Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-03 / 102. szám
1981. MÁJUS 3. SZOLNOK MEGYEI NÉPLAP 5 A jó (ivó) víz nyomában Idegenforgalmi érték is ként a járási NEB is vizsgálKatonai főiskolák fesztiválja Szolnokon Részlet a Bádeni tandráma a beleegyezésről című előadásból A tősgyökeres tiszafürediek ma is állítják: néhány évtizede a település kútjai többségükben nagyon ió minőségű vízzel látták el a iá- rási székhely apraját, nagyiát. Vitathatatlan, azóta jelentős eredmény, hogy a nagyközségben a vízvezeték- hálózat hossza már 67, Tisza- szőlősön 16, Kócson pedig 2,7 kilbméter Ugyanakkor sokan szóvá teszik, hogy a vízműrendszer fokozatos kiépítése a fogyasztók és a bekötött kutak számának növekedése óta a klórozós esetenként olyan mértékű, hogy a csapokból föLvó víz mindennek nevezhető, csak éppen ízletesnek, jónak nem. (Érthető az óvatosság: különösen a sajnálatos kócsi víz- fertőzás, illetve a tiszafüredi strand területéről kiinduló fertőző máigvulliadás lokalizálása óta.) Igaz az is. hogy a csőtöré- sék, szivárgások, repedések következtében iszap is került olykor a hálózatba. Noha az egészségre nem ártalmas, korántsem nevezhető étvágygerjesztőnek. Ráadásul, hogyan, hogyan nem, Tiszafüreden jelentős a víz- veszteség. Tavalyelőtt a kitermelt víz 26,8 százaléka, tavaly pedig 17.9 százaléka szó szerint vagy átvitt értelemben : elpárolgott. Ezért a mennyiségért, senki nem fizetett. (Csak érdekességképpen : az optimális veszteség itt 12 százalék körüli érték lenne.) A tiszafüredi ivóvízellátás ielenleai helyzetét eevébta, és az eredményeken, erőfeszítéseken kívül néhány hiányosságot is megállapított. A vállalat és a tiszafüredi kirendeltség vezetősége ígéretet tett: korszerűbb fertőtlenítő berendezéseket szerel fel. így nem érződik annyira az ivóvíz klórozása. Gyakoribb lesz a hálózat és a tározók mosásának, higiéniai szintiének ellenőrzése, vizsgálata. Készül egy úi kút is. amely minden bizonnyal zavartalanabb ellátást, több, jobb vizet eredményez. Tavaly április 1. óta a strandfürdő a Szolnok megyei Víz- és Csatornamű Vállalathoz került. Nem volt hálás örökség, a strandon és annak közvetlen környékén temérdek tennivaló akadt, amelyek egy része tulajdonképpen még ma sem fejeződött be. A gondok sürgetőek, hiszen tavaly harmincezer vendég látogatta a létesítményt. és közöttük több ezer külföldi turista is akadt. A medencék vízminőségének javítása érdekében a nagymedencét betonfallal kettéválasztották. így lehetőség adódott a víz naponkénti forgatására, átszűrésslre. A kempinget .kizárták” a fürdő területéről, úi WC-blokfcot építenek, télSesítik a kismeden- cét. Summa summárum: a tiszafüredi fejlesztésre a vállalatnak egy esztendő alatt hat és fél millió forintot költött. ebből kétmilliót a strand feilesztésére. D, Szabó Miklós Tegnap délután Szolnokon, a repülőtéri helyőrségi művelődési házban Rull Nándor alezredes, a Killián György Repülő Műszaki Főiskola parancsnokának helyettese megnyitotta a katonai főiskolák fesztiválját. A megnyitó után a Killián György Repülő Műszaki Főiskola hallgatói mutatták Ftesztivál útmutató be műsorukat, melyben elsőként fellépett a főiskola férfikara és zenekara. A