Szolnok Megyei Néplap, 1981. május (32. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-24 / 120. szám
10 12 hónap 12 község 1981. MÁJUS 24. imre szélén piros palatetőt raknak a Schwartz család valamikori kastélyára. Be- leznay Sándor, a tanács vb- titikára éppen szemlét tart, segítőkészen magyaráz: — Ilyen intézmény, amilyen ez lesz, nincs még a megyében. Az öregek hetes napközijévé alakítjuk át a Samu kastélyt. Kétágyas szobákban húsz idős embert tudunk itt egész héten elhelyezni. Hétvégeken hazamehetnek, nem kell feladni lakásukat. Húszán pedig naponta járnak ki a községből. Az épület új oromdíszei szépen faragottak, a régi idők hangulatát idézik. Az Aranykalász Tsz ácsbrigádjából Konta Károly, Sipos Ferenc és Zsoldi Imre szorgoskodik a tető rendebhoza- talán. — Menne ez gyorsabban is, ha többen lennénk — vélekedik Konta Károly, — de a brigád másik fele a tszAz új útszakasz egy része a Sugár útra esik. Itt már a tükör nagyjából eligazított kővel borított* Tóth József utcabeli öreg tréfálkozik. — Mostmär ha berúg valaki, könnyen felbukik a kövekben. — Van részeges ember is a környéken? — Akad olyan, aki nehezen talál haza. — És olyan, aki nem örül az új útnak? — Nézze, portánként háromezer forintból ló, ha három métert meg tudnának építeni... A Sugár út kihaltnak tűnik. Gacsai Janosné kész a magyarázattal: Tiszaszentimre A Sugár úton már ágyazatban van a kőzúzalék segítséget nyújtott a községnek a Középtiszavidéki Vízügyi Igazgatóság és a helyi termelőszövetkezet. — Dolgozik mindenki, csak az öregek, meg a sánták vanamely a kommunista szombat bevételéből 11 ezer forintot átutalt a községi tanácshoz. Még az a szerencse, hogy a kudarcok nem szegik a község vezetőinek kedvét. Igaza van a tanácselnöknek: — Ha valamilyen probléma felvetődik a falugyűlésen, addig megyünk, míg meg nem oldjuk. Ilyen volt például legutóbb a bőripari szolgáltatás megszervezése. Figyelni kell az emberek javaslatára, mert az alaptalan, megvalósíthatatlan követelés már nem jellemző községünkben. Csak jogos igényeket vetnek fel. Bizonyára nem kérdőjelezi meg ezt a megállapítást az. hogy néha jelentéktelen esetekben is a vezetőkhöz fordulnak. Egyszer például alig hajnali négy óra után így állított be a tanácselnökhöz egy néni: „Kel jen már fel elnök elvtárs, hiszen a szomszédban már régen veszekednek, csitítsa le őket.” Az ilyen perpatvarok persze, nem jelentősek, A falu életét bolygató viharok inkább a tsz-ben keletkeztek. Volt olyan két év, amelyben három elnök váltotta egymást. Az, hogy most kiegyensúlyozott, jó légkörben él a település, annak is betudható, hogy stabilnak tűnő vezetőség áll a termelőszövetkezet élén. Az utóbbi időkben tucatnyi felsőfokú képzettséggel rendelkező új szakember került vezető posztokra a közös gazdaságban. Feltétlenül része van ennek is abban, hogy 1975 óta először tavaly gazdálkodott nyereségesen a szövetkezet. tünk, és halakat is telepítettünk a pecsenyekacsa telepünkre. A napokban kezdődött gazdaságunkban az idén 12 millió forintot felemésztő és 450 hektárt érintő meliorációs munka. Sastértele- pünk fejlesztésén is most fáradozunk. — Ezek a munkák már a jövőt érintik. A faluban viszont azt beszélik, hogy önök, a kiemelt fizetéssel idekerült szakemberek nem itt 'képzelik el a jövőjüket, mert nem itt építenek házat. — Az emberek sok mindent beszelnek. Az igaz, hogy állllami támogatást élvezve öt évre jöttünk ide, és a távlatokról csak általánosságban beszélhetünk. Egy biztos: öt- tíz-tizenöt éve dolgozunk, s a legtöbbünknek ez a második munkahelye. Ebből is kitűnik, hogy nem szívesen vándorol egyikünk se, eddig se egykönnyen változtattunk munkahelyet. Nemcsak az itteni házépítés a mérvadó a jövőt nézve. A falubelieknek azt is figyelembe kell venniük, hogy egy sor kockázatot is íelent egy ilyen gazdaság talpraállítása, és mi vállaltuk azt, tudva, hogy sikertelenség esetén könnyen van bűnbak. Egy biztos: ez a gárda stabil akar lenni. — Véleményük szerint mi kell a sikerükhöz? — A tsz talpraállítása ió- részt attól függ, hogy az emberek bíznak-e a sikerben. Amikor idekerültem, sokan csak azt csinálták, ami nekik abban a pillanatban jó volt, a többi nem érdekelte őket. Ezek hangja érvényesült, a többség hallgatott. Ezen akarunk végérvényesen változtatni, megértetni minMeliorációs munka a tsz-ben — És mi lesz az idén? — szögezem a kérdést Papp Zoltán termelési elnökhelyettesnek. — Elég sok kétségünk van ezt az évet illetően. Több száz hektárunkon belvíz pusztított. A kiesést az állattenyésztéssel kellene pótolni. Ott viszont a takarmány minősége okoz gondot. Ennek ellenére nem mondható, hogy reménytelen az év, márcsak azért sem, mert terven felüli intzékedéseket is tettünk, — így például dinnye vetőmag termesztésre vállalkozden-kivel, hogy a siker a mindennapi munkától függ. Az hozza a nyereséget, ami a szociális helyzet javításának is nélkülözhetetlen alapja. — ön bízik a sikerben? — Kilenc évig ennél sokkal rosszabb természeti adottságú tsz-ben dolgoztam. Az nyereséges volt, miért ne lehetne ez is, ha mindenki becsülettel dolgozik? Simon Béla Fotó: T. Katona László — A község munkaképes korosztályának majdnem a fele eljár máshová dolgozni. A községfei'.esztést szolgáló társadalmi munkában nemigen számíthatunk ráiuk — de buszvárót, óvodát, egyebet ők is igényelnek. Ezért levélben kértük vállalataik segítségét. Közülük jó ha kettő válaszolt. Sajnos, kevés az olyan példa, mint a tiszafüredi Alumíniumárugyáré, Testnevelési óra az iskolában — Igaza van, de a férfiak lobban bírják, hiszen nem könnyű munka ez. Sokat kell menni, meg húzni a szélkfű- szedőt. Aztán a termést haza is kell hozni. És reggelit, ebédet, vacsorát sem kell nekik készíteni a családnak. Bár jól jövedelmező, de nagyon rövid ideig tartó idénymunka á kamillasze- dés. Ezért fogadható el a tejmándig tágasaik a porták. Egyik-másik házhoz akikora telek tartozik, mint régen egy kisebb tanyához. A zt mondják, valamikor a kunmadarasnak szőlőskertjei vóltak itt, aztán idővel kialakult ez a laza szerkezetű telpeülés. Józse révei Tiszaszentimre hónaljában húzódik meg kézenfekvő, hogy közigazgatásilag oda sorolták. A körzetesítéskor elárvult iskoláját óvodává alakították át. Tágas foglalkoztatótermében szekrénysornyi cserépkályha. Szerencsére nincs szükség rá, hétágra süt a nap a gyerekek első itteni napjukat az udvaron töltik. — A termetükhöz mért vízöblítéses vécé jelent számukra szenzációt — mondja az óvónő. — Kevesen láttak még ilyet, egyre-másra próbálgatják. Az új óvoda avatásán részt vett Hatvani Istvánné, a járási hivatal művelődés- ügyi osztály vezetője is. Óhatatlanul szóba kerül a régi iskola. Kérdem tőle, hogy miilyen haszonnal járt a körzetesítés? — Az úiszentgyörgyá gyerekek a' másik társközségbe, Torna i monostorára járnak iskolába. A körzetesítés a nevelőknek nem jelentett kedvezőbb feltételeket, hiszen a szakos tanárok egy része Tiszaszentimiréről jár át. de a gyeriekek szempontjából egyértelmű az átszervezés haszna. — Miért? — Azért, mert korábban Tomajmonostorán olyan kevés tanuló volt, hogy osztályokat kelllett volna összevonni. A szaktanárok által leadott órák aránya mindössze negyven százalék körül Imozgott, most meg hetven százalék felett van. Osztályokat sem kellett összevonni. Mindez a gyerekek továbbtanulása esetén igen számottevő. A véletlen szeszélyes játékaként a legifjabbak köréből az öregek félig kész otthonába vezet utunk. Tiszaszentbízik a sikerben ben dolgozik, mert ott is hetvenhét féle a baj. Két hektárnyi park övezi a kastélyt. A vb-titkár kedvtelve néz körül: — A minisztériumban azt mondták, Szentmártonkátán van ilyen intézmény. Megnéztük, de zsúfoltnak találtuk. Ott egymás szobáján keresztül közlekednek az öregek, mégis szeretnek ott lenni. Hát akkor maid itt... — A kezdeményezés mindenképpen dicsérendő, de miiből telik a községnek új kastélyra? Ezt már a most érkezett Domokos József tanácselnöktől kéredezem. — Az állami gazdaságtól ingyen kaptuk az épületet. A megyei tanács is segít. Még így sem boldogultunk volna, ha a munkásőr századtól a termelőszövetkezetig, az önkéntes rendőröktől a Víz- és Csatornamű Vállalatig sokan nem állnak mellénk. Hétszázötven ezer forint értékű társadalmi munkát ajánlottak fel. A kastély rendbetételét márciusban kezdték. Az avatást 1982 szeptemberére tűzték ki. — Jól belevágtunk — mondja a tanácselnök —, de így megoldjuk a három település öregjeinek gondozását. És egyre inkább mást is megoldanak ebben a faluban. Néhány hónapja például arra kérték a lakosság egy részét. hogy portánként háromezer forintot községfejleszté- si hozzájárulásként előre fizessenek be. és abból bővítik majd a műúthálózatot. Azóta két és fél kilométeren négy méter szélességben, negyven centi mélységben kiemelték a földet, elkészítették az új út tükrét. Jó másfél hónap múlva kész lesz az alap. ami az idén bitumenes erősítést, jövőre pedig aszfaltszőnyeget kap. Az útépítésben felbecsülhetetlen nak itthon. Egyikünk jobban nyomorít, mint a másik. Ezért tartunk mi is kevesebb jószágot, mint régen. Meg aztán, ha az ember ki akar tmazdulni valahová, az apróbb jószágot rábízhatja valakire, de a tehenet már senki sem vállalja. A mai fiatalok nem szeretik a tehenet. Az öreg Tóth kaiánkodva közbeszól: — A tehenet nem, csak az árát. iparban dolgozó Besenyei Jó- zsefné magyarázata: — Aki gyesen van vagy szabadságon, az foglalkozik vele. Egyébként csendes, nyugodt falu ez, a munka leköt mindenkit. A gyermekeket természetesen a tanulás köti le. Ebédidőben fegyelmezett sorokban, hangos köszönéssel vonulnak be a Vadliba étterembe. Csendben, iól nevelten költik el ebédjüket. Az új ABC-áruház tőszomszédságában, amolyan kis Átalakítják a Samu-kastélyt Hát igen, a pénz kedves mindenki számára. Ki így, ki úgy igyekszik s-^ert tenni rá. A falubeliek közül például jónéhánvan kamillaszedéssel. Kovács Pálné, az átvevőhely vezetője elégedetlenkedik: — Tavaly két vagonnal vásároltunk fel. de az idén ió, ha a fele meglesz. — Mennyit lehet keresni kamillaszedéssel ? — Volt olyan ember, aki ezer forintot is megkeresett egy nap. Persze, akkor jó volt a termés. Doma Istvánné, a tsz portása szabad napját töltötte kamillaszedéssel. Kétkedőén csóválja fejét: — Én háromszáz forintnál többet nem tudtam naponta összeszedni. Vitapartnerek mindjárt akadnak. Enyhén pocakosodó férfi magyaráz: egészségügyi központ, orvoslakás, rendelő és majdan gyógyszertár épül. A falak már magasodnak. Szóba került más építkezés is. Egy utca nyitásával mintegy száz lakás építésére lenne lehetőség. — de a területkialakítás hárommillió forintba kerülne. Igaz. jó néhány évre megoldaná a település lakás- építési gondjait. Ennél sokkal közelebb áll pillanatnyilag a megvalósuláshoz az új óvoda építése. A tervek szerint 1984-ben kezdik alapozását, és áthúzódó beruházásként fejezik be. A gyermekintézmények fejlesztésében és valószínűleg egyebekben is gyorsabb ütemben léphetne előbbre a község, ha a tiszaszentimrei- ek munkahelyei nemcsak a munkaerőt igényelnék, hanem segítőkezet is nyújtanának a községnek. Elgondolkodtatok a tanácselnök szavai:
