és más területe­ken. De még nem mindenki végzi így a munkáját. Ahogy ez a nagyobb menetelésnél lenni szokott, vannak, akik húzzák és tolják a kocsit, és vannak, akik közben fenn üldögélnek a vendégoldalon és vitetik magukat. Ez így nem megy! Az embereknek a teljesítmény alapján kell az anyagiakból részesülniük. Társadalmi méretekben job­ban és hatékonyabban kell érvényt szerezni a szociális igazságnak és a szocialista erkölcsnek, amelynek legfőbb követélménye, hogy a mi tár­sadalmunk a munka társa­dalma, itt dolgozni kell ha valaki boldogulni akar, mert a nép is ezt teszi. Belpolitikai törekvéseinket illetően jó programunk és helyes politikánk van: sike­resen építjük a fejlett szo­testet a párt programnyilat­kozatában, a XII. kong­resszus határozataiban és a VI. ötéves tervben. A VI. ötéves terv jó és fontos terv. Az eredmények még kezdetiek, de azt már elmondhatjuk, hogy az indu­lás biztató volt. Sok terüle­ten mutatkoznak máris az ésszerű munka eredményei, s megvan a reményünk ar­ra, hogy tovább tudunk ha­ladni a fejlődés útján. Az eredményekről szólva gondoljunk a mezőgazdasági dolgozók helytállására. Ta­valy a mostoha időjárás miatt késett az érési folya­mat, összetorlódtak a mun­kák. Mindezek tetejébe szo­katlanul korán állt be a tél. cialista társadalmat és védel­mezzük a békét. A mi programunk: a szo­cializmus és a béke — a ha­za felvirágoztatása. Ebben bízni kell, ezért dolgozni keli, és az eredmények nem ma­radnak eb A Kommunista Ifjúsági Szövetség a párt ifjúsági szer­vezete, s e minőségében be­tölti funkcióját Kereken 850 ezer tagja van, s ezen kívül — helyesi, hogy itt erről szó esett — egymilliós az úttörők mozgalma. A KISZ az úttö­rőiktől kapja az utánpótlást a párt pedig a KISZ-től. A pártnak más utánpótlási for­rásai is vannak, gondolok a szocialista brigádmozgalom­ra, a munkásőrségre és a népfrontra, de jelenleg az új oárttagok 75 százalékát fele­lős KISZ-ajánlásra veszik fel a pártba. A KISZ mint az ifjúság tö- m-egszeirvezete, is betölti funkcióját. Magában foglalja a társadalmilag aktív ifjú­ság nagyobbik felét, politizál velük, képviseli érdekeiket. Hogy hol és hogyan kell ja­vítani a munkán, ezt a KISZ- esek nálam jobban tudják. A KISZ-nek természetesen min­den ifjúsági rétegre nagy fi­gyelmet kell fordítania, de különösen a munkás ifjúság­ra, Azért emelem ki ezt, ment pártunk — a forradal­mi élcsapat — a munkásosz­tály programját hirdeti és valósítja meg. Legfontosabb utánpótlási forrása a mun­kás ifjúság minthogy a mun­kásosztály egésze az a bázis, amely nélkülözhetetlen a párt egészséges továbbépíté­séhez. Mint Önök is tudják, a Magyar Szocialista Munkás­párt és a Kommunista Ifjú­sági Szövetség elnevezésének történeUmd előzményei van­nak. Ebből egyes KISZ-isták, akikkel vitatkoznunk kellett, arra a hibás következtetésre jutottak, hogy szűk, elit if­júsági szövetséget keli szer­vezniük, és ezért alig. akar­tak felvenni fiatalokat. Vi­tákban tisztáztuk ezeket a kérdéseket Az ifjúság sorai­ból a jelenleginél: szélesebb körű KISZ-tagságra van szükség. Az az egészséges, ha a KISZ minél több fiatalt tö­mörít, hogy kommunistákat neveljen belőlük. A szocialis­ta építés kezdeti időszaká­ban Magyarországon volt egy hibás félfogási amit úgy ne­vezhetünk, hogy kommunista gőg. Voltaik olyan párttagok, akik mindenkinél különbnek tartották magukat Ez hiba volt és ilyenekre nincs szük­ség sem a pártban, sem a KISZ-ben. Meg kellett ma­gyarázni, hogy minden em­ber pártonkívülinek születik és azután lesz valamilyen úton-módon kommunista E tekintetben tehát az emberek egyformák. De amikor a KISZ a párt­nak utánpótlást nevel, akkor gondoljon arra, hogy mégis van valami, ami csak a kom­munistát jellemzi. Ez pedig alapvetőién az, hogy a kom­munista a szocializmus, a kommunizmus eszméjére te­szi fel az életét és számára a közösség érdeke és boldo­gulása, a dolgozó osztályok és a nagy közösség, a nem­zet felemelkedése a legfon­tosabb. Hazánkban a szocialista közgondolkodás tért hódít enősödik a szocialista öntu­dat és áldozatkészség. Erről tanúskodnak a szocialista bnigádmozgalam és munka­verseny eredményei is. De ezzel egyidejűleg — aminek bizonyos társadalmi okai is lehetnek — erősödött az egyéni gyarapodásra való hajlam, az önzés. Ugyanaz az ember néha a kollektívá­ban szocialista módon, a sa­ját szűkebb körében viszont egoista módon gondolkodik. Amikor társadalmi, közössé­gi célokról és érdekekről van szó, bizony akadnak, akik megkérdezik: mit kapunk érte? Ez így nem jó! A kom­munista számára az eszme és a közösség az elsődleges, és annak rendeli aló saját egyé­ni érdekeit, céljait, életmód­ját életstílusát Erre kell ne­velni azt a fiatalt, akiből azt akarjuk, hogy valóban kom­Mint tudják, a pártkong­resszus is foglalkozott az if­júság problémáival. Ezek közül kettőt említenék: az egyik a lakáskérdés, a má­sik a pályakezdés. Mindket­tőt napirenden tartja a párt, a kormány és a társadalom, és mindnyájan javítani szán­dékozunk a helyzeten. De a lakásgondokról szól­va azért ne felejtsék el, hogy a tanácsi lakások 57 száza­lékát ifjú házasok, fiatal családok kapták, öt év alatt 200 ezer fiatal család köl­tözött új lakásba. Mind emel­lett jogos igény, hogy javul­jon a helyzet, s üdvözlöm a KISZ-nek azt a szándékát, hogy maga is próbált 'kez­deményezni. Nem ismerem annyira a mai ifjúság gon­dolkodását, mint maguk a fiatalok. De annak idején szóba sem kerülhetett, hogy mindjárt kétszobás, össz­komfortos lakásban induljon a családalapító fiatalember élete. Akkor az volt a fiatal vágya — talán még most is az —, hogy akármilyen kicsiny, de saját otthona legyen aho­vá mint fiatal házas haza­mehet. Ezt kell nekünk min­munista legyen. Remélem, hogy a KISZ a továbbiakban is ennek szellemében végzi munkáját. Az ifjúság életkörülményei és életszínvonala elválasztha­tatlan a nép életkörülmé­nyeitől és életszínvonalától. Magyarországon az életszín­vonal nem alacsony és az életkörülmények nem rosz- sízak. Ezt állapítják meg a külföldiek is, akik szép számmal jönnek-menmek, s egyöntetűen azt mondják, hogy nem élünk rosszul. Ez vonatkozik a fiatalságra is, hiszen van ennivalója, tud öltözködni, van munkája Nem akarom a kapitaliz­mussal ijesztgetni az ifjú­ságot, mert hazánkban soha többé nem lesz kapitaliz­mus. De a fiatalok utaznak és látnak eleget, s nézzék meg, hogyan élnek kortár- saik a tőkés világban. A munkanélküliek között igen magas a fiatalok aránya, s munka nélkül nincs igazi élet. A mi fiataljainknak biztosított a munkalehető­ség, és ha dolgoznak, akkor megfelelő bért kapnak, ami­ért vásárolni is tudnak. A fiatalnál a műveltség megszerzése nem ugyanazt jelenti mint a felnőtt em­bernél. Számára a tanulás egy életre szóló beruházás, amellyel a saját jövendőjét építi. Hazánkban az általá­nos iskola nyolc osztályát az adott korosztály szinte teljes egészében elvégzi. Kö­zépfokú képzésben a megfe­lelő korosztály 96 százaléka részesül, amihez mindjárt hozzáteszem, hogy a közép­iskolai tanulók száma most a hétszerese, az egyetemi és a főiskolai hallgatóké pedig csaknem a tízszerese annak, amennyien a Horthy-rend- szerben voltak. Ez is mu­tatja, hogy ifjúságunk bir­tokába veszi a műveltséget, a kultúrát. danekelőtt elősegíteni több­féle módon és formában, mert ez jogos igény. De ezeket a jogos igénye­ket is helyesen kell értel­mezni. Elhiszem, hogy egy fiatalember önálló komfor­tos lakást szeretne, autóra és külföldi utazásra vágyik. Ezek jogos igényei lehetnek egy fiatalembernek, de ne felejtsék, hogy ezt így egv- csapásra egyetlen társada­lom sem tudja megadni. Le­hetetlenség. hogy mi egy fia­talembernek húsz vagy hu­szonegy éves korára garan­táljuk a lakást, a gépkocsit, a külföldi utazásokat. Nem mondhatjuk neki: „Ülj be testvér a készbe, éljen a szo­cializmus”. Ez így nem megy. ezért neki is kell va­lamit tennie.- A jogos igényeket szárnon- tartjuk, és azok teljesítésére törekszünk. Ezért dolgozik a párt. a kormányzat és a társadalom is. Egészében véve — azt hiszem — ifjú­ságunk helyzete, jelene el­fogadható. jövője szép és biztos. Ifjúságunk erkölcsi, poli­(Folytatás a 3. oldalon) Lehetőségeinket reálisan ítéljük meg Erőfeszítéseinknek megvan az értelme A KISZ a párt utánpótlási forrása Számon tartjuk a fiatalok jogos igényeit

Next

/
Thumbnails
Contents