színjátszó csoport Bertold Brecht: Bádeni tandráma a beleegyezésről című művével lépett színpadra. Az együttes az ősszel alakult, most állt — biztató ígéretként — először a közönség elé. Az in- témzény pol-beat — és néptánc együttese és népizenekara mellett — Rigó Éva vezényletével — sikerrel szerepelt a madrdgálkórus, valamint a szép múltra visz- szitekintő citerazenekar. A Killián György Repülő Műszaki Főiskola bemutatóját a tisztehelyettesképző bázisok és a katonai kollégiumok műsora követte. A fesztivál ma délelőtt a Kossuth Lajos Katonai Főiskola bemutatkozásával folytatódik. Okét a Zalka Máté Katonai Műszaki Főiskola hallgatói követik. Ebéd után a repülő- és hőlégballon-bemutató lesz. Azt követően a budapesti Műszaki Egyetem haditorna klubja lép színre. A négy órakor kezdődő szakmai tanácskozás ad számot arról, hogy a katonai és szakmai ismeretek elsajátítása mellett milyen a katonai főiskolák kulturális élete. Hétfőn a városi tanács dísztermében ünnepélyesen zárják a fesztivált, a díszbemutató pedig este hatkor kezdődik a Szigligeti Színházban. Új sorozatok a képernyőn A kedd esti. immár hagyományos sorozatnapcKn — május 5-től — Nád és mocsár címmel 6 részes spanyol' filmsorozat kezdődik. A Vincent Blasco Ibánez műve alapján készült alkotás egy halász- család története, amely egy Valencia környéki faluban játszódik a XIX. században. A Történelem lapjairól címmel ugyancsak 6 részes francia dokumentumfilm-sorozat ielentkezik szerda délutánonként szintén az 1-es programon. Az egri várban Ifj. Szabó Mihály kiállítása Élénk érdeklődés mellett nyitották meg csütörtökön délután az egri Dobó István Vármúzeumban ifj. Szabó Mihály karcagi fazekasmester kiállítását. A történéllmi korokat idéző egri vár méltó környezetet nyújt a régi magyar fazekaskultúrát a XVI—XVII. századi régészeti leletek alapján újra felelevenítő tálaknak, korsóknak. Ifjú Szabó Mihály idestova tíz éve faggatja a múltat A tiszafüredi, mezőcsáti, mezőtúri és debreceni fazekas hagyományokat megismerve jutott el a mesterség „gyökereihez”, a múzeumok régészeti anyagában fellelhető cseréptöredé- keket teljessé téve pótolhatatlan kultúrtörténeti értékeket mentett át a mába. Egri kiállítása — amely már az első napokban is sok érdeklődőt vonzott, — augusztus végéig várja a látogatókat. A kétforintos kövön hangosan csendül a pénz. Aztán gurul. Haillani ahogyan gurul, s azt is, hogy nekiütközik a radiátor csövének. Legalább három- négy métert gurulhatott. Tízes nem lehetett, ha tízest ejt le valaki, azt megkeresi. Ötös? Nem valószínű, a férfi, aki éppen fizetett, meg sem rezdüi Szinte le se néz a földre. Forintos se lehetett, annak hígabb a hangja. Egészen biztos, hogy kettes volt. A pincért se érdekűn. Vagy csak úgy tesz, mintha nem érdekelné. A pincér biztos benne. hogy takarításkor megtalál ia. és olyan semmi arccal néz. mintha egv húsz- filléres lett volna. Körülnézek. A szomszéd asztalnál egv kedvesen kövérkés. egészségesen oi rosar- cú férfi ül. Ä pénz felénk gurult de a Piros arcú újságot olvas, talán nem is hallotta. hogy leesett a pénz. Rendes, ióravaló fickónak látszik. A pincér még piszmog az asztallal, de lehet, hogy csak úgy tesz, mintha piszmogna, és köriben a földet lesi, de onnan, ahol áll, hiába lesi. Lesse csak! A pénz itt van valahol közvetlen mellettem, a radiátor csövénél, s onnét mindjárt felveszem. Persze most még úgy ülök. mintha kizárólag a söröm érdekelne. Én is tudom a fene nagy jómód diktálta illemet. hogy aprópénzért lehajolni manapság szégyell az ember, és 'ha feltűnő helyre esik a pénz, akár egy napig is heverhet háborítatlan, de ha ez valóban csak kettes, akkor is egy kezdő szakmunkás órabérének hatodrésze. Tíz percnyi munka, felvenni viszont csak egy mozdulat. Végre elmegy a pincér, óvatosan megmozdítom a székemet Fordulok, de az a rózsaszín arcú is leteszi az úiságot. ő is mozdít, a széken, fordul. Most szembe vagyunk egymással. Ez lehet véletlen is. Felém máz, de nem rám. Én is féléié nézek, de véletlen se rá. Egymás mellé nézünk. de mintha a veresképű lefelé is nézne közben. Nyilvánvaló: keresi a pénzt. Elég odanéznem, ahová ő néz. Igen. Ott van. Az az. Ott' a cső mellett. Egészségesen szép kerek kétforintos. Egészen biztos, hogy ez az undorítóan kövérfcés oecsenveké- pű is 'látja. Ráadásul úgy helyezkedik el, hogy bármelyik pillanatban lehajolhat Erősen ránézek, erősen igyekszem, hogy csúfolódás villanjon a szememben. Hadd tudja meg. hogy tisztában vagyok a szánalmas navasz- kodásával, hogy átlátok rajta. A szerencsétlen pincér pénzére spekulál. És nem szégyelli magát! De mi ez? összeakad a tekintetünk, és mintha csúfolódás villanna a szemében. Ez a szemét azt hiszi, hogy nekem kell az a rongyos kétforintos? Adok neki egy marókkal, ha úgy akarom. Hogy miféle alakok vannak! Ez is: keres legalább ötezret és két- for,intért képes lenne négv- kézlábra állni. Ebből nem eszik! Szemmel bemérem a távolságot. Ez az átkozott pénz pont kettőnk közé gurult. Egy arasszal 'tálán hozzám van közelebb, ha az asztaltól mérem. Ha viszont a székitől mérem, akkor hozzá van egy arasszal közelebb, de ha van igazság a földön, akkor az asztal számít. Na végire! Fölhörpimti a maradék sörét. Int a pincérnek. Fizet? Dehogy fizet! Még egy sört kér. pedig az arcszínén is látni lehet, hogy árt neki. Nekem még szerencséire van söröm. Betegedjen csák meg a sörétől, azért sem megyek él addig, amíg ő nem megy. Kiröhögné a hátam mögött. Azt nem! Most én csinálok úgv. mintha úiságot olvasnék. Igaz, hogy várnak, de őt is várják valahol, ha ugyan az ilyen, senkiket is váriák. Fel kellene dühíteni valahogy. Ez lesz a jó! Felhörpintem a söröm, előveszem a pénztárcámat, és intek a pincérnek. Nem. nem tévedtem! Diadal villan a szemében. Két söröm volt, mondom a fizetőnek, egyet megittam, egvet még kérek... Kínjában megreccsen a széke. Most már tudia legalább ez a hájas aprópénz kukac. hogy nem megyek el innen. Közben kicserélődött az egész vendégsereg Már csak mi ketten tudjuk a kétforintost, de egyikünk sem veheti fel. A késést maid megmagyarázom valahogy a főnökömnek, ráfogom a közlekedésre. vagv mit bánom én. Nem létezik, hogy neki ne lenne dolga! Most már nyílt gyűlölködéssel nézzük egymást, ö fintorog, ha ránézek, mintha büdös lennék, én ajkbigy- evesztek. ha rámeméLi a szemét. A szemét... Népes társaság telepszik mellénk.- Szülők és sok gyerek. Még át se gondolom a veszélyt, amikor az egyik gyerek észreveszi az én kétforintosamat. Diadalüvöltést hallat, és már mászik is érte. — A bácsi eltette el? A gyerek minket néz, nagyranyílt tiszta, reménykedő szemmel, és mi eavsze- re mondtuk, hogy nem kisfiam. Mindkettőnknek kicsit rekedtes a hangja. A kisfiú úiiong Mj ülünk még néhánv percet a látszat kedvéért, és szomorúak vagyunk. Voltaképpen nem is olyan unszinpatikus ez a kö- vérfcéls alak. összemosolv- gunk. Még az is lehet, hogy felezhettünk volna... Bartha Gábor A hála virágai virágot átnyúj- M tani könnyebb, mint elmondani a hála szavait A köszönetét — mindenért Gyerekként papírból szívet vágtunk ki, és a tanító néni diktálta: Édesanyámnak! Egyetlen szó a szív közepén. És hozzá a virág, amit magunk szedtünk. Mert — magyarázták az iskolában — ma anyák napja van. ünnep, nem olyan, mint a többi vasárnap. Családban nevelkedő gyerek nemigen töpreng a dolgon, „Szereted az édesanyádat? Persze, hogy szeretem. És szeret ő téged? Nagyon.” Anyá és gyereke — a legszorosabb kötelék fűzi őket egymáshoz. Természetes kötelék, aminek fontossága semmi máshoz nem hasonlítható. Hogy ritkán beszélünk róla, hogy csak úgy elfogadjuk? Mi mást tehetnénk? Ha hiányzik, ha elvesztettük, borzasztóan fáj. Kevés bűnt tartunk megbocsá ihatatlannak. E kötelék elsza- kítását, igen. Nincs bocsánat az anyának; aki gyerekét megtagadja, és a gyereknek, aki anyját ellöki magától ök kirekesztik magukat az ünnepből, s róluk aligha hisszük, hogy emberi érzelmekre képesék és érdemesek. Felnőttként gondolkodunk mindezen, felnőttként kezdjük megérteni mi is az a minden, amiért hálával tartozunk. Az életünkért, a létezésünkért Amikor szabályos időközönként felsírtunk az éhségtől anyánk táplált. Nem emlékszünk rá, de tudjuk, hogy így történt: virrasztóit mellettünk, ha lázban égtünk. Ápolt és jobban szenvedett betegségeinktől, mint mi magunk. Megálmodott nekünk boldog életet. Amíg rajta múlott, mindent megtett, hogy álma valóra váljék. Évekig őrizte első réklinketi, kis cipőnket, valahol ma is megvan egy hajfürtünk — még az első hajvágás emlékeként. Olvasott mesét és dicsérte ákom-bakom rajzainkat ..Csak a falat ne firkáld össze!” összefir- kéltuk. Teleszóntuk a lakást papírfecnikkel, lerá- molitunk mindent, ami elérhető, törtünk, romboltunk tudatlanul és többnyire büntetlenül Mert hiszen ezzel is örömet okoztunk neki, hogy „jár már az életem; és amilyen eleven a drága!” Mi voltunk az életem, a drága, a szemei én .ve. Később pedig a reményeket j ól-rosszul beváltók, akiktől csak annyit 'kívántak, hogy „jobb legyen sorod!” isszuk a virágöt mm felnőttként. Ír Vagy ha távol a szülői ház, rohanunk a postára, időben érkezzék a távirat, a tő- mondatnyi anyák napi köszöntő. És furcsa módon, most se mi mondjuk elsőként, hogy köszönöm, hanem ők, az anyák. Köszönik a virágot, jól látható. helyre teszik a táviratot — „gondölt rám a gyerek!” Akinek minden nap kötelessége lenne, hogy éreztesse: az a kötelék megvan, és tudva tudja a köszönet, a hála okát Mert gyermeke, bármennyire idős is, gyermeke annak a mindenkinél szebb, a mindenkinél szebbnek, jobbnak tudott asszonynak. _______________M, P-
