Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)

1981-05-27 / 122. szám

1981. MÁJUS 27. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 Kocsis Zoltán zongoraestjén A zene bűvöletében Teljesen új műsorral lé­pett Kocsis Zoltán zongora- művész május 25-én a kar­cagi művelődési ház helybé­liekből és mintegy 100 kilo­méteres körzetből ide zarán­dokolt zenészekből álló kö­zönség elé. A hangverseny a karcagi Bartók-emlékbizott- ság által tervezett és sorra megvalósuló programsorozat részeként követte a hetekkel ezelőtti tudományos emlék­ülést, és a közelmúltban le­zajlott Az ihlető Bartók cí­mű irodalmi estet. (Keres Emil színművész és Oláh Fe­renc zongoraművész előadá­sában.) Kocsis műsorának egyhar- mada koncert misszió; rit­kábban elhangzó remekmű­vekből, mint például Liszt Szürke felhők, A villa d’ Este ciprusai, Bartók három ma­gyar népdal állt. A koncert első felében elhangzó kései Liszt-művekhez zenetörténe- tileg szorosan kapcsolódó Bartók-művek: magyar, szláv, román népdalfeldolgo­zások és a Szonáta következ­tek a szünet után. (Liszt Csárdás macabre-t akár a fiatal Bartók is komponál­hatta volna, oly szembetűnő a mű hasonlatossága a Bar- tók-szonáta harmadik tételé­vel vagy az Allegro barbáré­val.) Elhangzott jó néhány darab / a Bartók gyermekek­nek Sorozatból is, mely dara­bok a szerző más műveivel egyenértékűek, csak éppen a gyerekek technikai szintjén vannak megfogalmazva. Ez a megállapítás szakmai ber­kekben már közhelynek szá­mít, de Kocsis az az előadó, aki pódiumrangra emelte e darabokat, egyéniségének és művészetölek elhihető erejé­vel, önbizalmat adva ezzel a zongorázni tanuló kisdiák­nak és tanárának is. Játékáról csak elragadta­tással lehet szólni. A virtu­ozitás csupán eszköz számá­ra, oly magától értetődően, könnyedséggel oldja meg a zongorajáték technikai olda­lát. hogy jószerével a hallga­tó erről meg is feledkezik, és megbűvölten oldódik fel Ko­csis interpretációiban. Káp­rázatosak és lelket-figyelmet megfogok voltak a Liszt-mű­vek és Kocsis egyéniségét szembeötlően magukon vi­selték a Bartók-művek is. Csodálatosan népdalízű. néD- dalesszenciájú dallamjátéka, népi hangszer- és éneklés asszociációkat ébresztő bil- lentése, hangsúlyai és lehe­letfinom tempóhajlításai bá­mulatosak, játéka összessé­gében lenyűgöző. * * * A koncert, illetve Kocsis magatartásának érdekessége: nem hagyta, hogy a közön­ség tombolva ünnepelje. Ez az előadói magatartás, mely az előadó személye helyett a kompozícióra, s ezen keresz­tül a komponistára irányítja a figyelmet, kétségkívül szimpatikus, ugyanakkor kí­váncsivá teszi az embert — Ennyire bízik a közön­ségben, hogy azonos hullám­hosszon van önnel? Hiszen nem hagyta, hogy tapsol­junk. — Igen ... Tulajdonképpen igen. Pernye András (zene- történész és kritikus) mond­ta: a közönség, ha egyenként mind szamár is, együttvéve isten. A közönségízlés a leg­különfélébb ízlésekből tevő­dik össze, érdemes figyelni rá, s jobban bízom benne, mint az individuumban. — Miért kerüli az ünnep­lést? — Bruno Walter is — Mahler utolsó szellemi leté­teményese 1960-ban Bécsben a Mahler-ünnepségeken — el akarta kerülni, hogy az ünnepségek Walter-ünnep- séggé váljanak. (Más kérdés, hogy ez nem sikerült.) E szándék nélkül esetleg élők­nek áldozott személyi kultusz lépne előtérbe, s ezt nem sze­retném. Sok tennivalónk van még Bartók kapcsán. — Létezik-e ön szerint egy úgynevezett magyar iskola? — Véleményem szerint nincs nálunk iskola. Kadosa mindig egyénileg foglalkozott mindenkivel, saját beállított­ságának, tehetségének meg­felelően az egyénre mérete­zett pedagógiai fogásokkal. Más tanárnak esetleg vannak módszerei, de nem olyan eredményes. — Kit tart a legnagyobb élő zongoristának? — Richtert. Van, aki eset­leg jobban zongorázik nála. de van egy fontosabb faktor: Richter anyanyelvi szinten játszik óriási mérvű és mennyiségű, sokféle, egymás­tól eltérő stílusú műveket. Utána Gouldot és Pollinit említeném. — Mióta készül a ma be­mutatott új műsorral? — Április eleje óta, de közben négy-négy hangver­senyt adtam San Franciscó­ban és Párizsban, és lemez­re játszottam. — Tanít az akadémián. Hány növendéke van, szeret tanítani? — Hat növendékem van. Ez két estébe nyúló délutánt vesz igénybe. Nagyon fárasz­tó, de szeretek tanítani, azt hiszem, én tanulok belőle a legtöbbet. Labáth Valéria Több mint százféle újdonság, vásárok megyeszerte Az ünnepi könyvhét kiadványaiból ajánljuk Idén május 29. és június 6. között kerül sor az ünnepi könyvhét rendezvénysoroza­tára. A megyei megnyitót május 29-én délután négy órától tartják Szolnokon, a Megyed Művelődési és Ifjú­sági Központ előtti téren, ahol ugyanekkor nagyszabá­sú könyvvásár kezdődik. Az érdeklődök több mint száz­féle kiadvány közül válogat­hatnak a könyvtárén, a Szig­ligeti Könyvesbolt sátraiban. Az évente — az ünnepi könyvhétre — megjelenő an- tológiasorozat, a Szép versek idei kötete 77 költő legszebb alkotásaiból válogat, azokat a verseket tartalmazza, ame­lyek a múlt évben láttak elő­ször napvilágot. Az ugyan­csak évenként megjelenő Ri­valda című drámaantol ógiai sorozat most megjelenő kö­tetében Bereményi Géza, Csurka István, Hernádi Gyu­la, Illyés Gyula, Németh László, Ördögül Szilveszter, Szabó Magda és Száraz György műved olvashatók. A Körkép című kötet, amely szintén minden évben az ün­nepi könyvhét kiadványa harminchárom magyar író 1980-ban megjelent egy-egy novelláját tartalmazza, a múlt évben született ripor­tokból, szociográfiákból pe­dig az írószemmer című ki­advány nyújt válogatást. A könyvhét idején ezek a kö­tetek féláron vásárolhatók. A könyvesboltokban régóta keresik a vásárlók Arany Já­nos összes költeményeit. A Szépirodalmi Kiadó most pó­tolja ezt a hiányt. Nagy klasszikusok sorozatában há­rom kötetben jelenteti meg a XIX. század egyik legna­gyobb magyar lírikusának összegyűjtött költői műveit. Az első kötetben a kisebb költeményeket, a második­ban a költői beszélyeket és műfordításokat, a harmadik­ban pedig a Toldi és a Csa- ba-trilógiát olvashatjuk. Ugyancsak napvilágot lát a közelmúltban elhunyt költő. Nagy László verseit és vers- fordításait tartalmazó három kötet. A i ünnepi könyvhét idején veheti kézbe az olvasó Weöres Sándor költői mun­kásságának eddigi legtelje­sebb összefoglalását nyújtó gyűjteményes kötetet is. A kiadók a mai magyar prózairodalomból is gazdag választékot nyújtanak. Üj könyvvel jelentkezik Ester­házy Péter, az olvasók Függő című kisregényét vásárolhat­ják meg. Hernádi Gyula Ki­áltás és kiáltás című regénye két magányos ember egy­másra találásának és tragé­diába torkolló szerelmének bemutatásával az ötvenes évek Magyarországáról szól. Kolozsvári Grandpierre Emil Árnyak az alagútban című könyvével a Kossuth-díjas író önéletrajzi regénysoroza­tának újabb darabját kapja kézhez az olvasó. A Magvető Kiadó RA-RE sorozatában lát napvilágot Mándy Iván A villamos című műve. amely a gyermek és ifjúkor ma már végérvényesen múlt­tá vált és mégis elevenen ható emlékeit sorakoztatja fel. Az olvasók az ünnepi könyvhéten megvásárolhat­ják — a szolnoki könyvtéren május 29-én délután a szer­zővel dedikáltathatják. — Karinthy Ferenc Hosszú weekend című könyvét. A kötet a Kossuth-díjas író hat kisregényét tartalmazza, amelyekből a második világ­háború kitörésétől szinte napjainkig rajzolódik ki a magyar élet és történelem jellemző figuráinak és epi­zódjainak realista képe. A Magvető Kiadó gondolkodó magyarok című új sorozatá­nak első kötetei ugyancsak az ünnepi könyvhétre lát­nak napvilágot. A sorozatban többek között Apáczai Csere János, Babits Mihály és Köl­csey Ferenc írásait olvashat­ják az érdeklődők. Cseres Tibor rendhagyó írói vállal­kozással jelentkezett. Az Én, Kossuth Lajos című művé­ben megszólaltatja az agg turlni remetét, kései szám­vetést „készített vele” mind­arról, ami oly meghatározó volt Kelet-Közép-Európa múlt század közepi történe­tében. A könyvsátrak nem csupán ' Szolnokon várják az érdek­lődőket. A megye csaknem mindegyik településén ren­deznek könyvkiállításokat, vásárokat. Az ünnepi könyv­hét kiadványai ott lesznek a legkisebb településeken is. Az áfész és a Művelt Nép Könyvterjesztő Vállalat könyvesboltjai bizományosok útján juttatják el a vidéki olvasókhoz mindazokat a ki­adványokat. amelyekből most csupán ízelítőt adhattunk. T. E. Utazik a „puszták népe" Eljárók, bejárók, ingázók Magyarországon hét köz­ben, hét végén és elején egy­millió ember utazik munka­helyéről lakóhelyére és visz- sza, a keresőképes lakosság mintegy egyötöde ingázó, be­járó, eljáró, „kétlaki” — ahogyan a mindennapos és a tudományos szóhasználat nevezi őket. Százezrek kere­kednek fel hajnalonta, hogy munkahelyükre, elsősorban az ipari, agglomerációs köz­pontokba utazzanak. „Sokak­ban ez már szinte az ingázó ország vízióját kelti” — írja egyik tanulmányában Zoltán Zoltán. Illyés Gyulát négy évvel ezelőtt egy interjúban megkérdezték, hogy hók mi­lyen társadalmi közegben ke­Kontra, rokonira, passz Űtitársaim a vonatban Szolnoktól Űjszászig. Har­mincöt-negyvenöt közötti férfiak, erejük teljében. A „Járműbe” járnak dolgozni, most hazafelé visz az út. Négy üveg sör, egy pakli kártya, szó alig: makk ulti, piros ultit betli, negyven­száz, kontra, rekontra... passz. Amikor a váltókra érünk még osztanak egy kört — jól tudják mennyi ideig tart az út az állomásig. Leszállás: „Na, rúgunk egy négyest este a románoknak! Vagy, ha nem, hát kisnyúl.” „íízevasztok! Szevasztok!” és „Nem rúgtunk négyet”, és „épp elbóbiskoltam, amikor az egyetlen gólt rúgtuk”, vi­szont „az éjjel megfialt a fe­hér anyanyúl” (kész szeren­cse, hogy nem a szürke bak) Központok A legnagyobb agglomerá­ciós központ természetesen a megyeszékhely: a négy „leg­népesebb” ágazatban (ipar, építőipar, szállítás és hírköz­lés, kereskedelem) csaknem 11 ezer ingázó dolgozik Szol­nokon. Tószeg, Rákóczifalva, Űjszász, Abony, Szajol, Zagy- varékas, Besenyszög adja a szolnoki üzemeknek, vállala­toknak a legtöbb munkást, de Törökszentmiklósról is hétszáznál többen járnak dolgozni a megyeszékhelyre. Ugyanakkor a törökszent­miklósi gazdasági egységek is ezernél több bejárót fog­lalkoztatnak. Megyénkben van egy nagyközség, ame­Otthon is munkahelyen: bejárók gázók — lakóhelyükön is és munkahelyükön is jól elkü­resné meg napjaink „puszták népét”. így válaszolt: „Az ingázó munkások között... Ez a társadalom legnehezeb- . ben mozduló rétege... Aki egy hétből két napot átvo­natozik, annak erre rámegy a személyisége” Az ingázás mint tény, je­lenség s mint probléma ott van a társadalom életének minden területén. A telepü- 1 és fejlesztést» 1 a tömegköz­lekedésig, a népművészettől az újság- és könyvkiadásig mindenütt. Az alulinformált bejáró Beáról szól egy poli­tikai dal, filmek készültek az ingázókról, emlékezhetünk az „Oda-vissza” vagy a „Fe­kete vonat” címűekre és „Ki oszt?”, és makk ulti, piros ulti, durkmars, kontra, rekontra. Passz. A Központi Statisztikai Hivatal Szolnok megyei Igaz­gatóságától kapott adatok szerint 1970—79. között Szol­nok megyében az országos átlagnál erőteljesebben nö­vekedett az ingázás mértéke. Az ingázók száma a föntebb jelzett kilenc évben 3 ezer 600 fővel gyarapodott. 1979 elején a megyében (szocilista szektorban) foglalkoztatott 186 ezer 300 kereső közül 35 ezren ingáztak — majdnem pontosan annyian, mint a kunszentmártoni járás össz­lakossága. Sok tekintetben sajátosan, alakult, furcsa ké­pet mutat az ingázás megyei helyzete. és övezetek lyik háromezernél több in­gázót fogad: Martfű. Kisúj­szállás, Karcag, Jászberény mellett kialakulóban van Kunszentmárton és Tiszafü­red vonzáskörzete is. Adott tehát a megyében egy jelentős munkásréteg, amely ingázó, bejáró, eljáró, kétlaki, s amely sok > tekin­tetben hátrányos helyzetű, noha korántsem törvénysze­rű, megváltoztathatatlan mó­don. S ennek a ténynek visz- sza kell, kellene tükröződni az agglomerációs központok­ban és a vonzáskörzet tele­pülésein működő közművelő­dési intézmények munkájá­ban is. A közművelődési intézmé­nyek egymástól teljesen el­térő módon „kalkulálják” terveikbe, munkájukba a be­járókat. Sokszor a siker leg­csekélyebb reménye nélkül is. A „változatosság” oka: a bejárók életmódja, életfor­mája, szokásainak rendje úgyszólván ismeretlen a köz­művelődési szakemberek előtt Valahogy úgy néz ki, hogy ők — mármint az in­Két évenként — ezúttal 1981. május 27—28—29-én 5. alkalommal — Debrecenijén ikerülnek megrendezésre az ország valamennyi színház­műszaki szakemberét érzéke­nyen érintő szakmai tanács­kozások. Az idén szőnyegre kerülő alapvető témakör a színháztechnika szakembere­inek érdekes, egyéni újításai, a színháza munkavédelem, valamint a közművelődés és színház kapcsolata. Az eddi­giektől eltérő különlegessége ezen összejövetelnek, hogy — tekintettel a színházi szakmunkások utánpótlásá­nak kínzó problémájára — különös figyelemmel hívja meg mindazokat, akik a leg­különfélébb szakmákban a színházi kívánalmak szakér­tői. Hiszen a „civil” szakmá­ban dolgozók közül kevesen lőni tett kategóriát alkotnak, ök azok, akiknek munkaidő után megy a vonatuk, autó­buszuk — nincs idő, — vagy csak kevés van —, brigádra, KISZ-re, tömegsportra, vál­lalati rendezvényre Otthon ők azok, akik eljárnak dol­gozni — szinte csak a hétvé­geken lehet számítani rájuk — társadalmi munkában, ut­tudnak arról, hogy a színhá­zaknak épp úgy szükségük van festőkre, asztalosokra, kárpitosokra, lakatosokra, ci­pészekre, elektromos szak­emberekre stta.. mint a ter­melő vállalatoknak. Igaz, speciális tudás, készség bir­tokában. A szakmai utánpótlás hely­zete ebben a pillanatban két­ségbeejtő. Lassan nyugdíjba vonulnak vagy kihalnak a szakmát speciálisan ismerő szakemberek, mások pedig vagy nem tudnak róla, hogy a színházaknak égető szüksé­gük van — nem csupán a néhány felsorolt szakmába, hanem ezeken kívül még igen sok területen — fiatal szakemberekre, vagy, akik tudnak róla, azokat a sajátos munkaidőbeosztás riasztja el. caszépítésben, s a művelődé­si otthon s^m nekik küldi ki az első meghívókat Az adott körülmények kö­zött — éppen ezért — meg kell becsülnünk minden ap­ró eredményt, „felfedezést”, ötletet, módszert Azt, hogy a jászberényi Hűtőgépgyár mű­velődési otthona korai kez­déssel rendezi szórakoztató műsorait, s a gyár a mozi­üzemi vállalat tavaly azok­ban a községekben is rende­zett vetítéseket, a politikai filmhónap idején, amelyek­ből „bejárnak” Jászberény­be. Több, mint gesztus, — jól bevált módszer immár, hogy a martfűi művelődési köz­pont színházi autóbuszjára­tai, Pestről hazatérőben, Ti- szaföldvárra, Cibakházára is elviszi a színházlátogatókat. Ugyancsak Martfűn vált szo­kássá, hogy néhány esemény kezdési időpontjául negyed­hármat, félhármat jelölték ki — tekintettel a bejárók­ra és az autóbusz-menet­rendre. Ugyanezzel a mód­szerrel él a Vegyiművek mű­velődési központja is. Né­hány szakszervezeti könyv­tár nem vár a csodára: elvi­szi a könyveket a műhe­lyekbe, — általános tapasz­talat, hogy a bejárók közül is sokan használják a 30— 100 kötetes műhely- vagy bri­gádkönyvtárakat. És tovább? Néhány évvel ezelőtt, több helyütt kísérleteztek „bejá­rók klubja” 'létrehozásával — szinte kivétel nélkül si­kertelenül végződött ez a közművelődési vállalkozás. Jószerével azt sem sikerült pontosan eldönteni, hol ér­demes létrehozni ezeket a klubokat: a lakó- vagy a munkahelyeken. Ehhez a „hol” kérdéshez kapcsolód­hat: tavaly ősszel a Magyar Népművelők Egyesülete ván­dorgyűlésén komolyan föltet­ték a kérdést: miért nem ad­nak a vállalatok közműve­lődési támogatást azoknak a településeknek, ahonnan dol­gozóik bejárnak. A művelő­dési miniszter válasza — lé­nyegét tekintve — így hang­zott: azért nem, mert semmi szükség arra, hogy az állam egyik zsebéből a másikba rakja a pénzt. A válasz igaz­sága kikezdhetetlen, ám mindez nem teszi elképzel­hetetlenné, hogy — áldott, indokolt esetben — nyújthat támogatást egy-egy .nagyobb üzem községi közművelődé­si intézményeknek. Egy a lényeg: közművelő­désünknek előbbre kell lép­nie ezen a téren is, mert hisz a közművelődési intézmény- hálózat (falusi, városi, szak- szervezeti intézmények egy­aránt) sokat tehetnek azért, hogy a bejárók, eljárók, in­gázók kulturális „hátránya” csökkenjen. Ügy tűnik a Szolnok me­gyei intézmények megalapo­zottan készülnek előbbre lép­ni : a megyei művelődési köz­pont egyik szakbizottsága most készít egy nagyszabású felmérést bejáró dolgozók körében (jó alap lehet ez a további munkához) s a me­gyei szakszervezeti művelő­dési központ „Alkotó ember­ért” pályázataiban is helyet kapott a bejárók művelő­dése. * * * Tévedés ne essék: a bejá­rók művelődési körülményei­nek alakítása korántsem csak a közművelődési intéz­mények feladata. Természe­tesen a munkásokat foglal­koztató vállalatoké, a közsé­gi intézményeket fenntartó tanácsoké is. De jelentős sze­repet játszhatnak az ingázást „lebonyolító” közlekedési vállalatok is. Tehát: közügy­ről, társadalmi ügyről van szó. Szabó János Színháztechnikai napok Debrecenben

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents